Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
6 sunantmt napio 1969. augusztus 23. A legnagyobb s legkisebb magyar házak A középkorban két típusa volt a lakóházaknak. Az egyik az utca rendjében állt s befelé mintegy körülzárta udvarát. A másik a torony- ház volt; e lakótornyot udvara, kertje zárta körül. A toronyháznak — sokáig úgy látszott — divatja elmúlt, szánban a modem építészet felelevenítette ezt is. Ilyen például a budapesti Torany- ezálló. Az óbudai Vörösvári út köreiében mdst kezdték meg egy tízemeletes új sáv-ház, vagy szalagház építését. Az új épületkolosszus 900 lakásában több mint 2000 ember talál otthont; jóval több, mint egy kis község összlakossága. Az óriásházat beton lábakra állítják; homlokzatának teljes hossza jóval meghaladja a 300 métert. Amíg felépül, Budapestnek — s az országnak — változatlanul a volt királyi palotának dunai homlokzata marad leghosszabb, lakóház-jellegű épülete! Ennek hossza pontosan 304 méter. Az 1944. évi ostromig a királyi palota hordta magában az ország leghosszabb belső terét is. Ezt írja róla 1900-ban építője, Hauszmann Alajos: „a belső beosztást oly módon létesítettem, hogy a régi díszterem s annak csatlakozó helyiségei az újakhoz kapcsolódnak ... ezáltal a hosszanti — dunai — tengelyben 200 méter hosszú teremsor keletkezett Olyan hosszú, amilyennel — Versailles kivételével — egyetlen kontinentális királyi lak sem rendelkezik.” A nagy homlokzatokkal szemben kicsiny házikóink is akadnak. A zárt utcarendben állók közül talán a legkisebb az egri vár alján, a Dobó utca 6. sz. alatt áll. E kurta homlokzat teljes hossza alig több a 3 méternél. Tehát alig valamivel több, mint a volt királyi palota dunai homlokzatának századrésze. A „Vörös fantom“ násztánca Hogyan ébred a „Sziámi harcos“ A kis albérleti szoba minden dísze, bútorzata de még a világítása is úgy van elrendezve. hogy megfelelő miliőt biztosítson a 31 akvárium igényes lakóinak. A mennyezetig nyújtózó páfrányok, filoden- dronok levélsátorán átszűrődő sárgás neonfény apró gyíkokat, gőtéket, ékszertek- nőcöket sütkéreztet a terráriumbán, és mindezekhez egy kanári család játékos zenebonája adja a teljes harmóniát. Horváth Gyula e parányi „trópus” tulajdonosa 5 évi gondos, aprólékos munka és sok kötetnyi hazai, külföldi szakirodalom bogarászása árán építette fel e szemet, szívet gyönyörködtető akvarista édenkertet, de mint kiderült, korántsem csak szobadísznek. — Az a közmondás, hogy él mint hal a vízben, ez esetben csak úgy állja meg a helyét, ha a szakszerű gondozás mellé a lehető legideálisabb környezetet is biztosítjuk, ami99A nyugdíjig csinálhattam volna66 Háromszázezer forintot lopott a szakcsi postamester igazgatóságtól. Mennyit és mit ellenőriztek? Senki sem tudja. De hogy az ellenőrzött házigazdánál úgy leitták magukat, hogy csak másnap tudtak hazamenni, az bizonyított tény. Más: tavaly Hőger egyszer 30 ezer forintot „emelt ki” az egyik betétestől. Másnap a dombóvári OTP fióktól felháborodottan telefonáltak, hogy az illetőnek nincs is 30 ezer forintja a takarékban. A postamester elnézést kért a tévedésért és bemondott egy másik betétest, akinek ennél jóval több pénze volt. Az ügy ezzel elintéződött. Senki sem firtatta többé. A rangot nem adják ingyen Mire költötte a szakcsi postamester az elsikkasztott 300 ezer forintnál nagyobb összeget? Felesége nem dolgozott, két gyerekét taníttatta, fizetése pedig alig haladta meg az 1600 forintot Ám a háztartás meg a gyerekek keveset láttak a lopott pénzből. Hőger, mint postamester, úgymond fontos személyiség volt Szakoson. Éveken át tanácstag, legutóbb a helyi FMSZ ellenőrző bizottságának elnöke (!), elnöke a sportkörnek, edzője a labdarúgóknak. És ahogy most elmondja, az ilyen rangot nem adták olcsón abban a faluban, ahol Varga Imre, az azóta már bebörtönzött hirhedt tsz-elnök milliókkal károsította meg a népgazdaságot. A kisfizetésű postamesternek itt „úszni kellett az árral” szinte nap mint nap vendégül kellett látni a község több vezető emberét. Azokat, akiknél ó is sok bort elfogyasztott. És mindez nem volt olcsó mulatság, mint ahogy az sem. hogy Hőger többnyire taxin járt egy hölgy után Dombóvárra. Már a harmadik Hőger János mindent bevallott, de váltig hangoztatja: „Akár nyugdíjazásomig jól élhettem volna, ha nem vagyok olyan bolond, hogy a meghamisított kartont elviszem a gazdájának. Ez volt a dinnyehéj ...” A Tolna megyei Rendőrfőkapitányság a napokban lezárta a Hőger-ügyet és vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Azzal a figyelmeztető megjegyzéssel, hogy a szakcsi postamester tette két éven belül már a harmadik azonos bűncselekmény a pécsi posta- igazgatóság területén. Valóban figyelmeztető. Medveczky László vei minimálisra csökkenthetjük a fogságérzetüket. És ez még mindig csak félmegoldás, mert ahogy mondotta. ahány fajta hal, szinte annyi féle gondozási mód kell ahhoz is, hogy egészséges családok népesítsék be a medencéket. A sok példa közül csak egyét, a rendkívül nehezen tenyészthető úgynevezett „Namostomus-beckford” nevű díszhalacska nevelését jegyeztem fel, némi tendenciával is a kezdő akvaristák okítására. , Speciális vízigényük biztosítása mellett, — melynek receptjét szívesen átadja bárkinek a tenyésztőjük, — különös gonddal kell ügyelni az ivadékok puszta életének megmentésére. hát még a felnevelésükre. Horváth Gyula szerint példátlan a gyámoltalanságuk. Világra pottyanásuk után legtöbbnyire a medence fenekén lapulnak mozdulatlanul, rá sem hederítve a vízbe szórt élelemre. Ezért szinte állandó jelleggel „elektromos megoldással” mozgásban kell tartani a vizet, hogy a szájuk elé sodorja az étket. Hasonlóan igényes az úgynevezett „Vörös fantom” is, a legszebb és legritkább fajták egyike, amelyből Horváth Gyula tudomása szerint, még egy neves fővárosi akvarista szakírónak van csak néhány példánya. — Első megnyilvánulása ennek a halacska színének fokozatos élénkülése, amely bizonyos idő múlva a vörös szín minden árnyalatában pompázik, jelezve ezzel, az udvarlás kezdetét is, ami valóságos élmény. Ügy * kezdi, akár egy illemtudó gavallér. Pompás színekben játszó uszonyait kifeszítve tánchoz hasonló mozdulatokkal köröz a párja előtt, gondosan ügyelve a tisztes távolság betartására. Aztán némi tartózkodás után a fantom höl- gyecske is magára ölti legszebb színeit és sutba dobva szemérmetességét. hasonló vagy talán még kecsesebb mozdulatokkal jelzi készségét a nászraDe a sok hasonlóan érdekes példa közül. — mert ahány fajta hal, szinte annyi féle „jellemvonás”, — hallgassuk még meg hogyan is ébred a „Sziámi harcos?” — Kezdem azzal, hogy a nevével szöges ellentétben nagyon is békés, mondhatnám lusta természetű fajta ez, noha lehetséges, hogy őshazájában, India édesvizeiben igazolná eredeti tulajdonságait. Nekem mindenesetre sokkal kedvesebbek így, ezzel az ellentmondásos hétalvó természetükkel, mondotta. — Rendszerint a vízinövények levelein vagy a medence fenekén alszanak és a *fényjelre éppen olyan rebbenve ébrednek, mint az emberek. Talán ha kezük volna még a szemüket is megdörzsölnék. Még ásítanak is jó néhányat mielőtt lustán mozdulva élelem után néznek. Élénkséget csak akkor mutatnak, ha idegen halat pottyantok közéjük. — Ilyenkor pillanatok alatt körülveszik. megcsodálják, majd kis idő múlva fitymálódva hátat fordítanak neki és mennek a dolgukra. Ez azonban csak látszólagos semmittevés, mert a víz szintjétől a fenekéig minden étket módszeresen fölkutatnak, és úgy jóllaknak, hogy a medence kavicsain oldalukra fordulva meg sem moccannak a következő ébresztésig... — A térhez képest túlzsúfoltan élnek, amin már csak ideig-óráig segíthet a legszakszerűbb gondozás is. mondotta. — Sajnos, nemcsak én, hanem ők is megsínylik az albérlet kényelmetlenségeit, de szerencsére úgy néz ki már, hogy nem sokáig. A kilátások valóban biztatóak. A Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalatnál —, ahol Horváth Gyula villanyszerelőként dolgozik, — megígérték, hogy hamarosan lakást, méghozzá összkomfortos főbérleti lakást kap, amelyben... — Nagyon szeretnék még egy tengeri medencét is berendezni mondotta. — Aztán ha majd együtt lesz minden, már nem ellenzem. hogy édenkertnek nevezzék a gyűjteményemet ... P. Gy. Igazi vagy ái-tokaji A tokaji bor valóban világmárka. Hamisítják is csaknem a világ minden részében. Amerikában és Ausztráliában éppen úgy, mint Hollandiában és legújabban Svájcban is. A franciák azzal akarják bizonygatni jogukat a tokaji elnevezés használatára, hogy szerintük az ő boruk ugyanolyan szőlőből származik, mint amilyent annakidején tőlük telepítettek át Tokajra. A hamisítások ellen egyre eredményesebben küzd a magyar külkereskedelem, s egész sor pert nyertünk meg már külföldi bíróságok előtt. A közelmúltban azonbajt akadt egy olyan jogvitás eset is, amelyet per nélkül. barátságosan sikerült elintézni. A trianoni szerződés ugyanis a tokaji borvidékhez tartozó 21 község közül kettőt Csehszlovákiához csatolt, s az ott szüretelt bort tokaji borként hozták forgalomba külföldön. — Bírósághoz ebben az esetben nem kellett fordulni, mert sikerült megállapodni abban, hogy a csehszlovák szomszédaink kivonják tokaji borukat a nemzetközi piacról, export-minőségű termésüket teljes egészében nekünk adják el, s azt a továbbiakban mi értékesítjük. Horváth Gyula „munka” közben Komoly ta lan rovat KÖSZÖNÉSI KALVARIA A köszönés feltehetőleg azzal kezdődött, hogy két ősünk egy történelmi pillanatban felfelé fordított tenyerű jobbkezét egymásnak nyújtotta. A bunkót a hátuk mögött szorongatták nyilván, de legalább az egyik kezükben nem volt semmi. A köszönés azóta az idők folyamán állandóan züllött, míg kikötött a kezitcsókolom- nál, az ásszolgájánál, meg a vanszerencsémnél. Ez volt a mélypont. Azóta szépen javult és ma már olyan kellemes köszönésünk is van, mint az „Erő, izom!” meg a „Szia!” Ettől függetlenül a köszönés sok gondot okoz a maJúniusban történt: a Tóin megyei Szakcs község egyi lakója tízezer forintot vitt helyi postahivatalba, hogy ez az összeget az amúgy is te kintélyes betétállományáho írják. Miközben a postameste a betét könyvelésével bajló dott, az ügyfél megszólalt: — Hőger úr! Nem nézhet ném meg én is azt a kartont Kíváncsi vagyok, egyezik-e . betétkönyvvel. A postamester erre úgy fel pattant, mint akit megszúr tak: — Hogy képzeli! Hiszel ez hivatali titok! Azután másnap délután sze mélyesen látogatott el az ügy félhez. Magával hozta a kar tont. Azon minden egyezett. Hőger Jánost, a szakcsi postahivatal vezetőjét három naj múlva letartóztatták ... Egy rossz álom Néha még manapság is furcsa dolgokat művelnek az álmok. Miután a szakcsi házbax megjelent a postamester a takarékbetétkönyv kartonjával,« házaspár látszólag megnyugodott. De később mindkettejüknek az fúrta az oldalát, hogy az előző napon még hivatali titoknak titulált karton miéri lett egyszerre ilyen hozzáférhető. — Másnap reggel azt mondta az anyjukom, hogy nagyon rosszat álmodott — meséli a férfi. — Azt álmodta, hogy nincs meg a pénzünk. A házaspár azonnal Dombóvárra utazott, ahol az OTP járási fiókjában percek alatt kiderült, hogy a betétkönyvben valamint az OTP könyvelésében feltüntetett összeg között nem kevesebb, mint 90 ezer forint a különbség. „El nézést, tévedtem“ Hőger János már a rács mögött ült, mire a nyomozók és a pénzügyi szakértők megállapították: 328 23-2 Ft hiányzik a szakcsi takarékbetétekből. Vagyis az OTP-nek jelentett összeg ennyivel kevesebb a betétkönyvekben szereplő végösszegnél. A postamester vallomása szerint ezt a pénzt 1961-től kezdődően folyamatosan sikkasztotta el. De vajon miként lehetséges nyolc esztendőn át ilyen nyugodtan dézsmálni a takarékbetéteket? Talán a szakcsi postát soha sem ellenőrizték? ' — Dehogynem — válaszolja Hőger. — Egy évben egyszer pontos számszaki ellenőrzést tartottak a pécsi postaigazgatóság szakemberei. De mindig tudtam, hogy mikor jönnek ... Néha kaptam revizorokat az OTP-től is. Tőlük sem féltem, hiszen a betétkönyvek titkosak, azokat soha sem tudták egyeztetni a kartonokkal. Ez valóban hihető történet. De a rendőrségi vizsgálat ennél sokkal cifrább dolgokra is fényt derített. Például: az idei tavaszon három ellenőr Járt Hőgernél a pécsi postaJól köszöntem-e? ... Miért nem fogadták el? ... Várhatja az az alak, hogy én mégegy- szer köszönök neki... Ügy keresztülnéztem rajta, mint az ablaküvegen!... Alig, hogy megbillentette a kalapja szélét az a piszok!... Ezek a nap mint nap előforduló kifejezések utalnak arra, hogy az emberek tisztelik egymást és nagyon fontosnak tartják ezt a műveletet. Ha végigmegyek az utcán, nekem is számos alkalmam van á köszönésre. Itt szerzem ellenségeim háromnegyed résok változata szét. Nagyon van ennek: 1. Nem veszek észre senkit. Ez a leggyakoribb. 2. Ugyanannak tíz percen belül ötször köszönök. Nem valami nyugodtan néz rám, de erről nem téhetek. 3. Ismeretleneket viharos örömmel üdvözlök, abban a tévhitben, hogy ismerem őket és legutóbb elfelejtettem nekik köszönni. 4. Akit eddig magáztam, azt tegezem. 5. Fordítva. Tegeztem, most magázom. 6. Akit utálok és már rég nem beszéltem vele, nagy örömmel üdvözlöm. Ezek csak a fő változatok. Fersze, vánnak al-változatok is. Amikor pl. nem veszem észre, hogy egy ismerősöm elmegy mellettem, csak arra riadok fel, hogy köszönnöm kellett volna. Erre utána rohanok, dühödten üdvözlöm és a végén kiderül, hogy összetévesztettem valakivel. fgy van ez! Az okokat ne keressük. Engem csak egy másik szemüveges érthet meg. Viszont roppantul megbecsülöm azokat, akiket biztosan ismerek. Hogy ez sem fenékig tejfel, erről mesélek el két Hogy, hogy nem, társaságban összebottlottam egy emberrel, akinek olyan jelentéktelen arca volt hogy ez volt rajta az egyedüli feltűnő. Éppen ezért jegyeztem meg. Ha meglátott, kétségbeesetten köszönt. Ezt nem hagyhattam annyiban. — Na, megállj csak! Adok én neked ilyen gyalázatos szolgalelkűen előre köszönni! Alig, hogy másnap meglátom, már ötven méterre lekapom a kalapom. Ö meg végi gmér, a képembe bámul és rám se hederít. — Hát mi ez? — nézek most ... A- kővetkező nap nem tudom megelőzni a köszönésben. Három napon kérészül olyan émelygős volt, mint a krémes. Negyedik napon a köszönésemre utálkozva fordult el. — Jó ég! Én ezt rövid úton megölöm. — Alig vártam a következő alkalmat. Mikor végre feltűnt messziről készítettem már az utálkozó áb- rázatot de semeddig sem jutottam vele. Harminc lépésnyi messzeségből, a levbűhá- josabb mosolyával köszönt fiz változatlanul így folytatódott. Lassan kezdtem beleőrülni. A feleségemnek pa— Hát ez egyenesen hátborzongató! Figyeld csak ezt az alakot! Ha addig az esőcsatornáig nem köszön, akkor a köszönésem sem fogadja. « — Hisz ezeket ismerem — mondja az asszony. — Hogy, hogy ezeket? Ez egy! — Ezek ikrek. Te nem tudtad? Nem, nem tudtam, de ezek után nem tehettem mást, mint a saját érdekemben összevesztem azzal az ismerős eggyel is. Elég volt az izgalmakból! A másik eset nem ilyen rejtélyes, de jellemzőbb. Ez is ismeretségem régebbi keletű volt. Dühösen köszöntünk egymásnak. A gyorsasága imponáló volt. Előfordult, hogy elbújt egy hirdetőoszlop mögé, villámgyorsan előugrott és köszönt. Egyszer elmerengve megyek az utcán. Érzem, hogy valaki hosszan végigmér, szinte keresztüldöf tekintetével. Zavartan nézek rá. Ö volt. Villámgyorsan emelem a kezem, hogy megelőzzem. Könnyű dolgom volt Szó sem lehetett többé elkésésről! A köszönésemet is úgy fogadta, mintha állástalan rokona lennék. — Ml történt ezzel? — kérdeztem egy közös ismerősünktől. — Megbántottam volna? — Kinevezték osztályvezetőVi ol rrp+focn c'1Legközelebb már úgy fogadta a köszönésem, mintha tartoztam volna neki. — Minek nevezték ki? — kérdeztem. — Osztályvezetőnek. Te is találkoztál vele? A vállalat ünnepséget rendezett. — Maga is itt van? — kérdezte és odanyújtotta az ujjai végét, mint az alamizsnát. Utánanéztem a hivatalos lapban. Kinevezték vállalatvezetőnek. — Na, na! Eszmél legyünk — mondtam magamban. Véletlenül ki fogják nevezni istennek és szájonvág itt az utca közepén. — Attól kezdve megszűntünk egymás számára (köszönni és létezni). Egyszer csak ballagok az utcán, egy hirdetőoszlop mögül előugrik és őrületes gyorsasággal köszön: — Szervusz! Szervusz kérlek! Hogy vannak a gyerekek? Két éve nem láttalak. — Kicsit lebukott — mondta az ismerős. Két hónap múlva alig fogadta a köszönésem. Kinevezték. Utána újra előugrott a hirdetőoszlop mögül és érdeklődőt a gyerekeim után. Ez azóta hatszor ismétlődött meg. Látom magam hosszú, ősz szakállal, az unokáim kézenfogva cipelnek el, hogy egy kissé kiszellőztessek, mikor még folytatjuk ezt a társasjátékot Szőllősy Kálmán
