Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

f?69, június 6, Dunűnttni tutv 10 A pedagógusok férfi—nő aránya: 1:1 Milyen a svéd közoktatás? Usztályletszém 28 — Gazdag anyagi ellátás, szövevényes iskolahálózat — Kabar Ferenc útibeszámolója Svédország. _ Évtizedek óta i rigykedve gondolunk erre az országra, m'ert elkerülte mind­két világháborút Felesleges magyarázni, hogy ez a kettős j szerencse mit jelent egy or- i szág gazdasági életében. — Svédország ma Európa leggaz­dagabb állama, a legmagasabb életszínvonallal. Így van ez az oktatásügyben is, hiszen a közoktatáshoz is elsősorban pénz kell. Most egy interjúra nyílott alkalmunk, amellyel ponto­sabb képet kaphatunk a svéd oktatásügyről. Az előzmény: a svéd—magyar kulturális egyezmény egyik pontja ér­telmében a két ország kölcsö­nösen egy-egy közoktatási szakembert küld egymáshoz, hogy az oktató tevékenység korszerűsítését tanulmányoz­za. Az idén Kabar Ferenc, Pécs város Tanácsa V. B. Mű­velődésügyi Osztályának okta­tási csoportvezetője képvisel­te Svédországban a magyar közoktatásügyet és tanulmá­nyozta Stockholm és Észak- Svédország húsz alsó- és kö­zépfokú iskoláját. — Milyen a svéd közokta­tás szerkezete? — Iskolai hálózatuk kiala­kulása igen hosszú folyamat volt, mert náluk rendkívüli szabadsága van az egyes köz- igazgatási egységeknek, az is­koláknak, sőt, az egyes neve­lőknek is. Így aztán minden­ki más módon egyekezett ki­elégíteni a szülők és a gyer­mekek igényét. Ebből jött lét­re a mai, most már országo­san egységes hálózat: csak az alsófokú oktatás kötelező, de ez 7 éves korban kezdődik és 0 éven át tart. Tehát 16 éves korig mindenki köteles rend­szeresen'' iskolába járni, csak utána mehet középiskolába, vagy szakmát tanulni. Ezek az életkori határok a gyermek fejlődését tekintve igen jók. — Hogyan korszerűsítették a svéd iskolákat, először is anyagi vonatkozásban? — Kiválóan. Legszembetű­nőbb az oktatógépek alkalma­zása. Nincs sokkal többféle, vagy különlegesen szellemes gépük. De nagyon sok van és nagyon jó minőségű. Továbbá régebben alkalmazzák ezeket, s nyilván nagyobb rutinnal. Aztán hihetetlen bőségben áll rendelkezésükre a gépek hasz­nálatához szükséges nyers­anyag, például film, magnó­szalag, dia. Amíg nálunk a teszt rendszerű oktatáshoz az iskolák, a tanárok maguk kör- rnölik, szerkesztik, sokszoro­sítják a feladatlapokat, oda­kint rendkívül olcsón, több­százas kötegekben vásárolha­tók a legkülönbözőbb össze­állítású feladatlapok. Svéd­országban ugyanis nincsen egységes tanszerellátás, hanem jobban a mi oktatási rendsze­rünkből? — Az egyik: nálunk a mun­ka és a gyakorlati évek sze­rint árnyalt a pedagógusok fizetése. Másik: a négy plusz kettes szakközépiskolai for­mánk. ami az övékénél sok­kal egyszerűbb, s szakmacso­portokhoz nyújt alap>ot. S a harmadik: hogy nálunk min­den középiskolából lehet min­denféle felsőfokú oktatási in­tézménybe jelentkezni. Náluk ez merevebb. Fölcfessy Dénes Tanácskozás a szerv­átültetés alapkérdéséről Csütörtökön az I. számú Sebészeti Klinikán kétnapos kerekasztal konferencia kez­dődött a legkülönbözőbb or­vosi szakmák képviselői — immunológusok, allergoló- gusok, onkológusok, mikro­biológusok, sebészek, bel­gyógyászok, urológusok, ra­diológusok stb. — részvéte­lével a szervátültetés szem­pontjából alapvetőnek szá­mító immunológiai kérdé­sekről. Gömöri Pál akadémikus megnyitó szavai után a ki­lökődés minél korábbi felis­merésével foglalkoztak az előadók és a hozzászólók, is­mertették a hazai elméleti és állatkísérleti kutatások eredményeit, a kilökődés alaki és klinikai jeleit. sok cég versenyez egymássá minél választékosabb, jobl minőségű, olcsóbb tanszer, se gédeszköz előállításával. Id< j tartozik: a svéd rádiónak é: I televíziónaü a miénknél sok kai nagyobb szerepe az okta tásban. — S a szervezeti korszerű sítés? — Itt fordított a helyzet, i miénk a jobb. Nálunk ugyan is az általános iskola telje sen egységes, s a középisko Iákban is a tiszta profilra tö­rekszünk. Ezzel szemben Svéd­országban mind az alsó-, mine a középfokú oktatás rendkí vül szövevényes, áttekinthe­tetlen. Maradjunk csak az al­sófokúnál. Ott az utolsó évek­ben, tehát a 7., 8. és 9. osz­tályban 9 féle típus van. A gyerekek ezek közül szaba­don választhatnak. Ha egy tí­pust legalább hat tanuló vá­lasztja, azt már oktatják. Per­sze, így is sok közös tantárgy marad. De ez a 9 féle változat nem a pályaválasztáshoz, vagy továbbtanuláshoz igazodik, ha­nem — a mi kifejezésünkkel élve — közismereti tárgyak szerint változik, például egyik csoportban heti 8 órában ta­nulnak svéd nyelvet, vagy matematikát, a másikban csak heti ötben. A középiskolák túlságos árnyaltsága pedig na­gyon megnövelte náluk az óraszámot: heti 34—35-re, szemben a mi heti 30—32 óránkkal. Sőt, mivel öt napos a tanítási hét, ez annyit je­lent, hogy a hét 5 napján reg­gel 8-tól délután fél négyig iskolában van a tanár és diák, s utána holtfáradtan megy haza. — Még néhány kérdés: mennyi odakint az osztály­létszám? — Az állami statisztika sze­rint országos átlagban 28. de sehol sem láttam 21 gyerek­nél többet. Az átlagot való­színűleg náluk is a falvak rontják, mert a korszerű út­hálózat, az óriási gépkocsi- park, a modem tiszta falvak ellenére ott is vonzóbb a vá­rosi élet a pedagógusok szá­mára. — A pedagógusok között milyen a férfi-nő arány? — Ötven-ötven százalék? — Es Pécsett? — A nők javára 82:18, — Mennyi a svéd pedagó­gusok fizetése? — A miénknek körülbelül négyszerese. Viszont a lak­bérek a fizetésnek több mint húsz százalékát felemésztik. — Az iskolai gyermekétkez­tetés? — Tizenhat éves korig min­den gyerek teljesen ingyen étkezik. — Végül az ön elmondása alapján mi tetszett nekik leg­Százezernyi szobrot kínáfgat a hegy... Szabadtéri szobormúzeum Jövőre adják át a közönségnek tunk. Sőt, ahogy hallom, a közeljövőben már... De, ami e közeljövőt illeti, adjuk át inkább a szót Zsif- kó Ferencnek, a Siklósi járási Tanács elnökhelyettesének, aki „kapunyitás” óta egyik fő pat- rónusa a meghívottaknak. — Szálláshelyükön, a volt Gyijnóthy villában az idén már hidroforral biztosított hideg-meleg víz és hűtőszek­rény várja a vendégeket. És ezúttal nemcsak a szobrászo­kat. festőket, hanem a kera­mikusokat is, mert még a sze­zon vége előtt elkészül a ke­rámiaégető kemence, de be- szerzünk egy rézkarc nyomót is.. hogy csak a fontosabb kel­lékeket említsem. Megkezdték és jövőre befe­jezik a villa körüli parkosí­tást is. A ház előtti tágas tér­séget virágágyásókkal, pázsit­tal és gyümölcsfákkal telepí­tik be, s ebbe a nemcsak sze­met gyönyörködtető miliőbe kőpadokat helyeznek el, ami­ket természetesen az itt dol­gozó művészek képeznek ki Voltaképpen csak június közepétől kezdődne idekint a szobrászok igazi szezonja, de első hírnökeik már május kö­zepe óta birtokukba vették a gigantikus „műterem” — vagy ahogy ők ezt sokkal prózaiab- ban mondták — a „faragóte­lep” egyik szellős, napos da­rabkáját. Gáti Gábor egy miniatűrnek számító női portrét, a Derko- vits-díjas Bányai József pe­dig egy életnagyságú női ak­tot formál. Dolgoznak rendü­letlenül. mintha pallér állna a hátuk mögött. — Iparkodni kell, mert né­hány nap múlva lejár a tur­nusunk, és bizony van még rajtuk igazítanivalónk bősé­gesen — véli Gáti Gábor. Munkájukról alig-alig ejte­nek szót, mondván, hogy azok­ról csak elkészültük után il­domos beszélni, viszont nem győzik eléggé dicsérni a kör­nyezetet. Beleértve mindent és Amatőr könyvterjesztők Főként a nők vásárolnak — Nőtt a forgalom a könyvhéten Amatőrök, mert nem fog­lalkozásként űzik a könyvek árusítását, mint a könyvesbol­tok eladói, hanem munkaidő alatt, után és bármikor, amint néhány perc áll a rendelke­zésükre, hogy újabb olvasókat szerezzenek. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat üze­mekben dolgozó megbízottai- ról van szó, akik közül sokan már másfél évtizede dolgoz­nak a hálózatban. Kováts Tituszáé a Kesztyű­gyár utókalkulációjában dol­gozik. — Május 28-án 3000 Ft-ot fizettem be, június 3-án pedig 2000 Ft-ot — mondja, amikor a könyvheti forgalom­ról érdeklődöm. — Melyek a legkeresettebb könyvek? — Szabó Magda új regé­nye, a Kolozsvári Grandpierre Emil és természetesen Berkesi András. Az ismeretterjesztő művek ugyancsak szép szám­ban fogynak. — Milyen az arány a fizi­kai dolgozok cs az alkalmazot­tak között a könyvvásárlás­ban? — A fizikai dolgozó vásár­lók száma háromszor akkora, mint a többi dolgozóé. Az is érdekes, hogy főként a nők vásárolnak nálam. Bár a Kesztyűgyárban sok női dolgozó van, viszont Ko­váts Tituszné megfigyelése nem egyedülálló, mert a MÁV igazgatóságon, ahol a férfiak vannak többségben az állo­mányban, mégis ^ nők vásá­rolnak több könyvet — 110—120 állandó vásár­lóm van -*■ mondja Czifra Jenő, akit éppen nemrégiben jutalmaztak meg' a jó terjesz­tésért. — Sajnos, éppen most voltam beteg, így a könyvheti propagandát most kezdem el intenzívebben. Egészen más módszereket igényel a terjesztés a Tüdő- szanatóriumban, ahol Szabó Izabella a Művelt Nép Könyv- terjesztő megbízottja. — 150 en dolgoznak nálunk, s ebből 90-en vásárolnák könyvet, 60-an rendszeresen. A szekrény, amelyben a könyve­ket tartom, állandóan nyitva áll. Még akkor is, amikor nem vagyok itt Aki elvisz valamit, beírja. — Mi fogy a könyhéten? — Teljesen elfogyott Ká­rolyi Mihályné emlékezése, az Együtt a száműzetésben. A Szép verseket és az új Mol­dova regényt ugyancsak el­kapkodták. A könyvhét ered­ményei még nem állnak a rendelkezésemre, de azt el­mondhatom, hogy' január óta 53 000 Ft-os forgalmat bonyo­lítottam le. A beszélgetések alapján egy tapasztalatnak örültem a leg­jobban: a terjesztők nagyon készültek a könyvhétre, de nem felejtették el, hogy a könyv ünnepe után is helyt kell állniuk, folytatni kell, immár ■ csendesebb ünneplés­sel, a könyvek megszeretteté­sét. Maxafké László mindenkit, akik révén lehe­tőségük nyílt alkotószabadsá­guk sajátos kiaknázására. — Hát nem csodálatos? — mutatott körül Bányai Jó- szef a sziklafalakon. — Ha elgondolom, hogy ez a hegy százezernyi szobrot kínálgat, és én kedvemre válogathatok a szeszélyes alakú sziklatöm­bök között, ez már önmagá­ban Is alkotásra csábítja az embert... Pedig ők, már megállapo­dott, műtermes művészek, vagy ahogy ők mondották „szabad úszók”, akiknek még csalc pénzt sem hoz a konyhá­jukra a háromhetes „turnus”. Ugyanis az elkészült szobro­kat a leendő szabadtéri mú­zeumra hagyják és ennek fe­jében csupán a 31 forintos napidíj és a szállás a fizetsé­gük. S mégis? ... — Hát. ha csak ezt néz­nénk, akkor a mi számunkra valóban megfontolandó len­ne az alkotÓ6zabadság ilyen­fajta eltöltése, de itt egész másról van szó, — mondotta Bányai József. — Talán a leg­kevesebb az, hogy a város za­jától távol, korlátlanul élvez­hetjük a jó levegőt és a vi­dék .szépségeit, mert ennél sokkalta nagyobb előny az, hogy ha kis időre is, de meg­szabadulunk a műterem mes­terséges miliőjétől, ami nem egyszer becsapja még a leg­gyakorlottabb mestert is. Mert megtörtént már, hogy a négy fal között nagynak, monu­mentálisnak látszó mű azon mód elsatnyúlt, amint a térbe, illetve a rendeltetési helyére került. És manapság, amikor a modern szobrászatnak tö­rekvése is, hogy a tájba ter­vezze, illetve helyezze el a művet, akkor talán már mon­danom sem kell. hogy mi­lyen hasznos tapasztalatokat jelent számunkra ez a néhány hetes szabadtéri munkálko­dás is. Gáti Gábor a „komfortju I kát” \-ette védelmébe. * — Mi csak hálásak lehe­tünk mindenért. A kiadós kosztért, a kényelmes szál­lásért, nem is beszélve arról, hogy még a megmunkálandó j anyagot is a helyünkbe szál- i Iftják. na és az. hogy az idén j fedeles faragószint is kap- 1 saját ízlésük, elképzelésük szerint. És megváltozik a ..fa­ragótelep” képe is. A rövide­sen munkába álló dózerekkel előbb lesimítják, majd tera­szosan képezik ki a térséget és, ahogy Zsifkó Ferenc mon­dotta, a jövő évi várfesztivál alkalmából már a turisták számára is megnyitják a sza­badtéri szobormúzeumot. Rit­ka élményben lesz részük, hi­szen a kész müvekkel bené­pesített téren, ráadásul alko­tás közben is láthatják a mű­vészeket. P. Gy. es színes. Pollack Mihály em­lékezete (Pabst László), Az el­ső évek (dr. Anderle Ádám)j Az iskola ifjúsági mozgalmá­nak története (Stelcz István), A műszaki tantárgyak fejlő­dése (Várady Zoltán), Felnőtt­oktatásunk történetéből (Eré­nyi Antal) —, hogy csak a legjelentősebb írásokat említ­sem. A huszonöt évet átfogó évkönyv attól a naptól — 1943. szeptember 1-től —, is­merteti a Pécsett folyó építő­ipari műszaki középkáder kép­zés történetét, hogy megnyílt a 48 tanulót oktató Felső Épí­tőipariskola. Ez a város min­dig híres volt kezdeményező­készségéről (a pécsi aknász­képző is egyike volt a legel­sőknek), az Építőipari Tech­nikum fejlődésének elemzése azonban valami mást is bizo­nyít: csak azok a kezdemé­nyezések életképesek, melyek messzemenően fig.yelembe ve­szik az élet, a mindennapi ter­melő munka reális igényeit. A valamikor egyosztályos isko- lácska 25 év alatt 400 tanulós intézetté nőtt, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy az iskola mindig azt tanította, amire „odakint” szükség volt. Érdekes, sőt izgalmas olvas­mány valamennyi írás. Az is­kolai élet, a tananyag, az ok­tatás fejlődését bemutató do­kumentumok egy nagy ívelé­sű, de sajnos rendkívül ellent­mondásos kor hű képét adják. Számok, nevek. 1946,47-ben 81 tanuló volt. 1948-ban 92. Az­tán meghirdetik az első ötéves terv monumentális építési programját: tízezer új mér­nök, technikus kell ... Meg­változik a név (Ipari Gimná­zium), korszerűsödik a tan­anyag. De aztán más is tör­ténik. 1950: részletek egy jegyzőkönyvből. „Az alapszer­vezet nyári munkájának a klerikális reakció elleni küz­delem a legfontosabb terüle­te ...” És egy másik hasonló feljegyzés: „Az ellenség meg­figyelése és ártalmatlanná H&- tele minden tagnak kötelessé­ge ... — Ma már, közel húsz év távlatából szinte senki sem emlékszik erre, mintahogy azt is mind többen felejtik el, milyen hihetetlenül nehéz és felelősségteljes munkát végez­tek — gyerekfejjel! —, az ezekben az években szárnyra bocsátott, munkás- és paraszt­származású technikusok. Du- napentele, Komló, Kazincbar­cika ... — mindenütt ott vol­tak a pécsiek is, azok, akiknek most itt sorakozik e szerény kötet zárófejezeteként a ne­vük. Ezeregynéhányszáz fiú és lány. Ha másért nem, hát ezért érdemes volt megcsinál­ni ezt a könyvet. Újra meg újra végig lapozom a kora­beli felvételekkel díszített cik­keket, s mindig ugyanazt ér­zem: az a jó iskola, amely teljes egészében sohasem en­gedi el egykori „gyerekeit”... Egy ilyen jelentős jubileum szinte kötelezővé teszi a szám­bavételt, az összegezést. Ügy gondolom azonban, kár lenne huszonöt évet várni a követ­kező kötettel, mintahogy az is nagy kár lenne, ha más isko­lák is csak akkor adnának ki hasonlót, ha egy ilyen jelen­tős dátumhoz érkeznek. A már megemlített szerző­kön kívül Takács Károly, Bog­nár József, Wunderlich Jó-i zsef, Sz. Szabó László és Ifjú Irma írásai találhatók a kö­tetben. És még egy figyelem­re (és követésre) méltó érde­kesség: a kiadás költségeit a technikummal szoros kapcso­latot fenntartó vállalatok fi­zették. B. S. Csepel D 450-es típusú jö Állapotban lévő gépjármüvét vennék. „CSERE IS LEHETSÉGES” jeligére a SaJlaj u, hirdetőbe. J t Huszonöt ev Jubileumi évkönyvet adott ki az Énítöinari Technikum A fennállásának negyedszá zados jubileumát ünneplő pé esi Pollack Mihály Építőipar Technikum és Szakközépisko la kellemes külsejű és rendkí vül tanulságos tartalmú év könyvvel lepte meg a várost A Debitzky István igazgat« által szerkesztett kötet lapoz gatáSa közben szinte észrevét lenül úrrá lesz az emberen a: intézet iránt érzett szimpátia a nagy gonddal megírt tanul mányok, visszaemlékezések é: ismertetők ugyanis egyetler mondanivaló szolgálatábar állnak: eredményeket csal szívós, lelkiismeretes és hoz­záértő munkával lehet elérni A tartalomjegyzék gazda*

Next

/
Oldalképek
Tartalom