Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 98. szám

fi Dunanmii namo 1969. máim ti ...dal, tűz, harc, szerelem ÍRÓK, KÖLTŐK MÁJUSRÓL, TAVASZRÓL A ZÁSZLÓ FORRADALMAS ERŐ — ... Csak azokat hívjuk, akik hisznek a győzelemben. Aki nem látja a célt, ne is tartson velünk, mert csak szenvedés vár rá. Sorakozza­tok fel, elvtársak, éltessük a szabadok ünnepét. Éljen má­jus elseje! A tömeg szorosabban ösz- szezárult körülöttük. Pável meglódltóttá a zászlót, úgy­hogy kibontakozott és úszott előre, vörösen, csillogva, mo­solyogva a napon... Nem lesz a tőke úr miraj­tunk ... — fújta Fégya Má­zin és százan meg százan ve­le zúgták: Elvész, aki a múltnak él... Pelagéja mosolygó szájjal lépkedett Mázin mögött. A fejek fölött látta a fiát és a zászlót. Körülötte csupa lel­kes arc és villogó, minden­féle színű szempár. Az élen Mázin, Pável és Andréj tele torokkal énekelték: A szabadság honába tartunk, Az igazság nekünk a cél... Szemközt is jöttek. Lár­más sokaság tódult a zászló felé, elvegyült a menetelők között és velük együtt áram­lott vissza. Lármájukat el­nyelte az ének. Pelagéja ráismert a dalra. Ezt énekelték otthon olyan halkan. Most itt az utcán ha­talmasan hömpölyög, hullám­zik és keményen, férfiasán hívja az embereket a jövő széles útjára, és nem titkolja az út nehézségét. Nyugodt, szép lángjában megolvad a múlt salakja, a megkopott érzések eloszlanak és hamu­vá ég az újtól való átkos fé- félelem ... (Maxim Gorkij: Az anya). FÉNY A JÖVŐBŐL Május 1. Az élet föltarajosodott, mint valami vörös kakas. Kiál­tás és mozgás. Szirénák. Valahol föleresztettek egy világító rakétát. Rikkancsok harsogó brossúrákkal. Az ég balda- chint mosolyog. Autók. Gyárkürtőkön búgnak a kürtök. A nap fölfelé röpül. Gyerekek nevetnek a szellőző iskolák előtt. Valaki a kö­vezetre terítette csodálatos köntösét. Ünnep! Ünnep! A forradalmas erő ünnepe. (Kassák Lajos: Máglyák énekelnek, 1920. Bécs) ELVTARSAK Es minden éjszakán a Wheeling Railroad dörgő vonatából a krumpliskert vigyázó lécein át egy széntőmböt dobtak a fékezők, s a rohanásból érdes hang röpült: Mikének küldjük ezt!... Mike McCoy fékező elvtársainak adassák csengő ajándékul ez a vers ma, gyönge tüdejét kiköpte Mike egyszer Ohio szeneskocsiján és meghalt a társaiért. S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnak nekünk a semmit ők — nekünk, kik újra élünk minden jó csókra, minden megújuló tavaszra, nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. (Paul Éluard: Május elsejéről május elsejére — Somlyó György ford.) VÖRÖS MÁJUS A város, az ország májust énekel a nyugat-magyaror- énekel... szági kommün forró közepé­Mit jelentett 1919-ben má- ben, Sopronban, a forróhitű Just énekelni? A szocialista • költő, a mártírrá lett fiatal embervilág jöttének tenni Bors László. Kis vidéki vá- vallomást és fogadni hűséget, rosok. faluvárosok lapjainak Májust dalol a francia meg- költői egyetlen boldog má- szállás fegyvereinek tövében jusi kórussá avatják a fegy- hősi és hű szívvel Juhász verek közé zsugorított orszá- Gyula Szegeden; a szociális- ta világszabadságra eszmél 8 Oláh Gábor a kálvinista Ró- (Barta Lajos: Májusok em­uiéban, Debrecenben; májust léke.) MINDEN NAPODON Vörös májusra vígan zöldellő Szabad májust hadd hozzon a Jövő! Legyen majális minden napodon Ó Ember, hittel én ezt dalolom. Hittel, reménnyel május ünnepén, Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én! (Juhász Gyula: Májusi óda — 1919. május) MATRÓZI ALMOK Ezer, kilencszáz és tizenkilenc volt, Május és májust hangulat, Mely tarka csendes bokrétába fonta A mély matrózi álmokat. A mély matrózi álmok ott fakadtak A kő-kaszárnya gyér, sovány füvén, Hol is Csihajda Pál szavát figyelte Húsz egynéhány vörös matróz-legény. (Madarász Emil: Csihajda) (B. Brecht: Mikéről és a szénről — Radnóti Miklós fordítása) FEKSZIK ALÉLTAN Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sárba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. (Radnóti Miklós: Száll a tavasz) EQYUTT Költészet, együtt jártunk mi ketten a harcban és a sztrájkban, dokkban, főivonuláson s a bányamélyben, és kacagtam, ahogy kijöttél a szénportól maszatos arccal vagy a fatelep friss jószagot ontó forgácsával hajadban. £s az útfélen többé nem aludtunk, munkások hada várt ránk mindenütt tiszta, frissen vasalt ingben és vörös lobogókkal. (Pablo Neruda: A költészethez — Somlyó György ford.) PROLETÁR SZÓNOK Beszélni kezdett, akadozott; és újra mondta ugyanazt; megállt. „Ez volt”, mondta és az asztalra tette a kezét. A tiszta rajzolatú szilárd kéz olyan volt, mint egy jókora tapasztókanál. Es mi bizalommal voltunk a ki nem mondott szavak, g a keze iránt. Kívül a termen zuhogva dőlt a fény. (J. Ritsaosz: Proletár szónok — Dudás Kálmán fordítása) Kolbe Mihály rajza SZÉL SÖPÖR De im hideg szél söpör át a juhar s a nyárfasor fölött..« A bozót szárazon zörög, becsapódik az ablakszárnya, lobban a villámlás tüze... És hirtelen a háztetőn fenn nyílik az ég gyors-reccsenően, nehéz robajjal s körűié minden ijesztő csöndbe dermed, — a kert némultan elborul g tavaszi áldásként ered meg a zápor, sustorgón zuduL (Ivan Bunyin: Fülemülék — Fodor András fordítása) 1945. MÁJUS Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — A keservek, bajok, dühök föl-fölmordulnak tajték-túrva — Ülök a tenger múlt felett s énekelni szeretnék újra, mint a madarak, s gyerekek! (Illyés Gyula: Buda, 1945. május) Egy emberibb világ ünnepe volt Kun Béláné emlékezik 1919. május 1-re Betegen fekszik, de az emlékezés varázsa erősebb, mint a kór. Fél évszázad múltán is eleven efővel idézi a nagy ünnep színes forgatagát, forró hangulatát. — 1919 áprilisának utol­só napjaiban válságos hely­zetbe került az első ma­gyar proletárállam. Riasztó hírek érkeztek a frontról, s talán ennél is riasztóbb értesülések a jobboldali és a centrista szociáldemokra­ta vezérek üzelmeiről. A tanácskormányt május 2-án le akarták mondatni. A forradalmi kormányzótanács ebben a kritikus helyzet­ben határozta el, hogy má­jus elseje megünneplésére mozgósítja az ország mun­kásait. Kun Béláné meghatottan kutat emlékei között. — Budapest utcáin elemi erővel ömlött el az öröm az első szabad május else­jén. Mintha a munkásnép így akarta volna megfnu- tatni nagy szívét és a pro­letárállamhoz való ragasz­kodását. Sok májusi ün­nepre emlékszem. Kolozs­vári ifjúkorom virágos, kedves majálisaira, a moszkvai lenyűgöző felvo­nulásokra, de mind közül ez az ünnep tette rám a legnagyobb hatást. Ilyen élményem nem volt sem azelőtt, sem azután. Dia­dalmas nap volt. Egy új, szebb, emberibb világ mu­tatta meg vonzó arcát. S melegen, mintegy új­ra átélve a régvolt órákat, beszéli el, hogy szinte egyik percről a másikra bo­rult ünnepi díszbe főváro­sunk. Vörös drapériák szí­nében ünnepelt a királyi Vár. Ormán a forradalom zászlai lengtek. A Lánchíd budai hídfőjénél diadalka­put emelt az ünneplő nép, a kapufeleket Marx és En­gels szobraival díszítették. A Vérmezőn tízezren ünne­peltek, a tér egy roppant méretű csarnokhoz hasonlí­tott, kék ég alkotta kupo­lájával.- A Duna is ünne­pelt, fellobogózott partok integettek a virággal díszí­tett hajóknak. S az ün­nepi pompa mindenütt nagy művészek ízlését dicsérte. Uitz Béla, Falus Elek, Pór Bertalan készítették az ün­nepi díszleteket. — Magam is egész nap kint voltam az utcán -c- folytatja Kun Béláné. — Az Andrássy úton, ahol zen­gett az Internacionálé, és reggel kilenctől déli egy óráig hömpölygött a fel­vonulók áradata. Nem volt dísztribün, nem voltak hi­vatalos delegációk, de Európa proletariátusa még­is eljött ünnepelni. A ma­gyar munkások között oszt­rák, lengyel, román, olasz, francia, cseh és szerb pro­letárok meneteltek. Fővá­rosunk népe 28 helyen gyülekezett. Dalok, táncok, forradalmi indulók ritmusa mindenütt. Kun Béláné arról emlé­kezik, hogy a lelkek mé­lyéből feltörő öröm a pesti polgárság javarészét is ma­gával ragadta. Csak a for­radalom nyílt ellenségei gubbasztottak lehúzott re­dőnyeik mögött. Bizakodás élt a proletárszívekben, s az utcákon hömpölygő ára­dat viharos örömében meg­érezték önmaguk erejét. Ahogyan a Vörös Újság írta: „Üzenet volt ez a má­jus elseje. A vörös szív ten­gerében úszó Budapest munkás százezrei, a ma­gyar proletariátus legjobb­jai üzentek a kapitalista hóhéroknak, hogy dőreség minden erőfeszítés: a kom­munizmus világa feltartóz­tathatatlan törvényszerű­ség, amely elsöpör az útjá- ból minden kicsinyes és go­nosz emberi mesterkedést.” — Kun Bélát aznap csak néhány percig láttam — emlékezik tovább Kun Béláné. — Korán reggel elváltunk, és csak este tud­tam meg, hogy sok helyen beszéli Virággal díszített gépkocsiról köszöntötte a felvonulókat, majd munká­sok, katonák, később fiata­lok fogták körül és kérték, hogy beszéljen. A többi népbiztos is így járta végig a várost, elvegyülve az ün­neplők között. Kun Béla fáradtan, mégis derűsen, bi­zakodással telten fejezte be a napot. „Gyönyörű volt. Tengernyi nép. Hatalmas erő” — mondta a nap ese­ményeire visszaemlékezve. De a gond, a megoldásra váró feladat is tengernyi volt. Kun Béla az ünnepi hangulatban sem felejthette el, hogy másnap már ke- ■ mény, kegyetlen küzdelmek várják. — Meggyőződéssel mond­hatom, hogy ez a csodála­tos nap neki is és mind­annyiunknak új erőt adott. Nagy szerepe volt abban, hogy néhány nap múlva, amikor a proletárhatalom sorsáról kellett dönteni, tíz­ezrek gyülekeztek a forra­dalom vörös zászlója alá, hogy fegyverrel tegyenek bizonyságot: a magyar nép színe-java élete árán is kész megvédeni a Magyar Tanácsköztársaságot. A betegség nem tűr hosz- szabb beszélgetést. Kun Bé­láné — bár szívesen kutat­na még kedves emlékei között —, búcsúzik. — Tíz éve már, hogy új­ra Magyarországon élek. Eleinte még ott lehettem a május elsejei ünnepségen, de most már korom miatt sem vonulhatok fel. De ami­kor a szép nap reggelén felcsendül a munkásosz­tály himnusza, ott ülök én is a televízió képernyője előtt. Gyönyörködöm az emberek örömében, a virá­gokban, a tavaszban, és új­ra meg újra átélem a fél­évszázad előtti ünnepet is, amely nehéz, hányatott sor­som fényforrása, büszkesé­ge volt... És máig is az. Kékesdi Gyula { á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom