Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
WOT. júthwtt. Dmiontmi not)io A BCM óriás silóit csúszózsaluzással építik. Szokolai felv. Átadás 72-ben ? A nyár végére „feláll” a gyár Az idei terv: 352 millió forint beépítése Megkezdődött az óriás kemencék alapozása — A Járási PB gratulált A kép, mint egy félben maradt, komor tónusú óriás- festmény. A háttér mélyzöld, a tornyok gránitszürkék. A kocsi csak lépésben haladhat: fekete aszfalt-szőnyeget terítenek az útra. Kétszáz méterre lehetünk az építkezéstől, amikor hirtelen semmivé lesz az előbbi komorság: búzavirágkék sisakok tűnnek fel a silók tetején. — Kiskatonák, munkasisakban ..: — Milyen magasan? — Ma (elérik a huszonöt métert.. * 250 ezer köbméter föld Egy évvel ezelőtt még csak néhány dózer forgolódott ezen a mezőn. Most 1600 ember dolgozik itt, s legalább 150 autó, dömper és traktor dübörög a városkává növekedett felvonulási központ mögött. Martin Antal e furcsa, semmiből lett város „polgármestere” büszkén mutatja a nevezetességeket: ezek itt az irodák, az ott a 2000 személyes étterem, amott van a presszó meg az ÁBC-áruház, jobbra a szálló, az a fehér meg az orvosi rendelő, érdemes megnézni... Az első „kapavágást” április 1-én tették meg Egyik napról a másikra megjelentek a Földmunkát Gépesítő Vállalat lánctalpas erőgépei, s néhány hónap alatt 100 kataszteri holdon mintegy 250 ezer köbméter földet mozgattak meg. Koraősszel aztán elvonultak — átadva a helyet az építőknek, akik az év végére már hétszázan voltak, s elsőnek ezt a hosszan elnyúló barakkokból álló felvonulási várost építették. — A felvonulás az első negyedév végére gyakorlatilag befejeződött, s azóta minden erőt a főlétesítményekre összpontosítunk. Az idei évben 352 millió forint értékű munkát kell végeznünk, amiből a 26-osok 101, a 31-esek 140, a baranyaiak 99, a Ce- mentművek pedig 12 millióval részesednek.. i — És meglesz? — Eddig minden rendben ment. Martin Antal, a generáltervezést végző Szilikátipari Tervező kirendeltségvezetője. — Irodája az építkezés főhadiszállása. Ebben a zsúfolt szobácskábán születik minden fontos döntés, s ide futnak be a panaszok, gondok is. — Februárban a tervekkel, később a cementellátással, most legutóbb pedig a vízzel volt baj... Szakmunkás is több lehetne. Különösen ácsok, vasbetonszerelők és darusok jöhetnének.., Tsz-ek a piacon (2.) Mit lehet as olcsóbb folva. Ezekből áll majd ősz- sze a tárolócsamok. Készen vannak a kehelylapok is: csak be kell állítani a tartó oszlopokat. Egyszerű, szellemes megoldás. No, de nézzük kissé pontosabban, mi minden készült el eddig! Kész a vasút, a közforgalmú út, a szennyvíztelep, s az ahhoz vezető út. Befejeződött a műhely és a raktár alapozása. A tárolócsarnok — a szárítók kivételével —, ugyancsak szerelésre vár. A belső vasút öt sínpárja közül kettő üzemkész, s igen előrehaladott állapotban van a nagyteherbírású Belaz-út építése is. Most alapozzák a központi kazánházat, a kemencéket, a klinker hűtőket és a törőépületet. Jól halad, illetve részben befejeződött a csarnok-elemek helyszíni gyártása, s így reális a terv: nyár végére „feláll” a gyár.., Egy merész vállalás Órák kellenek, míg mindent bejár az ember. Hihetetlen mennyiségű anyag és gép zsúfolódott össze ezen az asztalsima síkon. Látványnak is lenyűgöző, ahogy minden mozog, minden változik, minden a helyére talál. A hangyaboly élete ilyen áttekinthetetlen, s mégis ennyire szervezett. Martin Antal csak mosolyog ezen, s azt mondja, legalább százötvenen szervezik, irányítják a munkát. Egyiküket sem irigylem. — Legkevésbé Bencsik Istvánt, aki hivatalos rangja szerint pártszervező, a valóságban azonban minden: kooperációs „főmérnök”, panasziroda-vezető, politikai vitapartner, sőt ha úgy hozza a sors, gyóntató „atya”.;. — Párttag csak ötvenegy van, nekünk dolgozó ember azonban ezerhatszáz ..; Mindenkit ismer, mindenkinek előre köszön. — Hallotta már milyen nagy fába vágtuk a fejszénket? A beruházók kérésére egy évvel előbbre akarjuk hozni az átadási határidőt — Ha minden jól megy, 1973 helyett, már 72-ben cementet adunk. A felajánláshoz a járási pártbizottság is gratulált.., Békés Sándor Naponta ezrek és ezrek al- I kothatnak véleményt a közös gazdaságok termelői és kereskedelmi tevékenységéről Pé- j esett is. Előző cikkünkben I ezeknek a véleményeknek ad- ] tunk hangot a pult mindkét oldaláról. A kép úgy teljes, ha maguk az érdekelt termelőszövetkezetek is szót kapnak, s a vezetők elmondják véleményüket úgy, ahogy ők látják a problémákat. Akik felszámolták Elsőként a kővágószőlősi Vörös Szikla Tsz vonult ki a pécsi piacról még 1967-ben A Megyeri úti - és az egyik uránvárosi bódéját a dráva- sztárai tsz-nek, a harmadikat a pécsi fmsz-nek adta át. Kadia Márk, a tsz főkönyvelője erről röviden így nyilatkozott: „Tévedés volt árudát nyitnunk, miután kertészetünk egyáltalán nincs, s mindent úgy kellett megvásárolnunk.” A bódék azóta ismét gazdát cseréltek, mert a drá- vasztárai Dráva Gyöngye Tsz ez év elején a mohácsi-szigeti Dunavölgye Tsz-nek adta el ezeket. „Tíz boltunk volt a megyében, ebből öt Pécsett, s valamennyit megszüntettük, eladtuk, mivel ez a tevékenység a termeléstől vonta el a tsz-vezetők energiáját”, jelentette ki Bessenyei Jenőné, aki egy hónapja főkönyvelő a drávasztárai tsz-ben. Kertészeti termékeik 80 százalékát lesavanyítják, házilag tartósítják, 20 százalékát a MÉK-nek értékesítik, mivel így kifizetődőbb. A mágocsi tsz uránvárosi árudáját viszont nem számolta fel, itt az árusítás személyi problémák miatt szünetelt átmenetileg, de Vörös Péter, a tsz főkönyvelője a szerdád cikk nyomán azonnal Pécsre utazott s ennek eredményeként a hét végén újra kinyit a bódé s friss áruval várja a vevőket Érdemes — nem érdemes A tsz-ek véleménye érdekes módon megoszlik a tekintetben, hogy érdemes-e termékeiket közvetlenül értékesíteni. A, mágocsiak véleménye szerint — bár három boltot tartanak fenn Pécsett — nem túlzottan érdemes, mivel szerintük az állami átvételi ár és a fogyasztói ár között nincs nagy különbség. A tsz ezért termékeinek 95—96 százalékát továbbra is nagyban értékesíti, s közvetlen úton csak 4—5 százalékot. Szilágyi Sámuel, a szederkényi tsz főkönyvelőjének is az a véleménye, hogy zöldség- és gyümölcsárudáikat nem a jövedelmezőség miatt tartják fenn, hanem a jobb áruelhelyezés céljából. Ezzel ellentétes álláspontot képvisel a mohácsi-szigeti Duna-völgy Tsz vezetősége. Simonovics András, elnökhelyettes arról tájékoztatott, hogy a szövetkezet maximálisan kihasználja a többcsatornás áruértékesítés új mechanizmus adta lehetőségét. Terményeik 70 százalékát közvetlenül bolthálózatuk útján értékesítik. Mohácson — mint társulási tagok — öt árudába szállítanak árut, Pécsett öt és Budapesten két saját elárusítóhelyük van. A legnagyobb forgalmat a pécsi Kossuth téri boltjukban érték el, havi 800 ezer forintot. Ebben a reprezentatív üzletben, ahol imponáló az áruválaszték, júniusban csak házi kenyérből — melyet bolti áron adnak — 200 ezer forint forgalmat bonyolítottak le. Céljuk a korszerűtlennek tartott bódés árusítás megszüntetése, s egy új, a Kossuth térihez hasonló modem zöldségbolt megnyitása Pécs valamelyik pontján. Több áru —• olcsóbb ár Teljes mértékben a mohácsi-szigetiek véleményét osztja a közvetlen értékesítő tevékenységről Baksai Antal, a baksai tsz elnöke is. Szerinte ez a tevékenység nem nyűg a tsz-nek, ellenkezőleg, fontos és jövedelmező, érdemes vele foglalkozni. A tsz három árudája május elseje óta — ekkor léptek ki a társulásból, s lettek teljesen önállóak — havonta több, mint egymillió forgalmat produkál, éves szinten pedig 8—10 millió forintot hoz, ami nem lehet mellékes egyetlen szövetkezetnek sem. A tsz sokoldalúan készült fel boltjai ellátására. Fejlesztette kertészetét és baromfitenyésztését, 50 holdon szamócát telepített, most fordul termőre 110 hold gyümölcsöse is. Nemrég egy halteleltető építésébe fogtak, hogy télen is elláthassák boltjaikat hallal. Ez mind azt bizonyítja, hogy a baksaiak fejleszteni kívánják közvetlen értékesítési tevékenységüket, s javítani Pécs áruellátását. De a pécsiek nemcsak több árut, hanem olcsóbb árut szeretnének, s az a reményük, hogy a tsz-ek megjelenése a piacon olcsóbbá teszi majd az árakat, eddig nem teljesült. A baksai tsz állította fel az első árudát annakidején Pécsett, s tartott ki mindvégig e tevékenység mellett, sok tapasztalatot szerezve. A tsz elnökének az árkérdésben az a véleménye, hogy a piaci árakat néhány tsz nem tudja befolyásolni. Baranya ipari megye, ahol több fogyasztó él, mint termelő. Más megyében, az Alföldön például, ez fordítva van s ott olcsóbb is a zöldség, a gyümölcs. Ebbe azonban nem szabad belenyugodni, s ahhoz, hogy a városi munkások, akik a piacról élnek, végre Pécsett is olcsóbban juthassanak a* áruhoz, mindenkinek tenni kell valamit, aki csak tehet A MÉK-nek módjában áll más megyékből behozni az árut, a baranyai tsz-eknek megoldást kell találniuk a jövedelmező, s a szükségletet kielégítő zöldségtermelésre, a a két tsz-szövetségnek segítenie kell zöldségtermelés fel» futását a tagszövetkezetekben. Változtatni kell a közgazdasági szabályozókon is — ez központi intézkedést igényel —, hogy a tsz-ek úgy legyenek ösztönözve a nagyobb árutermelésben és a közvetlen értékesítésben, hogy az egyúttal a városi dolgozók érdekeit is szolgálja. — Rné — Betonoszlopok — kehelyalapban Most már ezernyi a látnivaló. A 100 holdas építkezési terület közepén két negyvenkét méteres torony áll: ezekben lesznek a cementsi- lók tetejére vezető lépcsők, illetve hitek. A silók — kétszer öt épül, szorosan egymás mellé, mint a vesszőnyaláb —, többsége még csak 7—8 méter, de az első pár már huszonöt felé jár. Csodákat művel a zsalus brigád. A silókkal szemben óriás betontuskók: itt lesznek a kazánok. Előttük fúrógépek, sárga tócsák. Huszonöt méter mélységben dolgoznák a fúrófejek, ilyen mély lesz ugyanis a 60 méter magas anyagtároló alapozása. Megkezdődött a' törők alapozása is. Az itt helyet kapó gépeknél „falánkabbak” sehol sincsenek Közép-Európában: 14 vagon követ „falnak” majd fel óránként. Egy több holdas terület furcsa alakú, földrefektetett betonoszlopokkal van telezsú— ön hogy lett vasutas? — A nagyapám is az volt— — És ön? — Mohácson dolgoztam, a vámosnál. Gyerekkoromban nagy utazásokról álmodtam, s ez a vágyakozás az íróasztal mellett is úrrá lett rajtam... — Mindkét eset tipikusnak mondható... — Mint ahogy az enyém is az: kenyeret akartam és biztonságot ... A forgalom karmestere Dr. Szilágyi Jenő főtanácsos, a forgalmi csoport vezetője. Az ő felügyelete alatt dolgoznak a vanalbiztosok, akik a hat területre osztott igazgatóság „hadműveleti” csoportfőnökei. A forgalmi csoportvezető telefonjai pillanatok alatt „elérik” az igazgatóság legtávolabbi forgalmi szolgálattevőjét is, s bár sokszor csak két-háram mondatos tájékoztatást kap, a döntésnek és az azt követő utasításnak azonnal meg kell születnie. — Azt hiszem, ez ebben a legszebb: ez az állandó feszültség ... Harminchat éve szolgál, végigjárta a forgalmi szolgálat valamennyi lépcsőfokát. Halkan beszél, rendkívül szabatosan fogalmazva, az ember azonban érzi: ezeknek a halkszavú, korrekt parancsoknak mindenki engedelmeskedik. Civilben jár, elegánsan, tartása, mozdulatai azonban katonásak. — A vasút az ország második hadserege — mondta mosolyogva —, aztán elkomolyodva hozzáteszi: — nem mondom, elég nehéz beleszokArcok — közelről HÁROM KITÜNTETETT ni, de aztán megérti az ember: fegyelem, pontosság nélkül egyetlen területen se lehet eredményeket elérni. Itt vannak például a különböző jelentések. El tudja képzelni, milyen zűrzavar, mennyi félreértés származna abból, ha mindenki úgy mondhatná el mondanivalóját, ahogy akarja? Apja, sőt nagyapja is vasutas volt A Morse-gépek korában kezdte, de a régvolt masinák, szokások iránt a legkisebb nosztalgia sem él benne. — A fiatalok ma nem nagyon lelkesednek a vasútért, s ez azért van, mert nem elég gyors ütemű a korszerűsítés... — Az ön fia sem lelkesedik...? — Lányom van ... Elgondolkodik; a vasút, sajnos, nem lányoknak való. Persze van kivétel is, Dombóváron például női váltókezelő is van, méghozzá milyen: 500 váltóállítást is megcsinál naponta ... A hobbyról, szórakozásról beszélgetünk, dr. Szilágyi Jenő szereti ezeket a témákat, mégis egyre gyakrabban lesi az órát. Elmúlt dél, jönnek a jelentések... — Az ön számára mi a leg- pihentetőbb? ... — A zene. — A beat is...? — Hát, néha az is ... Nevetve búcsúzkodik. A zene kedvenc témája, a beat- ről meg . különösen szívesen beszél, vitatkozik. Valamikor, nagyon régen, karmester akart lenni. Jól hegedült. Néha még eszébe jut ez a régi álom, de szomorúságot sohasem érez. Mert végülis karmester lett — a forgalom karmestere... Harminc év után 1939-ben, máról-holnapra hagyta ott a kultúrmérnöki hivatal íróasztalát. Félt a csendtől, az eseménytelenség- től, az álmokat gyilkoló kis- szerűsógtőL A vasút mást ígért: mozgást, nehézségeket, izgalmakat. — Nem csalódott...? — Nem, egyetlen percre sem. Oszetzky Egon mérnök-főtanácsos az egyik legismertebb pécsi vasutas: jónevű szakíró, tevékeny szervező, híres vitapartner, a fáradhatatlan vasúti propagandista. Harminc éve szolgál. A ranglétra legaljáról jutott el az igazgatóság építési osztályára. Sok mindent csinált, ez a mostani beosztása azonban valóban „rászabott”: a vonalkorszerűsítések előkészítésén, a tervek bírálatán dolgozik. Miről beszélgethetnénk hát, mint arról, milyen lesz a jövő? — A vasút reneszánszát éli, csak nevetek, amikor arról hallok vagy olvasok, hogy megölik az autók? Hogy ölnék meg, amikor az autóközlekedés magamagát öli? Minél több a kocsi, annál lassabban ér célba az autós ... — ön szerint mi lesz 2000- ben? — Magyarországon nem lesznek „forradalmi” változások, nem lesznek rakétavonatok, meg egysínű mit-tudom- én-micsodák. De korszerű vasút az lesz. Villamosított, die- selesített vasút Számos vonal megszűnik, de ami megmarad, az gyors és megbízható lesz... Szenvedélyesen, a „fanatikusok” hitével magyaráz. Élénk szemű, törékeny testű ember, a munkatársai azonban tudják: sohasem ismerte ezt a fogalmat, hogy munkaidő. — ön szerint kiből lesz jó vasutas? — Aki előbb elhatározza, hogy vasutas lesz, s csak aztán kérdezi meg, mennyi a fizetés. — És mi kell ahhoz, hogy nap mint nap helyt Is álljon? — Az, hogy fontosnak érezze magát. És még valami: kiegyensúlyozott élet, nyugodt otthon. Az utazás lehetősége, az ismeretlenség vonzotta a vasúthoz, s bár az évek már kissé megtörték, igazi örömet most is csak akkor érez, ha valami újjal, ismeretlennel találja magát szembe. A kollégái azt mondják: örök fiatalbízottja. Számára a vasút fejlődése nemcsak műszaki probléma. Emberekkel dolgozik, s a gépek csak annyiban érdeklik, amennyiben védi, vagy éppen veszélyeztetik az embert. Minden fontosabb névre, dátumra fejből emlékszik. — 1944 decemberében lettem vasutas, de már korábban is dolgoztam a MÁV-nál. Akkoriban az ugyanis úgy volt, hogy év elején felvették az embert, év végén meg elküldték, mert decemberben voltak a kinevezések... Kinevezés nélkül nem volt fix- fizetés, fixfizetés nélkül meg mit ért akkor egy ember... Kemény vonású, nyugodt férfi. Mit köszönhet a vasútnak? Mindent. Először csak a biztonságot, aztán a megbecsülést is itt találta meg. Az önbizalmát is. Esti tagozaton elvégezte a technikumot, tucatnyi szakvizsgát tett, bekapcsolódott a szakszervezeti munkába. Most mindenki ismeri Pécs állomáson és a környéken a nevét: s nemcsak azért, mert szigorú ... — Milyen típusú emberre] van a legtöbb baj? — Az iszákosokkal és a hetvenkedőkkel. A boldogság decembere Gondos József műszaki fő- intéző a pályafenntartási szak- szolgálat munkavédelmi meg— Volt már úgy, hogy azt mondta: itthagyom az egészet ...? — Hát persze. Mindennap ezt mondja az ember, de sírna, ha egyszer tényleg menni kellene... b. s. \ A i.