Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

1969. szeptember 16. jjimanttm nauio----- 3 M iért nyugtalankodunk? Régi gondok az új városközpont építésénél Nem olyan nagy dolgok ... Ilyenek minden építkezés elő­készítésénél előfordulnak, fe­lesleges nyugtalankodni és fel­verni a port miattuk. Menet közben majd rendeződnek a problémák, hiszen mindenki azt akarja, hogy a három új objektum felépüljön... Nincs szerződés Ilyen és ehhez hasonló meg­jegyzéseket hall az ember, amikor a KÖJÁL és Megyei Tanács új székháza, valamint a háromezer adagos étterem felépítése iránt érdeklődik. A három létesítményt Pécs új városközpontjában, az SZTK és az ügyészségek szép, uni- váz-szerkezetű épületének szomszédságában kívánják fel­építeni. A KÖJÁL székházat 1971- ben, a Megyei Tanács új épületét és a konyhát pedig 1972- ben kell majd átadni. Körülbelül 80 millió forint­ba kerül majd az egész, s a Baranya megyei Építőipari Vállalatnak volt egy olyan ígérete, hogy ebből 1970, tehát a harmadik ötéves terv végé­re 20 milliót be fog építeni. Ahhoz, hogy az ígéret realizá­lódjék, már most meg kellene kezdeni a munkát, de sajnos, csak az előkészületeknél tar­tanak. A beépítésre váró terü­let még nincs teljesen felsza­badítva, mert egy részét a DÉDÁSZ Rákóczi úti üzeme foglalja el, s a DÉDÁSZ-nak még nem találtak megfelelő cseretelket. A Megyei Tanács székháza és az étterem fel­‘ építésére még nincs kiviteli szerződés, éspedig azért, mert nem készült el még a terv. (Enélkül valóban nem lehet ilyen szerződést kötni.) A Kö- JÁL-székháznál viszont —, amelynek már kiviteli terve is van — azzal indokolják a megfelelő szerződés hiányát, hogy kb. 10—15 vállalattal kell még egyeztető tárgyalásokat folytatni, s amig avval nem végeznek, nem lehet szerződ­ni. Évről évre halasztják Holtponton áll a háromezer adagos étterem ügye is. Az ét­terem mintegy 18 millió forin­tos beruházási költségén rész­ben a Baranya megyei Ven­déglátóipari Vállalat, részben pedig a környék érdekelt in­tézményei osztozkodnak. A sok intézmény, közül kettő — a Legfőbb Ügyészség, valamint az SZTK — még nem utalta át a lebonyolítónak a reá eső összeget. Igaz, azt hallani, hogy majd átutalják, ez a m a j d azonban már elég sokszor elhangzott. A szervezők és építők csak a tényekre tudnak alapozni. A tények pedig arra mutat­nak, hogy ha minden rendben volna, ez az egy miatt sem lehetnénk nyugodtak. A há­rom objektum építése ugyanis összefügg. Az Építőipari Vál­lalat azt állítja — s ebben minden bizonnyal igaza van —, hogy csak akkor lehet gaz­daságosan építkezni, ha csu­pán egyszer kell felvonulni, a darut összeszerelni stb. Ebből viszont egyenesen következik, hogy ha nem egyeznek meg az éttermen, késni fognak a másik két épülettel is. Tökéletesen igazuk van azok­nak, akik azt állítják, hogy’ ilyen bonyodalmak minden építkezésnél előfordulnak, s valóban megtörténhet, hogy „magától” is rendeződnek a dolgok. Annyi minden történt azonban már az elmúlt évek­ben e három épület körül, hogy az ember önkéntelenül is bizalmatlan. Valóságos re­gényt lehetne írni az új Kö- JÁL-székház történetéről, hi­szen már 1962-ben elhatároz­ták, hogy fel fogják építeni, s lám. hét év után még mindig csak ott tartunk, ahol koráb­ban. Több éves múltra tekint vissza a másik székház ügye is. s miközben évről évre to­lódnak a határidők, a Megyei KÖJÁL dolgozóinak munka- körülményei egyre tűrhetetle­nebbé válnak. Most már nem­csak az okoz gondot, hogy em­bertelenül összezsúfolva dol­goznak, hanem az is, hogy rájuk akar szakadni az épü­let. S bár a Megyei Tanács épületében jobbak a munka- körülmények, ott is messze járnak az ideális állapotoktól, hiszen sok irodában olyan sö­tét van, hogy egész nap éget­ni kell a villanyt. Az építke­zést sürgeti továbbá az a tény is, hogy ez az — irodaháznak alkalmatlan — épület viszont kitűnően megfelelne a Pécsi Képtár és a Zsolnay Múzeum elhelyezésére, márpedig ezek — mindenki tudja — krónikus helyhiánnyal küszködnek. Ma­holnap már arra sem lesz he­lyük, hogy az újonnan érkező műalkotásokat elraktározzák, nemhogy kiállítsák. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a Me­gyei Tanács mai épületét majd megkapják. Ezzel még nem beszéltünk a háromezer adagos étteremről, tehát arról, hogy Pécsnek még mindig nincs — s amíg ez fel nem épül, nem is lesz — a városközpontban egy modern, s nagy tömegek gyors kiszol­gálására alkalmas étterme. El­sősorban közérdek fűződik te­hát ahhoz, hogy az építkezést megkezdjék, illetve a tervek realizálásának útjában álló akadályokat elhárítsák. Pontot az ügy végére Ennek pedig az lenne talán a legjobb módszere, ha az ér­dekeltek összeülnének, s pon­tot tennének a több éve vajú­dó éttermi hozzájárulások meg az egyéb lassító problémák végére. Amíg ez nem történik meg, nincs biztosítékunk arra nézve, hogy megkezdik az épít­kezést, s 1970 végéig beépítik azt a sokat emlegetett 20 mil­lió forintot. Magyar László Üj üdülőtelep körvonalai bontakoznak ki Magyarhertelenden a melegvizű strand szom­szédságában. A sásdi járási tanács üdülőt épít a strand mellett és néhány hétvégi háa vakolatlan, friss téglafalai húzódnak meg az erdő alatt. A festői szépségű, csendes pihenő­helyet egyre többen látogatják Szokolai felv. A szőlő, must, bor és a pálinka új átvételi rendszere Jelentős kínálat — Szabadabb árak — Több csatornás értékesítés Termőre fordultak az or­szágban a második ötéves terv nagy szőlő és gyümölcs ültet­vényei, a 82 ezer hold szőlő és a 100 000 holdat meghaladó gyümölcsös. Ennek eredmé­nyeként örvendetesen növe­kedtek a termésátlagok és az összhozam. A nagy terméseredmények szükségessé teszik a forgal­mazás új rendjének kialakí­tását A korábbi években a felvásárolt és a forgalmazást úgyszólván kizárólag a jogsza­bályokban rögzített kényszer- pálya jellemezte. A szőlő és gyümölcs termékmennyiség jelentős növekedése azonban szükségessé tette, hogy az új gazdasági mechanizmus körül­ményeihez igazodva a forgal­mazás, az árrendszer, illetve a közgazdasági szabályzók rendszere is továbbfejlődjék. A továbbfejlesztés legfőbb cél­kitűzése a termelés realizálá­sának elősegítése, a termelői érdekek biztosítása és a fo­gyasztói igények összehangolt kielégítése. A gyümölcs és a bor forgal­mazásában a kormány a kö­zelmúltban hozott határozata jelent továbbfejlődést. Rövi­desen megjelennek a végre­hajtási utasítások is. ezek a nagy szőlőtermesztő üzemek­nek lehetővé teszik, hogy más gazdaságtól, vagy egyéni szőlő, termelőtől szőlőt, mustot illet­ve bort vásárolhassanak fel feldolgozásra, választék bőví­tésre. Továbbá fennáll a lehe­tősége annak, hogy a mező- gazdasági nagyüzem közvet­len kereskedelmi kapcsolatba lépjen az élelmiszerkereske­delemmel és a vendéglátó- iparral, illetve a fogyasztók­kal. A piac értékítélete A kormányhatározat szerint a bor termelői és fogyasztói áránál egyaránt a szabad ár­forma kerül kialakításra, vagyis a jövőben e cikknél nem lesz hatósági ármegálla­pítás. A szabad árak lehetővé teszik a szőlő, a must és bor forgalmában a piaci értékítéle­tet s ezért a keresjet-kínálat Fényforrás — egymillióidért Nagykanizsán épül az új izzőlámpagyár Az újpesti gyár izzólámpa termelése az utóbbi 17 évben több mint három és félszere­sére emelkedett. Ugyanebben az időszakban a szocialista ex­port nyolcszorosára, a tőkés export négyszeresére nőtt. Az Egyesült Izzó 1967-ben a szo­cialista országok piacain több, mint 124 millió a nyugati or­szágokban 41 millió izzólám­pát adott el. (Az export mel­lett 14,4 millióról több, mint 50 millió darabra emelkedett a belföldi forgalom is.) Az új­pesti gyár a híradástechnikai ágazat legnagyobb, legtekin­télyesebb exportőre. Nyilván­való; jó lenne ezt a helyet megtartani, sőt előbbre ruk­kolni. Ehhez azonban a terme­lés bővítésére, a bővítéshez pedig beruházásra van szük­ség. Hacsak a jelenlegi ex­portarányt akarnók tartani, a termelést 1984-ig akkor is kö­zel háromszorosára kellene nö­velni. A világstatisztika szerint ma személyenként évi 2,3 db a lámpaszükséglet. kereskedelmi prognózisok a számot 1984-re több, mint 3b-ra becsülik. Ha megvaló- 1 a szóbanforgó beruházás, Izzó a jelenlegi körülmé­nyek között csaknem maxi­mumnak számító évi 700 mil­lió forint értékű lámpaterme­lését öt év múlva 1,6, 1978-ra pedig 1,7 milliárd forint ér­tékűre növelheti. Az Egyesült Izzó olyan be­ruházási programot dolgozott ki, amelynek végcélja: 15 év alatt 117 millióról 256 millió darabra növelni az izzólámpa­termelést. A terv végrehajtása egy „második Egyesült Izzó” felépítését teszi szükségessé, amelynek helyét Nagykanizsán jelölték ki és építése az 1974-ig tartó első szakaszban 1 milliárd forintba kerül. Milyen piacokra számíta­nak? Elsősorban a meglévők­re. Évtizedes tapasztalat, hogy az izzólámpa kereskedők álta­lában egyetlen gyártól vesz­nek, de megkövetelik, hogy ez a gyár minden számbajöhető típusból, ha kell, azonnal is szállítson. Ezzel szemben a ha­zai lámpagyártás egyik legna­gyobb gondja, hogy a véglete­kig leterhelt berendezések miatt nincs mód az azonnali kívánságok teljesítésére. Egy új és rugalmas rendszerű üzem egycsapásra megoldhat­ja ezt a gondot, arról nem is beszélve, hogy lényegesen fel­gyorsíthatják a kísérleti ter­mékek sorozatgyártásba törté­nő átvételét. Bőséges — és eddig még kL használatlan — lehetőségeket rejtenek a már meglévő pia­cok is, de ezek mellett számí­tásba kell venni a fejlődő or­szágokat. Ezeken a területe­ken a kereskedelmi prognózisok ugrásszerű keresletnöveke­dést jósolnak. S hogy még teljesebb legyen a kép: az izzólámpa exportból származó nyugati devizabevé­tel mintegy 60 százaléka kon­vertibilis. Az, hogy egy gyár mennyire gazdaságos beruházás, nagy­mértékben függ a tervezett gépkapacitás rugalmasságától. A kanizsai üzemet 9 típuscso­port gyártására tervezték. A szerelőgépeken az egyes típus­csoportokhoz tartozó vala­mennyi (100—200 fajta) lámpa gyártható. Az üveghuta szin­tén univerzális: alkalmas min­den — az izzólámpagyártáshoz szükséges — búra és üvegfaj­ta előállítására, üzembehelye­zésével lényegesen csökkent­hető az üvegimport. A kanizsai üzem épületei 608 millió forintba kerülnek, j míg gépvásárlásra 402 millió ‘ forintra van szükség, aminek legnagyobb része, csaknem 320 millió forint, belföldi gép ellenértéke. Az üzem létszáma 1975-re 4,5 ezer körül less, s a fizikai munkások három­negyed része pedig nő. Miért éppen Nagykanizsát szemelték ki az építkezés szín­helyéül? Az okok kézenfek- vőek: Kanizsán már 1963 óta dolgozik a felépítendő új gyár kísérleti modellje, 500 ember­rel, évi 20 millió darabos ter­meléssel. A tapasztalatok min­den szempontból megnyugta­tóak. A városban és a környé­kén elegendő szabad, s vi­szonylag könnyen betanítható munkaerő van, nincs hiány energiában s az sem mellékes, hogy Nagykanizsán vannak bizonyos üveggyártási hagyo­mányok, így könnyebben, gyorsabban meghonosítható az izzólámpagyártás technológiá­ja. A tervek szerint 1978-ban a Fényforrás és Üveggyár 191 millió darab izzólámpa 12,5 millió fénycsőgyújtó és 20 mil­lió normálballon értékesítésé­vel, több, mint egymilliárd fo­rint termelési értéket ér el. az árszínvonalat is befolyá­solja. Jobb termés esetén ala­csonyabb, gyengébb termés esetén magasabb ár kialakí­tásával lehet számolni. Ebben az évben országosan rekord szőlőtermés ígérkezik. 5.5—5.6 millió hektoliter bor várható, ami minden idők legmagasabb termése Magyarországon. Ezek a kitűnő kilátások a felvá­sárlási árszínvonal 5—10 szá­zalékos csökkenését ered­ményezhetik, ami egyrészt fogyasztói árcsökkenést, más­részt nagyobb borexportot je­lent. A MÉM utasította a Ma­gyar Állami Pincegazdaságot, hogy az árcsökkenésből szár­mazó megtakarítást a tovább- adási árak azonos mértékű, tehát 5—10 százalékos csök­kentésére fordítsa, ne pedig vállalati nyereségének növe­lésére. Központi készletek számára direkttermő szőlők a jövőben nem vásárolható fel. Az új árkialakítási rendszerben le­hetőség van arra, hogy a mi­nőségi igények az árakban növekvő mértékben kifejeződ­jenek. Az Állami Pincegazda­ság Mecsekvidéki Üzeme úgy alakította ki irányárait, hogy a kettes és hármas kategóriá­jú borvidékeken a tavalyihoz képest 10—15 százalékkal ala­csonyabb árat fizet a borért, míg egyes kategóriába tar­tozó villányi, siklósi és pécsi boroknál fokonként mindössze 2 filléres árcsökkenés várható. Ugyanakkor a tavalyihoz ké­pest megnő a fajtisztasági fel­ár mértéke. Vagyis ezek a minőségi borok nagyjából a tavalyihoz hasonló áron érté­kesíthetők. Pálinka helyett gyümölcslevek A gyümölcsfeleslegek hasz­nosításánál a pálinka főzés a fogyasztói szükségletek által behatárolt, alig szélesíthető részterület. A gyümölcs-szesz­ipar még az elmúlt évről te­temes készletekkel rendelke­zik, amire export lehetőségek nem kínálkoznak, a hazai pá­linkafogyasztás növelésére irá­nyuló propaganda pedig nem lehet cél. A gyümölcshasznosítás más lehetőségeit kívánja megvizs­gálni még ez év folyamán a MÉM, felmérni azokat a mű­szaki és közgazdasági félté teleket, amelyekkel a gyű mölcskészítmények és szárít mányok előállítása fokozható Célszerű lenne a jövőben olya> közgazdasági szabályokat ér vényesíteni, amelyek az im­port gyümölcsökkel szemben a hazai termésű gyümölcsö' felhasználására serkentenék ; feldolgozó ipart és az ilyen tevékenységet folytató szövet­kezeteket Tamási Áron­emlékhét Tolnában Tamási Áron születésének 72. évfordulója alkalmából va- I sárnap emlékhét kezdődött Tolna megyében. A nagy írót ! több szól fűzte a megyéhez, | pontosabban a bonyhádi já­ráshoz: az ott letelepedett bu­kovinai székelyekről írta Szi­rom és boly című regényét és személyesen részt vett annak idején Bonyhódon Énekes ma­dár című színdarabjának elő­adásán. Az emlékhetet Mázán, a já­rás legnagyobb művelődési há­zában nyitották meg. A kör­nyező községekből is érkezett vendégek előtt dr. Czine Mi hály irodalomtörténész emlé kezeit Tamási Áronra. DIVATHÁZ Lesz elég tüzelőanyag az olajkályhák számára Hazánkban az olajkályhák száma 1970-ben 700 ezer, egy évvel utóbb 900 ezer lesz, — 1972-ben pedig 50 ezerrel meg­haladja a milliót is. A fejlő­dés ütemére jellemző, hogy számuk az idei év végén még csak az 510 ezret éri el, ds már ez is azt jelenti, hogy több mint egymillió embei téli közérzetét befolyásolja milyen mértékben sikerül ai olajkályhákat tüzelőanyaggal ellátni. Az ÁFOR mindent elkövet hogy a növekvő igényeket zök­kenők nélkül kielégítse. Tüzelőolajat körülbelül 110( helyen árusítanak az idén: 21< varosban és községben 232 töl­tőállomás, 146 ÁFOR-kiren- deltség és több mint 700 vi­szonteladó Az AKÖV-ök köz­reműködésével az ország egy­re nagyobb területein szer­vezték, illetve szervezik meg i házhozszállítást. Tavaly időn ként kisebb-nagyobb fennaka­dásokat okozott a cserekan­nák hiánya. Nehogy ez a hely zet az idén megismétlődjék az ÁFOR mintegy 20 ezei marmonkannát szerzett be, d< akik — elsősorban vidéken — hosszabb időre kívánják ellát ni magukat tüzelőolajjal, hor dót is vásárolhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom