Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

tM9. február 15» s Dr. Csikós Nagy Béla államtitkár Merre tart a reform? Ha akad valaki, aki eddig nem tette fel a kérdést, azt is érdekelheti: meddig megyünk el gazdaságunk liberalizálásá­ban az elkövetkezendő évek ben? Ebbe nyújtott betekin­tést dr. Csikós Nagy Béla, az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnökének előadása — időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről —, amelyet teg­nap rendezett a Technika Házában a Magyar Közgazda- sági Társasáig megyei csoport­ja» 15 éveg távlati tervek Most folyik az 1985-ig tartó, 15 éves távlati tervek kidol­gozása. Központi témája: Mennyi legyen a nemzeti jö­vedelem növekedési üteme? Dr. Csikós Nagy Béla szerint: évi 6—7 százalék. Másfél szá­zalék kell arra, hogy az újon­nan munkába lépőknek (60— 80 ezer fő) kereseti lehetőséget biztosítsanak és hogy a tár­sadalmi juttatások azonos szinten maradjanak. További 2,5 százalékra van szükség, hogy az életszínvonal emelke­désének eddig kialakult üte­mét biztosíthassuk. Négy szá­zalék tehát a kritikus pont, de ennél, nyilvánvaló, gyor­sabb ütemű fejlődésre van szükség: 6—7 százalékra. Az ötvenes években már elértük a 6—7 százalékos rátát, de ez sajnos az életszínvonalban nem volt észrevehető, mert sok inkurrens cikket gyártot­tunk és magas volt a felhal­mozás aránya. Az öncélú ter­vezés korszaka volt Amikor ez világossá vált, beálltunk az évi 5—5,5 százalékos növeke­dési ütemre. A kővetkező öt éves terv egyik legbonyolultabb kérdé­se 1972—73—74-es években, a szokásosnál 35—40 ezerrel töb­ben keresnek majd munkát ugyanakkor ezekben az évek­ben kevesebben mennek nyug­díjba. Fel van adva a lecke: dupla új munkalehetőséget kell biztosítani, amikor az iparosítás iránya ezzel szem­ben homlokegyenest ellenke­ző, nem az extenzív, hanem *z intenzív fejlesztést kell végreha j tanunk. Nagy kérdés, milyen legyen gazdasági struktúránk? Egyes dolgok már tisztázódtak, pél­dául világosan lehet látni az 1980-as évek energia-struktú­ráját, amelyen a magyar ipar nemzetközi versenyképessége áll vagy bukik. Sajnos mi an­nak idején erőteljesen rááll­tunk a szénprogramra, s ez most gondot okoz. Világos a vegyipar fejlesztése is. Ez a másik hátrányt szünteti meg: az anyaghiányt A műanyag­bázis megteremtése —, amely a gépipar és a könnyűipar ki­szolgálója — a 15 éves fej­lesztési tervek egyik fővonala. Ma messziről szerezzük be nyersanyagainkat, de ez az ár­ban nem tükröződik. Mi lesz, ha a jövőben partnereink, gondolunk itt elsősorban a Szovjetunióra, a szállítási költségeket is beleszámítják az árba? Két nagy kérdőjel Erőteljesen fejlesztjük az építőipart és a könnyűipart. De a könnyűipar technológiai fejlesztésénél, ellentétben az elmúlt évek gyakorlatával, a legmesszebbmenőkig a piac (a divat) igényeit veszik figye­lembe, inkurrens fonalat töb­bé nem gyártanak. (A texti­liák árát egyébként távlatban átlagosan 25 százalékkal csök­kentik.) Végül tisztázott az infrastruktúra (közlekedés, utak, közművek stb.) színvo­nala. Nem fordul elő többé, hogy az Alföldön hatalmas gyümölcsösöket telepítünk, de aztán nincs hozzá út, raktár, és nem tudjuk eladni, s mire a gyümölcs a zötyögős föld­úton a fogyasztóhoz ér, minő­sége már nem elsőosztályú. Két nagy kérdőjel van — mondotta az államtitkár. Az egyik: az elkövetkezendő években igen nagymértékű lesz a mezőgazdaság belterjes fejlődése. Mi lesz az óriási árutömeggel, ha egyszer szo­cialista nagyüzemeink elkezde­nek „igazából” termelni? — Termőre fordul a rengeteg új telepítésű szőlő, alma, de ki issza meg a bort? És itt kap­csolódik a KGST kérdése. Ma­gyarországnak piaci lehetősé­get, piaci háttért kell kapnia, hogy a mezőgazdaságába biz­tonságosan fektethessen tő­két. A mezőgazdaság iparosí­tása Nyugat-Európában is úgy ment végbe, hogy például az állattartás takarmánybázisát az USA és Kanada biztosította. Realizálási gondjaink lesz­nek. A másik kérdőjel a gépipar. A KGST-országok párhuzamo­san iparosítottak. A felesleget a Szovjetunió piaca eddig fel­szívta, de a jövőben itt is piacproblémákkal számolha­tunk. Ezért a tagországoknak össze kell ülni és együttesen kidolgozni a fejlesztés irány­vonalait. Ha az új mechanizmust sza­kaszokra akarnánk felosztani, ezt így is megtehetnénk: 1968- tól, 1971-től és 1976-tól. Mivel jellemezhetnénk gazdaságun­kat 1971—76 között? Ebben a szakaszban nagyobbrészt már a vállalati önfinanszírozási rendszer érvényesül, az állam csak a nagy, strukturális be­ruházások sorsáról dönt. A be­ruházási összegek 60 százalé­káról a vállalatok döntenek. Ebben az időszakban szeret­nék elérni azt is, hogy ne kell­jen ilyen erős nyereségadóval dolgozni, mint most, ebben az időszakban szeretnék továbbá elérni a központi anyaggazdál­kodás megszűnését. Sokkal li­berálisabb árrendszerünk lesz, a fogyasztási cikkek fele sza­badáras, mindez azonban na­gyobb mértékben érinti a ma­gasabb jövedelműeket, a kis­jövedelműek háztartási kiadá­sainál 75 százalékban garan­tált az ár. Három kulcsfontosság« kérdés Továbbá megreformálják a bankrendszert, önálló kereske­delmi bankokat és jegybanko­kat hoznak létre. Ami a tá­volabbi jövőt illeti, 1976 után kővetkező évek már fejlett monetáris rendszert ígérnek és a forint átválthatóságát (konvertibilitását). Dr. Csikós Nagy Béla a kö­vetkező 5 éves tervben három dolgot tart kulcsfontosságúnak. A pénz és tőkepiacot, ezzel kapcsolatban a forint konver­tibilitását, a jövedelempoliti­kát és a KGST-t Ezt a fogal­mat, hogy tőkepiac, tőkeáram­lás, el kell fogadnunk, s ezzel a lehetőséggel számolnunk kelL Messzemenő liberalizá­lásra van szükség a külke­reskedelemben. Hosszú ideig az egyenlősdi irányába ha­ladtunk. A szocializmus poli­tikai gazdaságtana szerint pedig: mindenkinek a végzett munkája szerint kell része­sedni és az áraknak pedig meg kell közelíteniük a rá­fordításokat. Ha tetszik, ha nem, a béreket differenciálni kell. A KGST keretében a piacproblémát kell megoldani, mégpedig úgy, hogy ne csak kétoldalú árucserét folytathas sunk, lehetővé kell tenni egyik vagy másik ország el­adósodását, el kell érnünk azt, hogy a külkereskedelmi mér­leg egyenlegét valutában fi­zesse meg az illető ország. A KGST jövőjéről a legma­gasabb szinten tárgyalnak majd a résztvevő országok. , Miklósvári Zoltán Tegnap fejezte be a Baranya megyei Ipari vásár plakátvázlatait Battancs Gábor grafikus. Közülük választja ki a vásár rendező bizottsága a végleges, nyomdai sokszorosításra kerülő plakátot „Szabóolimpia“ Szekszárdon A vetélkedő színvonalára mi sem jellemzőbb, mint hogy déli tizenkét órától fél négyig (amikoris má­sodszor hívtuk telefonon a szekszárdi Garay Szállót) egyfolytában ülésezett a zsűri, sőt: a döntés még ek­kor sem született meg. Mint azt korábban már hírül ad­tuk, tegnap a Tolna megyei KISZÖV rendezésében há­rom megye — Tolna, So­mogy, Baranya —, ruházati szövetkezeteinek legjobb szabói mérték össze „erejü­ket” a Garay Szálló díszter­mében rendezett divatbemu­tatón, melynek keretében 35 modell mutatkozott be a szigorú zsűrinek és a nagy­számú közönségnek. A vendéglátóktól kért rö­vid telefoninterjúból meg­tudtuk, hogy ez a mostani vetélkedő tulajdonképpen csak selejtező: e hó 17-től 19-ig ugyanis Debrecenben országos versenyen talál­koznak a területi versenyek győztesei. Ami a szokatlan versengés célját illeti: sze­retnék felhívni a nagykö­zönség figyelmét a szövet­kezeti méretes szabóságok reperezentatív termékeire, s ugyanakkor a szakmai ta­pasztalatokat is igyekeznek kicserélni a különböző vá­rosok legjobb mesterei. Baranyát tizennégy szabó képviselte — a pécsi Minő­ségi és a mohácsi Szabó Ktsz „színeiben”. Szereplé­sükről lapzártáig nem sike­rült részletesebbet megtud­ni, egy azonban biztos: a színvonal magas volt, mert a zsűri két különdíj kiadá­sáról határozott Pécsen RiWrle'ezlék, másutt használják... Locsolóautók a hó és jég ellen 500 köbméter magnéziumklorid kellene A tárolóhely a legnagyobb gond Két évvel ezelőtt, 1966—67 telén, Pécs országos jelentő­ségű kísérletek színhelye volt: a KPM tanácsi közlekedési főosztályának felkérésére Da­los József mérnök vezetésével itt próbálták ki először ha­zánkban az „öntözéses” hó-, illetve jégolvasztás módszere­it Erről akkor a televízió is beszámolt A riporter mint az új módszerek „mecénását” di­csérte Pécset, az időközben eltelt két év azonban visszá­jára fordította a helyzetet. A kísérletek sikerültek, az oly sok előnnyel járó vegyszeres hóeltakarítási módszereket azonban éppen Pécsett nem alkalmazzák „nagyüzemi” szinten... A Közlekedéstudományi Egyesület rendezésében teg­nap délután tartott ankét ke­retében egyebek mellett er­ről volt kénytelen beszámolni Dalos József, aki időközben a Német Demokratikus Köztár­saság hóeltakarító szolgálatá­nak munkájával is megismer­kedett, s ott is a magnézium- kloridos módszerek rohamos terjedését tapasztalta. A két év előtti pécsi kísérletek egyébként német ötletek alap­ján kezdődtek: az NDK szál­lította az alapanyagot. Ami az eljárás „múltját” illeti: 1963- ban az USA-ban „vetettek be” először folyékony vegyszere­ket az utakra feszülő jégpán­cél ellen, s szinte ezzel egy­Készülűdés a busójárásra Újdonságok a Mohácsi Galériában 29 bábu az iskolában — Balatoníűztői tűzijáték mesterek Péntek délelőtt. Mohácsi időszámítás szerint: busójá­rás előtt két nappal. Ilyen­kor, februárban nagyon sok mohácsi ember így nézi a naptárat. Tehét pénteken délelőtt a nagy farsangi népünnepély előkészületé­nek hangulatában érdeklőd­tünk egy s másról. Sik Fe­renc, a Pécsi Nemzeti Szín­ház rendezője, aki az idei busójátékokat is rendezi, sehol sincs és mégis min­denütt ott van, irányít, ala­kít, percenként formálja, csiszolja a játékot. Sárosáé György, a helyi múzeum ve­zetője éppen Himesházára indul: még egy szökrönyt hoz a kiállításra. Kiállítások. Igen, egy ilyen hatalmas rendezvény­nek általában ezek a biz­tos pontjai, mert itt még­sem mozgékony, ezerféle­képpen viselkedő embertö­meggel kell bánni, hanem engedelmes tárgyakkal. A Mohácsi Galéria Mai ma­gyar festészet című tárlatá­nak anyagát már újjáren­dezte Romvári Ferenc mű­vészettörténész, A kilenc­ven képből negyvenet cse­rélt ki, de a pécsi és bara­nyai művészek alkotásai fentmaradtak. Kiállítják Pleidell János híres busóak- varell sorozatát is, összesen húsz képet. A múzeum ki­állításai változatlanok, de újdonság: a helyi filatélis- ták bélyegkiállítást rendez­nek, mégpedig harminc vit­rinben. A Szabadság úti ál­talános iskolában népi témá­jú tárlatok nyílnak. Egyik teremben Mándoki László rendezésében baranyai szök- rönyök, aztán a másikban Sarosac György gyűjtésében Mohács és környéke népei­nek népviselete, összesen 22 bábun, s ezeket a ruhákat harmincezer forintért vásá­rolták. Továbbá itt, a ki­állító teremmé előlépett tan­termekben főkötőket, ken­dőket, szoknyákat mutatnak be, mellettük régi népvise­letről készült fotókat. A maszkfaragók nemcsak ki­állítanák, hanem faragnak is. Ezen kívül fotótárlat nyílik régi mohácsi házak homlokzatairól, oromzatáról, kapudíszéről készült felvé­telekből. Végül a mohácsi galambtenyésztők is kitesz­nek magukért, s bemutatják legszebb példányaikat. Szóval készül Mohács a nagy farsangi ünnepre. Pén­teken délután indultak el Balatonfűzfőre, hogy az ot­tani Nitrogén Művek kiváló tűzijátékmestereit elhozzák Mohácsra. Mert tűzijáték nélkül ma már nem busó­járás a busójárás. időben a Szovjetunióban is széleskörű kísérletek kezdőd­tek. Ma már mindkét ország­ban — sőt az európai orszá­gok többségében is —, min­dennapos a vegyszeres véde­lem. E módszerek lényege: olyan oldatokat (többnyire magnézium-, illetve kalcium- kloridot) locsolnak a hóval és jéggel fedett útra, melyek vi­zet vonnak el környezetükből, s ilyen módon „összeroskaszt- ják” a havat. Ezeknek az ol­datoknak a fagyáspontja rend­kívül alacsony (magnézium­klorid esetében például —30 fok) s ezért a locsolás nem eredményez további jegese- dést. A tapasztalatok szerint (s ezt bizonyították a pécsi kísérletek is) megfelelő forga­lom esetén 5—8 perc alatt kásássá válik az utat borító jég, a hó pedig megolvad. Az 1966—67-es kísérletek után a múlt esztendőben 500 köbméter magnéziumkloridot vásárolt a város. Maga az anyag nem túl drága (a fenti tétel ára kb. 250 ezer forint), a tárolás azonban Igen nagy gotnd. A múlt évben a balo- kányi strand medencéjében helyezték el az oldatot — ez azonban nem megoldás. Táro­ló bunker kellene. Egy ilyen létesítmény ára kb. 300 ezer forint, ami nincs .., Pedig megérné. Az idei té­len eddig kb. 1200 köbméter sózott homokot szórtak a vá­ros útjaira. Az ebben levő 180 köbméter konyhasó ára ön­magában is tekintélyes ösz- szeg; de a két módszert ösz- szehasonlító gazdaságossági számításnál még más egyebet is figyelembe kell venni. Vegy­szeres laboratóriumi vizsgála­tok kimutatták: a konyhasós szóradék ötszörte nagyobb korróziós kárt okoz a gépjár­művekben, mint a magnézi­umklorid. De talán még en­nél is fontosabb az a tény, hogy az „öntözés” kb. 30 szá­zalékkal olcsóbb, mint a ho­mokozás. Gépkocsiparkunk alkalmas a vegyszeres védekezésre; sőt most már szakemberek is vannak. A számítások szerint az évi magnéziumklorid-szük- séglet 500 köbméter — egy ekkora tárolóbunker kellene tehát mielőbb. Az új módszer természetesen nem varázs­szer, de mindenképpen előre­lépés. Ezt bizonyítják annak a „bevetésnek” a tapasztalatai is, melyre szerdán került sor. A 6-os úton — a vasasi fe­lüljáró és Pécs között —, kb. 100 méter hosszban 25—30 centis jégpáncél fedte az utat. A locsolókocsik elvonulása után tizenöt perccel a jég vastagsága már csak 5—6 cm volt, s az is erősen olvadt... Békés & ! fiz NDK 1968-as bestsellerének szerzője Pécsett W. Heiduczek a Tanárképző Főiskolán Németország ketíéosztottsá. ! ga nemcsak a földrajzi hatá- j rokon múlik, az egy családban | élő tesv.árexet ideológiai kor­látok is elválasztják, mert a társadalomtól nem lehet füg- I getlenül élni. A kettéosztott j Németország gondolata köré csoportosítja „Búcsú az an- | gyaloktól” című regényét Wer­ner Heiduczek, aki tegnap a Tanárképző Főiskolára láto­gatott. A téma aktualitása a regényt az NDK-ban az el­múlt év legolvasottabb köny- I vévé tette, két kiadást ért ! meg, 85 ezer példányban fo­gyott el. Sikerregény. Werner Heiduczek a mai Lengyelország területén szüle­tett 1926-ban, Zabrzeben. Er­ről a városról mondotta de Gaulle, hogy a „leglengyelebb település” Lengyelországban. Heiduczek 17 évesen már a háborúba került, amerikai* majd orosz fogságba esett. Or­vos szeretett volna lenni, de nem jutott be az egyetemre, tanár lett. Négy évet Bulgá­riában töltött, mint német ta­nár, aztán visszakerült az NDK-ba, ma Halléban él. Regénye maga az élei A tegnap délutáni felolvasás, és azok a mondatok, amelyekben bemutatkozásként önmagáról vallott, arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a regény nagy része tulajdonképpen lí­rai önéletrajz. Főszereplője nincs, négy testvér, a Manila testvérek története. A cselek­mény ugyan 1960-ban játszó­dik, mégis 20 év történelméről vall. A legidősebb fiú teoló­gus, testvére Anna újgazdag. Ök mindketten Nyugat-Német- országban élnek. Anna fia Franz, aki a négy testvér kö­zött pendlizik — a másik két fivér ugyanis az NDK-bari él, az egyik iskolaigazgató, a má­sik magas funkcionárius — 17 éves fiatalember. 1960-ban — a berlini válság idején (!) — az NDK-ba utazik, hogy megis­merkedjék az ottani körülmé­nyekkel. Tíz hónap alatt sok mindent lát, s sok mindent egyáltalán nem ért. Végül is visszatér az NSZK-ba. A négy testvér viszonya an­nak példája, hogy a háború után a két Németországban különbözőképpen fejlődtek és különböző döntésekre jutottak egy családon belül is az em­berek. Mindegy, hogy melyik országban élnek, a korábban felépített angyali ideáloktól búcsút kell venniük. Nyugat se csak rothadó kapitalizmus, és kelet se csak virágzó szo­cializmus. A vitán és felolvasáson a főiskola tanárai, hallgatói, a Leöwey Klára Gimnázium III. és IV. osztályos német tagozatos tanulói vettek részt. Az élményt — mivel a német­kérdés kicsit „messze” van tőlük, és mivel a regényt ke­vésbé ismerték — inkább az jelentette, hogy megismerhet­tek egy német írót, aki a má­nak ír és a legégetőbb prob­lémákat veti papírra. Wér Vilmos Gá?V a Dunán Hazai folyóink túlnyomó ré­szét még kemény Jégpáncél bo­rítja. A Balatonon 15—30, a Ve­lencei-tavon 12—18 centiméter vastag a jég. A dél-magyaror­szági enyhülés következtében viszont a Sión és a Dráván megszűnt a jégzajlás. A Dunán sem a jég, hanem az apadás miatt mind jobban elsekélyese- dő és zátonyos mederszakaszok nehezítik a hajózást. A magyar szakaszon 13 gázló keletkezett, s ebből 10 található Rajka és Gönyü között. A gázlókban ál­talában csak 20—22 declméter mély víz takarja a sóderzáto­nyokat. A legkisebb gázló Paks közelében alakult ki. s ez az 1 akadály mindössze 19 deciméte­res merülést énged a hahóknak. Egyelőre nincs remény az apa­dás megszűnésére. Budapestnél a legutóbbi 24 ó~áva” ú*abb * centiméterrel csökkent a víz­szint, s miután a Duna felső szakasza is 1—10 centiméterrel apadt, a következő napokban sem lehet bőségesebb vizután* pótlásra számítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom