Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
7 1969. augusztus 23. fiunantmt name A nagyothallók ismét hallanak Sikeres műtétek a pécsi F ül-Orr-Gége Klinikán Friss vér az embrió számára Megjavítottak a vérkicserél és módszerét A Rhesus-faktor összeférhetetlenség ellen folytatott küzdelem terén egy újabb eredményt sikerült elérni. — Az egyik aacheni nőgyógyászati klinikán messzemenőkig tökéletesítették a terhesség időszakában végrehajtott vérlecserélés módszerét. Ennek következtében ez az orvosi beavatkozás ma már szinte teljesen veszélytelen az embrió életére nézve. Az aacheni klinika munkatársai egy olyan új kontrasztszert állítottak elő, amelyet az anyaméhbe lehet bejuttatni. A szer hatására az embrió kontúrjai teljesen tisztán kirajzolódnak a megvizsgált személyhez kapcsolt televízió-képernyőjén és így az orvos, a vérlecsapolá- sára szolgáló finom katétert tökéletes biztonsággal tudja bevezetni a magzat testének előre meghatározott pontjába. Az új eljárásról kiadott orvosi kommüniké szerint „a szülés előtti vérlecserélés nehéz problémája megoldottnak látszik”. — A terhesség időszakában végrehajtott vert- transzfúziókat eddig még orvosi rizikónak tartották. Erre az életmentő beavatkozásra azonban feltétlenül szükség van abban az esetben, ha az embrió vércsoportjának megvizsgálása kimutatja, hogy a Rhesus-faktor (a dominánsan átörökölhető vértestecskék megjelölése) különbözősége folytán az anya és gyermekének vére nem fér össze egymással. Az orvosi beavatkozás elmulasztása a csecsemő halálával járhat A lej megnyugtatja az idegeket Neurológusok véleménye szerint a tejivók tovább maradnak fiatalok „Hagyjatok fel a nmnagerséggel és fiatalok maradtok 1’* Ez volt a mottója a nemrég Philadelphiában tartott VIH. amerikai neurológus kongresszusnak, „Ez a íelhívás azonban korszakunkban — hangoztatta Boshly professzor — süket fülekre talál. Keressünk tehát kiutat, amely a többletmunka mellett mégis bizonyos mértékben tehermentesíti a testet, A megfelelő kiút a helyes táplálkozás és ehhez elengedhetetlen a tej I” A kongresszus elé terjesztették a vegetatív bánta Imák okainak statisztikáját, amelyek gyakran súlyos, sőt halálos vérkeringés! megbetegedésekre vezetnek és ennek során vitathatatlanul kitűnt, hogy rendszeres tejfogyasztók pa- . baszkodnak a legkevesebbet vegetatív zavarokra, noha gyakran több mint napi tíz órán át intenziven dolgoznak. Camminger professzor, neurológus elmondotta, hogy a tejjel a testbe kerülő építőanyagok között öt közelebbről meg nem határozható nyugtató anyag is szerepel, amely koncentrátumokat tartalmaz idegrendszer számára és ugyanakkor gondoskodik a test megfelelő salaktalanltásáról. Különösen a 45 éven felülieknek kellene jobb egészségi állapotuk és fiatalos munkaképességük fenntartása végett több tejet in- nlok. Mollerman professzor azt állította, hogy a tejjel a testbe Jutó építőanyagok nagy mértékben pótolják az úgynevezett fiatalító kúrákat. A magas életkor Szempontjából is nagy jelentőségű • tejfogyasztás. „Huszonöt éve szenvedek nagyothallásban, emiatt már igen sok bajom lett..;, ki vagyok közösítve a társadalomból ..., a munkahelyemen is kinevetnek, a férjem elhagyott ..., most váron a kisunokámat, szeretném hallani a hangját...» kérem, doktor úr segítsen rajtam ...” — Ezeket a sorokat egy nanagyothalló asszony irta dr. Bauer Miklósnak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fül, Orr, Gége Klinika docensének. Megkérem tanár urat, tájékoztasson arról, milyen is lehet a süket ember lelkivilága, hogyan vélekedik önmagáról, a világról és a környezetről, egyáltalán mikor beszélünk süketségről. Tudom, hogy tanár úr jelentős sikereket ért el a nagyothallás gyógyításában, az elpusztult hallócsont beültetésével ismét vissza adja a nagyothallók hallását Süketség — halláscsőkkenés — Kezdjük talán az elején — mondja dr. Bauer Miklós — süketségről akkor beszélünk, ha a fül teljesen elveszítette hallóképességét. Ez az állapot szerencsére ritka, és alig fordul elő, hogy valaki mindkét fülére teljesen süket legyen. A fülész orvosi munkája során inkább a kisebb-nágyobb mértékben súlyos hallásácsökkenésekkel találkozik. Ezek szerint az orvos különbséget tesz a süketség és a halláscsökkenés között? — Igen, tudniillik a teljesen süket ember merőben más gyógyító eljárást igényel, mint a nagyothalló. A kisfoké halláscsökkenés nem zavaró a beteg számára, néha föl sem tűnik, hogy a hallása romlik, csökken, viszont ugrásszerűen jelentkezik a nagyothallás hátrányai, ha annak mértéke megüti az úgynevezett szociális hallás- szintet. Ez azt jeenti, hogy az egyén néhány méter távolságból már nem érti meg a hozzá intézett társalgó beszédet, ami őt akadályozza embertársaival történő érintkezés egyik fontos módjában — a beszédben. Ezért van az, hogy a süket és a nagyothalló ember lelkivilága is változhat, hogy egy kissé eltérhet az átlag ember pszichéjétől. A legtöbb ilyen beteg úgy érzi, hogy a társadalomból ki van közösítve, esetleg a há- tamögött kinevetik, a nagyot- hallásból következő félreértéseiből viccet, adomát faragnak. Ez már súlyos hiba, a beteg emberrel szemben udvariatlan, durva magatartás szülhet ilyeneket Sajátságos, hogy a vak embert a társadalom megkülönböztetett segítséggel veszi körül, míg a nagyothalló embert ritkán részesítik kellő tiszteletben. A fül rendkívül finom műszer Az emberek gondolatcseréjében — kommunikációban — a beszélőszervek jelentik a „rádióadó”, a hallószerv pedig a „vevő” szerepét. Az egészséges fül rendkívül finom műszer, érzékenysége eléri az elvi tökéletesség határát. A hanghullámok vezetésében a fülkagyló, a külső hallójárat, a dobhártya, a hallócsontok, illetve a belsőiül folyadékrendszere játszik szerepet. Működéséről tudjuk, hogy a fülkagyló, a külső hallójárat, a dobhártya és a hallócsontok, valamint a belső fül folyadékrendszere végzik a hanghullámok vezetését, melyeknek hatására az úgynevezett alaphártyán különböző „rezgési képek” ala- j kulnak ki. Az alaphártyán ki- alakuló változó erősségű és időtartamú rezgések ingerük a belsőfül érzékelő elemeit, a szőrsejteket, amelyek a tőlük elvezető idegrostokon át impulzus sorozatot küldenek a hallómagvakhoz. A tovave- zetést bonyolult idegpályák vezetik az agykéregig. Néhány adat a fül egyes fontosabb képletéről -— a kengyel talpa k,b. 1x3 mm nagyságú. A hallócsontok súlya csak milligrammokban mérhető, a belsőfül vízcsepp nagyságú, benne három egymástól elkülönített folyadékrendszer van. A szőrsejtek száma kb. huszonötezer, a tőlük elvezető idegrostok kb. nyolcvanezren vannak. Amint látható, a fül rendkívül komplikált, igen precíz szerv. Bármely részének sérülése hallászavart idézhet elő. Melyek azok a tényezők, amelyek hallászavart okozhatnak? — A fülzsír, vagy furun- kulus okozta duzzanat eltömheti a külső hallójáratot, sérülés, vagy gyulladás, részben, vagy teljesen elpusztíthatja a dobhártyát, de gyakori eset az is, amikor kóros csontképződés következtében megmerevednek a hallócsontok és ezáltal a fül elveszti hangvezető képességét. Kétfajta halláscsökkenés A halláscsökkenésnek tulajdonképpen két fajtájáról kell beszélni — mondja dr. Bauer docens —, az egyik vezetéses jelegű, a másik viszont idegi. A dobhártya a hallócsontok, illetve a belsőiül fólyadékállományának sérülése vezetéses jellegű halláscsökkenést okoznak. Viszont, ha a hang felfogására szolgáló idegelemek a szőrsejtek, vagy a magasabb hallóidegpályák sérülnek meg, akkor a halláscsökkenést idegi jellegűnek mondjuk. — Gyakran előfordul, hogy ugyanazon a fülön mindkét jellegű halláscsőkkenés fennáll. — Melyek a leggyakoribb tényezők, amelyek idegi halláscsökkenést okozhatnak? Az Idegképletek sérülését számos tényező okozhatja. A fülész találkozik fejlődési rendellenességből eredő hallászavarral, igen sok megbetegedést okoznak a fertőző betegségek, mint például a fültőmirigylob, a mumpsz, és a belőlük származó szövődmények. Idős korban legtöbbször pedig az idegelemek vérellátási zavara okozhat halláscsökkenést. Több esetben észlelünk hallóideg-daganatból eredő sérüléseket is. A nikotin, a kinin, vagy egyéb nélkülözhetetlen gyógyszerek is okozhatnak fülmegbetegedést. Igen sok'- bajt okoz a zaj, a fülsiketítő lárma, az utcai, az üzemi zajok — «igén veszedelmes a fülre nézve a fejet, fület ért ütés. Függetlenül attól, hogy a halláscsökkenést vezetéses, vagy idegi sérülés okozza — a lényeg, hogy a beteg na- gyothallásról panaszkodik. A szakorvos feladata eldönteni, melyik csoportba tartozik a panaszolt bántalom. Ugyanis óriási különbség van az egyik és a másik jellegű hallászavar gyógyítási lehetőségei között. A vezetéses jellegű hallászavar ma már túlnyomórészt gyógyítható — természetesen a fül bonyolult felépítésének megfelelően, ugyancsak bonyolult, kényes műtéti eljárásokkal. Ez igen jelentős eredmény, hiszen a hallászavaroknak mintegy fele vezetéses jellegű. Meg kell mondani azt is, hogy az idegi eredetű halláscsökkentést gyógyítani sokkal nehezebb, illetve nem is lehet. Persze biztató eredmények vannak kilátásban ezen a területen is. A klinika igazgatója — Alföldy professzor meggyőződése, nem szabad belenyugodni abba, hogy az idegi jellegű hailászavarokat sorscsapásnak tekintsék még az orvosok is.. Ügy tűnik, hogy ebbe a csoportba tartozó vérellátási zavar okozza a hallásDr. Bauer Miklós munka közben csökkenésnél a belsőfül folyadékháztartási- zavarainál, a hallóideg daganatoknál van lehetőség a gyógyszeres terápián túl műtétileg is beavatkozni, a hallást javitanl, illetve megmenteni. Persze a vezetéses halláscsökkenés gyógyítása sem egyszerű feladat. Az utóbbi két évtizedig a fü- lészet elsőrangú problémája volt a heveny és az idült középfül gyulladások, a geny- nyesedések gyógyítása és az ebből származó, többnyire halálosvégű koponyaűri komplikációk megelőzése. A beteg életének megmentése végett legtöbbször fel kellett áldozni a középfül finom hangvezető struktúráit. Az ilyen eljárások után a beteg meggyógyult, halálosvégű szövődmények nem alakultak ki, de a beteg hallását nem sikerült megmenteni; Új utak a fülsebészetben Jelenleg az a törekvésűnk, hogy a lehetőségekhez mérten megőrizzük a hangvezetést végző képleteket. Ebben az igyekezetben a kezdeti próbálkozások vagy nem váltak be, vagy nem terjedtek el. A második világháború után az orvostudomány általános forradalma következett és új utakat nyitott a fülsebészetben is. Megjelentek a nagyhatású antibiotiloimok, a mellékvese-kéreghormon készítmények. A komplikált fülműtétek végzéséhez nélkülözhetetlen technikai készülékek is megjelentek, elterjedt az elektromos vérzés csilapí- tás, a Zeiss-gyár nagy sorozatban gyártotta az operációhoz szükséges világitó berendezést macába foglaló két- szemű látást biztosító mikroszkópokat. Az ilyen technikai felszereltség nélkül a mai fülsebész aligha tudna segíteni a fül hangvezetés zavarain. Tehát a helyzet megérett arra, hogy finom műtéteket dolgozzanak ki a középfül hangvezetéses zavarainak gyógyítására, de úgy, hogy mindjárt gyógyítani tudják a középfülgyulladást, megakadályozzák a szövődményeket s hogy egyidejűleg megkíméljék, illetőleg pótolják a középfül hangvezető képleteit — a dobhártyát és a hallócsontokat. A gyulladásos megbetegedésekről azért beszéltem ennyit — jegyzi meg Bauer dr., — mert hazánkban legalább százezer ember szenved idült középfül-gyulladásban. A továbbiakban a tudó6 szenvedélyével beszél azokról az időkről, amikor számára is, meg a betegek számára is csupán óhaj és nagyszerű lehetőség volt csupán az elpusztult dobhártya és a hallócsantok pótlásának gondolata. A hangvezető rendszer helyreállítása céljából az alábbi feladatokat kell megoldani: 1. helyreállítani a dobhártya folytonossági hiányát., 2. Jégtartalmú dobüreget létrehozni, 3. megfelelő mobilitásé hallócsontrendszert létesíteni, illetőleg annak folytonossági hiányát helyreállítani. Wullsteim már 1952-ben alkalmazott saját bőrt a megsérült dobhártya pótlására. Erről kiderült, hogy nem felelt meg. Tíz évvel ezelőtt örtegren svéd fülészorvos a dobhártya pótlására kötőszö- vetes lemezt ültetett be — ez már megfelelő volt. A továbbiakban kísérleteztek azzal is, hogy a megsérült hallócsontok helyére műanyag-protéziseket ültessenek be — ezek a törekvések sem váltak be, hosz- szabb időre mert a szervezet kilökte az idegen testet. Később az idegen csont beültetésével is megpróbálkoztak, de akkor- a jól ismert anti- teat reakció lépett föl — a beültetett csont itt is kilökődött. — 1964-ben a prágai tanul- mányutam alkalmával — mondja Bauer docens — a csehszlovák néphadsereg fő- fülésze, Csernyi professzor beszélt arról, hogy kísérleteket végez a hiányzó hallócsantok pótlására. Ezek a kísérletek fölöttébb érdekeltek. A saját csont alkalmazását két dán orvos — Hall és Rytzner már 1957-ben leírta, de kevesen bíztak benne, nem hitték, hogy a beültetett néhány milliméter csontocska nem lök ódik ki, hanem szervül és képes a hang vezetésére. A csehszlovák utam befejeztével, idehaza én is kipróbáltam a saját csontdarabkával pótolni az elpusztult hallócsontokat. Én a csontseb széléből veszem le a szükséges csontszilánkot — egy preparált koponyán mutatja, hogy melyik helyről. Az első sikeres műtétek után felismertem, hogy kezünkben van a már említett kötőszövetes lebeny alkalmazásával kombinálva az a módszer, amely tartósan és jó eredménnyel lehetővé teszi a középfül minden sérülésének, vagy hiányának pótlását. Az eddigi eredmények biztatók. Melyek a távolabbi céljai tanár úrnak? — Az, hogy ez a módszer elterjedjen, biztosítsa a betegek gyógyulását, az orvosoknak pedig a jól végzett munka örömét nyújtsa, 5—600 óra a műtőasztal mellett Bauer docens ezidedg több, mint kétszáz műtétet végzett, egy-egy műtét 2—3 órát igényel, így ha meggondoljuk mintegy öt-hatszáz órát töltött ezekkel a műtétekkel a műtőasztal mellett. Munkájának lényege, hogy a hallócsontláncolat helyreállítását tulajdonképpen autotranszplantá- cióval végzi. Ezért megkérdezem a tanár úrtól — ön is transzplantációt végez? — — Igen, de az én műtétem sajátszövet átültetése és ezért nem is hasonlítható még távolról sem az ismert szív-* vagy vesetranszplantációhoz. Ml ugyanis — mint már említettem, saját csont-, vagy kötőszövetes lemezt helyezünk át egyik helyről a másikra a megsérült, vagy tönkrement szövet helyébe. Ezzel tehát a transzplantációnál is a szív- átültetésnél megoldatlan problémával, a szöveti összeférhetetlenséggel, mi nem találkozunk. Eddigi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a dobüregbe átültetett csontdarabka nem lökődik ki, hanem szerül. Tapasztalatom szerint — mondja — még inficiált esetekben sem károsodik a beültetett szövet, re- operációknál volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a beültett csontdarabkát bizonyos idő után nyálkahártya fedi, amelyet bőven ellep a véredényhálózat. További előnye még az autotranszplan- tációnak, hogy a beültetett szövet jól hozzátapad a dobhártyához, amely ha megfeszül, azt elő is domboríthatja és mégsem lyukasztja át, hanem vele szoros kapcsolatot teremt Ez feltétlenül fontos, hiszen ez mutatja, hogy a behelyezett szervecske műkö- désileg is megfelelő. Takács László Yese-^konzer?“ — átültetésre A veseátültetés napjainkban még az egykori vérátömlesztésre emlékeztet, amikor a véradó és a beteg egymás mellé feküdt a műtőben, $ ereiket közvetlen vezetékkel összekötötték. A szervezettől csak akkor remélhetjük, hogy befogadja az idegen vesét, ha teljesen friss, működése átmenetileg sem szünetelt és nem kezdődött meg benne szövetelhalás. Egyre gyakrabban ültetnek át vesét halottból s az ilyen vesében műtét közben szívmotorral tartják fenn a keringést. Ezzel azonban a veseátültetés hagyományos módszere, mindinkább kényei-' metlenné vált és megérett a reformra. San Franciscóban, a kaliforniai egyetem klinikájának két orvosa, dr. Thomas Reed és dr. F. O. Beizer olyan tároló berendezést szerkesztett, amely 72 órán át életképesen és szállítható állapotban őrzi meg a szervezetből kiemelt vesét. Elegendő idő marad tehát előkészületekre anélkül, hogy párhuzamosan két műtétet kellene végezni a vesét adó donoron (vagy halotton) és a vesét kapó betegen. Első ízben egy bostoni kutatócsoportnak sikerült tartós eredménnyel vesét átültetnie, egypetéjű ikrek között. Az azóta eltelt másfél évtizedben a veseátültetéseket nyilvántartó világközpontnak 1741 esetet jelentettek és ebből hármat hazánkban, a szegedi I. sebészeti klinikán végeztek. Már harmadik éve, hogy az eseteknek mintegy a felében halottból vett vesét használnak fel. Ezenkívül a legtöbb vese rokontól származik, s csak alig 3,5 százaléknyi idegen donoré. k
