Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Dtmamtmi Ravia* KÉRI TAMÁS RIPORTJA: — Anyuka, az a bácsi miért dugja a szemétbe a fejét? — Hol kisfiam? Ja, ott. . biztosan elveszített valamit. — Nézd anyuka, megeszi a zemetét! Miért eszi meg a ■•ácsi a szemetet? — Ugyan kisfiam, ne be. áelj butaságokat, a szemet* t lem szabad megenni, mert riszxos, meg nincs is jó ía ! GUBERÁLÓK Guberálóknak nevezzük , íokat az embereket, akik ;» lerrrfben keresgélnek, anélkül. hogy elveszítettek volna valamit. A harmincas évek- ben tele volt velük a fővé - ros, a Cseri-tel eper egész guberáló dinasztiákat tartottak nyilván. A mai Pécsett nycicán-száz férfi, nő és gyerek keresd megélhetését a szemétben. Egy részük naponta végigpásztázza a belváros, Üj- mecsekalja és Meszes szemetes edényeit, kiborítják tartalmukat, jó esetben úgy ahogy vissza is rakják. A ku1-caedény fölé görnyedő, abban konyákig vájkáló, rongyos, piszkos alakok kellemetlen őrzéseket ébresztenek a járókelőkben, undort, felháborodást, esetleg saiániatot s mindezekkel jó ádag tanácstalanság keveredik. Azok a guberálók, akik a szeméttelepre járnak, i sokkal kisebb feltűnést keltenek. Nincsenek annyira szem előtt Évekkel ezelőtt a Basamalom dűlőben egy család gyerekei rendszeresen ott aludtak a szemétkupac tetején, télen is, mert a szemét kellemesen melegít, s amikor felébredtek, adva volt a reggeli is. A piacra menő háziasszonyok ma is találkozhatnak egy 57 éves, vékony, sasorrú férfival, ott ül naphosszat az egyik pádon s amikor szükségét érzi, a szemetes edényből csillapítja éhét. A szociális otthonból szökött meg, talán nem is egészen normális szegény. A guberálók többsége azonban nem ilyen, nem táplálékát keresi a szemétben. 2. A Fürst Sándor utcai benzinkút mögött húzódó szeméttelepen késő délutánig zajlik az élet, Friss, gőzölgő halmok jelzik, hogy nemrég kuka és félpormantes gépkocsik ürítették ide terhüket, de Pintér József, a vállalat teregető ellenőre rendszám és mennyiség szerint is regisztrálja a szállítmányokat. — Kezdik felfedezni a szemetet? Nagyon helyes, uram! Ez a telep valóságos kincsesbanya, csak nincs kiaknázva.. Tudja, mi minden pusztul el itt? Papír, kenyér, üveg, vas, réz, alumínium, rongy, fa, szén, csont, ingek, alsónadrágok, bakancsok, gumicsizmák, edények, ezek a guberálók találtak már itt a gödörben rezsót, öreg vasalót, de még ezüst kanalat is. Van rengeteg gyógyszer is a szemétben, ám ahhoz nem nyúlnak, attól félnek. Tanácstalanul állok a gödör szülén, a sok szemét reménytelenül elválaszt riportalanyaimtól. Két fiatalasszony ott lent vekkerórával játszik, friss lelet lehet, nevetve húzzák fel a csengőjét, berregjük. Mellettük kis kézikocsi, .rokora papundekli hordóval, ki tudja, ml minden lehet benne. Egy fiatal férfi bizalmai'anul néz velem farkas- szemet, majd felleúszik mellém a kenyeréért, anút tetemes l.uoacba halmozott egy fv hullámpapíron; -Értelmes arca van. — Meg lehet élni a guberálásból? — szólítom meg. — Enpenségge] meg lehetne. de nekem van rendes megélhetésem is. segédmunkás vagyok. — Akkor miért jár ide? — y megmondom kerek perec, három családom Tan és kevés a pénz. — Nem fél a fertőzéstől? — Otthon lefürdök, a kenyeret pedig háromszor megmosom, mielőtt az állatoknak adom. Mosolygós cigánygyerek .somfordái mellénk. 14 evés ha lehet, kezében kapaszerü szerszám — En csak úgy szórakozásból keresgélek, hatha találok egyszer valami igazán értékes dolgot. Addig is, mindig akad itt valami. Ezt a kapat is itt szereztem, azóta nem kell a kezemmel a szeméibe nyúlnom. A legjobban a rezet meg az alumíniumot szeretem. Itt vannak ezek a kábelek,, leégetem róluk a műanyagot, aztán elviszem a MÉH-be. — A leckédet már megtanultad? — Nem járok iskolába. — A szüleid tudják, hogy guberálsz? — Hát, sejtik. Ök nem küldenek ide, de azt sem mondják, hogy ne jöjjek. Es a pénz az enyém marad. — Mennyi az a pénz? — Hát, nem sok. Száz-kétszáz forint. — Mit fogsz csinálni, ha nagy leszel? — Nem tudom. Mondja, nehéz az újságírás? Most csak felírja, amit hall, de azt hiszem, lesz vele baja, amíg összeállítja. ,. 4. Hirtelen valami melegséget érzek a tarkómon. Megfordulok, alacsony, fekete bajuszos férfi áll a hátam mögött, nem hallottam mikor jött ide, össze is rezzenek egy kicsit, ö is cigány, de nem guberáló, a Kukával érkezett. Közkeletű szóval; szemetes. — Rengeteg a munkánk, nincsen nekünk időnk guberálni. Csak nagy ritkán nyúlunk az .idénybe, ha valami különleges akad. — Lehalkítja a hangját. — Egyszer valaki talált egy 17 köves Doxa órát. Még járt — A szemétrakodőknak valóban rengeteg munkája van, többek között azért, mert a tároló helyek egy részét teherautóval illetve kuka ®gép- kocsival lehetetlen megközelíteni. A kuka edények elhelyezése pedig már köztisztasági szempontból sem megfelelő, úgy látszik, Üjmecsek- alja tervezői a szeméttároló helyeket eleinte kifelejtették a számításból. A tárolóhelyek szennyeződését sok esetben csak növeli az edényekben való guberálás. Sajnos ennek kiküszöbölésére mindezidáig nem foganatosítottak hatékony intézkedéseket. (Csor- bics József, a Köztisztasági Vállalat igazgatója.) — A. városban guberálók ellen közterület beszennyezése elmén lehet eljárni, a kiszabható bírság felső határa 1968. október 1-én ötezer forintra emelkedett, de hatása egyenlő a nullával. Pedig a guberálók tevékenysége nem utolsó sorban önmagukra nézve káros, súlyos egészségi ártalmakat eredményezhet. Fejük felett lebeg a tetanuszmérgezés Damokles kardja, hiszen a szennyezett vasdaraboktól, üvegszilánkoktól és egyebektől gyakran szenved-' nek apró, jelentéktelennek látszó sérüléseket. Könnyen kaphatnak bőrfertőzést és nem lehet kizárni a belélegzés útján való fertőződést sem, különösen nyári időszakban és amikor már kezdetét vette a rothadási folyamat. A szennyezett élelemnek az állatokkal való feletetése szintén komoly veszélyeket rejt magában, nem is szólva arról, amikor maga a guberáló eszi meg a szemétben talált élelmiszert. (Dr. Szabó Lajos, a Városi KÖJÁL közegészségügyi felügyelője.) udvaron a marna válogatja- tisztitgatja a penészes kenyér- darabkákét (akad köztük egy kilós „darabka” is), két fia és egyik menye éppen kint van a szemétdombon, mely tíz méterre ha van a csalad Lakhelyétől s, ha megélhetésüket csak részben is biztosítja, joggal háztájinak tekinthető. A Pettyéről hordja ide a szemetet a Köztisztasági Vállalat, minőségben meg sem közelíti az újme- csekaljai szállítmányt, tájékoztatnak; a háziak. Néhány malac elégedett röfögessel turkál a dombon, mellettük apró gyerekek játszanak. Válo- gatósdit. Repülőről nézve bekét és jólétet árasztana a kép, így közelről a telep illata áraszt el mindent s ez kiöli belőlem a békés hangulatot. Pedig ezek az emberek szeretik gyerekeiket, a maguk módján lelkiismeretesen gondoskodnak róluk, boldogan raknak elébük gumi állatkát, fényes, különös formájú dobozt, és minden csecsebecsét, — amit csak nyújt a szemét. Nem hallottak volna betegségről, ragályról, fertőzésről? Vagy egyszerűen nem hisznek benne-? Az idősebbik fiú nyomorék, tavaly mindkét lábát levágta a vonat. Előtte rendesen dolgozott, így’ tisztességes rokkantsági nyugdíjat kap, hevesen tiltakozik a feltételezés ellen is, még hogy ő ebből élne ... Csak időtöltésből keresgél és csak a fát szedi össze. Földszínű kötés takarja kezét, a napokban sértette fel valamivel, hát igen, egy kicsit gennyes, de ez már semmi, korábban hatalmasra dagadt, akkor nem is tudott dolgozni vele. — Nem fél, hogy tetanuszt kap? — Én nem kaphatok tetanuszt, amikor a baleset történt, beoltottak. — Mivel kezeli a sebet? — Lemostam hipermangán- nal... — És az ott mi a száján? — Ö, nem komoly, kivert a láz... A fiatalabbik fiú (neki is két gyereke van) tagadja, hogy egyáltalán szokott a szemétben keresgélni. Állandó munkahelye van. A felesége viszont nem zavartatja magát, jelenlétünkben is szorgalmasan szedegeti a rézkábeleket, a papírt, a kenyeret. — Pia már itt vannak helyben? — tárja szét a kezét és kedvesen mosolyog. ö nem jár dolgozni. A háztartást vezeti és gondozza a gyerekeket... feltóltésre váró terület ráadásul egyre kevesebb, nemsokára már a volt vasasi homokbányába, a város központjától 10—12 kilométer távolságra leszünk kénytelenek hordani a szemetét, pedig a távolság jelentős költségnövelő tényező. 7. Dr. Szabó Lajos és Csor- bies József egybehangzóan, de egymástól függetlenül szemétfeldolgozó telep létesítését javasolják. Itt a beérkező szemét egy hatalmas, forgó korongra kerül, majd a centrifugális erő hatására súlyuknak megfelelő távolságra röpíti; tehát osztályozza a rögtön hasznosítható értékeket. Második lépésként a szerves és szervetlen anyagokat választják szét. A „megtisztított” szemét az építkezéseknél már kiválóan hasznosítható. A fennmaradó szerves szemetet egy-másfél méter magas, 2—3 méter széles, csonkagúla alakú prizmákba rakják és időnként átforgatják, — vagyis komposztálják. A komposztált szerves szemét már önmagában is príma trágya, de ha hozzákeverik a szennyvíztelepről klrohasstott iszapot, minősége tovább javuk — ÉVente csaknem 50 ezer köbméter trágyát nyerhetnénk így. Egy kocsira való (2—3 mázsa) istállótrágya 120 forint, ugyanezt a mennyiséget komposztálás útján maximálisan 15 forintért lehetne előállítani, nem is szólva a deviza megtakarításról. A hagyományos pécsi gyümölcs- termesztés visszaesésében nagy része van annak, hogy a talajerő utánpótlás nem megfelelő. (Dr. Szabó Lajos.) — A köves talaj és különösen az erózió ellensúlyozására kiváló lenne a komposzt- trágya, mely tulajdonképpen talajpótló is. A Fővárosi Köz- tisztasági Hivatal kísérletei, kimutatták, hogy a szőlőhozam a komposzt-trágya hatására 15—20 százalékkal növekedik. Becslésem szerint a szemétfeldolgozó telep szociális létesítményekkel, mindennel együtt nem kerülne többe 5 millió forintnál, és rendkívül gyorsan megtérülne ez az összeg. (Csorbics József.) Ö. A Basamalom dűlőben népes cigánycsalád lakik. Jokor érkezünk, munka közben találjuk az otthon levőket. Az Itt is, mint állandóan az anyag felvétele során, egy kérdés foglalkoztatott: hogyan lehetne megoldást találni, megoldást, mely a társadalomnak, de a guberálóknak is elfogadható. Üjra meg újra eszembejut a mokány, fekete bajuszos szemetes, akit a telepen ismertem meg. Átlagkeresete meghaladja a 2200 forintot, van védőruhája, te- nyérvédője, állandó tisztálkodási lehetősége, rendszeres időközökben orvosi vizsgálatra megy, védőoltásban részesül. Ugyanazzal az anyaggal dolgozik, mint a guberálók, de senki nem néz rá rossz szemmel, ellenkezőleg, munkáját elismerik. örülök, hogy a szakemberek megerősítenek tétova vé leményemben: ha megtartjuk a játékszabályokat, a guberálók tevékenysége ellentétébe csap át, hasznossá, egyenesen kívánatossá válik. Mert Pécs még nem ismerte fel, hogy a szemétben milliós értekek rejlenek, vagy legalább is semmit nem tesz megmentésükre. (Kivéve a guberálókat.) A jelenlegi szemétlerakási mód anakronizmusa, hogy éppen az eltemetett milliók következtében a feltöltött terület minimum 15 évre beépítésre alkalmatlanná válik, A Ha a szemétfeldolgozó telep okos elgondolásból kézzelfogható valósággá válna, dolgozói a guberálók közül kerülhetnének ki. Orvosi lei- ügyelet mellett, védööltözék- ben, szervezett keretek között végezhetnék munkájukat ... Szinte már látom őket, kezükben Csanda-Szandavári- féle fémkeresővel. Alomnak is szép. Pedig ez is csak részben oldaná meg a problémát, a város területén maradnának a guberálók. Akiket hajt a gyűjtőszenvedély, akik nem szeretnek dolgozni, akik idős koruk vagy állapotuk miatt nem is tudnak, egyszóval a legnehezebb esetek. Kérlelhetetlen szigorral büntessük őket, esetleg tploncoljuk ki őket Pécsről, vagy segítsünk rajtuk? Nyilvánvaló, hogy pusztán elméleti megfontolások eredményéként egyik megoldást sem választhatjuk, illetve vethetjük el. Az. egészségügyi hatóság- nak a rendőrséggel és a társadalmi szervek bevonásával fel kellene már mérnie végre, hogy pontosan hányán vannak és kikből tevődnek össze a város nem kívánatos vendégei. Csak személyi körülményeik ismeretében dönthetjük el, hogy ki szorul közülük támogatásra s kik azok, akikkel szemben a törvény (esetleg egy új, hatékonyabb törvény) szigorát kell alkalmazni. A felmérés — nem vitás — komoly, fáradságos munkát kíván, mégis humá- nusabbnak és célrevezetőbb- nek látszik, mintha csak sajnálkozunk és undorodunk. 1968, december 1. VASARELY 42 GRAFIKÁJA Mint már hirüladtuk, Victor Vasarely, a világhírű, Pécsett született és Magyarországról el származott festőművész nemrég! hm értékes grafikagy ti-teményt adományozott a pécsi Janus Pannonius Múzeumijak. ízzel a/ adományozással egyidejűleg a művész a Szépművészeti Múzeumnak Is juttatott műveiből eg.' kisebb gyűjteményt. A Pécsbe érkezett, 42 lapból álló grafikai gyűjtemény V’ic tor Vasarely «teli lL*3D-tő.i 1967-ig terjedő művészi munkásságát öleli fel. A művek legnagyobb részt a Vasarely által felfedezett és kimunkál! op-art stílus ban készültek. Fekete-fehér és színes lapok egyaránt vannak a gyűjteményben, amelynek minden darabja eredeti, « a műalkotások „világpiacán” igen magas áron nyilvántartott kép. A múzeum művészettörténet! osztályának munkatársai megkezdték az anyag tudományos feldolgozását. Tervezik, bogy — a kialakulóban lévő hagyomány értelmében — ezt a legújabb gyarapodást is hozzáférhetővé teszik majd a közönség számára, kiállítást rendeznek Vasarely nagyértékű gyűjteményéből. 1 4
