Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Md®. december 15 DtinonttíM naiíio 7 Tímár István kiállítása ' Három évvel ezelőtt, 1965- ben találkozhattunk először képeivel Komlón, a Május 1. Művelődési Házban, Torbó Gyulával közösen rendezett kiállításon. A fiatal festő tanulmányainak elvégzése után itt telepedett meg, ebben a meglehetősen fanyar hangulatú, gyárakkal pöttyözött, széncsilléket szállító felsővezetékekkel szabdalt arcú városban, amely mentes minden látványos, hagyományos értelemben vett festői szépségtől. A kamaszkorát élő város kulturális igényének szívóhatását érezte meg, fiatalos lendülettel vállalta a ráháruló feladatokat, az ízlésformálást, a szép megszerettetését, s mindezt nemcsak tanári tevékenységével, de mindennapi alkotómunkával is. Aktív kapcsolata a gyakorlati élettel, a tárgyakhoz, környezethez kötődése konkrét, a látványtól determinált szemléletmódot alakított ki nála. Első tájképeinek és csendéleteinek kissé száraz objektivitása a látványt egyszerűsítő, tömörítő, racionális képalakítás felé való vonzódását mutatták. Olajképei, színes üvegablaktervei mellett bemutatásra került néhány rajzának líraisága akkor kevésbé tűnt szembe. Piktúrája továbbfejlődésének többféle lehetséges útját jelölte meg első kiállítása. November hónapban lépett ismét nyilvánosság elé egy főként tusrajzokból álló kollekcióval, első kiállításának helyén, a Május 1. Művelődési Házban, amelynek teremadottságai előnyösek grafikai anyag bemutatására. Timár István a két kiállítás között is hallatott magáról, napilapok, hetilapok kulturális mellékletei közölték alkalmakként rajzait, a Dél-Dunántúli Képzőművészek csoportja bemutatóján is részt vett grafikáival. Ez a kiállítása Is arra enged következtetni, hogy jelenleg a benyomások frisseségét rugalmasan, közvetlen bensőséggel megjelenítő érzékeny rajzi közlés, a feketefehér kontrasztos, expresszív lehetőségű kifejezésmódja foglalkoztatja. Nyári emlékek, útibenyomások, a Balaton környéki festőket oly sokszor megihlető táji szépségei jelennek meg e „festői” tusrajzokon, nem motívumkeresés, vagy tanulmányigénnyel keletkeztek, inkább a hangulati, érzelmi azonosulás felfedező örömével. A biztos szerkesztőérzék nyilvánul meg itt is, de a hangvétel változott. A pálcával, ecsettel, tollal lendületesen felvitt tusrajzok foltrítmusa, a kusza vonalszövedékkel történő megjelenítés szerencsésen feledteti a szemlélet és kifejezésmód olykor hagyományosabb megoldásait Indulatos, erőteljes nyelvre talált rá, amelyen most próbálgatja az első szavakat. Kecskemét összezsúfolt, kanyargó házsora, kisvárosok kusza kertjeinek meghittségét idéző udvar, a víztükör remegését, nyugtalanságát átvevő árbocok (Vitorlák) mellett a linómetszet puritánabb, egyszerűsített formavilágával a télbe süppedt, dombok közé zárt Komló látképe mutatja, hogy Timár István az embert körülvevő természet világában kutatja azokat a művészi kifejező eszközöket, amivel korunk világáról vallani ákar. A dekoratív Tenger-variációk változó, zenei asszociációkat ébresztő foltritmusa az élmény erőteljesebb megszűréséről, általánosabb érvényű tolmácsolásáról tanúskodik már. Az ifjúságról, szépségről, az anyaság misztériumairól vallanak a gyöngéd, meleg szín- világú krétarajzai és akttanulmányai. Ez utóbbiak kerülik a bonyolultabb mozgásokat, összetettebb formaproblémákat, az elpihenés, nyújtózás formarecitatívóján szólnak. A látványhoz tapadás, olykor az elmélyedés kellő mértéke a felszínesség veszélyébe sodorhatja Timár Istvánt. Éppen, mert tehetséges, kellene az önmagával szemben emelt mércét magasabbra állítva a megközelítés sokrétűségére, a valósághoz való többsíkú viszonyának kifejezésére törekednie. Kiállításának egyes részletei ígéretek, fiatalsága lehetőség és biztosíték ennek megvalósítására. Mendöl Zsázsa Szerző — új művéről A pécsi Liszt Ferenc Kórus és Fiiharmonikus Zenekar vasárnapi, illetve hétfői hangversenyén mutatja be Kosa Györgynek, a pécsi egyetem 600 éves évfordulója alkalmából hirdetett zenei pályázaton díjat nyert művét, a Cantata Humana-! Művéről a szerző, Kó- sa György így nyilatkozott: — Februárban lesz két éve, hogy Pécsett szerzői estem volt a Liszt Ferenc teremben, amelynek zavartalanul harmonikus, kellemes és bátorító utóíze maradt bennem. Ez is közrejátszott abban, hogy amikor megkaptam a pályázaton való részvételre ;a felhívást, hoz- zákezdtem Cantata Humana című művem megkom- ponálásához. Miért nevezem művemet Cantata Humana- nak? Szövegét a Mátyás király korabeli kiváló humanista költő, Janus Pannonius verseiből válogattam össze. Első része a derült lélek vallomása, majd testi gyengeségén kesereg, bátorsága azonban mégis felülkerekedik. Második része a „Mandulafácska” csodálatos korai kivirágzása s félelme, hogy a fagy ezt az idő előtti szépséget elpusztítja. Harmadik rész égi fergeteg, ítéletidő — a fenyegető török veszedelem szimbóluma, a negyedik rész filozofálás a mindenség titkairól, végső kicsengése azonban, hogy minden nagy tett közül a legjelentősebb az „embereket műveltségre kapatni, csiszolt élétszeretetre”, és ehhez nélkülözhetetlen a békesség. Kórusművem Instrumentális kísérete vonósok nélküli fúvószenekar hárfával, ütőkkel. Ebben véltem a kor nagyszerű pátoszát legalkalmasabban kifejezni, — mondotta új, Pécsett bemutatásra kerülő művéről Kósa György. 3onus Pannonius nyomában Egy tanulmányút tanulságai ZÁGRÁB, Horvátország fővárosa fekvésével nagyon hasonlít Mecsek alji metropoliszunkra. A várost körülölelő romantikus erdő kies kirándulóhelyeit gyakran keresik fel a belföldi és külföldi turisták. Mi is észt tettük, amikor a jugoszláv állam vendégszeretetét élvezve a Zágrábban tartott irodalmi szemináriumon vettünk részt. A mai jugoszláv irodalom, a régi horvát irodalom nagyjairól és nyelvészeti problémákról tartottak előadást zágrábi, belgrádi, szarajevói, ljubjanai, újvidéki és zadari egyetemi tanárok 19 nemzet 88 hallgatója előtt. Szabadidőnkben megtekintettük a Rodin- és Mestrovics-kiállítást. Könyvtárakat. műemlékeket látogattunk, s kirándulhattunk a festői Szljemére. A csodálatosan szép. neoklasszicista stílusú zágrábi egyetemi könyvtár még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, Skerlecz Iván bánsága alatt épüli Juries Sime fő- könyvtáros (maga is író) készségesen tájékoztatott bennünket a könyvtár magyar emlékeiről. A sok érték közül kiemelkedik Zrínyi Miklós fiának, Ádáronak nemrég megszerzett könyvtára. A könyvtár magyar irodalmi vonatkozású állománya, ha sok meglepetést nem is tartogat, de a behatóbb vizsgálatot megérdemelné. JANUS PANNONIUS reneszánsz költőt Horvátországban is becsülik, és csak természetes, hogy horvát nemzetiségűnek tartják. AZ egyik zágrábi könyvüzletbe-i sikerült lecsapnom Janus Partnónius verseinek latin—horvát kiadására. Utolsó példány volt, a kirakatból vették be. Nálunk sajnos még hiányzik a költő ösz- nes verseinek lefordítása. A város feletti Medvevár már csak nevében él. Csak az Irodalomtörténet tartja számon. hogy a Thuz testvéreknek ebben az egykor erős várában keresett egy időre menedéket és gyógyulást a zaklatott költő 1472 márciusában. Egyik kedvelt híve számára még kiállított egy adománylevelet, s bár Mátyás üldöző serege nem Horvátországban kereste őt, mégis itt érte utol a keserű halál 1472. március 27-én. Van, aki a halál okául lelki gyötrelmeit, tüdőbaját említi. Lehetséges az is, hogy megmérgezték, avagy maga ürítette ki a méregpoharat. Halálával a legragyogóbb költői karrier korán tört derékba, csodálatos tehetség szállt véle a sírba. Utolsó ismert epigrammájában a kort figyelmeztetően vallja: Együtt lett prédád élet s hírnév, te sötét nap. Kincset mért gyűjtünk. 6. mi szegények? Ezért? REMETE falu Zágrábból autóbuszon könnyen megközelíthető. Ide látógattunk el egy esős szombat délután dr. Römer Béla zágrábi magyar tolmács János fiával. A pálosok kólostórának 1288-ban épült templomában helyezték ideig- lénes nyugalomra Pécs költő- püspökének holttetemét. A jelenleg Ferenc-rendi kolostorban — nagy meglepetésünkre — magyar ember: Varga András fogadott bennünket. Megtudtuk tőle. hogv az 1880-i földrengés során a templom kupolája beomlott s az altemplomban levő sírók és tetém- csontok összetörtek, összekeveredtek. A falra kifüggesztett templomtörténetben már meg sem emlékeznek a valamikor itt nyugodott halhatatlan költőről. Janus Pannonius holtteste nem is sokáig pihent Remetén. BONFINI szerint Janus Pannonius holttestét a pécsi káptalan papsága később titokban Pécsre szállíttatta s eleinte egy leszurkozott ládában tartotta Janus utóda, Ernuszt Zsigmond kérésére Mátyás király megengedte, hogy díszes kőszarkofágban helyezzék el tetemét. Ennek felirata a költő halála helyét, évét, napját és Janus híres sírversét tartalmazta. Pá pai Páriz Ferenc, a híres szótáríró és orvos két évvel Pécsnek a török uralom alól való felszabadulása után. 1684-ben említi, hogy még látta Janus Pannonius síremlékéi Zsám- boki (Sambucus) János szerint a Keresztelő Szent János kápolnában és nem a székesegyház melletti hasonló nevű templomban található a szarkofág. Janus verseinek fordítója. Hegedűs István a pécsi bazilika restaurálásakor kereste, de már nem találta meg a sírem- léket. Petrovich Ede, városunk középkori történetének kutatója, abból a tényből, hogv Pécs legkiválóbb püspökeinek síremlékei hiányoznak, az* következteti, hogy még a török- dúlás előtt e sírokat jól elrejtették. Annyira jól, hogy most sem tudjuk, merre vannak. Talán egyszer majd —- a költő halálának félévezredes évfordulója előtt — a csákányvágások nyomán előbukkannak olyan kőtöredékek amelyeken rajta lesz a költő önmaga készítette sírverse: Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz előszűr Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. Tóth István dr. Sásé mint ideiglenes raegyeszéSütely Baranya megye megszállása alkalmával az antant égisze alatt benyomuló szerb királyi csapatok nagyobb területet szálltak meg, mint amelyet a belgrádi egyezményben kijelöltek, vagyis az előre megállapított demarkációs vonalat mindenütt túllépték. Emiatt a Károlyi-kormány több ízben panaszt, tett előbb a balkáni antant főparancsnoknál, később pedig a budapesti antant misszió vezetőjénél. Ennek következményeképpen eleinte a sásdi járás sem maradt teljes egészében szabad megyerész, vagyis nem tartozott, minden községe a magyar népköztársasághoz A Baranya vármegye Hivatalos Lapja 1918. december 5-i számában a vármegyei alispán 4182/1918. elnöki számú körrendeletében — amely a szer- beknek a teherárufórgalom ti- lalmazására vonatkozó rendeletéről szól — közli a demarkációs vonal irányéi Ez Bajaszentistvántól kiindulva, Bátaszók, Püspökszentlászló, Németszék, Kisbodolya, Bakó- ca fölött húzódott és Lukafa, Bőszénfa irányában haladt. Ekkor mindössze 54 község esett a szabad rttegyerészbe, s ezeket a körrendelet fel is sorolja. A megszállók erőszakosságát azonban a megye lakossága nem akarta tűrni, ezért a megyeszékhelyen és a falvakban különböző tiltakozásokkal, sztrájkokkal, egységes állásfoglalásokkal juttatta kifejezésre, hogy ellenzi a szer- bek annexiós törekvései! Az általános tiltakozásnak az lett az eredménye, hogy á megszállók délebbre vonták a demarkációs vonalat és ezzel kissé megnövekedett a szabad megyeréj>2 területe. A demarkációs vonal délebbre vonása következtében szabadultak fel többek között Csebény, Hor- váthertelend, Gorica. Gyűrűfű, Kisújbánya, Komló, Korpád, Magyarszék, Máhfa, Püspökszentlászló községek. Komlót az állami kőszénbánya -miartt szállták meg először a szerbek. Dinnyeberki községet a kiürítés után később ismét birtokukba vették. A demarkációs vonal közel fél évig állandó mozgásban volt és csak a Tanácsköztársaság idejére szilárdult meg. Ekkor -tr nyugatról keletre haladva — Dinnyeberki, Bük- kösd. Megyefa, Bakonya, Kő- vágószöllős, Kővágótöttös, Ma- gyarürög, Pécsbudaxa, Hosszú- hetény, Pécsvárad, Zengővár- kony. Pusztakisfalu, Apátva- rasd voltak a legészakibb megszállt községek és ezek fölött húzódott a végleges demarkációs vonal. Ami a megszál’ó szerb királyi csapatok magatartását Illeti, kezdetben állandóan hangoztatták á lakosság iránti baráti érzelmeiket. Hangsúlyozták, hogy feladatuk á megbomlott rend helyreállítása és a kommunizmus terjedésének megakadályozása. Ez eleinte a polgári vezető rétegeknél némi rokonszenvré is talált és megkísért'ték, hogy a szerb tisztekkel szorosabb társasági kapcsolatokat építsenek ki, főkéht a kaszinó- életen keresztül. Ez azonban csak addig tartott, amíg a Belgrádból diktált annexiós törekvések nyilvánvalókká nem lettek, amelyek leginkább a szerb parancsnokság intézkedéseiben tükröződték. Ez ellen az egész lakosság — bányászok, munkások, parasztok, értelmiségiek — egységesen emelte fel Szavát nemzetiségi kü’önbség nélkül. Akadtak ugyan kisebb számban szerb pravoszláv-nacionalista elemek, akik helyeselték a nagyszerb gondolatot, de a nagy többség — magyarok, németek, bösnyákók, sókacók. horvátok — a Magyar Nép- köztársasághoz akart tartozni. Ennek az egységes népakaratnak első ízben Pécs váíóS törvényhatósági bizottsága 1918. december 3-i közgyűlésén adott kifejezést. Néphátá- rozatban tiltakoztak baranyai területeknek Nagy Szerbiához való csatolása ellen. A határozat meghozatalával egyetértett a közgyűlés minden tgg- ja nemzetiségre, pártállásra: társadalmi he'yzetre való tekintet nélkül. Helyeslésüket a bizottsági tagok közül többén hozzászólás formájában i$ kifejezésre juttatták. Szabó József szociáldemokrata párttitkár feltette a kérdést, mi jogosítja fel a megszálló szerb királyi csapatokat, hogy olyan kijelentéseket tegyenek, mintha Pécs lakói a szerb királysághoz kívánnának csatlakozni, öt törvény- hatósági bizottsági taggá a budai külvárosiak választották meg, akik kisebb részben horvát nyelven beszélnek, de ezek is hű magyar állampolgároknak tartják magukat, Irányi Dániel hívei, és egy sincs közöttük olyan, aki támogatná a szerbek annexiós céljait. Választói nevében tiltakozását jelentette be a megszállók eljárása ellen. Blázsovits Ignác felszólalásában hangsúlyozta, hogy bár idegen nevű. de szíwel-lélek- kel magyar, választói is magyarok akarnak maradni és nem akarnak a délszláv államhoz csatlakozni. Hajdú Gyula dr. kifejtette, hogy Magyarországon kívánnak élni és boldogulni azok h munkások, proletárok is, akik a nemzetköziségnek voltak mindig bátor harcosai és a nemzetköziség alapján állnak továbbra is. De a nemzetköziség éppen az elnyomottak iránti szolidaritást jelent. A proletárok nemcsak társadalmi-gazdasági, hanem nemzetiségi elnyomás ellen is tiltakoznak. A proletariátus harcát lefolytatja majd az ország határain belül, de (afelé követeli, hogy ez a város, amely szerves része a magyar területnek, továbbra is Magyar- országhoz tartozzék. A magyar népköztársaságban valósulnak meg azok a gondolatok, hogy az osztálytársadalom összezúzásával a nép joga és igazsága érvényesüljön. Pécs város munkásai minden erővel harcolni fognak azért, hogy a már rég óhajtott magyar népköztársaságtól el ne Szakítsák őket. A néphatárózatot felterjesztették a köztársasági kormányhoz. Ezen első hazafias egységes megnyilatkozás után-a—meg-* szállók még szigorúbb intézkedéseket tettek és elkezdődtek a nyílt üldözések. Nend- vich polgármestert, Hajdú Gyulát, Oberhammer Antal kormánybiztost, Soós Nándor főkapitányt, Fischer Béla megyei főjegyzőt, Blaskovich Iván megyei aljegyzőt és még másokat, összesen 21 személyt túszoknak jelölt ki a szerb parancsnokság. Majd pedig Oberhámmer Antal, Makay István, Hamerli Imre, Fürst Gyula, Hajdú Gyula és Tarlós György ellep hadbírósági eljárást indított a szerb parancsnokság és letartóztatta őket. Radovanovics Stevo személyében új szerb katonai parancsnok került Pécsre. Az Újvidéken székelő szerb vajdasági kormány (Narodna Uprava) egy Baja várossal közös szerb kormánybiztost jelölt ki Pécsre, Vojnits-Tunits Istvánt, majd pedig ézt a rendeletét később oda módosította, hogy Baranya megye és Pécs város élére közös kormánybiztos-főispánnak Pandu- rovlcs László volt honvédszázadost, pécsi hadapródisko'ai tanárt névezte ki. Pandurovlcs szerb főispán beiktatási napjául 1919. január 27-ét jelölték ki, és Ra- dóvanovics városparancsnok meghagyta, hogy ezen az egész tisztviselői kar jelen legyen. Azonban hiába jött el a beiktatásra az újvidéki Na- ródna UpraVa elnöke, a megye és a város vezetősége — két magyar kormánybiztosfőispán, alispán, polgármester — a nép szavára hallgatva ellenállt a követelésnek. &árva maradtak a beiktatás napján a városi és megyei közgyűlési termek. A szerbek csak erőszakkal tudtak oda behatolni és kis 'étszámú ér- déklődő jelenlétében a rövidre szabótt beiktatási ünnepélyükét megtartani. A megszállók megtorlásul 1919. január 30-án Kerese megyei kormánybiztos-főispánt Stengé alispánt és Nendvich polgármestert a városból és p megszállt megyerészből kiutasítva, a demarkációs vonalon áttették Őket. A kiutasított személyek a2 egyetlen szabad járási székhelyen, Sásdon gyülekeztek. Mivel megszállók arra töreked tea. iiog> a demarkációs vonalai tényleges országhatárrá változtassák és az ösa- szeköttetést a szabad megye- résszel lehetetlenné tegyék. • miután a köztársasági kormánynak az volt az álláspontja, hogy bármilyen Ids rés» maradjon is meg a megyéből szabadnak, azon a területen fenn kell tartani az önálló megyei igazgatást: Sásdon a me^zaiit részről kiutasított tisztviselők hozzákezdtek a szabad "-..gyei igazgatás kiépítéséhez. A megszállott résszel a szerb csapatok intézkedései következtében a postai, távirdai, telefon- óa vasúti összeköttetés teljesen lehetetlenné vált. Pedig ezt megelőzően a sásdi járás megyei igazgatása is Pécsről történt. Most azonban a gyakorlatban a megye két részre szakadt. A Baranya vármegyei alispán! hivatal sásdi működését Nendvich Andor pécsi polgármester szervezte meg, mint a sásdi alispáni teendők ellátásával megbízott vármegyei tiszteletbeli főjegyző Sásdon az alispáni hivatal a főszolgabírói /(mai járási tanácsi) épületben működött, ugyanitt székelt Keiese György kormánybiztos-főispán is. A sásdi alispáni hivatal 1919. február 1-én kezdte meg műKödé.sét. A sásdi alispáni hivatal megszervezése azért liárult Nendvich Andorra, mert Stenge Ferenc alispán SásdróJ továbbutazott Budapestre orvosi kezelés céljából és a két forradalom időszakában később sem tért vissza a megyei igazgatásba. Szinkovich Károly megyei főjegyző pedig a szerb impérium alatti megszállt területen kívánt maradni. Tehát a szabad megyerészen az alispán helyettesítéséről kellett gondoskodnia a Kormánybiztosnak, ezért a szintén kiutasított Nendvich polgármestert nevezte ki Baranya vármegye tiszteletbeli főjegyzőjévé.és megbízta .az alispáni hivatal vezetésével. Nendvich a -kinevezéséről szóló intézkedést a megyében kihirdette és tudatta a lakossággal, hogy az alispáni hivatal ideiglenes vezetését átvette, egyelőre csak a vármegye meg nem szállt területén, de mihelyt az összeköttetés a megszállt megverésszél helyreáll, a megye egész területe hatósága alá tartozik. Hogy a szerb impériumnak a pécsi megyeházára történt bevonulása után a sásdi alispáni hivatalt tekintették az egész Baranya megye magyar közigazgatási központjának, némi bizonyítékul szolgál az is, hogv a megszállás alatti legdélibb dárdai járás főszolgabírójának egyik jelentése a sásdi alispáni hivatalba jut el és ott is iktatják be. A népkormány be1 ügymini sztori urna pedig Kerese kormánybiztost hatalmazta meg, hogv intézze a gyámhatósági ügyeket, mivel a megyei árvaszék Pécsett rekedt A hegyháti járás; községeken kívül a szabad megyerészhez tartozott még a pécs- váradi járásból is ké» kőr- iegvzőség. öt község»e! • Hidas, Őfalu, Zsibrik.- Ób’ánya és Püspöknádasd ima Meerekná- dasd). Mivel Sásd járási székhellyel a hegveker keresztül való összeköttetés then nehézkes volt. elhatározták hogy >a két körjegyzősége' önálló szabad pécsváradi járássá szervezik Hidas székhellyel fgy a sásdi alisnáni hivat-'; -irányítása alá ké* járás tartozott: a sásdi és a hidasi. Amikor a sásdi szabad mer gyerész rrennöveke'’afi > demarkációs vön; I 44ire sa és megszilárdulás* ífá ' díszesen 87 községe vei le tartozott a sásdi járás egészen mind a 74 közsé ível, továbbá a szén‘lőrinci tárásból 6. a nét síből. 7 a Pécs váméiból 5 község A hegyháti tv ■■ mint önálló me?vei hm egység lényegében ilven kő/gyjstatási formájába- állói' fenn két és fél éven kérésztől egészen 1921. auaus-‘oe ?0~ig. a szerb me- ; .-zűnésé«jirnk ■ 1 ° «ve rész újra eg’e&;.;: páni hivatal P? 'lis"ZÖtl Dr. Kopasz Gábor 1
