Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

V 1968. november 3, Dynanttn« tumio Az egykorú sajtó tükrében Az őszirózsás forradalom Október 17-én, amikor Ti­sza István bejelentette, hogy ezt a háborút kétségtelenül elvesztettük, a forradalmi vál­ság olyan méreteket öltött, hogy látni lehetett: a rend­szer, mely háborúba taszítot­ta a tömegeket, belebukik az elvesztett háborúba. Október 25-én Budapesten megalakul a Nemzeti Tanács s ettől kezd­ve Baranyában is gyorsan váltják egymást az események. Kövessük nyomon ezeket a korabeli sajtóközlemények alapján! OKTÓBER 26: „Takarodja­nak az ország nyakáról hala­déktalanul azok a kalandorok, akik gyalázatos politikájuk­kal odajuttatták Magyarorszá­got, ahol ma tényleg áll!.. ■ Takarodjon a Wekerle kor­mány ...” — szólít fel a he­tenként egyszer megjelenő Munkás cikke, igaz, kissé megkésve, mert a Wekerle- kormány október 23rán meg­bukott. A Dunántúl egyszerre új módon ismeri fel az igazsá­got: „Az igazság az, hogy a reakciós politika teljes csődöt mondott. Az idők és az ese­mények, ha mégoly fájdalma­san esik is az igazság egye­seknek, — egyetlen politikát igazoltak és ez a Károlyi Mi­hályé.” Vajon kikre céloz a lap? (Október 4-i számában ezt olvashatjuk: „A Tisza és Károlyi szélsőségek között ve­zet egy arany középút, ame­lyen haladva eljuthatunk nem­csak a belső politika tisztázó­dásához és állandósulásához, hanem a háború kiküszöbölé­séhez is.”) — Igen jellemző az érvelése, mellyel tettekre buz­dít: *Itt Pécsett és Baranyá­ban vajon miért várjuk ölhe­tett kezekkel az ismeretlen események várható folyama­tát, miért nem készítünk en­nek a folyamnak szabályos medret, hogy ki ne öntsön...?” A szociáldemokraták népgyűlése OKTÓBER 27: „Ez a pozí­cióharc azok részéről, akiknek a nemzetköziség az ideáljuk, a társadalmi forradalom az eszméjük... — csak egy ál­lomás akar lenni a társadalom további forradalmasításához. — ijedezik (és mint tudjuk, joggal) a Dunántúl cikkírója, E napon tartották népgyűlésü­ket a szociáldemokraták az Irányi Dániel téren levő nép­moziban. A gyűlésen a polgá­ri radikális Pécsi Napló sze­rint mintegy háromezer mun­kás gyűlt össze, „Hajdú Gyű la dr. hatalmas, szép, lendü­letes beszédben ismertette a Nemzeti Tanács proklamáció- ját. Majd Szabó József párt­titkár mondott hasonló szel­lemben nagyhatású beszédet.” A Dunántúl is részletesen be­számol az eseményről, de sze­rinte közel kétezer munkás volt jelen. „Határozati javas­latot fogadtak el, melyben üd- vözlik a Magyar Nemzeti Ta­nácsot és felhívják, hogy a vidék bevonásával nemzetgyű­léssé alakuljon, amely állan­dó munkálkodás közben épít­se ki a demokratikus Magyar- országot A pécsi munkásság képviseletében Hajdút, a pécs- vidéki bányászok képviseleté­ben pedig Szabó Józsefet küld­ték ki a Nemzeti Tanács tag­jaiul. A jelenvoltak fél 12 óra­kor csendben oszlottak szét.”. (A Pécsi Napló tudósításának befejező része így hangzik: „A munkásság méltóságteljes demonstrálása után rendben szétoszlott.”) Még néhány hír a Pécsi Naplóból: „A Pécsett és kör­nyékén még munkában álló különböző nemzetiségű hadi­foglyok száma értesülésünk szerint meghaladja az ötezret, akiknek túlnyomó része orosz.” „Pang d kereskedelem. A pé­csi kereskedők panaszkodnak, hogy hetek óta mintha min­den vásárlási kedv megszűnt volna.” „Családi ház a Sétatér közelében egy hat szobás la­kással. nyári konyhával, mel­lékhelyiséggel, villanyvilágí­tással és vízvezetékkel eladó 60 ezer koronáért. Kossuth Lajos utca 26.” OKTOBER 28: „A király Fischer József pécsi csendőr őrnagynak egy különleges al­kalommal tanúsított körülte­kintő és vitéz magatartása el­ismeréséül a 3. osztályú kato­nai érdemkeresztet adomá­nyozta a hadi díszítménnyel." (Dunántúl.) „A spanyoljárvány csak nem szűnik, sőt, alig eny­hült valamit. A megbetegedé­sek száma valamivel csökkent, de nem csökkent az elhalálo­zásoké, ami annál elszomorí­tóbb, mivel a csúf nyavalya már eddig is igen sok áldoza­tot követelt. Az elkésett ható­sági beavatkozás megbosszúl- ja magát... És megállapítha­tó, hogy itt is a szegényosz­tálybeliek vezetnek a megbe­tegedések és elhalálozások számarányában.” (A Munkás november 2-i számából.) OKTÓBER 29: A Dunántúl tovább forradalmasodik ... „Megint Ausztria, ez a vén- hedt. életét túlélt, fogatlan vénasszony avatkozott bele a magyar belső politikába. Ausztriának nem kell a Ká­rolyi miniszterelnöksége (né­hány héttel ezelőtt még a Du­nántúlnak sem kellett), mert Ausztria nem akar válni el­tartójától, a vérig szekírozott férjétől, Magyarországtól.” Pé­csi Napló: „Mindenki vásá­rolhat káposztát. A hatóság a káposztavásárlást most min­denki részére lehetővé teszi. Annyit vásárolhat mindenki, amennyit óhajt.” Ugyanebből a lapszámból: .,Minden ember a békét óhajtja, mindenki a vérözön beszüntetését kívánja t ebben a hangulatban egp kis hadnagynak fejébe szál­lott a bor gőze s késő este véres botrányt rendezett az utcán. A csendesen hazafelé tartók megbotránkoztak ezen t a pécsi utca felháborodva tiltakozott az ellen, hogy most, midőn már a békét várjuk, akkor egy kis hadnagy nekünk itt véres háborút rendezzen.” OKTÓBER 30: „A demok­raták és marxisták összefogá­sa nem őszinte, mert a cél, mely vezeti őket, ellentétes és csak addig lehet közös az érdekük, míg a régi polgári uralmat megdöntik. Ennek megtörténte után okvetlenül egymás közt kell dűlőre vin­ni a dolgot.” (Dunántúl.) A Pécsi Napló különös oldalról hívja fel a figyelmet az egyre növekvő drágaságra: „Maxi­málni kell a koszorúkat... Az idén már a koszorúk ellen is hadat akar üzenni az ember­irtás agonizáló démona és azt kívánja, hogy a temetők is megfosztassanak a kegyeletes dísztől... Száz korona egy egyszerű babérkoszorú ...” Csatlakozások a Hemzeti Tanácshoz OKTÓBER 31: A Pécsi Nap­ló intelligens hadirokkantak­nak kereseti lehetőséget ajánl... A Dunántúl ezen a napon utoljára próbálkozik... Közli budapesti tudósítójának jelentését arról, hogy az olasz fronton katonáink visszafor­dultak. a tisztek letépték sap­kájukról a rozettát. De vezér­cikkében még csak a polgár­őrség megalakítását ajánlja, s ugyanebben a számában le- közli a „Nemzetvédelmi Szö­vetség” október 29-i felhívá­sát. Magyarázatként előrebo­csátja, hogy a Nemzeti Tanács, amint összetétele ismertté vált, kiábrándította magából az országot, „A Nemzeti Ta­nácsban van nagybirtokos, gyáros, részvénytársasági ve­zérigazgató, van pap, millio­mos, csak éppen az istenadta nép szorult kí belőle.” Maga a felhívás — s így a Dunántúl is — leleplezi magát: nem el­sősorban az istenadta nép miatt nyugtalankodik: „Nem akarunk szovjeturalmat, bol­sevikista terrort... Akarjuk a belső rend és nyugalom meg­óvását. A király és nemzet harmonikus egybeolvadásával újjáépítését a demokratikus Magyarországnak; megóvását annak a szellemnek, amely ezer éven át fenntartotta ezt az országot... Te elcsigázott, kiuzsorázott polgár, te anya, aki epedve várod a csatából visszatérő gyermeked, te nő. aki lesed férjed jöttét és ti, ott a végeken küzdő hősök mind, akik nem tűritek, hogy a véretekkel oltalmazott haza felforgatok martaléka legyen: ide jöjjetek! Nemzetvédelmi Szövetség Középponti Bizott­sága, Budapest, Vili. Üllői út 14. II. 4.” Nem tudjuk, Iák mentek oda kik sem, a „Nem­zetvédelmi Szövetséget” nem jegyzi a történelem. Amikor a Dunántúl a felhívást közöl­te, Budapesten már megala­kult a Károlyi kormány ... Ezen a napon délelőtt 10 órakor a város tanácsa rend­kívüli ülést tartott Nendtvich Andor polgármester elnöklete alatt. Egyhangúlag úgy döntöt­tek, hogy csatlakoznak a Nem­zeti Tanácshoz. „A délelőtt folyamán nagyobb tiszti kül­döttség jelent meg Pillepich Rezső vezérőrnagy, állomás­parancsnok előtt. A küldött­ség nevében Pogány főhad­nagy kérte a tábornokot, hogy eskettesse meg a katonákat a Nemzeti Tanácsra. A tábor­nok kijelentette, hogy csatla­kozik a Nemzeti Tanácshoz, majd letette rozettáját és fel­tűzte a nemzeti színű kokár­dát. Zajos éljenzés volt rá a válasz. A tiszti küldöttség ez­után a 19-esek parancsnokát kereste fel hasonló célból. Holly ezredes, pótzászlóaljpa- rancsnok azonban kijelentette, hogy a 19-esek már reggel eleget tettek a Nemzeti Ta­nács határozatának." — írja az október 31-én történtekről a Dunántúl november 1-i szá­ma, mely hírt ad az utcai tüntetésekről is: „Az utcák képe teljesen megváltozott... A városház ormára már kora reggel kitűzték a nemzeti szí­nű lobogót. Délelőtt 11 óra tájban a Király utca felől Nagygyűlés a Széchenyi téren 100—150 főnyi katonatiszt vo­nult fel zajos énekszóval. (Kossuth Lajos lova megér­demli a zabot.) A tisztekhez csakhamar csatlakoztak az ut­cán járók is. A tömeg a Pan­nónia előtt foglalt állást, ahol beszédek hangzottak el. ■. A közönség valósággal megro­hanta a kereskedéseket nem­zeti színű szalagért.” Itt nyugszik a régi Magyarország NOVEMBER 1: A Dunántúl úgy érzi, hogy mentegetőznie kell: „Nem megalkuvás és nem alkalmazkodás, hanem az igazság szavának megértése, a változott időnek felismerése, ha mindnyájan csatlakozunk ahhoz a programhoz, amelyet a Nemzeti Tanács adott szá­munkra.” Az őszirózsás forradalom KÁROLYI MIHÁLY NEVELŐJÉNÉL Pécs, november 2. „Négy éve figyeltem a poli­tikát Négy éve láttam a po­litikát Négy éve hallottam a különböző vezető politikuso­kat És nekem soha egyik sem tetszett Mindig azt láttam, hogy egyik politikus ma így beszél, holnap úgy. Azt lát­tam hogy a magyar vezető politikusok egyikében sem volt soha semmi következetesség, csak egyben: Károlyi Mihály grófban. Károlyi volt az, aki A reakció mindent elköve­tett ellene. A háború kitöré­sekor Franciaországban idő­zött Amikor megjött, egy cso­mó lap azt írta róla, hogy a franciáknak becsületszavát ad­ta, hogy nem harcol ellenük. Így kezdődött ellene az akna­munka és folyt semmiféle eszközt sem hagyva kihaszná­latlanul. Megvádolta tulajdon véré hazaárulással. Nem is­meretlen a legutóbbi hajsza sem. A komikus Konsten hecc. Azóta pedig nem volt nap, hogy „Az Üjság”, a „Bu­dapesti Hírlap”, „A Nép” le­tartóztatását ne követelte vol­na. És talán az sem ismeret­len, hogy tényleg minden le­velét elolvasták, mielőtt kéz­hez kapta volna. Károlyi nem törődött senki­vel és semmivel, kitartott, bá­tor volt és — győzött. És Ká­KÉSMÁRKY ISTVÁN DR, TANÍTVÁNYÁRÓL • Dr. Cserta Béla — ma is Pé­csett él — 1918-ban joghallgató és a Pécsi Napló munkatársa volt, a diáktanács részéről tagja a Nemzeti Tanács végrehajtó bi­zottságának is. 1918. november 3- án, pontosan 50 évvel ezelőtt je­lent meg a Pécsi Naplóban dr. Cserta Béla alább közölt cikke, amelyben interjút készített dr. Késmárky Istvánnal, Károlyi Mi­hály egykori nevelőjével, aki Pé­csett élt. rolyi lett az, aki a világ egyik legszebb, legvértelenebb forra­dalmát megcsinálta. És ma Magyarország legnépszerűbb embere mégis Károlyi Mihály, öt kívánják látni, hallani. Vi­rágot szórnak elé. Felkerestem ma az új Ma­gyarország vezető államférfiá- nak nevelőjét, Késmárky Ist­ván dr. pécsi joglyceumi igaz­gatót. ö nevelte Károlyit, ő tud legtöbbet róla. Késmárky István dr. kérdé­semre elmondotta, hogy tíz évig 1887—1897-ig volt Káro­lyi Mihály mellett. A gróf ma 43 éves. Majd Késmárky dr. így foly­tatta: — Mihály gróf 13 éves volt, amikor mellé kerültem. III. gimnazista volt. Kis korában rendkívül beszédes volt, ké­sőbb azonban hallgatag lett. Nagyon szorgalmas, sőt mond­hatnám vasszorgalmú voll Mindig következetesség jelle­mezte, mindenről volt önálló véleménye. Nem egyszer igen nehéz feladatoknak vágott ne­ki és ilyenkor, ha segíteni akartam, sohasem engedte. Roppant engedelmes volt, s talán jószívűsége az, ami felülmúlta tudásvágyát. Min­den érdekelte, mindennek megkérdezte az okát. Sokat jártam .vele külföldre, jártuk Németországban, Franciaor­szágban, Svájcban. Hamar el­sajátította a német, a francia és angol nyelvet, ez utóbbin beszélt legperfektebben az ide­gen nyelvek közül. — Kinél volt a gróf? —. Nagyanyjánál gróf Ká­rolyi Sándornénál Fóton. De sokszor tartózkodtunk Buda­pesten. — 23 éves volt a gróf, ami­kor jogi tanulmányait befejez­te. Ezzel azonban nem elége­dett meg, elsőrangú szakem­berektől tanult tovább. Ismé­telten bejárta Franciaországot, Németországot, Oroszországot, ahol különben nővére, Feste- tich grófnő, az akkori orosz nagykövetünk felesége tartóz­kodott. A háború kitörése előtt Amerikában is járt. Indiába készült egy alkalommal, de Ceylonig jutott csak, mert megbetegedett. Franciaország­ban rokonai is vannak, így Polignac herceg. A Károlyi családnak ma is van Párisban egy palotája. Utazásai közben mindig tanult. Így Hollandiá­ba csak azért ment, hogy a vízműveket tanulmányozza. Olaszországot pedig azért ke­reste fel, hogy a szövetségi viszonyokat megismerje. Még ma is rendkívül sokat olvas és tanul. Nagyon érdekelték mindig a szociális tudomá­nyok. — Van-e valami főúri pasz- sziója? — Nincs. Bár Párádon 10 000 holdas vadaskertje van, még­sem szenvedélye a vadászat. A sportok közül leginkább a golfot és a pólót szereti. — Mivel kezdte közéleti működését? — Már igen fiatalon az OMGE elnökének választotta. Majd a Hangya Szövetkezet elnöke lett. Jellemző rá. hogv akkor, amikor az első Tisza- kormány jutott uralomra. Ká­rolyi azért, hogy a kormány a gazdáknak ne kellemetlenked­jék. lemondott az elnökségről. Katonának önként jelentkezett az 1-es honvéd huszárokhoz, — Mikor nősült a gróf? — Károlyi Mihály, amikor a háború elején Franciaor­szágból hazajött, nőül vette Andrássy Katinka grófnőt. Ma gyönyörű két kis gyerme­ke van, Ádám gróf és Éva confess. Az egész Károlyi csa­lád igen összetartó. Ez kitűnt különben akkor, mikor a té­len Károlyi Imre gróffal volt incidense, a család szeniora Mihály gróf mellett foglalt állást. — Milyen ember a gróf? — Rendkívül szívélyes. Mindenki bejárhat hozzá. Min­denkinek meghallgatja a pa­naszát és ha lehet, segít is. Egy titkára van, ki minden írást végez helyette, sőt a gróf még a beszédjeit sem önkezű­leg írja, hanem lediktálja tit­kárának. Még ma is sokat ta­nul. Gyenge szervezete elle­nére is ha valamibe belekezd nem hagyja abba, amíg telje­sen be nem fejezte. És ezt most valójában lát­juk. Nem állt meg a fele úton, végigcsinált következetesen mindent. Sikerült neki. Győ­zött! És ebben nem kis érde­me van Késmárky István dr.- nak. Ez a nagytudású profesz- szor tanította meg Károlyit a következetességre, ő nevelte belé a tudásvágyat. Az ő igaz. független magyaros gondolko­zása lett irányadó Károlyi egész mostani pályafutásáig. Károlyi hű , maradt mesteré­hez. Cserta Béla | győzelmének másnapján Pé­csett „nem túlbecsülve 6—7 ezer ember szorongott a Szé­chenyi téren” (Dunántúl), Il­letőleg: „mintegy 15 ezer em­ber gyűlt egybe” (Pécsi Nap­ló). „A bányamunkások saját zenekarukkal, a Marseillest játszva vonultak a Széchényi térre, ahol időközben elhe­lyezkedtek fegyver nélkül a helyőrség katonái, a tisztek­kel együtt.” A gyűlést dr. Doktor Sándor nyitotta meg, majd dr. Hajdú Gyula tar­totta meg a szemtanúk szá­mára felejthetetlen beszédét, melyet e szavakkal kezdett: „Halottak napja van és a tör­ténelem nagy temetője egy friss sírgödörrel gyarapodott. Felette ez a felirat: itt nyug­szik a -régi Magyarország. És elhangzik■■ a, mi fogadalmunk: e ’halott számára nem lehet többé feltámadás.” A népgyű­lésen megválasztották a pécsi Nemzeti Tanács tagjait. NOVEMBER 2: Míg október 31-én a sajtó, e napon már a Pécsi Nemzeti Tanács hívott fel a pécsi polgárőrség meg­alakítására: „Azoknak a vá­laszfalaknak, melyeket rang, társadalmi állás, politikai hit­vallás, vagy bármely feleke- zethez tartozás közöttünk fel­állított. le kell omolniok s a közös szent cél érdekében egyekké kell lennünk, hogy felállítsuk a polgári őrségek” Mint a Dunántúl november 3-i száma jelenti, másodikén megalakult a Baranyai Nem­zeti Tanács, pontosabban an­nak ideiglenes végrehajtó bi­zottsága. A központi végre­hajtó bizottsággal való érint­kezés fenntartására dr. Hajdú Gyulát kérték fel, addig is, amíg a vasúti telefon és táv­író összeköttetés helyreáll. NOVEMBER 3: Erre a nap­ra utal vissza a Munkás című hetilap november 9-i cikke: „Vigyázni kell a falusi papok­ra. Egy jelentés kapcsán mu­tatunk rá erre, amelyet há­rom bányász elvtársunktól kaptunk. Az illetők az elmúlt vasárnap (tehát november 3- án) búcsún voltak a pécsvá- radi járásban lévő Hidor köz­ségben, ahol az olaszi öreg pap misézett a templomban is a prédikációját nevezettek vé­gighallgatták. Az öreg úr nem másról beszélt pedig, mint ar­ról. hogy a most uralomra ju­tott rend em berei ilyenek meg olyanok hogy Károlyi Mihály bolond és a szocialisták rab­lók és csirkefogók, akik el akarják rabolni a falu vagyo­nát és ezért fegyveresen akar­ják megrohanni a falvakat. Az öregúr hiába próbált az árral szemben úszni. Novem­ber 3-án már háromszázan je­lentkeztek a pécsi polgárőr­ségbe, a Dunántúl jelentése szerint Mohácson is teljes csend és nyugalom van, ,,a polgárőrség kétszáz taggal megalakult és átvette a rend és közbiztonsá-ra való fel­ügyeletet” A P,r e-Jvhá .m'e- gyei papság oedig ugyancsak e napon csatlakozott a Nem­zeti Tanácshoz. Kéri Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom