Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

12 to 1969. Jaiwór A Mi újság a szoTelsegckbcii: Az atléták versenynaptára — igazolások, alapozó edzések a szakosztályokban minősítések — Az atlétikai szövetségben a hét ai-ején tartják az év első elnök­ségi ülését. Érdekes témák szere­peinek a napirenden. Az idei ver­senynaptár, az átigazolások, a minősítések. Az év legérdekesebb atlétikai versenyének Pécsett az úttörő- olirfipia országos döntője ígérke­zik. A szövetség vezetői már most megkezdik felkészülésüket és hoz­zálátnak a szervező munkához. — AZ ÚTTÖRÖOLIMPIA mellett nem feledkezünk meg — mondotta Villányi Nándor a szö­vetség titkára — az NB I. B első fordulójának versenyéről sem, mélyet mi rendezünk május 17-én és 18-án. Baranya válogatottja, mely éve­ken keresztül az NB 1-ben szere­pelt. az elmúlt évben nem tudta biztosítani helyét a legmagasabb osztályban és az együttes az idén az NB i. B-ben szerepel. — Az esélyeket illetően remény­kedünk, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lányok is kiharcolják hz NB I-be jutásit, — mondotta ezzel kapcsolatban a szövetség főtitká­ra. — Igaz nem lesz könnyű dol­guk versenyzőinknek, mert a női mezőnyben a MAFC és az MTK NB I-et is megjárt csapatai igáh jő erőt képviselnek, de a férfiak­nál is jó gárdával tud felvonulni az MTK, a Vasas Izzó és a Bp. Honvéd II. A versenynaptárról elmondot­ták a szövetség vezetői, hogy az idén is megrendezik a megyék közötti' Béke Kupa viadalokat és •bŐVen biztosítanak versenyzési lehetőséget a fiatalabb korosztály számára. A különböző kiválasztó, utánpótlás versenyek mind azt célozzák, hogy megfelelő ver­senyekhez jussanak a fiatalok. A minősített versenyzők száma lényegesen nem változott az el­múlt évihez képest 400 körül lesz az idén a mi­nősített versenyzők száma hallot­tuk a szövetségben, a megyének öt első osztályú atlétája van, a válogatott Lovász és Honti mel­léit Gaál. Homoki és Lukácsné szerzett első osztályú minősítést. — A minősítések megoszlása a továbbiakban hogyan fest? — 25-28 másodosztályú minősí­téssé! rendelkező versenyzőre számítunk. A legtöbb minősítést a IV. osztályban szerezték, itt ugyanis már nem olyan szigorúak a követelmények. •Az átigazolások frontján sem történt lényeges változás az atlé­táknál. A bólyiak kitűnőségét, Ditt elehet több pécsi egyesület is szerette volna megszerezni, a bó­lyi atléta azonban maradt régi Elkészült a kosárlabda NB II. csoportbeosztása A kosárlabda NB n. mérkőzé­seit ebben az évben 3—3 férfi és női csoportban rendezik. Bara­nyából a PVSK, a Tanárképző Főiskola, Postás női, és a Postás, PEÁC és a Tánárképző Főiskola férfi csapatai vesznek részt a mérkőzéseken. A pécsi csapatok az NB Ö. kőzépcsoportjába ké­j-ültéi:. Férfi csapatok; Bp. Spartacus, Táncsics SE, Pécsi Postás, Bajai Vízmű. Pécsi EAC, Dunaújvárosi Haladás, Kiskunfélegyházi RVSE, Pécsi Tanárképző Főiskola Gö­döllői EAC, Bp. HSC, Csőszerelő SK. BEAC. Női csapatok: Bp. Spartacus, Kiskunfélegyházi Vasas, Szekszár­di Vasas, Szegedi EOL (a SZEAC utódja), Bajai Fehémeműgyár, Pécs: VSK, Pécsi Postás, Pécsi Tánárképző Főiskola, Kecskeméti Petőfi. Egyesült Gyógyszergyár, MAFC, Ganz-MAVAG. egyesületében. A Postás meg­szüntette atlétikai szakosztályát, a versenyzők zöme a Dózsához kérte az átigazolását. A Komlói Bányász pedig felszámolta pécsi részlegét, a Komlói Bányász el­nöksége úgy határozott, hogy a szakosztály tagjai részére Kom­lón biztosít edzés és versenyzési lehetőséget. A szakosztályokban is megindult a munka. ALAPOZNAK AZ ATLÉTÁK Üjmecsekalja — Komarov Gim­názium, 18 óra 2 perc. Fehér, lila, zöld trikók sorában itt-ott néhány izmos férfihát, felsőtest villog — minek a mez, idebenn meleg van, s még milyen meleg lesz! .. . Egyelőre csak a gólve­szély növeli a hőfokot; a bama- mokány, roppant izmos Lipcsik cikázik a védők között, jobbra- balra dönti a hátvédsort. aztán közelről bámulatos erővel rúgja a labdát az oldalára fektetett zsá­molyba. Biztos, ami biztos; az ele­gáns begurítások is szépek, de a bombagól se kutya! Morvái Vidor viszont azt vallja, hogy a foci mozgás ugyan, de al­kalmat ad „üres járatra” is, ami­kor csak sétál az az ifjú atléta, ezért aztán 18.25-kor „végét veti a zenének” és furcsa — de kez­dődik a tánc! Körbe — a terem fehér oldal­vonalai mellett, zsámolyokon, pa­dokon, akadályokon át; futás, szökdelés, óriás és törpe járás, vágták és lötyögés megállás nél­kül. 18.50. ülés Tibi nagyot fúj, az­Negyedik helyen végzett, 38 megszerzett ponttal, 57:33 gól­aránnyal, 1968 évben az NB II. Nyugati csoportjában, a Pécsi Ércbányász labdarúgó csapata. A cél: az első hat hely vala­melyikének elérése. Az ered­mény: teljesnek is elfogadhat­nánk, ha . .. A tabella értékelése során, jónak mondható helyezés nem váltott ki teljes megelége­dettséget, sem a szurkolókból, sem a vezetőkből, de legkevésbé a játékosokból. Nyolc fordulóval a bajnokság befejezése előtt, azonos pontszámmal, egyenlő eséllyel vettek részt a küzdelem­ben, a későbbi bajnok ZTE csa­patával. Ekkor sorsdöntőnek is mondható mérkőzésen alul ma­radtak, a kiesőj elölt Z. Dózsá­val szemben. Ez magában véve nem meglepő, mert a labdarú­gásban bármelyik csapat legyőz­heti a másikat. De a csapat mér­kőzéseinek eredményeit vizsgálva kitűnik, hogy éppen a gyenge csapatok ellen vesztették el azo­kat a pontokat — a négy utolsó helyezettől, mindössze nyolc, ugyanakkor az első hat csapat­tól tizenöt pontot szereztek — ami végül is, a keserű szájízt okozta. A „nagy” csapatok el­len elért sikerek, bizonyos ön­teltséget okoztak, és a könnyű­nek ígérkező mérkőzéseken, nem játszottak olyan erőbedobással, ahogy kellett volna. 1968 év, a csapatépítés éve volt, de ugyanakkor eredményeket is kellett produkálniuk. A hátvéd­tán megszólal: — Kész futót ne­velnek belőlem, ennyit futni egy­folytában! LiLa trikóján jókora Sötét foltok, nedvesen tapadnak testéhez, homlokán, gyöngyöző izaadságcseppek; azért nem áll meg, nagyon összeszedi magát, nekirugaszkodik és felugorva be­leüt a kosárlabda palánkról le­csüngő hálóba. Németh Gyulának viszont meg sem kottyan mindez! Igaz, 20 kin van már a lábában, de még Tibinél is fiatalabb, épp túl a 18-on, meg roppant céltu­datos is; a nyáron ötezret akar futni — jól. oda pedig kell a sok munka. 19 óm. Már 35 perce tart a non-stop műsor. A precíz Mor­vái Vidor mindenre gondol — nincs egyetlen izom amelyet meg ne mozgattatna. Most éppen spe­ciális gyakorlatot végeztet:, a te­rem közepén szőnyeg, rajta öt zsámoly egymástól egyenlő távol­ságban, úgy kell 'Végigfutni, hogy valamennyi lépés zsámolj'közre essék. Fő a mozgás ritmus! A FIÜK ÉS LÁNYOK PATTOGNAK és száguldanak a parketten, sző­nyegen. Szemlátomást' tetszik a gyakorlat. Takács Béla, a veterán hármasugró is kapkodja a lábát. Neki különösen jó ez a mozgás­fajta. Meg is indul betyáros gyor­san; a zsámolysor végén rövid kifutó, aztán a fal. Béla felugrik rá, másként meg se tudna állni! A riporter pedig indulni készül. Még nincs ugyan vége az edzés­nek, de eleget látott'— és egy ki­csit elfáradt a nézésben! És, aki végigcsinálta? ... sor szinte teljesen átszérveződött, hiszen Bendes a jobb oldalra ke­rült, a középhátvéd az igen te­hetséges, fiatal Ágfalvi lett, míg a balhátvéd posztját a csatárból védővé változó Kovács töltötté be. A középpályán Vince és Bo- rovácz személyében kettő, a csa­társorban pedig Görgényi, Péhl, Tóth. Lieber mind újak voltak, az előző évi csatársorhoz viszo­nyítva. Ennek tulajdonítható, hogy az Ércbányász játékosállománya, képzettség szempontjából, leg­alább olyan, mint a bajnok ZTE-é, csapatmunka szempontjából azon­ban, az említetten kívül a Dorog és a MÁV-DAC felülmúlja a pé­csi csapatot. Az év végére már, helyenként, ezen a téren is el­fogadhatót nyújtott a csapat, sőt voltak mérkőzések, amikor egé­szen kiválóan játszottak. A csapatrészek közül legjobb teljesítményt a védelem érte el. Tizenegy mérkőzésen nem kap­tak gólt és kettőnél többet is, csak egy alkalommal. Ebben a sorban találjuk a legjobb átlag teljesítményt elérő játékost: Ko­vácsot. Igen jól játszott Bendes, és Péhl is. Az utóbbi később mint csatár is nagy hasznára vált csapatának. A középpályán megerősödött, színesebb lett a játék. Az itt szereplő játékosok­ban azonban sokkal több, van. Vincétől nem csak pár alkalom­mal várnak kimagasló játékot. Az Ércbányász eredményességé­nek döntő tényezője, hogy vér­beli szélsőkkel rendelkezik. Ha nem is minden mérkőzésen, de képesek arra, hogy az ellenfelek védelme mögé kerüljenek. Ez a Fegyelmi határozat A Magyar Labdarúgó Szövetség L sz. fegyelmi bizottságának a határozata: Krémer Károly lab­darúgót a Pécsi Dózsa SE játéko­sát minden sporttevékenységtől két évre, 1570. december 13-ig el­tiltja. Indokolás: A Pécsi Dózsa spórtegyesület vizsgálati irataiból megállapítja a Fegyelmi Bizott­ság, hogy nevezett engedély nél­kül elhagyta sportkörét és orszá­gát. Családjához küldött értesítést külföldről, hogy nem kíván visz- sza térni. mai labdarúgás legfontosabb té­nyezője! Lieber a tavaszi sze­zonban, Görgényi pedig az őszi mérkőzéseken játszott egészen jól. Kisutzky és Tóth jó átlag­teljesítményt ért el. A kapusok megbízhatóan látták el feladatu­kat. Strassz személyében volt a csapatnak egy játékosa, akit minden szerepkörben használni lehetett. Összesen ti játékos szerepelt, de a csapat gerincét H labda­rúgó alkotta. Az 1969 évet egy kialakult csa­pattal — amelyet egy-két posz­ton megerősítenek — kezdik el. Nem kell az egész várost beba­rangolniuk edzéseken, mérkőzé­seken, hiszen saját, minden igényt kielégítő pályájukon játsz­hatnak, edzhetnek. Magasabb alapokról indulnak, magasabbak lesznek a követelmények is. — Pontosabban: az első három kö­zött kell végezni, az 1969-es baj­noki esztendőben. Ennek elegedhetetlen feltétele, hogy a játékosok változtassanak magánéletükön, életszemléletü­kön. Meg kell értenlök, hogy töb­bet kell dolgozni a sporteredmé­nyekért, mert ha azok nincse­nek, az életben, még sokkal töb­bet kell dolgoznlok! A szurkolók türelmesen, ki­tartóan várják meg, hogy az Érc­bányász labdarúgói tudásukhoz mérten szerepeljenek, mert azok, még sok örömben részesítik őket. Lombos! Jen« Nem teljes az elégedettség az Ércbányász labdarúgóinál Példás ítélettel Pontot tettek a Mágoes—Boly mérkőzés ugjenek vegere Az MTS Baranya megyei Ta­nácsa Elnöksége foglalkozott a Mágocsi Tsz SX—Bólyi MEDOSZ megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzés ügyében, az érdekelt sportkörök elnöksége által előter­jesztett panasszal. Az ügyben a Baranya megyei Labdarúgó Szövetség FB-a, a Szö­vetség Elnöksége, valamint a Ta­nács Fegyelmi Bizottsága hatá­rozatait az alábbiak szerint vál­toztatja meg: A M ágo'csi Tsz SK—Bólyi ME­DOSZ SK megyei I. o. labdarúgó- mérkőzés eredményét megsemmi­síti és rögzíti, hogy: 0:0 gól­aránnyal egyik együttes sem kap pontot. Egyben elrendeli, hogy a Má­gocsi Tsz SK és a Bólyi ME­DOSZ SK labdarúgó-csapatainak 1968. évi össz-eredményéből, illet­ve bajnoki pontjaiból 10—10 bün­tető pont kerüljön levonásra. A mérkőzésen mindkét csapat (jegyzőkönyvben szereplő) vala­mennyi játékosát az 1969-es év- best 3—3 bajnoki, Illetve MNK- aafekőzésen való részvételtől el­tiltja. Az eltiltás végrehajtásá­nak formája: az egyes fordulók­ban csapatonként 2—2 eltiltás alatt levő játékos nem szerepel­tethető. Sándor Lajos edző működését 4 évre, Szécsey Zoltán edző mű­ködését pedig 1 évre felfüggesz­ti. Haier Ádám, Tárnoki Lajos Bó­lyi MEDOSZ szakosztályvezetőjét, illetve intézőjét 3—3 évre minden sportvezetői ténykedéstől eltiltja. Mosticzka Ferencet, a Bólyi MEDOSZ elnökhelyettesét 1 évre tiltja el a sportvezetői munká­ban való részvételtől. Tombi Jánost, a Mágocsi Tsz SK intézőjét 1 évre tiltja el min­den sportvezetői ténykedéstől. Gyimesi Józsefet, a Mágocsi Tsz SK elnökét írásbeli figyel­meztetésben részesíti. Az MTS Baranya megyei Ta­nácsa Elnöksége az érdekelt sportkörök által előterjesztett írásbeli kérelem, valamint az ügyben keletkezett összes iratok áttanulmányozása után megálla­pította, hogy a korábbi fegyelmi határozatok lényegében helyesek. Azonban problémaként jelent­kezett, hogy a korábbi határoza­tok elsődlegesen nem a vétkes személyeket sújtották. Az Elnök­ség korábbi — december 28-i, 15—4/1968. sz. — határozatában bizottságot alakított, melynek fel­adata volt kideríteni, hogy ki­nek, illetve kiknek kezdeménye­zése után került sor a labdarúgó pályán lezajlott eseményekre. A bizottság megállapította, hogy a sportkörök elnöksége is elítélte a sportszerűséget súlyosan sértő cselekményt. Sándor Lajos, a Bólyi ME­DOSZ edzője, Szécsey Zoltánnal, a Beremendi Építők SK volt lab­darúgó edzőjével, annak gépko­csijával a mérkőzést megelőző napon Mágocson járt. Nevezettek ezen útjáról tudomással bírt Haler Ádám szakosztályvezető és Tárnoki Lajos intéző, a Bólyi MEDOSZ SK labdarúgó-csapatá­nak tisztségviselői is. Megállapította azt is, hogy a mérkőzést azért nem lehetett a kitűzött időben elkezdeni, mert a bólyi csapat igazolásai Tárnoki Lajosnál voltak, aki m 4a kifo­gással nem adta át azokat a mérkőzés játékvezetőjének. Megállapítást nyert az is, hogy Mosticzka Ferenc, a Bólyi MEDOSZ SK elnökhelyettese Vajszlón tartózkodott abból a célból, hogy tájékoztassa a két együttest, a Vaj szló—Porcelán­gyár együttesek eredményéről, melynek döntő kihatása volt a bajnokság szempontjából. Tombi János intéző (Mágocsi Tsz SK) felelősségét abban állapí­totta meg, hogy, amikor tudo­mást szerzett az eseményekről, nem tett semmit annak meggát- lása érdekében. Úgyszintén ezen vonatkozásban terheli felelősség a Mágocsi Tsz SK elnökét is. Az Elnökség úgy találta, hogy az általa hozott büntetések első­sorban azon egyéneket bünteti súlyosan, akiké a kezdeménye­ző szerep volt. Így nem látta indokoltnak, hogy néhány felelőtlen sportvezető magatartása miatt a megye két nagy községe sportéletének fejlő­dését gátló kollektiv büntetést alkalmazzon. Gólveszély. Arató László felvétel e. A KISZ Budapesti Bizottsága sport-fotópályázatán díjnyertes mű.--------------------------------------------------------fr, . ..........— ■ ■■ E rdemes-e vidéki csapatnak lenni? TTgy pécsi labdarúgó szur- kóló — a Népsport e heti Szerkesszen Velünk! rovatában — keserűen jegyezte meg: „Mi, vidékiek úgy érezzük, hogy a fővárosi csapatok előnyt élvez­nek az átigazolásokban ...” Az az igazság, hogy ez nem elsősorban átigazolási kérdés. Nem is ez a probléma lényege. Legfeljebb egy jelenség, amely ma már úgy megy át a köz- tudatba, mint a vidéki sport hátrányos helyzetének a lé­nyege. NB I-es labdarúgókról beszé­lünk. Egy Jobb képességű vidéki játékosban óhatatlanul, ritkáb­ban vagy sűrűbben felvetődnek ezek a kérdések: Érdemes-e vi­déken játszani? Van tíz-tizen- két aktív évem. Érdemes-e ezt egy vidéki egyesület korlátozot­tabb körülményei között eltöl- tenem? ... A válasz az esetek jelentős részében az, hogy: nem érdemes. A sportoló így érvel magában: Ha elvisznek a fővárosba egy nagy egyesület­hez. el kell mennem, mert ott van az élvonal élvonala, ott a felkészülésben is maximális le­hetőségek állnak a rendelkezé­semre, beleértve a jobbnál jobb szakembereket, és a korszerű anyagi-technikai eszközöket. Ott szem előtt vagyunk. El kell mennem, mert ott minden év­ben a csapat nagy nemzetközi túrákon vesz részt. Ott befut­hatok ... Közéletünk állandóan vissza­térő vitakérdése, hogy érde­mes-e vidéken élni? Ez a kér­dés az élsportra Is kiterjed. Természetesen, erre a kérdésre az érvényes társadalmi választ is meg kell adni. Ez a válasz pedig egyértelműen: érdemes. Vidéken is gömbölyű a labda, épp olyan a pálya beosztása, mint a fővárosban, s a szabá­lyok érvénye is egyforma — bár ezt egyes szurkolók vitat­ják. Az életeszmény, az életcél: a játék és annak művészeié vidéken is megvalósítható. Ér­demes végül is vidéki élsportoló­nak lenni, de a mostaninál ér­demesebb is lehetne. A képze­letbeli játékos által fölvetett kérdések mind egy-egy problé­mát jeleznek. Vannak objektív jellegű különbségek. Egy nagy egyesület lehetőségei szakmai, anyagi-technikai — sőt: sport- diplomáciai téren is — talán nagyobbak. Ezen lehet vitatkoz­ni, de nem változtat a lénye­gen. De vannak szubjektív jel­legű különbségek is. amelyek eltüntetése sok tekintetben hasz­nálna a vidéki labdarúgásnak, de ezen túl az egész magyar labdarúgásnak. A vidéki élsport erkölcsi elis­merése — nemcsak szavakban — nagyon is időszerű kérdés volna. Itt van például az első­osztályú labdarúgó bajnokság. A múlt szezonban a vezetők és a szurkolók egyformán sokat keseregtek: csak az első három helyezett s a két utolsó számá­ra fontos a küzdelem, a töb­bieknek évről évre ismétlődő vegetáció. Ez így van. A Pécsi Dózsa az idén, fennállása óta a legnagyobb sikerét érte el: a vidék legjobbja lett... Mivel jár ez a cím? A szurkolók őrölnek, az újságok pedig meg­írják; szép siker volt. A szur­kolók örültek, és az újságok megírták. Lehet vitatkozni az NB I-es csapatok tudásszintjén. Van is szintkülönbség. De any- nyi bizonyára nincs, mint amennyiről a portyaelosztások tanúskodnak. Miért nem lehet­ne néhány új vonást bevezetni, ami egyben a vidéki elsőosz­tályú labdarúgást is egyrészt értékén értékelné, és egyben ösztönözné is. A vidék legjobb­jának — a szavak elismerésén túl — szővetségileg biztosítani lehetne évente egy nagyobb, élményt és hasznos tapasztala­tokat i jelentő nyugat-európai túrát. Talán még dél-amerikait is. Ki lehetne mondani, hogy a mindenkori vidék legjobbja a KK harmadik magyar résztve­vője, ha pedig csak két csapat indul, akkor a második rész«» vevője. Ki lehetne mondani, hogy a bajnokság — mondjuk — tizedik helyétől fölfelé a szö­vetség különböző értékű túrá­kat. vagy más lehetőségeket biztosít a kisebb, de erejük, tudásuk teljével küzdő kisebb vidéki csapatoknak. De ezek végül Is formai kér* dések. Elsősorban az elveken, az alapgondolatokon kell vál­toztatni. Vagyunk annyira öt­letesek e hazában — a főváros- ban és vidéken — hogy a jó alapgondolathoz az okos, célra­vezető formákat Is megtaláljuk. Ehhez az alapgondolathoz azon­ban még valamit, amiről nem volna szabad megfeledkezni. Az a kérdés, hogy az elsőoszt.á- lyú labdarúgás egész lebonyolí­tásában izgalmas-e, érdekes-e, kellő vonzerőt tud-e gyakorolni a szurkolók százezreire, vagy érdektelenségbe fullad — er nem csupán s talán nem is el­sősorban a fővárosi csapatok között dől el. A bajnokságra esélyes három-négy csapat egy­más elleni mérkőzései feltétlen tétszerűek. A bajnokság két­száznegyven mérkőzésének nagy része azonban, amely átlagérté­ket, vonzerőt tud adni az egész bainokságnak — vidéki viszony­latban dől el. Vidéki viszonvlat- ban zajlik. A bajnokság érde­kessége ebben a viszonvl atban dől el. Épp ezért volna idősze­rű hogy a vidéki csaoatok szá­mára Is ,.érdemes” legven a bajnokság, ne csupán langyos és előre kiszámított túlélése a szezonnak. Y gy utólag átgondolva az d­-*■ mondottakat furcsa — na­gyon furcsa — hogy a legnép­szerűbb sportág b» ino^sága. mindent összeadva is legfel iebb öt-hat csapat számára izgalmas. ro Mai sportműsor Kézilabda: Dunántúli Napló Ku­pa mérkőzések a PVSK-csamok- ban: Pécsi Kesztyűgyár—Vörös Meteor C.. n. o. női, 8.00, Gép­ipari Techn.-—506-os ITSK. közép- iskolás fiú, 8.25. Tanárképző B.— Bányász C., n. o. női, 9.00, Dózsa C.—Pécsvárad, ül. o. férfi, 9.25: Építőipari Techp.—Nagy Lajos Gimn., középiskolás fiú, 10.00, Spartacus—Vörös Meteor A., I. o. női, 10.35, Bányász B.—Tanárkép­ző; I. o. férfi, 11.10. Ércbányász B.—Mecseknádasd. n. o. férfi, 11.55: Vörös Meteor—Sportiskola A., ifjúsági női, 12.30; Siklósi Kesztyűgyár B.—Bányaipari Techn., ül. e. férfi, 12.55, Bá­nyász D.—Szentlőrinc, Hl. o. fér­fi, 13.30, Bányász C.—^écsszabolcs II. o. férfi, 14.05. Pécsszabolcs B. —Siklósi Kesztyűgyár B.. m. o. férfi, 14.40, Pécsszab.—Szigetv. H. o. női, 15.15, Bólyi Techn.—Vegyi­gépipari Techn., középiskolád férfi, 15.40, Bóly—Dózsa, I. o. fér­fi, 16.15, Vörös Meteor B.—Porce­lángyár, I. o. női, 17.00. Széchenyi Gimn.—Bólyi Techn., középiskolás fiú, 17.35, Pécsi Kesztyűgyár B. —Bányaipari Techn., TTI. o. fér­fi 18.10. • Asztalitenisz: Megyei felnőtt női és férfi egyéni bajnokság; Épitők-csamok, Tüzér utca, 9.00. Sakk: Megyei vidéki egyéni baj­nokság vm. és IX. fordulójának versenyei, MTS Székház, 8.00 és 15.00. Labdarúgás: Edző mérkőzés s Pécsi Dózsa I.—Pécsi Dózsa IL« PVSK-pálya, 10.00. V A la

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom