Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

1*0. július 3. Duna man napúi 3 Miért kevés a sertéshús? Egész Európában csökkent a sertésállomány — Az év második felében némi javulásra számíthatunk MIÉRT KELL MAGYARORSZÁGNAK SERTÉSHÚST IMPORTÁLNIA? — KÉRDEZTÜK AZ ELŰZŐ CIKKÜNK VÉGÉN. A VÁLASZ NAGYON EGYSZERŰ: . AZÉRT, MERT HAZÁNK NEM TERMEL ANNYI SERTEST. AMENNYIT A LAKOSSÁG IGÉNYEL. Ki kapott „mattot“? Szinte halljuk az idősebb generáció ellenvetéseit: hogy­hogy nem termel eleget? Hi­szen a háború előtt mindig volt .a boltban disznóhús! Valóban volt. Az akkori Magyarországot azonban há­rommillió koldus országának nevezték. Hivatalos statiszti­kai adatok bizonyítják, hogy a lakosság tekintélyes része mélyen alultáplált volt. Az 1934—38-as évek átlagában 15 kiló volt az egy főre eső évi sertéshús fogyasztás az or­szágban, az 1961—66-os évek j átlagában pedig 26 kiló. Ha ma is beérnénk 15 kilóval, akkor bőségesen volna hús. ' Abban a maratoni „sakk- l viadalban”, amely a termelés és fogyasztás között folyik, az utóbbi évtizedekben min­dig a termelés kapott „mat­tot”. Csupán 1968 második fele és 1969 tavasza között állt „döntetlenre” a párharc. Ekkor azonban — néhány do­log kivételével — szinte min­den jól „összefutott”. Jó volt a kukoricatermés, sok volt a hízó stb., 133 ezer hízót tud­tak felvásárolni Baranyában, míg az előző esztendők sok éves átlaga 100 ezer körül alakult. Hasonlóképp történt az ország többi megyéjében is, 1968 tehát a rekordfelvásár­lás éve volt. S még ilyen kö­rülmények között is éppen, hogy elég volt a sertéshús! Nem hiányzott, de nem is dúskáltunk belőle, tehát va­lóban „döntetlenre” állt a „párharc!” Biztató távlatok A múlt év végén pusztító állatbetegség söpört végig j Európán, közte hazánkon, j Ennek következményei ismer­tek. 1968. március 31-én 6,6 millió volt az ország össz- sertésállománya, egy év múl­tán csak 5.3 milliót találtak. A hiány tehát meghaladja az egymilliót. Egész kontinen­sünkön felszökött a sertés ára, még Dánia is az importáló országok közé lépett. Hetven dollárcentet kérnek egy kiló 1 disznóhúsért, 60-as szorzó­számmal számítva 42 forint. Mint említettük, a kormány még ilyen körülmények kö­zött is behoz ebben az év­ben 3 ezer vagon sertést, pe- | dig — ha csak a számokat ] nézzük — nagyon ráfizetünk. ' Bár az 1,2 millió sertés hiányát megérezzük. azért nem kell megkondítani a „vészharangokat”. A sertés ugyanis szapora állat, s egy­kettőre újratermeli magát. Némi leegyszerűsítéssel tehát azt is mondhatnánk, hogy a sertéshúsellátás jövője két tényezőtől, a takarmányhely- zettől és a férőhelyektől függ. Ami a takarmányhelyzetet illeti, optimisták lehetünk. A fokozódó műtrágya adagok, a fejlődő agrotechnika követ­keztében évről évre emelke­dik a kukorica, takarmány- búza stb. termésátlaga. Épp az elmúlt év — az évszázad legszárazabb esztendeje — bi- i zonyította. hogy már az aszály sem okozhat katasztrófát. S jól alakul a férőhely-ügy is. Egy alkalommal összeszámol­tuk: a megyében épülő ter- I melőszövetkezeti „sertéshús- ’ gyárak” — illetve azok. ame­lyet építésére engedélyt ad­tak— körülbelül 95 ezer hí­zót fognak kibocsátani éven- : te. Nem sokkal kevesebbet, níi’nt amennyit a 104 bara­nyai tsz ma ad az államnak. Miért magas a malac ára? A fentiek után igazán nincs okunk arra. hogy borúlátóak legyünk, hiszen ilyen sertés- program még sohasem volt az I országban. Persze, azért a hurrá-optimizmus sem v.olna hasznos. Először ,is:. négy-öt év is beletelik, mire az a sok „sertéshúsgyár” felépül, il­letve teljes kapacitással ter­melni fog. Másodszor: a 95 ezres évi teljesítmény nem je­lent 95 ezer plusz hízót a je­lenlegihez képest. Az új „gyárak” átadásával egyidő­sen ugyanis le kell bontani egy csomó régi, hasznavehe­tetlen ólat is. (Korántsem any- nyit viszont, mint amennyi­vel a férőhely bővül!) Har­madszor: van még egy zavaró tényező is, a háztáji. Cikkünk megírása előtt lá­togatást tettünk Himesházán és Belvárdgyulán. Mindkét helyen arról beszéltek, hogy az állatbetegségek és a ma­gasra szökött malacár követ­keztében csökkent a háztáji állomány. A himesházi tsz- elnök elmondotta, hogy a tag­ság fele annyi kukoricára tart igényt, mint más években. Ez példátlan, korábban ugyanis mindig keveselte a takar­mányt. Csak az állatbetegség utó­hatása ez, vagy pedig közre­játszik más, például az urba­nizáció is — kérdezhetnénk. A sertés is a háztáji szarvas- marha sorsára jut majd, melynek száma — minden in­tézkedés ellenére — lassan, de biztosan csökken? Erre majd csak a június 30-án le­zajlott állatszámlálás adatai­nak ismeretében lehet egy­értelmű igennel, vagy nem­mel felelni. Egy támpontunk azonban már most is van: a magas malacár. Ha a ház­tájiban valóban nem akar­nának sertést tartani, akkor nem kérhettek volt sok he­lyen 1500 forintot egy 50 ki­lós süldőért. Nem vette volna meg senki. Érlelődik a íordulat----------------------­--------1 M ikor lesz hát elegendő sertés? Erre a kérdésre senki sem felel szívesen, mindenki óva­kodik a pontos határidőktől. Ez egyébként érthető, hiszen közbeszólhatnak az előre nem látható tényezők is. Azt azon­Apró kis lányka, mezít­láb. fakult köntösben. A szürke veréb — amit ke­zében tart — fáradtan eresz­ti le szemhéját. — Enni adsz-e neki? — Nem eszik, mert fél. — Ha a nyakát fogod, persze. A többieknek is verebük van. Itt szedték valahol a domboldalon, pedig ott csak kevéske fű és bokor él meg, mert a salakhányóról, vagy a kellően megszáradt slam- tavakból fekete port hord ide a szél. Aztán az eső beveri a földbe, újabb ré­teg kerül rá, s megint a' piszok üli meg a környé­ket, meg a vakolatlan, le­süppedt, seszí nű, vizes, kunyhókat. Van neve ennek az utcának? Biztosan nincs. Följebb már Kozári útnak nevezik, ami Újhegyre ve­zet s ahol nagyon szép kertek, családi házak ké­peznek utcákat. Itt a '— ré­gi nevén — Kokszművék mögött, közvetlenül jobbra, a cigánytelep van — 40 családdal, talán «tizenöt vis­kóval — jobbra meg a sa­lakhegy' és a slam-tavak. A ház ■ előtt két tégla­emelvény azon deszka, azon hajtogatott lepedő, s azon ban senki sem vonja kétség­be, hogy a fordulat, ha arány­lag lassan is. de biztosan ér­lelődik. Nem kell különösebb, váteszi előrelátás annak a megállapításához, hogy ha az a sok „sertéshúsgyúr” mű­ködni fog, akkor a termelés már nem kaphat örökös „mat­tot”. Sűrűsödnek a „döntet­lenek”, aztán megfordul a helyzet: a termelés lesz a győztes, akárcsak a búzánál. Abból sem tudtunk eleget ter­melni sok éven át, s végül megértük, hogy az exportáló országok közé léptünk. Előbb- útóbb így lesz a sertésnél is! Addig persze eltelik né­hány év, s a háziasszonyok arra kíváncsiak, hogy mit kapnak a húsboltban — hol­nap. Nos, a válasz a követ­kező: ez év május végéig 116 ezer sertés felvásárlására kö­töttek *a megyében szerződést. Ez — még a tavalyi állat- betegségek ellenére is — meg­haladja a sok éves átlagot. Mivel a termés jónak ígér­kezik, s a tsz-ek is szívesen foglalkoznak a hízóval, min­denki arra számít, hogy a 116 ezres mennyiség néhány ezerrel növekedni fog. Hasonlóan nyilatkoznak az országos helyzetről a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi, illetve a Belkereskedelmi Mi­nisztérium illetékesei is. Sum- ma-summárum: ha nem is lesz annyi sertéshús, mint amennyi tavaly volt, annál több lesz, mint ma van. A Belkereskedelmi Minisztérium az év második felében néhány százalékkal megemeli a ke­retet. Elhagyjuk a mélypontot. Magyar László Két új kölcsönformát vezettek be ez év tava­szán az OTP-nél. mind­kettő úgynevezett „szol­gáltatási” kölcsön. Az egyiket motor, illetőleg személygépkocsi javításá­hoz nyújtják, a másikat az IBUSZ és az EXPRESS által szervezett külföldi • v tatásokhoz. A kölcsönö­ket az áruvásárlási köl­csönhöz hasonló feltéte­lekkel, 20—30 százalékos előleg befizetése után, 12—18 havi időtartamra folyósítják. Baranyában különösen az utazási kölcsönök iránt mutatkozik érdek­lődés. Az OTP ügyfelei közel jó néhányon utaz­tak már kölcsön igény- bevételével Bulgáriába, Csehszlovákiába, Ju­goszláviába, Lengyelor­szágba, a Német Demok­ratikus Köztársaságba, Romániába és a Szov­jetunióba. A kölcsönt igénylők kényelméről az IBUSZ, illetve az EXPRESS gondoskodik. Mindkét „szolgáltatási” kölcsönf ormának nagy jövőt jósolnak. Különö­sen a járművek javítá­sához folyósított kölcsö­nöknek lesz sok híve, ha az Országos Takarék- ' pénztár Főigazgatósága elfogadja a Baranya me­gyei fiók javaslatát és a jelenlegi idényjelleg he­lyett nemcsak ősztől ta­vaszig, hanem egész éven át igénybevehetik az ügyfelek. Az új devizaszorzó megái- [ ■ lapítása — tőkés reláció­ban — érzékenyen érintette a Pécsi Vasas Ktsz-t. Az űj | gazdasági mechanizmus azzal köszöntött be náluk, hogy tel- 1 jes egészében le kellett mon­daniuk a külföldi piacokról; a kézi fűnyírógépek, párhuza­mos satuk, drótfonatok ex­portjáról. A gépeket kiselej­tezték. A gazdálkodásban sür­gősen új utakat, lehetőségeket kellett keresniük, egyszóval lekötni a kapacitást. Sikerült. A Vasas Ktsz évi termelési értéke töretlen, nem változott, évi 30 mil­lió forint körül mozog. A termelékenység emelkedett, munkaszervezési intézkedés történt: az öntőknél áttér­tek a teljesítménybérezésre. Milyen új munkákat sike­rült szerezniük? Először is felfejlesztették a színesfém- öntést, új olvasztóberendezé­seket állítottak üzembe. Míg két-három évvel ez előtt az öntöde (főként szürkeöntés) évi termelési értéke 10—12 millió forint volt, most a ter­vek szerint 18 millió forint lesz. A LABOR Műszergyár­tól műszerszekrények szállí­tására kaptak megbízást. A kétféle, rendkívüli precíz munkát igénylő műszerszek­rényekből az idén 150—150 darabot készítenek. A fölös lakatos-kapacitást a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz-szel kötötték le. bedolgozói minő­ségben alkatrészeket gyárta­nak a szegediek konzerv-ste- rilizáló berendezéseibe, ame­lyek szovjet exportra kerül­nek. épülnek a Ledinán Két új társashá­zat épit a Pécsi Járási Építő Ktsz a Porcelángyár mögötti I.edina- tetőn. A két da­rab tizennégyla- kásos épület egyi­két jövő héten adják át, a má­sikat előrelátha­tólag egy hónap múlva. Szokolai felv. Qiijoleüau méter ve a luívostól egy pantalló. Az asszony ] — idősebb már — úgy va­salja a nadrágot, hogy be- | vizezi, tenyerével kisimítja. — Férje? — Kalányos Márton hét éve halt meg a szívével, i pedig volt Füreden is a ta­nár úrnál. Hét gyerek van. Engedd már el a verebet! | A tanácstag — Kalányos István — zömök, jóltáplált férfi. Jóltáplált? Hetvenszá­zalékos szilikózisa van. 1st- | ván-aknáról ment nyugdíj­ba, havi ezerkilencszázért. Három gyerek. — meg az asszony. Az asszony csinos, j fülében karika. — Tudja mennyiért épí­tették nekem ezt a vacak kunyhót? Hetvenezer fo- '• rintért. De akkor még ke­restem a bányában, két csi­kómat is eladtam. Most már nem tudnék építeni. A kunyhó régi már. közel húsz éve emelte falait tég­lából valami Müller nevű j kőműves, 25 forintos óra­bérért. Félévig építette. Po­csék munka, a falak reped­tek, az ablak kisebb egy . újságlapnál. Kettéválasztot­ták, bent a szoba: két ágy és a szekrény, és ezek a bútorok már be is takarták az alapterületet. .Nyirkos, sötét helyiség, pedig az asz- szony igyekszik tisztántar- tani a „lakást’’ meg a csa­ládot. — Jártak itt többször is hivatalos emberek, ígértek telket építőanyagot, mittu- dom én mit nem? — mond­ja Kalányos István. — Tud­ja mióta élek itt? Harminc- nyolc éve! És kiköp a salakhegy fe­lé. Melle zörög, köhécsel. — Az is baj, hogy sokan azt mondják, „cigány, az cigány!” Pedig higgye el, vagyunk mi néhányan, akik dolgozunk rendesen. Itt a Gyuri is, gyere csak ide! Lakatos György, nylon- inges, középkorú férfi, iz­mos, jóvágású. Fehér cipót hoz a hóna alatt meg zacs­kóban burgonyát. Hét esz­tendeje dolgozik a „koksz­műben”. — Én 'még egyetlen per­cet nem késtem a munká­ból. Különben kevés a pénz, ezerhatot keresek, meg rá egy ezres a családi pótlék, de vagyunk pontosan tízen! Fönt a dombon valami markológép sárga földet emel ki. Okos, modern gép, alig csap valami zajt. A Mohácsi úton autók szágul­doznak. élelmiszert, téglát, cementet, zsákokat, konti- nereket szállítanak. Aztán Opelek, Fiatok, Volgák, Mer­cédeszek, idegen és hazai utasokkal, hátul az abla­kokban csomagok, minia­tűr filckutyák, havas hegy­csúcsokat, kék tengereket idéző turista-emblémák. — Mosdatni kéne a gye­rekeket — mondom. Nem válaszolnak. A fal tövében két kicsi gyerek ül, lábukat szétter­pesztik. Pléhtányér, benne felismerhetetlen étel, talán összegyúrmákolt főtt krump­li lehet. — Ügy tudom, ez a kis telep Kozármislenyhez tar­tozik — mondom a tanács­tagnak. — Oda. A város meg itt van. Van, aki menne falu­A ktsz vezetői reményked­nek, sikerül megrendelést kapniuk a Zengő elnevezésű motoros fűnyirógépükre. A prototípust — kipróbá­lásra — nemrég vitte el ha­zájába egy holland keres­kedő. Ebből a termékükből egyébként az idén 600 da­rabot szállítanak belföldi piacokra. A Szerszám- és Kisgépértéke­sítő Vállalat részére most ké­szül a permetezőgép prototí­pusa. Az árban még nem szü­letett megállapodás, jövőre mindenesetre nagyobb meg­rendelésre számítanak. Ugyancsak új termékük — amely a szakemberek között máris osztatlan sikert ara­tott — az 50 és a 100 literes benzinmotoros betonkeverő- gép. A dob könnyen, kézikar segítségével üríthető, tehát egy női dolgozó is elboldogul ve­le. Az ár: 18, illetve 20 ezer forint. A munkaerőhiánnyal küszködő építőipari vállala­toknál nélkülözhetetlen A ke­reslet nagy, a megrendelés mégis akadozik — mondják a ktsz-ben —, mert a nagykereskedelem azonnali szállítást akar, nem hajlandó várni, míg a meg­rendelésnek megfelelően — annak rendje módja sze­rint — elkészülnek a gyár­tással. Csak elosztani akar­nak, nempedig felhajtani a piacot. Tavaly például 10 kisgép prototípusa készült el a ktsz- ben, a megrendelések azon­ban elmaradtak. Tevékenységük hézagpótló, ezt az elvet tartják szem előtt a jövőt illetően is. Ha­zai tervek, újítások alapján, a kereskedelem igényeit . fi­gyelembe véve további proto­típusok elkészítését tervezik, a kisgépekre nagy szükség van. Szeretnék kooperációs kapcsolataikat még szorosabb­ra fűzni a szegediekkel, ter­mészetesen, hosszú évekre szólóan. Olyan nagy teljesít­ményű benzinmotoros fűnyí­rógép kifejlesztését is terve­zik, amely nagyobb parkok, sportpályák gondozására al­kalmas. A Pécsi Vasas Ktsz a jövőben új telephelyet sze­retne létesíteni, részben saját erőből, részben kölcsönből. A területet még nem jelölték ki az illetékes szervek. Az új telephellyel megszűnne a ktsz jelenlegi kettéosztottsá- ga, ,a gazdaságosságot illetően kedvező változás állna be. M-várl ra, hát azok menjenek. De én mit csináljak ott? Én a boltból élek. Falun ha nincs földem, márpedig nincs, hol vegyek krumplit, tejet, meg egyebeket? — Van ott is ... Legyint és méregbe gurul. — Miért menjek? Mond­tam már, harmincnyolc éve itt élek ebben a piszokba*, Innét menekülnék, ha le­hetne, mert a városhoz jo­gom van. A gyerekek is itt akarnak élni. Lakatos György Kalányos- nak minden szavára bólint. — Igazad van. Itt hagy­tad az egészségedet a bá­nyában, miért is mennél? — Akik nem dolgoznak, miből élnek? Kalányos szétdobja a ke­zét: — Az a jóságos isten tud­ja! De annyi biztos, hogy hetente háromszor a kocs­mában isznak. Ha én egy­szer innét kikerülök a csa­láddal akarok elköltözni. Mások miatt ne égjen a képem! Nincs itt romantika. Csak vigasztalanság. A város, — amelyet akár Mohácsi út is szimbolizálhat — nyolc­van méterre van innét... Rab Ferenc „Szolgáltatási“ kölcsönnel : külföldre ' | Füstbe ment export | Nem marad munka nélkül a Pécsi Vasas Ktsz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom