Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

8 Dunámon napto 1969. Július 17. I Mennyit költünk tisztító­szerekre? Érdekes felmérést ké­szített a NIM Ipargazda­sági és Üzemszervezési Intézete arról, hogy mi­képpen alakul majd az otthonokban mindenna­posnak számító háztar­tási vegyianyagok fel- használása a következő években. A téma főkép­pen a háziasszonyokat érinti, hiszen ezekkel a kémiai anyagokkal leg­inkább nekik van dol­guk. Ámbár...?! Nos, a súrolószerek te­rén a finomabb szem­csenagyságú és kémiailag aktív hatóanyagokat tar­talmazó gyártmányok do­minálnak majd. A fel­mérés szerint a lakosság jövőre 14 000 tonnányi, 10 év múlva pedig nem kevesebb. mint 23 000 tonnányi súrolószert igé­nyel. Lényeges az is, hogy feljövőben vannak a speciális anyagok és a VIM-félék aránya várha­tóan 82 százalékra csök­ken. A fémtisztítószerek­ért nem rajongnak a háziasszonyok... eléggé vesződséges velük a munka. Mindenesetre jó, ha tudják, hogy a fej­lődés itt sem áll meg, a szakemberek nagyon komolyan számolnak a termékválaszték növelé­sével. Az előkalkulált fo­gyasztói igény jövőre 2500 tonna, 1980-ban pe­dig 4200—4300 tonna lesz. Lakásonként általában 0,6 kilogramm fémtisz­títót használnak majd fel. A fogyasztási modell figyelembe vételével 1970-ben 40 millió darab, 33 grammos cipőkrémet t vásárolunk majd, 1980- ' ban azonban már 50 mil­lió darabot. Az emulzi­ós cipőkrémekből tíz • éven belül megduplázó­dik a felhasználás. És aki arra kíváncsi, hogy az egy főre jutó felhasz­nálás hogyan alakul, íme a szám: jövőre min­den magyar 160 gramm, 1980-ban pedig 260 gramm krémmel suvic- kolja majd cipőjét. Nem lényegtelen az sem, hogy mennyit költünk majd mosó- és tisztítószerekre a következő években. 1965-ben: 82 forintot, 1975-ben azonban már 156, és 1980-ban már 176 forint 30 fillért. Per­sze csak az, aki akar, mert ezt már nem a ke­reslet prognózisa, hanem mindenki maga dönti el. jBaranyq a honfoglalás korában (2.) AVAS Dűlőneved alapján rekonstruált középkori Avas erdő Görcsőnjr környékén Nemrég írtam arról, hogy Oláh Miklós XVI. századi tör­ténetírónk szerint a középkori Quinque Ecclesiae, azaz' Pécs vára a meredek Mecsek hegy tövében épült. A Mecsek el­nevezés eredetileg csak a vá­ros feletti hát, a mai Tubes— Misina környékét jelentette s csak az utolsó évszázadban vette birtokba távolabbi kör­nyékét is. Győrffy György Árpád-kori történeti földrajzában azon­ban kimutatta, hogy ennek a tájnak „hajdan Zselic volt a neve éspedig Somogy megye erdős hátságától kezdve a Baranya és Tolna határán el­terülő egész erdős hegyvidék­nek, még Pécsváradon túl, kelet jelé is.” Az okleveles adatok, melyek alapján Győrffy ezt megállapította, J 1296-tól 1347-ig terjedő évek- I bői származnak, ö mégis ar­ra gondol, hogy 300 évvel ko­rábban 1015-ben keltezett pécsváradi alapítólevélben sze. replő s a mai Zengőre vonat­kozó Mons Ferreus = Vas- hegy elnevezés is már ennek a „Zselic" névnek a fordítá­sa lehet. Ugyanis délszláv nyelven a vas = zeljezo. Nyelvészkedni nem szeret­nék, de e témakörben gondo­latokat szeretnék felsorakoz­tatni. Ha Kaposvár környékétől egész Szekszárd vidékéig s a Pécs felett emelkedő Me­csekig ez a táj egykor azo­nos nevet viselt, fel kell té­teleznünk, hogy ezen vidéken egykor odyan jelenség ural­kodott, mely jellemző volt a somogyi dombokra, a kifeje­zetten hegyes Mecsek és Zen­gő vidékére, sőt az azon túli tájakra is. Ez pedig nem a terepfelszín, hanem az erdő volt, mely egyrészt irtatlan, „régi, azaz nagy fákkal borí­tott, esetleg már korhadó növényzetű, helyenként ko- párosodó”, azaz ó, avult volt, másrészt valószínűleg óvott, talán a fejedelmi család va­dászterületéül szolgáló, tilos erdő volt. Az olyan erdőről pedig, mely az előző bekezdés idéze­tében szerepel, 1967-ben, az Akadémia gondozásában meg­jelent „Magyar nyelv törté­neti etimológiai szótára” azt mondja, hogy „avas”. S ez ugor—magyar szó, ősi örök­ségünk. Már 1236-ból említ az Etymologiai szótár olyan erdőt, melynek ez a neve: „Süva, que uulgo Owos nun- cupatur." Erdő, melyet köz­nyelven Avas-nak hívnak. Az új etimológiai szótár szerint a szó keletkezése két­féleképp magyarázható. © Származhat a „régi” jelentésű „Ö”, illetve a „megöregszik” jelentésű „avik” tőből, mely­hez — s képző járult. © má­sodszor az óv, „őriz” ige — s képzős származéka lehet s a név ez esetben óvott, tiltott erdőre, erdőrészre vonatko­zik. „Lehetséges, hogy mind­két úton jöttek létre „avas” erdőnevek” — állapítja meg végül a szótár. Avas. Na igen, csakhogy ennek a szónak első hangzója a nép ajkán már igen korán leko­pott. Talán névelőnek érezte a népi nyelvérzék: Így: „a vas” s így az avas erdőből he­lyenként a „vaserdő” lett. — Akárcsalt az egregyi Abelur- ma-ból Bélurma, illetve Aba- ligetből a szüllősi, töttösi mély népi rétegek ajkán: Baliget. i De az avas — vas csonku- lásra a Mecsek vidéken Ba­ranyában és másutt is számos példát tudunk felhozni. Így pl. 1421-ben a Vas megyei Vasalla község még Avasaly- lya. De maradjunk Baranyá­ban. Görcsöny körül s tőle délre egykor „irdatlan” erdő terpeszkedett. Körülölelte Gör. csönyt, tőle délre Öcsárdot, Farkasfát, Kisdért, Poborbak- sáját, Monyorósd határában leterjedt egész a faluig, Bo- donytól keletre elérte a Mura patakocska völgyét, néhol át­lépte azt s felkapaszkodott a viszlói Várhegyre is. (A visz- lói hegyalján ma is van Avas­alja dűlőnév.) Az erdőből mára alig ma­radt valami. Legnagyobb ré­szét kiirtották, azonban a mai szántók neve még emlékeztet rá, hisz a Cser, Cserfai, Cser­hát, Cserföld, Kerekcser, Gyertyán erdő. Körtéles, Sű­rű, Felső erdő. Alsó erdő, Ka- nyó erdő stb. szántók helyén egykor erdőnek kellett lennie. De egykori erdőre utal az öreg irtás. Nagy irtovány, lázi. Lázoki, Vágót erdő, (Mánia határában Vágót pusz­ta is egykori irtáson épült), s a bennünket oly közelről érdeklő Vasvágó dűlőnév is. A Vasvágó sík terület, Ócsárdtól nyugatra fekvő szántó és tövében rét. Neve alapján azonban egykor Avas erdő, amit kivágtak s ekkor lett Avasvágó, majd Vasvágó. Az erdőirtás nagyon régen történt, hisz II. József kato­nai felvételi térképén (1780) e helyen már nyoma sincs az erdőnek. Hasonlóan igen ko­rai irtásra utal a Lázi is, hisz ezt az „irtás” jelentésű jövevény szavuhkat már ré­gen nem használja nyelvünk. Hogy az erdő hol ért véget? Ott, ahol az Avasalja, Avas­szól stb. nevű dűlők előkerül­nek. Így Monyorósd falu fe­lett ma is él még a Vasalja dűlőnév. A Vas megyei példa bizonyítja, hogy ez valamikor Avasalja volt. Másrészt a név bizonyítja, hogy az erdőnek itt vége volt, az erdő „avas” volt s hogy a nép azt hanya­gul, „népiesen” csak Vaserdő­nek ejtette. Mint mondtam, Szőllősön, a Mura parton szintén megsza­kadt az erdő s ezt az Avaszel- jes, Avaszéli, sőt Abaszél dű­lőnevek bizonyítják. (Erről a dűlőnévről külön nyelvészeti tanulmányt kellene írni). — Fontosabb azonban, hogy a ré­giségben itt álló Avas erdő is ZSELIC Vas volt a nép ajkán. Ugyan­is itt az Avas-szélen feltűnik a Vaskapu helynév. Arra gondolnánk, hogy itt olyan kapu állt egykor, mely­nek anyaga vasból volt? Ö nem! Az Avasba e tájon a középkorban „Nagy út” tor­kollott. a siklós—görcsönyi út. Ennek ócsárd—görcsönyi sza­kaszát még nemrég is Vásáros útnak hívta a nép. Ha az úton át, az itt kezdődő erdő­be minden további nélkül be lehetett volna hajtani, úgy nem kellett volna ide kapu. Azonban ez az erdő védett, tiltott, óvott, régiesen Óvos — Avas volt, az eléje állított ka­pu is Avas, illetve népiesen, hanyagul: Vaskapu. Namármost E helyütt 1354- ben okleveleink már telepü­lésről tudnak. Tehát a kapu ennél régebbi. Hisz az útzáró­nál előbb csak őrség állott. Ennek elég volt egy szél­védő, vagy egy tető. De az utas megvámolása vitára adott alkalmat. Meg kellett állni. A feszültség okot adott az ivásra. Tehát csárda épült. Mivel az út forgalmas volt, hasznosnak látszott ide is te­lepülni. Kialakult egy kis ház­csoport. Erről emlékeznek 1354-ben. De a XIV. századi fejlődés nem volt oly lendületes, mint ma. Egy ilyen település ki­alakulásához idő kellett. Azaz a Vaskaput legkésőbb a XIII. század végén állították s így az Avas-Vas csonkulás még ennél is korábbi kell legyen! Ennek az Avas-Vas erdő­nek több útvonalon is kapu­ja volt. Így Vaskapu dűlőne­vet ismerünk Garé és Szőke felöl is az Avasszélen. Utób­bi helyen Ördögbarázdája ne­vű sáncodás is van a kapu­helyen. Az Ócsárd környéki Avas erdőtől keletre Turony. Bisse, Kistótfalu határában is tilos, azaz Avas volt az erdő. Ma már ebből is csak foltok van­nak, de régi térképeink még őrzik emlékét: Felső-, Alsó­avas, Avasalja (Turony) Avas erdő, Avas alatt (Bisse) Avas, Vaserdő, (Tótfalu) Avas (Áta) stb. Íme, itt is feltűnik a Vas­erdő. Beszélnünk kell a Pécsvá­radi alapítólevélben szereplő Mons Ferreus = Vashegy tö- , vében fekvő Várkony község határában előjövő „Közel- vas" dűlőnévről is. Ennek elő­tagja nyilván olyan értelmű, mint a közel-kelet kifejezé­sünkben az előtagnak. Közel- avas az Avasnak a falu szé­léig benyúló része. A mesz- szibb erdő a Távol-avas. A nép azonban ezt is cson­kította s így ejti. talán éppen az Avas első hangzójának ere­detileg hangsúlyos, sőt nyúj­tott volta miatt: Közel-a vas. Sőt így is gondolja, hogy itt a felszínhez közel vasat .le­het találni. S hivatkozni is lehet arra, hogy a szomszéd Pusztakis falu határában egy­kor megkísérelték a vasbá­nyászatot. A „Közel a vas” helynév azonban valójában arra utal, hogy itt, emögött az egész er­dő Avas = Vaserdő volt s egy­kor az a hegy is, mely azt hordozta: Vashegy, Mons' Fer­reus. Ezért a Vashegy tövi egyik kis település is: Vasas. S ennek az erdőszéli kútja a nép ajkán: Vaskút, patakja: Vasas. Az erdőhatáron kívüli falukút: Bálinti kút. Hogy a mai Mecsek erdő egykor szinte egész terjedel­mében Óvos-Avas erdő volt, arra a Vaskapuk hosszú sora utal. Hogy ezek mit tanúsí­tanak, erre legközelebb térek ki. Egyet azonban még most le kell szögeznem: a XIV. szá­zadi Zselic név csak a ma­gyarban előzőleg kialakult „Vas” fordítása lehet. Mert a magyar „vas” szónak is csak úgy van értelme ezen a nagy területű erdő és táj közös jel- zőjeként való használatában, ha ismerjük annak fejlődés­történetét: Óvos — Óvas — Avas -Vas. A már kialakult „Vas” név­nek önmagában itt semmi ér­telme nincs. Ha a Zselic nem a magyar „Vas” fordítása, úgy e tájon annak jelenléte semmivel sem igazolható, hisz a zselic szó fejlődéstörté­netében sem az „ó”, sem az „óvott” jelleg nem szerepel. Értelem nélkül pedig helyne­vek nem születnek, különösen nem ilyen kiterjedt érvényű használatban s főleg nem a bölcs honfoglalók korában, midőn minden névadásnak szinte szakrális jellege volt! Itt nem azzal szállók vi­tába, hogy évszázadok során a népek milyen sorrendben ér­keztek ide, hogy váltották fel egymást, hanem azt állítom, hogy ezen táj névadásában el­sődleges az ugor—magyar, az Avas, másodlagos a Vas a csak azután következhetett a Zselic, vagy Eisen és a korai „Mons Ferreus”. Honfoglaláskori történetünk tisztázásához pedig ezt le kel­lett szögeznem! Dr. Zsolt Zsigmond ÉRTESÍTJÜK VEVŐINKET, hogy kádár* részlegünk a III. kér., Budai Nagy Antal utcából átköltözött Pécs, Felszabadulás u. 16. sz. alá! VÁRJUK SZÍVES MEGRENDELÉSEIKET PÉCSI FATÖMEGCIKK ÉS JÁRMŰJAVÍTÓ KTSZ Fokozódik a : A Duna Gőzhajózási Tár-1 saság pécsi szénbányáinak igazgatóságáról szigorú utasí­tás érkezett az egyes aknák fizikai és szellemi dolgozói­hoz: 18-tól 42 éves korig min­den dolgozónak el kell me­nekülnie az oroszok elől. Több akna bányászai számára gyü­lekezési helyül a pécsszabol- csi labdarúgó pályát jelölték meg. A bányászok megfigye­lőket küldtek ki, hogy há­nyán gyülekeznek a parancs­ban megadott helyre és idő­ben. A pályán egyetlen ember sem jelent meg. A pécsi bányászok novem­ber második felében már nem vettek tudomásul semmiféle parancsot, semmiféle uta­sítást. A műszaki és ke­rületi vezetők között is vol­tak bátor emberek, akiknek ■»agatartása pozitív hatással fasiszta tenor I volt a bányászokra. Martinék kerületi üzemvezető novem­ber 27-én a szabolcsi felol­vasó terembe összehívta a bányászokat és felolvasta a kiadott katonai parancsot. Utána azt mondta: — Kérem, ezt vegye min­denki tudomásul, de azt is, hogy én nem menekülök el. A bányászok egy része azt úgy értelmezte: ha az úr nem fél itt maradni, akkor én sem. Utána néhány napi élelem­mel a tárnába és a bánya jól szellőző részeibe vonultak le, s várták az események alakulását. Vasasról, Hosszú- hetényről szintén nem me­nekültek el. A Ferenc József- akna bányászai hasonlóan a bányában szabotálták el a ki­ürítési parancsot. A komlói munkásság, kü­lönösen az illegalitásban dol­gozó kommunisták felkészül­tek a kiürítési parancs elsza- botálására, a bánya berende­zéseinek megmentésére. Az volt a parancs, hogy az erő­műben a gépeket le kell sze­relni, a szállítógépeket meg kell csonkítani, és az embe­reket élelemmel ellátva nyu­gatra kell szállítani. A bánya vezetőségének és a kirendelt katonai alakulatoknak sike­rült is leszereltetni az összes turbinát, csak egy maradt épen. A Kossuth-aknán azon­ban a munkások nagy erőfe­szítések árán meggátolták a szállítóakna megcsonkítását. A komlói munkások vörös zászlót készítettek, s novem­ber 29-én este azzal fogadták a szovjet csapatokat. A kom­lói kommunisták 29-én üze­netet kaptak Zobákról, hogy a szovjet csapatok Mániánál vannak. A szovjet előőrsök azt szeretnék tudni, van-e ellenállás Komlón. .Arra kér­ték a komlóiakat, ha nincs ellenállás, akkor világítsák ki a várost. így történt, hogy a szovjet csapatok villanyfény­ben vonultak be Komlóra. A baranyai haladó erők a háború utolsó hónapjaiban és utolsó napjaiban mind job­ban tájékozódtak a hadiese­ményekről. E hírforrás köz­pontja a Kossuth rádió volt, amely a Szovjetunióban har­coló magyar forradalmi erők legjelentősebb propaganda or­gánumaként mind szélesebb tömegeket világosított fel. Igaz, hogy a fokozódó ter­ror következtében be kellett szolgáltatni a rádiókat, de a többszöri felhívás, többszöri razzia ellenére is szép szám­mal maradtak rádiókészülé­kek magánosoknál. Az illegális rádióhallgatás, különösen a csoportos rádió­hallgatás és az így szerzett hírek terjesztése szigorú bün­tetést vont maga után. Az egyik hírközpontot Krancz Pál szervezte meg édesapjá­val együtt, és a bányászok között jól kiépítette. Bekap­csolták a munkába Béznicsek, Steinmetz, Czöndör János, Báder János. Horvatics An­tal, Horvatics Antalné pécsi és baranyai lakosokat, akik továbbterjesztették a hallott és kapott híreket. A Kossuth rádió utasítá­sainak megfelelően jelszava­kat írtak a házak falára, üze­mekben, a bányatelepen és különböző községekben. Eb­ben a munkában bátran és odaadóan tevékenykedtek Treu András, Miklós József, Garai Dezső és Belmond An­dor. Folyamatosan és tervsze­rűen végezték e munkát. Má­za és Szászvár bányavidék környékén Horváth István szervezte a rádióhallgatáso­kat. Nagymányokon Pfeifer János bányalakatos lakásán csoportosan hallgatták a ke­letről jövő híreket. A m. kir. csendőrség mohácsi kapitány­sága 1944. október havi je­lentésében olvasható, hogy „Mohácson az angol és a szovjet rádió hírközléseit töb­ben hallgatják, nem csak családi körben, hanem széle­sebb körű összejöveteleket is tartanak”. A rádiófelhívások alapján készített falfestékek után a csendőrség és a rendőrség hatalmas apparátussal nyo­mozott. Egyik alkalommal, 1944 őszén Krancz Pálék cso­portja Pécsett, a Volksbund gimnázium falára nagy be­tűkkel írták fel: Hazaáruló bitangok! Le Hitlerrel! Le a nácikkal! Le a háborúval! A pécsi rendőrség a falfestés után közel 50 baloldalinak vélt egyént letartóztatott Más­nap ugyanazzal a festékkel és jelszavakkal, de másutt újra beken téli a falakat. A rendőrség egyik vezető tisztje bosszúsan jelentette ki: „Is­mét bakot lőttünk!” A helyi haladó, baloldali erők propagandamunkája fo­kozódott és erősödött a há­ború utolsó napjaiban. A mohácsi csendőrkapitányság 1944. október havi esemény­összesítő jelentése az aláb­biakban foglalja össze a ha­ladó erők tevékenységét, pro­pagandájuk lényegét: „Orosz­országban sokkal jobb, mint Magyarországon, mert ott mindenki egyforma. A hábo­rút is az oroszok nyerik meg, mert sokkal jobb és több fegyverük van, mint nekünk. Magyarországon nem érdemes dolgozni, mert nem fizetik meg. Ne is dolgozzon senki! Mind bolond az, aki a ter­ménybeszolgáltatásnak eleget tesz! Jönnek már az oroszok, majd azok elintézik az urakat és a kakastollasokat. Majd másképp lesz itt minden, ha a dicső orosz hadsereg be­jön.” Fehér István t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom