Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
7 1968. november 7. Dunantmi napio t Mr" .. ■***••'* Kép » tentngrátfl utcáról: Fagylaltos kocsi AZ ERMITÁZSTÓL QL/RZUFIQ A Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Szovjet Képzőművész Szövetség közötti megállapodás értelmében nemrégiben öttagú magyar képzőművész küldöttség látogatottéi a Szovjetunióba. Az öt részvevő közt ott volt Simon Béla festőművész, a dél-dunántúli szervezet titkára is. Milyen emlékekkel tért haza az útról, amely nyilvánvalóan tanulmányút jellegű volt, különleges, a szovjet szövetség által összeállított programmal? — Nagyon gazdag programot állítottak össze számunkra szovjet barátaink, kollegáink: Moszkva, Krim. Ijemingrád, Zagorszk, Szűz- dal, Szimferopol, Jalta, Novgorod, Petrodvorec... Moszkvában elsősorban az emberek, és persze mindenekelőtt a kollegák nagy szeretete, figyelmessége fogott meg bennünket. És Moszkva monumentalitása, széles utcái, nagy terei, világos, tiszta, sokszínű palotái. Ezek mellettt a festő sem mehet el szó nélkül. A központi program természetesen a Puskin és a Tre- tyakov-képtár voltak. Mindkettőben jártam már, de azóta bővültek, gazdagodtak. A gazdag ikonfestészet nagy értékeit nézegettem gyönyörűséggel, Rubljovot, Teofant, Greket, az ő alkotásaik ma is a világ képzőművészeti csodái közé tartoznak. Különösen szép dolgokat láttam a moszkvai és a novgorodi iskolákhoz tartozó Ikonfestők töl. Másfelől engem leginkább a francia anyag érdekelt. Matisse színes nagy olaj- kompozíciói, a Cezanne- sorozat, Gauguin, Van Gogh, Millet... Matisse különösen érdeikelt, színben érzem nagyon közel magamhoz a művészetét — Moszkvából Krímbe repültünk, egy nap Szimfe- ropol, négy nap Jalta . .. kevesebb képzőművészeti élmény, de a csodálatos mediterrán táj, a pineák, ciprusok, pálmák, a Jaltai Konferencia palotája, Ba- laklava csodás öble. ahol a legenda szerint valamikor Odüsszeusz bolyongott, Artemis temploma, ahol Euripides Iphigenia a taurusok földjén drámája játszódik; szőlőhegyek, gyümölcsöskertek, nyaralók... És Gurzufban a festők művésztelepén is jártam. Jaltában Cvetkova festőművész műtermébe is ellátogattunk, Szimferopolból repültünk Leningrádba, két és fél óra alatt, s a Fekete-tenger sötét vize után felcsillant az Északi-fenger ezüstös, párás ragyogásában ... Leningrádról, úgy hiszem, nem kell beszélnem, fensége, méltósága, történelmi emlékei és palotái, a Néva hidjai és a sok-sok, hely, látnivaló, amit végnélkül sorolhatnék, sokak előtt ismertek. Az Ermitázs egymaga kimeríti emlékezetemet. — Természetesen engem elsősorban az Ermitázs képtára érdekelt a legjobban, és volt mitől lázba jöjjek. Az olasz, francia, spanyol, németalföldi mesterek, Giottótól Rembrandtig és Picasso-ig .. . A szobrászati anyagot még nevekkel is képtelenség lenne jelezni, óriási és felejthetetlen anyag. A képek között három-négy teremben időztem tovább: Rembrandt és a franciák remekeit bújtam. Rembrandttól Saskia, Danaé. Dávid király, a Tékozló fiú, Gaugin Tahiti-sorozata , összeszámolva a moszkvai anyagot is, vagy 60 eredeti Matisse-t láttam. Megint találkozhattam Saskiával, de most nem virágot tartott a kezében, mint Drezdában, hanem Hend- rikje Stoffels portréjával egy falon, egymás mellett nézett rám. mintha a két asszony a csodálatos és utolérhetetlen mesterről, kedvenc festőmről, Rembrandtról beszélgetett volna... Leningrádból ellátogattunk Petrodvorecbe. ahol megnéztük a volt cári nyaralót, a tengerpartot és a helyi kioszkban saslikot és borscsot ettünk, aztán Novgorodba látogattunk, odamenet feltűnt a sok-sok faházikó, ezernyi kis kert, a városi tisztviselők, művészek, gyári dolgozók kis ..birtokai”... Alig tudom, mit említsek inkább, a szovjet festők sok érdekes, baráti megnyilatkozását, a beszélgetéseket, a nagy mesterek képeit vagy a hagymakupolákat, amelyek a festőt mindig arra ingerük, hogy előhúzza a vázlatfüzetét. A rajzok közül álljon itt mutatóba egy. (H. E.) DR. KOLTA JÁNOS KÖNYVE Az áj gazdasági mechaniz- han megnőtt a vállalatok ezúttal igen felelősségteljes tervezési gondja, s a sokféle gond között egyik leglényegesebb, legkevésbé kiszámítható a munkaerő. Van-e és lesz-e évek távlatában? Ezeknek a gondoknak enyhítése volt a célja dr. Kolta Jánosnak, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársának, amikor közreadta Baranya megye és Pécs város népesedése 1869—1968 című könyvét. A keveset mondó cfm mögött rendkívüli precizitással készült, hatalmas munka rejlik. Előbb nagyvonalakban adja a XVII. század végén szinte üresnek tűnő táj be- népesedését 1869-ig, majd napjainkig Hiteles statisztikai adatokra támaszkodva rátér a népesedési, valamint a természeti földrajzi és társadalmi gazdasági tényezők kölcsönhatásának vizsgálatára. Keresi az ezekben megnyilvánuló általános törvény- szerűségeket. Ezzel a munka nemcsak helyi jelentőségű, hanem az ország más részeiben meginduló hasonló vizsgálatok számára is hasznos. A népesedés ütemét, a népesség mozgalmát, a munkaerő vándorlását járásokra, nagyobb községekre bontva keresi ezeket a törvényszerűségeket és fejtegetéseit számoszlopokkal, könnyen áttekinthető térképekkel igazolja és teszi szemléletessé. A második világháború után az 1945-ös „földindulás”-ra, a szocialista tervgazdálkodás kezdeti időszakára, mint kavargó káoszra gondolunk vissza. Ennek az elmúlt negyedszázad alatti elrendeződését is könnyen áttekinthetővé teszik a számoszlopok, térképek. A mezőgazdaság így kellő pontossággal számolhat már, hogy mekkora a munkaerő szükséglete és honnan biztosítható az, milyen mértékben mutatkozik a fölösleg (férfi, női munkaerő). Az ipari üzemek terveiben növelhető-e a munkaerő évek távlatában? Mindezek ismeretében Pécs. a megye kisebb városainak tanácsai irányítást kapnak jövendő építkezéseikben és kommunális ellátottságuk tervezésében, meddig mehetnek el. A tervezésben mégis marad egy bizonytalansági tényező, a közigazgatási határ. Mohács, Komló, vagy Szigetvár természetesen túl nyúlhat ezeken a határokon a jövő terveiben. Mindent egybevetve dr. Kolta János munkája új, országos érdekű, Baranya és Pá-s rr. : / ó 3á°i és ioari vállalatainak szervezésében nélkülözhetetlen. Somogyi Géza A z Idén is megrendezte a Baranya megyei Janus Pannonius Múzeum a már hagyományossá vált múzeumi hónap gazdag eseménysorozatát. Az idei múzeumi hónapra még jobban jellemző volt, mint a korábbiakra, hogy annak eseményei egybeépültek az ugyancsak októberben megrendezett egyéb kulturális eseményekkel. így például a filmszemlével, a Pécsváradi Leányvásárral, valamint az idén az I. Országos Kerámia Biennáléval és a Zsolnay- centemáriummal. Ez részint hátrányokkal jár, minden bizonnyal az érdeklődés megoszlását lehet okolni a néhány részvétlenségbe fulladt kisebb vidéki előadás kapcsán. Részint azonban a nagyobb rendezvények segítik is a múzeumi hónap fő célkitűzését, amely nem más, mint az, hogy a múzeum ilyenkor a szokásosnál inkább kerüljön az érdeklődés középpontjába, behatoljon a közönség tudatába, s a maga ismeretterjesztő eszközeivel gazdagítsa az emberek korszerű tudásanyagát Mik azok a események, amelyek kifejezetten az idei múzeumi hónap eredményei? Nem soroljuk ide, de feltétlenül meg kell említeni a kerámia biennálé szervezésében, rendezésében a múzeum tevékenyen részt vett, majd annak anyagából részesült s ezzel a gyarapodással most már letagadhatatlanul megvetette alapját egy igen komoly mai magyar kerámiagyűjteménynek. Úgyszintén a Zsolnay gyár jubileumi ünnepségeihez kapcsolódó tudományos ülésszak sem kifejezetten a múzeumi hónap rendezvénye, de az ift megjelent neves hazai szakemberek — művészettörténészek, történészek, művészek stb. — előadásaiból összeállítandó emlékkönyv méltán lesz majd égjük dokumentuma az idei múzeumi program sikeres megvalósításának. Ami viszont már teljes egészében a múzeumi hónap eseménye: az ibafai pipamúzeum megalapítása, megnyitása, az ormánsági múzeumot kerek egésszé tevő talpasház rekonstrukciója és átadása, valamint a múzeumi klubfoglalkozások kiterjesztése. Éz PécsBaranyai! Múzeumi Hónap 1988 az utóbbi kezdeményezést a múlt évi jó eredmények alapján szélesítettek ki az idén, és most is az a tapasztalat, hogy a jól előkészített, alaposan átgondolt múzeumi klubdélutánok igen hasznosak. A klubfoglalkozás formájában megoldott ismeretterjesztés egyébként a korszerű népművelés alapelveinek is sokkal jobban megfelel, mint az előadásos forma. A már említett. részvétlenséggel kísért, vagy éppen elmaradt előadások ugyanezt igazolják — a másik oldalról. Bármilyen érdekes legyen is a téma — kevesen vállalják, hogy beülnek egy előadást meghallgatni, passzív nézőként, hallgatóként. A klubdélutánok hangulata, figyelmet ébresztő formája nemcsak a megjelenés erejéig vonzza a közönséget, hanem könnyebb, hathatósabb, szellemesebb formában juttatja el az ismereteket az érdeklődőkhöz. A jövő évi múzeumi hónap szervezésénél majd bizonyára figyelembe veszik ezeket a tapasztalatokat. Nem arról van szó, hogy a múzeumnak figyelmen kívül kell hagynia a kisebb helyiségeket, hogy nem kell kiterjesztenie működési körét — legalább a múzeumi hónap idején — minél szélesebbre. Hanem lehetőség szerint az előadások helyett a színesebb formákra kell törekednie. Mindent egybevetve 64 ezer látogató volt a múzeumi hónap, idei összes rendezvényén, és ez igen nagy szám. Országos visszhangja volt a biennálén és a Zsolnay centenáriumon kívül az ibafai múzeumnak is. Kedves, jólsikerült ötlet volt. hogy az éppen erre az időre esedékes hétszázezredik látogatót értékes vázával ajándékozták meg a Zsolnay múzeumban. A múzeumi hónap lezárultával természetesen nem szűnik meg a múzeum népművelési munkája sem — csak a tempó lassúbodik, és erre szükség is van. Szükség van azért, mert a múzeumoknak másik, egyáltalán nem elhanyagolható. sőt, alapfeltételt jelentő feladata a gyűjtés és a tudományos feldolgozás, — enélkül nincs bemutatni való tárgy és dokumentum, nincs átadni való ismeret, nincs tudomány. És ezt a munkát csak nagy elmélyüléssel és odaadással lehet végezni. <h) SZÍNHÁZI LEVÉL Az idei évad első három premierjéből ítélve, úgy lái- szik, a pesti színházak alkalmazkodtak a divathoz, következésképp alighanem a sikerhez is. Lényegében mindhárom bemutatott produkció krimi — s bár a tálalás kétségkívül változatos —, igazán színvonalas produkció nem született. A József Attila Színház Berkesi-bemutatója, a Thompson kapitány, az íróilag mindenáron keresztülvitt „pozitív” kicsengés” miatt veszti el egyrészt logikai, tehát ez esetben, krimiről lévén szó, műfaji hitelét, másrészt a gyermekmesék naivitásának szintjét vulgarizálja épp azokat a pozitív tartalmakat. melyeknek illusztrálására vállalkozik. Akik átélték azokat a történelmi időket — a második világháború utolsó, a béke első hónapjait —, melyben a darab játszódik, azokban érthető ellenérzést szül ez a valódi jellemeket nélkülöző. csak az írói fantázia öntörvényei között funkcionáld képlet-rendszer. Azokkal kapcsolatban pedig, akiknek már csak tananyag ez a korszak, felmerül a kérdés, vajon megüti-e az „ajánlott irodalom” mércéjét a Thompson kapitány. Sorrendben, helyesebben időrendben az évad második bemutatója Ugo Bettinek, a nálunk kevéssé ismert olasz szerzőnek A játékos című drámája a Katona József Színházban. A játékos egy lélektani nyomozás története. írói anyaga kitűnő lehetőséget nyújt x nyomozás, tehát a primér „kri- mis" elemek eljátszására, míg lélektani motivációi a szellemi divatot, a magány-filozófiát szolgálják. Kétségtelen, hogy mindez önmagában, esetleg ebben a párosításban is élménytadó lehetne. A rendezés azonban túlhangsúlyozza « bűnügyi vizsgálatot, melynek aránya a darabon belül íróilag is kérdéses, ugyanakkor igyekszik elhitetni, hogy a játékos, Ennio l íválságának filozófiai vetülete legalább olyan eredeti, újszerű, igényes, mint azt az egyébként kitűnő Kálmán György eljátssza. Filozófiai, életérzésbeli frázisokat hallunk vissza a színpadról másodlagos megfogalmazásban, s miután sem kriminisztikai, sem szellemi izgalmakat nem váltott ki belőlünk, elégedetlenül távozunk az előadásról. A legőszintébb engedményt a siker, sőt: a tömegsiker felé az Egyetemi Színpad Universitas együttese tette. Rejtő Jenő „P. Howard” 6 legnépszerűbb regényéből „Piszkos Fred” címen írattak, zenésítettek valamiféle krimirevüt. Az esztrádműsoroknál már szokásos keretjáték-igénytelenség itt is kulminál, lehetőséget adva az ominózus Rejtő-párbeszédek színpadra állításához. A Ki mit tűdből ismerős Rangers-együt- tes betétszámai, s általában a produkció — tisztázatlan stílusa messze alulmarad a szerző könyveiből oly jólismcri sajátos humorral szemben. Határozott játékmód, ötletesség, átgondoltabb szerkesztői munka — ezt hiányolhatja a kritikus, aki szereti Rejtőt, szereti az Universitas együttest, f nem utolsó sorban a jó zenés játékot. Dehát a ÚPiszkot Fred” ahhoz így is elég jó. hogy hónapokra elővételben megtöltse a házat — s ezt az Universitas illetékesei is tudják Mészáros Tamás NEMZETI QALÉRIA: MEDQYESSY HAQYATÉKÁBÓL Medgyessy művészete. — a halála .óta eltelt tíz év már elegendő távlat ahhoz, hogy . kimondhassuk — európai színvonalú, helye’ a francia Maillol és Dfcspiau klasszikus veretű művészete mellett van. Hogy külföldön mégsem ismerik, és nálunk is gyakran kell figyelmeztetni értékeire? Olyan kérdés ez. amelyet nemcsak az ő művészetével kapcsolatban tehetünk fel. Halálának tízéves fordulójára a Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett hagyatéki anyagából. Nem szokványos kiállítás ez, amelyet ilyenkor szoktak bemutatni. Nem a fontos művek időrendben való egymásmellé-sorolá- sa. Hiszen ezt láthattuk 1956- ban a Műcsarnokban rendezett nagy kiállításán. Itt volt alkalmunk felmérni Med- gyessy életművét. Tanulmányi kiállítás, kiállítássá szervezett tárlatlátogatás — hirdetik a rendezők, Kisdéginé és László Gyula a katalógusban. Mintha a Mester műtermében néznénk körül, vázlatai, félkész művei között. És ezt nemcsak a kiállított kedves tárgyai, ritkaságok, népművészeti emlékek, szerszámok, bútorok sugallják, hanem a szobrok elrendezése is. Egy-egy téma, pl. az ülő női figura — amely fiatal korában élénken foglalkoztatta —, számtalan variációkban került itt egymás mellé. Ugyancsak külön csoportban kaptak helyet kis vázlatai, groteszkjei, portréi és domborművei. Egy teremben gyűjtve látjuk klasszikus szépségű táncolóit, odébb lovasai és állatfigurái, majd síremlékei következnek, téma szerinti összetartozásban. Itt látjuk híres debreceni - Vénuszát és a Nagy Napozót, és végül az utolsó nagy művekkel búcsúzhatunk: Móricz Zsigmond. Rippl-Rónai József, Herman Ottó szobraival. A művek születésének is tanúi lehetünk a kiállításon: az ötlettől, a néhány vonalban összefogott rajzoktól az agyagvázlatokig, és megformált szobrokig. Medgvessy számtalan rajzot készített, a kiállításon is jó néhány szerepel. Ezek mintegy a szobrokban gondolkodó művész első megfogalmazásai, feljegyzései. „Azokat a rajzokat találta jónak, amelyekben leginkább készülődött a szobor” — írja László Gyula professzor, nemrég megjelent szép könjrvé- ben. Feljegyzésein, apró gro- teszkjein érezni az anyag tömegét formáló művész keze nyomát: amikor kőbe faragott, jobban figyelt a részletekre Is; müvei mindig összefogottak, de leginkább ezekben a kis vázlatokban. Életeleme volt a munka, az anyaggal birkózás. „A legideálisabb, legboldogabb érzés: nagy szobrot tűző napon ruhátlanul faragni. A testi-szellemi együttműködés adta öröm: minden korok szobrászaténak kivirágzása ennek az eredménye lehet..Ez a két sor Medgyessy egyik leveléből művészetének lényegére világít rá: a mesterség és szellemi erőfeszítés egységére. Többre becsülte az egykori egyiptomi és görög elődök kőfaragó mesterségét kitünően ismerő művészetét, mint a kortárs nyugati művészek divat-sikereket előtérbe állító újat kereséseit. Az emberi alak felfogásában is inkább a nagy összefoglalóktól, az egyiptomiaktól, az asszíroktól és az archaikus görög szobrászoktól tanult. Hogy hogyan lett ebből mégis sajátosan nemzeti, magyar művészet? Nézzük debreceni Vénuszát: egyszerre utal az archaikus görög kórék, leány- alakok mozdulatára, és van benne sajátos, magyar, Medgyessy szűkebb hatójának, Debrecennek jellegzetes női szépségéből is. Medgyessy művészete úgy modern és magyar művészei egyszerre, ahogy barátjáé, iskolatársáé, Móricz Zsigmondé, aki nemcsak modell volt Medgyessy számára, hanem szellemi rokona, művészetének értője és harcostársa is. Medgyessy Ferenc hagyó tékának kiállítása méltó megemlékezés a művészről, és érdekes kezdeményezés is: olyan bemutató, amely közelhozza hozzánk a már eltávozott nagy művészt és n s-V-fn?'- ereknek is seg': ■ '-'tolt kérdések tisztázásában. Tölgyesi János t 1
