Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
$969. július 22, 3 Simantmi tici;***»’ A jövő útja: szövetkezések9 társulások Kétszázezer holdas gazdaság Eredményesnek ígérkezik a Baranya—Tolna megyei állami gazdaságok „fúziója“ M,ilamíkor a negyvenes évek végén — hacsak egészen V rövid időre is — egy ízben már tartoztak közös r felügyelet alá a két szomszédos megye, Tolna és Baranya állami gazdaságai. Ez a mostani „fúzió” — 1969. április 1-én megszűnt a szekszárdi főosztály, s azóta az Állami Gazdaságok Országos Központja Baranya megyei Főosztálya látja el a 11 Tolna megyei állami gazdaság felügyeletét is — tartósabbnak ígérkezik. Az elmúlt húsz év so rán a mezőgazdaság állami szektora felnőtt a felada taihoz, különösen 1968-ban az új gazdasági mechanizmus első évében vált ez nyilvánvalóvá. Az összevonás le hetőségét az állami gazdaságok nagyobb önállósága teremtette meg, ma már — és ezt bebizonyították — nincs szükségük túlzott bábáskodásra. így vált lehetővé, hogy két megye apparátusa helyett egy megye apparátusa is képes ellátni a duplájára nőtt területen, az állami felügyeletet. Megszűnt a túlzott beleszólás A Főosztály székhelye Pécs, vezetője Dudás József, aki az összevonást megelőzően is ezt a tisztséget töltötte be. Miután a döntések joga a gazdaságokba került le, s megszűnt a tervlebontás és a túlzott beleszólás, a főosztály apparátusának ma már nem feladata ez operativitás,, ilyen kis létszámmal kétszer akkora területen ennek nem is tudnának eleget tenni. A koordináció vált az osztály fő feladatává és természetesein az ellenőrzés. Az összevonás okát alapvetően mégsem holmi létszám- megtakarításban kell keresni, bár kétségtelenül ilyen célt is szolgált. Döntően gazdasági érvek szóltak a fúzió mellett, mindenekelőtt az, hogy az összevonással nagyobb fejlesztési lehetőségek nyíltak meg a két megye állami gazdaságai előtt. A kis és közepes nagyságú gazdaságok anyagi eszközei ugyanis nem teszik lehetővé a kor követelményeinek megfelelő nagy beruházási komplexumok létesítését. A társulások, a közös vállalkozások korát éljük, s ez alól ha .nem akarnak lemaradni, nem vonhatják ki magukat az állami gazdaságok sem. A szentegáti, a szentlőrinci és a bogádmindszenti gazdaság épp a napokban lépett együttműködésre, egy közös 25 ezres sertéskombinát felépítésére és majdani üzemeltetésére. Az ilyen közös vállalkozásokra eddig csak megyén belül kínálkozott alkalom, az összevonás után ezek a lehetőségek kiszélesedtek az alábbiakban. Azonos vagyoni helyzet Baranyában tíz állami gazdaság működik, közel 100 ezer hold területtel. Ehhez, a fúziót követően újabb tíz állami gazdaság kapcsolódott, ezek a következők: Alsópéd, Dalmand, Fornád, Gerjen, Hő- gyész, Iregszemcse, Lengyel, az ottani mezőgazdasági szakiskola tangazdasága, Paks, Szekszárd és Tengelic. Közülük a legnagyobb a 16 ezer holdas Hőgyészi Állami Gazdaság, a közel ekkora — 15 ezer holdas — paksi és az egyaránt 14 ezer holdas dal- mandi, illetve szekszárdi gazdaság, a legkisebb pedig a 3 ezer holdas Lengyel. A pécsi főosztály felügyelete alá került továbbá a Tolna—Baranya megyei Halgazdaság is. Gazdasági, pénzügyi helyzetüket tekintve, a Tolna megyei állami gazdaságok nem rosszabbak a baranyaiaknál, 1968-ban csak úgy mint nálunk, náluk sem volt veszteséges gazdaság, összes nyereségük 114 millió forintot tett ki, a baranyaiaké 111 milliót A három legnyereségesebb a növénytermesztési profilú Dalmand, az állattenyésztési profilú Hőgyész és a nagy szőlő- termesztő Szekszárd volt, mindhárom nyeresége meghaladta a 20 millió forintot. A fő profilt tekintve sincs eltérés a két megye között, Tolnában is a búza és a kukorica a vezető növény, a szarvasmarha és a sertés a domináló állatfaj. A növényi hozamokban is fej fej mellett haladnak, a baranyaiak búzából termelnek többet, Tolnában a kukorica adott nagyobb termést tavaly. Húsból évi 2300 vagonnal termel a húsüzem: tavaly a Tolna megyeiek 100 vagonnal többet adtak. A szőlőterület Baranyában nagyobb. Tolna 1553 holdat hozott át, ezSzek- szárdon s részben Pakson található. A gyümölcsültetvények nagysága kb. azonos — Tolnában Alsópéd, Paks és Szekszárd a legnagyobb gyümölcstermelő — a két megyének összesen 4550 hold nagyüzemi gyümölcsöse van. Vagyoni helyzetük is csaknem azonos, a Tolna megyei üzemek 546 millió forint állóeszköz vagyonnal rendelkeztek az összevonáskor. így a főosztályhoz tartozó húsz állami gazdaság eszközérteke meghaladja most az egymil- liárd forintot, összes területe pedig a 200 ezer holdat. Mind szorosabb egység A földrajzilag is egybetartozó tájegység gazdaságilag is mind szorosabb egységet képez. A két legtávolabb eső állami gazdaság közötti távolság sem haladja meg sokkal a 100 kilométert. A sok hasonlóságot mutató talaj és éghajlati adottságok, a rokon profilok mind-mind a szorosabb együttműködés lehetőségét hangsúlyozzák Alig három hónappal az összevonás után néhány állami gazdaság máris kinyilvánította együttműködési szándékát, a Bolyi Állami Gazdaság például baromfi vonatkozásában kíván kooperálni a Paksi Állami Gazdasággal. Szóba került a két megye nagy szőlőtermelő és gyümölcs gazdaságainak társulása közös hűtőtároló és feldolgozó üzemek építésére. A jövő számos lehetőséget kínál, s ezek az együttműködések biztosítják a fejlődés útját a kis és közepes állami gazdaságok számára. — Rné — Készül a télirevaló A majsi termelőszövetkezetben 10 holdon termeltek főzőtőköt. A teljes termést a mohácsi tartósítóüzem veszi át, ahol konzerválják télire. A korábbiaktól eltérően idén már hámozva, kitisztítva és félbehasítva küldik a tök-szállítmányokat. Az asszonybrigád munkaközben. Erb János felvétele A népgazdaság igényei tükrében Hogyan tanul a munkásifjúság? n szakmunkásképzés, mind szerkezetében, mind tartalmában jelenleg átalakulóban van. A cél: a szakemberképzés szakmai struktúrája és tartalma igazodjék a termelőerők fejlődéséhez, a társadalmi munkamegosztáshoz, s elégítse ki a népgazdaság konkrét igényeit. Mi a helyzet Baranyában? Ezt vizsgálta meg a közelmúltban a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Nincs összehangolva a beiskolázás A beiskolázás mechanizmusával, amelynek az volna a feladata, hogy összehangolja az országos, regionális és helyi igényeket, nem lehetünk elégedettek — olvashatjuk az összefoglaló jelentésben. A szakmunkásigény perspektivikus kimunkálása nem teljes, elsősorban a helyi vállalatok igényeire épül. Következményei: Bizonyos szakmákban (például a lakatos, hegesztő, esztergályos, javító-cipész stb.j hiány mutatkozik,' ugyanakkor néhány divatos szakmában szükségleten felüli a beiskolázás. Az egyes szakmákban a képzést mintegy behatároló helyi, illetve területi vállalati igények miatt nem teljesül az országos ágazati beiskolázási előirányzat. A területi ipar- fejlesztés ismeretének hiányában nem áll rendelkezésre a területileg megalapozott szakember-szükségleti terv. A fejlesztési elképzelések és a szakképzés iránya gyakorta megváltozik. Az elmondottak azt eredményezik, hogy a szakember létszámigény szűk, helyi vonatkozású, nem eléggé megalapozott. Feltétlenül országos iparági tervezések alapján kellene megbízható, évekre előremutató igényeket kimunkálni, és a beiskolázást ennek megfelelően nagyobb körzetesítéssel megoldani — javasolja a NEB. Egyidejűleg szabályozni kellene a szükségleten felüli képzést vállaló, vagy arra kötelezett vállalatok, és a képzett szakembert csak igénylő és igénybevevő vállalatok ebből származó — gazdálkodásukat érintő — hátrányainak, illetve Tanácsok, javaslatok, módszerek Védekezzünk a vadkárok ellen! A vaddisznók és a szarvasok dúlása évről évre számottevő anyagi kárt okoz Baranya nagy vadas vadászterületei közelében lévő mezőgazdasági kultúrákban. Az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek, a vadásztársaságokkal karöltve, különösen nyáron és ősszel kell hathatós intézkedéseket tenniük a vadkárok megelőzésére. Erre kormányrendelet van, amely a vadkárok elhárításában közös együttműködésre kötelezi az érintetteket. Érdeklődtünk, milyen módszerei ismeretesek a megelőzésnek és a riasztásnak. A védekezés a mezőgazda- sági területek jellegétől és fekvésétől függ. Nagyon jól bevált módszernek tekinthető a szántóföldeken az olyan kellemetlen szagot terjesztő, illóolaj tartalmú növények termesztése, mint a koriander, amely egyben keresett élelmi- szeripari- és gyógynövény is. Az évelő takarmánynövényeknél vagy a több évre telepített kultúráknál a vad bejárása felőli részen ajánlatos drótszövetből vagy huzalból kerítést húzni, több évre szól, tehát kifizetődő. A kémiai védekezést csak az erre megfelelő szakképzett munkaerő közreműködésével végezhetjük.. Az erdőgazdaságoknál elterjedt a véralbumi- nos védekezés — vér, agyag és kvarchomok keverék — használata nagyon hatásos fegyver. A vadak elijesztésére egyszerű és anyagi befektetést nem igénylő módszer, amikor drótra vagy póznára csillogó üveget, illetve fémtárgyat fűzünk. A gyakorta vadkárt szenvedett területeken azonban az alkalmazott módszereken időnként változtatni kell, mert bizonyos idő elmúltával a vad megszokja, ennélfogva a kívánt hatás nem érhető el. A vadkárok megszüntetése a gazdálkodó szervek elsőrendű érdeke, amely csak a vadásztársaságokkal szorosan együttműködve érhető el. A vadkárok, ha nem is teljesen, de a minimálisra csökkenthetők. előnyeinek kiegyenlítését A szakmunkást csak alkalmazó vállalatokat azzal, hogy a képzési költségeket befizetnék a költségvetésbe, ösztönözni lehetne arra, hogy a szakember utánpótlásról saját maguk gondoskodjanak. Zsúfolt intézetek Sajnos a képzés mennyiségi -növekedésével nem tartottak lépést a tárgyi feltételek. A szakmunkásképző intézetek zsúfoltakká váltak, többségükben kétműszakos oktatás folyik, a helyiipari- és fiókiskolákat csaknem kizárólag albérletben helyezték el, s leginkább délután, a késő esti órákba nyúlóan folyik az oktatás. A létszám négyszeres növekedését a tanműhelyi munkahelyek csupán másfél- szeres növekedése követte. A tárgyi feltételek intézetenként változnak, s bár szintkülönbségekben jelentős a szóródás, az anyagi ráfordítás arányának alakulása egységesen kedvező. Az intézetek kollégiumi ellátottsága sajnos igen sok kívánnivalót hagy maga után. Országos viszonylatban a szakmunkástanulók mindössze alig 11 százaléka helyezhető el kollégiumban, 4 százalék albérletben lakik, 41 százalékuk ötven kilométeres körzetből jár be. A fárasztó utazás és időkiesés, a szabadidő tervszerű felhasználásának hiánya kedvezőtlenül hat tanulmányaikra is, fokozottan hátrányos helyzetiben vannak azok a bejáró tanulók, akik ugyanakkor délutános oktatásban részesülnek. % A cél: a konvertibilis szakmunkás Vajon az oktatás színvonala megfelel-e a korszerű követelT menyeknek? A NEB vizsgálat megállapítása szerint: A jelenlegi 285 szakmát felölelő szakmunkásképzésben a túl- specializáltság érvényesül — például 15 féle Lakatos, 15 féle műszerész, 6 féle csőszerelő szakma van. A szakmák részszakmákra tagozódása, a sokféle szakma a tan- és óratervek sokféleségét követeli meg, mindez jelentősen nehezíti az intézetekben az oktatási munkát. Az ipari fejlődés folyamatának alakulásában, a komplex gépesítés és az automatizálás, a munkaműveletek összegeződése következtében univerzális — ún. konvertibilis — szakmunkásokra van szükség. A szakképzésnek mindenekelőtt ezt a konvertibilitást kell szolgálnia. A jelenlegi 285 szakma — a Munkaügyi Minisztérium felmérése és tájékoztatása szerint — elsősorban összevonásokkal, megszüntetéssel, illetve új szakmák létrehozásával mintegy százzal csökkenthető. Ezen ésszerűsítéshez természetesen a tantervi reformnak is kapcsolódnia kell. A jelenlegi tananyag ugyanis nem felel meg a korszerű követelményeknek, a könyvek régen íródtak, nem tartalmazzák a fejlődést. Fontos tehát, hogy a reform során kiadandó tantervek és tankönyvek foglalkoztának a korszerű oktatáshoz szükséges ismeretekkel. A tananyag eredményes elsajátításához szükséges, hogy a gyakorlati oktatás is csoportosan történjék. A gyakorlatban a tanterv szerinti követelmény csak a minisztériumi vállalatoknál valósítható meg. A helyiipari vállalatoknál, szövetkezeteknél, vagy a magánkisiparban foglalkoztatott tanulók munkáájt a mindenkori megrendelések összetétele és tartalma determinálja, tehát a vállalati termelést tartják elsősorban szem előtt. így nem érvényesülhet a tanterv szerinti követelmény: az egyszerűbb műveletektől a bonyolultabb felé haladás. Egyes vállalatoknál azonban az oktatás korszerűsítését nemcsak a tárgyi feltételek megteremtésével, hanem korszerű szemléltetőeszközökkel is elősegítik — például: XIV-es Autójavító, Fodrász Szövetkezet, Sopiana Gépgyár. Közös alapot! Az oktató-nevelő munka irányítása, ellenőrzése annyi féle, ahány az intézménytípus. Nincs különösebb népszerűsége annak a felvetésnek, hogy valamennyi oktatási intézményt egy tárca irányítsa. Az oktatási rendszer egységes irányítása, ellenőrzése, anyagi ellátottsága tervszerűbb, a szakemberképzés összehangoltabb lenne, ha a képzés egységes iskolai rendszerben, központosított irányítással történne. Mindez kiegyenlítené a jelenlegi szintkülönbségeket. A NEB többek között azt javasolja: A szakmunkásképzés költségeit egy közös, erre a célra létesített alapból kellene finanszírozni, amit a képző vállalatok hoznának létre, megteremtve az egységes pénz- gazdálkodást. A képzést korszerűsíteni kell, mind az általános műveltségi ismeretekben, mind pedig a szakma elsajátításának minőségi tartalmában. A fejlődés szükségszerű velejárója az emeltszintű képzési forma. Legyen a hagyományos képzésben is korszerűsített. minden szakma által igényelt magasabb szintű elméleti szakmunkásképzés. A konvertibilis szakmunkások létrehozása érdekében széles alapokon nyugvó gyakorlati képzést kell megvalósítani. M. Z. Háromszázalékos bérjavítás az Ércbányánál A kollektív szerződésben 1.5 százalékos bér- fejlesztést biztosított a Mecseki Ércbánya Vállalat, az 1969-es esztendőre. Az I. félévben jelentkező munkaerőhiány, a más vállalatok elszívó hatása miatt, a közelmúltban úgy döntött a vállalat vezetése, hogy éves szinten a tervezett kétszeresét valósítják meg. Ez azonban igen összetett, sok gondot okozó feladat, hiszen a bérfejlesztés a várható nyereség terhére történik. Meg kellett tehát gondolni, mert az év közben kifizetett, emelt bérrel csökken az év végén kifizetésre kerülő összeg. A dolgozók számára egyáltalán nem mindegy, hogy 20, vagy 5 napi keresetnek megfelelő nyereséget kapnak-e. Még akisor sem mindegy, ha év közben már bérfejlesztés formájában kiosztásra került, hiszen tudvalevő, hogy abban nem egyforma mértékben részesültek. Meggondolandó volt azért is, mert tudvalévőén a bányavállalatoknál, ezernyi, a gazdasági vezetéstől és az emberek munkájától független tényező befolyásolhatja a gazdasági eredményeket. Elég csak a minőséget említeni, amely az értékesítésnél döntő "tényező. Így aztán „hozomríj” történik a bérfejlesztés* ami még mindig csak“* nehézségek egyik része, mint azt az Ércbánya vezetése hangsúlyozza. Az történt ugyanis, hogy az eredeti tervek szerint az év első felében 1.5 százalékkal emelkedett a bérszint. A II. félévben tehát mintegy 4.5 százalékos fejlesztést kell elérni, hogy éves szinten megvalósuljon a 3 százalékos átlagbér emelkedés. Ez viszont azt jelenti, hogy a következő évi nyereséget is jelentősen megterhelték, — ugyanis 1970-ben a második félévi — a most jóváhagyott — bérszinttel kell kezdeni az évet. Ilyen meggondolások után történik a fejlesztés. A Mecseki Ércbányánál az évi munkásátlagbér 32 200, míg az alkalmazotti 31 400 forint volt 1968-ban. A mostani javítás a dolgozók nagy többségét érinti, de lényegében csak a fizikai munkásokat. A szakmánybérben foglalkoztatott dolgozók 4.8 százalékos bérfejlesztést kaptak, annak túlnyomó része alapbér emelés, kisebb része mozgóbér eme lés formájában történt. Az időbéres dolgozók átlag 3,7 százalékos bér- fejlesztésben részesülnek. Az alkalmazotti kategóriában a kisfizetésű takarítók, karbantartók, portások és más kisegítő személyzet fizetésemelésére kerül sor. Ha az ércbánya dolgozóinak munkakedvében is .jelentkezik a magasabb átlagkereset hatása, az év végén a kollektív szerződéstől eltérően magas bérfejlesztés ellenére, megkapják a tervezett nyereséget. Az I. félév eredményei minden reményre feljogosítanak, csak a kifizetett többletmunkabért kell behozni. L. J.
