Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
I tféf. mirelíis i nooia A termelékenység problémái a megye ipari üzemeiben Megkezdték Jobb szervezettséget gyáron kívül is! Gazdasági tevékenységünk szempontjából igen fontos problémával foglalkozik most már néhány hete a Dunántúli Napló. A vitaindító és azt követő cikkekben a termelékenység fogalmával kapcsolatos közgazdasági vonatkozású meghatározások kifejezték, hogy a termelékenység — a munka hatékonysága — a korszerű gazdasági tevékenységnek — a termelésnek — egyik nagyon fontos fokmérője. Tökéletlen tékrendszer A vitaindító és az azt követő cikkek, már kifejtették azokat a problémákat, melyekre fel kell figyelni. A gondokat elsősorban abból a tényből merítették, hogy a megyében a munka hatékonyságának növekedése lelassult. Az okokat természetesen nagyító alá kell venni. Egyrészről az egyik ilyen ok az általános létszámnövekedés, mely mögött még a korábbihoz arányos termelésnövekedés sem tapasztalható — bizonyos tekintetben érthető módon —, mert a létszámnövekedés alacsony képzettségű dolgozókból következett be. Az 1968. januárban bevezetett új gazdasági mechanizmus az üzemeket elsősorban a nyereségtömeg biztosításának irányába „sarkallta”. Már a program megjelenésekor sokak szerint szükségszerűen alkalmazott fékrendszer biztosította a „megszaladás” ellen, ez a fékrendszer azonban az első év tapasztalatai alapján néhány területen erősebben fékezett, .mint szükséges lett volna, másutt pedig nem hozta meg a várt fékező hatást, „megszaladt” a létszám és bizonyos tekintetben a termelékenység mai problémáit hozta felszínre. Az átlagbér gazdálkodás az üzemeket olyan mértékben kötötte meg, hogy az egyébként jó irányban indult, a végzett munkával arányos differenciálást alkalmazó, a jó szakmunkások anyagi megbecsülését szem előtt tartó termelőegységek ezzel kapcsolatos lehetőségeiket csak alacsony képzettségű dolgozók felvételével tudták biztosítani, egyensúlyban tartani. Az üzemeknek tehát „védekezniük” kellett, megtartva, megfizetve jól dolgozó szakmunkásaikat és ugyanakkor az említett módszerrel tartani az átlagbérszínvonalat is. Ez a centrális jövedelem szabályozó mutató a nyereségérdekeltségben fontos szerepet töltött be. De miután átlagról, annak betartásáról van szó, az üzemek összességére, minden dolgozójára egységesen értékelő együtthatóként jelentkezik és emiatt nem teremti meg a szükséges differenciálás lehetőségeit. Ha ezeket a viszonyokat gyárunkban — az ÉBGV Sopiana Gépgyárban — megvizsgáljuk, az alábbiakat tapasztaljuk. 1967-ben teljes termelésünk 62 952 000 Ft volt, míg 1968-ban a termelési adat 83 677 000 Ft, termelési indexünk 130. (Mindkét termelési adat 1968. évi árszinten.) Munkás létszámunk 1967-ben 339 fő, 1968-ban pedig 366 fő, a változás indexe 108. Ha ezen adatokból a termelékenység számait vizsgáljuk, termelékenységi indexünk 121. Fenti adatokból számítható, hogy a gyár mintegy 26 százalékban létszámnövekedésből hozta termelésének növekedését. A kitűzött céloktól (20 százalék, 80 százalék) tehát elmaradtunk. De ugyanakkor az is megállapítható, hogy lényegesen jobb az átlagosnál. A géppark tovább öregedett Máris ott tartunk, hogy alapos vizsgálat alá vehetjük a termelékenységet befolyásoló kérdéseket. Már eddig is beszéltünk. arról, hogy a termelékenységet a gyártási volumen és a létszám változása befolyásolja. Ez azonban elsősorban csak mennyiségi tényezőként szerepel. A termelékenység változására igen nagy hatással van a továbbiakban a műszaki fejlesztés, gyártmány- és gyártásfejlesztés és a gyáron belüli, gyáron kívüli gyártásszervezés minősége, hatékonysága. A műszaki színvonal —, mely előbbiek gyűjtőfogalma — emelése tehát a termelékenység növelésének valóban egyik alapkérdése. Ezen a téren — főként a műszaki színvonal fogalmába tartozó gyártmányfejlesztés terén — úgy érzem pozitív tevékenység folyik vállalatunknál és ez így hozzájárul az eredmények eléréséhez. Ha a műszaki színvonal emelésének másik területét, a korszerűbb technológia kialakítását vizsgáljuk, már lényegesen kevesebb lehetőség áll — főként az egyedi, kis sorozat gyártásával foglalkozó üzemek — rendelkezésre. Az egyedi és kis sorozatgyártásban a fokozott szerszámozás, célgépesítés lehetőségei erősen korlátozottak. Hiába terveznénk nagy termelékenységű technológiai rendeltetésű gépek alkalmazását, ha azok az alkalmazandó darabszámok miatt nem jöhetnek számításba. Gyárunk szerszámgépparkjának átlagos életkora 1969. január 1-én 15,4 év volt, míg egy évvel korábban, a gazdasági mechanizmus bevezetése idején 14,8 év volt. E két számadatból világosan látható, hogy az 1968. évi beruházási tevékenységünk még arra sem volt elegendő, hogy az „elöregedési” folyamatot megállítsa, csupán annyit tudtunk elérni, hogy egy év elteltével gépparkunk nem egy évvel, hanem csak mintegy hét hónappal lett idősebb. E témával kapcsolatos fejtegetésem szükségképpen azt kívánja bizonyítani, hogy a költségtényezők között adott esetben nem a munkabér az olcsó, hanem a gépesítés, mert magam is azt vallom, hogy a modern termelés alapelve ellentmond a sokak által másként megfogalmazott, ezzel ellentétes gondolatoknak, a problémák munkaerővel történő rendezésével. Az anyagellátás nem megfelelő A termelékenység alakulását befolyásolja a gyáron belüli és összetett gazdaságunkra jellemzően a gyáron kívüli szervezettség is. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy ami döntően gyáron belüli tevékenység, annak kellő időben meg kell történnie, és e folyamatból a dokumentációszolgáltatás és a technológiai kérdések tisztázása, valamint az üzemi munka feltételeinek megteremtése a gyár műszaki kollektívájának elsőrendű feladata. Ezen a téren mindenütt — szigorú kritikával vizsgálva — vannak hiányosságok, melyeket a műszaki és a termelést irányító vezetőknek kell felismerni, majd azokon segíteni. De ugyancsak akadályozza az előre lépést a gyáron kívüli szervezettség hiánya. Ha a kooperációs tevékenységet vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a gépgyártáshoz oly fontos acél, szürke- és bronzöntvény biztosítása —, de ezen kívül más is — nehéz, és a legtöbb esetben kritikán aluli minőségben, nem is mindig határidőre áll rendelkezésre. Az ebből adódó selejt a megmunkálás befejezésekor vagy aközben észlelhető, amire már jelentős termelési kapacitást kötöttek le. A kiesés rontja a gazdaságosságot és sajnos előidézi — a velejáró határidőcsúszás miatt — a termelés szervezetlenségét. A vitaindító, de az azt követő cikkek is feltárták azokat az ellentmondásokat, melyek a közvetett ösztönző módszerek jelenleg kialakult formájára jellemzőek. A termelékenység és az eredményesség jelenlegi alakulása tekintetében jelentkező bizonyos ellentmondás megoldásának módja az említett közvetett ösztönzők módosításában, a jelenleginél jobb, célravezetőbb megoldások kialakításában keresendők. Minden bizonnyal több ilyen megoldás lehetséges. Az egy ilyen megoldást megközelíthetné bizonyos átlag fölé rangsorolt, fontosabb gyártmányokra, termékekre vonatkoztatott bérhányad mutató gazdaságosan kialakított formája. Ez esetben a termék előállítására előre meghatározott bérmennyiség állna rendelkezésre, mely az előállító termelőegység (egyén, brigád, műhely) között oszlana rheg a részvétel arányában. Ez a rendezésmód azonban — véleményem szerint — csak egy oldalról oldaná meg a problémát, vagy helyesebben szólva félmegoldást adna. Ugyanis hiába lenne lehetőség arra, hogy ezzel az anyagi érdekeltség rendezésére alkalmas módszerrel növelnénk a termelést és a számunkra igen fontos mutatót, a termelékenységet, ha e cikk második részében említett, a termelés folyamatosságához szükséges feltételeket nem tudjuk előbbivel időben biztosítani, így kellő eredményt elérni. Ez az egyáltalán el nem hanyagolható feltételhiány előbb-utóbb termelési zavarokat jelentene, majd megmutatkozna a terméket előállító termelőegység (egyén, brigád) kereseti lehetőségeiben is. A legfontosabb feladat A legfontosabb feladatnak a termelési folyamat összességét tartalmazó feltételek lépésről lépésre történő biztosítását tartom, kezdve a termeléshez elengedhetetlen első és azt követő feltételekig. A szükséglet alapján ismertté válik a termék, melyet folyamatosan elő kell állítani magas műszaki színvonalon álló személyi és tárgyi feltételek biztosításával, mert csak ezt követően lehet a gazdasági ösztönzők minden területre kiterjedő, hatásos módozatát megválasztani. Cakó János oki. gépészmérnök a gépi berendezés szerelését az épülő siklósi kenyérgyárban. Az épület egy-egy szintjén más-más szakipari munkák folynak. A legfelső emeleten a gépsorokhoz tartozó szerkezeteket állítják össze. A kenyérgyár a nyár folyamán kezdi meg a termelést. Az ember legyőzhetetlen... Hódítók a tűz birodalmában Tizenöt hónap után felnyitották Zobákon a tűz sújtotta bányarészt — A vasak, sőt a kövek is megolvadtak — Állandó készüliség A csillék meggömbölyödtek, mint a kettévágott labda. A 600 milliméteres acéllégcsövek karvastagságű ronccsá ráncosodtak. A hőség 70 fok körül volt, s miután az újabb öngyulladástól való félelem miatt csak minimális mennyiségű friss levegőt áramoltathattak a csapat után, percek alatt holtfáradttá tette őket az oxigénhiány. 1969. február 1. Erre a dátumra sokáig emlékeznek még a zobákiak: 15 hónap után ezen a napon nyitották meg az 1967-es bányatűz által sújtott területet. A nyitás előkészületei természetesen már korábban megkezdődtek: Va- nyek József aranykoszorús gyorsvága thajtó csapata 140 méteres vágattal „rákanyarodott” a közel 560 méteres — légmentes gátakkal elzárt — folyosórendszerre. A két vágat találkozása — az üzem mérnökségének adatai alapján — centiméteres pontossággal történt meg; az utolsó 5 kilogramm lőszer „ellövése” után asztallapnyi nyílás keletkezett, melyen át betekinthettek a tűz birodalmába. A látvány még a legtapasztaltabbak számára is döbbenetes volt: a TH-ívek megolvadtak, a csillék alaktalan gömbökké dagadva, oldalukra döntve hevertek ... Ehhez képest most már „diadalmenet” a csapat útja. A tűz nyomai már többnyire csak a bordafákon látszanak, s néhány kisebb omlás jelzi, hogy még ebbe a térségbe is elért a sújtólégrobbanások irgalmatlan erejű légnyomása. A bányamentők öt fős raja — légzőkészülékekkel felszerelve —, természetesen változatlanul a csapat nyomában van: a meggyötört biztosítóelemek bármelyik percben kegyetlen meglepetéssel szolgálhatnak. A körletvezető légvezetési térképén nap nap után új szakaszt jelölnek be: ha lassan is, de „végállomása” felé közeledik ez a különös expedíció. Február 28-án Máté Imre vájár a következőképpen elemezte a helyzetet: — Az újranyitás alatt álló vágat 4,5 méter átmérőjű volt. Vannak helyek, ahol csak görnyedve férünk el, míg egyes szakaszok ebben a térségben szinte sértetlenek. Pillanatnyilag a víz okozza a legtöbb gondot, no meg az iszap, mely egyre nagyobb ... Felvételre keresünk nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magasés mélyépítő technikusokat. Bérezés megegyezés szerint, szállás, napi háromszori étkezés biztosítva. Levélbeni ajánlkozása során körvonalazza eddigi technikusi tevékenységét. Jelentkezés: Dunaújváros, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt. Személyzeti osztály. 26. sz. Állami Építőipari Vállalat. A mélység 625 méter. Zúgnak a légvezetékek, berregnek a réselők. Ahol túl nagy volt a pusztítás, szinte teljes egészében újra kell vájni a vágatot. A 21 fős csapat műszakonként 7 emberrel halad előre; a romok, az összegörnyedt vasak és a tönkrement gépek elszállítása után újra- bővítve, illetve hol erre nincs szükség, gondosan biztosítva minden métert. A kitisztított vágatszakasz első harmadában világosan látszik a salakká égett kő — itt volt a tűz fészke. Néhányan eltették emlékbe a főtéből potyogó kokszosodott széndarabokat, az igazi emlék mégsem ez, hanem az a furcsa, minden veszélyt vállaló bajtársi kapcsolat, mely a csapat tagjai között kialakult. Éppen egy hónapja dolgoznak itt, a „pokol tornácán”, baleset azonban még nem történt, s a hangulat is kitűnő. A körletvezető arra kért, hogy a felügyelet szerepét is domborítsam ki: mindenütt ott vannak, s mindent észrevesznek, ami magában hordja a baj lehetőségét. Február 28-án, pénteken, egy hónappal a „betörés” után, egyébként még mintegy 109 méter rendkívül nehéz út állt a csapat előtt. A teljesen felszabadított vágathossz 260 méter — ebben a térségben már a vasúti közlekedés is zavartalan. A számítások szerint mintegy 2000 köbméter vizet kell még az elkövetkezendő napokban kiszivattyúzni. A hőmérséklet már elviselhető — „alig” 34 fok — s ha minden a gondosan kidolgozott program szerint halad, egy hónapon belül teljes hosszában átjárható lesz a tűz sújtotta terület. A felszabadító munkák jelentőségét óriásivá teszi az a tény, hogy ebben a térségben Zobák, sőt az egész Mecsek legjobb minőségű széntelepei húzódnak — hihetetlen gazdagságban. A tűz által időlegesen elrabolt szénva- gyon fejtése időközben egyébként már meg is indult: egy kerülő vágattal „hátba támadták” a feladott telepeket. A Vanyek-brigád — „nyomában” a mindig bevetésre kész mentőrajjal —, műszakilag rendkívüli feladatot old meg, rangjuk, megbecsülésük mégsem csak ezzel függ ösz- sze. Szimbólum, amit csinálnak — az emberi akarat, bátorság és legyőzhetetlenség szimbóluma. Mert az ember legyőzhetetlen — bármilyen' gyákran • szenved is vereségét. Békés Sándor Tsz-ünnepség az Olimpiában Megszokott esemény, hogy valamelyik üzem vagy vállalat egy ünnepi rendezvény alkalmából egy estére, illetve éjszakára „bérbe veszi” a Nádor Szálló éttermi részét, i vagy pedig az Olimpia ? Éttermet Első ízben for- ' dúlt elő, hogy egy tsz is t követi ezt a szokást A ? bicsérdi Aranymező Tsz ^ ! ugyanis csütörtökön este > ! i az Olimpia Étteremben ’ tartotta meg ünnepi köz- ; gyűlését. A három falut > egyesítő szövetkezet első ; elődje ugyanis pontosan tíz esztendővel korábban, 1959. február 27-én mondotta ki megalakulását. Az ünnepségen megjelent Novics János, a Megyei Pártbizottság titká- 5 ra, dr. Földvári János, a > Megyei Tanács elnök- s helyettese, Németh 1st- <; ván országgyűlési képvi- ! lő, Csötönyi Gyula, a pé- ; esi tsz-szövetkezet titká- ? ra. Hatszáz személy fog- £ lalt helyet az asztalok- £ nál, amikor Nagy Károly, J az Aranymező Tsz élnöke \ megtartotta ünnepi be- ; szédét, melyben visszatekintett a küzdelmes, de felfelé ívelő elmúlt tíz esztendőre és vázolta, hogy milyen lesz a tsz jövője. Nagy Károly beszédét követően Novics János, illetve dr. Földvári János emelkedett szólásra-, s elismerően gratulált a jubileumát ünneplő szövetkezetnek. A tsz jegyzőkönyvben örökítette meg az ünnepi eseményt, majd 6 új tsz- tagot vett fel a közgyűlés. Ezután közös vacsorával, majd hajnalig tartó tánccal, vígassággal ünnepelték meg a nagy eseményt mSM Öli yjsv V.
