Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

ÍZ Dunontoti naoio 1969. július 20. Látogatás a Bányász labdarúgóinál Nyilatkozik az új edző Még a bemelegítésnél tar­tanak, de már minden játé­kosról csepeg a víz. Hirtelen jött a meleg... Na persze a pattogó ritmusú mozgás sem éppen hűsít. A Pécsi Bányász labdarúgó edzésén láttam. Soha nem gondoltam arra: el­fogyott a „régi csapat.” A mostaniak közül csak Selymes és Györltő jött az NB III-tól. Egész sereg játékos alig egy éve került a Bányászhoz. Ke­lemen, Tallósi, Márton, Mak­iári, Bartal, Palkovics Sanyi, és „új” az edző is, akár a domb a pálya vasút felőli ol­Á labdarúgó 3T táborozása Komlón Heti jegyzetünk Az érdemesek megbecsüléséről Egy héttel ezelőtt arról ír­tunk, hogy az egyesületek mennyit tehetnek a jó közös­ségi szellem kialakításáért, annak megőrzéséért, milyen felelősség nyugszik az egye­sületi vezetők vállán, amikor a közösség érdekében egy-egy tehetséges, de a csapat szem­pontjából rosszhatású játé­kostól, versenyzőtől búcsút kell venni. S írtunk arról is, hogy itt csupán a sportolók kis hányadáról van szó. A nagy többség becsületes, szor­galmas, minden tekintetben megfelel a szocialista sport­erkölcs normáinak. S e nagy többség között is vannak, akiket az ezerszemű közvélemény külön is szá- montart, és mindig úgy emle- gíti őket, mint akikre az egyesület, a csapat minden körülmények között, számít­hat, és ha kilépnek a pályá­ra, a körülményekhez képest tudásuk legjavát nyújtják. A közvélemény bennük a leg­ritkább esetekben szokott csalódni, s akkor se tartósan. Talpig sportemberek ők, akikre az utánpótlás, a leg­fiatalabbak, joggal nézhetnek fel, akik közül emberileg és a sport terén is példaképeket választanak. Az ilyen spor­tolók emléke valósággal fe­lejthetetlen, a régi szurko­lók, sportbarátok évtizedek távolából is szívesen emlege­tik őket. S ha őket megkér­dezi valaki: Mit jelent szá­mukra a sport, mit éreznek, ha pályára lépnek, ha felhúz­zák az egyesület színeit kép­viselő mezt?... A válasz a legtöbbször egyszerű ... Sze­retem a sportot. Hű vagyok az egyesületemhez, mert itt nőttem fel, itt lettem spor­toló, máshol már el sem tu­dom képzelni. A mindenem a sport. A pályán is éppúgy embernek kell maradni, mint az életben. A pályára ez még fokozottabban érvényes, hi­szen az ember, ha sportoló, szinte reflektorfényben él. Ä közvélemény szereti a sportolókat, sokat vár tőlük, néha talán az erejükön felül is, de ez kötelez. Nagyon kö­telez ... Szemelvények régeb­bi és mai nyilatkozatokból, amelyek nemcsupán az érté­kelhető sportteljesítményt, de az egész embert fedik. A sportteljesítményével és a magánéletével együtt Már- már egyenruhát öltött sza­vak, de őszinték. Pécs és Baranya sportéle­tében körültekintve jó érzés tölti el a sportbarátokat. Sok ilyen, teljes megbecsülésre méltó sportolója van a sző­kébb hazának, akiknek a sportértékük az eredmények­ben, a jó vagy kimagasló já­tékban realizálódik, de em­beri magatartásukról sokkal kevesebb szó esik, mert egy­szerűen tudomásul vesszük... A labdarúgók közül Dunai dr„ Konrád, a komlói Csor­dás I., a válogatott kézilabdá­zó Schmidtné, a példamutató pécsi atlétanő, Lukácsné, Lo­vász Lázár, a mexikói olim­pia meglepetése, Tamási Lia teniszező, akiktől nagyon so­kan tanulhatnak a sportág szeretetéről. Mátrai, a leg­jobb pécsi úszó, aki nemcsak kitűnő sportoló, de az or­vosegyetemen is kitűnő ta­nuló ... A felsorolás teljes mértékben nélkülözi a teljes­séget, inkább csak figyelmez­tetni szeretne. Nemcsak ez a nyolc pécsi, baranyai spor­toló érdemli ki a sporttársa­dalom megbecsülését. Nem­csak ők azok, akikre az egye­sület, a csapat minden körül­mények között számíthat. So­kan vannak. Nagyon sokan vannak még, a legkisebb üze­mi sportegyesületig, lelkes, minden áldozatra kész sport­emberek. akik nélkül nagyon szegényes volna a terület sportélete, s akik nélkül a sportközvélemény is nagyon szegénynek érezné magát. Vajon szeretjük s tiszteljük őket eléggé? Mindig megkap­ják a jogosan kijáró emberi át %>ortbeli tiszteletet? A hagyományokhoz híven a Baranya megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezető Testü­leté az idén is megrendezi szokásos nyári táborozását. Az idei táborozás színhelye Kom­ló lesz, ahol július 28-tól au­gusztus 1-ig öt napon át lesz­nek együtt a résztvevők. Rol- léder Károlytól, a JT pécsi főtitkárától megtudtuk, hogy az idén rendkívül nagy érdek­lődés nyilvánult meg az edző- táborozás iránt. Közel 150 já­tékvezető jelentkezett, de csak Baracs Ferenccel, a szövet­ség élnökével a nyári prog­ramot lapozgatjuk Végetértek a csapatbajnokságok, itt ál­lunk az egyéni versenyek kü­szöbén. Tizenhat héten keresz­tül vár feladat a baranyai at­létákra — a különböző orszá­gos egyéni bajnokságokon — de sajnos egyszer sem Pécsett A legközelebbi pécsi szerep­lés időpontja: október 5! Csak a hétköznapjaikat töltik tehát itthon az atléták, várja őket a kijelölt színhely — Szolnok, Szombathely, Szeged, Ózd és legtöbb alkalommal Budapest. — Nézzünk kicsit magunk mögé. Félidőhöz érkeztek, a csapatbajnokságok mit igazol­tak? — Azt a tényt, hogy az NB I. B-ben a legerősebbek va­gyunk. A lányok ezt be is tud­ták bizonyítani, a fiúk sajnos nem! — Az MTK vezet. — Nekünk kellene. Még* mindig állítom, ha akkor az első fordulóban Honti Róbert 105-öt tudnak elhelyezni, így a későbben jelentkezetteket elutasították. A tábor prog­ramja a szokott lesz, elméleti foglalkozások, gyakorlati be­mutatók töltik ki a foglalko­zási idő nagyobb részét, de időt kerítenek a tavaszi mű­ködések értékelésére és gondos elemzésére is. Előadásokat is hallgatnak a résztvevők, töb­bek között két központi elő­adó, Bállá Károly és Major István is tart szabálymagya­rázatot formaidőzítése jobban sikerül, ha nem zavarja őt a felkészü­lés során a sérülése — most már ismét a legjobbak között éreznénk magunkat — Egy fecske mégis tud nyarat csinálni? — Az atlétikai csapatbaj­nokság végeredményét előre, pontosan ki lehet számítani. Ott nem gömbölyű a labda, atlétikában nem lehet csodá­kat csinálni. Reális számítá­sok szerint, az 1500 métert kö­zepes pécsi teljesítmények esetén is 6:5 arányban kellett volna megnyernünk. Jött egy indiszponált öt perc és máris kikaptunk 8:3-ra. Ez lelkileg is megrázta a csapatot, ezeket a pontokat máshol nem lehe­tett behozni. Hanti Róbertét ennek elle­nére sem hibáztatjuk, ö tal­pig becsületes sportember, a- legalaposabban felkészülve áll mindig rajthoz. Ebbe a felké­— Miért sok az 1:0 — I dalán. Bővítik az újhegyi pá­lya nézőterét. S új az öltöző is, amelyhez hasonlóan szépet, úgy érzem, csak a Népstadion­ban találnék. S új még, hogy 15 év után végre vasárnap megvalósul: külföldi túrára utazik a csapat. Három mér­kőzést játszanak a Szovjet­unióban. Keményen pattognak az ed­ző utasításai, bár úgy tűnik, bujkál még hangjában az el­fogódottság. Hiába: a játéko­sok között van még aki együtt játszott vele, többen pedig megszokták, hogy másodsor­ban kell neki engedelmesked­ni, hiszen ő csak a tartalék- csapat edzője. Edzés végén erről beszélget­tünk Kovács Józseffel, a Pé­csi Bányász új edzőjével. — Következetesnek kell lenni. Hat évig vezettem a tartalékcsapat edzéseit. Sokat tanultam a Bányásznál dolgo­zó vezető edzőktől, és úgy ér­zem most már önállóan kell dolgoznom. Persze nem „így” gondoltam, hiszen Kontha Karcsi váratlanul ment el — szinte belecsöppentem. Elkép­zelheted, milyen érzés volt az addig jól szerepelt csapatot átvenni. Felelősség az egyesü­lettel, a játékosokkal szem­ben ... Az edzőtől függetlenül is annyi minden történhet egy csapattal... Szóval következe­szülésbe azonban közbeszólt egy sérülés. Robi érezte, hogy nem tehetett meg mindent a jó szereplésért és ez idegessé tette. Gátló a túlzott felelős­ségérzet is, amikor a verseny­ző nem saját magáért küzd, hanem a csapatért. Jellemző, hogy tíz nap múlva megverte az egész magyar élmezőnyt, a két MTK-ás futóval együtt. — A lányokért már nem fáj a fejük? — Ügy érzem, azt a baj­nokságot már nem lehet elve­szíteni. De még egy nagy fel­adatra készülünk az ősszel. AI rangos Béke Kupát a női csa­patunk tavaly elnyerte. Idén szeretnénk megtartani, de a fiúk is hasonlóra fogadkoznak. ók tavaly másodikak lettek. A kupa talán egy kismértékig kárpótolná az NB I-et — Ezt sem láthatja a kö­zönség? — Arra törekszünk, hogy legalább az egyik döntő ren­dezési jogát nekünk adja az országos szövetség. Már mind­két csapatunk ugyanis a dön­tőbe verekedte magát. A lá­nyok Veszprémben, a fiúk Győrben bizonyultak a leg­jobbnak, az első forduló so­rán. A döntő végleges idő­pontja, október 15-e. Ekkor találkozik a hat, legjobb at­létacsapattal rendelkező me­gye. — Mit várnak még az ősz­től? — Egy régi ígéret beváltá­sát. Nagyon örülnénk, ha a Pécsi Steinmetz SE megala­kítaná atlétikai szakosztályát. Ez tovább erősítené a versen­gést, emelné a megye atlétikai életének színvonalát és bizo­nyára a megyeválogatott is hasznát látná a régóta várt szakosztálynak. Válasz a szurkolóknak tesen fegyelmet fogok tartani, még a régiekhez fűződő ba­rátság árán is. A csapatban és az eddig jól bevált szerve­zetten védekező játékrendszer­ben forradalmi változást, egyelőre nem tervezek, hiszen a mostani játékosállományunk erre a legalkalmasabb. Egyes taktikai elemek begyakorlását azonban szükségesnek látom. — Elégedettek vagytok a tavaszi szerepléssel? — A cél: első nyolc között végezni. Hatodikak lettünk — húsz pontot szereztünk. — Sok volt az 1:0, amikor a'lelátóról úgy tűnt, hogy az ellenfél jobban játszik ná­lunk ... És a vidéki 3 gólok... — Az egygólos győzelem valóban olyan, hogy így is, úgy is lehetett volna. De ha végig gondolod, hogy ezeken a mérkőzéseken hány holtbiz­tos gólhelyzet marad kihasz­nálatlanul ... Ellenfeleink a játék lelassítására törekedtek — mint mi is tettük vidéken — és ez könnyebb, természe­tesen többet birtokolták a labdát. Ha a türelmetlen kö­zönségünk, akitől sokkal több biztatást várunk, látta volna vidéki mérkőzéseinket, elné­zőbb lenne az itthon látottak­kal, ahol végül is mindig győztünk. — Ha már a „lelátóról” be­szélünk, ejtsünk szót az ottani kérdésekről... Miért játszik Halasi centert? Mi van Sely­messel? Miért nem játszik Koch és Bartal? Aztán látunk- e végre gólokat Palkovics II- től? Mi lesz ha Bogyai meg­sérül? Opova edző, vagy játé­kos? — Tudtam, hogy kelleme­sebb lett volna, ha nem ülök le beszélgetni... Hát vegyük sorba. Halasinak vannak eré­nyei: fel meri venni a test test elleni harcot a védőkkel. Az itthoni mérkőzéseken, ami­kor az ellenfél 7—8 emberrel védekezett, szükség volt ilyen­re. Más kérdés, hogy nem mindig tudta megoldani... vidéken pedig védekező fel­adatot látott el. Selymes hosz- szú ideig sérült volt, de aka­rati problémák is jelentkeznek nála. Koch Laci? Sokkal szor­galmasabbnak kellett volna lennie, — mint mostanában. Be kell látnia, hogy fizikáli­sán gyenge, ezt csak lelkiis­meretes munkával lehet ellen­súlyozni. Bartal most nősült! Palkovics Sanyi akkor játszik jól, ha valami konkrét felada­tot kap. Ilyen volt Székesfe­hérvárott Borsányi, vagy a Spartacus ellen Nagy Pista zavarása. Sajnos régi erényét, a góllövést nem tudja csillog­tatni, elvesztette önbizalmát. Kapus gondjaink bizony elég súlyosak. Kálmán, a mostani tartalék, tehetséges, reméljük, hogy helyettesíteni tudja Bo- gyait, ha valami baj történik. Opovára ebben az esztendő­ben, elsősorban mint játékos­ra számítunk. Jó az „öreg” a háznál... — Az őszi esélyek. 11 — Halasi hetek óta sérült, Bencsiket pedig vakbél gya­núval tartják kezelés alatt... ősszel több vidéki mérkőzés lesz, mint tavasszal volt... Tizenhét pont megszerzését tűztük feladatul... Ez jó he­lyezést biztosíthat... Lombosi Jenő Mai sportműsor Labdarúgás: Nemzetközi mérkőzés: Komlói Bányász —Zenta (Jugoszlávia), Kom­ló, 17,30. Nyári Kupa mér­kőzések: Máza-Szászvári Bányász—Pécsi Bányász, Szászvár, 13.00. Üszás: Területi felnőtt egyéni bajnokság, Balo- kányfürdő, 9.00. Lovaglás: A Mecseki Lo­vas Klub versenye Üjme- csekalja. Szigeti-tanya* 15.00. „Játszani akarok/” Legkésőbb az őszi idény közepén Mi van Jánosival? Jánosi Karcsi másfél évvel «»■ előtt tapolcai katonai szolgálatát szép sportsikerrel fejezte be: NB Ill-as csoportjában a legeredmé­nyesebb csatárnak bizonyult. Az­után — 1968-ban — a pécsi Illa- fehérek színeiben sikeresen mu­tatkozott be az NB I-ben. Kilenc gólt helyezett el ellenfelei háló­jába. ö is mondja, hogy több i* lehetett volna, dehát a tapasztalat hiánya a kapuk előtt nála is okozott zavarokat. A pécsi szurkolók ez évben alig látták a pályán a szerény, kitűnő modorú, igen rokonszenves fiút, aki mintegy három hónapot töl* tött kórházakban. A gondos keze­lés befejeződött és a Dózsa szer­dai kétkapus játékát már némi bizakodással szemlélte Karcsi — persze egyelőre még a lelátóról. Mire e sorok megjelennek, már néhány órás edzésmunka van * fiatal játékos mögött. — Egyhavi pihenés, könnyed mozgás után szerdán voltam konfc* rollvizsgálaton Harkányban. Szabó Józsi bácsitól azzal búcsúztam, hogy elméletileg gyógyultnak te­kint. Bár előrehajolásnál, bizo­nyos szögnél még feszülő fájdal­makat érzek, szeretném elfelej­teni, hogy a betegágyat nyom­tam és az orvosi véleményt gy»­| korlatilag is bizonyítani kívánom. Karcsi — érthetően — a hosszú gyógykezelés alatt betegségét il­letően komoly „orvosi ismeretek­re** tett szert, legalábbis szaval ezt igazolják. De azt is, hogy ez, a pályán oly harcias fiú eddig alig volt sérült. Mert ez az első komolyabb kiesés mély hatással volt rá és nehezen szabadul a tü­neteket még ma is kutató, em­berileg teljesen érthető gátak kö­zül. De szabadulni igyekszik, mert nagyon, de nagyon hiányzik neki az 1968-as esztendő méltó folytatása. — Játszani akarok, ezt kimon­dom bátran. Eddig csak az óhaj­nál tartottam, amint a csapat eredményeit lestem, vagy később ki-kijártam fájó szívvel a szurko­lók közé. Most már erzem, a* akaraton múlik minden. Nagyon szeretek focizni és tudom, érzem, hogy még bizonyítanom kelL Leg­később az őszi idény közepére * csapat rendelkezésére állok. Beszélgetünk az első pécsi »lab­darúgó** év eredményeiről, sőt hiányosságairól is. Jánosi Kar­csi meglepően reálisan értékeli önmagát, NB I-es pályakezdésé­nek napos és árnyas oldalairól egyaránt. Szereti a csapatot és úgy érzi, a társak is becsülik őt. Jólesően említi, hogy apja, a ré­giek által annyiszor emlegetett Jánosi „Kiki” szinte minden lé­pését féltő gondoskodással, de kri­tikusan figyeli, és még akkor is lejárt a Dózsa mérkőzéseire, ami­kor ő a kórházi ágyat nyomta. Es arról, hogy elmehetett volna még sérülten is a külföldi por­tyára, de annak pillanatnyi elő­nyénél többre becsülte a jövőjét és azt, hogy mielőbb újra magára húzhassa a csapat lila mezét. Kacsi most már remélhetőleg végleg lekerül a betegek listájái- ról és a pályára visszatérését a játékostársak, az edző és a szur­kolók egyaránt várják. És azt is, természetesen, hogy hamarosan ott folytassa, ahol öt hónappal ezelőtt abbahagyta. Amikor még teljesen egészséges volt. Lesz-e kellő akaraterő a harckészség visszaszerzéséhez? — Ügy érzem, hogy Igen. Kot* tenetes volt a kényszerpihenői Bokorrózsa A pogány! „Tavasz” Mg. Tsz szeretettel meghív miaudén érdeklődőt — közületeket, állami vállalatokat, állami gazda­ságokat, tanácsi szerveket, termelőszövetkezeteket és magánmegrendelőket — virágzó nagyüzemi RÓZSATELEPÉNEK MEGTEKINTÉSÉRE Rózsatelepünkön 54 fajta legmodernebb fajtával állunk a szíves érdeklődők rendelkezésére. Tő, valamint szemzőgally és virágmegrendeléseket köz­ponti telepünkön felveszünk. Nagyobb tömegren­delések esetén árengedményt adunk. Mi újság a szövetségekben? Az egyéni bajnokságok küszöbén 1. Atlétika (X) a ▼. ». a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom