Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
I Dunantoit napto 1968. november 1 V\ míg e táborban egyik nap úgy ’ * telt el. mint a másik, s a hetek egy nappá szövődtek össze, amíg semmiféle jele nem volt annak, hogy valami is megváltozik — Horváth Pista, mint a szántást, vagy vetést, kötelességtudóan végezte a rábízott munkát; s reggelenként a haláltól menekült ember boldogságával ébredt föl; élek! De az orosz, 1917-es februári forradalom után a táborban lazább lett a rend, és Horváth Pista megbízatásokkal járt ki a városba. Sőt, a május elsejei felvonuláson is — életében először — részt vett. A napok úgy hasonlítottak egymáshoz, mint a hadifoglyok földszínű fehérneműi. A táboron kívüli munkába kerülve egyre több ,,plenni' (fogoly) érintkezett a szabályszérű, eleven világgal. A foglyok híreket vettek fel, hoztak a táborba. Egyik-másik fogoly megszökött, és már olyan is akadt köztük, akinek sikerült, nem pusztult el, nem hozták vissza, mint azelőtt. A táborban is néhányan levetették a katonanadrágot, a blúzt és ilyen vagy olyan, de civil ruhában jártak. — Horváth Pista mind többet hagyott el jókedvéből. Egy szeptemberi reggelen, amikor a táborból a város felé ballagott, s az út két oldalán szibériai parasztok kaszáltak, a levegő kimondhatatlanul tiszta volt, az eget ragyogóvá csiszolta az ősz, vándormadarak kiáltoztak egymásnak — olyan honvágy rohanta meg a fiút, hogy le kellett ülnie az árokparton. — Mi az, Kisborváth. mi történt magával? — kérdezte tőle a zászlós, amikor a fiú jelentkezett nála a városban. — Semmi... Csak.., — No . .. — Csak nem akarok többé a városba jönni. — Miért? — Mert itt sínek vannak. . . Vasút .. A zászlós a fiút nézte, sokáig, aztán. mintha az asztalon keresne valamit, mondta: — Ugyan már ... Most... amikor .. hiszen erről nemegyszer beszéltem magának: jön egy másik forradalom.,, amikor hamarosan megszűnik a hadifogság. Nem folytatta. Erezte: ez most nem Illik ide. Inkább azt mondta: „Kis- horváth .. .* Gyöngéden. S ebben ott volt: „Kedves fiam, ügyeljen magára, az ilyesmi nem használ. . .” A fiú lehajtotta a fejét. Makacsul hallgatott — Jól van — mondta a zászló«. . . . És ettől kezdve a fiú valóban abbahagyta a városba járást, a táborban üldögélt A lelke ugyan nem billent helyére; a fiú szótlanul, tűnődve mosolygott Máskor egy nap alatt többet mozgott, mint most egy álló héten. ,.. Mindenütt hó borította a földeket, amikor Pétervár Októbere után megnyíltak a tábor kapui. Piros ko- kárdás emberek jöttek, kihirdették, hogy a hadifoglyok ezentúl szabad, egyenjogú polgárok, oda mennek, ahová akarnak, — mondta az egyik vörös kokárdás orosz —, de a Vörös Gárda se rossz hely — mondta a másik kokárdás —, mindenki maga döntse el — szólt a harmadik. Horváth Pista bement Tomszkba, a zászlóst kereste, aki a városi pártszervezet épületében dolgozott. A szobában gyönge villany lámpa égett, füstfelhők billegtek alatta. A zászlós — civil ruhában — az íróasztal mögött állt. Az íróasztal előtt emberek járkáltak föl-alá, oroszul beszéltek, olykor egyszerre hárman is, hangosan, mintha haragudnának egymásra, holott csak vitáztak: lesz-e Németországban forradalom és mikor, és milyen, és Ausztria-Magyarorszá- gon? Az emyőtlen villanykörte felé újabb felhők gomolyogtak. A zászlós alaposan „pusztította" a cigarettákat, miközben figyelt, minden szóra, minden véleményre, és ha beleszólt a vitába, erős hangjától a villanykörte alatti füstfelhök egymásba kavarodtak. Hidas Antal: A zászlós észrevette Horváth Pistát. Mosolyogva jelezte, hogy örül neki, s egy fejbiccentéssel, hogy üljön le, várjon. Amikor a távozó emberek után becsukódott az ajtó, a zászlós megszólalt: — Na, mi van, fiam, Kishorváth? — Kun elvtárs! — mondta Horváth Pista olyan komoran, amilyen komorrá csak vidám emberek tudnak változni. — Én hazamegyek. — Hová? — Magyarországra . .. — Rossz itt? — kérdezte Kun Béla. — Éppen, hogy — jó. Nagyon is ... — Nem értem. A fiú hallgatott. — Nem avatkozom bele — szólt Kun Béla —. Maga szabad ember, de gondolja meg . .. Magyarországtól hatezer kilométerre vagyunk. És egyelőre tart a háború .. . front... Hogy megy át? — Tessék rám bízni. — Otthon újra elviszik katonának ... Az olasz frontra... a francia frontra ... — Tessék rám bízni azt is ... — Jól van — mondta a zászlós, és a civil ruhában még szélesebbnek látszó vállait felhúzta, mint aki nem érti a dolgot, vagy védekezik ellene. — Ekkora út... Maga tudja, milyen kavargás van itt is az országban. — Odaérek. — Sajnálom, hogy elmegy... Ha várna egy keveset, együtt utazhatnánk. — Ne fájdítsa a szívemet, Kun elvtárs! Nézte a fiút, tűz gyulladt ki szemében. — Várjon fiam! — mondta. Elővette erszényét, belenyúlt, és amennyi a keze ügyébe akadt, kimarkolta. _ — Itt van, az útra... Írást is szerzek magának ... Délután érte jöhet... — és gyöngéden hozzátette: — Kishorváth ... Horváth Pista erre nem számított Azt hitte, hogy a zászlós szidni fogja. Nem ez történt. — Kun elvtárs, én visszajövök! A zászlós már az íróasztalnál ült. és valami irat olvasásába fogott. Föl se nézett, halkan mondta: — Gondolja, ez sikerül? — Tudom! Olyan határozottan mondta, hogy az erről való vitának többé semmi értelme nem volt. A zászlós nem nézett föl. Azt mondta: — Adok egy tanácsot. Ha otthon kérdeznék, mondja azt, hogy engem nem ismer. — Megtagadjam, mint Péter a Ná- záretit? — Fiam, ne legyen marha — szólt a zászlós, anélkül, hogy az olvasást abbahagyta volna. — Hagyja azt a Názáretit... — Kun elvtárs ... nyögte Horváth Pista. — Kérhetek valamit? — szólt csendesen a zászlós, de most sem emelte föl olvasásból a fejét. — Tessék . .. akármit... szívesen ... — Ha valóban hazajut, és teheti, menjen el Kolozsvárra, felírom a címet ... nézze meg a feleségemet meg a kislányomat... — elakadt a hangja. — A kislány három éves — tette hozzá, mintha ez magyarázat lenne, mért akadt el a hangja. — Szóval. .> — s most fölemelte fejét, a fiúra nézett—, mondja meg a feleségemnek, hogy látott, jól vagyok, megjövök, persze, együtt a többiekkel... Ezt nem azért mondom, hogy megbántsam magát... hogy rosszkedvű legyen ... A rosszkedvű ember elrontja a dolgát. Menjen jókedvűen. — Ügy megyek! — mondta Horváth Pista. — Maga azt hiszi, hogy nekem nincs... — a mondatot a zászlós félbehagyta, „honvágyam”-at nem mondta. Fölkelt. Elfordult a fiútól. Kinyitotta az íróasztal mögött álló szekrény ajtaját, és — becsukta. Időt akart nyerni, hogy lecsillapítsa magát. Amikor visszafordult, így szólt: — No, isten megáldja! — Isten ... ? — mosolygott Horváth Pista, mert a zászlós vallásellenes előadásaira emlékezett — Ne legyen már olyan nagy forradalmár — csapott le Horváthra a hang. — Inkább azt mondja meg: mikor ér oda? — Azt hiszem, karácsonyra ... — Az három hét... Igyekezzen! Határozott mozdulattal nyújtotta a kezét. Leült, tollat fogott, s írni kezdett Horváth Pista meg állt egy ideig, de a zászlós végleg belemerült a munkába. HAZAFELÉ VFSNA PARUN: NÉVA Valaki félhangon egy fehér szót mormolt: Niva, Észak csendje és hívás ez a szó, mintha levelek hullanának, szürke és fehér a meztelen ág e szóban. A viz fölé hajol a szó. cseppektől harmatos, s fáradtan elúszik a birhatatlan árral, milyen különös, hogy létezik a világon egy szó, amely Így hömpölyög tova. Szomorú lányok nézik, átfolydogál az alkonyon a Név*, az őszi kertek tükörképein szemük átrajzolódik, konok csónakok ütköznek a parthoz s a néma felhők elúsznak, távozó szeretők. Távoli Néva, nem láttam soha partjaid, madaraid elkísérik a csendes habokat, milyen különös, hogy léteznek * világon, és elkísérnek szárnycsapásaik. Mennyire szeretlek, fehér észak, névai alkonyat, mennyire szeretlek titeket, erős emberek, s már nemcsak fényetek, de árnyaitokat a kékség mélyeiben, látomásom partszegélycin. VASZIUJ KULEMIN: FIAIM Két gyermekem van, két fiam két kibomló szárnyam. A jövőnek két embere, munkám folytatják utánam. Dobog a két fiatal szív: hallom, ha őket ölelem. Keményen válaszol az enyém, három ilyen szív egy győzelem! de a szavakon lázas szívverésem hagy mély nyomok Azt akarom, hogy híd legyen a jövendő bátorságnak, “ért gyérül a rét füvek nélkül, s esillag híján az ég sápad, — Kérdeznek, mindig kíváncsiak, Bizalmuk nekem aranyszámukra érdekes vagyok. érték, vele gazdagon élek, Szása, a kisebb súgva mondja: s mi igazán meg nem — Mesélj, a háborúban ml történt volt?... m mesémben megtörténhet. S én újra, újra elbeszélem a velem történteket, Mikor ellenséges földön aláaknáztuk a terepet, És úgy mondom el, hogy a nagyobb szerep az enyém legyen, — nem szégyen a bátorságot előttük feltárni nekem, mert nem szégyen, ha magamat előttük kiemelém: tíz életnyi szenvedés után éleim megújult életem... A semmiből álmodok hozzá, ha valamit elgondolok, újra meg újra végrehajtom, a hőstettet, kötelezően, naponkint válik mesékbe illő, de igaz hős belőlem! Két gyermekem van, két fiam, — két kibomló szárnyam, a jövőnek két embere, munkám folytatják utánam. Azt akarom, hogy megindítsa szivüket a mese, s tisztán álljon előttük az apa élete! (Ford.: Kovács Sándor). Ötven éve történt A Pécsi Nemzeti Tanács 1918 októberében Pécs városában magasra csapott a háború befejezéséért és Magyarország függetlenségéért folyó mozgalom. A forradalmi mozgalom lelke a proletariátus volt. A népet vezető munkásosztály a pécsi Szociáldemokrata Pártot és a Radikális Pártot is a fennálló államhatalommal való, a nyílt szakításig hajtotta. A két pártszervezet követelte, hogy a nép képviselői vegyenek részt az állam igazgatásában, állhatatosan hangoztatták, hogy demokratikus reformokra van szükség. Mindenfelé rendkívül merész politikai leleplezések történtek s szenvedélyes beszédeket tar-, tottak a néptömegek elnyomásáról és a szabadságról. A proletariátus soraiban szemmel láthatólag erősödött az erjedés. A munkásság nyomására a nyilvános népgyűlések általánossá váltak. A proletárvezetők október 4-én népgyúlést tartottak a Vigadó nagytermében. A munkásbizalmiak követelték a munkásosztály helyzetének gyökeres megjavítását. A népgyűlés határozata megállapította, hogy „ ... a dolgozó néposztály élelmiszer, ruha és cipő, valamint tüzelőanyag terén napról-napra tarthatatlanabbak az állapotok .. Pécs város tanácsa október Ül—22-én közgyűlést tartott. Éles politikai vita bontakozott ki a régi monarchikus rendszert védő burzsoá elemek és a proletárvezetők között. Dr. Hajdú Gyula ismét síkraszállt Magyarország függetlenségéért, a háború azonnali befejezéséért, leleplezte a helyi burzsoázia szerepét a háborúban és kérte azok felelősségre vonását A közgyűlésen a pécsi pártszervezet nevében beterjesztett egy határozati javaslatot, amelyet bizonyos módosításokkal elfogadtak. A pécsi pártszervezet a városi közgyűlésen elért részleges sikerek láttán általános támadást intézett a fennálló társadalmi és politikai állapotok ellen. Mindehhez rendkívül nagy segítséget nyújtottak az országos politikai események. A Wekerle-kor- mányt október 23-án elsöpörte a néptömegek forradalmi fellépése. A Károlyi Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Radikális Párt elhatározták, hogy kivezetik az országot a súlyos válságból. Magyarországon Nemzeti Tanácsot alakítanak és közösen fellépnek az önálló, Ausztriától független Magyarországért és a polgári demokratikus kormányzat létrehozásáért. A három párt október 26-án kibocsájtott egy kiáltványt, amely hirdeti a Nemzeti Tanács megalakulását és nma- ramját A Nemzeti Tanács felszólította Magyarország dolgozó népét, hogy mindenütt hozzanak létre Nemzeti Tanácsokat. Ezt a bejelentést Pécs városában a dolgozó néptömegek nagy örömmel fogadták. A proletárvezetők hatalmas népgyűléseket és utcai tüntetéseket szerveztek. Éber figyelemmel szemlélték a kialakult politikai helyzetet, gyűjtötték erőiket és latolgatták, hogy elérkezett-e a döntő harc pillanata. A pécsi Szociáldemokrata Párt és Radikális Párt a politikai népgyűléseken egységesen léptek fel. Október 27- én az Irányi Dániel téren megtartott népgyűlésen mintegy 3—4000 ember gyűlt ösz- sze. A népgyűlésen dr. Hajdú Gyula beszélt a pécsi Nemzeti Tanács megalakításának szükségességéről, valamint részletesen vázolta a Nemzeti Tanács programját. „ ... Beszédét sokszor megakasztotta a munkásság tapsvihara és helyeslő közbeszólása .. A felszólalások után Szabó József, a pécsi pártszervezet titkára felolvasta a népgyűlés elé terjesztett határozati javaslatot, amelyet a megjelentek egyhangúlag elfogadtak. „Pécsi és pécsvidéki munkások és polgárok 1918. október 27-én tartott nagygyűlése örömmel és lelkesedéssel üdvözli a Nemzeti Tanács megalakulását, követeli, hogy az ország demokratizálásáért vágyódó tömegek erejével szerezzen érvényt hozandó határozatainak.” Ezután méginkább növekedett a nép és a városi vezetés között az ellentét, az ősz- szeütközés elkerülhetetlen volt; a puskaporos hordó megtelt, csak egy szikra kellett, hogy felrobbanjon. A rendkívül feszült politikai légkörben a két koalícióra lépett párt vezetői állandóan konzultáltak. Elhatározták, hogy felkérik a pécsi Függetlenségi Párt baloldali vezetőit, hogy azok is vegyenek részt a pécsi Nemzeti Tanács létrehozásában. A három párt vezetői megállapodtak a tanács alakuló ülésének időpontjában és a tanács személyi összetételében is. • 1918 november elsejére a koalícióra lépett pártok népgyűlést hirdettek Pécsett a Széchenyi téren. A krónikások feljegyzése szerint a gyűlésen mintegy 15—20 000 ember volt. Itt voltak a pécsi és Baranya megyei bányászok, a gyáripari és kézműves ipari munkások, a környező falvak parasztjai és a helyőrség katonai alakulatai. A gyűlés megkezdése előtt a bányász zenekarok indulókkal szórakoztatták a hallgatóságot A nép lelkesedése határtalan. Alkalmi szónokok forradalmi jelszavakat kiáltoztak, amelyet a tömeg kórusban harsogott Követelték a háború megszüntetését Magyarország függetlenségét és a munkásosztály súlyos helyzetének gyökeres megváltoztatását A népgyűlés elnöke dr. Doktor Sándor a Radikális Párt nevében szónokolt — „... A négy és -féléves háború írtózatok kohójában elemeire bomlott Ausztria és megszabadult Magyarország, amelyért annyi vér ömlött a múltban. Ezt az új Magyar- országot ki kell építeni, hogy szabad Magyarország legyen. Erre a nagy munkára alakult meg Budapestén a magyar Nemzeti Tanács, amely a legnagyobb hatalom. A Nemzeti Tanács Pécs város népét felhívja, hogy válassza meg helyi bizottságát...” A Szociáldemokrata Párt nevében dr. Hájdu Gyula beszélt A különböző intézmények, szakszervezetek, munkástanácsok csatlakoztak a megalakuló Nemzeti Tanácshoz. Dr. Doktor Sándor felhívására a Széchenyi téren megjelent hatalmas tömeg kézfeltartással egyhangúlag megválasztotta a pécsi Nemzeti Tanácsot! Hamerli Imre, dr. Schwarcz Gábor, Kelemen Béla, Vlasits Ferenc, Cserta Antal, Cserta Béla, Horváth Antal, ifj. Suváko- vics György, Egry Béla, dr. Doktor Sándor, ifj. Fürst Gyula, Pain Emil, dr. Hajdú Gyula, Szabó József, Seregély Aladár, Bildhauer József, Linder Ernő, Klein B’erenc, Sta- nitz József, Bárány Géza, Sá- rots József, Vogl Aladár, Ébert Nándor, dr. Tarlós György, dr. Eibeck János, Kozma József, Oberhammer Antal, dr. Nemes Vilmos, a Nemzeti Tanács tagjaiból a végrehajtó bizottságot, amelynek elnöke dr. Doktor Sándor, társelnöke Egry Béla, titkára Schwarcz Gábor, pénztárosa Pain Emil volt Pécs városában a polgári demokratikus forradalmat a nép egyöntetűen vitte véghez. Egy emberként keltek fel a régi reakciós városi vezetés ellen, amelyet mindenki gyűlölt és az urak támogatói — a pénzmágnások — a legelső rohamra eltűntek a felszínről. Megkezdődött a polgári demokratikus rendszer kiépítéséért folytatott harc. Jr. Gungl Ferenc / i
