Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

Diinantmi naoio 1969. április 26. Ittasan a volánnál A bíróságok gyorsított eljárással ítélkeznek A védekezés: „Csak 4-5 pohár sört ittam...“ A Pécsi Járásbíróságon az egyik büntetőtanácsnak úgy­szólván másra sem jut ideje, mint az ittas vezetők bűn­ügyének tárgyalására. „Itt a tavasz, mind többen nyitják ki a garázs ajtaját és indul­nak személygépkocsijukkal az országútra. összeverődik a kis társaság, ülnek az autóba és sok esetben közös ivászat- tal végződik a kirándulás, ahol a gépkocsivezető is fel­hajt a garatra. Ez is hozzá­járul az ilyen jellegű bűn ügyek - növeléséhez” — mond - ja a tanácsvezető. Szavait igazolja Purak Fe­renc pécsi lakos, vájár bűn­ügye is. Március lí-én há­rom ismerősével találkozott, akik arra kérték: vigye őket j az Éden bárba. Irány a bár! Hajnali három órakor már j mind a négyen alaposan a : pohár fenekére néztek. Be- í ültek a gépkocsiba és irány haza ... Azaz, egy rendőr még indulás előtt figyelmez­tette Purak Ferencet, ne in­duljon, mert ittas! — Hát akkor gyerünk taxival — mondták. Telefonálni akar­tak taxiért, ha a bárban lett volna telefon... — Akkor mégis a te kocsiddal indul­junk — mondták az ismerő­sök és beültek, indultak. — Vagy 30 méter után a rendőr megállította őket... Az ügy gyorsított eljárással került a bíróság elé: Purak Ferencet 2000 forint pénzbüntetésre ítélték. Ugyancsak március 11-én történt a következő eset is. Hajós József, az Utasellátó Pécsi Kirendeltségének dol­gozója már a munkahelyén jelentős mennyiségű szeszt fogyasztott, amikor két társa kérte: szállítsa őket haza gépkocsijával. Útközben a Hullám étteremnél „kis pihe­nőt” tartottak és a sörökről sem feledkeztek meg. Később két társát hazafuvarozta, majd éjjel a rendőrök a Kos­suth Lajos utcában állították meg gépkocsiját. Hajós Jó­zsef enyhe fokú alkoholos be­folyásoltság alatt állott. A Pécsi Járásbíróság 1500 fo­Hidasi 1 églagyár fizikai dolgozókat felvesz. Szállás és térítés elle­nében napi egyszeri étkezés biztosítva. Minden második szom­bat szabad. Jelentkezés a Téglagyár irodájában. rint megfizetésére büntette a gyorsított eljárással lefolyta­tott tárgyaláson. De nemcsak Pécsett, hanem a megye területén is számos gépkocsivezető hajtott ittasan az elmúlt hetekben. Kovács István a bükkösdi tsz trak­torvezetője a bükkösdi ital­boltban kezdte a napot, majd a szeszfőzdében folytatta és nagyobb mennyiségű szeszes ital hatása alatt huzamosabb ideig vett részt a közleke­désben, mindaddig, amíg a rendőrök igazoltatták. „Reg­gel ittam, de csak 4—5 pohár sört és egy deci pálinkát...” — mondta védekezésként. A Járásbíróság 10 százalékos bércsökkentés mellett 5 hó­napi javító-nevelő munkára ítélte. Addig hordta gépkocsijával a szódát az italboltokba Kiss Balázs József, a Pécsi Sütő­ipari Vállalat gépkocsivezető­je, míg estére a véralkohol vételkor megállapították: „ ... a szeszmennyiség 14,8 deciliter 10 százalékos bor alkoholtartalmának felel meg ..így aztán nem cso­da, ha Pécsett a Dobó Ist­ván utcában, amikor tola­tással akart megfordulni, ne­kiment egy ház kerítésének és azt bedöntötte. A Járás- bíróság 4 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, mellékbünte­tésként: 500 forint pénzbír­ságra és két évre eltiltotta a gépjárművezetői foglalkozás­tól. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. „Sajnos vannak, akik — nem is kevesen — már nem először kerülnek ittas veze­tés miatt a bíróságra. Tűr­hetetlen, hogy bárki is ittas vezetéssel veszélyeztesse má­sok és a maga testi épségét. Szigorúan és gyorsan járunk el a magukról megfeledkezett gépjárművezetők ellen” — mondta a tanácsvezető. Szavait érdemes megszív­lelni! G. F. Sziklába vájt harang szó ••• Haja se nem ősz, se nem szőke. Világos, mint a szeme. Szikár, csontos, középkorú férfi. Hogyan bírja ezt az is­tentelen munkát, amire az ég- ! világon senki sem kényszerí- J ti? Azt mondja, akarat kell [ ehhez, anélkül semmi nem megy. Szimpla magyarázat, de hát mégis így van, hogy ha valamit elhatároz, véghez vi­szi. Örökölte-e ezt a konoksá- got? Nem. Apja is szegény, keményember volt, de amikor látta, hogy a fia nekiáll a sziklának, hitetlenkedve mond­ta; — Jóska, hülyeséget csi­nálsz, nem lesz ebből semmi... Vállat vont: — Miért ne lenne? Itt a donátusi templom mel­lett megy le egy út — valahol Hűvösvölgybe torkollik — az a neve, hogy Gólya dűlő. Né­hány családi ház van itt, a többi pince, présház, szőlő, gyümölcsös. Kovács Józsefek itt laknak két nagy fiúkkal. A régi présház — ami az öreg Kovácsé volt — nem tartotta hűsön a bort, nyáron nagy melegben vizes pokrócot is raktak az ajtónyílásra, de a borok csak „szenvedtek” a 25 —28 fokos melegtől. Baj volt itt a csapadékkal is, ivóvízzel is. A víz lefut a szikláról, ku­tat meg sziklába fúrni, cisz­ternát mélyíteni... ajaj... rossebes egy munka. Nem is csinálják. Vagy ha igen, sok pénz kell hozzá. — Pénzem nem volt. Ma­gam csináltam. Az épület alatt falépcső ve­zet egy ideig, onnét tovább aztán — vagy hét méteres mélységbe már sziklalépcső. A pince T-alakot kapott. Hor­dók állanak sorban rizling- gel, egy kis szilvánival kever­ve, meg kevés kadarka. A boltíves, nagy pince falai őr­zik a spicc-vésők nyomát. Tö­A kivájt pincét „cizellálja” Kovács József Foto: Erb János Virágzik a tulipán fa A MAV-Igazgatóság kertjében, a mohácsi kórház parkjában és a Tettyén újra virágzik a tulipánfa Varga Gyula felvétele mény sziklából faragta ki a pincét. — Meddig tartott? — Két évig. De most lefele megyek még — mondja Ko­vács József. A kesztyűgyári Tóth Laci és Ferenczy bácsi, a szőlő­szomszéd — felemelnek egy vasrácsot a kőpadlózatról. Hogy milyen mély ez? Le­eresztik a stekklámpát, de ez I az akna csak nyeli el a ká- ! beit. Végre lent a fenéken megáll a lámpa. — Mennyi lehet? Találgatunk. Húsz méter ; biztosan. És akkor még hét j méter a pince. Hét-nyolc eme­let lefele... — Minek csinálja? — Vízgyűjtőnek ... — Nem úgy értem... Mi hajtja? Hiszen a pince kész. Ez is kegyetlen munka lehe­tett kalapáccsal, vésővel... — Mindig kell valamit csi­nálni. Ástam én kutat is, aki megkért rá. Ferenczy bácsi szól közbe: — Egyszer egyik estétől másnap estig lent volt egy­huzamban. Ügy engedték le neki az ennivalót. Zsebből evett. Tóth Laci: — Lévitte azt a Isishordót is ni! Kovács nevet, elnéz más­fele. Azt mondja, vízzel nem is bírná. Ezt a kis hordót — füle is van, három literes — csigerrel tölti meg és viszi le. Viszi? Itt az aknába például úgy jut le, hogy a fiai köté­len leeresztik. Megrakja szik­latörmelékkel a vödröt, eme­zek felhúzzák, kint belé a ta­licskába és vagy kétszáz mé­tert eltolják. És únják. Lajos, a kisebbik, 15 éves, Józsa 19 éves. Az apjuk mindent meg­ad nekik. Tangóharmonika, magnó. De Lali is szívesebben hallgat meg egy félórás Tom Jones-szalagot, mint hogy a vödröt cipelje, amit apjuk sziklával tölt meg. Tisztelik, roppant akaratereje miatt, megérteni soha nem tudják. — Én egyszer két napig se­gítettem Jóska bátyámnak — mondja Tóth Laci — vertem a sziklát a spiccel, de vissza­rúgott. Harmadnapra nem jöt­tem, mondom neki, vigyáz­nom kell otthon a gyerekre. Kovács József hallgat, szív­ja lopóval a bort, most ebből, most abból, ami izük, abból viszünk föl a konyhába. Van stifolder és vöröshagyma. Most már hűs van itt lent. Kocogtatja a falat. — Figyelje csak? Mint a harang, olyan szép a hang­ja... — mondja, szinte át­szellemülve. Fönt már Moharos Jóska is vár bennünket, művezető egyik vállalatnál, szőlőszom­széd szintén. Körülüljük az asztalt: — Órákon át, lent a fene mélységben ... Szörnyen unal­mas lehet... — Nem unatkoztam. Két év alatt ötven darab edzett vésőt koptattam el. Különben is jó ott lent, csend van. Semmire sem gondolok, csak faragom a sziklát és amíg guggolva pihenek, a furán kuszálódott erezetet figyelem. Rajza van. Arra hasonlítom, amire aka­rom. Felhőkre, kutyára, ház­ra, ami éppen passzol rá ... Kovács József a porcelán- gyár massza-malom üzemében dolgozik. Ott naponta — mint szállító — öt-hatszáz mázsa masszát mozgat meg. — Volt már ideges? Nevet: — Csak amikor a vendé­geim nem isznak. Várják, hogy kínáljam őket... Rab Ferenc — A pécsiek segítségnyúj­tása. Barcson a helyi ve­gyesipari ktsz rövidesen be­indítja új papucskészítő üze­mét, mely a tervek szerint mintegy 70 embernek ad min­dennapos munkát. A hatszázr ezer forintért vásárolt gépek műszaki átadása után a pécsi Kossuth Cipész Ktsz szak­embereinek segítségével sor kerül a berendezések próbá­jára is. Á'omolvtalan royat Horgászom, tehát kirándulni is szeretek. Csak aránylag gyenge a fizikumom. Három nap kell ah­hoz, hogy kipihenjek egy orfűi kirándulást. Pedig szeretem a viszontagságos■< utazást is. Az orfű—abaligeti uta­záshoz azonban gyenge vagyok. Adva van öt hely: Abaliget, az elágazás, a harangláb, a kis tó és Rákos. Mind az öt hely je­lent valamit. Abalígeten lehet fürdeni, barlangot nézni, Orfűn kirándulni és csónakázni, Ráko­son vitorlázni és horgászni. Még nem említettem két helyet, az elágazást és a harangláb nevű gótikus műemléket. Mindkét he­lyen ugyanazt lehet csinálni: szentségeim., Most játsszunk le egy vasárna­pi műsort: Az ember aránylag könnyen megtalálja az indulási helyet. Némi csökevényes ismeretei van­nak az indulás időpontjáról is. Ezek nem is annyira ismertek, mert hisz objektív tényeken kel­lene, hogy alapuljanak. Inkább tudat alattiból felmerülő sejtések, mint amilyen a menetrend, új­ságcikk stb. Most a következő történik: be­áll egy busz nyolc óra előtt. A feladat a következő: kitalálni, hogy ez melyik és hova * megy. Az. hogy melyik, az a beszállás után derül ki, hogy hova megy, az gyakran az utazás végén. Ha az utas A báligetre menne és a busz Orfűig, akkor az elágazás— mái lelép és szentségei. Ha a Orfűi viszontagságok pasas Orfüre menne és a busz Abaligetre. akkor ugyanaz törté- \ nik mint fent. Az eset azonban módosulhat, ! ha valaki Rákosra akar menni I és ő azt hiszi, hogy a busz Rá- J kosra megy, sőt a kalauz, a ve- i zető is azt hiszi. Ebben az eset- ! ben a hit nem mozdít hegyeket, i ; hanem az illető kilökődik a ha- j I ronglábnál és mint az elágazás- j nál tenné: szentségei. De maradjunk az előbb emli- í ‘ tett eseménynél. A 8 óra előtt , induló busz a negyed 8-as volt. ; A kalauzt és a vezetőt az a hit \ töltötte el, hogy Abaligetre megy j a kocsi, de előbb lemegy a ha- | ranglábig is. Ez ti. Orfű köze- j pén van, de még nem a tónál. Miután helyet foglaltunk, kidé- * rült, hogy mégsem megy a ha- < ranglábig. i Azok jártak jól, akik a közben j : beálló buszra szálltak fel, mert . , erről ugyan a felírás alapján j | nem derült ki, hogy Orfűre megy, j de odament. Erre átszálltunk és j most már ülőhely hiányában, álltunk. Az elágazásnál ismét szerep ju- I tott. Itt vártak bennünket azok, 1 akiket az első busz összeszedett , és itt lerakott. Ezek belénk pré- selődtek. Ugyanilyen problémák vissza­felé is adódnak, amikor senki sem tudja, hogy itt fog-e fel­szállni, vagy sem. A busz vég­állomása Rákos. Ha Rákoson már annyi ember van, hogy egy nagy Ikaruszt dugig megtölthet, akkor kiskocsi jön, amelyiknek az a rendeltetése, hogy mindenkit el­vigyen! Erre szépen benyomód- nak az utasok és mindenki azt hiszi, hogy több ember nem. fér rá. Tévedés! Ez a beférhető mennyiségnek csak a fele. A to­vábbit benyomják a tónál. Minden vízbe mártott Lest a. súlyából annyit veszt stb. ez annyit jelent, hogy a harang­lábig a fölös kilókat már sokan leadják, tehát még mindig fér be ember. De mind nem, ezek tehát ismét szentségeinek. Per­sze az is előfordul, hogy a fi­zika törvényei bosszút állnak és már a tónál sem fért be min­denki. Ez alkalommal én is ki­fogtam egy ilyent és nagy ne­hézséggel más úton tértem haza. Ez alatt az, út alatt a követ­kező fogadalmat tettem: a) az is hülye, aki — ez ma­gamra vonatkozott — ide még egyszer beteszi a lábát, b) megírom ezt a humoreszket, legalább megkeresem az útikölt­séget. Az utasok közül többen is biz­tattak, hogy írjak, és ez elég volt nekem, hogy ne írjak. Majd he­lyettetek dolgozomj Már egészen megenyhült szív­vel gondoltam az autóbuszra, amikor a forgalom következő változása napján, újra összeszed­tem annyi erőt, amennyi egy orfűi buszozáshoz kell. Mintha csoda történt volna, volt busz, előbb beállt, mint az indulási idő, jegyet adtak, hely is volt stb .... — Kérek egy jegyet Rákosig. — Csak a kis tóig megy. Egye fene, majd kutyagolunk, mondtam magamban és megvál­tottuk a jegyet. A legcsodálato­sabb hangulatban, ülve, zsúfolt­ság nélkül elindultunk. A tónál a barátommal együtt kiszálltunk, váltunkra vettük a bátyút és nekiindultunk. Amikor megtet­tünk vagy tíz métert, az autó­busz szépen megindult, benne négy-öt kárörvendő pofával, akik előre élvezték a mintegy két ki­lométeres terméketlen battyogá- sunkat. Ahogy a fülig érő, vi- gyorgó pofákat láttam, eszembe jutott, hogy sok nehézség van még. Befejezésül talán ennek a ne­hézségnek általam is felfedezett négy fajtájáról emlékezem meg: 1/ Nehézség. Csak így név­elő és jelző nélkül. Jellemzője, hogy legyőzhetjük, sőt állandóan le is győzzük. I 9. Objektív nehézség. Ennek viszont a jellemzője, hogy j nem győzzük le, sőt le sem győz- Yheijük. Bár 'ez néha átolvad a ' harmadikba és ez a \ 3. Szubjektív nehézség. j Ez ugyanis nem lenne nehézség, ha nem mi csinálnánk magunk­nak. A kettő között néha vita tör ki. Más az, Ha az akadály el­háríthatatlan, vagy pedig egy­szerűen el van tolva a dolog. Aki felelős az egészért, nyilván mindent megtesz, hogy a nehéz­ség objektívvá váljon . aki pedig a szenvedő alany, az erősen hajlik afelé, hogy az objektívet is szubjektívnek lássa. Hogy az említett dolgok hova tartoznak, nem elemeztem. Nekem mindenesetre a ne­gyedik fajta jutott eszembe, a vigyorgó pofák láttán. Ez a név- elös nehézség, ez pedig így hangzik: 4. A nehézség... ez a mondatnak csak az első része, a befejezése: essen bele. Utószó: t Mindez csak volt. Tavaly, ta­valy előtt, meg azelőtt. Az idén már nem lesz. Olvas­tuk a MAVAUT ígéretét az autó­buszok elszaporodásáról, a jára­tok sűrítéséről. Az idén már hátradüiünk a kényelmes ülő­helyeken és emlékezünk arra, hogy hogy is utaztunk tavaly. SzőHdsy Ká3má& Pódium PÉTER ÉS A FAR­KAS. Április 28-án fél 12-kor és háromnegyed 1- kor a Pécsi Filharmoni­kus Zenekar hangver­senyt ad Komlón a Zrí­nyi Művelődési Házban. Horváth Gyula vezényle­tével Mozart: Figaró há­zassága nyitány. Német táncok című művét, Dá­vid harsonaversenyét, va­lamint Prokofjev: Péter és a farkas című zene­művét adják elő. * BARLANGHANGVER­SENY. Nagy Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház zenei igazgatója a ta­polcai barlangban adott Beethov en-hangversenyt a miskolci kisfilmfeszti- vál rendezvénysorozatá­nak keretében. A Miskol­ci Filharmonikus Zene­kart vezényelte. Május 12-én este fél 8 órakor pedig Mohácson Gyer­mán István hegedűmű­vész közreműködésével dirigálja a Pécsi Filhar­monikus Zenekart. Há­rom Beethoven-művet adnak elő: az Egmont - nyitányt, a Hegedűver­senyt és a VII. szimfó­niát. (Képünk: Nagy Fe­renc). * KI KÉRDEZETT? Kéz- dy György, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze áp­rilis 29-én este 7 órakor ismét megtartja Ki kér­dezett? című, Karinthy Fi-igyes műveiből összeái- > ütött előadói estjét Pé- ^ esett a Korvin Ottó ut- í cai művelődési házban. ( it CIKLON. Szerződést £ kapott a Pécsi Bőrgyár ; amatör-tánczenekara. Az í Antal László vezetésével működő együttes 6 hó­napos szerződést kötött a komlói Béke presszóval. Továbbá ki is bővült a zenekar: Széles Sándor énekessel és gitárossal, valamint Csornay Károly zongoristával, és felvet­ték végleges nevüket: Ciklon-együttes. k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom