Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-14 / 61. szám

1 napid 1969. mdrch» 14 KÍNAI PROVOKÁCIÓ A SZOVJET HATÁRON. — Nylsznye-MIhaJIovfca határállomás térsége, Da- manszkij-sziget: A kép a moszkvai Vörös Csillag című újságban jelent meg. Azt a pillanatot mu­tatja, amikor három szovjet határőr (jobbról) elindul a kínai osztag katonái felé, akik március 2-án provokatív fegyveres támadást intéztek a határőrség ellen. A felvételt V. Petrov szovjet határőr ké­szítette, aki a fegyveres támadás során életét vesztette. Újabb tüzérségi párbaj a Szuezi-csatornánál A kairói rádió csütörtökön este bejelentette, hogy az iz­raeli csapatok a késő délutáni óráikban ismét tüzet nyitottak az egyiptomi katonákra, a Szuezi-csatornánál. Az első puskalövéseket csakhamar ágyú- és rakétatűz követte. Az izraeli lövegek Al-Kantara, Ismailia és Al-Fardan térsé­gében csapódtak be. Az egyip­tomiak viszonozzák a tüze­lést. A MEN A hírügynökség je­lentése szerint Nasszer elnök Ahmed Ismail Ali vezérőrna­gyot nevezte ki az EAK ve­zérkari főnökévé. Elődje, Riad tábornok múlt vasárnap a harcmezőn esett el. Megkezdődtek a francia—nyugatnémet tárgyalások Az - Elysée-palotában De Gaulle és Kiesinger megkezd­te az idei esedékes megbeszélé­seket. A két delegációhoz kö­zelálló források szerint a két­oldalú együttműködésről és az európai problémákról volt szó. De Gaulle és Kiesinger megbeszélésével egyidőben Brandt nyugatnémet külügy­miniszter Couve de Murville francia miniszterelnökkel tár­gyal. A két gazdasági mi­niszter, Ortoli és Schiller, a pénzügyiminsztériumban foly­tatnak eszmecserét. De Gaulle és Kiesinger el­ső négyszemközti megbeszélé­se egy óra 15 percig tartott. Couve de Murville és Willy + ULAN-BATOR: Ulan-Ba- torban csütörtökön tartot­ták a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságá­nak 6. plénumát. Az ülésen beszédet mondott Cedenbal, a párt Központi Bizottságának első titkára ♦ RAWALPINDI: Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter, aki hivatalos láto­gatáson tartózkodik Pakisz­tánban, szerdán megtekintette a pakisztáni hadsereg alegy­ségeinek szárazföldi hadgya­korlatát, majd ellátogatott a pakisztáni légierők akadémiá­jára. Szerdán este Grecsko Afzal Rahman Khánnal, Pa­kisztán hadügyminiszterével tárgyalt. + KINSHASA: Mobutu tá­bornok, a Kongói Demokrati­kus Köztársaság (Kinshasa) elnöke csütörtökön reggel há­romnapos látogatásra Athénbe utazott, ahol tárgyalásokat folytat a görög vezetőkkel. | ♦ BÉCS: A haladó osztrák közvélemény erélyesen tilta­kozik az országban follyó náci propaganda ellen. Az osztrák ellenállási mozgalom, amely különböző politikai pártok hí­veit tömöríti, követelte, hogy a nyugatnémet náci Deutsche National Zeitung und Solda­ten Zeitung című lapot ne en­gedjék terjeszteni Ausztriá­ban. ♦ KARACHI: Ajub Khán, pakisztáni elnök az ellenzék vezetőivel folytatott kerekasz- tal-értekeszlet csütörtöki ülése után bejelentette, hogy meg­állapodás született, amelynek értelmében visszaállítják a parlamentáris kormányzási rendszert, továbbá az általá­nos és egyenlő választójogon alapuló választásokat ♦ WASHINGTON: A Fehér Ház szóvivője szerda este be­jelentette, hogy Nixon elnök nem tervez a közeljövőben újabb tengerentúli utat. A szóvivő utalt Nixon legutóbbi sajtóértekezletére, amelyen az elnök világosan közölte, hogy legközelebbi tervei között semmiféle külföldi út, vagy csúcstalálkozó nem szerepet ♦ HONGKONG: A Német Szövetségi Köztársaság hong­kongi konzulátusa közölte, hogy a kínai hatóságok sza­badon bocsátották a húszéves Siegfried Föllmer hamburgi hajóstisztet, akit decemberben vettek őrizetbe Tiencsinben. A konzulátus tájékoztatása szerint Föllmer ellen az volt a vád, hogy kínai tolmácsával folytatott beszélgetés közben olyan megjegyzéseket t^tt a kommunizmusról, amelyek Mao elnököt személyében sér­tették. ♦ MENDOZA: Az argentí­nai Mendozában sikeresen A Szlovák KP KB plénumának határozata A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának szerdán Pozsonyban megtar­tott ülésén elfogadott határo­zat többek között megállapít­ja: az augusztus utáni fejlődés fő eredményének kell tekin­teni azt a tényt, hogy a párt­nak és vezetőségének sike­rült megőriznie a lakosság nagy többségének bizalmát, valamint a párttagság és a társadalom döntő részének cselekvőképességét. Boríyolult körülmények között folyik a harc a szocialistaellenes erők­kel. A pártban ez a harc úgy módosul, mint a szélsőjobbol­dali és konzervatív-dogmati­kus tendenciák leküzdése. Je­lenleg előtérbe kerül a párt vezetőszerepe további és ha­tározottabb megszilárdításá­nak feladata. A jelenlegi politikai hely­zetet ebből a szempontból ele­mezve, a Szlovák KP Köz­ponti Bizottságának plénuma a következő határozatot fo­gadta el: © Következetesen meg kell valósítani a párt január utáni pozitív politikáját, amely meg­fogalmazást nyert a CSKP KB és az SZLKP KB akció- programjában, valamint a CSKP KB novemberi határo­zatában. © Erősíteni kell a párt bel­ső egységét és jelentős mér­tékben fokozni kell aktív cse­lekvőképességét a január utá­ni politika elvei alapján, és be kell tartani a pártfegyel­met. © Aktivizálni kell a párt­tagokat, politikailag le kell leplezni és le kell küzdeni a szocialistaellenes tendenciá­kat a társadalomban, a párt­ban pedig kétfrontos eszmei harcot kell folytatni: a szek­tás-dogmatikus nézetek és módszerek, valamint a főve­szélyt jelentő jobboldali op­portunizmus^ellen. © Ki kell dolgozni a párt ideológiai név élőm unkájának a rendszerét. © Szakadatlanul arra kell törekedni, hogy fokozódjon a párttagok érdekeltsége a tár­sadalmi és állami kérdések­ben. © Az SZLKP KB plénuma ismételten hangsúlyozza pár­tunk politikájának következe­tesen internacionalista jelle­gét. A Központi Bizottság kü­lönösen halaszthatatlannak tartja a szomszédos szocialis­ta országokkal és pártjaikkal való kapcsolatok normalizálá­sát, mindenekelőtt a Szovjet­unió és az SZKP viszonylatá­ban. Az egész szlovák párt- szervezet megtesz minden szükségest e cél elérése érde­kében. seivel foglalkozó bizottság előadója Milentije Popovics, a JKSZ KB elnökségének tagja kijelentette, hogy Jugoszláviá­ban tartós feladat a népek és nemzetiségek egyenjogúságá­nak biztosítása, s a JKSZ- nek erélyesen le kell küzde­nie minden nacionalista irány­zatot. Brandt valamivel hosszabban, másfél óráig tanácskozott. — Brandt távozóban röviden annyit mondott az újságírók­nak, hogy Franciaország nem terjesztett elő új javaslatokat a közös piacra vonatkozóan, másrészt nem változtatta meg álláspontját Anglia felvételé­ről. A magánmegbeszélések után közös ebéd következett, ame­lyen először találkoztak a két ország miniszterei teljes lét­számban. Ezután, az eredeti programtól eltérően, a francia elnök és a nyugatnémet kancellár nyomban visszatért De Gaulle dolgozószobájába és újabb egy órás négyszemközti eszmecserére került sor. A távozó Kiesinger őszintének és szívélyesnek nevezte megbe­széléseiket, s derülátónak mondotta magát azok kimene­telét illetően. Kiesinger nyugatnémet kancellár De Gaulle-lal foly­tatott második megbeszélés« után a Matignon palotába haj­tatott. ahol Couve de Murville francia miniszterelnökkel tár­gyalt. A félévenként esedékes francia—nyugatnémet megbe­szélések elsőnapi hivatalos programja ezzel véget ért. A nyugatnémet kormány- küldöttség szóvivője közölte, hogy az elnök és a kancellár első eszmecseréjük alkalmából főleg Európát érintő problé­mákról beszélgetett. Ennek során De Gaulle megnyugtatta Kiesingert, hogy Franciaor­szág nem lép ki a NATO-ból és megértést mutatott aziránt, hogy továbbra is amerikai csa­patok állomásoznak az NSZK* ban. Az Elysée palotában adott ebéd alkalmával a francia elnök pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy á jelenle­gi csúcstalálkozó a nézetek kölcsönös tisztázásával bizo­nyulhat a leghasznosabbnak. A találkozónak nem célja újabb megegyezések létreho­zása. A Szovje’iiiiió ratifikálta a háborús büntettek eléviilhetetlenséjéről szóló egyezményt A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége törvény- erejű rendeletben ratifikálta a háborús bűntettek és az em­beriség ellen elkövetett bűn­tettek elévülhetetlenségéről szóló konvenciót. Ezt a kon­venciót a szocialista államok kezdeményezésére és közvet­len részvételével dolgozták ki és fogadta el az ENSZ köz­gyűlésének 23. ülésszaka, ta­valy novemberben. A Szov­jetunió január 6-án íratta alá az egyezményt. Az Izvesztyija csütörtök es­ti számában megállapítja, hogy a konvenció rendkívül időszerű, mert a második vi­lágháború befejezése óta el* telt 24 esztendő ellenére sem vontak felelősségre még sok náci bűnöst. A nyugatnémet állami szervek a háborús és náci bűnösökkel szemben a közönséges bűncselekmények­re érvényes elévülés jogsza­bályait próbálják alkalmazni. A NATO CT.J FŐPARANCSNOKA. Andrew J. Goodoaster tábornok, a Vietnamban állomásozó ameri­kai csapatok helyettes főparancs­noka. akit Nixon elnök a NATO Európai Haderőinek főparancsno­kává nevezett ki a tényleges szol­gálattól visszavonuló Lyman Lem- nitzer tábornok utódául. Good- paster július elsejével veszi át hivatalát ♦ ♦ BERLIN: Még az idén megjelenik az NDK-ban a Lengyelországban gyártott „Polski fiat 125 P”, melyből a Polmot lengyel külkereske­delmi vállalat az év végéig 2500 darabot szállít az NDK- ba. + BONN: Egy nyugatnémet orvos a bonni szovjet nagy- követségnek adományozta két­emeletes villáját, hálából az emberséges bánásmódért, amelyben a háború idején fo­golyként Oroszországban ré­szesítették. Az idős doktor halála előtt kijelentette, hogy tettével a szovjet—német ba­rátság erősítését kívánja szol­gálni. ♦ MOSZKVA: A modern magyar szobrászat címmel Moszkvában kiadott könyv példányai egy nap alatt el­keltek. A magyar művészet iránti érdeklődésről tanúsko­dik a közelmúltban Moszkvá­ban megrendezett modern magyar festészeti és grafikai kiállítás sikere is. hajtottak végre egy újfajta átültetést: egy 17 éves pék­legény jobb lábának a má­sodik ujját a jobb kezére ül­tették át, annak az ujjnak a helyébe, amelyet baleset kö­vetkeztében elvesztett. A CORBEIL: A francia bí­róság nyolc, illetve öthónapi fogházra ítélte Umberto Gio- vine 28 éves firenzei tanárt1 és Maorizio Panachi 25 éves firenzei kereskedelmi alkal­mazottat, mert novemberben Párizsban — tüntetésként a görög katonai diktatúra ellen — visszatérésre kényszerítet­ték a görög Olympic légitár­saság utasszállító gépét. A két merénylő röpiratokban indo­kolta meg tettét azzal, hogy a repülőtársaság tulajdonosa, a milliomos Aristoteles Onasz- szisz támogatja az ezredesek juntáját. + TOKIÓ: Tokióban csü­törtökön megnyílt a japán szakszervezeti főtanács ! (SOHYO) 37. rendkívüli kong- | resszusa, amelyen megvitatják < és elfogadják a japán dolgo­zók hagyományos tavaszi meg­mozdulásainak programját. A program-tervezet előirányozza a küzdelem fokozását a mun­kabérek emeléséért, a Sohyo szervezeti megerősítéséért 1970 előtt, amely év a japán—ame­rikai katonai szövetség elleni harc döntő esztendeje lesz. A maoisták logikája Megdöbbentő logika fedez- j hető fel a kínai vezetők poli­tikájában. Alapvető céljuk a j maoista elgondolásoknak meg­felelő belpolitika érvényesítése. Ezt a célt azonban a belpoli­tika sajátos eszközeivel, a nép meggyőzésével, az érvek fel­sorakoztatásával, a belső egy­ség megteremtésével nem tud­ják elérni. A sokszor alkalma­zott recept szerint tehát kül­politikai eszközökhöz nyúlnak, hogy eltereljék a figyelmet a hazai problémákról és egészen más kérdésekben próbáljanak valamiféle „egységet” terem­teni, amit aztán belső haszná­latra alkalmaznak. A kínai külpolitika azonban a diplo­mácia hagyományos eszközei­vel. a nemzetközi jog keretein belül erre sem képes, mert a nemzetközi küzdőtéren kalan­dorpolitikát fqlytat. A külpoli­tikai tehetetlenség következté­ben veszik igénybe a kínai ve­zetők a harmadik, mindennél súlyosabb következményekkel járó „módszert”; a fegyveres provokációkat. Akcióik célja, hogy felszítsák a soviniszta hisztériát, s erre a nagyon in­goványos talajra építsék a bel­ső „népi egységet”. Minthogy azonban a soviniz­mus, a más népek elleni gyű­lölet a pillanatnyi hangulat­lángoláson túl nem jelenthet tartós gyógyírt a „proletár kulturális forradalom” által feltépett sebekre, továbbá az ilyen „egység” nem valami­ért, hanem valami ellen bonta­kozik ki, tehát negatív töltésű — végeredményben nem segíti a maoisták belpolitikai céljai­nak elérését. S bezárult a kör: a marxizmustól, a leninizmus- tól messze eltávolodott belpo­litika a szocializmusnak és a békének kárt okozó külpoliti­kával párosul, e kettő össze­fonódásából azonban senki másnak nincs haszna — még ha a kínai vezetés pillanatnyi­lag hasznot is tud húzni be­lőle — csak az imperialisták­nak. S itt rejlik az egyenesen meghökkentő tény: a szavak­ban imperialista-faló kínai ve­zetés gyakorlati tettei közvet­lenül segítik az imperializ­must. A maoisták a fő ellen­ségnek már nem a tőkés rend­szert, hanem a szocializmus világát tekintik. Ez a gondolatsor kívánkozik az Usszuri folyónál végrehaj­tott kínai fegyveres határpro­vokáció margójára, annál is inkább, mert a felvázolt össze­függések a napi események alapján pontosan kimutatha­tók. Kínában a „proletár kultu­rális forradalom” három esz­tendeje után lezárult a hatal­mi hare egyik szakasza, létre­jöttek az ún. forradalmi bi­zottságok, Mao Ce-tung és cso­portjának hatalmi szervei. Most következne a maoista párt a szerepének rendezése (és itt nem szabad a hagyományos, sok dicsőséget szerzett Kínai Kommunista Pártra és annak vezető szerepére gondolni). Tervbe vették a Kínai Kom­munista Párt IX. kongresszu­sának összehívását minden bi­zonnyal azzal a céllal, hogy megszilárdítsa Mao Ce-tung és csoportjának egyeduralmát, megtörténjék a végső leszámo­lás azokkal, akik Kína jövőjét nem a mao-ce-tungi politiká­ban látják. Mao Ce-tung és csoportja azonban nyilván nem érzi elég erősnek magát józan érvekkel alá nem támasztható politiká­ja elfogadtatására. A határpro­vokáció nyomán felszított szov­jetellenes soviniszta hisztéria az ennek a politikának kedve­ző légkör megteremtését szol­gálta. Olyan atmoszférára van szükségük a kínai vezetők­nek, hogy a „külső veszély” közepette senki se merjen Mao Ce-tung ellen szót emelni, a hazai dolgok elemzése helyett mindenki a „modern revizio­nistákkal” harcoló maoizmust éltesse, s ne törődjék azzal, hogy mit ad, pontosabban mit nem ad a maoizmus a kínai népnek. Röviden: a kínai ve­zetők hazai frontjuk gyenge­ségeit a határmenti — sajnos szó szerint értendő — csata­téren próbálták kiegyensúlyoz­ni. Ehhez a taktikához persze egy állandó tényező is járul: a kínai vezetők szovjeiellenes politikája. Most csak az az új, hogy a szovjetellenesség és a Szovjetunió elleni támadások fokozásában Peking eljutott a véres provokációkig, valamint addig, hogy Távol-Keleten és Szibériában jogot formál más- félmillió négyzetkilométernyi szovjet területre. A területi követelés bejelentése nyilván­valóan azt a. célt szolgálja, hogy Kínában hosszabb időre előre megalapozzák a szovjet­ellenes propagandát. Az eseményekkel párhuzamo­san érdekes változáson megy j keresztül a Kínával kapcsola- j tos imperialista taktika. Ko- j rábban a nyugati kormányok I tartózkodást színleltek, nehogy mohóságukkal elriasszák a kí­nai vezetőket a szocializmus­ellenes aknamunkától. Elsősor­ban a kulisszák mögött keres­ték a kapcsolatokat Kínával, konkrét lépések helyett csak tapogatóztak, szondáztak. Az idők folyamán azonban ami­lyen mértékben bátorítást kap­tak maguktól a kínai vezetők­től — mert minden szovjet­ellenes akció, a vietnami bé­két akadályozó lépés, a szó cialista országokat rágalmazó kirohanás bátorítja az imperia­listákat — olyan mértékben merték nyilvánosan is kieresz­teni csápjaikat Kínára. Egyik­másik NATO-ország már han­got is adott Kínával kapcso­latos terveinek, legutóbb ép­pen Bonnból hallatszottak a nyugatnémet—kínai kapcsola­tok normalizálására sejtető vé­lemények. Az imperializmus m& megkaparintható koncot Iát Kínában. És ezért a fele­lősség Mao Ce-tungot és cso­portját terheli. A r* A JKSZ kongresszusa Joszip Broz Tito beszámo­lóját és szóbeli előterjesztését követően a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének IX. kongresszusa — mint már je­lentettük — hét bizottságban folytatja munkáját. A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó bizottságban Kiró Hadzsivaszilev, a JKSZ KB végrehajtó bizottságának tag­ja vitaindító beszámolójában hangsúlyozta, hogy az összes haladó és békeszerető erők ré­széről „határozott akcióra van szükség az agresszió, a hatal­mi politika, az imperializmus és az egyeduralmi törekvések ellen”. Ugyanakkor kifogá­solta, hogy egyes szocialista országokban „túlzott jelentő­séget tulajdonítanak” a bur- zsoá ideológia veszélyének. A JKSZ fejlesztésének kér­déseivel foglalkozó bizottság előadója Latinka Perovics, a Szerb KSZ KB titkára azt hangoztatta, hogy a JKSZ már évek óta küzd a kommunista élcsapat szerepének megvál- toztathatatlanságára vonatko­zó „dogma” ellen. A társadal­mi-politikai rendszer kérdé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom