Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
§969. április i& Dunontmt nap 10 3 Befejeződött a szocialista brigádvezetők III. országos kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) rolva. A dolog lényege az, hogy ez a kategorizálás szükségszerű — ha jelenleg nem is népszerű — lépés a szocialista bérezési elvek hatékonyabb érvényesítése . felé. Hogy ez mennyire sikerült, azt a gyakorlatban megvizsgáljuk. Itt józanságra van szükség és nem hangulatkeltésre. Kevesen tudják, hogy az I. kategóriába tartozók — országos átlagban — 1968- bam kevesebb jövedelmet kaptak, mint 1967-ben. A vezetők ugyanis korábban más módon, más címeken és nem is ilyen nyilvánosan kapták jövedelmüket. Lépés előre, hogy most e téren is tisztább a helyzet, és nyilvános a jövedelemelosztás módja. A dolog másik oldala pedig az, hogy a III-as kategóriába tartozó dolgozók országosan és együttesen 7— 3 százalékkal nagyobb nyereségrészesedést kaptak most, mint egy évvel ezelőtt. Ezután Kádár János így folytatta: — A szocialista brigád- mozgalmat a munkásosztály kezdeményezte, az egész nép felkarolta, és tíz év alatt óriási fejlődésen ment át. 1959 végén — amikor már mérhető volt a mozgalom — 130 000 ember vett részt benne, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghaladja a részvevők száma. A Csepeli Vasműben a dolgozók 74 százaléka, a Lenin Kohászati Művekben 72 százaléka, az alumíniumipari tervező vállalatnál 56 százaléka, az iparban általában a dolgozók körülbelül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már valódi népmozgalom. A kezdeményezők és a mozgalom derékhada a munkások, de igen örvendetes módon mind több alkalmazott, értelmiségi és mezőgazdasági dolgozó is bekapcsolódik. El lehet mondani: a szocialista brigádmozgalom átfogja a termelés minden területét, a társadalom, a családok, az egyének életét, tömegeket nevel, de hatása a mozgalom résztvevőin túl is érezhető. — A szocialista brigádok segítik a tervek teljesítését, hozzájárulnák a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Szeretném megemlíteni, hogy a mozgalom az utóbbi években a párt egészséges fejlődésének és utánpótlásának is egyik forrása lett A mozgalom feladataival, továbbfejlődésével kapcsolatban többek között hangoztatta: — A szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszó — a mozgalom jelszava — a szocializmus vagy akár a marxizmus—leninizmus vezető jelszavai közé is beírható és nagyon sokáig időszerű marad. E törekvésnek valójában egész népünk törekvésének kell lennie, és szerintem mindaddig időszerű lesz és mindaddig harcolnunk kell érte, amíg társadalmunk minden aktív tagjának úgyszólván életszükséglete nem lesz, hogy szocialista módon dolgozzon, tanuljon és éljen. — A szocialista brigádok vállalásai elsősorban a termeléssel kapcsolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problémák megoldására irányulnak, de kiterjednek a kultúra területére és a szórakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükségletekre és feladatokra gondolva, azt ajánlom, hogy a következőkben az eddiginél kicsit többet foglalkozzanak politikával. Összejöveteleiket használják fel arra, hogy körülnézzenek, mi van a politikában, a világban, s fordítsanak nagyobb figyelmet a politikai képzésre is. — Foglalkozzanak a szocialista kultúra kérdéseivel is. Nemcsak abban az értelemben, hogy elmennek színházba, megnéznek valami érdekes filmet és megbeszélik, hanem e mozgalmon keresztül is hallathatja szavát a munkásosztály, kifejezésre juttathatja, hogy mit igényel a kultúra művelőitől és hogy mit ért szocialista kultúra alatt. Kádár János befejezésül a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Magyar Népköztársaságnak azért van szava a nemzetközi kérdésekben és a nemzetközi helyzet alakulásában, mert a magyar nép a történelem élén haladó nemzetek sorába tartozik. A külpolitikában is szocialista elveket képvisel. Befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében sok sikert kívánt a szocialista brigádmozgalomnak, a mozgalom minden részvevőjének, majd a következő szavakkal zárta beszédét: — Pártunk rendíthetetlenül bízik a munkásosztályban, a népben. Minden tervet arra épít. hogy a nép magáénak vallja a szocializmus céljait és kész azokat megvalósítani. Ez így volt eddig is, és bizonyosak vagyunk benne, hogy így lesz a jövőben is. A szombati tanácskozáson számos felszólalás hangzott el, közöttük Földes Györgyé, a Mecseki Szénbányák brigádvezetőjéé, aki elmondta, hogy csapata áldozatokat is vállalt, amikor a vállalat érdeke azt úgy kívánta. 1964-ig más munkahelyen dolgoztak, akkor jelenlegi munkahelyükön sújtólégrobbanás történt, ez számos dolgozót elriasztott a bányától, a termelés veszélybe került, s ezért brigádja elhatározta, hogy kollektiven áthelyezését kérje erre a népszerűtlen munkahelyre. Azóta itt dolgoznak, s közreműködnek új fejtési módszerek bevezetésében, amelyek növelik a termelékenységet s egyben a munkát is biztonságosabbá teszik. Gáspár Sándor összefoglalójában sok sikert kívánt további munkájukhoz a szocialista brigádoknak, majd az elnöklő Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára bejelentette, hogy a résztvevők közül 171-en jelentkeztek hozzászólásra, s közülük idő hiányában csak 31-en szólaltak fel. Bejelentette azt is, hogy a tanácskozás teljes anyagát nyomtatásban rövidesen közreadják. Ezzel befejeződött a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása. A kBzép-svddországi Boras városából a Gallér! Siu Harader-ból 1 kapott meghívást kiállítás rendezésére Vincié Győző pécsi festő- 1 művész. A május végén rendezendő kiállításra 35—4(1 festményt kért a meghívó. A képeket magyar zsűri válogatja a közeli napokban. Vineze Győző az egyik kiállításra szánt, Balatoni hor- | gász című festményén az utolsó ecsetvonásokat húzza. Eredményes munkájuk elismeréséül Aranyérmesek Mind a négy kitüntetettel sikerült beszélnem az elmúlt napokban, de most, amikor jegyzeteimet rendezgetem, az a képtelen gondolat rohan, meg, hogy az interjúkat nem négy. hanem egy ember adta. Ugyanakkor, és tudom, hogy ha lehet, ez még különösebben hangzik, pontosan emlékszem még azokra a külsődleges különbségekre is, melyek szemémbe ötlöttek a négy helyszínen. Németh István irodájában például a három képre, meg is kérdeztem, miért pont ezt a hármat akasztotta ki. — A Lenin kép hozzáin tartozik, ugyanúgy, mint az a kis szobor a szekrényben — mondta egyszerűen. — A Hőerőműben állítják elő azt a villamosenergiát, amit mi a fogyasztóknak továbbítunk, a Széchenyi tér pedig... Nos, 1963 óta vagyok Pécsett, mondhatnám, hogy úgy érzem, mintha itt születtem volna, de ez a kép sokkal prózaibb okokból lóg kinn. Nézze csak meg jobban, a dzsámi ideiglenes díszkivilágításban van. Ha rátéved a tekintetem, rögtön eszembe jut, hogy a pécsi műemlékek díszkivilágítása még várat magára. Ráüss professzor „Igyon egy kis snapszot, szerkesztő úr!” — ajánlással finom szilvapálinkát tett elém. Bohenszky Szovjet miniszterhelyettes Pécsett N. V. Alekszandrov, az OSZSZSZK művelődésügyi miniszterének első helyettese vezette szovjet oktatási delegáció, mely a Művelődésügyi Minisztérium meghívására hazánkban tartózkodik — a magyar iskolarendszer és pedagógusképzés tanulmányozására pénteken este Pécsre érkezett. A szovjet vendégek tegnap délelőtt a Pécs városi Tanács épületében a város és á megye művelődésügyi szakigazgatási vezetőivel találkoztak. Papp Imre, a Pécs városi Tanács vb-elnökhelyettese köszöntötte a delegációt, bemutatta Márk Bertalant, a Tanárképző Főiskola igazgatóját, Bernics Ferencet, a Baranya megyei Tanács és Gábriel Józsefet, a Pécs városi Tanács vb művelődésügyi osztályvezetőit, majd a városban folyó oktatási és népművelési tevékenységről adott tájékoztatót. A véleménycsere után vendégeink a Tanárképző Főiskolára látogattak, ahol a tanári torral és a hallgatókkal beN. V. Alekszandrov miniszterhelyettes (jobbról), Papp Imre, Márk ’ Bertalan és Gábriel József. szélgettek. Később megtekintették a Vasarely-kiállítást, a Zsolnay-tárlatot, a székesegyházat, majd a mecseki kul- túrparkban töltöttek néhány órát* Műszaki konferencia a Szénbányáknál A minőségi feketeszenek p!aca korlátlan Nem túlzás: pattanásig feszült légkörben ülésezett tegnap délelőtt a Mecseki Szénbányák igazgatóságának műszaki konferenciája. Az ok: az új gazdasági mechanizmus feladta a leckét... Az 1968-as gazdasági év sikeres befejezése után az idei esztendő is jól indult, a második és harmadik hónapban azonban olyan mélyre süly- lyedt a minőségi színvonal, hogy hiába termeltek 40 ezer tonna pluszt az üzemek, a bevételi terveket nem sikerült teljesíteni. Ehhez jön az önköltség mintegy 12— 13 forintos tonnánkénti emelkedése, ami alapjaiban veszélyezteti a célultűzött, mintegy 120 millió forintos vállalati eredmény realizálását. Egyszóval: a törvény, melyről annyi szó esett mostanában — mármint- hogy a piac igényeit kell minden termelő egységnek szem előtt tartania —, kérlelhetetlenül hat. Pozsgay Károly műszaki igazgatóhelyettes helyzetelemzésében a minőség javítását nevezte a legfontosabb teendőnek, a kiváló minőségű mecseki feketeszenek piaca pillanatnyilag ugyanis korlátlan. A baj csak az, hogy a valóban minőséginek nevezhető szenek aránya mindössze 20 százalék ...; A minőségromlás grafikonja világosan kitűnik az árbevételi statisztikából is. Januárban. még 15 forinttal kaptak többet tonnánként a tervezettnél, februárban 5 forinttal, márciusban pedig már az előirányzat alatt voltak öt forinttal. A megrendelők igénye alapján egyébként mintegy 60 ezer tonnás többlettermelésre lenne lehetőség. A kérés az, hogy a kiváló minőségű szenet adó komlói üzemek — Béta, Kossuth és Zo- bák, — 6, 9, illetve 5 ezer tonnával teljesítsék túl eredeti előirányzatukat. A pécsi üzemek számára sincs mennyiségi plafon, a többnyire rendkívül gyenge szenet adó külfejtések termelését azonban visszaszorítják. Az első negyedév mennyiségi adatai egyébként a következők voltak. Terv: 1 030 400 tonna, tény: 1 071 880 tonna. Az üzemek közül Béta- és Kossuth-bánya emelkedett ki. A szocialista üzem címért dolgozó bétaiak például amellett, hogy önköltség-megtakarítást értek el 14 ezer tonna pluszt adtak. A Húsipari Vállalat megvételre keres 1 dbRapitox II/1. egybeépített tartőtartályú magasnyomású permetezőkannát Ajánlatot a vállalat Siklósi út 37. sz. alatti műszaki osztályára kérjük. Lyorgy is itallal kínált, vermuttal. Az is tisztán előttem van, amit Bujdosó László falusi tanítóskodása egyik legszebb emlékeként aposztrofált. Az akkor 29 éves pedagógust lepte meg talán legjobban, hogy mi mindent ki lehet hozni a fiatalokból, ha komolyan számítanak rájuk. Még 1948- ban, a budapesti VIT évében rendeztek ünnepséget Garé- ban, megmozdult a falu minden gyereke, magukkal ragadták a felnőtteket is,. végül a belépődíjakból annyi pénz gyűlt össze, hogy fedezni tudták egy gyarmati fiatal budapesti útjának költségeit és feljuthattak a VIT-re a község legaktívabb tanulói is. — ön hogyan látja, mivel érdemelte ki a kitüntetést? — kérdeztem elsőnek Bohenszky Györgytől. — Nem tudom — felelte tanácstalanul. — Amit eddig lettem szakmai, tudományos, oktatói, politikai vonalon, az kötelességem volt. — Az ember, kérem, amikor kitüntetést kap — magyarázta Ráüss Károly —, úgy érzi, hogy túlértékelték. Mert az, amit tettem ... — Jó az iskola — válaszolta Bujdosó László. — A tantes1 tület tagjai 90 százalékban ! nők, kijut nekik a „második műszakból”, de ez nem érződik munkájukon. Azt a sok oklevelet, amit a folyosón látott, nem én szereztem, hanem a munkatársaim. Németh István igyekezett tréfára fogni a dolgot. — Megöregedtem — tárta szét a kezét. — De hisz a kollégám alig egy hónappal ezelőtt, amikor önt a Bláthy-díjjal tüntették ki, azt írta, hogy a DÉDÁSZ kispályás labdarúgó csapatának tagja? — Igen, de mint tartalék. És éppen, mert akkor már írtak rólam, félek, hogy sok lesz a népszerűsítésből... És nagyon nem szívesen válaszol a vállalat eredményeit kutató kérdéseimre. Igen, 1963-ban, amikor a vállalat élére került, még nem tudtak osztani nyereségrészesedést. A második évben 4,5 nap, 1965- ben kilenc, tavaly pedig mér 22 nap jutott. Vezetékhossz? Hát az is növekedett vagy kétezer kilométerrel, de ez nem sokat mond az olvasónak. Bohenszky György „elismeri”, hogy a Megyei Kórház megszervezése nem volt köny- nyű feladat: a régi egyetemi épületek felújításával párhuzamosan kellett biztosítani a diagnosztikus és gyógyító munkához szükséges felszereléseket. S rögtön hozzá teszi, hogy a főorvosi kar és a gazdasági ' vezetők egységesen támogatták munkájában, enélktil kudarcot vallott volna. Ráüss Károlyt 1952-ben, amikor a mikrobiológia oktatását felvették a tantervbe, bízták meg az intézet megszervezésével és vezetésével. — Az épület szinte teljesen üres volt akkor, s ma több millió forint értékű modern műszerekkel rendelkezünk — jegyzi meg büszkén. Már egyetemista korában az akkor Preisz Hugó vezetése alatt álló budapesti mikrobiológiai intézetben dolgozott, az Országos Közegészségügyi Intézetben pedig Johan Béla, Tomcsik József és Lavreko- vich látván voltak a tanító- mesterei, portréik ott függnek szobája falán. Külföldi tanul- mányútjáról hazatérve a korábbinál háromszor hatásosabb oltóanyagot sikerült kikísérleteznie az akkor súlyos járványokat okozó hastífusz ellen, jórészt éppen ennek az oltásnak köszönhető, hogy a hastífusz nem egészségügyi probléma többé. Állhatatosan érdeklődöm további eredményei, a dysenté- ria elleni oltóanyag kidolgozása és továbbfejlesztése, a 110 dolgozat, monográfia és tankönyvfejezet iránt, az 1953- ban kapott Kossuth-díj felől, mellyel a csecsemőkori járványos bélhurut kórokozójának kitenyésztését jutalmazták —, de nem kisebb állhatatossággal tér ki kérdéseim elől. — A munkatársaimat, őket említse meg. Kétty Iván kandidátust, docenst, Kelemen Géza, Vörös Sándor adjunktusokat, Kontrohr Tivadar biokémikust, Vertényi Adél tanársegédet, Ralovich Béla aspiránst és a többieket, a munka eredményességéből rájuk ugyanakkora rész esik, mint rám. Bohenszky György elsősorban gyógyító orvos, belgyógyász, akinek a szakma minden ágával foglalkoznia kell. De ő is már első-másodéves medikus korában eljegyezte magát egy témával, a szívérrendszeri megbetegedésekkel, tudományos érdeklődését azóta is főként a megoldatlan diagnosztikus problémák kötik le. Tudományos és szakmai fejlődése jelentős állomásaként említi szovjetunióbeli tanulmányú tj át; Petrovszkij és Mjasznyikov professzorok klinikáján dolgozhatott. Bujdosó Lászlónak ez a harmincegyedik tanéve, korábban kezdte, más körülmények között. Egy hónapig szellemi szükségmunkás volt, majd Vasason a tanítóhelyettest helyettesítette... Különböző helyről indultak mind a négyen, más a munkájuk, más volt eddigi életük is, de egyben mindnyájan megegyeznek. Kiemelkedően megállják helyüket saját munka- területükön. vagy ha így jobban tetszik, teljesítik a kötelességüket. Kéri Tamás B Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadul! sának 24. évfordulója alkalmából eredményes mur kájuk elismeréséül dr. Bohenszky Györgynek, az orvostudc mányok kandidátusának, a Baranya megyei Kórház megb zott igazgatójának, Bujdosó Lászlónak, a pécsi 39-es dandá úti iskola igazgatójának, Németh Istvánnak, a DÉDASZ igas gatójának és dr. Ráüss. Károly tanszékvezető egyetemi tanái nak, az orvostudományók doktorának, a Mikrobiológiai Inti zet vezetőjének a Munkaérdemrend arany fokozata kitüntetés adományozta. (Üjsághír)
