Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
6 Dunántúli nácid 1969. július 19. Pódium BACH ÜNNEPSÉG. Jövő héten nagyszabású ünnepségsorozatot rendeznek Ansbachban, a Német Szövetségi Köztársaságban Johann Sebastian Bach emlókéré. — Ezen több rendkívül sokat ígérő hangversenyt is megrendeznek. Az ünnepségsorozaton részt vesz Antal György főiskolai tanár, a Zeneakadémia pécsi kihelyezett tagozatának igazgatója. SZEGEDI VENDÉGJÁTÉK. A Pécsi Balett- együttes a jövő színházi évadban tíz előadást tart a Szegedi Nemzeti Színházban. Az együttes egyébként előre láthatólag holnapután, július 21-én érkezik haza Le- ningrádból Budapestre. MARCZ1S DEMETER SOPRONBAN. Marczis Demeter, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese nagy sikert aratott a Soproni Ünnepi Heteken, ahol több oratóriumban énekelt. (Képünk: Marczis Demeter.) SZTÁRFOTÓ A NÉZŐKNEK. A Pécsi Nemzeti Színház több százas sorozatban sztárfotókat készített a társulat művészeiről, s azokat az évad elején osztja majd ki a nézőknek. Háromszáz oldalas jegyzőkönyv A hiány áruban és készpénzben kétszázezer forint Hamis elszámolások — Több ezer forint értékű áru a szemétdombon Kevésbé gyakori a kriminalisztika történetében, hogy a sikkasztó, csaló már maga is megelégeli bűnös tevékenységét és önként feljelenti magát. Márpedig Kasza Lajos drávapiski Lakos önként jelentkezett nemrég a Siklósi járási Rendőrkapitányságon. „Kasza Lajos vagyok, a Vajsz- ló és Vidéke Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezet felvásárlója — kezdte. — Már nem bírom tovább idegekkel, feljelentést teszek magam ellen. Amint én számolom, áruban és készpénzben mintegy 130 ezer forint hiányom van...” — mondta. A vizsgálat során kiderült, hagy Kasza Lajost 1960-ban mint a drávapiski italbolt vezetőjét okirathamisításért 6 hópap szabadságvesztésre ítél— j ték. Bűntette később „feledésbe merült” és 1965-től a vajszlói ÁFÉSZ alkalmazásában állt. Magántermelőktől is sokféle árut vásárolt, babot, mézet, csigát, dióbelet, zöldségféléket ... Kasza az átvételkor készpénzzel fizetett, a hivatalosan rendelkezésére álló több tízezer forintból. Vallomása szerint 1965 májusában vette észre először a hiányt, áruban és készpénzben mintegy 5 000 forinttal volt kevesebb. A hiányt otthonról 5 000 forinttal pótolta, így az ellenőrzés szabálytalanságot nem fedett fel. Elmondása szerint 1966 áprilisában már mintegy 10 ezer forint értékben hi-“ Kánikula Angliát méltán nevezhetnénk manapság mediterrán országnak, hiszen a hőmérő higanyszála már egy hete makacsul a 30 fok fölött van és mind magasabbra kúszik. — Csütörtökön Londonban 33 fokos párás fülledtség ernyesz- tette a turistákat, akik Európa hidegebb zugaiból zarándokoltak ide. A lutoni repülőtérről szerdán a lökhajtásos gépek nem tudtak felszállni, mert a nagy hőség miatt a gépek hajtóművei felmondták a szolgálatot. Elszaporodtak a kánikulai hírek is. Ismét sajtótéma a lochnessi-szörny, amelyet már — mint hírt adtunk róla — búvárhajókkal keresnekN A lochnessi-tóban végzett „mélyvízi expedíció” szerdán már a felsőház lordjait is élénken foglalkoztatta. Az egyik főrend, lord Kil- rnany egy 1876-ban hozott törvényre hivatkozott, amely büntetendő cselekménynek minősíti az állatkínzást es nyugtalanul tudakolta, vajon a tengeralattjárók nem tesznek-e kárt „Nessie”-ben szörny beceneve). Lord Hughes parlamenti államtitkár megnyugtatásul közölte, hogy ha sikerül nyomára bukkanni „Nessie”- nek, fájdalommentes mintát vesznek az „állat” bőréből azonosítás céljára. A másik sajtószenzáció szintén „állati” történet Jövő kedden nyitja meg Anna hercegnő az állategészségügyi szervezet New Market-i intézetét. A megnyitó ünnepség sztárja egy Honey névre hallgató farkaskutya, a „négylábú véradó” lesz. Honey öt- venegynéhány kutyatáfsa életét mentette meg és eddig több mint 30 liter vért adott. Átutazók, nyugdíjasok, csempészek és cipekedők Dél a Délvidékiben A dózerok rövidesen megoldanak mindent Miért Fekete János és nem János Fekete... John Black, Iván Csamij, Johann Schwarcz, Jean Noir, de Fekete János. Hogy nálunk a családnév megelőzi az utóneved, az olyan különlegessége nyelvünknek, amelyet elképesztő szívóssággal • őrzött meg hosszú évszázadokon át. Abból ered, hogy nálunk a jelző a jelzett szó előtt áll. Nem ló fehér és csacsi szürke, hanem fehér ló és szürke csacsi. Valamikor ugyanígy volt ez a finneknél és a többi rokonainknál is, de ők idegen • nyelvi hatásokra már feladták ezt a különállásukat. Így a családi és az utónévnek ez a sorrendje rajtunk kívül ma csal? Japánban található meg, bár a két nyelvnek semmi köze nincs egymáshoz. A világ többi — mai ismereteink szerint összesen 2976 — nyelvén erőszakot kell elkövetni minden telefonkönyv, bibliográfia, általában minden névsor összeállításánál. De ezenkívül is sikerült nyelvünknek néhány specialitását megőriznie. Ilyen például, hogy az egynél többet jelentő határozott és határozatlan számnevek után neun többes, hanem egyes számot használunk: sok gól esett, három csőriében győzött a bajnok, stb. Legjellegzetesebb különlegességünk azonban a tárgyas ragozás, vagyis nyelvünknek az a sajátossága, hogy meghatározott igék esetében pusztán az igealakkal nemcsak a cselekvő személyt tudjuk meghatározni, hanem azt is, akire a cselekvés vonatkozik. Például látlak, nézed stb. Ez az ősi forma azonban nálunk nem maradt meg olyan gazdagságban, mint például a mordvinoknál, akik mind más-más igealakot használnak, aszerint, hogy az egyes és a többes1 szám összesen hat személye közül melyik cselekszik és aszerint is, hogy ez a cselekedet az egyes és többes szám hat személye közül melyikre vonatkozik. Ebben tehát túltesznek rajtunk mord- vin testvéreink, de a nevek tekintetében mégis mi voltunk a következetesebbek... A jóég tudja, mit csinálnak. Nem árulnak, nem is vesznek, de azért itt kódorog- nak a piacon. Aztán tizenkettő felé levonultak a „Délvidékibe”. A földön fekete hajú asszony ül, ringatja a pólyába bugyolált még feketébb, göndörhajú ángyait, öt még az anyja ringatja, de a férfit már a betonasztal. Ott alszik, térdeit fölhúzva, kalapját fülére borítva. A gyerek előtt a perspektíva — világos ... Megyek a kódorgók után, ki a Bajcsy-Zsilinszky útra, aztán balra le, a „Délvidékibe”, hivatalos nevén a Vasúti italboltba. A söntéspultnál szép kis tömeg várakozik, többféle blokkokkal, töményre, de inkább sörre — ma pilsenit mérnek —, meg fröccsre, ez utóbbi Mecseki rizling. A lompos, tű- sarkos nő, pecsétes sötét kosztümben, kissé félreáll és időnként partnerét sürgeti. A hajdani szép vonásokat még őrzi a különben fáradt, már színtelen arc. A kosztüm is jó anyag, akkoriban divatos is volt, de most mocskos és gyűrött. Bizonyára nem ilyen „körökben” forgolódott, de itt, ezen a söntés-szinten még ő a menő. A partner — nyüzge, semmilyen-korú férfi — két üveg bort vásárol, aztán elmenőben súgja a hölgynek: , — Tényleg nem nyit ránk senki? — Ne gazolj be, amíg engem látsz, apafej! — mondja a hölgy. Pedig még csak delet harangoznak ... A padló olajos, piszkos, de az asztalokon az abrosz tiszta, a söntéspulton sorakozó, ragyogó poharak gyakran látnak Ultrát. És a vendégek? Ki ilyen, ki olyan. A sarokasztalnál nyolc öregember, nyugdíjasok, dél fele találkoznak napi korsó sörre. Szép öregek, őszen, némelyik feketében, rézből óralánc a mellényen, kalapjukat nem szívesen teszik. le. Ez nem kávéház. Nem lehet ráfogni. Csatlakoznom kell, mert nincs üres asztal. Kék munkaruhában, svájci sapkában, középkorú vízvezetékszerelő. Csak beugrott egy pohár italra. Kinéz a kerékpárjára, visz- szajön. leül. A szembelévőt nem ismeri. Szemüveges, kicsi arcú férfi, pohara üres már. Nézi az órámat. Komolytalan rovat Az egyik barátom története, de olyan jó és kerek hogy továbbadom. A feleség névnapja közeledett, de beütött a szegénység. Az apa, meg a nagyobbik, a tízéves fiú útban a borbély felé, tanakodtak: — Virágot elmegyünk szedni a hegyre, de az kevés! — mondta a családfő. Mit lehetne tenni? — Édesapám! Vegyünk édesanyának hortenziát, azt szereti! Csak negyven forint! — Nincs hortenzia! — Akkor vegyünk mást! Én is szeretném meglepni! — Te már meglepted. Beírtak az ellenőrzőkönyvedbe. Az elég. Az ellenőrzőkönyv emlegetése egyperces némaságot eredményezett és azzal be is értek a borbélyhoz. — Kopaszra a kisfiút? — így a mester. — Szó sincs róla! — tiltakozott a barátom kézzel-lábOLCSÓ MEQLEPETÉS — Édesapám! Lepjük meg vele édesanyát! — Hé, észnél légy! De csak tovább erősködött. A gyereknek nagyon eredetire sikerült a feje különben. Kétharmad része hajból állt. Lobogó, szőke sörény. Más embernek a feje búbján csavarodik a haja, mintha kiskorában arra barackot kapott volna, az övé meg három helyen is kanyart vet. Hirtelen arra gondolt az apa, hogy újszerű lenne kopaszon. Egyszerre belé bújt a sátán: — Hát vágja le! — Igaza van a kisfiúnak! — helyeselt a mester is. Egészségesebb. Fordult egyet, gyorsan elővette a hajnyírógépet és egy hatalmas csíkkal kétfelé választotta a kölyök feje tetejét. Egyszerre akkora feje lett a gyereknek, mint egy kisebb kalarábé. A három forgó tündökölt és ehhez a kölyök még vigyorgott is. — Na, mindegy! Gyere, gyönyörködjenek benned otthon is! Ami igaz, igaz, szellősebb viselet, mint a sörény — állapította meg magában — de hosszabb ideig nem szabad szemlélni, mert az ember el- komorodik. — Én elbújok — javasolta a meglepetést a gyerek, ahogy hazaértek. — Hát nem is bánom — és becsengetett. — Szervusz. A gyerek hol marad? — Nem jött még haza? — Oh szegény kisfiú elveszett! Hol lehet szegény? — Ez állandó társasjáték volt náluk. Ilyenkor az otthonlé) vő becsukja a kaput, aki meg I éppen elveszett, az meg elő- j ugrik és nagy az örvendezés. 1 Ma azonban az elveszett nem várta meg a szertartás végét, hanem úgy ugrott elő, mint a krampusz. Várta a hatást! Az asszony megmerevedett az ajtóban és nem jutott levegőhöz: — Űristen! Mi ez? — A meglepetés! — nyugtatta meg a férje, de az asz- szonyon nem látszott megnyugvás. Hosszan szemlélte elsőszülöttjét, szinte nem tudott betelni vele. Végül csak ennyit nyögött ki: — Vidd- el innen! A gyerek meg elódalgott, mert az öccsének akart hencegni. A meglepetés tehát sikerült, de nem hiszem, hogy még- egyszer megismételhetnék, mert a kisebbik még csak a borbély közelébe sem kerülhet. Azonkívül kioktatták arra is, hogy vigyázzon az apjára. Szőllősy Kálmán — Svájci? — Igen — mondom. — Látja ez az! Nekem pont ilyen van. Elvittem az óráshoz, mondom neki, tengelytörés. Azt mondja,' nyolcvanöt j t forint. Én erre: „Idefigyeljen Horák úr! Én magát a gatyájából rázom ki, ha nem csinálja meg tisztességesen! Mert én tudom, hogy milyenek az órások: kinyitja, hatvan forint, belenéz, százhúsz forint! A gatyájából, érti? Ezt mondtam neki. — Várakozóan néz rám. Azonos márkájú óránk van. — Én ismerem a Horákot, elég deltás pasas... — mondom a szemüveges kisembernek némi célzattal. Fölényesen legyint: — Ha én így megfogok valakit — és mutatja —, akkor annak jaj! Pedig — hirtelen elszomorodik — a lábujjaimat most amputálták februárban. Elüszkösödött,.. Dachauban kezdődött, fagyás meg minden, és most, huszonnégy év után... Döbbenten hallgatok. Mondom neki halkan: —• Ügy látom sört ivott, hozok egy korsóval, jó? Nemet int a fejével, feláll, botjára támaszkodva szó nélkül elmegy. A piaci lődörgők százassal fizetnek a pénztárnál, egy-egy marék blokkot hoznak fölváltva. Az arcokat nem lehet leírni. Szőrösek, bozontosak, a bajusz — az ajak fölött — fakósárga a nikotintól. Félretaposott félcipők, bakkancsok, redős, vasalatlan nadrágok, rojtos pantallók, némelyiken az ing kötésig kigombolva. A tetovált és nem tiszta melleken csatornákat húz a verejték. Hajnalban ládákat, zsákokat, rekeszeket, kosarakat rakosgattak teherkocsiiéról, stráfkocsikról, kofa-járatról — ez alkalmi keresetet jelent — de az embertelen- trógerolás kicsavarta belőlük a vizet Most pótolják. Fülledt, mos- datlan, izzadságszag. — Szűzmáriátlan jankó volt a smasszer — káromkodik az egyik. — Amikor másodszor bevarrtak, meggyűlt vele • bajom. — Ha nem ugrálsz, nem bántanak... Ráförmed a közbeszólóra: — Ültél volna csak K .. .n egy évet, majd másképp járatnád az etetődet! Másfele fordítom a kamerát Alacsony, zömök férfi, csomagokkal, vasútra menne, tétováz, leül, vár. — Nincs kiszolgálás? — kérdi tisztességtudóan. — Pénztárnál... Fröccsöt hoz magának, leül, iszik, dóznit szed elő, cigarettát csavar. Mindenki odanéz. A megtestesült türelem, régi- módiság. A piaciak is filtereset szívnak, ahogy láttam, drága — piros-kék dobozos — francia Caporal-t. Ez meg sodor. Virágokat látok a polcon. Friss, vágott virágot, talán margaréta. Micsoda ellentétek! Honnét a virág? Az italbolt vezetője Pécsi György. Lassan húsz esztendeje, hogy a szakmában dolgozik. Az íróasztalán — nagy kerámiaiéiban — sziklavirágok és kaktuszok — kövek, kavicsok között, földágyban. — Nekem is lehet hobbym — mondja. — Verekednek? — Cigányok talán sohasem. Inkább csak ordítanak. De akad verekedés is. Látja ezt? Hosszú, fél méternél is hosz- szabb, vastag és tömör gumikábel. Egy vendég hozta, balkézzel fogta a poharat, jobbkézzel a kabát alatt markolta ezt a szerszámot. Kiléptem a pult mögül: „Nem kell ez magának ...” Elvettem tőle. Nem is tiltakozott. De hát ez sem sikerül mindig. Közepes napi fogyasztás: négy hektó sör, 120 liter bor, 10—15 liter töményszesz. Átutazók, nyugdíjasok, szomszédházi lakók, tefusok. Aztán a véglet: szajhák, alkalmi cipe- kedők, csempészárut kínálók. Két véglet a környezet is: piszkos padló, tiszta abrosz, füst és naponta friss virág. Ki győz? Egy — már megejtett aláírás és pecsét: lebontják a kocsmát és felépítik a felüljárót. Az előbbi útban van. Ha nem lett volna felüljáró, akkor a vendéglátó vállalat bisztróvá alakította volna a „Délvidékit”. De most a dózerek — rövidesein —• megoldanak mindent. Rab Ferenc A Baranya megyei. Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, Pécs, Rákóczi út 50. szám alatt öttomnás tehergépkocsi részére G A R Ä Z S T vagy megfelelő zárt teret keres bérbe. A ányzott áru, illetve készpénz a saját leltározása alapján. Ugyanez év augusztusában mór 25—30 ezer forint hiányt észlelt, majd 1967 januárjában akkori számításai szerint a hiány 60 ezer forintra nőtt, 1969 januárjában már a 100 ezer forintot is meghaladta. „Most pedig már 130 ezer forint körül lehet” — mondta, majd hozzátette: „Fogalmam sincs hol az áru, a pénz, én nem tettem el ma- j gamnak egy fillért sem ...” Hogy a pénz hol van, azt' eddig megállapítani még nem j lehetett. De azt igen, hogy [ fiktív számlák százával van-; nak. Kasza Lajos az áruk 1 átvételénél kétféleképpen is j manipulált. Egyrészt lényegesen több áru átvételét és így természetesen több kifizetést is tüntetett fel a valóságosnál, másrészt olyan áruk megvételét számlázta, amelyeket a valóságban nem vett meg. „A számlán szereplő árut én nem adtam el, a feltüntetett összeget sem vettem fel” — vallják a tdnúk sorra. Száz, ötszáz, ezer forintos hamis számlák tömkelegét gyűjtötték össze a vizsgálat során, valamennyiről bebizonyosodott, hogy azokat Kasza Lajos hamisította meg. Vallomása j szerint megtörtént nem is ( egyszer, hogy több ezer forint értékű áru a rossz tárolás [ következtében megromlott, de Kasza nem jelentette, a szemptrlnmhn nntnt.tp * Att.nl f£lt. ha a romlást jelenti, a vizsgálat súlyos manipulációkat fedez fel. Így gyűlt össze — mint a szakértői vélemény is kimutatja — 180 ezer forint készpénz és mintegy 20 ezer forint áruhiány, összesen 200 ezer forinttal nem tud elszámolni, — ezt bizonyítja a 300 oldalas vizsgálati anyag. Most már csak az a kérdés: ha Kasza nem jelenti fel magát önként, az ellenőrzés vajon még meddig siklott volna át a hamis elszámolásokon, mikor fedezték volna fel az áruhiányt? A Siklósi járási Renőrkapi- tányság Kasza Lajos bűntettét vádemelési javaslattal a Járási Ügyészségnek küldötte meg. G. F.
