Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
DIE« "ÍJt" ' ' -'»■ > J a világsajtó tükrében ■> .TOraii Silóra ’ v i Ikorunk a világsajtó tükrében JBt korunk a világ .MVfs2¥W%fíBm\XT?\\VidEVt rTT ^ iHlirrrTH— Vietnam amerikai ára BXNÖKVALASZTAS UTÁN A vietnami háború mérlegéi az alábbi kimutatás szemlélteti. Az Egyesült Államok költségei : Emberéletben: 24 ezer halott és 124 ezer sebesült, március 23-ig. Dollárban: 45 milliárd dollár közvetlen katonai kiadás és segítség. A kiadások havi átlaga 2 milliárd dollár, s növekvőben van. Lekötött haderők tekintetében: 511 000 főnyi katonaság Dél-Vietnam ban, az amerikai hadihajók körülbelül egyhar- mada és a katonai repülőgépeknek több mint a fele. Ezenkívül óriási mennyiségű fegyver és ellátmány. Dél-Vietnam költségei: Emberéletben: 57 000 halott katona és ismeretlen számú megsebesült vagy meghalt polgári személy. A pusztulás tekintetében: sok száz földig lerombolt, felégetett, szétlőtt és lebombázott város és falu, sok tízezer otthontalan ember, sok száz millió vagy talán több milliárd kár, dollárban számítva. Eredmények: Dél-Vietnamban megakadályoztuk a kommunista hatalomátvételt, de a kezdeményezést ismét a Vietkong és az észak-vietnami haderők vették át Hatalmukban van a vidéki területek .legnagyobb részé, az annyira fontos deltavidék majdnem teljes egésze és sok közút. A nagyszámú amerikai haderő hároméves • harca; után a háború holtponton van, és nincs kilátás-a háború befejeződésére. Három évvel azután, hogy az első szervezett amerikai csapatok Vietnamba érkeztek, az Egyesült Államok kiadásai messze meghaladják azt a szintet, amelyet a vezetők erre a „korlátozott háborúra” előirányoztak. Abból a pénzből, amit 1968 márciusában katonai kiadásokra és segítségre fordítottak, az Egyesült Államok minden dél vietnami férfinak, nőnek és gyereknek körülbelül 2700 dollárt adhatott volna, ha a 45 milliárd dollárt szétosztja a 17 millió főnyi dél-vietnami lakosság között. 1968 közepén az Egyesült Államok háborús kiadásaiból körülbelül 4700 dollár jutna Levél a koncentrációs táborból „Pszf! Apátok még mindig Ideges” (Washington Post) BOPBA Mialatt a lapok óriási reklámhirdetésekben dicsőítik a »nie- sés pihenést” Szókratész hazájában — az Akropolisz árnyékában különleges non-stop bíróságok működnek, a koncentrációs táborok éá börtönök politikai foglyokkal zsúfoltak. Az alábbiakban közöljük egy fogságban levő tizennyolc éves leány levelét: „Azt mondják, minden rend- Den van, hogy javul a helyzet, rogy külföldiek sétálnak az Akropoliszon és csak a régi görögök árnyait kergetik. Azt nondják, hogy az éttermek- Den, cukrászdákban az emberek kávét isznak és a labda- -úgásról vitatkoznak; hogy a Nemzetközi Vöröskeresztet sem izgatja túlzottan, ami Görögországban történik. Én pe- lig teli torokból kiáltom nek- ;ek: mondjátok el mindenkinek — az ország börtöneiben nincs több hely! Ha megkapjátok levelemet, ropogtassatok a békés világ íjtaján, hiszen éppen ahhoz szólok! A negyedik emeletről az erkélyre lépnek ... Elena elájul, mert nagyon hosszú ideig volt ne zárva a cellába és az erké- yen a friss levegő elhódítja. \ kilátás innen pihentetó:^rö- ■öskörül házak s bennük em- >erek. A gyerekek iskolába Vigaszbeszéd TRIBUNE Kábítószer a narancsban Vannak olyan bizarr csempészvállalkozások is, hogy az ember azt hinné, valamiféle rémregényíró eszelte ki azokat. A belga teherautósofőr, akit rajtakaptak a sertések kicsempészésén, az egyik legfurcsább ilyen vállalkozásban vett részt A sertéseket Hollandiába csempészik, ahol az állati takarmány olcsóbb, majd újra visszacsempészik Belgiumba, amikor eléggé felhizlalták őket. A legutóbb Nyugat-Német- országba becsempészett áruk jegyzéke úgy fest, mint valamiféle bolthálózat-katalógus. A listán többek között virágok és papagájok szerepelnek Hollandiából, gyémántok és kis szivarok Belgiumból,® konyakok Franciaországból és órák Svájcból. A külöböző európai vámhatóságok között meglepően csekély az aktív együttműködés, hacsak nem megrögzött bűnözőkről vagy kábítószer- és fegyverkereskedelemről van szó. Olykor a csempészek leleményessége mellett James Bond amatőrnek tűnik. Néhány évvel ezelőtt az olasz rendőrség lefoglalt egy házi készítményű tengeralattjárót a Lugano-tavon. E hajót, amely mindössze három yard hosszú volt és tele volt cigarettával, egy légzőkészülékkel felszerelt csempész lapátokkal hajtotta. A csempészek más módszereket is alkalmaztak: így például a bernáthegyi kutyákat arra használták fel, hogy a nyakukba akasztott konyakosüvegben dohányt szállítottak, máskor pedig üres fatörzseket töltöttek meg dohánnyal. Az aranycsempészést többnyire profik bonyolítják le. Az arany Indiába, Pakisztánba és Japánba áramlik, ahol igen magas e nemesfém feketepiaci ára. frankfurter Btmtfschau) ♦ Minden amerikai választásnak (ha csak nem indul valaki ellenlábas nélkül) megvan a maga győztese és vesztese. Az amerikai politikai hagyomány szabályai megkövetelik, hogy a vesztes mosolygó arccal fogadja a vereséget és saját mentségére, na meg nagylelkűségének bizonyítékaként is, vígasz- beszédqt mondjon. Nem feltétlenül szükséges azonban, hogy azt is gondolja, amit mond a vereség sztoikusán elviselt pillanataiban. Hála a gondolatolvasás, az érzéki észlelet ma már fejlett tudományának. lehetőségem nyílt, hogy felfedjem, mit gondolt a vesztes fél, amikor vf- gaszbeszédét mondta a rádióban. íme hogyan kezdte: — Először is szeretnék köszönetét mondani mindazok, nak, akik olyan kitartóan és keményen dolgoztak választási kampányom során, voltaképpen semmiért; akik bíztak' bennem: és támogattak. íme zárójelben amit a szónok ugyanebben a pillanatban gondolt. (Ha még egyszer újra kellene csinálnom az egészet, először is a legjobb politikai szakértőkből egy professzionális kampányt irányitó csapatot állítanék össze, amely legalább tudná, hogy mi az ördögöt csinál.) — Nem tudok elég köszönetét mondani választási kampányom vezetőjének, Hiram Hatha aynek. aki oly önzetlenül és fáradtságot nem ismerve, tevékenykedett javamra, önmagát és családját is elhanyagolva a közös ügyünkért. (A választási kamvány kezdete előtt merígértette velem, hogy ha győzök, mepkapia a szövetségi bíróság elnöki tisztségét.) ■ — Szeretném ez alkalommal p-zt is megmondani, hogy noha feleségem, Betty nagyot csalódott, nem tudom, mit csináltam kopter — ve szett el ellenséges tűz tői és balesetek során. A vietnami dzsungelekben és partvidékeken repülőtereket, utakat, olajvezetékeket, dokkokat, kikötőket és egészen új városokat létesítettünk. Ezenkívül gondoskodtunk a dél-vietnami menekültekről, akiknek száma a Tét (Holdújévi) offenzíva előtti 800 ezer főről több mint 1,2 millió főre növekedett... Növekvőben vannak a közvetett vietnami kiadások; a sorozás, a politikai nyugtalanság és a dollárra nehezedő teher. minden dél-vietnami lakosra, vagyis 18 003 dollár jutna a négy főből álló családokra. Tapasztalt tisztek számára megdöbbentő, hogy a vietnami háború milyen rengeteg fegyvert, felszerelést és ellátmányt emészt fel. Eddig több mint 1,7 millió tonna bombát dobtak le észak- és dél-vietnami ellenséges célpontokra, s ez több mint amit az Egyesült Államok haderői a második világháború idején Európában dobtak le. Körülbelül 3500 repülőgép — 2000 repülőgép és 1500 helivolna az ő hűsége, szeretete és megértése nélkül. (Az első pillanattól kezdve megmondta, hogy nincs semmiféle esélyem, és a véleménye szerint elment az eszem, hogy indulok a választásokon.) — Ellenfelemnek gratulálni szeretnék a győzelemhez, amelyet becsületes és nyílt küzdelemben ért el... (Ez volt az erszág politikai történetének e ~ik legpiszkosabb választási kampánya.) — Jól tudom, hogy minden erejével és képességével az ország és a haza ügyét szolgálja, és én is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy támogassam az előttünk álló viszontagságos időszak nagy problémáinak megoldásában. (Nincs kizárva azonban, hogy választási csalással fogom megvádolni.) — De nem lennék őszinte, ha nem ismerném be, hogy a választás kimenetele lesújtott. De ebben a. nagy országiján- nem.* lehetünk hppdmYnyian. győztesek és a Vereség keserűsége eb. lenérg továbbra ís, . minden erőmmel 'a köztársaság szolgálatában állok. (Csak azt nem tudom, ki fogja megtéríteni a választási hadjáratra elköltött egymillió dolláromat.)-— Élek az alkalommal, hogy csodálatomat és hálámat fejezzem ki a sajtónak, amely részrehajlás né'ktil, pontos tudósításokat közölt a választási hadjáratról. (Az életemben még nem találkoztam iíiien hazug és ostoba firkász bandával.) — A televíziónak is szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adott nézeteim, véleményem és elképzeléseim kifejtéséhez. (A kora reggeli műsorban, amikor a kutya sem nézi.) — Igaz. hogy nem volt any- nyi pénzem, mint ellenfelemnek, hogy annyit reklámozzon a televízió, mint őt. (A választások idején kifizetődő, ha az embernek egy dúsgazdag felesége van, még ha olyan ronda is, mint a világháború.) — De nem akarom pénzhiánnyal indokolni a vereségemet. (Nem a fenét!) — Ha valami hiba is esett választási hadjáratomban, az az én hibám volt, és teljes egészében vállalom érte a felelősséget. (Ha úgy gondolják, hogy olyan együgyű vagyok.) — A legfontosabb dolog, most begyógyítani a sebeket és hogy az egész ország Isten kegyelméből, egy emberként küzdjön tovább a szabadságért és az igazságért. (Nem is olyan rossz frázis. Azt hiszem, hogy fölhasználhatnám a következő választási hadjáratomban.) (Art Buchwald) igyekeznek, az asszonyok a piacra s a közelben egy szülőotthon. Itt, közvetlenül mellettünk zajlik az élet. A hóhér a fürdőszoba felé tuszkolja Elenát. Lélektani teszt: középen fadarab véres kötéllel. Kezdődik az inkvizíció. „Ide kötözünk és addig tartunk itt, míg meg nem halsz. Ezt a karót rajtad törjük forgácsokra!” Kissé távolabb üres edény, óriási zajt csap, ha ütögetik. Az eredmény kettős: elveszted az uralmat idegeid fölött, s a hangok összekeverednek és elvesznek. Baloldalt néhány ájult fogoly hever. Véres testeiken időnként víz csorog végig. A tortúra változik — számtalan a változat... (Ez az erkély sohasem üres: reggel, délben, este, hajnalban itt folyik a kínzás, tranzisztor kísérlettel. Az embereket zsákokban, vagy lepedőbe csavarva hurcolják ide — ösz- szetört csontokkal. Blinosz egy hónapon át vonszolta magát négykézláb — láttam. Az ink- vizitorok levetkőztették, tűket szúrnak körmei alá. K. meg- si két ült; M. pedig kéri, ne szúrják a* hasát, mert terhes. De éppen a hasát szúrkálják. Két órával később vérbe fagyva fekszik cellája padlóján.) C. sokára tud újra járni. Kitartott, nem beszélt; én is kibírom, bátorságot öntött belém. Az élet megy tovább.” Néhány hónappal ezelőtt, röviddel éjfél előtt egy beatnik, üít az Isztambulból kiinduló transzkontinentális ex- presszen, amint az Nyugat- Németország felé haladt és idegesen tapogatott egy gyu- fásdobozt a nadrágzsebében. Körülbelül ugyanebben az időben egy belga teherautósofőr szimatolt ki óvatosan a fák rejtekéből és vizsgálgatta a holland határon, Reusel közelében lévő országutat. Egy magányos holland pedig aggódva várt egy dél-devoni elhagyott parton arra, hogy a sötétségből feltűnjék egy Tangerből érkező jacht r Ezeket az embereket semmi sem fűzte egymáshoz, kivéve azt a tényt, hogy mindany- nyian csempészek voltak. Valamennyiüket elkapták. A német beatniket azért, mert hasist szállított, a belgát», mert sertéseket csempészett Hollandiába, a hollandot pedig azért, mert nem fizetett vámot „az angol csempésztörténetben a vámtisztek által lefoglalt legnagyobb mennyiségű dohányszállítmány után.” Ez könnyen lehetett volna rendkívüli éjszaka a csempészek és a vámtisztek között folyó hosszú háborúban, de minden valószínűség szerint nem volt az. A csempészek olyanok, mint a kémek. Csak kudarcaik kerülnek az újságokba. A sikereikről hallgatnak. Minden valószínűség szerint ezen az éjszakán sok más csempész lépte át Európa határait, de őket. nem fogták el és így senki sem tud róluk. Ha felmérnénk, milyen ösz- szeget tesz ki az amatőrök, és a „profik” Európa-szerte folytatott együttes csempész-kereskedelme, úgy kitűnne: naponta legalább 500 000 font értékű árucikkéi kereskednek. Minden ezer olyan üdülőre, aki tiszta lelkiismerettel és dupla fenekű bőrönddel tér haza, legalább öt „amatőr csempész” jut. A hivatásos csempészés persze nemzetközi, és hálózata igen kiterjedt. Van egy kevéssé ismert, de nagy hasznot hajtó útvonal órák csempészésére Svájcból Honkongba és innen Kínába, ahol a magánvállalkozás bizonyos formája még mindig fennáll. A kézifegyverek és lőszerek rendszeres szállítmánya utat talál Németországból Törökországba. És természetesen virágzik a kábítószer-csempészés a Közép-Keletről. A kábítószereket viasznarancsokba fecskendezik be, majd rendes gyümölcs-szállítmányokkal együtt Hamburgba és Marseil- le-be szállítják. Odaérkezve a maffia emberei megszervezik a viasznarancsok szállítását az Egyesült Államokba, ahol a Cosa Nostra veszi át a szállítmányt. De nemcsak az egzotikus árucikkekből szereznek nagy profitokat. Vagyonokat lehet gyűjteni prózaibb árucikkek csempészéséből is. Az utóbbi hónapokban csökkent a vaj kicsempészése Hollandiából Belgiumba, de ez még mindig hasznot hajtó vállalkozás. Mindaddig, amíg Belgium ez évben fel nem emelte a dohány árát, hasonlóan élénk cigarettakereskedelém folyt a másik irányba. E két benelux-ország határainál mindig nagymérvű csempészés folyt. Az egyik hivatásos holland csempész például kijelentette nekem: az elmúlt években igen sok pénzt lehetett szerezni azzal, ha Shetland pónikat csempésztek Belgiumba. A csempészek azoknak a gyermekeknek, akik e pónikon átlovagolnak a határon, lovanként néhány shillinget adnak.
