Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-14 / 61. szám

Wí! móré?« 14. nmmntuii naoto 3 Húsz keramikus a siklósi nyári szimpozionon Három égetőkemence — A Művészeti Alap támogatása Nemzetközi perspektívák Rómeó és Júlia képekben Már régebben felmerült a siklósi kerámia alkotótelep gondolata. Az ötletet alátá­masztotta egyfelől a Baranyá­ban meghonosodóban lévő or­szágos kerámia biennálé, más­felől a siklósi várban találha­tó modern kerámia kiállítás, amely a gyűjtemény nagysá­gát, egységét, színvonalát te- I kintve országosan kiemelke­dő. Más oldalról nézve a kér­dést, bebizonyosodott emellett, hogy Siklós nagyszerű mecé­nás. A Villányban tavaly megrendezett szimpozion si­kere — akár az érdeklődők számát, akár az elkészült mű­vek színvonalát, akár a szak­mai körökben aratott elisme­rést tekintjük — azt tanúsí­totta, hogy a siklósi járási ta­nács igen körültekintően, ál­dozatkészen és jó szervező módjára oldotta meg feladatát. A fiatal szobrászok és festők Villányban igazi otthonra, nyugodt alkotófeltételekre lel­tek. S a korábbi megbeszélé­sek alkalmával a siklósi ve­zetők a kerámiatábor gondo­latát is helyesnek, megoldan- dónak ítélték. Ideális kcrayezet Siklós egyik műemléki épü­letét szemelték ki arra a cél­ra, hogy ott hozzák létre az alkotótelepet. Egy régi papi épületről van szó, amelynek jó­kora kertje van. a kertben a hajdani nyári étkezde, oldalt a várfalak. Pár nappal ezelőtt a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának . vezetői elkalauzolták Siklósra a Budapestről érke­zett Garányi József, Schram­mel Tibor és Majoros János kerámikusokat, akik úgy is, mint a biennálén résztvett, sőt, díjázott keramikusok," á" úgy is, mint a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége kerá­mia szakosztályának képvise­lői, megtekintették a hely­színt. A kertről és a kis üve­ges nyárilakról úgy nyilatkoz­tak, hogy egyfelől a hajdani papi étkezésből ideális mun­katermet lehet csinálni, más­felől az egészből — úgy­mond — valóságos kis para­dicsomot, a dolgozni, alkotni akaró művészek számára. Ve­lük volt a pécsi építőművész szövetség titkára. Erdélyi Zol­tán is, aki a szövetség nevé­ben felajánlotta, hogy a nyá­ri időszakra még egy ideigle­nes, gerendaépületet is fel­húznának a kert távolabbi pontján, s így még egy mun­katerem állhatna rendelke­zésre. Ezidén ugyanis már húsz keramikussal meg kíván­ják rendezni a szimpoziont, egyelőre hazaiakkal. A rész­vevők ezen a nyáron még a vár újjáalakított szállójában laknának, s csak dolgozni jönnének a munkatermekbe. Jövőre — s ez már a sikló­siakon múlik — be lehetne rendezni a szállásokat is, s — mint ahogyan tervezik — nemzetközivé lehetne szélesí­teni a tábort. Az építőművész szövetség egyébként azt is fel­ajánlotta, hogy társadalmi munkában elkészíti az építé­si terveket. Egetőkemencék. mázak, agyag A kerámiatábor tárgyi, anyagi feltételeivel a követ­kező a helyzet. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja vállalta, hogy még eb­ben az évben beépíti a három égetőkemencét, felszereli szer­számokkal, korongokkal és egyéb szükséges eszközökkel a műhelyt. A technikai felsze­relés minden bizonnyal egyik alapfeltétele a tábor megin­dulásának. A megyei tanács vállalta az itt dolgozó művé­szek teljes ellátását, az anyag biztosítását — ez részint az agyagot, részint a mázakat je­lenti. A továbbiakban, amikor az idei nyári öthetes szimpo- zion után majd egész évben üzemelhet az alkotótelep, a Művészeti Alap is „besegít” a folyamatosan jelentkező költ­ségekbe, gondnokot biztosít az épülethez, hozzájárul a fenn­tartási kiadásokhoz. Az idei évben tehát húsz élvonalbeli magyar kerámi- kust hívnak meg az öthetes nyári szimpozionra. A kerá- mikusok jelentkezését a Kép­zőművész Szövetség kerámia szakosztálya intézi. Még az idén elkészült a szervezeti szabályzat is, amelyben az itt dolgozó művészeket — termé­szetesen — kötelezik arra, hogy egy-egy itt készült mun­kájukat a várban létesítendő kerámia-kiállítás, illetve gyűj­temény számára átadják. Művészi célok, a tábor jelentősége Másrészt nagyon fontos szerepe lehet Siklósnak a fia­tal keramikusok nevelésében is. Máris létezik egy olyan megállapodás, hogy a pécsi | művészeti szakközépiskola, va­lamint a budapesti Iparművé- zeti Főiskola diákjai nyaran­ta üzemi gyakorlatukat it tölthetnék, .az anyagelőkészí­tést, mázkeverést stb.-t vé­gezhetnék — s itt, a legki­válóbb mesterek keze alatl rengeteget tanulhatnának < mesterség fogásairól, a szak­ma „titkairól” is. Siklóson pedig, a várba) létrejöhet majd Magyarorszáj legnagyobb, legszebb mai ma­gyar kerámiagyűjteménye. H. E. Elkészült a Szükség van-e függetlenített KISZ-titkárra? Befejezetlen beszélgetés Vezetők és vezetettek az orvoskar! KISZ-ben — A magányosok bálját március 15-én, szombaton es­te rendezik meg Pécsett a Tettyc-étteremben. A zenét Kővári Vili és tánczenekara szolgáltatja majd. Szakemberek véleménye sze­rint Siklós alkalmas lesz arra, hogy nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi kerámiaművé­szetnek is egy jelentős cent­rumává váljék. — Különösen csábító lesz majd a művé­szek számára az is, hogy itt lehetőség nyílik murális ke­rámiák készítésére, nagy fe­lületek kiképzésére, égetésé­re lesznek meg itt a feltéte­lek. Ez utóbbi lehetőség ra­gadta meg az építőművésze- ' két is, ha ugyanis jó együtt- 1 működés alakul majd ki ve­lük, áz épületkerámiát is sok- | ban lendítheti fel a siklósi al- í kotótelep. Szükség van-e függetlenített KISZ-titkárra az Orvostudo­mányi Egyetemen? Vonyó Jó­zsef, a POTE KlSZ-bizottsá- gának titkára — a tisztesség úgy kívánta, hogy vele beszél­jek elsőként — ügyesen lep­lezi örömét, amikor meghall­ja a témát. Én sem repesnék a boldogságtól, ha megkérdez­nék tőlem, szükség van-e új­ságíróra a lapkészítésnél. Ezt meg is mondom neki. Nem sok meggyőződéssel, de nevet­ni kezd. — Milyen érzés tanári dip­lomával a zsebében orvostan­hallgatók között KlSZ-titkár lenni? — A lényeget tekintve nem sok eltérés van a tanárképző és az orvosegyetem hallgatói között. A legkirívóbb különb­ség talán az, hogy itt maga­sabb a korátlag, s ami ebből következik: az ittenieknek na­gyobb az élettapasztalata, érthető, jó részük dolgozott, mielőtt az egyetemre került Ez kicsit meg is nehezítette a dolgom, mert 1967 elején, amikor -idekerültem, 22 éves voltam, itt viszont nem ritka a 26—28 éves hallgató sem. Az ilyen jellegű függetlení- tésnek, amikor tehát kívülről hozzák a titkárt, feltétlenül hátránya az, hogy az orvos­képzéssel kapcsolatos speciá­lis szakmai-tanulmányi kér­déseket minden jószándéka el­lenére sem tudja annyira ma­gáénak tekinteni, mintha őt is mint orvostanhallgatót érin­tené. Ugyanakkor mint füg­getlenített titkár az állami ve­zetéstől, a tanszékektől is „függetlenítve” vagyok, köny- nyebben képviselhetem „ké­Mint már hirt adtunk róla hat Ikarus 620-as vadonatúj autóbusz érkezett Pécsre. A* dj buszok at ]2-es AKÖV telepén sorakoznak és a szükséges felkészítések után a jövő hét folyamán bckap- wolóduak Pécs közlekedésébe. Arról még nem döntöttek, hogy az új kocsikat milyen spnalakon járatiak majd. Erb Janos felvétele nyes” kérdésekben is a KISZ­szervezetet. — Milyen feladatokat tud megoldani, amelyekre egy nem függetlenített titkár nem lenne képes? — Feladataim jellegén nem változtat a függetlenítés, de nekem ez a fő és egyedüli munkám, teljes erőbedobással végezhetem. Kötetlen munka­idő ez, amiben az ember olyan sokat dolgozhat, amennyit csak akar. — Tudomásom szerint az Orvostudományi Egyetemen sem a DISZ-, sem a KISZ* korszakban nem volt függet­lenített titkár. Mi tette szük­ségessé a függetlenítést 1967- ben? — kérdeztem most már dr. Tényi Jenőtől, a POTE pártbizottságának titkárától. — 1961-től kezdve a KISZ létszáma fokozatosan megnö­vekedett, a hatvanas évek kö­zepén már csaknem 100 szá­zalékos volt a szervezettség, a 160—200 fős „mammut” KISZ-szervezeteket decentra­lizálni kellett. Alapszervezeti egységül a korábbi évfolyam helyett a tanulmányi csopor­tot, e nevelési és oktatási szempontból egyaránt primer közösséget választottuk. Így a korábbi hat hallgatói és há­rom alkalmazotti alapszerve­zet helyett több, mint 50 alap­szervezetet kellett összefogni. Ehhez, ha azt is számításba vesszük, hogy 1300—1400 KISZ-tagról van szó, elenged­hetetlen a függetlenített tit­kár. — Milyen változások követ­keztek be a függetlenítés óta a KISZ-szervezet életében? — Rendszeresebbé, szerve­zettebbé vált a munka, meg­szűnt a tagnyilvántartásnál, a tagdíj fizetésnél korábban ta­pasztalt lazaság, közvetlen, operatív kapcsolat alakult ki az egyetemi KISZ és a váro­si-megyei KISZ-bizottság kö­zött, a POTE közelebb került más felsőoktatási intézmények­hez, hallgatói más ifjúsági ré­tegekhez. Persze nem lehet mindezt automatikusan a füg- getlenítésnek tulajdonítani, de feltétlenül benne van Vonyó József munkája is. — Mit vehet észre a válto­zásokból az „egyszerű” orvos- tanhallgatq? — Ez már nehezebb kérdés. Nemrég beszélgettem néhány alapszervezeti KISZ-vezetővel, így újból meggyőződtem ar­ról, hogy a hallgatók nem is­merik eléggé az egyetem ve­zetésének (és nemcsak a KISZ- vezetőségre gondolok) terveit, célkitűzéseit, tevékenységét. Ez felveti egyrészt a szorosabb személyes kontaktus, másrészt, pedig az egyetemi újság lét­rehozásának szükségességét. A kollégium társalgójában tíz-tizenkét hallgatóval beszél­getünk ugyanerről a témáról. — Egy függetlenített titkár kétségtelenül jobban tudja képviselni a hallgatókat ta­nulmányi és érdekvédelmi kérdésekben ‘ — mondja az ötödéves Kiss Huba —, de csak akkor,, ha fel is keresik az ilyen jellegű, problémák­kal. A hallgatók egy. része ér­zésem szerint nem is tudja, hogy Vonyó Jóskához fordul­hat gondjaival. — Sokkal több ideje van a KISZ szamára, .mint égy "hall­gatónak lenne. Délelőtt, dél­után könnyebben elérhető — teszi hozzá Ifi Ferenc har­madéves hallgató. Laklia József harmadéves hallgató arról beszél, hogy a felülről jövő információk sok esetben elakadnak menet köz­ben, nem érnek le a hallgatók közé. Aracsi hászló hatodéves csatlakozik ehhez. A KISZ-vb is látja, hogy meg kell javí­tani az információt, a leg­merészebb és legnagyratörőbb terv sem sokat ér, ha az ér­dekeltek nem tudnak róla. Dr. Kovács Bálint egy fok­kal még tovább megy. — Amikor elsőéves voltam, elkezdtünk jelentéseket írni és máig sem hagytuk abba. Kevesebb adminisztárióra, több önállóságra lenne szük­ség. — S hogy a többiek bó­logatnak, hozzá teszi: — Sok kérdésben bizony nemigen mentünk előre az évek folya­mán, a problémák egy része lényegében nem változott, leg­feljebb csak megjelenési for­mája más. Szőke Piroska rögtön tilta­kozni kezd, nem szabad olyan pesszimistán nézni a dolgokat. Lányi Zsuzsanna is amellett tör lándzsát, hogy azért tör­téntek lényeges változások, Ifi Ferenc, Marai László és Laklia József viszont dr. Ko­vács Bálinttal ért egyet. A lányok nem hagyják magu­kat, a klubra hivatkoznak, mely 1966 tavaszán alakult és tavaly ősszel elnyerte a ki­váló címet, a kollégiumi ön- kormányzatra, mely ilyen for­mában — igazgató és nevelő nélkül — az országban egyet­lenként működik, a siófoki j üdülőtelekre, mely friss szer­zemény, de nyáron már a hall­gatók rendelkezésére áll, vé­gül már az „ellenzék” is csat­lakozik hozzájuk, egymás sza­vába vágva sorolják az ered­ményeket. Ezzel ugyan nem cáfolják a bíráló észrevétele­ket, de abban igazuk van, így teljesebb a kép. Kéri Tamás koreográfia Alberto Alonso reggel 9-re bejárt a színházba, délben ebédelt a Pannónia Pincében, este a színészklubban körül­vették a Pécsi Balett tagjai és mesélt. Az ebéden és ezen az esti mesén kívül szinte semmi más nem létezett eddig a számára, mint a probate-' rem. Szívósan, alaposan, min­den egyes kifejezésért szinte külön-külön megküzdve dol­gozott Alonso úr és az együt­tes. Mindezideig csak az esti beszélgetések jelentettek fel­oldódást a nagyon fárasztó na­pi munka után. Akkor persze mesélt a bikaviadalokról, sőt be is mutatott néhány moz­dulatot — aki rágondol, azóta sem tudja komolyan megáll­ni — továbbá öt féle pókert tud játszani és sok más öt­lete van ahhoz, hogy ő ma­radjon a társaság középont­jában. Tegnapelőtt délután még képtelenség volt vele interjút készíteni. Tegnap végre rá­gyújtott egy cigarettára és azt mondta: — A munka nagyjából be­fejeződött, legalábbis koreog­ráfiái szempontból. Már csak egy nagyon kis rész van hát­ra, az előadásban négy, leg­feljebb öt perces időt igénylő rész. Ezenkívül néhány csi­szolás, végleges formába ön­tés szükséges még, aztán a próbaterem után a színpad következik: a technikai beren­dezések, a díszlet, a fény, a kosztümök, szóval minden, ami a tökéletes látványhoz szükséges. — Milyen munkatársaknak bizonyultak a Pécsi Balett tagjai? I — A lányok is, a fiúk is nagyon jól dolgoznak. Például ma az első felvonás futópró­báját néztem végig, s igazán jónak tartottam. Holnap, pén­teken a második felvonáson futunk majd át. Meg kell mondanom: Handel Edit kivé­telesen jó Júlia, úgyszintén Csifó Ferenc remek Rómeó. Nagyon-nagyon tetszik Heté- nyi János Thibaultja, Vhrik Dóra pedig csodálatos Lady Capuletet formált már eddig is. A Mercutiót táncoló Ga- lovits Attila jelenleg sajnos beteg, lábát fájlalja, s nem tudott most dolgozni, de biz­tos vagyok benne, hogy na­gyon jó lesz a darabban. — Vagyis a legfontosabb szerep­lőktől igen erőteljes megfor­málások várhatók, ez már a próbákon látszott. Például so­kat várok a párhuzamos kép­ben szereplő Júliától és Ró­meótól, vagyis Stimácz Gab­riellától és Herda Jánostól. Végülis igen rokonszenves ez a kis társulat, úgy hiszem, egytöl-egyig megfelelnek a produkcióban. Természetesen, mint mindenütt, itt is van­nak legjobbak, jók és olya­nok, akik igyekeznek. — Úgy tudjuk, pécsi tar­tózkodását megszakította, s a Szovjetunióba utazott, hogy hazai együttese ottani vendég- szereplésén részt vegyen. — Valóban ott voltam. Bár nagyon sokat izgultam, mert a társulat egy része késve érkezett, s ezért a premiert néhány nappal el kellett ha­lasztani. Idegtépő volt a vá­rakozás, aztán mégis nagyon örültem, mert többféle pro­dukciót vittünk ki, s ezek kö­zül a Carmennek óriási si­kere volt. Alica Alonso igen sok tapsot aratott, s nagy si­kert könyvelhet el. Úgy, hogy Leningrádban, ahová Moszk­vából indultak, már csak ezt. az egyetlen darabot kertek. Ami igen érdekes volt: a LGuije című kubai balett nem aratott sikert, mert az ottani közönség egyes rétegei nem kedvelik a konkrét zenét. Földessy Deass •*

Next

/
Oldalképek
Tartalom