Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
5 Duncmtisii n otn d 1969. július 12. Esőköpenyes szénakazlak Esőköpenyes szémakazl&k „tűntek fel” a baranyai határban. A szokatlanul esős nyár késztette a gazdaságokat arra, hogy „felöltöztessék” a széna — főleg a különösen értékes lucernaszéna — kazlaikat, addig is, míg véglegesen fedél alá kerülnek. Az olcsó fólia megjelenése tette lehe- íővé, hogy a fejlett mezőgazdasági országokban, így például Dániában és Hollandiában már régóta alkalmazott módszert — tekintettel a mostani rendkívül csapadékos időjárásira — nálunk is bevezessék. A kazal tetejét beborítják fóliával, a sarkaikat lekötik egy-egy cövekhez, s ily- módon a szénakazlak olyanokká válnak, mint a fejkendős falusi menyecskék. A legtöbb helyen a kertészetekben már kiselejtezett fóliákat használják fel, erre a célra ugyanis kitűnően megfelelnek. Az esőköpeny megvédi a szénát a kedvezőtlen időjárás káros hatásától, minősége nem romlik és tápértékéből nem veszít. Gráf Vilmos minaretje A dzsámi a rózsafák kő-1 zött áll, s kupolája éppen ! olyan magas, mint a tulajdonos kisfia. A minaret sudármagas törzse így, „emberkö- \ zelben” még törékenyebbnek j tűnik. Gráf Vilmos azonban biztos a dolgában: nem hiába 1 kevert a malterba egy mázsa cementet... — Hogy jutott eszébe... ? — Kórházban voltam, s az ablakom éppen a dzsámira nézett... — És a rajzok ... ? Szömörcsög és banyapriisszentő — Nem voltak hozzá rajzok. Amikor meggyógyultam, néhányszor elmentem a Kórház térre, körül jártam, s mindent megjegyeztem. Vázlatot is csináltam ... Gráf Vilmos 41 éves. Bányász volt, most rokkant. Minaretje a Borbála utcai családi ház előtt áll, s éppen olyan, mint az igazi. Alapterülete 65-ször 65 centiméter. A falmagasság 110, a kupola pedig 35 centi. A minaret két méteres. — Mennyi idő alatt készült el? — Csak az építés 250 órába került. — És az anyagok? — Szürke homokkő, minden kis kockát úgy hasítottam. — Hány darab lehet? — Kétezemyolcszáz, pontosan. A kövek hasítása és csiszolása viszonylag egyszerű munka volt, a boltozatok azonban igazi szakértelmet követeltek. Háromszáz kő és cserépdarab tartja a szépívű tetőt. — Járt itt a környéken egy francia, meghallotta, hogy minaretem van, eljött és megnézte. Fényképeket csinált, s azt mondta, ha eltakarja a házamat, egyszeriben a mesés keleten érzi magát... Erős, nagydarab ember. — Azok mondják, akik ismerik: szerette a munkát. Most ott áll a rózsák között, az aprócska dzsámi fölé hajolva, s hörögve szedi a levegőt. — Az embernek csinálnia kell valamit, nem igaz ...? — De ez már kész ... — Most a Kiss József kilátót akarom megcsinálni. Már fent is voltam, s csináltam néhány skiccet. Egy ember azt mondta: siessek vele, mert lebontják... B. S. Amatőr tánczenekari vetélkedő A csapadékos idő és a meleg kedvez a gombának. A pécsi Bajcsy-Zsilinszky utcai piacon reggelenként hatszáz-ezerötszáz kilogramm a gomba a piaci asztalokon. — Múlt Ferenc gombaszakértő minden egyes gombát átvizsgál és csak utána kerülhet eladásra. Szokolai felv. Mecsekünk a gombák éclenkertje... Ötvenezer kilogramm gomba is megterem a jó években Dr. Varga János, a Komlói városi Tanács népművelési felügyelője jelenlegi posztján is hű maradt régi szerelméhez, a mecseki gombafajok kutatásához, gyűjtéséhez. Ügyszeretetére, hozzáértésére jellemző, hogy már gyakorló egyetemista korában könyve jelent meg az ehető és mérgesgombák megkülönböztetéséről. Ezt követően közel 20 esztendős aktív — noha csak a szabad idejében művelt — kutatómunka után az idén nyújtotta be: „Adatok a Mecsek nagy gombáiról és jelentősebb gombatermő helyeiről” című doktori disszertációját, amelyet Summa cum laude fokon védett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem vizsgáztató bizottsága előtt. A kötetnyi terjedelmű tudományos dolgozat természetesen nem teszi lehetővé, hogy részleteket közöljünk belőle, s ezért a szerzője is az olvasóközönséget leginkább érdeklő adatok elmondására vállalkozott csupán. — Az általam kutatott fajokból a Mecsek meghatározott biotópjaiban 150, megm néhány fillér-; nem áldozat! Menetjegyét kérje biztosítással Baleset esetén 50 ezer forintig terjedő kártérítést • nyújt az Állami biztosit# i határozatlan helyein, pedig 126 kalapos, továbbá 83 különböző fajú gombát gyűjtöttem össze. És amire méltán büszke — 19 olyan ritka gombafaj is belekerült a katalógusába, amelyekből csak néhány előfordulási adatot őriznek a szakkönyvek, továbbá 6 olyan példányt, -amelyet az országban ő talált meg elsőnek. De ezek mellett igen érdekes etimológiai gyűjtést is végzett, amelyben a gombák vidékenként előforduló elnevezéseit foglalta össze. Csak néhányat a gombaszedők ősidők óta fennmaradt elnevezéseiből. Például a kucsma- gombát helyenként szömör- csögnek. szivacsgombának, a pöffeteget puffancsnak, ba- nyaprüsszentőnek, az őzláb gombát pedig gatyás vagy esernyős, másutt bagolygombának nevezik, s igen találóan, mert kalapjának színe és felszakadozó pikkelyei valóban a bagoly tollazatára emlékeztetnek. Dolgozatában az egész Mecsek területén pontosan fel- kataszterezte azokat a gombatermő helyeket, amelyek begyűjtési, értékesítési szempontból a legjelentősebbek. Például a vargányázóknak és a sárgásomba szedőknek különösen a korpádi vadászház környékét ajánlja, ahol kedvező időjárás esetén, viszonylag kis területen 50 mázsa i vargányát, illetve rókagombát ! is begyűjthetnek. Hasonlóan gazdag lelőhelynek tartja Hosszúhetény, Kisvaszar és a Bakóca környéki erdőségeket. — Volt már nem is egy olyan esztendőnk, amikor az említett helyekről 50 ezer kg gombát gyűjtöttünk be, melyet szárítás, illetve tartósítás után nyugati államokba exportáltunk — mondotta. — És ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy szezonidőben csupán a pécsi piacokon is körülbelül 50 mázsát értékesítenek a gombaárusok, már ez is bizonyítja, hogy a Mecsekünk tölgyesei, gyertyánosai valóságos édenkertjei a gombáknak. Tehát gazdasági szempontból sem érdektelen a gombabegyűjtés, persze hozzátéve, hogy a vállalkozók jól ismerjék termőhelyeit, nem is beszélve az értékes gombák biztos felismeréséről. De azon túl, hogy a dolgozat ilyen irányú tájékoztatást is tartalmaz, nyomtatásban való megjelenése után minden bizonnyal nagyon értékes útmutatóul szolgál majd a gombafajok előfordulási és biológiái viszonyaival foglalkozó hazai és külföldi kutatók számára is. P. Gy. Nemrég kerekasztal beszélgetés keretében vitatták meg a szakemberek a rádió mikrofonja előtt a pécsi tánczenekarok helyzetét. Ott hangzott el, hogy a tehetséges fiatalokból álló amatőr tánczenekaroknak: kevés a pódiumlehetősége. A Szórakoztató Zenészek Szakszervezetének Baranya megyei Bizottsága ekkor ígéretet tett: szereplési lehetőséget biztosít az arra érdemes együtteseknek. — A megvalósulásra szerdán este került sor: a Szőlőskert hangulatos, szép számú közönséget vonzó kerthelyiségében. Az amatőr tánczenekari vetélkedőn két együttes mérte össze tudását, felkészültségét: az elsőként fellépő, Bodor László vezette, fiatalokból álló Albatrosz-együttes, valamint a színvonalasabb produkciót nyújtó Sopianae-zene- kar, melynek vezetője: Maj- czán László. A verseny feltételei szerint először helyi szerzők (Hajas Béla, Komlódi József) négy-négy táncdalát mutatták be, majd tizenöt perces önálló műsorral szerepeltek. A pécsi szerzők tánc- dalainalj sajátos hangszerelése és megszólaltatása azt bizonyította, hogy együtteseink ügyesen, ötletesen oldották meg ezt a feladatot* és nemcsak lemásolni, kopírozni tudják lemezről vagy magnószalagról a nagy együttesek produkcióit. Különösen a Sopia- nae-együttes játéka volt meggyőző, frappáns, gazdag ritmusin venciójú. A hagyományos stílusú táncdalokat bea- tes elemekkel színesítették, így játékuk egyaránt tetszésre talált az idősebb és az ifjabb korosztályhoz tartozó hallgatóságnál. A zsűri döntése értelmében is a Sopia- nae-együttes nyerte el az első díjat, a vetélkedő szünetében látványos, színvonalas divat- bemutatót rendező Centrum Áruház jutalmát. A zsűri értékelésében külön kiemelte a dobos és a szólógitáros jó egyéni teljesítményét. — Az Albatrosz-együttes ügyesen játszó, jól helytálló tagjainak játékában még némi bizonytalanság érződött s bár számukra több lehetőséget, színesebb tolmácsolást biztosított volna orgonájuk, ezt az előnyt nem eléggé használták ki. — Erősítő berendezésük gyengébb minősége is korlátozta egyébként jó elgondolásaik megvalósítását, így meg kellett elégedniük a második hellyel. —nt— Pódium PÉCSI HÁRY JÁNOS. Krémer József, a Pécsi Nemzeti Szinház operaénekese a jövő színházi évadban a debreceni Cso- konay Színházban vendégszerepei: Kodály Zoltán; Háry János című dalművének címszerepét énekli. * ÚJ TÁNCOSNŐK. Július 16-tól új táncosnők lépnek fel a Pécsi Pannónia Bárban: a kecskeméti Katona József Színház tánckarának két tagja kötött szerződést a bárral. * MŰVÉSZNÉV. A Budapesti Állami Balettintézetben a napokban fejeződtek be a vizsgák. A végzősök közül hármat: Bárkányi Csillát. Szabo- lics Évát és Molnár Istvánt szerződtette a Pécsi Balettegyüttes. Mivel azonban az együttesnek már van egy Molnár nevű tagja, mégpedig Molnár Mihály, — az új táncosnak művésznevet kellett választania, s így Várady M. István néven kezdi meg színházi pályáját. * JÖN SAROLTA. Za- latnay Sarolta Pécsett lép fel: augusztus negyedikén este nyolc órakor a szabadtéri színpadon a Metro Együttes kíséretében. Rossz idő esetén augusztus nyolcadikén este nyolc órakor tartják meg a hangversenyt a színházban. (Képünk: Zalatnay Sarolta). Komolytalan roya t ÍRÓ érkezik — Én nem tudom, hogy mi az anyám kínjának küldték ezt pont most a nyakamra? — Látod, mindig mondtam, ne írd be a jelentésedbe azt, hogy pesti írót kérsz — mondta a hitves szemrehányóan. — Mondtad, mondtad, de most mi az ördögöt csináljak? Ki jön el nekem ilyenkor az előadásra? — Hát rázd fel a közvéleményt! — gúnyolódott a felesége. . Miután mást nem tehetett, megkezdte az intézkedést a közvélemény felrázására. A hivatalsegéd nagy dobszóval kihirdette: — Holnap este nyolc órakor nagyszabású- irodalmi előadást tart egy híres jjesti író, bizonyos Méla Ágoston nevezetű. Mindenki, aki a kultúra igaz hívének érzi magát, jelenjen meg! A kultúra igaz hívei között erre nagy mozgolódás keletkezett. — János bácsi! Mit dobolnak? — A fene tudja! Valami ;»*/->ríoírni lesz. — Most? Ahelyett, hogy el-’ jönnének a mezőre a tsz-nek segíteni. Ezzel a lázas érdeklődés be is fejeződött. Az igazgató közben megállapította, hogy az eddig tett intézkedés még mindig kevés a léleküdvös- ségre. Magában gyorsan felsorakoztatta az alibit: 1. Az értesítés későn érkezett. 2. Ne a legnagyobb dologidőben jöjjenek. 3. Én mindent megtettem. Mindez szép volt, de kevésnek látszott. Mi hiányzik? — Megvan! — csapott a honiokára — az úttörőket nem mozgósítottuk. — Hinnye, az anyját, most szabadságon vannak. Ilyenkor nem lehet őket mozgósítani! Na majd csak lesz valahogy! Másnapig még elkövetett nyolc személyes agitáclót és bement az író elé a közeli városba. Alig hogy összebotlottak és indulni akartak az állomásra, olyan óriási felhőszakadás zúdult le, hogy egy lépést sem tehettek. Be kellett húzód- niok egy kapu alá. Az igazgató jól tudva, hogy az idején jött eső milyen áldás, rögtön bele is kezdett a siránkozásba: — Óriási szerencsétlenség ez az eső! Mit készültünk mi erre az előadásra! Már napok óta. — illetve két nap óta, mert akkor kaptuk az értesítést — mindenki az előadásról beszél. Ha ez nem jön közbe, milyen hatalmas közönségünk lett volna! Ezzel aggódva felnézett az égre, de, örömmel állapította meg, hogy szó sincs az eső végéről. Annyira el volt keseredve, hogy a végén az író kezdte vigasztalni: — Na nem baj elvtárs! Nem magán múlott. Kár, kár, de hát maga mindent megtett. Az időjárást meg nem lehet kormányozni. Egyelőre! — Pedig hogy várták Méla kartársat! — zokogott az igazgató. Erre már az író is meghatódott és hálából elmondta három nyilvánosságot nem kapott versét. Az eső még erre sem állt el, így kénytelenek voltak taxival kimenni. Ahogy kiszálltak az autóból és beléptek az előadás helyére, a tanterembe, semmi váratlan látvány nem tárult a szemük elé. Ott állt a terem közepén az asztal, az asztallal szemben a padok és az ajtóban a tanító. Az eső meg ömlött, hűségesen táplálva a kapásokat és a szőlőt és megakadályozta azt, hogy az irodalmi ankét további áldozatot szedjen a békés lakosság közül. Szőllősy Ráírna* A községre rátört az irodalom. Hogy ezt a nagy dologidőben ki hozta a nyakára, ma már kideríthetetlen. A kultúrotthon igazgató mindenesetre ludas volt benne. — Ugyanis minden jelentése a lírai költészet egy-egy gyöngyszeme volt és gyakran szerepelt benne a kultúrszomj, valamint az is, hogy jöjjön le végre egy igazi író, mert itt az emberek, ha véletlenül nem aratnak, vagy kapálnak, akkor irodalmi előadást kívánnak hallgatni. Valószínűleg ezért jött le az értesítés, hogy Méla Ágoston népszerű pesti író, hét vers, tizenegy dalszöveg és kétszáznegyven irodalmi ankét szerzője, irodalmi előadást tart a kultúrotthönban ekkor és ekkor. Reméljük, hogy ez az előadás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy stb., stb. Az igazgató az első pillanatban maga sem ébredt rá arra, hogy milyen óriási megtiszteltetés érte a falut és ocsmányul káromkodott. Miután kissé lehiggadt, nekiállt a közvéleménykutatásnak és 7-n*aö,lr£T'Hc*’7t<:i ifi f^locórróf*
