Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

6 Dunantmi napto 1968. december Szédítő távlatok í MENNYIBE KERÜLNE \ A MESTERSÉGES AGY? < -- --­< Gray Walter angol tudós, 5 « híres kibernetikus „tek­( nősbékák” szerkesztője ki- ( jelentette, hogy a technika > mai fejlettségi színvonalán c lehetetlen mesterséges em- { béri agyat építeni. £ A jelenlegi miniatürizá- ( lási jelenségek mellett egyetlen agysejt modelljé­nek létrehozásához egy köbcentiméter térfogat kel­lene. Az egész mesterséges agy félmillió köbméteres lenne. A működéséhez egy­millió kilowattóra villamos­energia szükséges. Egy ilyen berendezés fel­építése Anglia egész évi költségvetését felemésztené, és a gép még mindig nem utánozhatná teljesen az emberi agyat. ÓRIÁS TV Megszületett a madárember Hogyan közlekedünk 2000-ben? Ma, amikor a Concorde re­pülőgépek Párizs és New York között vagy a TU—144-esek Moszkva és Montreal között kétszeres hangsebességgel te­szik meg a távolságot, s ami­kor egyes vasútvonalakon 150 kilométeres óránkénti sebes­séggel száguldanak a szerel­vények (bár a nagyvárosok­ban a gépkocsivezetők néha irigylik az 5 kilométerrel ha­ladó gyalogost), a megvalósu­lás alatt álló és a ma még csak terv vagy elképzelés for­májában létező megoldások jelzik, hogyan fogunk közle­kedni 2000-ben. A SONY nevű japán cég Toktó központjában levő kiállítási termében bemu­tatja óriás televízióját, amely színes képet ad. Át­mérője 2,5 méter. Ez az utolsó típus a „fali tele­vízió” előtt, amelyet szál­lodákban, nagy áruházak­ban és japán pályaudva­rokon szerelnek fel. : FOLYÉKONY HÖLÄNC Az Egyesült Államokban „folyékony hólánc” kapha­tó. A gépkocsivezetők szük­ség esetén befröcskölik a gumiabroncs futófelületét a palackban lévő különleges vegyianyaggal. Ez az anyag a futófelületet erősen ér­des, egyenetlen réteggel vonja be. amely kitűnően helyettesíti a hóláncot és megakadályozza a kerekek csúszását. Az érdes réteg azután lassacskán lekopik. EGY VJ SZUPER- MŰSZÁL PREMIERJE Hó rom előkelő pári zsi divatház első ízben jelent­kezik egy újfajta műszál­ból készült anyagokból ál­modott ruhaköltemények­kel. Az Egyesült Államok sza­badalmi hivatalánál be­nyújtott leírás egy nylon szerű műszálról beszél, amely olyan, mint a se­lyem, nem gyúródik, és mosás utáni egyáltalán nem kell vasalni. A divatcégek tájékoztatása szerint az új műszál ragyogó színek /szé­les skálájában áll rendel­kezésre: ezeket a színeket eddig csak gubóselyemmel tudták produkálni. A mű­szálat — amelyet egy ame­rikai vegyikonszern gyárt — már legalább hat euró­pai gyárban düg^zzák fel a párizsi és a római divat- kollekciók számára. ELÁRUSÍTÓ robot Az egyik angol cég meg­kezdte az elektronikus el­árusító robotgépek gyártá­sát. Ezek a gépi kereske­dők bemutatják áruikat, a vásárlókat megismertetik a kínált cikkek legfontosabb tulajdonságaival, s közlik az árat. Az elektronikus el­árusító csakis akkor ajánl­ja fel szolgálatait, ha a vásárlók egészen közel ke-' fülnek hozzá. MELYHÜTÉS NITROGÉNNEL Kiéiben (NSZK) ötletes mélyhűtő berendezést szer­kesztenek. Az élelmiszerek — hús, hal vagy zöldség — futószalagon áthaladnak égy alagúton, ahol 196 fo­kos folyékony nitrogénnel ; permetezik ezeket s nyom- i ban megfagynak. Az ilymó- don tartósított élelmiszerek teljesen megőrzik frissesé- güket és aromáj ukat. NAGYFESZÜLTSÉGŰ ; TRANZISZTOR Az egyik amerikai cég 1400 Volt feszültségre alkal­mas szilícium tranzisztort dolgozott ki. A nagytelje­sítményű „MJE 8401” tran­zisztor a színes tv vevő­készülékekhez készült, ame lyekben már eddig is hasz­náltak hasonló típusú, de maximálisan 700 Volt fe­szültségre alkalmas tran­zisztorokat. ZÁR — KULCS NÉLKÜL Egy amerikai cég meg­kezdte olyan zárak előál­lítását. amelyek bármilyen ajtóra felszerelhetek. A zárnak kulcs helyett tár­csája van, amejy vagy ezer számkombinációt lesz lehe­tővé. A lakás tulajdono­sának nem kell kulcsot hordania, hanem csak azt keli megjegyeznie, hogy milyen számra zárta be lakását. 9 készülék a faiközeiben a le­vegő hatására hátrálásra kény­szerül. Vegyünk egy járművet és i szereljünk a padlója alá óri­ási hajszárítókat, azaz lefelé fújó hatalmas ventillátorokat, j A jármű a földtől bizonyos j távolságban lebeg majd, s így kerekek nélkül akár nem na­gyon hullámos vizen, akár | járhatatlan mocsáron, akár síkságon közlekedhetünk vele. Ha most a jármű alját hosz- ! szanti irányban bevágjuk és kocsink egy hosszú betonge­rendát „lovagol meg”, amely sínként szabja meg a menet­irányt, készen is van a Ber- tin-féle légpárnás vonat. A francia vasútvonalakon az utóbbi években kipróbálták a gázturbinás szerelvényeket. Száztizennyolcezer kilométeres j próbaút után kimondhatjuk, ! hogy 236 és 239 kilométeres | óránkénti végsebességet is si- I került elérni. Egyelőre ilyen turbóvonatokat állítanak for­galomba a Párizs—Cherbourg vonalon, s ezzel csaknem egy órával megrövidítik a távol­ságot a két város között. Nincsen kizárva azonban az sem, hogy óránként 200 kilo­méteres sebességgel száguldó, vezető nélküli vonatokat állít­hatnak forgalomba már a 2000. esztendő előtt. Ezeket radar­készülékkel látnák el, hogy észleljék az akadályokat, akár­csak a repülőgép>ek. A gépkocsiiparban a legfor­radalmibb változás egy olyan kocsi, amelynek sem volánja, sem pedáljai, sem fékjei nin­csenek. Ez az elektronikus gépkocsi, amelyet egy ceruza nagyságú fogantyúval lehet ! irányítani: hajtani előre-hát- ra, megállítani, balra vagy jobbra kanyarodni vele. Nincs sebességváltó, sem hátsóhíd, sem kuplung, sem kardán­csuklók, sem szelepek. Kikü­szöbölik a zajt és a benzint. Az energiaforrás egy akku­mulátor, a keréktengelyeken elhelyezkedő motorok elektro­mos meghajtásúak és elektro­nikus kapicsolásúak és egy-egy motor egy fél lóerő teljesít­ménnyel három-négyezer for­dulatot biztosít percenként. Ez a gépkocsi jelenleg óránként 30 kilométeres sebességre ké- p>es, de azt remélik, hogy ólom- akkumulátorral ezt 60 kilomé- { térré tudják fokozni. Pillanat- } nyi hátránya, hogy a legjobb akkumulátorok kapacitásával j sem lehet az elektronikus gépkocsit másra használni, mint belső közlekedésre vagy szállításra, gyárakban, építke­zéseken, repülőtereken. Ha azonban az űrutazás technoló­giájának egyes fogásai ismere­tessé válnak, talán már 2000- re ilyen kocsik fognak közle­kedni az országutakon. rakétára. A széles és óriás ke­rekű, rendkívül finom rugózá­sé szerkezeteknek le kell majd győzniük a levegő hiányát, rendkívül kis nehézkedési erőben kell közlekedniük és j talán portengeren, vagy erő- ! sen porhanyós talajon is át r kell tudni kelniük. Az űrverseny azonban meg­nyitotta a repülő ember kor­szakát is, reaktorokkal felsze- 1 relt egyéni repülőkészülékek formájában. A Hold-utas put- tonyszerűen viszi a hátán az úgynevezett mini-jet-et. amely- lyel 10—20 méter magasra, vagy 100 méter távolságra tud ugrani, vagy akár kecsesen le­beghet egy erdő fái vagy egy szakadék falai között. Megszületett tehát a madár­ember. o y\ Vegyünk egy hajszárítót, kapcsoljuk be, és közelítsük a fáihoz: érezni fogjuk, hogy a Egy francia tervezőcsoport a városi tömegközlekedésnek új formáját dolgozta ki, amelyet AT 2000 névvel jelöl. Képzeljünk el egy föld alatti kocsit, amely hosszanti irány­ban szétválasztható. A balol­dali, szállító részben ülések vannak, s ez a rész egyik vég­állomástól a másikig halad megállás nélkül. A vagon jobb és baloldala között ajtók van­nak. Amikor közeledik az az állomás, ahol leszállni óhaj­tunk, fölkelünk az ülésről és átmegyünk a jobboldali kocsi­szakaszba. Ez leválik a kocsi­ról, mellékvágányra tér és megáll az állomáson, ahol az utasok ki- és beszállnak. A szállítókocsirész változat­lanul megy tovább, de az ál­lomás után fölveszi ismét az előző szerelvény ki- és beszál­lást biztosító fél kocsiját. Olyan ez, mint egy űrran­devú, csakhogy a gyorsaság itt nem haladja meg az órán­kénti 60 kilométert, bár így is kétszerese a jelenlegi pá­rizsi metró sebességének. Ha már a légpárnánál tar­tunk, maradjunk is meg ennél, csak éppen fordított irányban. Hajszárító helyett vegyünk egy porszívót, hogy vonatun­kat egy magasan kifeszített sínhez tapasszuk. Ezt tette az Urba—4 feltalálója, Maurice Barthalon professzor. A ko­csit a porszívó a levegőben ki­feszített sínhez ragasztja, de az nem tapad hozzá egészen, hanem szabadon marad, súrló­dás nélkül, akárcsak a légpár­nás vonat. Egy tizenkét személyes valódi modellt sikerrel próbáltak ki Lyonban. Egy 150 férőhelyes Urba—4-hez mindössze 60 ki- lowattos szívóerő biztosítani tudja a „negatív légpárnát” s a találmány hajtóerőben sem igényesebb, mint a légpárnás vonat. Az Urba—4-et feltalálója a városi közlekedésre szánja, ahol a földön és a föld alatt már alig-alig van hely. A 2000. esztendőre az em­ber okvetlenül megveti a lá­bát a Holdon. Közlekednie is kell majd kísérő bolygónk fel­színén. Már léteznek tervek furcsa formájú teherszállító Öt km vastag hajszál I Berlinben i elkészUlt a világ j legnagyobb kapacitású ! elektronikus mikroszkópja. Az Elmiskop 101 I két és j fél milliószoros i nagyításra képes. Egy emberi hajszál a mikroszkóp i alatt ! öt kilométer i vastagnak tűnne. Miniatürizálás a végtelenségig 25 mm-es tv Táskarádió nagyságú számítógép Száz szerkezeti elem egv nyégyzet- milliméteren holnap ígérete Műszívvel A közelmúltban szenzációs hír járta be a világot: ame­rikai kutatók elkészítették a világ legkisebb adatfeldolgo­zó gépét, melynek befoglaló mérete mindössze 10 x 10 x 23 cm, s ebből a számítógép maga mindössze egy köbcen­timéternyi helyet foglal él. Nem egy kényszerűen leegy­szerűsített konstrukcióról van szó, hanem a miniatürizálás egyik csúcsteljesítményéről, hiszen a gép mindazokat a szerkezeti elemeket tartal­mazza, amelyeket sokszorta terjedelmesebb elődei, bele­értve a több mint 4 ezer szót magában foglaló ferrit táro­lót. Ehhez még annyit, hogy a miniatűr adatfeldolgozó gép teleppel működik, mely 20— 25 üzemórára elegendő ára­mot szolgáltat. A telep is a jelzett méretű burkolaton be­lül kapott helyet, s az egész berendezés súlya még így sem haladja meg a 2 kg-ot! Angol mérnökök is előál­lították a miniatürizálás egy újabb remekművét. „Mikro- vision” néven olyan kis tv- készüléket készítettek, amely a tenyérben elfér. A képcső j képátlója 51 mm, hossza i („mélysége”) pedig 76 mm. A j készülékhez 30 tranzisztort i használtak fel, s természete-1 sen a m.ikrominiatürizálás be­vált módszerével, az integrált áramkörök technikájával ol­dották meg a bonyolult kap­csolásokat. A „Mikrovision” 13 csatorna műsorának véte­lére alkalmas, áramellátását 6 speciális minitelep biztosítja. A japán SONY-cég még ennél is tovább ment a ki­csinyítésben, amikor 25 mm képátlójű kis készüléket fej­lesztett ki, melynek képernyő­Karácsonyfadísz? — Nem ez egy ház. Robert Hansclmann, fiatal svájci építész tervezte ezt a forradalmi lebegő házat. A ház tömegesen gyártható alacsony árakon, és felállításához nem kell más, csupán egy egyszerű alap. jén már csak nagyítóval lehet figyelemmel kísérni a műsort. Ez termésetesen csak afféle érdekesség, technikai bravúr, gyakorlati használatban alig­ha fogjuk viszontlátni. Húsz éve — a tranzisztorok ! megjelenése előtt — még na­gyon távoli vágyálomnak tűntek azok a eredmények, j amelyeket a miniatürizálás terén ma fel tudunk mutatni. A fejlődés robbanásszerű volt, s ehhez a félvezetők technikájának hatalmas fej-; lődése éppúgy hozzájárult, j mint az új mikrominiatürizá- j lási . technológiák sikeres és gyors fejlesztése. A mikro­elektronika szakemberei ma már azt a célt tűzték maguk elé, hogy megközelítsék, vagy elérjék az emberi agy „zsú­foltság! tényezőjét.” Nyugodtan állíthatjuk, hogy az űrkutatás jelenlegi ered­ményei is nagyrészt a minia­türizálásnak köszönhetők. Angol kutatók olyan adat- feldolgozó berendezés elkészí­tését tervezik, melyben köb­centiméterenként 6,1 milli­árd (!) alkotóelemet zsúfol­hatnának össze. Ehhez olyan ún. elektronsugaras technoló­giát vennének igénybe, mely- lyel vékony hártyákon négy­zetcentiméterenként 1,6 mil­liárd kpcsolási elemet lehet­ne kiképezni. Ugyancsak angol kutatók \ célkitűzése, hogy egy négv- j zetcentiméternyi felületen 100 ún. passzív szerkezeti elem (ellenál’ások stb.) kialakítását hajtsák vésre. Természetesen ez csak úgy sikerülhet, ha legfeljebb néhány mikron sőt esetleg csak néhány atom­nyi vastagságú anyagrétegek­kel dolgoznak. A kutatók szerint ma rrrig meg sem közelítettük a mik- romi n i a t ü rí zál ásban rejlő le­hetőségeket. Feltételezik, hoev idővel olyan szuperminiatür számítógépek építésére is sor j kerül, amelyeket a sebészek1 beépítenek az emberi kopo­nyába, hogy ezzel fokozzák az agy számoló- és tárolóképes­ségét élt órákon át A Szovjetunióban ered­ményesen dolgoznak egy műszív készítésén, ame­lyet azért terveztek, hogy a betegnek ne kelljen valakinek a halálára vár­nia, ami lehetővé teszi a szívátültetést. Két évi munkával a Klinikai és Kísérleti Ku­tató Intézet orvosai és mérnökei olyan szívet konstruáltak, amely ku­tyában több órán át mű­ködik — mondotta dr. Valerij Sumakov, a la­boratórium vezetője. Ámbár — mondotta — a szerves szilikógumi, fluoróplasztik, titánium ötvözetek és poliuretán, amit használtak, nem al­kalmasak olyan szív ké­szítésére, amely több évig dolgozhatna. Mindeddig nem is találtak megfele­lő anyagot. A műszívről szóló be­számoló megjegyzi, hogy amerikai és szovjet tu­dósok is lázasan dolgoz­nak, hogy műszívet ké­szítsenek, de nincs szó együttes erőfeszítésről. Sumakov szerint nagy probléma miniatűr ener­giaforrást készíteni a mű­szív számára. Azt mond­ta egyik lehetséges meg­oldás apró atomreaktor készítése, amely sok évig működne. A mai technika sok komplikált problémát megold — mondotta — Sumakov — és a mérnök szemszögéből a szív csu­pán egy pumpa. A szív pillanatnyi álla­potától — nyugalmától, fizikai vagy idegi izga­tottságától — függően változó mennyiségű vért pumpál. Nos, honnan le­het tudni, mennyi vért kell egy műszívnek adott pillanatban szolgáltatnia. Ezt egy automatikus rendszernek kell megál­lapítania, amelv mini­mális adatmennyiség alapján ellenőrizni tudja a műszívet. Dr. Steingold, a labo­ratórium munkatársa azt mondta, ezt valószínűleg miniatűr készülékkel old­ják meg, amelyben be­épített memória van, és amelyet a mellkasban vagy a gyomorüregben el lehet helyezni. A rendszert — mond­ta — úgy fogják megter­vezni, hogy felfoghassa és feldolgozhassa a szer­vezet állapotáról érkező információkat, hogy út­mutatást adhasson a szer­vezetnek és hogy munka­rendjét változtathassa. r. AMK. Miniatűr számítógép-építőelem, melyen számtalan tranzisztor dióda, ellenállás és kondenzá­tor kapott helyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom