Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

t969. Június 4. minammi nnpio 8 Sikerrel zárult a KGST-tanácskozás Kitűnő munkafeltételeket találtunk Aisóbélatelepen Információcsere és összefogás nélkül nincs tudományos haladás Mint azt korábban már je­lentettük, május 29-én hét KGST-tagország — Bulgária, Magyarország, NDK, Lengyel- ország, Románia, Szovjetunió és Csehszlovákia —, bánya- biztonsági szakembereinek részvételével a Mecseki Szén­bányák alsóbélatelepi üdülő­jében ülést tartott a Tanács Szénbányászati állandó bizott­ságának 4. számú — egészség- ügyi és munkavédelmi kérdé­sekkel foglalkozó — műszaki­tudományos tanácsa. A mun­kaprogram befejezése alkal­mából Garamvölgyi János, a tanács nemzetközi elnöke, a Mecseki Szénbányák igazgató­ja, tegnap délelőtt fogadta la­punk munkatársát, s rövid nyilatkozatban ismertette a mostani ülésszak jelentőségét. — A 4. számú műszaki-tu­dományos tanács most ülése­zett tizedik alkalommal. Mint azt különböző forrásokból már a nagyközönség is jól tudja: a KGST e szervének a bá- nyamunkásság egészségügyi és biztonsági helyzetének állandó javítása a feladata. Munkánkat éves, illetve ötéves munkater­vek alapján végezzük. A ta­nács tagjai évente kétszer — ebből egy alkalommal Ma­gyarországon —, találkoznak. A mostani ülésszak azért bír különös jelentőséggel, mert ez a tizes jubileum — s az ez idő alatt elért eredmények —, egyértelműen bebizonyítottak, bogy gyors és megbízható in­formációcsere, illetve hatékony összefogás nélkül lehetetlen lépést tartani a tudomány ha­ladásával. A bélatelepi tanács­kozás egyik legfontosabb na­pirendi pontja éppen a még szorosabb együttműködés meg­alapozása volt: elkészítettük az 1971—75-ös évekre szóló programjavaslatunkat, melyet a Szénbányászati Állandóbi­zottság hivatott jóváhagyni... A jubileumi ülésszak dele­gátusaival érkezett haza, il­letve Alsó-Bélatelepre, Pap Ferenc, a KGST szénbányá­szati osztályának munkatársa, a 4. számú műszaki-tudomá­nyos tanács titkára is, aki Moszkvában, a KGST közpon­ti apparátusában teljesít szol­gálatot. A Szénbányászati Állandó- bizottság munkájával, illetve felépítésével kapcsolatban a 4. számú tanács titkára el­mondta, hogy a bizottság el­nöke a Lengyel Népköztársa­ság szénbányászati miniszte­re. A munka hat specializált tudományos munkacsoportban folyik, melyeit közül egy a Garamvölgyi János-vezette bá­nyabiztonsági szekció. A bá­nyatervezéssel foglalkozó ta­nács elnöke lengyel, a kül­fejtésekre specializáló NDK- beli. a mélyművelési tanácsé szovjet. Még két — rendkí­vül nagy jövő előtt álló' — tanács vari: a széndúsítással és a külfejtésekkel foglalko­zó. Az előző elnöke csehszlo­vák, az utóbbié szovjet, ami­ből világosan kiderül, hogy minden tanács elnöke abból az országból való, mely a leg­figyelemreméltóbb eredmé­nyeket érte el az érintett te­rületen. Ahogy az már magas szintű nemzetközi tanácskozások al­kalmával lenni szokott: a megbeszélések utolsó napja minden korábbinál forgalma­sabb volt. Már koradélelőtt megérkeztek a vendéglátó­ipari vállalat szakemberei — este nagyszabású zárófogadás keretében írták alá a közös­nyilatkozatot —, nyomdába vitték a jegyzőkönyvek anya­gát, majd megfogalmazták, il­letve magyarra fordították a sajtó számára készült tájé­koztatót. Eszerint: a tanács megvizs­gálta egy újfajta bányamentő széndioxid patron alkalmazá­sának lehetőségeit és megál­lapította: az NDK által ki­fejlesztett készülék jobb a korábbiaknál, a patron al­kalmazása kényelmes légzést biztosít. Ugyancsak megvizs­gálták a Lengyel Népköztár­saság kutatói által konstruált Valika közlekedik Nagyon türelmetlenül várta ezt a napot a kis Vucskics Valika. Sehogysem tudta meg­érteni: ha azok a bácsik meg­ígérték neki, hogy négy-öt nap múlva itt lesz a kocsi, akkor miért nem hozzák már. Pedig a bácsik nem feled­keztek meg róla, csak éppen más dolguk is volt és nem tudták ezt a munkát olyan gyorsan elvégezni, mint sze­rették volna. A MÉV központ­jának Steinmetz Miklós kar­bantartó brigádja a Dunán­túli Naplóban megjelent levél alapján határozta el, hogy a már évek óta használaton kí­vül lévő betegkocsit átalakít­ják, hogy ez a kilencéves, mozgásszervi beteg bogdásai kislány a maga erejéből is tudjon közlekedni. Kedden érkezett el a nagy nap, s Valika reggel még nem is sejtette, hogy délután már kocsi tulajdonosként” megy az iskolába. A brigád képviselői otthon keresték, de a szom­szédból került elő. Egy néni támogatta a bizonytalanléptű kislányt. Mikor meglátta a kocsit, szinte futott volna, hogy mielőbb kipróbálhassa. De Gál Jenő vízvezetékszere­lő hamarabb odaért hozzá a kocsival és nagy szeretettel segítette elhelyezkedni Valikát az ülésen. Meghatottan figyelte min­denki a kislány első bizony­talan próbálkozását a népte- len kocsiúton. Nagy igyeke­zettel forgatta a hajtókart, _ s irányította a kormányt. Még elkelt a segítség, de pár perc múlva — talán ő maga sem vette észre — már egyedül ment. Aztán meg-megállt. A gyenge fizikumú kislányt ha­mar kimerítette a szokatlan erőkifejtés. ‘„Fáj már a ka­rom” — mondta és inkább vi­aett körül az egyre szaporodó sokaságon, amelyben egyszer­re megpillantotta édesanyját is. A határban kapált és on­nan szaladt idáig, hogy lássa kislánya frissen szerzett tudo­mányát és a jó embereket, akik segítettek rajtuk. Szótla­nul állt pillanatokig, nem is tudta, hogyan köszönhetné meg ezt a nagy-nagy jóságot Aztán elhomályosuló szemmel alig hallhatóan mondta: „Kö­szönöm ...” Fischer Jenő bri­gádvezető egy „használdd egészséggel!” jókívánság kísé­retében még megcirógatta a kislányt. H. L bányamentő-telefon használ­hatóságát. s annak rendsze­resítését a tagországok bá­nyamentőállomásai részére ja­vasolják. Napirenden szere­pelt a kis- és nagyfeszültsé­gű bányavillamossági beren­dezések rövidzárlat elleni vé­delmének kérdése is, mely tárgyban további kutatások szükségesek. A tagországok delegátusainak egyöntetű meg­állapítása szerint: Alsóbéla- telepen kitűnő munkafeltéte­leket találtak, s a megbeszé­lések ez alkalommal is a köl­csönös megértés, illetve őszin­te segítenlakarás jegyében zajlottak. B. S. Hazánkba látogat Barnard proíesszor A Bécsi Atomenergia Ügynökség június 16— 20 között konferenciát rendez Budapesten a biológiai szövetek sugár­sterilizálásáról. A konferenciára az atomenergia ügynökség meghívása alapján a magyar fővárosba érke­zik Christian Barnard professzor, a fokvárosi Groote Schuur kórház szívsebésze, a világ első szívátültetésének végre­hajtója. Dr. Szotáczky Mihály nyújtotta át » jelvényt Jacques Dehaussy dékán­nak, Erwin Melichart professzornak és Kazimierz Opalek tanszék- vezető professzornak A pécsváradi vár ásatásai Tegnap Pécsváradon tartott ülést a Pécsá Já­rási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Megvitatták többek között a pécsvá­radi községi közös - ta­nács vb-munkáját, majd dr. Kiss Attila, régész, a Janus Pannonius Mú­zeum tudományos mun­katársa tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a pécsváradi vár ásatási munkáinak állásáról. Dr. Kiss Attila térké­pen mutatta be, hogyan haladt a feltárás a XX. századi szinttől lefelé, illetve térben hogyan rajzolódtak ki a vár kü­lönböző korú maradvá­nyai. A vár ásatásai 1964-ben kezdődtek, de csak 1966 óta folyik a munka nagyobb ütem­ben. Az ásatások során el­jutottak a Jagelló- és az Anjou-kori, majd az Ár­pád-kori szintig, azaz több helyen elérték a legalsó, eredeti szintet. Az ásatásak egyébként hétfőn, június 9-én kez­dődnek meg újra, s egész nyáron intenzíven foly­nak, Pécsett született neves horvát festő IQ. Jandó Jenő zongoraestje A pécsi Művészeti Szakközépiskola rendezte meg vasárnap este a Liszt Ferenc hangver­senyteremben ifjú Jandó Jenő zongoraestjét. A volt pécsi növendék most a Budapesti Liszt Fe­renc Zeneakadémia első­éves zongorafőtanszakos növendéke. A művész a Sallal utcai szülőházának udvarán. Zlatko Prica emlékezik Fél világ után szülővárosában rendez tárlatot Zlatko Prica emlékezik: — Igen, ez az az ablak, ide jött mindig a Mikulás. De hol a repkény a hátsó falról? Ml lyen jókat lehetett azon mász­ni. És most. hogy hívják a Ferenciek utcáját? Horvátul kérdi, pedig itt született Pécsett, s az első elemit itt járta a belvárosi iskolában. Akkor még be­szélt, most csak ért magyarul. A volt Ferenciek utcájában, a Sallai utcában laktak, a 22. számú házban. Ott járt tegnap és azt mondta, még a pince szaga is ugyanolyan, mint akkor volt, majd ötven éve és megmutatta a lépcső­fokot. ahol először hallotta az Adriai-tenger hangját. Ki tud többet Lengyelországról? Családias hangulat volt teg­nap este a Doktor Sándor Művelődési Házban megren­dezett vetélkedőn. A vetélke­dő mottója: Ki tud többet Lengyelországról. A vendégeket dallamos len­gyel népi muzsika köszöntöt­te. Az asztalon ott sorakoztak a győzteseknek járó ajándé­kok, díszesen faragott doboz, Lancur városból származó kerámiatábla, mely egy régi parádéskocsit ábrázol, hang­lemezek. krakkói népviseletbe öltöztetett baba. széles dí­szes szalag. A versenyen azok vehettek részt, akik a Lengyelországot bemutató kiállításon kapott szellemi totó-szelvényt jól ál­lították ki. Végeredményben nyolc versenyző állt rajthoz a középdöntőben. ízelítőül' egy-két kérdés: Sorolja fel, Lengyelország há dJanaai, mint panaszkodón né- rom legforgalmasabb tengeri kikötőjét? Miről nevezetes Ludwig Zámenhof? Melyik lengyel tengerparti városnak van több kilométer hosszú mólója, mely egyben a város sétánya is? A döntő előtti néhány perc szünetben megkérdeztem dr. Rymar Mieczyslaw-ot az „Or­bis” Lengyel Idegenforgalmi Tájékoztató Iroda budapesti vezetőjét, hogy van megelé­gedve a versenyzők felkészü­lésével? — Nagy örömmel hallga­tom a találó és helyes vála­szokat. Sok kérdésre azt hi­szem, hogy még a lengyelek sem tudnának helyesen vála­szolni. A döntőbe jutott verseny­zőket ugyancsak megizzasz­tották a fogas kérdések, me­lyek felölelték a lengyel po­litikai. földrajzi, művészettör­téneti, idegenforgalmi tudni­valókat. De jüto+t idő :" hogy a résztvevők bemutas­sák ügyességüket is. Itt, ennél a versenyszámnál a nézők legnagyobb derültsé­gére a játékvezető elmondta, hogy a sarki játékboltból köl­csönkapott kellék, az úszó­gumi átadásánál a lelkére kö­tötték, mondja el, hogy a sarki játékboltból való. jó mi­nőségű és még lehet kapni belőle. Valaki megállapította, hogy ez is az új mechaniz­mus. A vetélkedőt Csíki Mária a Hotel Turist portása nyerte. A második helyre Hausmann Zsuzsanna a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal elő­adója került. A jól „szereplő” nézők is ajándékkal térhettek haza. — Hangulatos, tanulságos játék volt, megérte. — Brigitta, a szomszéd sza­bó lánya volt a játszótársam, ő nyomta a fülemhez a búgó­csigáit és azt mondta: „Ugye, ilyen az Adriai-tenger?!” Zlatko Prica nem érte még el a hétéves kort. amikor Zág­rábba költöztek, s azóta is ott él. Eltekintve persze a hábo­rútól. 1940-ben végzett Ju­goszlávia legrégibb képzőmű­vészeti akadémiáján, a zág­rábi főiskolán, s utána elvo­nult a hegyekbe partizánnak. Hercegovinában, Dalmáciá­ban. Boszniában harcolt és szerkesztette a felszabadult területek egyik első könyvét: — Tessék, elhoztam egy példányt belőle. Négy hóna­pig rajzoltuk a kivégzett köl­tő, Iván Goran Kovácsics nagy versét, illusztrációkat rajzoltam hozzá és ejtőernyő selymébe borítottuk. Kétszáz litografált példányt terjesztet­tünk belőle a partizánok kö­zött. Az egykori pécsi kisfiú mű­vész lett, festő. Az akadémia elvégzése után rendezett még egy önálló tárlatot Zágrábban, aztán a háború elzárta a kö­zönség elől. De 1945-ben már részt vett a volt partizán fes­tők kiállításán, majd 1951- ben ismét önálló tárlata nyí­lott Zágrábban és Űjdelhi- ben. Azóta Jugoszláviában ti­zenkét alkalommal állított ki, de volt tárlata Párizsban, Dél-Amerikában, Velencében, Nyugat-Németországban, Ka­liforniában, s most először Magyarországon is lesz az év végén Pécsett. Ennek a tár­latnak a megbeszélése céljá­ból jött Fécsre. s még eny- nyit mond: — Nem vagyok realista festő, de nem is vagyok absztrak. Műveimben állandó a kapcsolat a való élettel. De a formákat már elvonatkozta­tom. Legközelebb talán az expresszionizmushoz állok. ■”“>dessy Dénes Dijoni professzor székfoglalója A magyar felsőoktatás 600 éves jubileuma alkalmával a Pécsi Tudományegyetem dísz­doktorává avatott dr. Jacques Dehaussy professzor, a Dijoni Jogi és Közgazdaságtudomá­nyi Kar dékánja tegnap tar­totta székfoglaló előadását az egyetem alulájában Az alma mater feldíszítve várta a francia vendéget, aki a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, dékánhelyettese va­lamint, Erwin Melichart, a Bécsi Egyetem államjogi és közigazgatási jogi tanszéké­nek professzora és Kazimierz Opalek, a Krakkói Jagelló Egyetem állam- és jogelmé­leti tanszékének vezetője tár­saságában lépett az emel­vényre. Dr. Szotáczky Mihály dékán köszöntötte a vendégeket, a tanári kar tagjait és a hall­gatókat, majd Dehaussy pro­fesszor „A nemzetközi jog forrásai és a jog nemzetközi forrásai” címmel tartotta meg székfoglaló előadását. A ta­nulmányt magyar nyelven dr. Tomanek Tibor ismertette. A székfoglaló előadás után dr. Jacques Dehaussy dékán­nak, Erwin Melichart profesz- szornak és Kazimierz Opalek tanszékvezető professzornak, a Pécsi Tudományegyetem dísz­doktorainak a díszdoktori és az egyetem jelvényét dr. Szotáczky Mihály nyújtotta át. Szabó Flóra harmadéves hallgató francia nyelven az egyetemi ifjúság nevében kö­szöntötte Dehaussy professzort majd virágcsokrot nyújtott át a dijoni, a bécsi valamint a krakkói egyetemi tanárok­nak. (Nagy) Honvédelmi versen \ Bükiösdön Vasárnap a bükkösdi gyer­mekotthonban tartották az út­törők honvédelmi versenyé­nek megyei döntőjét. A lányok közül első helyen az egerági iskola csapata végzett. — A győztes csapat tagjai: Bibics Ibolya, Varga Magdolna és Mikii Éva. Másodikak a nagynyárádi lányok, a har­madik helyet a komlói Ga­garin általános iskola csapa­ta szerezte meg. A fiúk ver­senyéből a mozsgói általános iskola csapata került ki győz­tesen. A csapat tagjai: Varga László. Nagy Tibor és őri Ferenc. Második Egerag, haf- madik Szigetvár csapata. Az első helyezettek vámlorserle- get, a másodikad harmadi­kak oklevelet, jutalomtárgya­kat és emléklapokat kaptak. i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom