Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

1969. július 20, DTtviflntmi naoio 9 4 MEQKEZDÓPTEK A SZEQEDI ÜNNEPI HETEK Az ismert dal kezdő sorát szignálként fújják a fanfá- rosok, vendégeket hívogatva a Tisza-parti nagyvárosba, s jelezvén, hogy kezdődik az előadás a szegedi Dóm téren, a szabadtéri játékok színpa­dán. A szabadtéri játékok felújítása ófa tíz esztendő telt el, s az elmúlt évtized cá- folhatatlanul igazolta a já­tékok létjogosultságát, a sza­badtéri színpad műsorpoliti,- kájának helyességét, a pro­dukciók művészi érfékét. A szegedi nyárnak, a július 20- tóí augusztus 20-ig tartó fesz­tiválnak a szabadtéri szín­pad előadássorozata áll a kö­zéppontjában. A Szegedi Ün­nepi Hetek idején azonban száznál is több rangos ren­dezvény várja még az érdek­lődőket, Szeged vendégeit. A DÓM TÉREN Az idei program iránt is nagy az érdeklődés, mini aho­gyan az elmúlt tíz esztendő során minden évadban. Egy kis statisztika az elmúlt idő­szakról: harmincöt mű szere­pelt eddig a szabadtéri szín­padon. Nyolc opera, hat dal­játék, négy prózai mű, ki­lenc balett, öt magyar nép­tánc-műsor, két hangverseny és egy oratórium. Érdemes a számokat to­vább boncolgatni, öt-öt sze­zonban tért vissza Erkel Hu­nyadi Lászlója és Bánk bán­ja, valamint Madách Az em­ber tragédiája. A János vitéz három, a Háry János és a Cigánybáró két szezonban volt műsoron, mert úgy kí­vánta a siker, a közönség ér­deklődése. Az Aida ugyan­csak háromszor volt a sza­badtéri előadásainak műso­rán, s ezzel Verdi operája vezet a külföldi szerzők mű­vei között. A legtöbbször játszott mű Az ember tragé­diája volt, összesen 21 elő­adást tartottak eddig belőle. Az elmúlt évtizedre 22 szov­jet balettelőadás jut, de az Állami Operaház balettkará­nak. a Pécsi Balettnek és a népiegyüttesnek a közremű­ködésével összesen 35 estén lelt otthonra a Dóm téren a táncművészet. Közönségsiker, nézőszám szempontjából 1959, 1960, 1961, majd 1967 és 1968 volt a legszerencsésebb esztende­je a szegedi fesztiválnak. Egy-egy előadásra tíz év át­lagában ötezernél valamivel több néző jut. S honnan jött a hazai érdeklődők zöme? Szeged és környéke, vala­mint Budapest adta a leg­több nézőt, de hasonló nagy rokonszenwel utaztak Sze­gedre az ország más tájé­kairól, így Pécsről és Bara­nya megyéből is különautó- buszok. különvonatok szállí­tották a .vendégeket. Az el­telt tíz év alatt mindössze­sen 164 előadást tartottak a szegedi Dóm téren, s az elő­adásokat közel 1 millió néző tekintette meg, mert számuk meghaladja a 900 ezret TIZENNYOLC ELŐADÁS Az idei program iránt is nagy az érdeklődés ország­szerte és külföldön egyaránt. A tervezett 18 előadásra már közel 100 ezer jegyet adtak el elővételben. A mostani nyitó előadáson a Háry János kerül színre. Kodály daljátékét szereti a magyar közönség, ezért még négyszer előadják: július 22- én, 26-án és 27-én, illetve augusztus 2-án. Az előadás rendezője Szinetár Miklós érdemes művész, a karmester Lukács Miklós érdemes mű­vész, a díszleteket Fülöp Zol­tán Kossuth-díjas, kiváló mű­vész, a jelmezeket pedig Márk Tivadar Kossuth-díjas, érdemes művész tervezte. A címszerepet Melis György, Örzsét Moldován Stefánia énekli. A főbb szerepekben láthatják a nézők Tompa Sán­dor Kossuth-díjas, érdemes művészt, Dayka Margit Kos­suth-díjas, kiváló művészt, Harkányi Endrét, Szalma Fe­rencet, ifj. Latabár Kálmánt és másokat. A KIJEVI BALETTKAR A játékok idei műsorában kiemelkedő helyet foglal el a híres kijevi balettegyüttes műsora. A Lenin-randdel és a Munka Vörös Zászló rend­jével kitüntetett Ukrán Ál­lami Akadémiai Sevcsenkó Opera- és Balettszínház ba- leftegyüttesének előadásában B. Aszafjev Bahcsiszeráji szö- kőkútját láthatják, július 20, 23 és 25-én. Az előadáson Sz. Turcsak, az. USZSZK ki­váló művésze vezényel, ba­lettmester V. Vronszkij, az USZSZK kiváló művésze, a díszlettervező A. Volnenkó. G. Bizet Carmenját francia nyelven adják elő. A 4 fel- vonásos darabot Mikó• And­rás érdemes művész rendezi, a zenekart pedig a magyar és a pécsi közönség által is jól ismert híres, hajdani „kiskarmester” Roberto Benzi vezényli, díszlettervező Var­ga Mátyás Kossuth-díjas, ér­demes művész, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A vásár sajtótájékoztatóját csütörtökön tartották, ahol elmondták, hogy száznál több magyar iparvállalat és 27 jugoszláv gyár mutatja be termékeit. A Szegedi Ipa­ri Vásár július 18—27-ig tart nyitva. Az ünnepi hetek ide­jén rendezik meg a hagyo­mányos és immár hetedik or­szágos őszibarack- és borkiál­lítást, valamint az országos virágkiállítást. Az állatbará­tok számára is jut esemény mivel július 27-én az ipari szakközépiskolában • kutya- kiállítás nyílik. A kulturális kiállítások so­rában első helyre kívánkozik a Tizedik Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum képtárában. Kiállítják Perez János és Szabó Erzsébet iparművészek alkotásait a képcsarnokban, s a Somogyi Könyvtár ritkaságait a könyvtár olvasótermében te­kinthetik meg az érdeklődők. Az ötödik szegedi fotószalon augusztus 1-től 20-ig tekint­hető meg. A Dómban es­ténként orgonahangversenye­ket hallhatnak, amelyen több híres külföldi művész is mű­sort ad: Koos Bons (Amszter­dam) és Viktor Lukas (Bay­reuth), valamint Kovács Endre és Gregor József or­gonái. A fanfárok megszólaltak, s a „Szeged híres város. dallamaira mindenkit szere­tettel vár a Tisza-parti nagy­város. Gazdagh István A Dóm téren a Háry János díszleteit építik. EMLÉKEZÉS MÓRA FERENCRE Alulról, a szegénységből jött, onnan küzdötte fel ma­gát Móra Ferenc, a XX. századi magyar prózairodalom sajátosan egyéni hangú művelője. Ha még élne, akkor most 90 éves lenne irodalmunknak ez a sokoldalú, sze­rény „barkácsoló kismestere”, ahogyan saját magát ne­vezte. „Én utánam nem maradnak piramisok, sokat kell finom-f or gácsolnom. Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni egyszerű embereknek” — írta önvallomásában. A híres szegedi árvíz évében, 1879. július 19-én Kis­kunfélegyházán egy kis kunyhóban kisiparos családból származott. Nyomorúságos körülmények között elvégezte középiskolai tanulmányait. Tanári oklevelet szerzett, el­végezte a budapesti egyetemet, ahol Beöthy Zsolt az esz­tétikát, Gyulai Pál pedig az irodalmat tanította. Rövid tanároskodás után 1902-ben Szegedre ment, ahol a tanári pályát felcserélte az újságíróival. A „Szegedi Napló” munkatársa lett, amely a „Szeged és Vidéke” című radikális napilap mellett, akkor az el­lenzék, a függetlenségi törekvések egyik legharcasabb orgánuma volt. Ahhoz a laphoz került, amelynek régi, alapító munkatársi gárdájához Enyedi Lukács, Kulinyi Zsigmond, Gelléri Mór, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Tö­mörkény István, Thury Zoltán, Gárdonyi Géza, Lipcsey Ádám, Kabos Eide mellett rövid ideig Mikszáth Kálmán is beletartozott. Mint újságíró a radikális polgári ideológia szempont­jából bírálta az országnak a feudális rendszerből eredő fonákságait. Felségsértésért pert is indítottak ellene. Kö­vetelte a tudománynak az élethez való szorosabb kapcso­latát, az élet szebbé, boldogabbá tételét. Igen érdekes, hogy mit írt az új korszak fegyveréről a „halálsugárról”: „Aki ismeri a sugár titkát — írta Móra — az lesz a világ ura”. De mindjárt hozzátette: „ezer módját találjuk ki az ölésnek addig, míg egyet a sebek begyógyításának”. Móra Ferenc nemcsak tanár, újságíró, hanem író és muzeológus is volt. 1917-ben Tömörkény István utódaként a szegedi Városi Múzeum vezetését vette át. Móra kez­deményezte a Tisza és Maros menti ásatásokat, a népván­dorláskori sírok feltárását. Mint Tömörkény, ő is mindvégig Szegeden maradt, nem kívánkozott a fővárosba. „... talán ő az első vidéki, sőt regionális írónk, akinek minden kis írását az egész ország várta és olvasta” — írta róla a Pécsett élő Vár- konyi Nándor „Az újabb magyar irodalom” című, 1942- ben megjelent könyvében. Pedig Móra csak későn jutott el a beérkezett írók közé, neve csak húsz évi irodalmi munka után kezdett igazán ismertté válni. Ennek oka azonban nem írásműveiben, hanem iro­dalomtörténészeinknek vele szemben tanúsított magatar­tásában rejlik. „Különös és érthetetlen az a hallgatás, amely Móra Ferencet és Komáromi Jánost irodalmi kö­rökben körülveszi. Életükben nem sokba vették őket, ha­láluk után itt-ott szelíd és vállveregető rokonszenwel intettek búcsút nekik... csak Várkanyi Nándor szorít nekik oldalnyi helyet” — írta a Pécsett megjelent „Sor­sunk” című irodalmi folyóirat 1944. évi számában Ko- ezog Ákos. Hosszú ideig csak mint ifjúsági regényírót könyvel­ték el. Pedig Móra Ferenc nemcsak ifjúsági író volt Nemcsak az „Aranyszőrű bárány”-t, vagy a „Kincskereső kisködmön”-t írta Az egész magyar társadalomhoz szó­lott. Ki ne ismerné már ma az „Ének a búzamezőkről” (1927) c. háborúellenes regényét, az „Aranykoporsó” (1932) című történeti regényét a pogány és keresztény kultúra küzdelméről Diocletianus császár korában? Vagy a „Négy apának egy leánya” (1923) és „Hannibál feltámasztása" című kisregényét, amelyből film is készült? A Szeged környéki parasztság élete hűséges, fanyar- kás humorú ábrázolójának emlékét Pécsett egy utcatábla őrzi a II. kerületben. P. J. i híd alatt”, háttérben a híres szalámigyár A Carmen-ban több neves külföldi művészt láthatnak a nézők. Don Jósét Jean Bonhomme, a Londoni Co­vent Garden Operaház tagja énekli, a címszerepet a Pá­rizsi Operaház művésze, Jane Rhodes alakítja, Escamillo Dan Jordachescu, a Buka­resti Operaház tagja lesz, a szólót Emilia Kirova, a Szó­fiai Operaház tagja táncol­ja. A Carment augusztus 1, 3, 6 és 9-én adják elő. Madách Ember tragédiáját augusztus 10, 15 és 17-én mu­tatják be. A drámai költe­ményt két részben és 15 szín­ben rendezi Vámos László érdemes művész. Ádámot Nagy Attila, Évát Thirring Viola, a Komamoi Magyar Színház tagja, míg Lucifert Sinkovits Imre Kossuth-dí­jas játssza. A szabadtéri szín­pad ötödik idei darabja a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes mű­sora, a Jeles Napok, amely ősbemutató. Az együttes mű­sorának koreográfus-rendező­je Rábai Miklós Kossuth-dí­jas, érdemes művész. A Jeles napokat augusztus 16, 19 és 20-án láthatja a közönség. SZÁZ ESEMÉNY A kulturális, sport és más szórakoztató események, ren­dezvények száma a Szegedi Ünnepi Hetek keretében meghaladja a százat. A jelen­tősebbek közül feltétlen em­lítést érdemel, a minden esz­tendőben nagy tömegeket vonzó, s immár nemzetközi méreteket jelentő Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás. A MEGYE LEGJOBB ÖNTEVÉKENY EGYÜTTESEI (3) MOHÁCSI tanceqyüttes Több mint tíz éve, hogy Dezső Attila és felesége, a Mecsek Táncegyüttes egykori szólistái, megkezdték Mohácson a néptánc oktatást. Dezső Attila közben hat éven át a mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház igazgatója is volt, most testnevelő tanár­ként dolgozik a Szabadság úti iskolában, de a táncosokat soha, egyetlen pillanatra se ha­nyagolta eL A kezdeti lépések után lassan kialakult a néptáncos törzsgárda. A Kiváló Együttes címet kapott Mohácsi Táncegyüttes túlnyomó többségben munkásokból, dolgozó fiatalokból áll: bútorgyári, téglagyári, kórházi, fa­rostlemezgyári és másutt dolgozó fiúkból, lányokból. Sőt, családos emberekből, hi­szen a hajdani első tagok közül sokan ma is táncolnak az együttesben, de időközben féribezmentek, megnősültek s már gyerekük is van. A törzsgárda tagjai közül sokan annyit fejlődtek az évek folyamán, hogy már maguk is táncoktatók: Koncseff Éva a dunaszekcsői lányokat tanítja, Emmert László a bolyi és Bosnyák László a villá­nyi tánccsoportot. Kitűnően szervezte meg az együttes ve­zetője, Dezső Attila az utánpótlást is. A me­zőgazdasági technikum és az 502. szakmun­kásképző iskola kérésére mindkét helyen tánccsoportot vezet. E két iskolai csoportot azonban szervesen összekapcsolta az együt­tessel, sokszor azonos táncokat tanít nekik, előfordult már az is, hogy ha az együttes­ből hiányzott valaki, beugrott helyére egy technikumi diák vagy szakmunkás tanuló. Tekintettel arra, hogy ezek azok a fiatalok, akik nagyrészt Mohácson maradnak tanul­mányaik elvégzése után is, ilymódon az utánpótlás folyamatos és biztos. Az együttesen kívül Mohácsnak egy dél­szláv tánccsoportja is van. Ezért ez az együttes magyar táncokra összpontosít. Hogy repertoárjáról fogalmat alkothassunk, álljon itt néhány a legutóbbi műsorukból: szatmári táncok, székely leánytánc, farsangoló, so­mogyi táncok és dunafalvi leánytánc. Dezső Attila maga is készít koreográfiát, s a kör­nyező falvakban próbálja gyűjteni a még fellelhető hagyományokat. Az együttes igen jó munkaszellemben dol­gozik. Dezső Attila közismerten halkszavú ember, a fegyelem az együttesben mégis mintaszerű. A próbákon sokszor az ő furu­lya-muzsikájára táncolnak a fiatalok, olykor pedig magnetofonzenére. Pillanatnyilag nem teljesen megoldott a kíséret: a művelődési ház kamarazenekara lép fel a táncosokkal az előadásokon, legutóbb a jugoszláviai ven­dégszereplésen is együtt voltak. Mint azon­ban Szabó Ferenc, a művelődési ház igazga­tója megígérte: a tánccsoport mellett kis kamarakórust hoznak létre. Ezzel egyrészt mentesítik a táncosokat attól, hogy maguk­nak kelljen énekelni, másrészt színesítik a kísérésüket. Ha ez megvalósul, azt ter­vezik, hogy a mohácsi járásban több vidéki szereplésre indulnak, s részben így segífik a már működő falusi tánccsoportokat, rész­ben kedvet ébresztenek a tánchoz olyan falvakban, ahol még nincs tónccsoport. A Mohácsi Táncegyüttes munkája szerve­sen beépül a művelődési ház tevékenysé­gébe, a tánccsoport gyakran együtt lép fel az irodalmi színpaddal, a szavalókkal, az énekkarral. Fenntartását nagyrészt így a mohácsi városi tanács biztosítja a művelő­dési házon keresztül. De a KISZÖV is egyre inkább magáénak érzi a csoportot, gyakran vállalják a teljes utazási költséget és vi­szik el különféle fesztiválokra, táncostalál­kozókra az együttest. Most is például há­rom pár csizmát a KISZÖV, hármat a mű­velődési ház csináltat a csoportnak ... Végső soron pedig sikerükkel, szép ered­ményeikkel, tartalmas munkájukkal Mohács város hírnevét öregbítik a táncegyüttes tagjai. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom