Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-23 / 220. szám

12 »tmtttitmi napit»-1969. szeptember 21, Heti jegyzetünk Lépés­hátrányban Ma a történelmi útvonalon lefutásra kerülő maratóni futással lezárulnak az atlé­tikai Európa Bajnokság küz­delmei, amelyeken földré­szünk legjobbjai között ismét feljegyezhettek magyar ver­senyzőket is. Volt tehát mi­nek örülnünk a versenyek alatt, de bosszankodásból is kijutott és maradt bőven té­ma, amin elgondolkodha­tunk. Szép volt Németh Angéla győzelme a női gerelyvetés­ben, hiszen csak keveseknek és kivételes képességű ver­senyzőknek sikerülhet az olimpiai aranyérem után szinte azonnal Európa Baj­noki aranyérmet is szerez­niük. Az, hogy Németh An­gélának ez sikerült, minde­nekelőtt nagyszerű verseny­zői adottságait, akaraterejét dicséri, az pedig, hogy a má­sodik helyen is magyar ver­senyző, dr. Vidosné Paulá- nyi Magda végzett, valamint az, hogy dobóatlétáink álta­lában jól szerepeltek, a ma­gyar dobóiskola eredményes­ségét bizonyítja. E sorok írá­sakor még csak azt tudjuk, hogy Kulcsár Gergely, a nagyszerű versenyek veterán hőse negyedik lett, a kala­pácsvető hármasunk pedig döntőbe került A dobók te­hát szorgalmasan gyűjtöget­ték a pontokat De hol ma­radtak a futók? Bizony a futóink — meg­szoktuk már sajnos — nem kényeztetnek el bennünket eredményeikkel. Az egykor híres magyar közép- és hosz- szútávfutásnak ma már csak az emlékei élnek. A vágta­számokban pedig szinte azt mondhatjuk, hogy Sir dr. fénykora óta — de régen is volt már! — nincs Európa klasszisé versenyzőnk, a sok sikert elért 4x100-as férfi­váltónk, a „villámikrek” visszavonulása óta váltónk sincs, amelyik eséllyel lép­hetne egy ilyen nagy verse­nyen pályára. Ugróink teljesítményét Ciffra ezüstérme reprezen­tálja, és igen bíztató Major ötödik helyezése a férfi ma­gasugrásban. De sokkal töb­bet nem is várhattunk tőlük. Hosszú évek óta gyenge pontja atlétikánknak a rúdug­rás, a távolugró Kalocsay mögött nem találni igazi utánpótlást... Persze el kell fogadni azt az érvet, hogy az EB-re nem tudtak megfelelően felké­szülni atlétáink. Túl közel esett az olimpiához, sérülé­sek zavarták a felkészülést, stb. Ha ez legjobbjaink prob­lémája volna, és mögöttük egy felnövekvő, fejlődőképes második vonalat tudnánk, nyugodtak lehetnénk. De: jelenleg hiányzik a legjobbakat felváltani készü­lő, fiatal versenyzőgárda, akik közül kilépnek majd az új nagy egyéniségek, az új bajnokok és csúcsdöntők. — Középiskolás atlétikánk a nemzetközi versenyeken már évek óta csak részvételével tűnik ki, de kevésbé az ered­ményeivel. Valaha az egye­temek és főiskolák az atlé­tika fellegvárai voltak. Ma nem azok. Az okok kutatása és meg­találása nem az újságíró fel­adata. Éppúgy nem az a ta­nácsadás sem. Csak a ténye­ket rögzítheti és aggódhat amiért atlétikánk egyre in­kább az európai második vonalba szorul, és nem tud lépést tartani a fejlődéssel, amire pedig nem csupán a sportszerető emberek óhaja, hanem hagyományai is köte­lezik. Patakit és Bánfalvit két évre eltiltották a versenyzéstől Sportparadicsom születik a Pécsi-tó partján — A pécsi őregfiúk labdarúgó- válogatottja hétfőn. szeptember 22-én este fél 7 órai kezdettel a Dunántúli Napló épületében lévő újságíró klubban játékos­értekezletet tart. A vezetők vár- iák a csapat játékosait. Szokott, türelmetlen moz­dulatával széthajtogatja az át­látszóan vékony tervező-pa­pírt, ami színes vonalaival egyelőre semmit sem mond, az újságírónak. A vízvezeték há­lózatot kékkel, a villanyt pi­rossal, a szennyvizet sárgá­val jelölték rá az alkotók. A terv eredetije, már ott fek­szik a megyei tanács vezető­jének íróasztalán. Szeretne egyszerre, egy mondattal mindent bemutatni, feltámasztani ezt a vázla­tot, hogy már az eleven éle­tet olvashassam le róla, me­lyet majd egy év alatt oda­varázsolnak a Pécsi tó part­jára. A történet ott kezdődött, hogy a felosztás során több mint egy holdnyi területet a sportnak adományoztak — a tó egyik központi fekvésű he­lyén, festői környezetben. Ér­demes a kezdő lépést felje­gyezni, mert jól jön ez ak­kor, ha majd évek múlva egy közismert, országoshírű vízi­táborról készítünk életrajzot FÉLMILLIÓ MÁR VAN! Az elképzelések legalábbis ezt sejtetik. A hely, már be­lopta magát a legkisebbek szívébe, ugyanis az idei sport iskolai nyári napközis-tábor közel ezer résztvevője, tur­nusokként két alkalommal is megfordult a helyszínen, a Megyed TST új autóbuszával. Az itteni foglalkozásokat beil­lesztették az idei programba. Az MTS Baranya megyei Tanácsa már állást foglalt abban a kérdésben, hogy a költségvetésből félmillió fo­rintot a korszerű vízitelep ki­alakítására fordítanak. A hely­színen már találhatunk egy régi épületből átalakított csó­nakházat, mellette pihenőt barátságos helyiségekkel, de ott van már a kultúrát jelen­tő villany, a hideg-meleg víz is. — Az idén háromszázhet­ven fiatal sportolónk töltött hosszabb időt Komlón és a Balaton különböző utánpótlás táborában — mondja dr. Csernus Kálmán. Ezeket a foglalkozásokat sokkal olcsób­ban és talán még kedvezőbb körülmények között oldhat­nánk meg a jövőben, a Pé­csi tó partján. Nem kizáró­lag a vízisportokra gondo­lunk. — Elég ez a félmillió? — Ezt az összeget induló­tőkének szánjuk. Reményke­dünk a Baranya megyei Ta­nács jószívűségében és az MTS országos szerve is nyil­ván méltányolja, hogy hasz­nos, nagy munkába fogtunk. A terveket úgy készítettük el, hogy szakaszosan lehessen megvalósítani, tehát ahogyan a pénzügyi lehetőségek en­gedik. „KIS LAK ALL A..." A tervrajz fekete négyzetei sűrűn tarkítják a képzeletbe­li telket, mindez azt jelenti, hogy a sportolók elszálláso­lását nem többszintes épület­ben kívánják megoldani, ha­nem a tópart hangulatát, jel­legét követve — színes hét­végi házakban. A praktikum is ezt követeli és ez a titka a fokozatos fejlesztésnek. — A nyáron vevőszemmel jártuk a Baranyai Ipari Vásárt és az ajánlatok közül a Betöm­és Vasbetonipari Művek elő­regyártott házainál kötöttünk ki — mondja az elnök. Ilyen kis házacskákkal akarjuk be­népesíteni a területet. Kis át­alakítással tíz-tíz sportolót tudnánk elhelyezni egy egy­ségben. Első lépésként öt há­zat állítanánk fel és rendez­nénk be, azután felépítenénk a vizes-blokkot — fürdő, zu­hanyzó, öltöző — és ezekkel egyidőben elkészítenénk a kis­pályákat. Lehetőleg valameny- nyi labdajáték számára. A most átalakításra váró újabb csónakházat úgy tervezzük meg, hogy nyáron amikor a járműveik a vízen vannak, a helyiséget társalgónak, elő­adóteremnek tudnánk felhasz­nálni. KAJAKÉ A JÖVÖ! Azok, akik tavaly órákig gyönyörködtek a parton, soha nem fogják elfelejteni a tó bemutatkozását — az I. Vá­sárhelyi Pál vitorlás emlék­versenyt. A láitvámy még élénken él, a megye sportéle­tének irányítói mégis úgy vélekednek, hogy a iövőt, a kajakban keli látni! — A sportmozgalom szá­mára szinte megfizethetetlen a vitorlássport. Drága a fel­szerelés és csak kevés fiatal­nak nyújthat lehetőséget a sportolásra. De arra is kell gondolni, hogy a tengeren, a nagytavakon megrendezett versenyek során nem valószí­nű, hogy a pécsi tó adottsá­gaival a hátuk mögött, si­kert tudnának elérni fiatal­jaink. A vitorlássport marad­jon a szórakozásé — mi a kajak mellett döntöttünk, azt fejlesztjük versenysporttá. Már harminc kajakunk türel­metlenkedik a csónakházban. A Pécsi Vízügyi SE ta­valy alakult kajakszakosztá­lya mellett, idén a Sportis­kola hozott létre szervezetet a kajak számára, de tovább tárgyalunk más sportkörök­kel is. A meglévő félmilliót a jövő iskolai szünidő kezdeté­ig már szeretnénk is beépíte­ni. Szintén jövő évi tervünk még az I. Pécsi tó Kupa megrendezése kajakosok szá­mára, melyet hagyományossá teszünk és idővel nemzetközi rangra emelünk. Várjuk a tá­mogatást, hogy a tó valóban megelevened jék! Somogyvári Valéria Sportberkekben meglehetősen nagy port vert fel a Komlói Bányász Sport Klub pénteki fe­gyelmi határozata. Tegnapi szá­munkban már hírül adtuk, hogy Pataki Miklóst és Bánfalvi Sán­dort két évre szóló házi fegyel­mivel sújtották, játékjogukat azonnali hatállyal felfüggesztet­ték. Mi történt, milyen vétséget követtek el? Erre kerestünk vá­laszt. A két labdarúgó minden elő­zetes bejelentés nélkül távozott el az egyesülettől, s csak szep­tember 19-én levélben küldött nyilatkozatukban közölték, hogy a jövőben nem kívánnak a Komlói Bányász színeiben sze­repelni. Egyúttal bejelentették, hogy a továbbiakban a Szegedi EOL-ban akarnak versenyezni. A közvélemény, az egyesületet szerető sportemberek elítélően nyilatkoznak a szakosztálynak hátat fordító két fiatalról. Ért­hető ez, hiszen mindenki sze­rette őket, megbecsült tagjai voltak a sportkörnek. Amióta Komlóra kerültek, úgyszólván mindig az első csapatban kap­tak helyet. Kibontakozásukat éppen a Komlói Bányász segí­tette. Anyagilag is megtalálták számításukat és most, a baj­nokság hajrájában egyszerűen leléptek. Még csak meg sem köszönték az egyesület eddigi támogatását (sőt a fegyelmi tár­gyalásra sem jöttek el). Sportszerűtlen eljárásukkal ne­héz helyzetbe hozták a sport­kört: megbontották a szakosz­tály egységét. Az igaz, hogy mindenkinek szabad joga meg­választani egyesületét. Ennek azonban megvannak az írott és íratlan szabályai. A sporterköl­csi normák felrúgása, a cserben- hagyás ténye a csapat tagjaiból is felháborodást váltott ki. Ami­kor Lantos Mihály edző a rög­tönzött játékos-értekezleten vé­lemény-nyilvánítást kért az ügy- gyei kapcsolatban, kemény sza­vak hangzottak el. Az előzetes bejelentés nélkül való távozást egyikük sem tartotta korrekt dolognak. A beszélgetésből az is kicsendült, hogy a kék-fehér lab­darúgók mindent elkövetnek a további sikeres szereplésért. Váll­vetve harcolnak a becsületes helytállásért, az NB I-ben való bentmaradásért. Méltánytalan a két labdarúgó magatartása az egyesülettel szemben, mert a sportkör mesz- szemenően segítette őket, többek között tanulmányaik folytatásá­ban is. Mindkettőjük ma is be­jegyzett egyetemi hallgató Pé­csett, illetve Komlón, ugyan­akkor a Szegedi József Attila Tudományegyetem is felvette (!) őket... Ez mindenképpen nagy kérdőjel: miként lehet egy-egy hallgató két egyetemen is nyil­vántartva. Magatartásukat tetézték azzal is, hogy a sportköri tagsági és minősítési könyvüket önhatal­múlag elvitték az egyesületi iro­da bezárt szekrényéből... A fegyelmi bizottság határoza­ta helyénvalóan állapítja m^£9 hogy nemcsak Pataki és Bán­falvi eljárása összeegyeztethetet­len a szocialista sporterkölccsel, hanem a SZEOL vezetőségének intézkedése is, hiszen a labda­rúgásban megindult egészséges szellem továbbfejlődését zavar­ják ezzel. Elgondolkodtató a két labda­rúgó esete. Amikor mindenük megvolt, amikor jövőjük meg­alapozására, egyetemi tanulmá­nyaik folytatására is módot adott az egyesület, semmikép­pen nem tehették volna ezt a lépést. Nyilván más szempontok játszanak közre. Jogos a fel­vetés: meddig mehet ez így? Az ügynek van egy különle­ges oldalai is. A SZEOL két egységre épül. Amíg egyetemi sportkör, addig élvezheti a ked­vezményes átigazolás lehetősé­gét. Ha viszont figyelembe vesz- szűk, hogy az egyesület az Olaj­bányász nevét is viseli, kettős­ség áll fenn: a vállalat adja a pénzt, az egyetem pedig a Ked­vezményes átigazolást használja ki. Az ilyen kettős helyze ű át­igazolással az MTS érvényben lévő szabályzata (A sportolók egységes minősítési és nyilván­tartási szabályzata, 1968.) nem foglalkozik. Időszerű volna te­hát, ha az illetékesek a fenti körülményre is figyelmet szen­telnének, hogy végre itt is meg­szűnjön a kiskapu. VÍZHÁNYÓ IMRE Riport a riporterről FÉL ÓRA Vitray Tamásnál Beszélgetésünk elég nagy nyil­vánosság előtt zajlott le, hiszen Vitray Tamással nem könnyű négyszemközt maradni. Ha öt keze volna, az is kevés lenne, hogy a folyton csengő telefo­nok után nyúljon. Azonkívül át­lag ötpercenkint benyit hozzá egy látogató. Ezt a félórát, amíg be­szélgettünk, úgy loptuk el a rá várakozók elől a Televízió IV. emeleti 101-es szobájában. Az első és szinte konvencionális­nak tűnő kérdés:- Hogyan lett televíziós ripor­ter? — Kétszeresen is véletlenül. Színházi rendező szerettem vol­na lenni. Aztán elmondja: 1956. nyarán szerelt le a katonaságtól és fo­Jtíai sportműsor labdarúgás: NB n. mérkőzések: Máza—Szászvári Bányász—Dorogi Bányász, Szászvár 15.00, PVSK— Siófoki Olajbányász, PVSK pálya 15.30. NB UI. mérkőzés: Mohá­csi TSZTE—Steinmetz SE, Mohács 15.30. Megyebajnoki mérkőzések: Szederkény—István aknai Bányász, Szederkény, 15.30, Siklós—Pérai Gázmű, Siklós 15.30, Pécsi Postás —Vasas II. Bányász, Postás pálya. 10.30. Beremend—Pécsi Kinizsi, Beremend, 15.45, Pécsi Kesztyű- gyár—Véménd, BTC pálya, 10.00. Pécsi Dinamó—Szigetvári ZMSE, Erőmű pálya, 10.00. Pécsi Vasas —Mágocs, Ifjúsági stadion, 9.00. Barátságos mérkőzés: Bajai Vasas —Pécsi Dózsa, Baja, 15.30. Kézilabda: NB I. mérkőzések: Pécsi Bányász—TFSE, nők, Pécs- újhegy. 10.00, Pécsi Bányász— TFSE, férfiak, Pécsújhegy, 11.00. NB n. mérkőzés: Pécsi Porcelán­gyár-Kinizsi Húsos, nők. porce­lángyár! " Kosárlabda: NB I. mérkőzés: Szigetvári Vörös Meteor—Kecske­méti Petőfi, nők. Szigetvár, 10.00, NB L tartalék mérkőzés: Sziget­vári Vörös Meteor—Kecskeméti Petőfi, nők, Szigetvár, 11.15. — NB H. mérkőzések: PVSK—Bp. Spartacus, nők, PVSK csarnok, 9.00, PEAC—Agrárgépész egyetem, férfiak. Ifjúsági stadion, 11.00. Pécsi Tanárképző Főiskola—Bajai Fehérneműgyár. nők. Tanárképző Főiskola, 11.30, Tanárképző Fő­iskola—Baja, férfiak. Tanárképző Főiskola, 10.00. Sportiskolái verseny: Körzeti Sportiskolák kézilabda tornája, fiúk. lányok, PVSK pálya, 8.0». Tájékozódási futás: Városi és megyei csapatbajnokság, második forduló, Árpádtető térségében, rajt, 7.00. Torna: Felnőtt női I. osztályú és ifjúsági leány I. és H. osztá­lyú megyei egyéni bajnokság, PVSK csarnok. IA galma sem volt, mihez kezd, milyen állást vállal. Zsebében volt ugyan az Idegennyelvek Főisko­lájának diplomája, amely tanú­sította, hogy: Vitray Tamás vizs­gázott angol tolmács, és fordítói képesítése is van ugyanebből a nyelvből. De akkortájt nem ke­resett tolmácsot senki és nem is kínált ilyen beosztást egyetlen hivatal sem. Kilátástalan volt hát a helyzet. — Mígnem aztán — meséli, mi­közben rágyújt elmaradhatatlan pipájára — találkoztam az utcán egy volt tanárommal (hadd te­gyem hozzá: a Kölcsey Gimná­ziumban érettségiztem 1952-ben) — akinek elpanaszoltam gondjai­mat. — Te Tamás, miért nem próbá­lod meg a Rádiót? — tette fel a kérdést tanárom. — Az idegen­nyelvű hírekhez éppen most ke­resnek angol bemondót. — Mentem a Rádióhoz, fel is fogadtak, mégpedig esténként 30 forintért. Már volt „állásom”, amibe kapaszkodhattam. Másfél évig csak angolok között dolgoz­tam, ami nyelvtudásom tökélete­sítéséhez nagymértékben hozzájá­rult. — Bs a televízió? — Itt jön a második véletlen. 1959 nyarán amerikai atléták sze­repeltek Budapesten. A televízió, amely akkor még kísérleti mű­sorokat adott csupán, olyan an­golul tudó riportert keresett, aki el meri vállalni a szerepet. Ketten jöttünk számításba a rádiónál. Telefonáltak a tv-től és mivel a másik kollégám nem volt bent, én vettem fel a telefont. Rám esett hát a választás. Hadd mond­jam el: ekkor még nem is lát­tam közelről televíziót. Ismét rágyújt a pipára — a tv­néző nem is sejti, milyen szenve­délyes dohányzó a képernyő előtt mindig halálosan nyugodt Vitray Tamás — úgy meséli to­vább : — Tizenegy éve ennek. Es azó­ta egyfolytában csinálom. önkéntelenül kínálkoznak a te­levízió-nézőben a kérdések: — Honnan az a bámulatos em­lékezőtehetség, hogy például egy futbalmeccsen, legyen az külföl­dön, vagy vidéki városban, tehát nem ismerős csapatnál, holtbiz­tosán felismert a Játékosokat és sohasem téved? Rutin? Született tehetség? Hamiskásan mosolyog: — Ez szakmai tulajdonság. Va­lamennyi riporterkollégám rendel­kezik vele. Mérkőzés előtt fél­órával bemegyek m öltözőbe. ott minden játékosnak bemutat­kozom és jól megnézem őket, megjegyzem nevüket. Bizonyta­lankodás csak a meccs első öt percében zavar. Aztán rendbejön minden. — Valamennyi sportnál így van ez? — Dehogyis. Legnehezebb a jég­korongnál, Egy jéghoki meccsen minimum 14 ember száguld a pályán, még a csere is mozgás közben történik. Ilyenkor nagyon nehéz felismerni a játékosokat. De ezt is meg lehet szokni. Bizonnyal meg is szokta. Mert — mint mondja — az atlétika és a jégkorong az a sportág, ame­lyet legszívesebben közvetít. — Mint „civil", milyen sportot szeret? — Természetesen a futballt. — £s melyik csapatnak druk­kol? Ismét a Jellegzetes Vitray-mosoly: — Sajnos, ebben nem lehetek elfogult. Mindnek. Okvetlen rész­rehajló lennék a közvetítésben, ha volna kedvenc csapatom. Bár azért... — Melyik volt a legemlékeze­tesebb közvetítése? Ismét a „Vitray-mosoly’?: Természetesen Xochimilco-ból, a Kajak-kenu döntő. Emlékszünk rá: sírva fakadt az izgalomtól... A kvízekre terelődik a szó. — Hogyan készül fel egy olyan közvetítésre, mint például a bu­dapesti kerületek közötti vetél­kedő? Honnét az az abszolút biz­tonság, amellyel vezeti a játékot? — Ha kész a forgatókönyv, éj­jel-nappal csak ezzel foglalkozom. Sok gyötrődés, és nagy gyakorlat, ennyi az egész. Az emlékezetes stewardes-vetélkedő volt a leg­nehezebb, hiszen csak egy fél délután állt rendelkezésemre a szereplőkkel való megismerkedés­hez. — Nem emlékszünk rá, hogy Vitray Tamás valaha is nagyobb hibát vétett volna a közvetítés­ben. — Pedig előfordul. Csakhogy arra kell vigyázni, ha az ember hibázik, hogy ne jöjjön tőle za­varba. Másként belebonyolódik, sorozatosan követi el a hibákat. — Ilyen rendkívül elfoglalt em­bernek mennyi idő iut az ön­művelésre? Hiszen nem szabad lemaradnia semmiben. — Sajnos: az idő kevés. Azon­kívül a televíziósoknak nemcsak művelődniök kell, hanem spor­tolni is. Nem szabad elhízni, egy­szóval vigyázni kell a „vonalra”. — Mi a kedvenc sportja? — Nagyon sokat teniszezem. Balogli József Szombati sporteredmények Labdarúgás: Pécsi Porcelángyár—PEAC IS) (0:0), Porcelángyár-pálya; NB IH- as mérkőzés. Pécsi Helyiipari— Boly 4:1 (l:l), megyebajnoki mér- kőzés; Pécsbányatelep. A Komlói Bányász labdarúgói — a Pécsi Dózsa ellen készülve — szombaton egymásközött tartottak edzőmérkőzést. A tartalék együt­tes, mint ez lenni szokott, most is jó edzőpartnemak bizonyult. Lantos Mihály a héten Szegedre távozott Pataki és Bánfalvi he­lyén Ficzkót és Stiert szerepeltet­te. A Komlói Bányász első csa­pata: Erdősi — Kótai, Kovács, Makrai, Csordás I., Fiezkó (Ko­rom), Stier, Bordács, Földi, Soly- mosi, Csordás II. (Merczel). Gól­lövők: Stier (tizenegyesből), Sóly­mos!. A Komlói Bányász legköze­lebb szerdán délután 4 órakor Szekszárdon az NB H-es Dózsánál tart kétkapus játékot. Birkózó EB A szófia! szabadfogású birkózó Európa-bajnokságon pénteken a késő esti órákban az alsóbb súly­csoportokban megkezdődtek a 2. forduló küzdelmei is. A rajtnál vereséget szenvedett Varga és Kiinga ezúttal javított, Szabó vi­szont kikapott. Eredmények: 48 kg: Varga tussal gy. Bell (angol£ ellen; 57 kg: Kiinga p. gy. Turó- czi (csehszlovák) ellen; 62 kg' Szabó p. v. Jirmak (NDK) ellen. Szombaton délelőtt a felsőbb súlycsoportokban került sor a Z fordulóra. A magyar versenyzők váltakozó sikerrel szerepeltek, ör­vendetes. hogy Bajkó már máso­dik tuss-győzelmét aratta. Eredmények: 68 kg: Vilcsev (bolgár) tussal gy. Búzás elleni 74 kg: Urbanovics p. gy. Rossi (olasz) ellen; 82 kg: Bajkó tussaf győzte le a lengyel Wipercziket. Stockholmba utazik labdarúgó-válogatottunk A Csehszlovákia elleni VB- selejtező után szeptember 24-én, szerdán este Stock­holmban újabb mérkőzést ját­szik a magyar labdarúgó vá­logatott. Svédország lesz leg­jobbjaink ellenfele. A magyar válogatott keretet Sós Károly szövetségi kapi­tány vasárnap délutánra hív­ta össze, a Népstadionban lesz edzés, majd a gárda utána már együtt marad a hétfői el­utazásig. A Stockholmba uta­zó 15 játékos a „prágai” 16-os keretből kerül ki, hogy ki ma­rad közülük itthon, azt csak vasárnap délután mondja meg a szövetségi kapitány. 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom