Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
8 Btmantmt namo 1969. szeptember 21, küzdelem a bűnözéssel A SCOTLAND YARD TITKAI Másfél millió ujjlenyomat — Fekete múzeum —A Sohóban minden kapható MINDENFÉLE — mindenfelől Nonstop Scotland Yard. A Temzéről felszálló alkonyi köd foszlányaiba burkolózva, misztikus tornyokká és boltívekké faragott, hajdan vörös, megfeketedett téglák halmaza inkáb holmi szellemekkel teli középkori várkastélyra, semmint a világ legjobb rendőrségének agyközpontjára emlékeztet a Scotland Yard. Mindenesetre működésre készteti a fantáziát. Az embernek az az érzése, hogy a következő pillanatban az ajtóban felbukkan a legendás Kékszakáll, az asz- szonygyilkos, kezén bilincsekkel, s a méregkeverők, a gyilkosok, a hamisítók, a zsarolók egész tarkabarka sötét serege, a híres detektívek, akik valóban vagy a bűnügyi regények százezreinek álomvilágában koptatták e küszöböket. Nehéznek tűnik kibogozni, mi is igaz, s mi a legenda a Scotland Yardról. London lelkiismerete Ha Thomas Mann-nak igaza van, amikor azt mondja, hogy a városok olyanok, mint az emberek, hogy van színűk és fonákjuk, lelkiismeretűk és hamisságuk, akkor a Scotland Yardot méltán nevezhetjük a londoni becsület őrének. Cseppet sem könnyű a dolga a tízmilliós dzsungelben, ahol szinte ötpercenként ütközik össze valamelyik lakos a törvénnyel. A gyermekek már az elemi iskolában jól megtanulják a mágikus „999”-es számot. Ha ezt bármely telefonfülkében feltárcsázzák, a rendőrség felveszi a panaszt és segítséget küld. Megtudtuk, hogy naponta 1809 hívás érkezik be és hála a korszerű eszközöknek, legfeljebb 2—5 perc alatt a helyszínre érkezik a detektívek autója. A Scotland Yard mottója a hatékonyság. Mert a bűnöző sötét fantáziája egyre körmönfontabb és megfoghatatlanabb. Csak két esetet említenék meg, amely nemrég elállította London lélegzetét. A Picadilly kellős közepén, egy garázs ajtóra egy embert feszítettek fel e. gengszterek. Egy kis emléktárgy árusnak, aki úgy látszik megengedhetetlen üzletekbe keveredett, hirtelen lelkiisme- retfurdalása támadt és elhatározta, hogy titkát a rendőrségre bízza. A gengsztereknek ennyi elég volt. Egy reggel eljöttek, elkapták a nyomorúságos Pittet, a zsebükből kalapácsot és szöget vettek elő, s egyszerűen az ajtóra szegezték. Persze belülről. Pitt ordított, ahogyan a torkán kifért, amíg egy piszkos harisnyával be nem tömték a száját. Másnap találtak csak rá, de akkor már inkább halott volt, mint élő. Egy bizonyos Richardson még ennél is tovább ment. Lakásán, az előkelő Knights Bridge-en valóságos kínzókamrát rendezett be, olyat, hogy minden inkvizitor megirigyelhette volna. Terve rendkívül egyszerű volt. Lányokkal csábíttatta magához a gazdag áldozatot, titokban néhány kompromittáló fényképet készített és sok pénzt követelt értük. Ha a szerencsétlen áldozat elutasította, következett a kínzás. Kezdetnek jeges zuhany. Azután harapófogóval a körmeit tépdeste. Közben egy kis botozás és ostorozás. A legmakacsabbakat — roston sütötte. Lassú villany tűzön pirította a szerencsétleneket. Amikor az áldozat már alaposan összeégette magát, hajlandó volt bármi papírt aláírni — többnyire csekk-könyvet. Technika és fantázia „A modern bűnöző — mond ja egy angol kriminológus — mindinkább felhasználja a legmodernebb technikai eszközöket. Régein elmúltak azok az idők, amikor még feszítővassal törték fel a páncélszekrényeket és tolvajkulccsal nyitották a zárakat. Most már acetilénes palackokat, elektronikus számítókat, termikus fúrógépeket találunk .. Azok az idők is elmúltak, amikor a detektívek ösztönükkel leplezték le a bűnözőt. Sherlock Holmes-nak — a regényben — elég volt mélyen elgondolkodnia, pipára gyújtania és — a rejtély megoldódott. A modem Scotland Yard a bűnözés tudományos kutatásának és felfedésének valóságos tanintézetévé nőtte ki magát. A régi Temze-parti romantikus épület már szűk. A mítosz átadta helyét a valóságnak és nemrégiben egy reggelen a Scotland Yard átköltözött a Victoria Street egyik szupermodern 20 emeletes épületébe. A múltnak ményt tett. Az új épületet is Scotland Yard-nak hívják. A Yardról szóló legenda régen, még 1749-ben született. London a szűk sikátorok, a füsttel, köddel fátyolozott gázlámpák városa volt, ahol már alkonyat tájt senki sem mozoghatott biztonságosan. Minden sarkon rablók és zsebtolvajok ólálkodtak. Ekkor alapította John Fielding az ún. Bow Slreet-i futókat, Britannia első szervezett rendőri testületét. De csak 1829-ben, ama szörnyű bűntény után, amikor a banditák két családot szabdaltak darabokra, lett pánik úrrá a közvéleményen és követelte a központi rendőrség megszervezését. Sir Robert Pill, a londoni rendőrség első főnöke altkor hozta létre a népszerű „Bobby”-t. „A rendőrségnek méltóságteljesen kell öltözködnie, magatartásával tekintélyt és bizalmat kell keltenie. Kötelessége, hogy elsősorban az állampolgárt szolgálja”. Így lépett az utcára fekete ruhájában, fején magas sisakkal a „Bobby”. Ma 15 900 egyenruhás, fegyvertelen rendőr cirkál Londonban. Rajtuk kívül 177 rendőr-őrszobára osztott 1500 detektív küzd szakadatlanul az egyre aggasz- tóbban növekvő bűnözés ellen. Tavaly vigasztalónak volt mondható az eredmény, hiszen a bűnözés „csupán” 6 százalékkal emelkedett. Minden erőfeszítés és modem eszköz ellenére az eseteknek alig 25 százalékát sikerül gyorsan felderíteni. A londoni alvilág olyan dzsungel, amelyben úgy látszik elegendő a búvóhely, a törvény körmönfont ellenségei számára. A szakemberek szerint nem létezik olyasmi, amit a Soho számtalan bárjában és sztriptíz barlangjában és a külvárosok szerte szétszórt klubjaiban meg ne lehetne venni. Puska. ágyú. kábítószer, lopott briliáns, hamisított útlevél — minden kapható e piacon. Hárommillió dosszié Hogy leplezhető le a bűntény? Olykor elég egy ujjlenyomat. A Scotland Yard központjában másfél millió kartotékon tartják nyilván mindazoknak az ujjlenyomatait, akiknek valaha is dolga akadt a közrend őreiveL A detektív egy óriási terembe megy, ahol hárommillió dossziét őriznek brit állampolgárokról, akik ki tudja, milyen okból, feltűntek a rendőrségnek. Itt tárolják az összes bűnözők, cinkosaik, gyanús alakok, emberek adatait, akiknek akárcsak a legcsekélyebb vagy sejtett kapcsolata akadt valamilyen bűnténnyel. Mindezeket az adatokat különböző kategóriákra Tegyük fel, hogy nem áll rendelkezésre semmiféle ujjlenyomat, név, nem tudni semmiféle közelebbi adatot. Csak annyi ismeretes az üldözött gengszterről, hogy gyakran jár kártyabarlangokba és jobb kezének egyik ujja nyomorék. A detektív megkapja az összes kártyás bűnözők dossziéit és egy másik regisztert a testi hibásokról. Itt persze órákon, napokon át kell keresgélni kézírásos módszerrel. Annán valószínűsége, hogy a keresett a hárommillió gyanús között található, igen nagy. de csekély a lehetősége annak, hogy a rendőr megtalálja az igazit. Persze sok a titkos módszer is és a régi kipróbált eszköz: besúgók, kémek az alvilágban gyakran fontosabbak minden elektronikus gondolkodó gépnél. Ha már semmi sem segít, érdemes még betérni a Scotland Yard „fekete múzeumába”. Ez a világ legfurcsább gyűjteménye. 1875 óta gyűjtögették a londoni alvilágban a fúrógépeket, a fojtogatáshoz, gyilkoláshoz, gyújtogatáshoz használt eszközöket és rakták gondosan tárlókba. Az első múzeumi tárgy minden idők legnagyobb rablójától, Charles Peacetől származik, akit 1889-ben gyilkosságért felakasztottak. Itt van a bestiális gyilkos hírhedt; kádja is. melyben vegyszerekkel oldotta fel áldozatainak tetemét és a csatornába „öntötte” őket. Él-e Sherlock Holmes? A roman Lika a régi Londonnal együtt illant el. Bár nem egészen. A „Sherlock Holmes hódolói” klub tagjai, közöttük néhány egyetemi tanár tavaly kirándulást szerveztek Svájcba. Egy szirten, ahol Corian Doyle könyve szerint a híres detektív az elfogott bűnözővel dulakodva vesztette életét, meg akartak bizonyosodni, igaz-e a történet. Két korhűen öltözött professzor kelt bírókra és dulakodott „egész nap, délig”. Kimerültén és csalódottan, szomorúan állapították meg, hogy Sherlock Holmes most valóban elpusztult. A tény, hogy a nagy detektív sohasem létezett, nem tartja vissza az emberek százait attól, hogy nap nap után leveleket küldjenek neki a Baker Street-re. A romantikus kaland varázsa leküzdi a valóságot. A Scotland Yardnak nincsen ideje ilyesmire. A bűnözéssel folytatott nonstop küzdelem modern, precíz elektronikus gépezetté alakította át. Csak a régi Temze-parti épület tartja magát makacsul és borul misztikumba, különösen azokon a napokon, amikor a félhomály ködfoszlányokkal keveredve ellenállhatatlanul fan- táziálásra csábít Még sokra viheii Egy 14 éves siracusai tizennégy alkalommal követett el betörést boltokoan, iskolákban es templomokban, mindannyiszor kijátszva a védelmi berendezéseket. Egy alkalommal o televíziós ellenőrző rendszert elkövetkező módon játszotta kit Bement az üzletbe egy olyan alkalommal, amikor nem volt vásárlóközönség és megfigyelte, hol helyezkednek el a TV-kamerák. Ugyanebből a pontból fényképet készített az üzletről, amelyet amikor az éjszaka folyamán betöri a boltba, a kamera elé helyezett, s így az üres üzletet mutatta. A kisfiú üzelme^t — akinek egy 12 éves bűntársa is volt, — a család fedezte 'fel, miután több megmagyarázhatatlan helyről származó árucikket találtak a szobájában. Tanárgondok. Frederic Maxtor 32 éves angol középiskolai tanár a legkomolyabban azzal a kéréssel fordult a tantestület igazgatóságához, hogy szavazzon meg a fiatal tanároknak a leányiskolákban „veszélyességi pótlékot”. Meglepő követelését a sajtó tudósítói előtt Londonban így indokolta meg: „A diák.lányok miniszoknyái megnehezítik a tananyagra való koncentrálásunkat. Hiszen mi tanárok is férfiak vagyunk, és ez a felfokozott idegmegterhelés igazolja a kis fizetéspótlékot.” * Munkaerőhiány Melbourne- ban. A melbourne-i (Ausztrália) egyik napilapjában olvastuk a következő hirdetést: „Fiatal péksegédek figyeleml Jövő hétfőn torta- és kalács- evési versenyt rendezek Meghívok minden fiatalembert, aki péksegédi elhelyezést keres és remélem, hogy a versenyen résztvevők közül legalább egynek annyira ízlenek majd képségem termékei, hogy elhatározza: állást vállal nálam! A versenyevés ideje 18 óra!’’ Talán mondanunk sem kell, hogy az ötletes pékmester hamarosan kapott segédet. * Növekszik az atomenergia termelés. A világ energiatermelésre felhasznált atomreaktorainak teljesítménye az idei 19 075 megawatt kapacitásról 1974-ben már 102 980 megawattra emelkedik. Ugyanekkor a már működő vagy épülő atomreaktorok száma 106-ról 242-re növekszik. * Minden ötven másodpercben egy katasztrófa. Japánban az egyre növekvő moto- rizálás következtében minden ötven másodpercben történik egy-egy autóbaleset. Naponta 40-en, évente több mint 14 ezren halnak meg és tízezrével sebesülnek meg az emberek a közúti balesetek következtében. Világviszonylatban a japán szigeteken történik a legtöbb autóbaleset. 'A katasztrófák következtében elhalálozott személyek 13 százaléka iskoláskorú gyermek. Amerikai offenziva. A nyugat-európai piacon erőteljes offenzívára készülődnek azok az amerikai cégek, amelyek számítási szolgáltatásokat nyújtanak. Az ilyen szolgáltatásokra berendezkedett vagy elektronikus számítógépeket kölcsönző vezető amerikai cégek becslése szerint ezen a téren Európában 35 milliárd dollár összegű forgalomra lehet számítani. * A világ legtisztább városa. A svéd szakértők véleménye szerint Stockholm a világ legtisztább városa. Ezt az állításukat azon terjedelmes és részletes tanulmányokkal támasztják alá, amelyek során Stockholm és más nagyvárosok tisztaságát összehasonlították. * Az amerikaiak a jövőt fürkészik. Az Egyesült Államokban virágzik az elektronikus számítógépekkel készített horoszkópokkal folytatott kereskedés. A sajtó adatai szerint sokezer amerikai havonta megrendeli horoszkópját 350 szupermarketban. Tíz nappal a megrendelés felvétele után 15—20 oldalas szöveget kapnak, amelyet elektronikus számítógép készített Long Islandban, és amely jóslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan alakul az Illető élete a következő hónapban. A horoszkópok készítésénél a programozást népszerű amerikai csillagászok és matematikusok egy csoportja végzi. * A bürokraták réme. Egy fiatal dániai lány: Karin El- fun Marte Anne Katrin Henriette Maud Herta Andrea Ulla Sigrid Jacobsen a hatóságok réme, mert ragaszkodik ahhoz, hogy hivatalos irataiban mindig valamennyi keresztnevét felsorolják. Furcsa igényét így magyarázza: „Apám a hivatali bürokrácia megrögzött ellensége volt. A bürokratizmus abszurditásának nevetségessé tételére adta nekem ezt a sok keresztnevet. S amikor ragaszkodom valamennyi keresztnevem felsorolásához, az ö szellemében cselekszem.” Közönségszolgálat miniszoknyában A miniszoknyát viselő csíno* fiatal lányok előnyeit felfedezte a VW North Eastern Distributors, a Volkswagen kocsik nagy amerikai képviselete is. Robert Withalm, a képviselet igazgatója kijelentette: „Egyre több fiatal nőt alkalmazunk közönségszolgálatunkban. A fiatal lányokat gondosan kioktatjuk mindenre, amit az autóról tudniuk kell, hogy megválaszolhassák az érdeklődő vevők kérdéseit. Munkaruhájukhoz elvből miniszoknya is tartozik. Egyébként nemcsak ötletszerűen követeljük meg a miniszoknyát. Rájöttünk ugyanis, hogy ideges* ingerlékeny vevők is lényegesen „mérsékeltebb” magatartási tanúsítanak a miniszoknya láttán, sőt gyakran spontán megfeledkeznek kedvetlenségükről” csupán egyetlen egy enged-osztották. MODERN IKAROSZ Megoldották a nagy gép nélküli egyéni repülés problémáját VOLT MÉQ ROSSZABB IS Az időjárásban sincs új a nap alatt Az idei szeszélyes időjárással kapcsolatban sokan a „régi jó időket” emlegetik, amikor „nyáron nyár, télen pedig tél volt” ... Nos, ez nem egészen igy van. A megmaradt történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy az időjárás szeszélyei legalább olyan régiek, mint az emberi emlékezet. Vigasztalásképpen lássunk néhány meghökkentő adatot az időjárás egykori szeszélyeiről: 300-ban olyan tél volt, hogy még a Nílus is befagyott és partjain az egész szubtrópusi növényzet tönkrement. 401 telén befagyott az egész Fekete-tenger, olyannyira, hogy az emberek átszánkózhattak az egyik partról a másikra. 627-ben rendkívül forró nyár köszöntött Franciaországra. A hallatlan kánikulában minden kút kiszáradt és az állatok elpusztultak a szomjúságtól. 1186-ban a nyár sehogysem ■kart véget érni, s egész decemberig tartott. A krónikások feljegyezték, hogy sok madár még decemberben is fiókákat költött. Januárban kivirágoztak a fák, s a parasztok májusban már betakarították a termést. Augusztus közepén a szőlőt is leszüretelték. 1301 januárjában egész Kö- zép-Európában kivirágoztak a fák. 1303-ban Európában olyan száraz nyár uralkodott, hogy az olyan nagy folyókon, mint a Duna, a Szajna, át lehetett lábolni, mert a víz alig ért térdig. 1306-ban Észak-Európában olyan kemény tél volt, hogy még az Északi-tenger is teljesen befagyott. 1608-ban igen kegyetlen tél tombolt Európában. Norvégiától egészen Szicíliáig és Spanyolországig mindent méteres hótakaró borított. Érdekes, hogy a legnagyobb fagyokat Olaszországban és Spanyolországban mérték. 1739-ben a tél már október 24-én beköszöntött erős fagyokkal. Nagyon tartós volt. Az utolsó erős fagyot 1740 június 13-án jegyezték fel. A téli hónapokban Közép-Euró- pában olyan dermesztő volt a hideg, hogy a halottakat sem lehetett eltemetni, mert a sziklává dermedt föld a szerszámoknak nem engedett. 1823-ban Európa-szerte rendkívül enyhe volt a tél. Még Szibériában sem fagyott, nem is havazott, csak esőzések voltak. 1838-ban élte át Közép- és Délkelet-Európa az egyik legforróbb és legszárazabb nyarat. Négy hónapon át egyszer sem esett, minden növény kiszáradt, megszámlálhatatlan állat pusztult el. • Nincs tehát semmi rendkívüli abban, hogy az idei nyár sem volt normális, s hogy különféle váratlan meglepetéseket hozott. Vigasztaljon az a tudat, hogy a múltban nem egyszer rosszabb is volt. A „Bell Aerosystem” nevű, nagy amerikai aeronautikai vállalat vezetői 1961-ben lázas érdeklődéssel tanulmányozták Charles Walters mérnök tervét, aki azt állította, hogy kidolgozza az ember repülését, a repülőgéphez hasonló nehézkes szerkezet nélkül. Szerinte megvalósítható olyan miniatűr rakéta, amely lehetővé teszi az ember felszállását és zökkenésmentes leszállását, valamint levegőbeli manővereit. Hidrogén pe- roxiddal hajtott kis motorját a repülő ember hátizsákjában helyezte el, aki motorkedékpár kormányával irányítja mozgását. A Bell Társaság a szerződések egész sorozatát kötötte meg Walters-szel, aki 1963- ban jutott el a próbarepülésig. A társaság „házi” repülőterén óránként 60 kilométeres sebességgel emelkedett a levegőbe. De húsz méter után a rakéta defektet kapott és a mérnök összezúzta magát. A vezetése alatt álló csoport azonban folytatta munkáját. A rakétás megoldást hamarosan el kellett vetni. Az üzemanyagát pillanatok alatt kimerítő rakéta csali nevetségesen rövid ideig működik. Az 1965-ban kipróbált ultramodern rakétás gépezet mindössze 15 másodperces repülést tett lehetővé. Ez a „repülés” tulajdonképpen nem volt több kétszáz méteres ugrásnál. Az átütő siker 1967-ben következett be, amikor a Williams Research Corporation (Michigan) előállította miniatűr reaktorát. „Turbofan” típusú motorjával végre elérhetővé vált, hogy 1969. április 7-én a történelem első repülő embere a levegőbe emelkedett. A Bell Társaság kísérleti pilótája a hátizsákjában hordozta reaktorát és tartályát; repülését továbbra is a motorkerékpár kormányával irányította. A „pilóta az indulásnál azonnal 25 méter magasságba emelkedett, majd különféle manőverek és összesen nyolc perces repülés után, pontosan ott szállt le, ahonnan elindult, összesen öt kilométert repült, óránkint 75 kilométeres maximális sebességgel. Messze túlszárnyalta az 1965-ös 15 másodpercet Az azóta kipróbált új prototípusnál már nincs szükség a kormányra sem. A reaktort kibernetikai berendezéssel kombinálják, s a pilóta testének és végtagjainak mozdulataival irányítja reaktorát A Bell Társaság úgy véli: ez az apparátus lehetővé teszi az űrhajósoknak, hogy köny- nyen közlekedjenek a Hold talaján. A társaság szerződést kötött a NASA-val olyan 80 kilós prototípus szállítására, amelynek helyet biztosítanak a holdkompon.
