Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Tárt, december f. mmanTtut n«i»io 7 NEMZETKÖZI FOTÓKIÁLLÍTÁS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére hirdette meg első nemzetközi fotópályázatát a világ úttörő korosztályú fiatalsága számára a Pianyerszkája Pravda. A felhívás hatalmas visszhangot keltett: a szocialista tábor országaitól Indiáig, Japántól Uruguayig megindult a képek áradata. A várakozást messze meghaladó mennyiségű és minőségű pályázati anyagból a bírálóbizottság végül 22 ország gyermekeinek 760 (!) fotóját találta kiállításra, illetve díjazásra méltónak, örvendetes tény, hogy ebben a hatalmas vetélkedésben igen szépen szerepeltek hazánk úttörői: öten közülük értékes díjazásban részesültek. A kiállítás szovjetunióbeli bemutatói után a hatalmas anyagot kettéosztva indították világkörüli útjára; a „déli” rész ZORKIJ DRUZS- BA 50 címmel most érkezett hozzánk Belgrádból, míg a többi képet Eszak-Európa nagyvárosaiban mutatják be. A még így is hatalmas méretekre jellemző, hogy ezt, a már felére csökkentett képanyagot sem lehetett teljes egészében bemutatni Pécsett, mert a Tanárképző Főiskola megértő segítségként rendelkezésre bocsátott, hatalmas dísz- és oldalterme együttesen is szűknek bizonyult és „csupán” 320 fénykép elhelyezését tette lehetővé a talán kissé sűrűén is elhelyezni kényszerült, kétoldalas paravánokon. Bár az áttekintés, a képek összehasonlító értékelése így érthetően nehéz feladat, az átlagon felüli fotók ilyen körülmények között is valósággal kimagaslanak a tömegből. Részrehajlás nélkül örömmel állapíthatjuk meg, a SOFŐR c. magyar kép is ezek között van; szerzője sajnos ismeretlen marad a néző számára, mert a rendelkezésre álló, sajnálatosan rövid idő miatt csupán a beküldő országok és néhány cím feltüntetésére volt lehetősége a lelkes rendezőségnek. Tán furán hangzik, mégis igaz, hogy ha az Üt- törőszövetség Baranya megyei Elnöksége nem vállalja (a rendkívüli nehézségek, valamint a körülményeket nem ismerők várható bírálatai ellenére) a rendezést, akkor hazánkban nem is kerülhetett volna sor bemutatóra, mert Budapest idő- és teremhiányra hivatkozva nem vállalta azt. így tehát csak örülhetünk annak, hogy egyáltalán alkalom nyílt a rendkívül érdekes és értékes kiállítás anyagának megismerésére. A szovjet fiatalok alkotásai mennyiségileg és minőségileg egyaránt kiemelkednek a többi közül; különösen emlékezetes marad a pulóverje alatt didergő kiskutyát melengető fiú képéből áradó belső humánum, a hatalmas tábortűz körül szórakozó pionírok életigenlő öröme, vagy egyértelmű szimbólumként, a rozsdamarta katonasisakból elősziszegő kígyó visszataszító veszélyessége. Ugyancsak kiváló egy korszerűen szűkített tónusú, kevés/ eszközzel is sokat ^ mondó jugoszláv tengerparti táj. vagy egy félelmetesen vicsorító kutya- fogsor meghökkentően érzékletes közelképe, szintén jugoszláv szerzőtől. A játékosan egybefonódó fókapár artisztikus eleganciájú képe lengyel, míg a hóban didergő madárkák felé lopakodó fekete macska látványa csehszlovák, három egzotikus madár együttese viszont argentin fiatalt ihletett dicséretre méltó teljesítményre. Említhetnők még a nagyapó szemüvegét boldogan kifacsaró kislány remek érzékről és technikáról tanúskodó pillanatképét Angliából, vagy a jobbnál-jobb portrék sorát, de a képek látványához mérve semmitmondó felsorolás helyett nézzük meg inkább a kiállítást — érdemes! Legalább ennyire érdemes viszont meggondolni: érdemes-e egy, nemcsak úttörőket érdeklő, de kifejezetten úttörő jelentőségű, érdekes és értékes kiállítást több, mint egy évvel első bemutatása után ilyen „rohammunkában”, jóformán minden hírverés nélkül, az elkerülhetetlen hibákba és megoldhatatlan problémákba előre beletörődve elkapkodni kényszerülni? Nem a dicséretes munkát végző helybéli rendezőket, hanem a bemutatók szervezőit, a kiállítás mozgatóit terheli a felelősség a hozzáértés hiánya, vagy pusztán a hanyagság miatt elmulasztott, vagy kihasználhatatlan lehetőségekért, pécsi és országos viszonylatban egyaránt. Dr. Szisz János Sajtókiállítás Komlón A KMP lapjának a TSrSs Újság megjelenésének 50. évfordulója alkalmából a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat, a Mecseki Szénbányák Szakszervezeti Bizottsága, a Komló városi Tanács és Művelődési Házak igazgatósága sajtókiállitást rendez december 2-án este 17 órai kezdettel a komlói Május 1 Művelődési Ház kiállítótermében. A kiállítás alkalmából december 5-én 17 órakor a Május 1 klubjában Ifjú olvasók ankétját, majd december 6-án 17 órakor a lapterjesztők tanácskozását rendezik meg. aal. Talán ezek a kötet legszemélyesebb, egyben a legszebb, legtisztább, legfegyel- mezettebb darabjai. Már a Lint-novellák hősében fölfedezhettük az író szócsövét és alteregóját, de a vallomás csupasz őszintesége igazán az Illés-ciklus írásaiban kap meg. Itt a legkisebb a távolság az író és alkjai, a hős és az olvasó között. Bertha Bulcsu új novellái tiszta, szép mondatokból épülő, műves írások; a mesterség szeretetéről, a munkának való nekifeszülés lázáról, az anyag ellenállásának legyőzéséről vallanak. Ha itt-ott érezzük is még a rokonságot (a párbeszédek megkomponá- lásában Hemingvvay-vel, a leírásokban Krúdyval), az író kezét nem fogják már a mesterek. Nincs sehol hamis hang, félrefogás a novellákban: az író legszemélyesebb emlékei hitelesítik mondatait. Ez a lírai látás néhol annyira átszínezi mondatait, hogy szinte versbe lendülnek. Kedveli a vibráló, irizáló leírásokat, a bizonytalanságba oldódó többesszámot (könnyű rajok, titokzatos neszek) és az inkább zenei, mint fogalmi hatású igéket (matat, meglibben, billegtet). Nem veti meg a bizarr fordulatokat, a képzelet leleplező játékait. Szívesen él szimbólumokkal, de ahol nem bízik jelképei megértésében, egy-egy sokat sejtető, jelentősnek szánt mondatba tételesen is — és fölöslegesen — belefoglalja közlésre szánt gondolatait. („A magány, öregem ... Mérgez...”) Bertha korábbi novella-hőseit határozottság, magabiztosság jellemezte; írásaiban kemény rendről, szigorú törvényekről, új erkölcsi normákról esett szó. Űj novelláiban mintha több volna a rezignáltság, a szomorúság, a nosztalgia. (Már novella-címei erre utalnak: Ilyen az egész életed ... Múlnak az évek ... A nyár utolsó napja...) Ez az író ma — nyilván — sokkal többet tud az emberről, a világról, mint korábban. Ennek az új árnyalatnak, jó volna hinni, nem csalódottság Az egykorú sajtó tükrében Szerb csapatok Pécsett Milyen érdekesebb eseményekről adott hírt az ötven évvel ezelőtti pécsi sajtó? Hogyan éltek, miről olvashattak az emberek, mik voltak gondjaik, örömeik az I. világháború elvesztése és az őszirózsás forradalom győzelme után a szerb királyi csapatok ..társaságában'’ 1918. őszén? Ezt kívánja bemutatni a mintegy fél hónapot felölelő pécsi sajtószemlénk. November 14: „Délelőtt 11 óra 4 perckor berobogott a megszálló csapatokat hozó 92 tengelyes katonavonat. A megszálló csapat 600 gyalogosból, 100 lovasból és 16 tisztből áll, parancsnokuk Cvetics Milos alezredes, akit a főpályaudvaron Nendtvich Andor polgár- mester üdvözöl." (Idézet a Pécsi Naptár 1920-as számában közölt — sajtószemléből.) A Dunántúl „Szerb csapatok Pécsett” című cikkében adja hírül az eseményt. „Mindenki legyen nyugodt" — írja alcímében. Hogy miért? Erre a cikk útolsó sorai válaszolnak: „Itt tartózkodásuk csak átmeneti jellegű. (Mint ismeretes, a szerb megszállás több mint két évig tartott.) Fogadjuk őket, mint jóbarátokat, szeretettel és ro- konszenvvel.” S akik miatt a pécsiek szívesebben mentek ki a főyályaudvarra: „Holnap jönnek haza a frontról a pécsi bakák. Fáradtan, elcsüg- gedten, meggyötörtén, de nem összetörtén.” Míg a szerb megszállást legalábbis gyanús belenyugvással fogadja a lap, egy másik közleménye azt bizonyítja, hogy ha kell, azért tud határozott is lenni: „A pécsi pékek, de az otthoni kenyeret sütök is nagy bajbari bánnák. ' Pécs vároiáb&n teljesen-’kifogyótt ‘az■' *élesztő> A3 élesztő hiányon a Nemzeti Tanácsnak haladéktalan intézkedéssel kell segíteni..." A színház heti műsora: szerda: Császár katonái, csütörtök: Suhanc, péntek: Csárdáskirálynő, szombat: Médi, vasárnap du.: Stambul rózsája, este: Sasfiók. Mintha néme-. lytk Ismerős lenne valahonnan ... November 16: ^Az árak leszállításáról tanácskoztak a héten a pécsi kereskedők és a pécsi árvizsgáló bizottság is” — adja hírül a Munkás. A Dunántúl a Szociális Missziótársulat felhívását közli. Lássunk néhány sort ebből is: „Ki vállal Isten nevében, vagy megfelelő tartásdíj ellenében előre nem tudható időre gyermeket; fiút vagy leányt, milyen korút, hányat, milyen vallá- ■sut? Kinek van szüksége bármilyen házi alkalmazottra: gyermeklány, szobaleány, szaa forrása, hanem az az időben gazdagodó, természetes emberi bölcsesség, mely úgy nő, mint az évgyűrűket minden tavasszal magáraöltő fa: minden újabb réteg a korábbit őrzi és védi és gyarapítja. Bertha maga is látja, hogy e kötettel lezárult valami életében. A kötet utolsó írása — akárcsak a fentebb idézett A kis lilik kiáltása — utazásról szól. Az írás hőse „az utas”, aki lélekszakadva éri el az állomásról induló utolsó vonat utolsó kocsiját. „A nyitott ajtón át kibámul az éjbe. Hirtelen úgy érzi, hogy az éjszakai vonat a múltjában robog, és az egészre csak emlékezik ...” A múltjától búcsúzó és — nemcsak képletesen, hanem a valóságban is — vonatra ülő író felé új utak és állomások, új titkok és találkozások intenek. Az olvasó kívánhat-e ilyenkor többet és szebbet az írónak, mint „jó utazást”? Haladjon „napkeletre”, a fény felé'... TÜSKÉS TIBOR kdesné, stb., stb.” Mint a lapból kiderül, a város is letette — a szó szoros értelmében — a garast: „A város hatósága elhatározta, hogy a karácsonyi ünnepekre 300 család részére 50—50 kiló ingyen fát oszt ki. Ezt a fát a temetőkből gyűjtötték össze és nincs vágva.” Mindezt csak betetőzi, hogy „Olcsóbb lett a lóhús. Guttmann Mór, a pécsi lóhús- mészáros a húst az eddigi 6,50 K helyett ezentúl 5 koronáért árusítja kilogrammonként." A Munkás című lapban jelent meg a szociáldemokrata párt gyűjtési felhívása, melyből kiderül, hogy a nagyobb szabadsághoz több pénzre van szükség! „Az egyesülési és gyülekezési jog most már lehetővé teszi a legnagyobb agi- tációt. Ezernyi népgyűlést kell tartani, a röplapok millióit kell a szervezetien tömegek közé szórni. Az agitációra sok pénzre van szükségünk. Ezért felhívunk mindenkit, aki...” November 17: A Pécsi Napló üdvözli a magyar köztársaság kikiáltását. „Budapesten ma (értsd, november 16-án) kihirdették a magyar köztársasági államalakulatot. Pécsett a szervezett munkások elhatározták, hogy azon a napon, amikor elveik diadalát ünnepelhetik, tartózkodnak a munkától. A város szokatlanul élénk volt, egyes épületeken nemzeti lobogók hirdették a nagy nap eseményeit. Mához egy évre és talán száz év múlva is már nemzeti ünnepe lesz az országnak november 16-tka, melynél kevés fontosabb napot élt át a magyar nemzet.” A lap szerint egyébként „o megszállás már megszokottá lett. A közönség belenyugodott, hogy idegen katonák ‘vapnak Pécsett, de azért vak hírek keringenek a levegő ben és nincs olyan absurditás, aminek ne adnának hitelt. A megszálló szerbek parancsnokukkal az élükön, a lehető legszívélyesebben érintkeznek a lakossággal t a megszállás keresztülvitelének módozatait s minden kérdést a hatósággal együttesen megállapodás alapján eszközölnek.” Ugyanakkor a Munkás november 23-án megjelenő száma (ne felejtsük, hetilapról van szó) már a pécsi Nemzeti Tanács tiltakozásáról ad hírt: „A pécsi Nemzeti Tanács sajnálattal azt tapasztalja, hogy a várost és a megye több helységét megszálló szerb csapatok parancsnokságai a fegyverszüneti szerződés magállapodásait több irányban nem tartják meg, azaz az abban foglalt jogkörüket túllépik." November 19: „A magyar népköztársaság kikiáltása új rendet hozott a bíráskodás rendjébe is. Az ítélőbírák esküjenek szövege így hangzik: Esküszöm a mindenható Istenre, hogy a magyar népköztársasághoz és annak alkotmányihoz hú leszek, törvényeit, törvényes szokásait és a törvényes rendeleteket megtartom, a hivatali titkot megőrzőm, hivatali kötelességemet pontosan teljesítem és részrehajlás nélkül szolgáltatok igazságot. Isten engem úgy segéljen.” (Dunántúl) Lényegében így hangzik a mai bírói eskü szövege is. A Dunántúl e napi száma egv a leszerelő katonák érdekében született országos rendelkezést közöl: „3 öltözet ruhánál, 3 pár cipőnél, 7 fehérneműnél senkinek sem lehet többje. A felesleget ellenének nélkül be kell szolgáltatni. Aki a rendelkezést megszegi, vagy a hatóságot félrevezeti, attól egy öltönyön kívül egész ítészletét elkobozzák és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és 6 havi börtönnel büntethető. A kormány meg van győződve arról, hogy a polgári lakosság minden ellenkezés nélkül, lelkesedéssel fogja felesleges ruháit hazatérő katonatestvéreinknek átadni.” „A pécsi keresztény szocialisták á Nemzeti Tanács ' hozzájárulásával ingyenes múnkaltözve- tíiöt létesítettek. — A pecsi jogászság egyetem felállítását és gyökeres tanügyi reformot, alapvizsgák helyett szigorlatokat sürget” — adja hírűi a Pécsi Naptár. November 21: A Pécsi Napló cikkírója a 6-osok lázadására emlékezik: „Május 20-a az őszi forradalom tavaszi ígérete voll. Igazi pünkösdi, rövid virágzása, korai hajtása az őszi forradalom már akkor gyökeret vert fájának. A reakció vérbe fojtotta, legyilkolta a zsenge bimbót.” Mint különleges szenzációt közli a lap a Rácz fiúk esetét: „Ismételten megemlékeztünk a Tótmegyer községből való három Rácz fiúról, akiket a háború forgószele szerteszórt a különböző- harcterekre. És mosi újból levelet kaptunk Tótmegy érből, Rácz József és Sándor őrmesterektől és Rácz Imre szakaszvezetőtói, aki 23 hónapon át volt orosz hadifogságban, most a sors különös kegyelme révén ismét épségben együtt vannak szülőfalujukban.” A gyászhírek böngészése közben derült ki, hogy a spanyolnátha még mindig pusztít „A gerdei körjegyző /13 éves leánykája, Bogyay Mancika, a ‘ falu kedvence spanyolnáthában meghalt. A gyermek koporsójára szánt koszorút Szentkirályi Ede gerdei igazgatótanító hozzánk juttatott 20 koronával váltotta meg a megvakult katonák alapjára.” És egy hirdetés, mely már nem ilyen gyászos hangulatú: „Csak gyöngyvirág, ibolya, orgona és Eau de Fleurs illatokat használjunk a Dunántúli Gazdasági Szeszgyárosok Szeszfinomító Részvénytársaság,. Nagykanizsa gyártmányából, meri felülmúl minden külföldi gyártmányt.” (Még jó, hogy . nem illatot). „A posta nem szavatol a határszéli küldeményekért az előfordult postarablások és zendülések miatt.” (Pécsi Naptár) November 23: „Felhívás a szervezett munkásság rokkant katona tagjaihoz! Mindazok a szervezett munkások, akik a háborúban hadirokkantuk lettek, f évi november hó 28-án, csütörtökön este 8 órakor a Munkás Otthonban (Zrínyi utca 13.) tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjenek.” (Munkás) És még egy felhívás, de ez már a Dunántúlból: „A pécsi kereskedelmi és iparkamara sürgősen felhívja mindazokat a Baranya-, Somogy- és Tolna megyei kereskedőket és iparosokat, akik a legutóbbi napokban lefolyt zavargások következtében anyagi károsodást szenvedtek, hogy kárukat november 30-ig hitelt érdemlő és a valóságnak megfelelő adatokkal felszerelve a kamaránál jelentsék be.” Egy legalábbis meglepő hirdetés a lapból: „Ke-i restetik egy élczlapiró valamint aki politikai irodalommal is foglalkozik. Bővebbet a...” — de talán nem is szükséges folytatni, az állást azóta minden bizonm-al betöltötték. November 27: „A pécsi Nemzeti Tanács nem végrehajtó közeg többé" — kiáltja világba a Dunántúl. — „A pécsi Nemzeti Tanács ma este ülést tartott, amelyen megjelent Oberham- mer Antal kormánybiztos főispán is. Hajdú Gyula dr. meleg szavakkal üdvözölte az új kormánybiztost és indítványozta, hogy miután a kormánybiztos a népkormíny meghatalmazottja, a pecsi Nemzeti Tanács szűnjön meg mint' végrehajtó közeg működni, ie mint tanácskozó Szerb őrszem a Hltelbanfe előtt, testület továbbra is maradja% együtt. Hajdú Gyula dr. iné ditványát egyhangúlag elfogadták.” Ugyanakkor a város pozíciói megerősödtek:... „Szappant árul a város. Ma. kedden kezdődött meg a városi szappan kiosztása. Beválthatók az októberi utalványok, amelyekre egy darab szappant adnak ki.” A Dunántúl tudósít a Pécsi Élet című hetilap megindulásáról Is: „Régóta nélkülözött hetilap indul meg Pécsett szombaton, november 30-án. Teljesen független hangot szólaltat meg a politikai, társadalmi és szépirodalmi kérdésekben. Felelős szerkesztője Ungár Zoltán, volt tartc.lékos honcédfőhad- nagy.” És egy kimondottan békebeli közlemény: „Von 'szerencsém d táncolni vágyó ifjúságot ezúton értesíteni, hogy az idei tánciskolákat, tekintettel a politikai visz >ny- ra. csak f. é. december hó 1- én kezdem meg. Tanításra kerülnek az összes modern táncok, melyből különösen kiemelem a Fox-Trott és One- Stepp-et.” „A hatósági zsírellátás mentesítése céljából be kell jelenteni a disznókat.” (Pécsi Naptár) November 31 : Igaz, ilyen napot a naptárban hiába keresünk, c’e a Fáklya, Kardos Imre dr. hetilapjának első száma fejlécén ezt a dátumot viseli. Néhány részlet a Fák'véből: „Amerikázik az árvizsgáló bizottság. Lehet, hogy azért nem dolgoznak, mórt az elnök úr (Záray Károly dr.) nem híve a mostam rezsimnek és így vél ártani a forradalomnak, lehet, hogy nem szereti a munkát, lehet, hogy szereti a magas árakat... Ha a Záray polgártárs nem akar komolyan dolgozni, arra senki sem kényszeríti. Mondjon le.” December 1 : „Munkát a katonáknak” -— ezrei a címmel és egy rnáP- már dramatikus alcímmel — „Jajszó a mélyből” — közál egy katona leve’ét (?) a Dunántúl. „Legyen elég az ünneplésből, üres igére'"! bői, tetteket ckarv.nk A kát mák munkát kérnek, de ha kérésük nem le.z me-'-r '-íva, félő hogy a r.'gy érnél hosz- szabb szenvedés, a, jelen munkanélkülisége bajt "k^z. A volt katona, ki ma i'mét apa, munka nélkül van munkát kér és ni t t . -eh kenyeret. < ■ ?; -',-g szobát kérnek és kereset «-• cs. Ez szüli az elkeseredést, ez így soká nem tarthat. Aláírás: Egy katnnn”Véaiií egy hirdetés, melv talán megnyugtatta r>7 ew -• olvasói: .Savanyú - országos tr--" ruor állandóan kánjáé ° r-ú dobért kereskedésében. Pécs, Irgalmas utca 1. sz.” Összeállította: Kéri Tamás / é :
