Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
NO, migusrtui U Butiantmi ttdpia 5 IRODALOMKRITIKA A JELENKORBAN Mészöly Miklós Magasiskola című kisregényét filmre írta Gaál István. Főszereplők: Bánffy György, Ivan Andonov, Meszléri Judit. Képünkön: Bánffy György és Ivan Andonov. EMLEKEZES DR. BERZE NAQY JÁNOSRA Az Irodalmi termés és a kritikai értékelés között az utóbbi években helyesebb és biztosabb arányosság alakult ki. Megbízhatóbbá vált az ijodalornkritika; az olvasó — ha igényli — könnyebben megfogadhatja . tanácsait Ez a megbízhatóság jellemzi a Jelenkor kritikai rovatát m. ecjy kis statisztika A kritika, kritikusai gyakran felróják, hogy a folyóiratok rendszertelenül ismertetik az új magyar könyveket Hogy a megjelenő termés csak részben kap bírálatot, s a véletlen szabja meg, hogy milyen könyvek kerülnek a kritika reflektorfényébe. Való igaz, hogy a kritikai fogadtatásban részesülő művek száma jóval kisebb a megjelent könyvekénél. Legutóbb Pergel Ferencnek a Kritika júliusi számában közölt statisztikája mutatta ki, hogy 1968—1969 tizenöt hónapjában a megjelent 520 új termésnek számitó (tehát a mai (magyar irodaiam vagy irodalomtudomány körébe tartozó) könyvre mindössze 297 bírálat jutott A statisztika tehát valóban elégedetlenségre ad okot Ez a statisztikai arány a Jelenkor kritikai rovatában sem kedvezőbb. Tavaly 58, 1969 első nyolc számában pedig 32 magyar irodalmi vagy irodalomtörténeti munkáról jelent meg bírálat a folyóirat hasábjain. (Persze, ha azt tekintjük, hogy a terjedelemben jóval nagyobb Kor- társ 1968-ban összesen 94 bírálatot publikált, ez a szám nem is olyan kicsi). TÜL A STATISZTIKÁN A statisztikai szemlélet azonban nem elég; a kritikák tekintetében mégsem a mennyiség számít, hanem az, hogy miről írunk és milyen eredménnyel. A Jelenkor kritikai szemléjének nagy erénye, hogy tervszerű munkával kívánja elkerülni az esetlegességeket. A pécsi folyóirat — ahogy a kritikai rovat tartalmából következtetni lehet — bizonyos szervező elveket követ Mégy ilyen elvet állapíthatunk meg: a folyóirat kritikai gondozásba kívánja venni a legértékesebb műveket, a dunántúli szerzők írásait, a fiatal íróik műveit s végül a tömegízlés irányítása miatt bírálatot érdemlő népszerű könyveket E négy szempont meggyőzhet bennünket arról, hogy a Jelenkor komolyan veszi az irodalomkritika hivatását tevékeny módon kíván hozzájárulni a mai magyar irodaiam gondozásához, e könyv és az olvasó találkozásához ÉRTÉK ÉS DECENTRALIZÁCIÓ A Jelenkor régi igénye, bogy a maga eszközeivel hozzájáruljon a modem magyar irodalom népszerűsítéséhez és gondozásáhohz. Átnézve a folyóirat 1968—1969-es számait egész sereg olyan tanulmányra és esszére akadunk, amely modem íróink megismertetését szolgálja, az irodalom öntudatának fejlődését segíti. A folyóirat tanulmányai sorra foglalkoztak Kosztolányival, Füst Milánnal, Szabó Lőrinccel, Ily- lyés Gyulával, Vas Istvánnal, Berda Józseffel, Nemes Nagy Ágnessel, Juhász Ferenccel, Krúdy Gyulával, Berta Lajossal, Dérv Tiborral, Darvas J ózsef fel, Kolozsvári ftrandpierre Emillel, Mándy Ivánnal, Sarkadi Imrével, Ottlik Gézával és Szabó Magdával — tehát a közelmúlt és a jelen magyar irodalmának számos vezető egyéniségével. Külön említeném Czine Mihály kitűnő tanulmánysorozatát, amely huszadik századi irodalmunk jelentős áramlatait — a Nyugat-mozgalmat, az avantgárdot, a forradalmi szocialista irodalmat, a népi irodalmat — és vezető személyiségeit — Adyt, Móriczot, Krúdyt, Kassákot, József Attilát, Illyést és Németh Lászlót — mutatták be friss szempontok alapján és vonzó előadásban. Az elmúlt másfél esztendő szépirodalmából alig akadt olyan könyv, amely ne kapott volna visszhangot, részletesebb kritikát vagy csak átfutó ismertetést. S a bírálatok gyakran felülemelkedtek a szokásos kritikusi mérlegkészítés színvonalán. A Jelenkor határozottan is ki tudott állni egy-egy mű mellett; ha kellett, vitába szállt a kritikai élet más fórumaival. Jó példája ennek a polémikus szellemnek Szederkényi Ervin írása, amely Darvas Zrínyi-drámájának valóságos értékeit bontotta ki. A kritikai munka elsőrendű feltétele az igényes és lelkiismeretes kritikus. Egy folyóirat kritikai rovata tehetetlen az állandóan és rendszeresen foglalkoztatott kritikusok nélkül A Jelenkor körül, szerencsére, kialakult ez a gárda és szépen működik. Ismét csak seregszemlére jut hely: Benkő Ákos, Dévényi Iván, Görömbei András, Majoros József, Maraf- kó László, Pályi András, Rónay László, Simon Zoórd, Stenczer Ferenc, Tálasi István, Tüskés Tibor és Zentai Mária nevét olvastuk a bírálatok alatt. A Jelenkor természetes feladata, hogy kritikai gondozásba vegye a Dunántúlom élő írók műveit. A kulturális élet egészséges decentralizációját segíti ezzel; főként, ha nem baráti gratulációnak, hanem valóságos bírálatinak szánja a kritikát. A dunántúli folyóiratnak „szerencséje” van: Pécsett vagy közelében olyan írók élnek, mint Csorba Győző vagy Takáts Gyula. Az ő költészetük bemutatása, ismertetése állandóan napirenden van a folyóirat hasábjain. De Páko- litz István, Takács Imre, Arató Károly, Bodosi György, Szántó Tibor, Kende Sándor és mások műveiről is korrekt, találó cikkeket olvashattunk. Igen szerencsés vállalkozás végül Bertha Bulesu interjúsorozata, amely a dunántúli vagy Pécsről kirajzott írókat — eddig Kalász Mártont, Arató Károlyt és Lázár Ervint — mutatta be a közönségnek. Reméljük, következik a folytatás. FIATAL ÍRÓK MÜVEI A kritikának különös felelőssége van a fiatal írók segítésében. Nem egyszer éppen a bírálatokon múlik egy- egy tehetség további útja, fejlődése vagy megtorpanása. Ezért dicsérendő az a következetesség, amellyel a Jelenkor ismerteti, bírálja a fiatalok műveit. Az elmúlt másfél évben Ágh István, Ratkó József, Arató Károly, Bodosi György, Serfőző Simon, Kalász László és Gutal Magda verseiről, Jókai Anna, Albert/ Gábor, Sobor Antal és Mensáros Zoltán prózai köteteiről, valamint az Első ének és az Universitas 68 című antológiákról olvastunk bírálatot. A fiatalok kritikai gondozását olykor kitűnő írók vállalják; így például Albert Gábor elbeszéléseit Takáts Gyula mutatta be. A fiatalokat fogadó kritika tárgyilagosan, egyszersmind a tehetséges pályakezdőnek járó jóindulattal fejti ki észrevételeit. A feltűnően dilettáns munkákról inkább hallgat a folyóirat. Ez azonban nem helyeselhető. A kritikának nemcsak befogadnia kell, hanem olykor elutasítania is. ÍZLÉS ÉS KÖZÖNSÉQ A kritikai szigorúság, persze, nem hiányzik a Jelenkor hasábjairól. A folyóiratban olykor fontos vitáknak is tanúi vagyunk. Ilyen viták zajlanak például a közönség ízlését érintő kérdésekről, a bestseller vagy az ifjúsági irodalom problémáiról. A tömegek igényét szolgáló népszerű irodalom bírálata, irodalomszociológiai helyzetének elemzése mindenképpen fontos vállalkozás. Különösen Loránd Imre írásai vizsgálják hitelesen és publiciszti- kus szenvedéllyel a bestseller-irodalom hazai változatait és hagyományait. De épp- üy lényeges kérdéseket vetettek fii azoik a vitáit, amelyek — Lengyel Balázs, Kolta Ferenc, Koczogh Ákos, Hárs László, Petrolay Margit, Mándy Stefánia és mások írásaiban — az ifjúsági és gyermek-irodalom problémáit világították meg. A Jelenkor ezzel a két vállalkozásával az ízlésnevelésre irányuló kultúrpolitikának Jett nagy szolgálatot. Másfél évfolyam átböngészése pozitív tanulságokkal járt. A Jelenkor kritikai rovata fontos feladatokat vállalt, s lelkiismeretes munkával igyekszik teljesíteni ezeket Kritikusai arra törekszenek, hogy a világnézeti és az esztétikai kritériumok szerves egységének alkalmazásával mérlegeljék az irodalmi műveket; hogy közvetítő szerepet játsszanak a könyv és az olvasó között A pécsi folyóirat kritikai munkája ezért figyelmet érdemek Pomogáts Bél* A lexikonok adatai szerint dr. Berze Nagy János néprajztudósnak, Baranya megye néphagyományai fáradhatatlan gyűjtőjének, a magyar népmesekincs nemzetközi kapcsolatai elemző kutatójának ez év augusztus 23. napján volt születésének 90-ik évfordulója. Heves megyében, Besenyőtelek községben született szegény pásztorcsaládból. Tanulmányait sok nélkülözés között végezte. A budapesti Tudományegyetemen 1905. évben avatták ■bölcsészdoktorrá. Mint gimnáziumi tanár a tanügyigaz- gatási (tanfelügyelői) pályán működött. Pedagógus volt, de szíve szerinti munkájának a magyar népmesék és egyéb néphagyományok tudományos kutatását, vizsgálatát tartotta. Minden működési helye egyben néprajzi gyűjtés területe is volt. Gyűjtéseinek fő tárgya a népmese, s ezen kívül a népmondák, népdalok, népszokások, népi hiedelmek stb. voltak. A terjedelmében és jelentőségében is legnagyobb műveit azonban Pécsett, 1946. évben bekövetkezett halála után adták ki. Néprajzi munkássága több külföldi egyetemen oktatás tárgya lett. Néprajztudományi munkáját — az előírt hivatali működése mellett — szabadidejében, önként, mellékfoglalkozásként és állami támogatás nélkül fejtette ki. Mivel ismeretlen volt még életében a magnetofon, ezért a keze- írásával jegyezte fel és mentette meg a népi értékeket a közművelődés és a jövő számára. Néphagyománygyűjtő munkája sikereinek egyik titka az, hogy mint a nép embere nemcsak szerette a népet, hanem ismerte is, annak életét és érzésvilágát. Tudott a néppel szívük és szájuk íze szerint bánni, s így gyűjtőmunkája során szinte magától tárult fel előtte a néphagyomány kincsesládája. Már 1913. évben kiadott tanulmányában hirdeti, hogy a népmesék tudományos vizsgálata területén minden néppel együtt kell dolgoznunk, mert a mesék anyaga sem egy népnek, sem egy népcsaládnak nem kizárólagos sajátja, hanem a világ népeinek közös tulajdonaként él. Működési helyei közül Pécsett tartózkodott a leghosszabb ideig, ezért a legnagyobb és legjelentősebb pedagógiai és néprajztudományi munkáját Pécsett, illetve Baranya megyében fejtette ki. Legjelentősebb művét, a 36 évű kutató munkájával megírt „Magyar Népmesetípusok” című monumentális nemzetközi népmeseelemző művét 1957-ben adták ki. Dr. Berze Nagy János műveit nemcsak hazánkban, hanem külföldön is ismerik és idézik. A méltatások dr. Berze Nagy Jánosban a magyar népi kultúra nagy és eredményekben gazdag munkását látják és tisztelik. Ez az érzés sugallta ezt a megemlékezést. AZ EX LIBRISEK VILÁQÁBÓL Andrusko Károly metszete Az ex libris (latin kifejezés, jelentése: könyveiből) a könyv belső táblájára ragasztott, sokszorosító grafikai eljárással (fametszet, rézmetszet, rézkarc, litográfia, acélmetszet, linómetszet, klisé stb.) készült kisgrafikai lap, amely a könyv tulajdonosának nevén kívül a tulajdonos nevére, foglalkozására, érdeklődési körére utaló grafikai ábrázolást is tartalmaz és így nemcsak a könyv őre, de képzőművészeti alkotás is. Újabban elszakadt eredeti hivatásától s egyre kevesebben ragasztják be könyveikbe, inkább csere s ezáltal kisgrafikai gyűjtemény létrehozását szolgálja. Előnye az is, hogy viszonylag kis költséggel értékes grafikai gyűjteményt lehet belőlük összeállítani. A Tel al Amarnában végzett ásatások alkalmával az i. e. 1400-ból egy fajánszpla- kett került felszínre, amely 111. Amenophis fáraó könyvtárára utal. E művelődéstör- ténetileg igen fontos emlék ma a British Múzeumban látható. A könyvtártudomány mindmáig ezt tekinti a tá- gabb értelemben vett ex libris ősének. A vagyont érő középkori kódexeken a tulajdonjogot a tulajdonos címerének a könyv festett díszei között történt feltüntetésével, vagy a kötéstáblába való nyomásával jelezték. Ezek, az úgynevezett „szuperexlibrisek” a mai értelemben vett ex librisek közvetlen elődei. A grafikai ex libriseket nemcsak papírra nyomják. Ismerünk selyemre, alumíniumfóliára, parafametszetre, falemezmetszetre nyomott ex libriseket is. Az utóbbi anyagot Amerikában névjegyek készítésére is felhasználják. A különleges anyagokra nyomott ex librisek gyűjtését ugyancsak kuriózumnak tekinthetjük. Az ex libris gyűjtőket és művészeket egyesületek tömörítik, ezt a feladatot hazánkban a Kisgrafika Barátok Köre látja el. Az egyesületek folyóiratokkal, kiadványokkal, kiállításokkal és pályázatokkal igyekeznek ezt az intim kisgrafikai műfajt népszerűsíteni s részére újabb híveket szerezni, öt év óta az ex libris egyesületek nemzetközi csúcsszerve a FISÁÉ, amely az UNESCO támogatását élvezi. Az ötvenes évek óta a világ ex libris művészei és gyűjtői nemzetközi kongresszusokon találkoznak. 1970-ben Budapest lesz a soronlévő nemzetközi kongresszus színhelye. Ez a magyar ex libris művészet és gyűjtés komoly megbecsülését jelenti. Tíz éve alakult meg Pécsett a Kisgrafika Barátok Köre, melynek jelenleg 50 tagja van. Tagjai már eddig is több előadást tartottak, különböző metszeteket készítettek, kiállításon mutatták be alkotásaikat. A pécsi Kisgrafika Barátok Körének több képzőművész is tagja, köztük Bérezés Károly, dr. Hoós Elvira, Kertes Kol- mann Jenő, Korda Béla, Lantos Ferenc, Martyn Ferenc, Simon Béla, Takács Dezső. Értékes kisgrafikai gyűjteménnyel, ex librisekkel rendelkeznek dr. Hetei Ottó, Kovács József, Szebeni Flórián, akik több külföldi grafikus alkotásait is őrzik. 1970-ben a budapesti kisgrafikai kiállításon a pécsiek is be szeretnék mutatni gyűjteményük és alkotásuk egy részét.
