Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

1*6*. Július 12.- Diinontmi napio

3

,Ez a falu város“ (5.)

Le kell vetni a szűkre szabott ruhákat

Sziget

Harkányban

— Mintegy hetven vagon házinyulat dolgoz fel és exportál, elsősorban a nyugati országokba a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyára. A nyugatnémet megrendelőknek hőre zsugorodó tasakokba csomagolt nyjilhúst szállítanak.

— Eddig 100 vagont kitevő készárut raktároztak és készí- tettak elő külföldi szállításhoz a borsóidény során a szigetvári gyár testvércégénél, a Kecskeméti Konzervgyárban.

be a gimnázium négy tanteremmel való bővítése, egy 120 férőhelyes iskolai napközi és egy öt tantermes ipari- tanuló-iskola épül. A következő ötéves tervben már tornaterme is lesz a városnak, ezt, mint önök már megírták, a lakosság áldozatkészségének köszönhetjük.

1966. október 3-án a Városi Tanács alakuló ünnepi tanácsülésén Rapai Gyula azt mondta a megjelentek előtt: „Le kell vetni a szűkre szabott ruhákat és fel kell ölteni azt a városi köntöst, melyben otthonosan lehet mozogni.” Szigetvár, ez a fiatal város több szűkre szabott ruhadarabtól megszabadult már; köntösben áll előttünk. De alatta visel még néhány ruhadarabot, ami szorít.

Kéri Tamás

Százhuszonhat méter hosz- szú, tizenhét méter széles szigettel gyarapodott az évente egymillió vendéget fogadó Harkány. A község szívében körülbelül 10 ezer négyzet- méter felületű tavat építtetett a helybeli termelőszövetkezet. A medret úgy alakították ki, hogy a tó közepén sziget maradt, amelyet híd köt majd össze a szárazfölddel. A mesterséges tó elsősorban a mezőgazdaságot szolgálja: ide gyűjtik a környék pangó vizeit és halat tenyésztenek benne. A kis szigeten — az eredeti drávai halászkunyhók mintájára — nádfedeles halásztanyát építenek s előtte szabad tűzön bográcsban főzik majd a halászlevet. A víztükör nyáron csónakázó tó lesz, télen pedig korcsolyázó tóként szolgálja majd a Harkányba látogató hazai és külföldi vendégeket.

Továbbra is fejleszteni kell a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységét

Sajtótájékoztató a MÉM-ben

Munkatársunk jelenti.

Pénteken délelőtt a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes, sajtótájékoztatót tartott a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről és az ezzel kapcsolatos új kormány- határozat néhány főbb kérdéseiről.

Bevezetőben ismertette a kormány értékelését a mező- gazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének eddigi eredményeiről, ami lényegében pozitív. Az elmúlt évben ugrásszerűen megnőtt ez a tevékenység, 1968-ban a mező- gazdasági üzemek árbevételének már 16 százaléka, azaz

Látogatás a fenyőspusztai táborban

A pestiek kellemes emlékekkel térnek haza

Jól halad az útépítés — A vállalat külön díjat ajánlott fel

a

■ j

Alig hagyjuk el a bodai elágazást, a fák között feltűnnek a már oly ismerős tíz személyes sátrak. Fenyőspusz- tán vagyunk, a Rózsa Ferenc önkéntes ifjúsági építőtáborban, mely 8 héten keresztül négy váltásban budapesti középiskolásoknak ad otthont. E délelőtti órában a tábor kísértetiesen üres, szinte kár Szörényi Levente hangjáért, az „Amikor én még kissrác voltam” visszhang nélkül kóvályog a levegőben. Na végre, ott hátul a ping-pong asztalnál van valami mozgás, egy ügyeletes és egy beteg vív egymással "maratoni csatátr

— Hát neked miért van bekötve a kezed?

— Eltört — közli vidáman Kiss Alajos, a 7-es MŰM Intézet tanulója. — Na, nem munka közben, hanem amikor fociztunk a sátrak mögött. Szerencsére a bal, így pingpongozni még tudok.

— Nagyon megijedtek a szüleid?

— Nem írtam meg nekik, úgyis észreveszik, ha hazamegyek.

A dolgozók egy kilométer hosszúságban ásták be magukat az országút két oldalán, akár ha tüzelőállást foglaltak volna. Kollégám egy négy tagú sziesztáló csoportot vesz célba a fényképezőgéppel, de amint a közelükbe ér, fel- tápászkodnak a fiúk és dolgozni kezdenek. Később derül csak ki, hogy legálisan pihentek, 30 perces tízórai szünetüket töltötték.

— A legmunkaigényesebb helyre tettük a diákokat, a

6-os út Tortyogó körüli szakaszának korszerűsítésén dolgoznak, az utóföldmunkákat végzik — mondja Kercsmár Lajos, az Aszfaltútépítő Vállalat munkavezetője. — Mintegy 8 ezer négyzetméter gyepet nyestek ki, humuszolták a talajt, körülbelül 5 ezer négyzetnéteren rendezték a padkát, s végezték el, ami ezzel jár, a földkarolást, a gépkocsi rakodást, a talicskás szállítást. Végül egy kilométeres szakaszon vízlevezető árkokat ásnak, hozzávetőlegesen 1200 köbméter földet termelnek ki. Csak ebben a turnusban.

— Naponta és fejenként 26 forintot, kell megtermelniük a 6 óra alatt, ez a száz százalék — folytatja a tájékoztatást Zsila László,, a tábor műszaki vezetője. — Erre tesz még a vállalat 53 százalékot, plusz a rezsi költséget, így jön ki száz százalékos teljesítés esetén a napi 40 forint, ezt az összeget a tábor fenntartója, a KISZ Központi Bizottsága kapja.

— És mit kapnak a gyerekek?

— Társadalmi munkáról van szó, így fizetést természetesen nem. De' szép jutalmakat tudunk kiosztani a legjobb brigádok között. Az első értékelésre három nap után került sor, a győztes brigád minden tagja 60, a második helyezett 50, a harmadik pedig 45 forintot kapott. A második három nap eredményei alapján ismét osztottunk jutalmat, a végső értékelés még hátra van. A turnus legjobb brigádja fejenként 130, a máA 6-os közlekedési út építésénél a tábor lakói vízlevezető árkot ásnak és útpadkát készítenek. — Szokolal felv.

sodik 110, a harmadik pedig ÍOO forintot kap. Az első hat brigád díjazására lett volna lehetőségünk, de a Baranya megyei KISZ Bizottság jóvoltából, további négy helyezettet, tehát összesen 10 brigádot jutalmazunk a 17-ből. A vállalat pedig a tábor legjobb brigádjának külön 600 forint jutalmat ad.

— Nekünk nagy segítséget jelent a fiatalok munkája, elsősorban azért, mert komoly létszámhiánnyal küzdünk — magyarázza meg a munkavezető.

— Milyen a gyerekek hangulata?

— A lehető legjobb. Nagyon nagy esőnek kellett esni ahhoz, hogy ne jöjjenek ki dolgozni, ez csak egy esetben fordult elő, és délután pótolták a munkakiesést.

Közvetlenül mellettünk a XVII. brigád túrja a földet, velük közelebbről is megismerkedünk. Vezetőjüket, Bol- váry Tibort, cigarettával kínálom.

— Köszönöm — hárítja el, egy sportember nem dohányozhat.

— Mit sportolsz?

— Kalapácsvető vagyok. A munkavezető elvtársak nem mernek kiállni velem versenyezni ...

— Hogy nem-e? — kérdezi virtuskodva Kercsmár Lajos. — Csak i ásóval versenyezzünk a kalapács helyett... Bár az ásó is jól áll a kezében — teszi hozzá elismeréssel.

A 16 éves versenyző halványan elmosolyodik.

— Hogy álltok a versenyben?

— Az első három nap után másodikak voltunk, de aztán a II. brigád nagyon ráhajtott és lecsúsztunk a harmadik helyre. Ennél lejjebb nem adjuk!

— Hogy ízlik a kaja?

Müller János válaszol, de

mindenki egyetért vele, a koszt jó és bőséges. Egyéb szempontból is elégedettek, a táborban van villany, televízió, szerdánként filmvetítés, a megafon egész nap beat- számokat bömböl, kell-e még valami ezen kívül? Kell, de az is megvan. Voltak Grécz- pusztán a lányoknál, holnap meg ők jönnek ide látogatóba. A táborválogatott döntetlent játszott a bicsérdiek ellen, hát persze, hogy fociban, voltak Pécsett is, nagyon szép, hangulatos város, a lányok is kedvesek, és sokkal nagyobb a tisztaság, mint Pesten. Hát igen, az első napokban kissé szokatlan volt a munka, de most már meg sem kottyan, csupa kellemes emlékekkel térnek haza.

Kéri Tamás

11,6 milliárd forint — szár* mázott a kiegészítő tevékenységből. A tsz-ek egy év alatt csaknem megduplázták e bevételüket, mely 1967-ben 5

milliárd, 1968-ban pedig már 9 milliárd forint volt.

A 11,6 milliárd forinton bo- lül az üzemek közvetlen értékesítési — kereskedelmi — tevékenysége 1,4 milliárd forintot tett ki, vagyis az ősz* szes bevétel 15 százalékát. A bevétel 10 százaléka élelmiszer feldolgozásból, 75 százaléka pedig egyéb termelő és szolgáltató. tevékenységből származott. A kormányhatározat szellemében a jövőben tovább kell erősíteni a közvetlen értékesítési tevékenységet, mindenekelőtt a fogyasztók érdekében, mert ílymódon az áru útja jelentősen lerövidül, s ilymódon nagyobb mennyiségű, friss termékhez jut a lakosság. Ennek érdekében egyszerűsíteni kell a gyakran bürokratikus engedélyezési eljárásokat, felül kell vizsgálni a ma még fékezőleg ható köz- gazdasági szabályzókat, rendezni kell a mezőgazdasági üzemek készlethitelezését.

Az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység a kívánatosnál lassúb ütemben fejlődött. Erinek számos fékezője van, mindenekelőtt az ipar túlzott centralizálása, és koncentrációja, amely nehezíti a kis és középüzemek kialakítását. Ebben várható bizonyos javulás. A helyi tejfeldolgoeó és sütőipari tevékenység preferenciát élvez majd, ami a későbbiekben kiterjed egyéb cikkekre is. A cél az, hogy a helyben megtermelt áru ne utazgasson feleslegesen, hogy aztán drágábban és gyengébb minőségben jusson vissza a falusi fogyasztókhoz.

A termelő és szolgáltató tevékenységiből származó bevétel tavaly 8,6 milliárd forint volt, ebből 4,6 milliárd forint a mezőgazdasági üzemek épf- ' tőipari tevékenységéből, 2.4 milliárd szolgáltatásokból és

1,5 milliárd ipari tevékenységből származott. Mivel az állami építőipar már hosszú évek óta a mezőgazdasági igényeknek csak 14 százalékát elégíti ki, a jövőben is lét- fontosságú a mezőgazdaság saját építőipari tevékenységének folytatása, sőt növelése. Ennek ösztönzésére új intézkedések vannak készülőben, mindenekelőtt feloldják a TÖVÁL-ok területi elhatárolását minden olyan esetben, ha a tevékenység az élelmiszer- gazdasággal kapcsolatos. Ilyen jellegű építőipari tevékenységet. illetve építőanyag kitermelő tevékenységet telephelyen kívül is folytathatnak a mezőgazdasági üzemek, az építés tervezés .kivételével.

A telephelyen kívül végzett ipari tevékenységet a határozat értelmében 1969 végéig folyamatosan meg kell szüntetni, illetve — mivel foglalkoztatottságot biztosít a lakosságnak — az illető telép- helyen lévő helyi szervezeteknek át kell adni. Munkaerő-kooperációt a továbbiakban csak időszaki munkák esetében enged meg a jogszabály.

A munkaerő kiajánlás, a szabálytalan bérkifizetések és egyéb szabálytalanságok, vadhajtások lenyesegetésével, továbbra is erősíteni kell a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységét, mivel ez alapjában kedvezően hatott a mezőgazdasági üzemek fejlődésére, nem ment a mezőgazdasági termelés rovására, tényleges igényeket elégített ki, s hozzájárult a lakosság jobb ellátásához.

R-né

— A postások országos tapasztalatcseréjét Pécsett rendezik augusztus 14—15-én. Megnyitására Hóm Dezsőt, a közlekedési és postaügyi miniszter első helyettesét kérték fel. A tanácskozáson többek között az Ericson—Crossbar távbeszélőhálózat rendszer- technikájának kérdéseiről és a beruházások gazdaságosságáról tartanak előadásokat.

— Egyszer egy vendégei kalauzoltam Szigetváron — meséli Csizmadia István, a vár hivatalsegéde, ez az öreg, bajuszos magyar. — Cigarettára gyújtott, aztán az üres gyufaskatulyát el akarta dobni. De nem volt hova. Én mutogattam neki, milyen modern a világítás, milyen szépek a parkok, tényleg szépek, ezeket a házakat a lakosság pucolta ki, az Alkotmány téri lakónegyed most nőtt ki a földből, aszfalttal burkolták, rendbehozták az utakat — a Rákóczi utat, amin kijut a vasútállomásra, nem mutattam, mert nálunk a faluban 40 évvel ezelőtt is jobb volt az út —, virág mindenütt és új üzletek portáljai. A." vendég bólogatott,,' aztán megkérdezte, hogy hova dobja a skatulyáját... Megnyugtattam, rögtön kiérünk az új sportpályára, ott eldobhatja. Tudja, barátom, mondja erre nekem, amikor az egyszeri paraszt bácsi beült a fényes városi kávéházba, bizony a padlóra köpött. Meglátta a pincér, odatett mellé egy díszes köpőcsészét. A bácsi nézte egy darabig, aztán áthajolt a másik oldalra és köpött egyet. Erre a pincér arra az oldalra tette a csészét. Akkor ezt mondta a paraszt bácsi: Hallja, ha nem viszi el innen ezt a szép lábast, istók uccse, beleköpök!” Bizony, a szeméttartó nemcsak egyszerű kellék, fegyelmező, rendre szoktató ereje van.

— Sajnos a város tisztaságával valóban nem dicsekedhetünk — mondja Meszteg- nyei Imre. — Ennek nem az emberek Hanyagsága, hanem a megnövekedett járműforgalom az oka. Vizünk van, de egy öntözőautót képtelenek vagyunk beszerezni, pedig a pénzünk is megvan rá. Ezenkívül feltétlenül meg kell gyorsítani a lakásépítés ütemét, mert kevés lakást sok jogos igénylő között közmegelégedésre nem lehet elosztani. "

— Amint 1566, úgy 1966 is fordulópontot jelentett Szigetvár életében — mondja Molnár Imre. — Bár a virágzó kézművesipar révén már korábban is megkülönböztetett helyet foglaltunk el a nagyközségek között, Szigetvár státuszváltozásához tulajdonképpen a jubileumra való készülődés adta meg a végső lökést. A költő Zrínyi halálának 300. évfordulóján épült a Zrínyi mozi, 1966-ban kaptuk meg az új járási könyvtárát, ekkor jelentek meg az első emeletes házak, de gomba módjára szaporodtak a családi házak is.

— És mi az, ami még kellene?

— A turistaszálló nedves,

salétromos „terem-szobákból” áll, korszerűtlen, szükség lenne egy újra. Az egyre növekvő idegenforgalom, mely a barcsi híd megnyitásával jíj lendületet kapott, szinte megköveteli, hogy az idegenforgalmi hivatalt vigyük ki a városba. Mert Szigetváron nemcsak a vár a látnivaló. Itt van Ali pasa dzsámija, mely, ha helyreállítanánk, akár' hangversenyteremnek is megfelelne, mennyezetén

Dorfmeister freskójával, a magyarországi barokk festészet egyik legremekebb alkotásával. Európai viszonylatban is páratlan műemlék a karavánszerály épülete, itt török iparművészeti kiállítást rendezhetnénk be. Alig 3 kilométerre van a városközponttól II. Szüle j mán türbéje,

! pusztul, parlagon hever. Itt a I Basakút, ahol Kumilla, a szultán lánya ivott a sárkány- I vérrel fertőzött pohárból.

— 1867-ben olvasóegylet alakult Szigetváron, melynek

• tiszteletbeli elnöke Kossuth volt — mondja Toponáry Béla. — Erre büszkék vagyunk, de arra már kevésbé, hogy a kiegyezéskori olvasóegylet épületében vegetál a város művelődési háza. Szebbet, nagyobbat, korszerűbbet érdemelne. Az is sajnálatos, hogy a 3 év óta, amióta van meleg vizünk, még csak meg sem kezdtük az új fúrdőkom- binát építését. Percenként több mint 3000 liter víz folyik el, úgy néz ki, hogy kevés a pénzünk, ezért pazarolunk. Van még gond, s mire megoldjuk őket, újak jönnek. Mégis, ha a régi Szigetvárra emlékezem, optimista vagyok.

— Már az ötvenhat utáni időszakban kinőttük a községi kereteket — mondja Ti- nusz János. — Szigetvár lé- lekszáma gyors ütemben növekedett, elsősorban a szívóhatás következtében, és már 1960-ban 25 százalék alá esett a mezőgazdasági lakosság aránya, a két nagyüzem fejlődésének következtében kialakult a stabil munkásosztály. Mindezek alapján a jubileumi készülődés idejére Szigetvár egész lakossága egyetértett abban, hogy város legyünk. Most viszont nem mindenki érti meg, hogy az urbanizáció nemcsak státusz kérdése, a rang csak lehetőséget adott ahhoz, hogy gyorsabb ütemben fejlődjünk.

— ön hogy ítéli meg a fejlődés ütemét?

— Ügy érzem, sikerült a rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségek keretein belül reálisan meghatározni a feladatok sorrendiségét. Egyik legfontosabb tennivalónk a város közművesítése. A jelenleg épülő szennyvízcsatorna-hálózat a centrumot és a közeli években épülő lakásokat fogja kiszolgálni. Ez az úgynevezett népszerűtlen beruházások közé tartozik. A lakosság még bosszankodik is, ha felbontanak egy-egy utat, s az ide látogató törököknek sem dicsekedhetünk, hogy lám, nekünk már szennyvízcsatornánk és vizünk is van. Eddig több mint 40 millió forintot fordítottunk erre a célra és ha komolyan vesszük a városiasság kritériumait, ezt kell tennünk a jövőben is.

A város úthálózatának korszerűsítésére szintén csaknem 10 millió forintot fordítottunk. A Rákóczi út újjáépítésével szándékosan várunk, mert a környező házaknak a szennyvízcsatornára történő i rákötése még hátra van, kár lenne addig erre másfél millió forintot költeni.

— Azért haladunk a föld felett is — folytatja Rimavölgyi István. — Idén fejeződik