Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

*Mt. Járni* tX itta wo n rati S (imi iá ' BORSOS MIKLÓS KIÁLLÍTÁSA Tanácsköztársasági művészed szemle IFJÜ PROLETÁR. Kső «zárna 1019. Január 7- éo jelent meg az Ifjú Munká­sok Szövetségének hivatalos lapjaként Rövid történetéhez tegyük hozzá, hogy fél év Btán. június 29-től fennállá­sáig (1933 márciusáig), a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének lapja és a 34 év alatt mind­össze nyolc évfolyama látott napvilágot A fenti «sáraz adatok sok szenvedésre, a Tanácsköztár­saság küzdelmes napjai után as elnyomás véres bosszújára emlékeztetnek. A hetenként megjelenő lap egyik alapítója és szerkesz­tője Lékai János, az Ifjúmun­kások Országos Szövetségének titkára volt Életét a munkás­osztály ügyének áldozta. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztossá­gon az ifjúmunkások nevelés­ügyeinek előadója. A Kom­munista Ifjúsági Intemacio- nálé moszkvai kongresszusa a végrehajtó bizottság tagjává választotta. 1922 júliusától az USA-ba utazott és haláláig szerkesztője az Űj Előre cí­mű lapnak. A „népbetegség”, a tüdőbaj ölte meg 29 éves korában. (Az USA-ban John Lassen néven ismerték.) Munkásságának köszönhető, hogy az Ifjú Proletár nem egyszerű hírközlő eszköze volt a KIMSZ-nek, hanem a mozgalom eszmei irányítója. Meghatározta az ifjúmunkás­mozgalom feladatait, a vidéki szervező és felvilágosító mun­kára is gondot fordított. (Lásd: „Ifjúmunkás mozgalom a proletárdiktatúra alatt”, „If­júmunkások vidéken” című cikkeket.) Központi kérdés­ként kezelte az ifjúmunkások nemzetközi kapcsolatait („A Hl. Internácionálé távlatai”, *Az olasz ifjúmunkások elfo­gadják a magyarországi ifjú­munkás kongresszus irányát”, stb. című cikkek) és az ifjú­ság oktatási kérdéseit (Moz­galom és oktatás című cikk). Az „'ifjúmunkás Náp” előadói köziil megemlítjük Lukács György. Rudas László, az „If­júsági matinék” művészei kö­zül Basltides Mária, Gellért Lajos nevét, Dr. Molnár István Magyar est Jénában A Jénai Szimfonikus Ze­nekart vezényli január 16-án Károly Róbert, a Pécsi Nem­zeti Színház karmestere. A nyári zenei kurzus eredmé­nyes befejezése után hívták meg a fiatal pécsi karmes­tert az NDK-ba. ahol „Ma­gyar est”-et vezényel. Műso­rán többek között szerepel Erkel Ferenc: Hunyadi nyi­tánya, Kodály Zoltán: Galán- tai táncok e. műve. A Janus Pannonius Múze­um Rákóczi úti időszakos ki­állító helyisége az elmúlt év f olya mán, több szép kiállítás színhelye volt. E bemutató­sorozat utolsó, de talán leg­reprezentatívabb eseménye­ként láthattuk itt (1968. dec. 14—1969. jan. 5.) mai szob­rászaink kiváló egyéniségé­nek, Borsos Miklósnak — korábban Budapesten, az irodalmi múzeumban kiállí­tott műveit Nem véletlen, hogy az együttest épp az irodalmi múzeum művészet- történész munkatársa, Zibo- len Ágnes válogatta össze és mutatta be, mert Borsos mű­fajban és technikában válto­zatos munkásságának e da­rabjai az irodalommal vannak szoros kapcsolat­ban. Ez az érintkezés nem csupán közvetett —■ könyvek tolmácsolta élmény — volt mesterünk esetében. Számos személyes kapcsolat: íróba­rátok, találkozások révén került közelébe e más alko­tóterület benső problémái­nak, érzésvilágánaük. Négy évtizedes szobrászi munkássága mélyen a hazai talajból fakad. A Balaton környék (nyarait Tihanyban tölti) témaválasztását, mű­veinek hangulatát is több­nyire meghatározza, sőt anyagának megválasztására is kihat Szobrai a Dunántúl történelmi múltjának hangu­lati és formai őrzői is: ar­chaikus utalások, „pannon derű”, harmónia, nyugalom jellemzik az egyszerű, olykor monumentális formákat Emberileg és művészileg mélyen átélt és megértett jellemképeket adott ezen a kiállításán Borsos Miklós Babitsról, Radnótiról, Kas­sákról, s a vívódó, aggoda­lommal teli, kutató tekin­tetű .Szabó Lőrinciről. Ezek a portrék túlmennek a köz­napi, külső hasonlatosságon, — bár ennek megőrzésével — a fejformával, tömbjének térbe metsződésével, a fej­tartás jellegével az egész alakot elénk idézik; az ábrá­zolt karakterét és ennek jel­legzetes külső megnyilvánu­lásait is láttatni tudják. Bor­sos nem dolgozik közvetle­nül modell után, csak általa jól ismert, hozzá közel álló, szinte benne élő személyeket mintáz meg. Az emlékezet szigora az esetleges vonáso­kat, külsőségeket elhagyja, csak a lényegest, találót, jellegzetesét őrzi meg. A fe­lület megmunkálásának sok­féleségével — az egy művön belüli egység megtartásával — a kőanyag szépségeit, is felszínre hozza a tartalmi kifejezés szolgálatában. A 60-as éveknek ezt a nagyszerű arcképsorozatát, kortársait és elődeiket meg­örökítő érem- és plakettso­rozata készítette elő, s ezek­nek a nagy portrékkal való együttes bemutatása igen ta­nulságos volt. A műfaj kö­vetelménye folytán itt ben­sőségesebb, részletezőbb és inkább a vonalra épített az előadásmódja. Az érem és kisplasztika hazai művésze­tünknek jelenleg legtöbb egészséges törekvést, egyéni hangot felmutató területe, ahol Borsos Miklós érmei művességükkel, tartalmi gazdagságukkal tekintélyes helyen állnak. A felület megmunkálás sokféle kife­jezési lehetősége vonzza el­sősorban e területre a mű­vészeket. Sokkal kötetlenebb és el- vontabb Borsos formanyelve azoknál a szobrainál, ahol nem egy konkrét, egyedi tu­lajdonságokkal, életművel kö­rülhatárolt személyiség meg­jelenítése (vagyis portré) volt a célja. A tengerből felbuk­kanó Szirén finom, lekerekí­tett formáit mintha termé­szeti elemek: a víz és szél munkája alakította volna; felületének érzékeny fény­árnyék játékával szinte moz­dulni látszik. Tomasi di Lampedusa lírai kisregé­nyének mitikus alakja ih­lette a Lighea szobrokat. A szépségeszmény és tökéletes­ség, amit e képzeletszülötte nőalak képvisel — csak rész­leteiben ragadható meg és csupán megközelíthető, ezért is választhatta Borsos az él­mény hatására a fantáziát serkentő torzó megoldást A korábbi Borsos szobrok ter- mészetközelisége, reális for­mai megjelenése mellett kü­lönösen a 60-as évektől kezdve bukkan fel művésze­tében egy erőteljesebb stili­zálás, az ábrázoltak mértani elemeinek hangsúlyozása, az elvontabb formálásmód. Az együvétartozást, harmóniát jelképező Énekek éneke ezt a korszakát képviselte kiál­lításán. A szobrász számára a rajz többnyire segédeszköz. Gon­dolatok, formaötlctek gyors rögzítője csupán, emlékezte­tő vázlatok, tanulmányok készítésére használja, de közlendőjét elsősorban tér­beli formákkal, három di­menziós anyaggal juttatja kifejezésre. Borsos Miklós egy olyan területen is ottho­nosan mozog, amely első­sorban a grafikusok, festők világa: az illusztrációban. A jó illusztráció mindig az ön­álló alkotás mértékével mér­hető. Nem reprodukál csu­pán, nemcsak megismétli a szövegben elmondottakat, — ihlető forrásának isme­rete nélkül is közöl valamit, hat a szemlélőre, de a mű ismeretében rezonanciaköre sokkal szélesebb. Oj hangu­latok, vonások megláttatásá- val az irodalmi mű befoga­dására, gondolataira fogéko­nyabbá tesz, hozzásegíti az Katona József Bánk bán c. drámájának illusztrációja. olvasót a mű átéléséhez. Az illusztrált könyvnek vizuális kultúránk alakításában is szerepe van, a tévé, a film, a vándorkiállítások idősza­kában is. Az illusztráció igazi grafikai feladat, alap- feltétele a sokszorosítható- ság. Borsos rézkarcain, tus- rajzain elsősorban a kifeje­ző vonalra épít, s csak néha segíti a forma érvényre ju­tását lavxrozással. Nem vetí­ti egymásra a különböző idősíkok eseményeit, nem él a szimbolikus kifejezés le­hetőségével. Egyszerűségre, világos képi nyelvre törek­szik. Az Olcsó Könyvtár so­rozat címlaptervei, illusztrá­ciói nem a legegyenletesebb kvalitásúak, s többnyire ha­gyományosabb felfogásban készültek. Az irodalmi alko­tás hangvételével, világával finom összhangban vannak Ady, Képes Géza műveihez készített lapok, a Trisztán és Izolda elegáns, könnyed vonalvezetésű rézkarcai. Ily- lyés Gyula Fekete-fehér ver­seskötetéhez készült lapjai a folt kifejező. erejére épül­nek. Az illyési költészet egy­másnak feszülő alapmotívu­mainak képi megfelelői, a költő által felvetett gondo­latok: a lét, emberség prob­lémáiról valló súlyos erejű képek emelkedett, egyszerű éreztetői. Érzés és hangulati közösség kép és versek vi­lága között két alkotó sze­rencsés összetalálkozásának eredménye. „Halandó szem­mel fölfedezni” Indul és küld méltó emberi célkitű­zéssel a költő, s a látszatok mögé tekintésre ösztönöz; a művész is ezt teszi, mikor műveiben az emberekben feszülő érzéseknek, gondola­toknak felfedezője és megfo­galmazója lesz. E szép válogatás nemcsak az irodalom és művészet le­hetséges kapcsolatát szem­léltette, hanem egyúttal Bor­sos munkásságának alapo­sabb megismerésére ösztönző bemutató is volt. Mcndül Zsuzsa Az első magyar munkásha­talom megalakulásának fél évszázados évfordulójára a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa, a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége. a Kisipari Szövetke­zetek Országos Szövetsége tanácsköztársasági művészeti szemlét hirdet az üzemi és falusi művészeti csoportok, szakkörök, szólisták részére. Á szemle célja A tanácsköztársasági mű­vészeti szemle célja, hogy a művészetek eszközeivel já­ruljon hozzá az ifjúság, a dolgozók hazafias és interna­cionalista érzéseinek elmélyí­téséhez, erősítse a szocializ­mus győzelmébe vetett hitet, a forradalmi hagyományok iránti tiszteletet, növelje a kulturális nevelés eszmei tar­talmát. A tanácsköztársasági művé­szeti szemlén együttesen vesz­nek részt az üzemi, falusi, szakszervezeti és szövetkezeti művészeti csoportok és szak­körök, a művelődési házak, otthonok együttesei, szakkö­rei és egyénileg mindazok az üzemben, falun élő és dolgo­zó fiatalok, akik a műkedvelő művészeti munka valamely területe iránt érdeklődnek. Fesztiválok, kiállítások A műkedvelő művészeti csoportok és szólisták feszti­válján a következő művészeti ágak szerepelhetnek: vers- és prózamondás, népmese, nép­ballada, színjátszócsoportok és irodalmi színpadok: a szín­játszás oratorikus és játékos formái, regős játékok, ének­karok. zenekarok: szimfoni­kus, fúvós, esztrád, kamara, népi, hangszeres és énekes szólisták: népdal, műdal, ope­ra. klasszikus és népi hang­szerek, néptánc-csoportok: né­pi együttesek, néptánc-szólis­ták, báb-csoportok, A műkedvelő művészeti csoportok és szólisták feszti­válja mellett sor kerül a mű­vészeti pályázatok és művé­szeti szakkörök szemléjére is. A Baranya megyei Szemle Bizottság népi díszítő és népi iparművészeti, fotó és ama- tőrfilm, valamint honismere­ti pályázatot hirdetett meg. A pályázatok anyagait kiállí­tások keretében mutatják be a nagyközönségnek. A művészeti csoportok és szólisták a műsorválasztás­nál vegyék figyelembe a ta­nácsköztársasági művészeti szemle eszmei céljait, a szó, a dal, a tánc és a zene esz­közeivel elevenítsék fel a munkásmozgalom művészeti emlékeit, a néphagyományo­kat, de szólaljanak meg mai életünk irodalmi, zenei alko­tásai is. A szemlén résztve­vő énekkarok, zenekarok és szólisták válasszanak műso­raikhoz a munkásmozgalom gazdag dalhagyományaiból. Jubileumi találkozói* A tanácsköztársasági mű­vészeti szemle a következő szakaszokban bonyolódik le: 19G9. január 1 — március ló­ig alapszervezeti, üzemi, szö­vetkezeti, körzeti bemutatók. Március 15 — április 30-ig a járási, városi színvonalverse­nyek a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében. A Bara­nya megyei bemutatóra I960, június első vasárnapján kerül sor. A jubileumi találkozók bemutatói augusztus 19—20-án lesznek országszerte; Baranya megye Somogy, Tolna, Zala és Fejér megyével együtt a ka­posvári bemutatón vesz részt. A szemlén elsősorban a he- lyi tevékenységet kell előtér­be állítani. A csoportok, szó­listák szerepeljenek több al­kalommal helyi rendezvénye­ken, a jelentősebb társadalmi ünnepeken vagy egyéb üzemi, szövetkezei, községi megmoz­duláson. Rendezzék meg min­den üzemben, szövetkezetben, KISZ-alapszervezetben a sza­való versen veket Újítsák fel és tegyék rendszeressé az üzemi, falusi ifjúsági napo­kat ahol politikai rendezvé­nyek. sportversenyek és kul­turális műsorok tehetik szí­nessé a programot A járási színvonalversenyeken való részvételnek a helyi rendez­vényeken mutatott jó szerep­lés az előfeltételé. A tanács- köztársasági művészeti szemle programjait az üzemek és falvak művelődési tervébe ik­tassák be. Sznvonalversenyek A helyi szereplések után egyes járásokban körzeti be­mutatókat is rendezhetnek műsorszerűen. A járási-városi bemutatókon a csoportok és szólisták teljesítményét a bí­ráló bizottságok színvonal- versenyek alapján bírálják el, és a legjobbakat arany, ezüst, bronz oklevéllel jutalmazzák. A megyei bemutatóra a rendező bizottság meghívása alapján a járási, városi szín­vonalversenyen arany fokoza­tot elért csoportok és szólis­ták kerülnek. A megyei be­mutatón a rendező bizottság a legjobb csoportokat és szó­listákat jutalomban részesíti. Felhívjuk a KlSZ-szerve- zeteket, szakszervezeti bizott­ságokat, szövetkezeteket, mű­velődési házakat, ifjúsági ve­zetőket és népművelőket, s művészeti csoportok vezetőit, hogy az együttműködési ha­tározat szellemében közös erőfeszítéssel, egymást kölcsö­nösen segítve vigyék sikerre a tanácsköztársasági művé­szeti szemlét. A KISZ Baranya megyei Bizottsága SÁNDOR ZSUZSA FOTÖI A művészi Igényű fényképezés hívei számára mindig élményt je­lent egy-egy színvonalas kiállítás megtekintése, csak az a baj, hogy a fővárostól távol élvén, erre meg­lehetősen ritkán adódik alkalom. A Technika Házának idei, igen gaz­dag rendezvénysorozata végre egy­szer fotobemufa tóval kezdődik, mintegy boldog új esztendőt kíván­va a fényképkiállitásokat igénylők népes táborának. A szakemberek örömét még fokozza az a tény, hogy ezúttal, az eddigi évtizedes gyakorlattól eltérően, nem a Me­cseki Fotoklub, hanem a Városi Ta­nács Művelődésügyi Osztálya kez- daményezése alapján, a Doktor Sán­dor Művelődési Ház és a Kiállítási Intézmények segítő közreműködésé­vel került sor erre a kiállításra. Reméljük, hogy Sándor Zsuzsa ké­peinek bemutatása csupán az első lépést jelenti azon az úton, mely­nek jelentőségét és hasznát feles­leges részletezni. Sokszor és sokat hangoztatott igényt elégítenek ki városunk kulturális életének veze­tői azzal, ha a mostanihoz hasonló összefogással a jövőben is megta- KOU a módját a kiemelkedő érté­kű hazai és nemzetközi kiállítások pécsi bemutatásának. Sándor Zsuzsa személyé és mun­kássága viszont, úgy gondoljuk nem szorul bővebb bemutatásra. A TÜ­KÖR és egyéb folyóirataink olva­sói jól ismreik riportjait: első ki­állításának képei éppen egy évti­zeddel ezelőtt kerültek a nyilvános­ság elé. („Űtijegyzetek a Szovjet­unióból”) A FOTOLEXIKON talá­lóan szűkszavú jellemzése szerint Sándor Zsuzsa a magyar realista fotóművészet hagyományait folytat­va a szocialista társadalom értékei­nek tükrözésére törekszik. Ennél t öbbet nem lehet, de nem is kell mondani felfogása- és munkássága jellemzéséül; képei ugyanezt vall­ják a foto nyelvén alkotójukról. Pécsi kiállításának teljes anyaga az elmúlt év tavaszán került első- ízben a nyilvánosság elé a buda­pesti Nemzeti Galériában, Em­berek között címmel. A ké­pek több másodbemutató után ke­rültek városunkba, ahonnan tudo­másunk szerint Bulgáriába veszik útjukat. Hiányoljuk az eredeti cím elmaradását, amely kifejezően ér­zékeltette a szerző mondanivalóját, az összeállítás lényegét. A legtöbb kép témája az ember és élete; a táj és a természet részletei szinte csupán változatosságként, elvétve jelennek meg a portrék, riportok hosszú sorában. Sokat lehetne írni az egyes képek, sorozatok és cik­lusok értékeléséről, a tartalmi és kompozíciós erényekről, vagy a kép­kivágás, aranyok vitatható pontjai­ról, dicsérhetnék a példásan kor­szerű rendezést — mindez azon­ban kérdéses hasznú a szóbanforgó képek egyidejű szemlélete, az at­moszféra érzékelése nélkül. Hason­lóképpen nem találjuk helyénvaló­nak az ilyenkor szokásos dicsérő jelzők ismételgetését; megtették ezt már előttünk mások. Bízunk ab­ban, hogy enélkül is kialakul és helyretevődik minden a látogató­ban, ha figyelmesen megtekintette a bemutató közel kétszáz képét. Amiről viszont itt még szólni sze­retnék, »x éppen ehhez kapcsoló­dik. Vajon lehet-e ennyi képet kellő figyelemmel végig­nézni? Véleményünk szerint mega legnagyobb rutinnal rendelkező ki­állításlátogató sem tud egy nagyte- rerrmyi képet egyszerre befo­gadni és reálisan értékelni. A telí­tettség érzésének fokozódásával együtt járó figyelemlanyhulás, az áttekintés és viszonyítás növekvő bonyolultsága eleinte károsan be­folyásolja. majd gátolja a valóban kiemelkedő alkotások élvezetét. Az átlagon felüli képek nyomasztó fö­lénye kihangsúlyozza a kevésbé si­kerültek apró fogyatékosságait, a kényszerűségből szoros képelhelye­zés miatt az egymástól erősen el­térő méretű képek hatása egymást rontja, stb. Mindezen hátrányok el­kerülésének legbiztosabb módja: szigorúbb válogatás alapján keve­sebb kép! Különösen egyéni bemutató ese­tén kell alaposan megfontolni a bemutatott fotók számát Ami indo­kolt lehet „naplemente előtt”, egy életművet bemutató retrospektív ki­állítás esetén, az kérdésessé válik egy alkotóereje teljében lévő, egy­re inkább elmélyülő és formálódó alkotó esetében, aki időnként szá­mot kíván -adni az eddig megtett útróL A nagyközönség ugyan min­denkor kész meghatódni az impo­náló számok és méretek láttán, de sokan tudják: még a legkedvezőbb körülmények között dolgozók is örülhetnek, ha évente néhány, va­lóban kiemelkedő értékű alkotás­sal gyarapszik műveik száma. A lá­togató pedig elsősorban ezekre kí­váncsi; a foto nyelvén is magasabb­ra értékeli a világosan egyértelmű kijelentéseket a többszörösen bőví­tett körmondatoknál. Ne feledjük azonban, hogy az elő­adásmód már az alkotó magán­ügye, lévén stílus és felfogás kér­dése. Mindenki a számára legmeg­felelőbb módon fejezi ki magát, a lényeges csupán az eredmény. Sándor Zsuzsa eredményessége pe­dig önmagáért beszél. Ezt igazolja egyébként a látogatók napról-napra növekvő száma és a dicséretekkel teli vendégkönyv. Örömmel értesül­tünk arról, hogy a kiállítás a ter­vezettnél hosszabb ideig fogadhat­ja látogatóit: még egy hétig, jövő vasárnap estig tekinthető t meg a Technika Házában. Dr. Szász János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom