Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

1969. Június 29. Dtmontmi navto A kitelepülő pesti vállalatok és Baranya Villamosipari dolgozók találkozója Siklóson Tájékozódási és autóverseny — Lovasbemutató Kulturális műsor — Éjszakai fürdés Harkányban Amióta ismeretessé vált, hogy „halálraítéltek” többtu­catnyi budapesti vállalatot — az ítélet így szólt: záros ha­táridőn belül ki kell települ­niük a fővárosból — sokak­ban felvetődött a gondolat és az óhaj: az „osztozkodásnál” legyen ott Baranya is, a ve­zetők hozzák le, csalogassák ide, akiket csak lehet. Hiszen iparilag csak közepesen fej­lett megye vagyunk, ráadásul kedvezőtlen az iparszerkezet Sőt, Baranya. Pécs nélkül, egyenesen az „iparilag fejlet­len” kategóriába sorolható, hiszen az ezer lakosra jutó iparban foglalkoztatottak szá­ma alig több mint 80, Pécs- csel együtt is csak 140 fő. Ara van Kellene ipar, kellene fővá­rosból kitelepülő vállalat, ter­mészetesen kellene. Nemcsak elsősorban Pécsnek (egyébként cikkünkben a továbbiakban Pécsről nem lesz szó!), de a megyének is. A kérdés vi­szont: milyen áron? Mert en­nek ára van. A letelepítéshez pénz kell, s nem is kevés. — Például az Elektroakusztikai Ktsz új, 3—400 fős komlói üzeme mindennel együtt 20 millió forintba került. Épüle­tet nem biztosíthatunk, hasz­nálaton kívüli malmok és kas­télyok már nincsenek a me­gyében. Egyedül közműves tel­ket ajánlhatunk fel. Ennyiért viszont egyik pesti vállalat sem települ ide. Baranya nem kijelölt me­gye a pesti kitelepítendő ipar számára, ezen a címen tehát nem számíthatunk központi támogatásra. A Megyei Ta­nács adhatna a fejlesztési alapjából, de erre most nincs előirányzat, égetőbb dolgokra kell a pénz: infrastruktúra, la- I kás, kommunális létesítmé­nyek, egészségügy stb. És a járási tanácsok?. Vajmi kevés a fejlesztési alapjuk, és ugyan­abban a cipőben járnak, mint a Megyei Tanács. Milyen le­hetőségeink vannak még? Sik­lós — banki szempontból — preferált terület, de csupán kedvezményes hitelért ki te­lepedik le? Említsük még a Dráva menti terület iparosí­tását; a területfejlesztési el­képzelésekben kiemelten sze­repel, ezt tehát központi erő­forrásból oldják meg. Bara­nya egyedül a bányászat visz- szafejlesztése ellenében kap­hat támogatást Itt egy kicsit álljunk meg. Fehér folt: a sásdi járás A Megyei Tanács tervosz­tálya nemrég körlevelet kül­dött ki a járásokba a Buda­pestről kitelepülő gyárak ügyé­ben. Jelezzék igényeiket, el­képzeléseiket, és hogy milyen támogatásban részesítenék az esetlegesen letelepülő gyárat? Nos, a járásokból beérkezett válaszokból kiderül: egy-két kivétellel csekély az érdeklő­dés, az érdektelenségre jel­lemző, hogy nem is érkezett mindenhonnan válasz. — Dr. Palotai Ferenc osztályvezető szerint mindez azt jelzi: nin­Négyszáz bolgár dalai érkezik holnap Baranyába A bolgár „Hősök Útján” mozgalom keretében hétfőn háromnegyed 5-kor 400 bol­gár középiskolás ifjú érkezik Pécsre. A KISZ Megyei Bi­zottsága ünnepélyesen fogad­ja őket a főpályaudvaron, majd a vendégeli a kora esti órákban városnéző sétán vesz­nek részt. Kedden egy negy­ven főnyi csoport végigjárja megyénkben azokat a helye­ket, ahol hazánk felszabadí­tásáért bolgár hősök harcol­tak és áldozták életüket. Így elmennek többek között Har­kányba, Siklósra, Drávacsehi- be és Drávaszabolcsra. Szer­dán a Vidám Parkban kul­turális program keretében if­júsági nagygyűlést rendeznek a bolgár vendégek tiszteletére. csenek a baranyai járásokban nagyobb munkaerő-feszültsé­gek, gondolva itt elsősorban a női munkaerőre. Ezzel kapcso­latosan tekintetbe kell venni a már folyamatban lévő és később belépő beruházásokat, amelyek enyhíteni fogják a munkaerő-feszültségeket. — Gondolunk itt az új Beremen- di Cementműre, a mohácsi se­lyemgyár rekontsrukciójára, valamint a komlói Elektro­akusztikai Ktsz és a Május 1. Ruhagyár további létszámnö­velési lehetőségeire. A nők foglalkoztatottsága nagyjából már Komlón is kielégítő, hisz jellemző például, hogy a Má­jus 1. Ruhagyár új részle­gében még több női munka­erőt foglalkoztathatnának, egyelőre azonban nincs elég jelentkező. A megye egyedüli fehér foltja a sásdi járás. Igaz, so­kan járnak Komlóra dolgozni, és számításba kell venni a szomszédos megyében lévő Dombóvár munkalehetőségeit. Ez a helység mint ipari köz­pont — a területfejlesztési j koncepciók szerint — erőtel­jesen fejlődik majd. Ugyan­olyan könnyen elérhető, mint Komló, enyhíthet tehát a munkaerőgondokon. A sásdi járás a kitelepülő budapesti vállalatok közül az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár va­lamelyik gyárrészlegét és a Mechanikai Mérőműszerek j Gyárát látná szívesen. Mit ajánlanak fel? Közműves tel­ket és anyagi erejükhöz mér­ten néhányszáz ezer forintot Ez persze édeskevés. A sásdi témát a Megyei Tanács terv­osztálya tovább elemzi, és tárgyal majd a Fővárosi Ta­náccsal az esetleges támoga­tás ügyében. Vétek raktárnak használni Akad további lehetőség Komlón, a Ill-as akna üzem­épületeit a Szénbányák át­adta a Május 1. Ruhagyár­nak, negyedrészét (!) most rak­tárnak használják. Vétek ezt annak használni. A modern gazdaságban különben sem nagyon raktározgatnak; le­került a termék a szalagról, viszi a kamion, nem azért ter­melnek, hogy raktározzanak. A III-as akna épületei igen alkalmasak komoly ipari üzem telepítésére, hiszen több csar­noka is van, a hozzátartozó szociális létesítményekkel. A szénbányászat — ha ez a folyamat a Mecseki Szén­bányáknál sokkal lassúbb is, mint másutt — visszavonuló­ban van, számolni lehet, és kell felszabaduló munkaerő­vel. A III-as akna épületei­ben — ' az üzem jellegétől függően — 300—500-an, vagy még ennél is többen dolgoz­hatnának, férfiak — köztük a bányászkodásra már nem teljes értékű férfiak — és nők vegyesen, nemcsak kom­lóiak, de a Máza és Szászvár környékiek is. — Valamilyen üzem letelepítését — a megyei tervosztály tárgyalásai ered­ményeként — a Fővárosi Ta­nács is támogatná anyagilag. A hírek szerint a Ruhagyár átalakításokba akar kezdeni, tehát berendezkedni a III-as akna épületeibe, ahol az alapterület alig felét használ­nák majd raktárnak. Az egé­szet átadnák viszont, ameny- nyiben helyette másfél-két millió forintért raktárt épí­tenének számukra, vagy to­vábbi helyiségeket biztosíta­na a bánya a munkásszállá­son. Jelentkező azonban nincs. Mindössze ánnyi előrehaladás­ról számolhatunk be, de ez biztató, hogy a tervosztály el­küldi a III-as akna alapraj­zát és részletes leírását a Fővárosi Tanácsnak, ahonnan továbbítják a kitelepülő vál­lalatoknak Nem szabad el­szalasztani a lehetőséget, nem is akarják. S végezetül mindazoknak, akik netán keveslik a fenti erőfeszítéseket, említsünk meg egy komoly nehézséget. Ba­ranyában a nem foglalkozta­tott munkaerő — tekintve a megye sajátos településszer­kezetét — nagyon szétszórtan jelentkezik. Több mint há­romszáz a községek száma. — Ipart erre koncentrálni ne­héz. Vajon hány községből kellene összetoborozni a mun­kaerőt, mondjuk egy ötszáz i fős létszámú üzemhez. Ráadá­sul nem biztos, hogy min­denkinek megfelel a kérdéses iparág, szakma. Ami Pécs városát illeti, a Városi Ta- J nács tervosztálya már felvet- j te a kapcsolatokat, és tárgya] j a fővárosból kitelepülő gyá- j rak ügyében. A megyei terv- j osztály véleménye szerint na-j gyón üdvös lenne Vasasra te- j lepíteni valamilyen üzemet, ez esetben a pécsiek mellett — j mondjuk fele-fele arányban —i Pécsvárad és Hosszúhetény körzetéből is foglalkoztathat- i nának munkaerőt. Miklősvári Zoltán Tegnap reggel folytatódott a 19. villamosipari találkozó Siklóson, illetve a járási szék­hely környékén. Délelőtt mű­szaki előadások zajlottak le, majd a kora délutáni órákban került sor sport és kulturális műsorokra. Pontosabban a természetbarátok körének tá­jékozódási versenye tulajdon­képpen már szombaton haj­nalban megkezdődött. Tájékozódási verseny... Mi is ez tulajdonképpen? Az in­dító, illetve a végállomás Gyűdön, az iskola előtti kis térségen volt. A déli órák­ban a versenyben részt vevő természetjárók — „bizisten” megérdemelten' — fogyasztot­ták el dús ebédüket. Mert ezek a fiatalok, középkorúak és idősebbek több mint tíz ki­lométert gyalogoltak — nem éppen kényelmes körülmények között. Muskát Ede, — a Ba­ranya megyei Természetbará- j tok Szövetségének elnöke, il­letve Lévai János, — a pécsi j Vasas Elektromos Természet- barátok szakosztályának veze­tője jóvoltából — a követke- ! zőket tudtam meg: I — Egy ilyen tájékozódási ! verseny résztvevői a sakk és a labdarúgás nehezebb motí­vumait élik át. Vagyis, meg­lehetősen nehéz szellemi és fizikai erőpróbán esnek át — mondották. Mutattak egy térképet, — amelyet százhúsz példányban sokszorosítottak. A térkép áb­rázolja Gyűd fölötti hegyvo­A legjövedelmezőbb üzemág: a burgonya és szarvasmarha Mit bizony ít Nem lehet általában gaz­dálkodni. Nem indulhatunk ki abból, hogy egy mezőgazdasá­gi termék előállítása általá­ban jövedelmező. — Konkrét időben, konkrét helyen és helyzetben kell megvizsgálni, hogy mi nyereséges és mi nem, mert ha nem így te­szünk, nagyon ráfizethetünk. Ebben a néhány mondat­ban lehetne összefoglalni an­nak a munkastílusnak a lé­nyegét, amely az utóbbi évek­ben honosodott meg a som- bereki Béke őre Tsz-ben. Az új. módszer legfontosabb esz­köze az önköltség-számítás, a közgazdasági elemzés. Szakosodni, de hogyan? Néhány példával illusztrál­juk, hogy mit értenek a som­bereknek a fentiek alatt. Né­hány éve, az új gazdasági mechanizmus hajnalán náluk is felvetődött, hogy szakosíta­ni kellene a termelést. Ke­vesebb növénnyel, esetleg ál­lattal kellene foglalkozni, mint korábban. A kérdés most már csak az volt, hogy mit hagyjanak el? A kertészetet? Egész sor olyan tsz-t találunk a megyében, ahol azt állítják, hogy a ker­tészet jövedelmező. Rádics József, a tsz főkönyvelője vi­szont megcáfolhatatlan ada­tokkal bizonyította, hogy n á- 1 u k — az ő konkrét termé- I szeti és közgazdasági viszo-1 nyaik között — az öntözéses! kertészet több mint tízezer fo- 1 rintos veszteséggel zárt hol­danként. az önköltsésszámítás ba és nem is célszerű, ha egyedül azt tesszük meg bűn­bakként. Ezt bizonyítja egyéb­ként a szarvasmarha is. Az utóbbi időben rengete­get beszélnek erről az üzem­ágról. A legtöbb tsz-vezető azt tartja, hogy a szarvasmarha nem, vagy alig hoz valami*, esetleg még ráfizetéses is, an­nak ellenére, hogy az állam bőkezűen támogatja az is­tállóépítkezéseket. A közel­múltban járt az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt külke- kereskedelmi osztályának ve­zetője Pécsett, s elmondotta, hogy előbb-utóbb valóhn új felvásárlási árakra lesz szük­ség. Hozzátette viszont, hogy egy intézkedéstől még nem lehet csodákat várni. Bármek­korák voltak a felvásárlási árak, mindig akadtak olyan — nem is kedvezőtlen körül­mények között gazdá'kodó — mezőgazdasági üzemek, ame­lyek veszteséggel termeltek. S vannak, melyek még ak­kor is nyereségesek, amikor n többség már a jövedelmek megcsappanásáról beszél. — Ezek közé tartozik Somberek, nielynél 1,2 millió forintos nyereséggel zárt a szarvas- marha-üzemág az eirnúlt év­ben. A somberekiek 3,90 fo­rintért állítanak elő egy li­ter tejet, 21,50 forintért egy kiló marhahúst. Egy holdra vetítve 1927 forintot hozott a szarvasmarha, míg a búza „csak” 1831, a kukorica pedig 1 763 forintot. Csupán a bur­gonya bizonyult jövedelme zőbbnek a szarvasmarhánál. I Somberekén? Somberekén 3731 liter veit az egy tehénre eső múlt évi tejhozam. Ügy véljük, ez az egyetlen számadat is sejtetni engedi, hogy milyen magas színvonalon áll Somberekén a szarvasmarhatenyésziés. Átlagos körülmények A sombereki föld aranykoro­na értéke csak 10, valamelyest alatta marad a megyei, illet­ve országos átlagnak. Sombe­rek tehát nincs előnyösebb helyzetben, mint mások, s hogy mégis ilyen jól prospe­rál (díjakat nyer, több mint 21 ezer forintra emelte az egy dolgozó tagra eső jöve­delmet stb.), abban igen nagy szerepe van annak, hogy fel­számolták a veszteséges üzem­ágakat, s nyereségessé tették azokat, amelyeket sok helyen veszteségesnek mondanak. Ehhez nyújtott igen nagy, pótolhatatlan segítséget, út­mutatást az önköltség-számí­tás, a konkrét közgazdaság] elemzés. M. L. — A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese tánc- és népi zenekara már egy hónapja Franciaországban vendégszerepei. Eddig csak­nem húsz előadást tartottak, s műsorukat több mint tízezer érdeklődő tekintette meg. A hathetes franciaországi út so­rán összesen ötven fellépésük lesz. nulatot, Csukma-hegy és Ten- kes-hegy között. A térkép fel­tünteti a tíz érintendő pontot, piros karikával jelezve, de persze a karikán belül lehet száz méter eltérés. Igaz, hogy a kör középpontja pontosan rögzíti a bélyegző helyét, de így is eléggé nehéz megtalál­ni egy ismeretlen, nagyon me­redek, fákkal, egyébb sűrű növényzettel borított terepen. Délután szintén dús prog- I ram ígérkezett. A siklósi ter­melőszövetkezet — terehegyi törzsállattenyészetének — lo­vasbemutatója 2 óra körül kezdődött. Igaz, ebbe bele­szólt a hirtelen érkező nyári zápor is. Ezzel egyidőben Nagyharsány és Kisharsány között húzódó légkábeles fo­gyasztói csatlakozók szakmai megtekintése volt, esőben, mély sárban persze ... Még az autós ügyességi verseny részt­vevői voltak a legszerencsé­sebbek, mert bár ez is egy­időben az előbbiekkel kezdő­dött, az eső nem vert be a kocsikba és a talajviszonyok is kitűnőek voltak. Ugyanis a versenyt a siklósi pályaudvar­tól a község irányába meg­épült, széles, aszfaltozott, na­gyon szép, — gyönyörű csa­ládi házakkal övezett — ut­cában rendezték meg. Traban­tok, Wartburgok, Moszkvicsok, Warszavák, Volgák versenyez­tek. Az úttesten zászlókat, piros-fehérre festett fabábú- kat kellett kerülgetniük, két perces időn belül. A versenynek voltak kedves kísérő jelenségei is. Az állo­mással szemben lévő — iga­zán szép, hangulatos vendég­lőben, amely kitűnő konyhá­járól és nagyszerű kiszolgálá­sáról még a szomszédos ju­goszláviai turisták körében is joggal híres — 130 fős lako­dalom kezdődött. A lakodalmi menet — megbontva az ilyen­kor szokásos merev szabályo­kat — lelassított és még a menyasszony izgult legjobban, hogy vajon a fekete Volga hibanélkül átvészeli-e a ne­héz pályát. Később egy termetes asz- szonyság jött kerékpárral, méltatlankodott is, amiért kénytelen a járdán tolni ma­sináját, „ .. .a sok, megbolon­dult felnőtt érthetetlen játéka miatt,..” Az esti műsorban a Pécsi Nemzeti Színház művészei, Horváth Eszter, Vári Éva, Mendelényi Vilmos és Galam­bos György szerepelt, Vörös László zongorakíséretével. A villamosipari találkozót aztán — mintegy ezer ember részvételével — harkányi, éj­félig tartó fürdéssel fejezték be, nyilván a x-észtvevők leg­nagyobb megelégedésére.. Hasonló volt a helyzet a cukorrépával meg a juhte­nyésztéssel is. Máshol nyere­séges, náluk viszont — dom­bosak a földjeik,, kevés a le­gelőjük stb. — elvitte a pénzt. Ezért a kertészet sor­sára jutott a juh és cukorré­pa is. Előtérbe került viszont egy olyan üzemág, amelynek még hagyománya sem volt. A somberekiek az idén már 420 holdon folytatnak vetőmag­burgonya termesztést. A krumplit a megye leg­több tsz-ében veszteséges, il­letve csekély nyereséget ered­ményező üzemágnak tartják, a somberekiek viszont hatezer forint tiszta haszonra tesz­nek szert belőle holdanként. Az igazsághoz híven, persze meg kell mondani, hogy a megye termésátlaga alig ha­ladja meg az alacsony 45 mázsát, a somberekiek pedig kétszer ennyit takarítanak be belőle holdanként. Így válik ugyanis érthetővé a miért. Csak az árak? A burgonya példája rávilá­gít arra, hogy nem mindig a felvásárlási árakban van ahi­Befejeződött a Péti Nitrogén Művek kétmilliárd forintos bővítése. — A Péti Nitrogén Művek bővítésére mintegy kétmilliárd forintot fordítottak. Ebből a hatalmas összegből központi javítóműhelyt, központi kutató és üzemi laboratóriumot, recirkulációs vízhűtő rendszereket, karbamid-üzemet, vízlágyítót, irodaházat, konyhát és ebédlőt építettek. — Teljesen felújították a közműveket, az út- és vasúthálózatot, elkészült a 1.20 kW-os foga­dó állomás. Dolgozóik részére iskolát, és óvodát, bölcsödét és 4 db tizennyolclakásos la­kóházat építettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom