Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

IMS. decsmbsr K 9 rz is ormansao — Ormánság... Mit hív elő a szó as emlé­kezetből? Egyke. Szökröny. Talpasház. Bikla... Üjabban: Apró fal­vak, kis lélekszámú községek, közlekedési gondok, bekötő­utak hiánya. Van a szónak még egy má­sik jelentése is. Valamikor e táj volt a ma­gyarországi reformáció egyik tűzhelye. A XVL század tör­ténelmében gyakran lapozunk dél-baranyai falvak nevére. Itt született Laskai Csókás Péter versszerző. Itt működött Sztá- rai Mihály, az első ismert ma­gyar nyelvű dráma írója. Er­refelé zajlott a híres nagyhar- sányi disputa. Magyarság és reformáció, kuruckodó, 48-as szellem és kálvinizmus valamikor egyet jelentett e vidéken. Fehérre meszelt falak kö­zött állunk. Üres a templom. A hideg ezekre a hetekre be­űzte a híveket a papiak egyik szobájába. Azzal a várakozás­sal nyitottunk be, hogy jég­verembe lépünk. Aztán mintha varázslat ér­ne. Egy festett, csillogó, virá­gokkal ékes, népi mennyország nyílik szét fölöttünk. A János vitéz tündérországa. A magyar népmesék színes világa. Mint­ha egy tulipánosládákkal fe­dett hajlékban járnánk... Köztudott, hogy a reformá­ció puritán egyszerűsége nem tűrte a festett képet a falon. Itt az Ormánságban — s még néhány elszórt helyen az or­szágbein — mégis fölépültek ezek a díszes, festett fameny- nyezettel fedett templomok. A nép díszítőkedve, művészkedő hajlama áttörte a szabályokat, visszalopta a színeket a me­szelt falak közé. Az ember, úgy látszik, nem tud művé­szet nélkül élni. Láttam már fotómásolatot ezekről a képekről. Méltatá­sukat értő művészettörténész­től olvastam. Az akadémia nemrég tudományos könyvet bocsátott ki a inagyarországi festett famennyezetekről. A látvány most mégis megfog. A képek hatása csak itt az épü­letben, a fehér falak határol­ta térben, eredeti színükben és méretükben lehet teljes. Több, mint száz festett ka­zettából van kirakva a kórós! templom mennyezete. Mind­egyik kazetta rajza más. Is­meretlen falusi asztalosmeste­rek munkája. A kép az egyé­ni alkotóművészet és a népi díszítésmód különös keveréke. A tulipán, a szegfű, a rózsa, a stilizált levél a leggyakrab­ban visszatérő motívum. Hosz- szanti és átlós tengely osztja szimmetrikus részekre a ka­zettákat Csak végig kellene sétáltat­ni a felvevőgép kameráját a száztizennégy kazettára osztott mennyezetkép előtt — kísérő­zeneként Bach szólna —, s egy csodálatosan szép, színes kis- film állna össze. „Forgató- könyvét” 1793-ban, illetve 1834-ben írták. Ekkor készült ugyanis — két részletben — a kórósi eklézsia festett meny- nyezete. Ha megéri a fáradságot Hol­landiából idejönni látására, talán nekünk is érdemes vol­na fölfedezni és megisfnerni. A Corvina kiadó idegennyel­vű könyvecskéje ugyanis már idecsábította a külföldieket. Rajtunk a sor... KINCSEK KÖZÖTT Hideg szobákba nyitunk. Ha egyszer kihűlnek ezek a vas­tag falak, nehéz bennük mele­get gerjeszteni. Kákics ... Kint a ház falán emléktábla. Itt élt az Ormán­ság tudós ismerője, néprajzi értékeinek megmentője, Kis Géza. Ma már az ő emlékét kell menteni és ápolni az utódnak ... Vajszló ... Innen indult el Kodolányi János, hogy regényeibe emelje, föl­fedezze, világ elé tárja az itt élő nép sötét múltját... Sik­lós... Merevderekú székeken ülünk. Kikopott deszkapadlón botlik a láb. őszről maradt virág hervad a vázában. Kincseket rejtenek ezek a hidegfalú paróchiák. Nyikor­gó szekrény aj tó nyílik előt­tünk. Faládák tetejéről pat- t&n ä zár Öntányér 1764-ből. Ónkehely 1710-ből. Oldalán körbefutó felirat: „N. Harsány ajándé­kozta Viszlónak, ez Kákits- nak.” Aranyozott kehely. Egy zöldmázas agyagkancsót a sellyei múzeumban találunk. Oldalán írás: „Kémesi szent eclezsia 1798. Gergő.” Az edények egy része kül­földről származó ajándék — mint például a Drávaiványi- ban látott ónkancső, bizonyos Jame Dixon-ra utaló véséssel — másik és nagyobb része ha­zai mesterek munkája. A ma­gyar ötvösművészet remekei Zömök, nehéz munkák. A fa­kalapács nyomát őrzik. Hány ember vehette már kezébe ezeket a kanosokat és tálakat? Kinek az ujjnyomát őrzi a siklósi ónkancső? ~Ki tudná megmondani az ötvösmester nevét? Kinek a keze helyét fogom át, amikor fölemelem az egyik tálat? Hol vannak, akik kezükbe vették e tárgya­kat? A kurucokat, a 48-as sza­badságharc katonáit, a Bach- kor beamtereit, a két világ­háború szomorúságát látták ezek az edények... A ládák és a szekrények mélyéről újabb értékek kerül­nek elő. Színes, hímzett térí­tők. Az egyiken 1672, a mási­kon 1754 az évszám. AZ ÜT Porió könyveket, megsár­gult papírlapokat forgatunk. A siklósi egyház régi számadás­könyvei. Egy-egy soron meg­akad a szem: „Vas szeget vet­tem ... Másodszori pétsi út­ra... Egy petsét nyomóért... Hárfát vettünk... Két szekér fát vettünk...” Históriai és művészeti érté­kek, védett, listába vett kin­csek. A használatból már ki­koptak. Nyikorgó szekrények, hidegfalú paróchiák mélyén pihennek. Lelkészről lelkészre szállnak. Ahol van még, aki kézbevegye. Szentendrén a görögkeleti egyházművészet kincseit mú­zeum őrzi. Hallom, Sárospata­kon gyűjtik már a tiszántúli református egyházkerület mű­vészeti értékeit Gondolni kel­lene arra, hogy itt, e félreeső, eldugott kis baranyai falvak templomaiban, az ormánsági eklézsiák falai közt található kincsek is védelmet, méltó gondozást kapjanak. A tájról élő képhez éppúgy odatartoz­nak a festett famennyezetek, a kalapált ónedények, a régi egyházi térítők, a történelmet őrző, megsárgult iratok, mint a szökröny, a talpasház és a bikla. Tüskés Tibor Köd 01 a tájon. A távolsá­gok elbizonytalanodnak. A házak, a fák, a bokrok kör­vonalai feloldódnak a tejszerű homályban. A vizek hátára Jég feszül. A sárgöröngyök csonttá ke­ményednek. A hideg szél bo­rotvaéles síkokat metsz a le­vegőben. Előttünk földgyalu egyen­geti a talajt Mögöttünk gőz­henger préseli az út ágyába a bazalt törmeléket A műút Sellyétől Siklósig párhuzamosan fut a Drává­val. Hosszában szeli át a fo­lyómenti síkságot Jobbra- balra új utak nyújtják tapo­gató csápjukat a táj belseje felé. Valamikor földutak ve­zettek erre, s a hátukat borító sár ősztől tavaszig szinte meg- közelíthetetlenné tette a tá­voli apró falvakat Kórós felé most épül az új út Az autó bizonytalanul egyensúlyoz az úthengerre vá­ró éles köveken. Az utasok egymásnak dőlnek a kocsiban. A hátsó ülésen ketten oszto­zunk. A vidék egyik legjobb Ismerője a kísérőm. A kémes! tanácsház tintafoltos Íróaszta­lát cserélte el a pécsi népraj­zi múzeummal. A falu alatt megállunk. A Pécsivíz magasra rakott híd­jára még felkapaszkodik az autó, de onnét nincs tovább út Gyalog jutunk a házak közé. 8 ©ÍRITUŐ SLÖTT . _ -------[Nem először fordul | egy rövid hanyatlás — együtt­L _í__lL_ielő, hogy a televí-| véve kellemes szórakozás volt A frivolitás voltaképp játék* amely ellen nem lehet a ma- radiság adminisztrációjának oldaláról hadakozni — mert ez nemcsak hatástalan, de ne­vetséges is. Az erkölcs „puri* táh” őrei, a meztelen szobro­kat „felöltöztető” és a köny­veket tintával összedöntögető kisasszonyok nyilván nevetsé­gessé vékák. Negyvenöt perces görbe tükör volt, amelybe azért nem ártott belenézni. Ta­lán, még a televízióban sem. zió a sportközvetítések terén — hogy a sporthasonlatoknál maradjunk: — a saját kapuját veszi be. Ez legutóbb szerdán, a moszkvai női kézilabdator­náról közvetített Magyarország —Románia mérkőzésen követ­kezett be. Az izgalmas, és ma­gyar részről nem is közömbös mérkőzés közvetítését a máso­dik félidő eleje táján a televízió úgy szakította félbe, hogy még csak magyarázatot sem adott Legalábbis súlyos udvariatlan­ság, A román kapu előtt sza­bálytalanság történt, a riporter épp ezt a mozzanatot akarta kommentálni, amikor az adást váratlanul megszakították s a bemondónő még csak elnézést se kérve, meg sem okolva a félbeszakítást, mindössze arról biztosította a nézőket, hogy a Zenei Figyelő után majd be­mondják a végeredményt. Az udvariatlanság másnap folyta­tódott, amikor a Moszkvában tartózkodó riporter meg sem említette az előző napi közve­títés furcsa befejezését Vagy nem is tudott a félbeszakítás­ról? A tervezett műsoridő ter­mészetesen kötelez. A műsor­időt nem lehet összevissza nyújtogatni. Csupán az a fel­tűnő, hogy a tervezett műsor­idő betartása jóformán csak a sportközvetítésekre kötelező. A film az idei A frivolitás története montreux-i fesztiválon magas kitüntetést kapott A spanyol tv-film, amely az emberiséget a kezdettől fogva makacsul kísérgető prüdériát, álszemér­mességet vette célba, szelle­mesen, gúnyos fintorokkal, ko­rokat nem kímélve „meztele- nítette le” az erkölcsi képmu­tatást. Jóllehet, a film egy- egy percre elfulladt, a szipor­kázó ötletek között volt egy­Cseppben a tenger I ^ CSate­______________ a nf»m na­n em ha­gyományos szövetű történet Andrásról, a katonaszökevény­ről, szerelméről, Marikáról, a* első világháború végének el­keseredett, forradalmilag ébre­dező falujáról és a két kor­látoltan kegyetlen csendőrről — alapjában véve nem mond újat az ötven évvel ezelőtti emlékekről, a forradalom hó­napjairól és elbukásáról. Nem tér el a típusjellemek módsze­rében, nem tér el az ábrázolás leegyszerűsítésétől: sőt, még az itt-ott túlzottan irodalmias- kodó szövegben sem. Amiben eltért: az elsősorban a rende­zés kitűnősége. Zsurzs Éva mindazt, ami szokványosnak tűnhetett, azt sajátságos szí­nekkel világította meg. Ebből a rendezői törekvésből követ­kezik a másik dicsérendő el­térés: az a sajátságos emberi­népi líraiság, amely más per­cekben is, de legjobban a két fiatal szerelmében látszott tel­jesnek. Az ő népmeseszerű szerelmük szinte átvilágította a filmet, amely megkísérelte a történelmi események sorát egy tv-filmben s az egyszerű emberek sorsán keresztül be­mutatni, és amely irodalmi al­kotáshoz méltóbb címet is kap­hatott volna. <T) ÉJSZAKAI Ax Egészségügyi Dolgozó Ju­bileumi pályázatának Jutalma­zott dolgozata. Mikor kezdődik az éjszaka? Az ősember számára, amikor beburkolódzott szőrmetakaró­jába és egy utolsó hasábot tett a barlangot gyéren meg­világító tűzre. A ma emberé­nek, mikor a betűk, a rádió hangja, vagy a televízió képei átsegítik az alvásba. Kellemes, feloldó folyamat, egy nap be­fejezése, a pihenés kezdete, a napi munka gyorsabb tem­pója után lassan hömpölygő perceket, negyedórákat jelent. De már a barlangban volt valaki, aki vigyázott a tűzre, és ha kialudni látszott, új hasábot dobott rá. A XX. században mind kevesebben alusznak. Sok millió ember nem alhat a százmilliók közül, akiktől ép­pen „elfordult a nap”. Meg­sokasodott azok száma is, akik a tűzre vigyáznak. Az éjszaka kezdete mindenkinek má= időpontot, eseményt je­nyes, hegyes tű végén az eny­hülés, nyugtató szavak viga­sza, vagy talán csak a tech­nika által nyújtott lehetőség —, mégis azok utódai va­gyunk, akik fahasábokat rak­tak a könnyen kihunyó pa­rázsra. Az első betegek okkal, vagy anélkül lemaradtak a délutáni rendelésekről. Néha csak receptet kémek. Aszt­mások jelentkeznek, akik minden ködös időt, frontátvo­nulást megéreznek és néhány daganatos beteg szeretné az éjszakát megkönnyítő injek­ciót minél később megkapni. Sajnos akad egy-egy morfi­nista is. Szánalmas próbálko­zók, akik már kikoptak a körzetekből, az ügyeletes kli­nikákról, most itt kisérlik meg, amíg nálunk is tilalom­fa állja útjukat: „Cave M. o.!” panasz fokozódik, az életerő fogytát érzik a súlyos bete­gek, a neuraszténiásra rátör az éj minden réme, amely­től nem óvja meg a neon-1 fény a XX. százd emberét. A vacsora mint súlyos kő > fekszik a gyomorban, a vér­nyomás béklyóit vesztetten, elszabadul tan dobol a fülben. A legtöbb hívás ezekre az órákra jut. Gyakran felébre­dek ebben az időben, csenge­tést hallok, pedig csak hallu­cináció. Otthon a másik ol­dalamra fordulhatok... Idegtépő a telefon csenge­tése. Valami puhább hang kellene, amely éppen csak ébreszt, de nem hasít bele a szendergő tudatba az agyig!; Arra is biztosan felébrednék. Amúgy sem igazi alvás ez, jobb volna talán le sem fe­küdni és feketével virraszta- ni, olvasni. Mégis jólesik a vízszintes heyzet, lehunyni a szemet és néha valmi felü­letes álom is. Éles, hasító berregés. Tü- | relmetlen, követelő, sürgető | Az emberi hang halkabb,: tompább, kissé ijedtnek tű­nik: I lent. de mi, éjszaka! ügyele tesek pontosan tudjuk: az j éjszaka 19 órako- kezdődik i Nyáron világos van. télen már régóta sötét. Telefon- j 6zóm vagyunk, vagy fehér-1 köpenyes mentőangyal, fé-1 A második hullám időpont­ja a vacsora és a tv-adás vé­ge. Ilyenkor jönnek elő a görcsös panaszok és a legtöbb ideges állapot. Éjfél után egy és három óra között, az első álom után többen felébrednek. Az éjszaka sötétjében minden ŰCVELET — A féleségein rosszul van ... — Hogy hívják, hol lakik, életkora, mióta beteg és a „rosszul van” tág fogalom, kell valami tájékoztatás. Talán már türelmetlen és feleslegesnek talál ennyi kér­dést, szeretné, ha már ott lennék. — Megyek kérem! — Mikor? — Amint autót ka­pok. Kellemesen langyos a kocsi belseje, rádiója is szól, rövid­hullámon énekelnek valamit angolul. A világ még ébren van, talán táncolnak is. Az utcán elszórt fények, és né­hány késői járókelő. — Ezek nagyon összekapaszkodtak! — valamit morog a vezető. Er­kölcsi aggályai vannak, vagy csak irigy? Megérkeztünk. A szokásos kép. Aggódó arcok, gyűrött j házikabátok, álmos szemek, kócos haj. Még a szebb, mo­dernebb lakások is zilált ké­pet mutatnak lyenkor éjfél után. Szürke, vagy nagyon is tarka színekre bomlott, amit nappal a négy fal, térítők, ruhák eltakarnak ... és a beteg: néhány ijedt, de több a nyugodt, nyűgöd- i tabb, mint a környezete. Az állapot ritkán súlyos, több- I nyíre a megnyugtatás is elég, de sokan elvárják, hogy in- j jekciót is adjak — csak ezt tekintik kezelésnek. A sűlyo- ] sabb eseteknél jó érzés, hogy mögöttem érzem a többi vir­rasztót. Egy telefon és iön a ! mentőautó, átadhatom a be-1 teget az ügyeletes klinikának. ! Nekem kis papírlapon aláírás, nekik talán több órás műté­tet, küzdelmet jelent az em­beri létért. — Ez most megoldható eset. Jó érzés látni ahoay a | nehéz légzés lassan oldódik, j a szenvedő vonások kisimul­nak, amint a diaphillin szét árad az erekben. A telefonközpont hívást kö zöl egy szociális otthonba. A j halál már beállt. ö”eg nénik! kórterme, fehér Dárnán ősz fejek. Békés kép. Ügy érzem az alvók között egy mélyeb­ben alvót talá'ok. Visszafelé beszélgetünk a j vezetővel: milyen éjszakánk I lesz? Valami bajtársiasság köt■ össze bennünket. Egymásra I vagyunk utalva. Előfordult* hogy „váltott műszakban” la­páttal ástuk ki az autót a hóból, vagy toltuk a jégen. Hazafelé nyugodtabb az út — odafelé mindig sietünk. És így is késő néha ... A múltkor is későn érkez­tem. Hirtelen szívhalál. Fakó, szürke haj, gyűrött, fáradt vo­nások, most kezdi kisimítani őket a végső megnyugvás. — Szegény öreg, befejezte — gondoltam. Megnéztem a személyi iga­zolványát. Négy évvel volt fiatalabb nálam. Nincs újabb hívás. Lassan virrad már, de még érdemes lefeküdni, legalább kinyújtóz­ni. Valahol olvastam: „Negy­ven év után mindenki fele­lős arcvonásaiért”. — Fáradt, gyűrött arc tekint rám, me­gint egy ránccal több — és hogy’ kinőtt a szakállam’ Jó, hogy reggel meg lehet bo­rotválkozni ! — Meddig tart az éjszaka? Néha csak pár órát. ezek is negyedórákból összerakva. De a vége ismét porrtos- ami­kor az új nap, az új munka kezdődik. Dr. Konkoly Thege Aladár 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom