Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

h». «flu» it, 3 HIN D E n F É L E — mindenről EURÓPA LEGPISZKOSABB VAROSAI 900 fiatal lány vonult fel a norvég főváros utcáin. Jelszavas tábláik fel­iratai azt állították, hogy Oslo „Európa legpiszkosabb vá­rosa”. Követelték, hogy az illetékesek gondoskodjanak a váró* rendszeres takarításáról. A !■«»■ bemnat Trlini f be! Milliméteres lépésekkel« de feltartóztathatatlanul. Az 1200 éves város évről évre két milliméterrel mélyebbre le­süllyed a tengerben az iszap- ba. Ugyanakkor az Adria víz- szintje évenként egy mm-rel emelkedik. Az ezer palota és majdnem száz templom alap­jai menthetetlenül elkorhad­tak. A homlokzatokat, a már­ványoszlopokat és a bronz­szobrokat az ipari gázok pusz­títják. Evenként 3500-an hagy­ják el örökre szülővárosuk széteső, patkány lakta falait. Több mint két évtizede hall­juk a riasztó figyelmeztetést: „Velence meghal”. Ami azon­ban mind a mai napig tör­tént a város pusztulásának el­hárítására, csak ügyetlen fol- tozgatás. Szinte túl késő is van ahhoz, hogy megmentsük ezt az egyedülálló várost. 2000-ben egyetlen ember sem léphet többé száraz lábbal a város hídjaira, templomaiba és palotáiba. 2000-ben a Szent Márk tér, ahol a turisták most galambokat etetnek, már harminc centiméterrel a ten­ger szintje alatt fekszik. 2000- ben már egyáltalán nem lak­nak a házakban, hiszen a földszintjüket már most la Requiem Velencéért Meg kell halnia! minden áradáskor ellepi a csatornák bűzös, mocskos vi­ze. Sok terv készült az euró­pai építőművészet köbefara- gott ékkövének. Velencének a megmentésére. Már ki is számították, hogy ez a vállal­kozás mibe kerülne: körülbe­lül 300 milliárd lírába. Rengeteg merész ötlet vető­dött fel a pusztuló város megmentésére. Egyes tervek szerint gátakat kellett volna építeni a tenger felé, mások szerint el kellett volna vezetni a vizet a csatornákból és a város alapjait megújítani és megint más ötletek szerint cementoltásokkal kellett vol­na megerősíteni az altalajt. A legkézenfekvőbbet azon­ban évtizedekig elmulasztot­ták. Nem tartóztatták fel a paloták és templomok szét­esését, még mielőtt a károk nyilvánvalókká váltak. Ha valaki ellátogat' Velen­cébe kora tavasszal, vagyis még mielőtt a turistaszezon megkezdődött volna, s amikor a februári nap bágyadt fé­nyében a piszok és a pusztu­lás még szembetűnőbb, akkor világosan látja: már elkés­tünk az egész város megmen­tésével. Velence egyedülálló város. Már a fekvése is: a vízből emelkedik ki, négy kilomé­terre a parttól. S 1200 évnél is régebben alapították. Ma már a világon az utolsó vá­ros, ahol az ember a mérce, mert nem léteznek autók. A város minden része gyalog el­érhető. S meggyorsította a város pusztulását, amikor év­tizedekkel ezelőtt megkezdték az első csatornák feltöltését, hogy Velencét összekössék a szárazfölddel. Ez nemcsak a város építészeti képét zavarta meg, hanem a 150 csatorna áramlását is. A víz napjainkban Velence ellensége, holott valamikor szövetségese volt. Az ár—apály változása évszázadokon át megtisztította a csatornákat, eltávolította belőlük a szeme­tet és a szennyvizet, amíg el­jutottunk oda. hogy évszáza­dunkban a szennyeződést az ipari szennyvizek Velencébe áramlása következtében nem lehet többé öntisztítással eltá­volítani. Sehol sem oly könnyű la­kást találni, mint Velencében. 1950-ben 369 üres lakás volt a városban, most már több mint 3000. Egyáltalán nem csábító e szép és romantikus város valamelyik házában él­ni. Száz épület közül 77-et restaurálni kellene. Száz ház közül 21 már olyan állapot­ban van, hogy a restaurálás lehetetlen. Minden harmadik házat tulajdonképpen lakha­tatlannak kellene nyilváníta­ni. Négy lakás közül három­ban nincs fürdőszoba, tíz la­kás közül kilencben nincs fűtés és minden második la­kás gombás, nedves. Ezekből a patkányoklakta, nem higié­nikus, széteső, nedves házak­ból az utóbbi húsz évben 60 ezer ember távozott raenekü- lésszerűen a szárazföldre. Ve­lence kétszeresen hal meg: nemcsak elsüllyed — ki k hal.­TOKRÓ TENGER: A föld­kerekség valamennyi tenge­rében a víz hőmérséklete a tenger mélységének arányá­ban csökken. Kivétel a Fe­kete-tenger. ahol éppen el­lenkező jelenség figyelhető meg. Az amerikai oceánog- ráfusok a Fekete-tengerben 1880 méter mélységben több olyan „forró pontot” talál­tak, ahol a víz hőmérsékle­te eléri a 80 Celsius fokot A VÖRÖS-TENGER KIN­CSEI: Egy amerikai oceá- nográfiai expedíció sok mil­lió dollár értékű réz-, cink-, ezüst-, arany-, valamint vas­ét mangánlelőhelyeket fede­zett fel a Vörös-tengerben, Szaud-Arábia területi vizein, a partoktól 115 kilométernyi távolságra, 2200 méter mély­ségben. OYÖOTTTAS KZtJSTBAICTA- BAN: Ax ausztriai Judenburf közelében egy telhagyott ezüst- bányában új asztmagyógyító ál­lomást létesítettek. Nem szervo- rett tormában már régóta gyó­gyították magukat » környék asztmásat, most viszont hiva­talos gyógyhellyé tog előlépni a bánya, ahol as ászt ma tikul és bronchttlkus betegségek le­küzdésének eredményeit szá- montartják Illetve vizsgálják az orvosok. Naponta egyórás íck- v ókúrát alkalmaznak a bányá­ban. Négyhetes turnusokban egyszerre 7* beteget kezelnek. SZÉPSÉGKIRÁLYNÖ: Ró­mában a 18 éves Zaira Fabb- ri diáklányt választották meg Olaszország 1969. évi szép­ségkirálynőjévé. Fabbri kis­asszony képviseli majd hazá­ját a május 16-án sorrakerü- 16 Miss Európa választáson. A LEG ILLATOSA BB VI­RÁG: Kevesen tudják, hogy minden virág közül a leg­illatosabb a kaktusz virága. Illata egy kilométeres kör­zetben érezhető. VEGE?: A Womens Wear Daily című felkapott amerikai női napilap hadat üzent a mi­niszoknyának. Azt állítja, hogy a mini ideje már lejárt. A har­cot olyan komolyan veszik, hogy nemcsak a napilap szer­kesztőnőinek, hanem a szer­kesztőségben alkalmazott többi nőnek sem szabad miniszok- Rjrában mutatkoznia. NÖVÉNYVÉDELEM NOR­VÉGIÁBAN: Norvégiában a parkok vagy közutak fáinak rongálásáért, az ágak törde­léséért a következő bünte­tést szabják a garázdálko- dókra: sajátkezűleg kell el­ültetniük három■ új fácskát A módszert nem ártana ná­lunk is alkalmazni... AZ ÖREG EUROPA: Európa lakossága a legöregebb a vllá- gon. Az európai országok lako­sainak 9,3 százaléka 65 éven fe­lüli. 2000-ben a tudósok számí­tásai szerint az európai lakos­ság 13,1 százaléka áll majd €5 éven felüliekből. HISZÉKENYEK: « Sun­day Times című londoni fo­lyóirat befejezte azt a köz­véleménykutatást, amelyből kitűnik, hogy Angliában minden harmadik felnőtt ember horoszkópot készíttet magának és rendszeresen lá­togatja a jósnőket TIZIAN-FESTMÉNYT TA­LÁLTAK: A mexikói Igna­cio Ramos Praslos bejelen­tette, hogy eredeti Tizian van a birtokában. Ramoe Praslos 1914-ben egy magán­személytől hat festményt vá­sárolt, amelyek eredetileg a San Jeronimo zárdában vol­tak. Csupán 55 év múltán derült ki, hogy az egyik festmény, amely Judást áb­rázolja, valóban eredeti Ti­zian. A szakértők a fest­mény értékét félmillió mexi­kói pesora (40 ezer dollár) becsülték. HASBASZtmAS SORÉRT: Egy nagyon szomjas osztrák férfi bezörgetett egyik este gyermek­kori barátjához, egy kocsmá- roshoz, hogy adjon neki egy üveg sört. A kocsmáros azon­ban a záróra után érkező ba­rátját ital nélkül visszaküldte, akiben olyan konok bosszú­állási vágy forrott ezután, hogy gyűlölete még másnapra sem apadt eL Mikor másnap este egy utcasarkon véletlenül ösz- szefutottak, kölcsönös szívélyes­séggel üdvözölték egymást, de az elutasított ember néhány másodperc múlva egy reszelő hegyes végével hasbaszúrta ba­rátját. „Ug”-«k a nyugati világban Az európai közösségek statisztikai hivatala leg­utóbbi kiadványában kö­zölte az alábbi adatokat: Legnagyobb kalóriafo­gyasztó Dánia napi 3330-al, a legnagyobb fe­hérjefogyasztó Francia- ország napi 100 gram­mal, a legnagyobb zsír­fogyasztó Dánia napi 158 grammal. Cukorfogyasz­tásban Anglia vezet ha­vi 4 kg-mal, halban Nor­végia évi 40,4 kg-mal, borban Franciaország évi 119 literrel. Az amerikai tojásfogyasztás évenként és fejenként eléri a 18,1 kg-ot (ha a kis tojást 17—20, a közepest 20— 25, a nagy tojást 25 xammnak számítják.) Különleges lakosztályok Szamba a börtönben Rio de Janeirótól 100 kilo­méterre fekszik Ilha Grande sziget, amelynek területe 180 négyetkilométer. A sziget te­rületének legalább egytized részét Guanabara állam bör­töne foglalja el. Nemrégen 150 különleges foglyot szál­lítottak ide, ezzel a sziget az egy lakosra jutó jövedelmek nagysága tekintetében az or­szág első helyét foglalja eL Itt talált „menedéket” Bra­zília néhány leggazdagabb embere. Közöttük van Car­los Imperial, a neves zene­szerző, Castor de Anrade, a híres „Bangu” futball-klub alelnöke, Carlos Teicheira, a „Madureira” futball-klub ve­zetője. A rendőrség által Ilha- Grande szigetére küldött Salzburgban kiállítást ren­deztek olyan kitömött mada­rakból, amelyeket a Föld kü­lönböző tájain már kiirtott az ember. Közöttük található egy olyan 40 centiméteres hosszú vándorgalamb, amely­nek nyársformájú, fémesen csillogó farktollai vannak, háta szürkésbaraa, hasaalja vöröses. Ez a galambfajta egykor milliószámra élt Észak-Amerikában és a XIX. században a terjeszkedő fe­hér telepesek lövöldözték ha­lomra, mivel húsát igen ked­velték. Utoljára 1907-ben lát­tak a szabadban ilyen fajta vándorgalambokat, 1914-ben milliomosok — az illegális lottó szervezői — a börtön­ben különleges privilégiumo­kat élveznek. Ez még a fog­ságot is kellemes és hasznos időtöltéssé teszi számukra. Carlos Imperial például há­rom kényelmesen berende­zett cellában lakik, Castor de Anrade pedig nyolc cel­lából álló „lakosztályban” rendezkedett be. A foglyok futballozhatnak, filmet és televíziót nézhetnek. Roko­naik és barátaik gyakran meglátogatják őket Imperi­al azt állítja, hogy a „sziget szépsége az ideális feltéte­lekkel együtt” felpezsdítette alkotóerőit. Már több szam­bát írt a börtönben, amelye­ket a bírósági eljárásra váró sorstársai esténként nagy él­vezettel énekelnek. pedig a Cincinnati állatkert­ben (USA) kihalt az utolsó példányuk. A kiállítás egy másik ér­dekessége a floridai elefánt- csontcsőrű harkály. Hatvan centiméter hosszával ez volt a legnagyobb harkályfajta, amelynek fekete tollruháját vörös bóbita díszíti. Salzburgban 1968-ban 91 ezer látogató (ebből 60 ezer külföldi) győződhetett meg arról, hogy viszonylag rövid idő alatt az embernek a ter­mészetbe való durva beavat­kozása milyen jóvátehetetlen károkat okozott csupán az állatvilágban. Jobbágyság Brazíliában Í Brazíliában 81 évvel a rabszolgaság hivatalos eltörlése után kénytelen a kormányzat bizonyos intézkedéseket hozni az óriás méretű munkaerő- i vándorlást kihasználó vi- í déki földesurakkal szem- ' ben. A száraz éghajlatú l ÉK-Brazíliából ugyanis \ valóságos emberáradat mozog a déli nagy ipari ! városok, — elsősorban Sao Pauló felé — abban a reményben, hogy ott sikerül munkát kapni. Azonban még az 5 millió lakosú világváros sem képes felszívni ezt a roppant tömeget, amely ;! céltalanul ődöng az ut- !; cákon, éjszaka zsúfolt tömegszállásokon lakik, de nem tud annyi élel- > met sem szerezni magá­nak, hogy jóllakjék. A kormány azonban e i súlyos társadalmi válsá­got nem akarja földre- || formmal megoldani, ha- > nem nagyon is elégtelen ! eszközökkel igyekszik a ; nagyvárosokba való ! áramlás ellen tenni. ! Tisztviselői a nagyobb > vasúti- és autóbuszpá- ! lyaudvarokon agitációt ! fejtenek ki az „éhség zó- ;! nából” érkező utasok kö- !; zött a délre való utazás : ellen, a a visszafordu­láshoz ingyen jegyet osz­I togatnak. Sao Paulóban pedig az analfabéta tö­meget írni, olvasni ta­nítják, arra számítva, hogy ezzel javítják a képzetlen embertömeg elhelyezkedési esélyeit. Mvitehetefian károk Emberek által kiirtott madarak kiállítása Kábítószercsempészek nyomában Négy évig öntudatlanul John Brockhouse chicagói ablaktisztító, miután három emelet magasból lezuhant lét­rájáról, fennakadt egy fán. Tisztában volt vele, ha a 30. emeleten csúszik ki lába alól a létra, egy egész erdő sem menthette volna meg a biz­tos haláltól. Miután ezt még egy baleset követte elhatá­rozta, hogy más foglalkozást választ. Munkát vállalt egy taxivállalatnál. Családja most már azt gondolhatta, hogy nincs többé ok az állandó ag­godalomra. Ekkor még nem sejtették, mekkorát tévedtek. Egy reggelen a bűnügyi rend­őrségről hívták telefonon a taxisofőr feleségét, és közöl­ték vele, hogy férjét leütöt­ték. A taxisofőrre egy járókelő talált rá, aki azonnal értesí­tette a rendőrséget, A rend­őrségen elmondotta, az tűnt fel neki, hogy két férfi gya­nús sietséggel távozott a taxitól. A sofőrt megoperál­ták, azonban nem tért magá­hoz. Mereven, tágranyitott szemmel feküdt kórházi ágyán, s nem reagált sém szúrásra, sem érintésre. Sőt még az éles kiáltásokra sem« amelyekkel orvosai a mély kábulatból fel akarták éb­reszteni. A rendőrség hiába várt arra. hogy magához tér­jen és hozzákezdhessenek a ki­hallgatáshoz. Orvosok utaztak a világ minden tájáról Chica­góba, hogy konzultáljanak gyógyításának lehetőségeiről, azonban egyetlen gyógymód sem hozott eredményt. A rendőrség a taxiban vé­res övét talált, amivel való­színűleg hátulról próbálták megfojtani a taxisofőrt. Egyébként ezt a nyakán talált nyomok is bizonyították. Sú­lyos fejsérülése pisztolyaggyal végrehajtott nagy ütéstől szár­mazhatott. Ennél többre azon­ban nem jutott a rendőrség. John Brockhouse 1318 nap után tért magához — írja a Schweizer Illustrierte. Megér­tette amit mondtak, de be­szélni nem tudott. Állapota azonban szcmmelláthatóan ja­vult. Amikor orvosai nap­tárt mutattak neki, amelyből kiderült, hogy négy év telt el kórházba szállítása óta, egész magán kfvtt Tolt. Azt hitte ugyanis, hogy csak né­hány órát töltött öntudatlan állapotban. Lassanként visz- szatért emlékezőképessége. Reszketeg betűkkel írta fel egy cédulára élményeit, arról a bizonyos négy évvel ezelőt­ti éjszakáról. Akkor éjjel egy utast vett fel a kikötőnegyedben, aki­nél bőrönd volt, és a város központjába vitette magát. Üt- közben még egy utast vett fel. Azok ketten a taxi utas­részében izgatottan beszélget­tek. Bár csak szófoszlányok jutottak el a vezető ülésig, azt azonban kivette beszéd­jükből, hogy az elsőnek be­szállt utas szemrehányást tett a másiknak, amiért nem volt időben a megbeszélt helyen, továbbá, hogy az árut már el kellene osztani. Brockhouse azt gyanította, hogy az áru nyilván kábítószer és kábí­tószer-üzérek nyomára buk­kant. Mivel nem jutott más az eszébe, utasainak azt mondta, hogy azonnal a kór­házba kell telefonálnia, mert felesége szül. Az utasok azon­ban átlátva a szándékon —» övét dobtak a nyakára és ütlegelni kezdték. A személy­leírás, amelyet négy év múl­tán adott támadóiról, elég volt a rendőrségnek ahhoz, hogy általános razziát rendeljenek el a kábítószer-csempészek között, és a két támadót rö­videsen elfogták. Az orvosok most arról vi­táznak, hogy a sokféle gyógy­mód közül vajon melyik hozta vissza a taxisofőrt a tudatos világba. John Krockhouse-nak újra meg kell tanulnia be­szélni, de hogy ezek után va­jon milyen munkát vállal majd. azt még nem tudta el­dönteni. 4 I t

Next

/
Oldalképek
Tartalom