Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-23 / 91. szám
I Ouaanmti nap to 1969. április Z3L „Anyukám, ne haragudj, hogy zavarlak,..66 A kislány talán négyéves, «2 anyja huszonöt körül lehet. Valószínű sürgős tennivaló várja, mert félbeszakítja Veszélyben ötszáz gyermek a megyei gyermekvédelmi felügyelőt, aki éppen egy árva gyermek ügyét intézi. — Itt ez a gyerek, vegyék állami gondozásba, de gyorsan, mert megy a buszom! 1. Baranyában 2073 állami gondozott gyermek él. ö lesz a 2074. Az ország óriási anyagi áldozatot vállal, hogy ezeknek a gyermekeknek otthont teremtsen. Ügy érezzük: a kislány számára megnyugtatóbb sors, mintha anyjával marad és a közé az ötszázét y néhány gyermek közé tartozik, akik a tanács kimutatása szerint szüleik felelőtlen életmódja miatt egész életükre kiható veszélyben élnek. Három eredendő eset van, ami gátolja a gyermekek normális erkölcsi, szellemi és testi fejlődését: a szülők anyagi helyzete, erkölcsi magatartása és a gyermek érzelmi komplexumában keletkezett zavar. Az anyagi ok a felmérésben szereplő gyermekeknél mindössze 14 esetben szerepel. A szülők züllött erkölcsi élete 207 gyermek sorsában érezteti káros hatását. Leggyakoribb az alkoholizmus, az abnormális szexuális élet, börtönben vagy különváltan élő szülők. Az iskoláskorúak közötti vizsgálat megállapította, hogy a gyermekek 64 százaléka a fenti okok miatt le- züllött környezetéhez. Harmadik csoportba a nevelési nehézségeket jelentő, problematikus gyermekek tartoznak. Mintegy 330 esetben a legkülönbözőbb megnyilvánulási formában jelentkezik a veszély. Legismertebb esetek: közösségben agreszszív, képtelen koncentrálni, gátlástalan, idegrendszeri betegség, homoszexuális, iskolaéretlen és tanulmányaiban képtelen lépést tartani társaival. Az ilyen típusú gyermekek életében rengeteg súrlódási felület keletkezik az iskolával, illetve a társadalommal való közvetlen kapcsolatukban. S egyre többször kerülnek szembe azzal a közeggel, amelyben élnek. 2. nyász. Száz százalékos rokkant. Nyolcán élnek egy szobában. Ica a kilencedik. Ágy nincs, asztal nincs, szekrény nincs. Most minden nap húst esznek, bort isznak. A közelmúltban kaptak 10 300 forintot, régi házuk kisajátításáért. A lány húsz éves. igénytelen teremtés. Tisztában van azzal, mennyire káros Jancsi öt kiskorú testvérének az ő nászuk? Azt mondja: nincs abban semmi... János dolgozott az Építőipari Vállalatnál. Intézetben élt. Négy váltás fehérneműje volt. Most visszasüllyedt. S fennáll annak veszélye, hogy születendő gyermekei nálánál is rosszabb körülmények között látnak napvilágot. Újratermelődik a nyomor ... Hosszan, türelmetlenül szól a telefon, Hideg Gyula, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának szobájában. Az igazgató inkább magának, mint nekem mondja: de sürgős. — Halló... — Ne küldjék! Úgysem jön ide! Érte megyünk ... János 17 éves, értelmes kinézésű fiú. Két és fél évig Aszódon volt. Feltételesen engedték haza. — Miért nem jöttél hozzám? — Nem mertem ... — Akkor mertél, amikor ruhát, cipőt, állást szereztem? — összeálltam az Icával... János apja nyugdíjas báDILEMMA Nem tudom rendezni magamban, hogy mi a fontosabb, a döntőbb „szempont” egy-fcgy csekélységnek tűnő ügy elbirálásánál az illetékesek részéről. Ezért állandóan vitatkozom magammal és esetenként sértő megjegyzéseket is teszek személyem irányába, amelynek nem tudok véget vetni. Itt van például a gyerek és garázsügy, vagy ha úgy akarjuk a gyermekjátszótér homokozóval és a garázsok ügye. Döntse ei a kedves olvasó, mi ebben a témakörben az elsődleges, ha az alábbi tények állnak rendelkezésre: Van egy gyermekjátszótér, szép homokozóval kb. 1 éve, s ez nagyon kell is. Nincsenek gépkocsi garázsok, de rövidesen lesznek, ha az építési engedélyeket vissza nem vonják. Természetesen a garázsok építése a játszótér és homokozó egy részének elvételével történhet. Itt a bökkenő és a címszó! Sok cikk látott már napvilágot a gyermekszaporodás, gyermeknevelés és gyermekvédelem problémáiról. Nem akarok senkit megsérteni, de az illetékesek elgondolkodhatnának az előbbi mondaton. Nem éreznek' lel- kiismeretfurdalást azért, hogy kiadták & gépkocsi garázsépítési engedélyeket a gyer- megjátszótér rovására? Nem kívánom a sorokat szaporítani, mert a megpendített kérdésről folytatásos regényt is lehetne írni, de nem ez a cél. A cél az — nagyon sok szülő kérésére —hogy az illetékesek vonják vissza a űr. Berze N. János utca 1. számú ház udvari részére kiadott garázsépítési engedélyeket és hagyják meg azt a kevés szabad területet a gyermekeknek. Ne haragudjanak a kocsi- tulajdonos , kollégák” rám, hogy a gyerekek védelme érdekében írtam és nem fordítva. Kénytelen vagyok ezek után szint vallani a nagy nyilvánosság előtt, hogy nekem is van gépkocsim, de garázs nélkül. Gondolom, jogosan kérhettem volna én is a jelzett helyre engedélyt garázsépítésre, mert a lakásajtóm előtti területről van szó, de nem tartok rá igényt. Ha ez egyáltalán megnyugtató a kollégák részére, könnyebben viselik el majd az esetleges építési engedély visszavonást. Bízva az ileltékesek józan és humánus újbóli sürgős döntésében, maradok tisztelettel Bnbreg Antal 3. Nem arról van szó, hogy súlyosbodik Pécsett és a megyében a veszélyeztetett gyermekek helyzete. Csak most, a meglévő problémák, az eddiginél mélyebb és őszintébb feltárása történt. Azonban ez kevés! Sok a megállapítás — | mégis kevés az intézkedés. Az állami és társadalmi szervek számos esetben tehetetlenek. Mi az oka ennek? Egész sor választ kaptam. „Nincs hatásos büntető jogszabály a felelőtlen szülők el- J len. Vannak emberek, akiket csak idomítani lehet — nevelni nem.” Hát akkor idomítsuk őket! 4. Egy pécsi családban az apa alkoholista. Az asszony segítségért fordult a KISZ-hez, majd a szakszervezethez. A KISZ-titkár lelkiismereti kérdést csinált az ügyből. Csaknem minden nap beszélt a férfival: elmagyarázta milyen veszélyben van gyermeke, csa" ládi élete. A szakszervezet segélyt adott az anyának, miután férje elitta félhavi keresetét. A nőtanács is segítségére sietett a fiatalasszonynak. Gyermeknevelési, főzési útmutatást adott és tanáccsal látta el, miként lehet a kevés pénzt megfelelően beosztani. összefogott a társadalom, mindenki lehetőségéhez mérten segített. A család mégis szétzüllött... Nem hiszek abban, hogy be- ! szélgetések, szóbeli meggyőzés használ, ha saját maga nem látja mennyire káros szenvedélye. 5. A közelmúltban a Városi i j Tanács gyermek- és ifjúság- j ‘ védelmi munkaértekezlete ‘ I tárgyalta a veszélyeztetett 1 gyermekek helyzetét. Elvi ál- I lásfoglalás született az ifjú— i ság nevelésének felelősségé- I ben, amelyet arányosan kell i megosztani a szülő, pedagógus és a társadé lem között. I Gyakorlatilag két feladatot kell megoldani. Megelőzésben: összehangolt i akt'v harcot indítani az al- i koholizmus ellen, fokozni a pedagógusok felelősségét a j gyermek egésznapi tevékeny- : súgének ellenőrzésében, valamint azok érdekeinek képvi- ! sóletében A szülő kötelezése, bogy gyermekei nevelését, gondozását megfeleleőn el- I lássa. i A meglevő problémák megoldásában: a veszélyeztetett | gyermekek hétközi otthonokban történő elhelyezése, míg I a nevelési nehézségeket je- j lentő gyermekek számára kis- létszámú speciális osztályok szervezése gyógyító neveléssel. A 3—4 évvel túlkorosokat pedig központilag kellene oktatni. A magunk részéről szükségesnek véljük, a fentieken túlmenően: családvédelmi szakigazgatási szerv felállítását, amely komplexumában tudna intézkedéseket tenni. Most 4—5 szakigazgatási szerv foglalkozik a gyermekvédelemmel. Az iskoláskorúak a művelődési, a tizennégy éven felüliek a munkaügyi, csecsemőkornak az egészségügyi osztályhoz tartoznak. így bizonyos idő után kikerülnek a szervek hatásköréből, de a gyerek problémája még nem oldódik meg. Az alkoholistáknál szigorú büntetőeljárást és kényszerel- vonó-kúrát kellene alkalmazni, továbbá a fizetés jelentős részét az édesanyánál-: kifizetni. Ilyenkor álhumanitásnak helye nincs! Társadalmi bíróságok ilyen ügyekkel is foglalkozzanak, hiszen ha börtönbe kerül, a család helyzete súlyosbodik. Az embereknek nem szabad közömbösen — mások ügyeibe nem avatkozom — elv alapján, szemlélni a veszélyeztetett gyermekek ten- gődését 6. A Kulich Gyula utcai intézetben együtt vannak 3 évestől 18-ig a gyerekek. Nincs mód és főleg anyagi lehetőség a különválasztásra. Bűnözők és romlatlanok sodródnak egymáshoz... Egy tizenöt év körüli, vézna kislány levelet ír: „Anyukám, ne haragudj, hogy zavarlak .. Lombos! Jenő 300 ezer tonna gázolaj a tavaszi munkákhoz Képezzünk tartalékot — Kétműszakos kiszolgálás az 4FOR-telepeken A tavaszi mezőgazdasági munkák sikere jórészt a gépeken múlik, s ezért rendkívül fontos, hogy a termelőszövetkezetek és állami gaz_ daságok kellő időben gondoskodjanak az üzemanyagellátásról. Az elmúlt esztendők tapasztalatai is erre hívják fel a figyelmet. Mint ismeretes, néhány éve igen sok munkaóra kiesést okozott a mezőgazdasági gépállomány késedelmes, akadozó üzemanyag-ellátása, a hiányos szállítási kapacitás, az elégtelen tárolási lehetőség és a tárolóterek hiányos feltöltése miatt A mezőgazdaság üzemanyag-ellátásában érdekeltek, köztük elsősorban az ÁFOR az utóbbi években már jó előre készült a nagy fogyasztási szezonokra, tehát a tavaszi talajelőkészítési gépmunkákra és a nyári betakarítási munkákra. Hasonló előkészületeket tett a MÁV is a szállítások gyors és folyamatos bonyolítására. Az idei tavaszi felkészülés különösen körültekintő, hiszen az optimális kapacitás kihasználásán alapuló munkaszervezés végeredménye. a nyereség átfogó gazdaságszabályozó lett. Az idei tavaszi szezonra a központi és a vidéki üzemanyag-ellátó hálózat megfelelő készletekkel rendelkezik. A finomítókban a maximális igényeknek megfelelő mennyiségű áru vár elszállításra. Elegendő a telepek kenőanyag készlete is. Indokolt ez az alapos előkészület, hiszen ezekben a hónapokban termőföldjeinken több mint 70 000 traktor és traktor vontatta talajművelő, vetőgép tevékenykedik s ezek sok százezer tonna hajtóanyagot és jóminőségű kenőanyagot igényelnek. A megnövekvő mostani fogyasztásra jellemző a következő adat is: az évente felhasznált több mint 500 000 tonna gázolajból ezekben a hónapokban a mezőgazdaság csaknem 300 000 tonnát fogyaszt! Ennek a nagy mennyiségű hajtó- és kenőanyagnak az elszállítása és kiszolgálása természetesen komoly erőpróbája az ÁFOR-nak. Az idén is lehetővé teszi a telepeken és a kirendeltségeken az osztott, illetve a két műszakos kiszolgálást. így biztosítható csúcsidényben is — megfelelő saját mezőgazdasági tartalékok mellett — a gépek folyamatos ellátása. A mostani időszakban a tárolóterek feltöltése elsősorban a mezőgazdaság érdeke. Sok helyütt még mindig kihasználatlanok a korábban a gépállomások tulajdonában volt üzemanyagtárolók. Tapasztalat szerint az a leggazdaságosabb. ha több szövetkezet társul egy- egy ilyen telep üzembentar- tására. Megéri^hiszen saját tárolóval a ’megtakarított szállítási költség gazdaságonként átlagosan több mint 100 000 forint! Meg kell említenünk még egy tapasztalatot: sok mezőgazdasági nagyüzem — a készletek beszerzésénél, majd később a felhasználásnál — nem gondol az úgynevezett „vastartalékra”, nem tartalékol egy-két napra elegendő biztonsági készletet így az esetleges szállítási nehézségek komolyan hátráltatják a munkagépek tavaszi tevékenységét. A szállítások célszerűbb megszervezése, a saját mezőgazdasági tárolók folyamatos fel töltése tehát jelentős gazdasági haszonnal járhat termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink számára. Legalább ennyi, vagy még több pénzt „foghatnak meg” a szövetkezetek a szakszerű üzemanyag-tárolással, kezeléssel és felhasználással is. Elég talán egyetlen példát említenünk! A szakemberek és a kenési táblázatok a hazánkban használatos traktorok nagy részéhez a tavaszi, nyári hónapokra MDA—-60-as olajat írnak elő, az üzemeltetők mégis — arra hivatkozva, hogy az úgynevezett „vastagabb olaj” megbízhatóbb, — rendszeresen MDA—90-es olajjal töltik fel a gépeket. Téves az a megállapítás, hogy a sűrű olaj helyrehozza az elhanyagolt kikopott motort! Fémet olajjal pótolni nem lehet! Az elmúlt években egyébként mezőgazdaságunk gépparkja is annyira korszerűsödött, hogy a mai szoros illesztésű motorok melegebb időben sem igénylik a sűrűbb minőségű olajokat. A nem megfelelően alkalmazott kenőanyag természetesen károsan befolyásolja a motorok teljesítményét is. (x) OTTHON VOLTAM A KÜLVÁROSBAN... TJaragosan jött az utcán. Amikor fölismert, kissé megenyhültek töredezett vonásai,egy pillanatra mint ha visszatért volna régi jókedve, de alighanem valami kellemetlen dolgot juttattam eszébe, mert az arca ismét elkomorult. Találgattam magamban: mi történt legutóbb? Hogyan köszöntünk el egymástól? ... A kézfogás inkább kipróbált, szükséges mozdulat volt, mint az egykori barátság jele. — Tehát, itthon vagy megint? — kérdezte. Világos volt, hogy nem törődik azzal, amit mond. — Én itt már nem leszek itthon soha — mondtam. — Vándor vagyok. Az arcán zavar volt, mintha elveszi lett volna valamit. — Vándor... — morogta elégedetlenül. — Az ember elmegy, és csal: később jön rá, hogy valójában végleg távozott. Mert akárhányszor is jön vissza, mindig vendég lesz már itt. Ennek pedig az az oka, hogy az ember élete megváltozott. Már nem az, amit itt élt. Ha pedig az élete megváltozott, a régi hely már nem sokat számít. Legfeljebb a szívét fáj- dítja egy kicsit. — Látom, hogy téged is bánt valami belül. — Engem? Az ember nemcsak akkor gondolkodik, ha fáj valamije. Mérgesen legyintett, az arca vö- ste volt. — És, ha fáj valami? Akkor mi van? — Bántottak? — Ki bántott volna? — Előfordulhat, nem? Véletlenül is előfoi’dulhat, hogy megbántják az embert. Nem szólt. A régi, rossz külsejű vendéglőben, ahol az étlap még ma is mindennap a kolbászos bablevessel kezdődik, kifektette két kezét a kockás asztalterítőre. Rövid ujjait nézegette, az egyikről hiányzott a köröm s egy darab. Régi üzemi sérülés nyoma. — Te ismersz engem? — kérdezte. — Legalább húsz éve. — Mi a foglalkozásom? — A kerületi tanácson dolgozol. Elnökhelyettes vagy. — És azelőtt mi volt a foglalkozásom? — Csőszerelő voltál. — Úgy van — bólintott elkomo- rodva, és a kezét visszahúzta az asztalról. — Ezek után mit gondolsz, hogy a fiam, aki tizennégy éves, és őszre gimnáziumba megy, milyen származásúnak számit a felvételinél? — Gondolom, hogy munkás — lódítottam. — Nem munkás — rázta a fejét — Valami más, de nem munkás. — Pedig régi munkásfamília a tiétek — próbáltam vigasztalni. — Az volt... — helyeselt szomorúan. — De, ez most már megszakadt ... Eltűnődve olvasom a pedagógiai szaklapban, hogy országos adatok szerint tavaly minden száz, a középiskola első osztályába fölvett gyerek közül huszonötnek az apja fizikai munkás. A többi hetvenöt megjelölése ez: „nem fizikai”. A középiskolák igazgatói eltökélten mondják: Végül is, annak az apának a gyerekét — akit tizenöthúsz évvel ezelőtt kiemeltek az üzemből, és teszem azt funkcionárius lett — nem sorolhatom azonos szinten például, egy maszek gyerekével. Igazságtalan volnék ... Az igazgatók gyakran manipulálnak a statisztikákkal. Nem nevezhető ez szabályszerűnek, azonban gyanítom: így nemcsak a saját iskolájuk kedvezőtlenebb képén igyekeznek változtatni, de nem akarnak ezer és ezer, alapjában véve proletár származású gyereket a szabályok, megfogalmazások merev alkalmazásával a „senki íöüdjésss? szorítani. A külvárosi szoba-konyhák mélyén, különösen az öregebbekből gyakran száll föl az elmarasztaló sóhaj: Ó, azok, már nem úgy viselkednél?:, mint a munkásgyerekek! A saját unokám se hasonlít az apjához. Zongorázni tanulnak, teniszezni járnak, meg mi a fene. Mindenféle olyan dolgot művelnek, amire azelőtt egy munkásgyerek nem is gondolt. Eszébe se jutott. A sportjuk is más, mint itt kint, a mi gyerekeinké volt. Fogadok: kapnak valahol egy pofont, rögtön elsírják magukat, ahelyett, hogy visszaütnének. Minden lesz most már belőlük, csak munkásnak nem jönnek többé visz- sza... A kezét kitette megint a kockás térítőre. Föl, s le fordltgatta egymásután. — Lehet, hogy kiröhögsz, de tegnap óta állandóan a kezemet nézegetem — mondta. — Azt mondogatom magamnak: a te fiad már nem munkásgyerek többé. Olyan nehéz ezt megérteni? Nem is örülsz ennek? Inkább örülj, hogy így van ... Csakhogy én nem örülök ennek. Egy csöppet se titkolom előtted. Szerintem különbséget kellene tenni — Különbséget? — Más elbírálás alá esik, aki elment annakidején szakmai vonalra. Mérnök, diplomata, orvos, ügyvéd lett. És megint más elbírálás jár annak, aki kifejezetten politikai munkára ment. Se munkás, sem értelmiségi. Közben pedig végzi a láthatatlan munkáját reggeltől estig, míg csak bele nem betegszik. A nép szolgálata ez. De, ha ezt mondod, kinevetnek. Azt mondják: szektáns vagy. A\ fiú pedig úgy szerepel, mintha az apja egész életében csak messziről látott volna gyárat... Készülődtünk, nagy pénzekkel fizettünk, amikor megkérdeztem: — Mi akar lenni a fiad? Rosszallással nézett rám, mint aki elkerülhette volna a baklövését, » én bűntudattal vissza. — Geológus. — Szép pálya — bólintottam eltűnődve, s a gondolatom, mint egy szokásos útjáról kilőtt teniszlabda repült tovább. Valóban szép pálya, ismételtem. Záradék. Mondani kellett volna valami világosat a kimeríthetetlenség igényéről, amely már-már feszmérő nélkül fűt bennünket. Mondani kellett volna valamit a körforgás örökösségéről, a távozásról, és mások megérkezéséről. Meg arról, hogy: nem maradhatunk mindig azok, akik voltunk, mint ahogy nem lehetünk mindig azok, amik szeretnénk. íhíary Árpáé * A
