Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
Dunontau aatiio 8 1968. november T. Á forradalom országából Moszkva aranyon fekszik T. Rajkóv szovjet geológus fi- g élt fel arra, hogy a moszkvai s cság geológiai felépítése hasonlít a dél-afrikai aranymedence í lépítéséhez. Azt a hipotézist állította fel, hogy a szovjet főváros g inte aranyra épült. A geológiai kutatások bizonyos r tértékig megerősítették ezt a f Itevést. Kvarcereket fedeztek í j, amelyek tonnánként 0,6 g amm aranyat tartalmaznak. Uj mandarinfajta Salva Dzslagomija grúziai növény nejnesitő új mandarinfajtát termesztett ki. A teljes érés idején a fákról hektáronként 40 tonna gyümölcsöt szüretelnek, csaknem 10 tonnával többet, mint a Grúziában legelterjedtebb „Unsíu” japán mandarinból. A „Szakartvelo” (így nevezték el az új fajtát) mínusz 13 Celsius fok hőmérsékletet is elvisel. míg az „Unsiu” már a 9 fokos fagyban is tönkremegy. Grúziában a citrusfélék termésének több mit 90 százalékát a mandarin adja. Úttörők az egyetem padjaiban A Sevcscnkóról elnevezett kijevi állami egyetem matematikai szakán 1968 szeptemberében két úttörő-korú kisdiák kezdte meg tanulmányait. A 12 éves Szasa Dvorák, egy bányában dolgozó villanyszerelő fia, öt év alatt végezte el a tízosztályos iskolát és kiváló matematikusi képességei folytán felvételt nyert az egyetemre. A 14 éves Marina Burik szintén jóval rövidebj) idő alatt fejezte be általános és közéniskolai tanulmányait mint a többi gyerek, s sikeres felvételi vizsga után ő is egyetemista. Elektronikus ellenőr Moszkva kurszki pályaudvarának műhelyében sikeresen vizsgázott az az elektronikus berendezés, amely mindössze 15 perc alatt ellenőrzi az indulás előtt álló villanymozdony valameny- 7 tyi alkatrészének, motorblokkjainak stb. állapotát. A bereri- dezés, *amely teljesen automatikusan működik, a jelenlegi ellenőrzési mód egynyolcada alatt végzi el a feladatot, amelynek végén egy ellenőrző lapot ad ki. Ezen algebrai jelekkel igazolja a mozdony valamennyi ellenőrzött alkatrészének állapotát. Betontranzisztor A vasbetonszerkezetek üzemi technológiájával foglalkozó ösz- szövetségi Tudományos Kutató Intézetben kidolgozták a „betontranzisztor” nevű műszert a vasbeton konstrukciók és építmények szilárdságának és homogenitás! fokának ellenőrzésére. A műszer egyszersmind a fa, a kerámia és az egyéb építőanyagok hibavizsgálatára is felhasználható. Az ultrahangos műszer bármilyen üzemi viszonyok között alkalmazható. A súlya és a mérete egyaránt kicsi. Mínusz 10 foktól plusz 35 fokig terjedő hő- mérsékleti viszonyok között kifogástalanul működik. Pomíri óriás körtefák A pamiri körtefák imponáló nagyságát (magasságuk eleri a 25 métert) a biológusok a rövid- hullámú napsugárzásnak az átöröklésre gyakorolt hatásával magyarázzák.. A Pamir hegységben a természetes ibolyántúli sugárzás ereje nyolcszor akko- 7 a, mint a síkságon. A pamiri körtefák törzsét három ember is nehezen tudja átfogni. Gyümölcsei 300 grammot nyomnak. A hegység völgyeiben 2500 méter tengerszint feletti magasságig természetes körteligetek találhatók. Egyes fák már 15f)—200 éve- *ek, s még mindig teremnek. Moszkva egy részlete, balra a hatalmas KGST-palotával Szovjet műholdak a tudomány szolgálatában Mint szétfeszíthetetlen vasabroncs öleli körül Moszkvát a város végső határául kijelölt, több mint 100 kilométer hosszú autópálya: a Külső Gyűrű. A távlati városfejlesztési terv alkotói, amikor a Gyűrű vonalát a térképen meghúzták (s aztán rövid néhány év alatt betonban, alul- és felüljárókban kivitelezték), mintegy ezt mondták: eddig és ne tovább! Az egyre terjeszkedő, szántóföldeket, faival? at, erdőket elnyelő hat és fél millió lakosú metropolis persze még nem is mindenütt érte el az autósztrádát, de már így is jócskán meghaladja egyik-másik hazai járás méreteit: északtól-délre 40, nyugat-keleti irányban 30 kilométeres hosszúságban terpeszkedik az Orosz Alföldön. A kört metsző egyenesek, vagyis a gyűrűt átszelő országutak a városba érve su- gárutakká szélesednek, hogy aztán — mint a kör sugarai — a középpontban találkozzanak. Bármely irányból is érkezik az ember Moszkvába, feltétlenül jónéhány új városrészen át vezet az útja. Kuzminkiben, Cserjomuski- ban. Horosevóban egyenként ötször-tízszer annyi ember él, mint a budapesti József At- tila-lákótelepen. S mivel az új negyedek pereme veszedelmesen közeledik a „vasabroncsokhoz”, Moszkva nem csak vízszintes, hanem függőleges irányban is gyorsan növekszik. Az új házak többsége 8—12 emeletes, de nem ritka a 18 emeletes lakóház sem. Évente mintegy 120 ezer lakást adnak át a szovjet fővárosban. Ha a Külső Gyűrűhöz közeledő kerületeket külvárosnak nevezném (persze csak feltételesen, hiszen ezek a legkorszerűbb negyedek, kizárólag távfűtéses, fürdőszobás lakásokkal), akkor a Szadovaja után következik a „középváros”. A Szadovaja a második gyűrű, Moszkva nagykörútjának is nevezik. Jelentése: Kert utca. Ám kerteknek itt már nyoma sincs, az egykori dús fasorok helyén ma gépkocsik rohannak hat-hat sor szélességben és bizony gyakran 80 kilométeres sebességgel. Tehetik, annál is inkább, mivel gyalogosok, áthaladó autók, jelzőlámpák, ritkán késztetik őket fékezésre. Az emberek az aluljárókon kelnek át a túlsó oldalra, míg a kereszteződések többnyire kétszintesek: alagutakon, lábas hidakon száguldanak el egymás alatt és felett a gépkocsik. A „középváros” Moszkva egykori külvárosa helyén épült és épül részben még ma is. Senki sem sajnálta az itt gubbasztó fakunyhókat, egy-két emeletes kőházakat. Amikor eléri őket a városrendezők halálos ítélete, nem is bontják, hanem lerombolják őket. Faltörő kos- szerű gépezetekkel, harckocsira emlékeztető acélmonstrumokkal törik-zúzzák, döntik a kis házakat halomra, hogy aziátán néhány nap múlva megkezdődhessék az új, magas házak alapozása, vagy az új útvonalak építése. Így született például — kis girbe-görbe mellékutcák helyén — a 60-as években a Kalinyin-sugárút, amelynek 24—26 szintes épületeibe most költöztek be az utolsó lakók és hivatalok. A karcsú fehér épületóriásokat összekötő emeletes üzletsorban kaptak helyet Moszkva ,,leg”- jei: itt van a legnagyobb étterem, a legtágasabb női ruhaüzlet, a legforgalmasabb kozmetikai szalon, a legbővebb választékú illatszeráruház. S csak ezután következik a belváros, amelyet a széles sávban parkosított bouie- vard-gyűrű foglal keretbe. A Kremllel és a Vörös térrel ez Moszkva történelmi magja, amelyet a távlati tervék szerint egyetlen hatalmas múzeum-park komplexummá alakítanak. Egyelőre azonban még itt helyezkedik el az állami hivatalok többsége. Zsúfoltak is a városközpont utcái, csúcsidőben még a széles járdákon is valóságos forgalmi dugók keletkeznek. Ebben azonban már elsősorban nem a közhivatalok a ludasok. Négy repülőtéren, kilenc pályaudvaron, hajón, autóbuszon naponta több mint 150 ezer vidéki és külföldi lépi át Moszkva kapuit És hagyomány, hogy a szovjet főváros vendégei még az első napon — ha ugyan nem az első órában — ellátogatnak a Kremlhez, a Vörös térre és aztán ha vásárolni indulnak (ez is tradíció, de bizony már elavult), akkor is feltétlenül a városközpont áruházait — a GUM-ot, a CUM-ot, a Gyetszkij Mir-t — keresik fel. így aztán itt rengeteg a nép, mindenki siet, sőt — mit is tehetne ilyen zsúfoltságban? — néha még tolakszik is. S ahogy a leningrá- diak udvariasságukról, az ogyesszaiak humorokról nevezetesek, a moszkvaiaknak az a hírük, hogy mindig sietnek. A moszkvai élet ritmusa csak a kétnapos ünnepeken lassul le. De ide már nemcsak a május 1-e és a november 7-e tartozik, hanem — az ötnapos munkahétre való teljes áttérés óta — valamennyi hétvége is. Az embereknek több idejük jut szórakozásra, sportolásra, pihenésre. a családjukra. Moszkva, 1968. november. Kulcsár István A Kallnyin sugárút Az első szputnyik felröppen ése óta kereken 752 mesterséges hold, illetve bolygó emelkedett a kozmoszba. Ez kereken 3500 új égitestet jelent — a műholdak mellett a rakéták, illetve rakétarészek is mesterséges égitestnek számítanak —, s közülük 1500 ma is fáradhatatlanul rója földkörüli útját. A két nagy űrkutató állam — a Szovjetunió és az USA —, mellett immáron Anglia, Kanada, Franciaország, Olaszország, Ausztrália és a nyugat-európai közösség is belépett a világűr ostromlói sorába, mert míg egy évtizeddel korábban neves tudósok és államférfiak is felelőtlen pénzkidobásnak, presztízs-kérdésnek tekintették a kibontakozóban lévő űrversenyt, ma mindenki elismeri és látja: a rakétatechnika és a világűrkutatás valamennyi tudományág fejlődésére visz- szahat. s mint ilyen az ipar nélkülözhetetlen húzóereje. Ennek a meggyőződésének adott kifejezést pár nappal ezelőtti beszélgetésünk alkalmával dr. Almár Iván, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének tudományos munkatársa is, áld kérésünkre a szovjet rákéta- és űrtudomány más tudományágakra — s ezen belül elsősorban a csillagászatra —, gyakorolt hatásáról beszélt. — A világűrben keringő sokszáz égitest mintegy 70 százaléka közvetlenül tudományos — azaz orvosi, meteorológiai, geológiai, csillagászati, illetve hírközlési — célzattal készült, s csak a maradék 30 százalék rendeltetése katonai, illetve kimondottan űrutazási jellegű. A már-már gombamód szaporodó szovjet Kozmosz-család — most a 250-nél tartanak (sőt azóta újabb kettői lőttek jel — Szerk.) —, szinte kizárólagosan tudományos jellegű, a vizsgálati programja a légkör-elemzéstől a röntgensugárzás kiszűréséig terjed. — ön, mint csillagász, m}t „kapott” a szovjet műholdaktól? — A csillagász legfőbb munkaeszköze a távcső. Ezek a mind hatalmas lencse-csodák évről évre ezernyi új titkot tárnak fel, egy dolog azonban ez idáig utunkat állta, illetve jelentős mértékben torzította ismereteinket — s ez a földünket övező légkör volt. Mint ismeretes, a légkör megszűri a kozmoszból felénk áramló „információ- kaf’ — elnyeli a rádióhullámokat. deformálja a röntgen- sugarakat, hogy csak néhány dolgot említsek. Könnyen elképzelhető tehát, mekkora jelentőséggel bírtak azok az információk, melyeket a légkörön túl keringő műholdaktól kaptunk. TJj korszak nyitányát jelentette a csillagászatban, amikor az első távcsövekkel felszerelt műhold kilépett a légkörből, hisz most „láttuk” csak a tulajdonképpeni valóságot. .. — Máig is emlékezetes, mekkora szenzáció volt a Hold túlsó oldalának lefényképezése ... — Így igaz, világszenzáció volt, mert bár a csillagászat tudománya — nyugodtan mondhatom —, többezer éves, a hozzánk alig egy ugrásnyi- ra lévő Hold másik• oldalát legfeljebb ha elképzelni tudtuk. Most tisztázódott csak legközelebbi szomszédunk pontos alakja, s bár feltevéseink erről is voltak, a holdrakéták bizonyították csak, milyenek „odaát” a talajviszonyok. A holdfényképek és televíziósközvetítések működő vulkánokról árulkodtak, igazolták „porelméletünket”, s ami még ennél is jelentősebb: a geológiai műszerek olyan „szűz” viszonyok között üzemeltek, amilyenek legfeljebb 4—5 ezer méteres mélységben találhatók a földön. S ez már nemcsak csillagászat... — A holdkutatásból tellát a földkutatás is profitál. — Itt van a legkézenfekvőbb dolog — a térképkészítés. A többszázkilométercs magasságban keringő bolygók lencseszeme mindent lát — s ez máris forradalmasította a térképészetet. De hivatkozhatnék a felhőzet-vizsgálatokra is. Az égen „egy helyben álló” műholdak pontosan Rögzítették a felhőzet áramlását, sőt filmeket is készítettek, melyekből messzemenő következtetéseket vonhatunk le... — A rakéta-korszakot megelőzően a csillagászok mindenről elméleti számítások útján alakították ki elképzeléseiket. Most aztán megteremtődött a kontroll lehetősége... — Valóban, s nagy örömünkre rendkívül pozitívak ezek a kontroli-eredmények. Nem tudom emléks'zik-e, mit tanult annak idején a Vénuszról? — Felszínén nagy a nyomás s elviselhetetlenül niagas a hőmérséklet... — S most itt vannak a konkrét számok. A hőmérséklet 280 Celsius, a nyomás 40 atmoszféra. — Rakétáink nincsenek, ez- ideig műholdunk ke, űrkutatásunk mégis egyre többet hallat magáról... — A magyarországi megfigyelő állomások évi 40 ezer információt kapnak a világűrből. s ezek túlnyomó többségét a szovjet mesterséges holdak sugározzák. De így van ezzel a világ többi országa is. A szovjet űrkutatás eredményei a szó legszorosabb értelmében nemzetköziek. — Befejezésül valamit a közeljövőről ... — Ügy vélem már csak hónapok kérdése, hogy az első robot űrhajós visszatér a földünkre a Holdról, s a geológusok asztalára „teszi” az any- nyira várt hotdmintát. Ez nagyszerű űrkutatási feladat — beláthatatlanul jelentős földi haszonnal... B. S. A nyolcadik kohó résztvegyen a kohászati ipar megteremtésében. Míg harminc évvel ezelőtt aranyért vettük meg külföldről a technika újdonságait, ma a szovjet kohászok egy sor eredményéhez teszik hozzá a „világon elsőként” szavakat. A Szovjetunió vezette be elsőként a folyamatos acélöntés módszerét, amelynek szabadalmát több tucat külföldi ország vette meg. A szovjet kohászok használtak először földgázt, ők érték el a kohók kihasználásának legnagyobb fokát. A Szovjetunió került a világon az első helyre a martinkemencék, darák és etetőberendezések befogadó- képessége és termelékenysége terén. Mindez lehetővé tette, hogy ötven év alatt 4,5 millió tonnáról 100 millió tonnára növeljék az éves acéltermelést. Az első krivoj-rogi kohót 1931-ben kezdték el építeni, a nyolcadikat 1966-ban. Hasonlítsuk össze a két építkezést! Az első kohó 930 köbméteres, a nyolcadik majdnem háromszor akkora — 2700 köbméter. Az óriás! «hó egy év alatt körülbelül 2 millió tonna fémet olvaszt meg, majdnem felét annak a mennyiségnek, amelyet a forradalom előtti Oroszország összes kohója. Az első kohót 38 hónapig építették, a nyolcadikat 15 hónapig. Az első kohó alapzatát 134 napig betonozták, a nyolcadikét mindössze négyig, bár háromszor több betont építettek be. És tegyünk még egy összehasonlítást. Az első kohót húszezer ember építette, akik alig tudtak ími- olvasni, a nyolcadikat 3700 hét—kilenc osztályt végzett munkás. Sokuk a munka mellett továbbtanul. A nyolcvanméteres kohóóriás már fémet ad. Tervezői pedig már az építkezés befejezése előtt hozzá- kézdtek egy új, még nagyobb kohó tervezéséhez. B. Tyihonov i * Cyflrttk és sipnfak A krivoj-rogi Lenin fémkombinátban megkezdte működését a világ legnagyobb kohója. Ez az esemény önmagában is megemlékezésre érdemes. De mögötte van valami, ami több, mint egy bizonyos munkaciklus befejezése. Mikor elsőízben jártam Krivój Rogban, találkoztam ott mintegy .jtiegyven ENSZ ösztöndíjassal. Ázsia, ■^Afrika, Latin-Amerika és Európa tizenhárom országának mérnökei voltak, az öthónapos kohászati tanfolyam hallgatói, akik Zaporozsje- ből jöttek át a kohó alapkőletételére. A tényben nincs semmi különös, meglepő: a Zaporozsi Acélművek tankombinátjában az utóbbi hét év folyamán 19 ország több mint 1900 szakembere vett részt szakmai oktatásban, több mint 100 zaporozsi mérnök és munkás , járt a fejlődő országokban, hogy ott Vera T r osztva na i a darukezelő szakmunkás is továbbtanul. Mérnöknek készül.
