Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

4 Dunontmi napio 1968. november 3. Társadalmi felajánlásból tornaterem épül Szigetváron Tíz hóuap alatt 130 előadás Telt ház mindennap összefog 2600 ta<í|a van az MTBSZ-nek —Tanulmány Baranya távlaii iparfejlesztéséről a gyermekek érdekében A tornacsarnok homlokzati terve A Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetségének két klubját és előadótermét a Technika Házában szinte na­ponta tömegesen látogatják a hallgatók, előadók. Az év ele­jén választottak új vezetosé- I get, amely erre az esztendőre dús programot állított össze. A MTESZ-nek 260ü tagja és 19 tudományos egyesülete van, s az egyesületek még kü- J lönböző szakosztályokra ősz- ! lanak meg. A tagság tulajdon­képpen a város és a megye i műszaki értelmiségének színe- ' javából áll. Az elmúlt tíz hó- ! nap alatt közel 130 tudomá- ! nyos előadás hangzott el, és '■ 15 országos konferenciát ren- : deztek. Tíz-tizenegyezer em­ber hallgatta meg az előadá­sokat. Ez a szám nem foglalja magában a kiállítások vendé­geit, amelyeknek száma külön 16—17 ezerre tehető. Szigetváron 1400 általános iskolai tanuló van — mondja Harmati József általános .is­kolai igazgató. — A sok isko­lásnak egyetlen tornaterem sem áll rendelkezésre. Nem is tudom szavakban kifejezni, milyen áldatlan állapot ez. A folyosón, a padok között tart­juk a testnevelési órákat, ha rossz az idő. Azt hiszem, a té­nyek magukért beszélnek, mit lehet ehhez hozzátenni? — A tanács anyagi ereje vé­ges, bármennyire is fáj. nem tudjuk a bajt orvosolni — tetté hozzá Tinusz János; a Városi Tanács vb-elnöke. Néhány hónappal ezelőtt nyilatkoztak így. — örömmel közölhetjük, hogy új tornatermet építhe­tünk, sokéves gondunkat vég­re megoldhatjuk — mondta a napokban a Városi Tanács vb-elnöke. Mi történt, hogy szinte egy­esapásra derűs lett mindazok­nak arca, akik tegnap még re­ménytelennek látták a helyze­tet? A tanács élve az új me­chanizmus adta lehetőségek­kel. elhatározta, hogy az új tornaterem építése érdekében a lakossághoz fordul. Megké­ri: anyagi erejükhöz mérten ajánljanak fel bizonyos össze­get. — Kérésünk találkozott vá­rosunk lakosságának helyeslé­sével — mondja Rimavölgyi István, a Városi Tanács vb- elnökhelyettese. — Tanácsta­gok, a Hazafias Népfront ak­tívái. pedagógusok, a szülői munkaközösségek tagjai ház­ról házra jártak és elmondot­ták,, miről van szó. Csaknem mindenütt megértő emberek­kel találkoztak, alig-alig akadt, aki húzódozott a felajánlástól. Az új tornaterem a Rákóczi úti általános iskola két épü­letét kötné össze, szép hom­lokzatával a városképet is ja­vítaná. A tornaterem építésé­nek tanulmányterve elkészült. Az összes költség mintegy 5 millió forintot tesz ki. A két­emeletes épület nemcsak azt teszi lehetővé, hogy kulturált körülmények között taníthat­nak a testnevelési tanárok, ha­nem a szigetvári kézilabdások és kosarasok is otthont talál­hatnak. Sőt az iskolaorvosi rendelő is helyet kap az épü­letben. •*- Körülbelül egymillió fo­rint társadalmi felajánlásra számítunk — mondja a tanács elnöke. — ígéretet kaptunk az MTS-töl újabb millió forint erejéig. Ez kétmillió. A hiány­zó összeget pedig a tanács elő­teremti. Szórádi Ernő tanácstag már eredményekről is beszámol­hat: — A felajánlás 3 évre szól. Akik vállalják, meghatározott összeget ajánlanak fel és ezt három éven keresztül fizetik. Eddig 30 családnál jártam, 29 család helyeselte a tervet és összesen a három évre mint­egy 21 ezer forint megfizeté­sét vállalták. Volt közlük kis­pénzű nyugdíjas is, akitől még kérni sem akartunk. A tanács október 3-án kezd­te a gyűjtést, december 31-én fejezik be. A terület kisajá­títási eljárása a jövő évben befejeződik, az építkezés 1970- ben kezdődik és 1971-re ké­szen áll az épület. (Garay) Sásd község és járás, lévén az őszirózsás forradalom és fő­ként a Tanácsköztársaság ide­jén Baranya egyik centruma, igen alapos és szép progra­mot készített az 50. évfordu­lók megünneplésére. Már ok­tóber végétől kezdve járja a járást az „50 éves a Magyar Tanácsköztársaság” című ván­dorkiállítás. November 23-á.n tartják a KMP megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteletére az ünnepi taggyűléseket és a megemlékezést. Erre az ün­nepségre meghívták Péesy Mi­hályt is, a Sásdon 50 évvel ezelőtt, november 29-én meg­alakult Kommunista Párt egyetlen élő alapftótagját. Ek­kor lepleznek le emléktáblát is azon a házon, ahol a párt megalakult. A sásdi honismereti szakkör gyűjtése alapján rendeznek ki­állítást a hegyháti forradalmá­rokról, s méltóan megemlékez­nek majd a Sásd és Vidéke című, a Tanácsköztársaság ide­jén oly haladó szerepet betöl­tő hely! lapról is. Lesznek út­törő, KISZ-es, női szellemi ve­télkedők, pedagógiai jubileumi ülésszak, amellyel egyidejű­leg a sásdi mozgalom egyik pedagógus-vezéralakjának, Al­bert Istvánnak szobrát is fel­avatják. „Igazi bérletünk vau, igazi fénykép van benne“ Bejáró óvodások Az első ülés az óvodásoké — A gyerekek élvezik az utazást Mikor indulhat el hazulról egy óvodás, ha busszal jár minden reggel a szomszéd faluba? Vagyis mikor indul­hat egy ilyen autóbusz, ilyen apró utasokkal? Találomra in­dultunk Pécsről reggel fél 7- kor. De mire Gerdére értünk, a bejáró óvodások autóbusza elment, a megállónál csak egy zöld szemű kutya üldö­gélt. Bizonytalanul tovább hajtottunk, aztán megszólal a Volga vezetője. — Ebbe a házba menjen be! — Miért éppen ebbe? — Mert olajfoltok v az úttesten. Tehát itt szokott éjszakázni a busz. — Nem féltik, kísérő nél­kül? — A, a Mott Jancsi nagyon rendes ember, idevalósi, vi­gyáz rájuk, elöreülteti őket a vezetőülés mellé. És hát meg­éri, annyi mindent tud a gyerek mióta odajár, önálló­an vetkőzik, öltözik, nem is engedi, hogy segítsünk. Sok verset szaval, szóval más léit, mint aki nem jár óvodába. A házból elősietett egy kö­zépkorú asszony; — Ja. a fiam! Igen, ó viszi az óvodásokat is. Szentkirály­ra nősült, onnét jár haza Ger­dére reggelente motorral és utána indul velük innét. De Pécsett is visz óvodásokat minden reggel valahová a városba. Keressék csak Mott Jánost a MÁVAUT-nál. Vagy tíz házzal odébb har­mattól hamvas kukoricarakás mellett bemegyünk Szegedi nagymamához. — A Gyuri? Alig volt há­rom éves, amikor elkezdett busszal óvodába járni. Na­gyon aranyos kisgyerek, éb­reszteni sosem kell. Sajnáltuk szegénykét, de már megszok­ta a buszt. Ha hófúvás van, elkísérjük a megállóba, ha délutánig esőre fordul az idő, bent Szentkirályon az óvodában adnak nekik köl­csön esőkabátot. Megkezdték a 6-os út új nyomvonalának építését. Ez Pécs és Szentlőrinc között nem keresztezi majd * vasutat. Képünkön: az új útszakasz földmunkája a bodai bckötóútnál Átmegyünk Szabadszentki­rályra. A három gerdei be- nnnnl' iár6 &>erek: Pánczél Misi, Balázs Brigitta és Szegedi Gyurka vetkőzik, a kályha már melegít, Margitfalvi Zol­tánná, vagyis a dadus be- fütött, s a háróm gyerek először is igazolja magát ne­kem: — Látód? Igazi bérletünk van,igazi fénykép benne és a Jancsi bácsi minden reggel igazi lyukat nyom beléje. Szegedi Gyuri a biztonság kedvéért még hozzá teszi: — Le van ám pöcsételvé! — És hogyan jöttök át az úton, ha leszálltok a buszról? — Hát szépen — mondja Pánczél Misi — előbb körül­nézünk és úgy. Azt mondják a faluban: tényleg nem volt még sosem baleket, csak egyszer épp a szentkirályi disznócsorda haj­tott ki és egy mangalica vé­gigszagolta a gyerekeket, az­tán tovább döcögött. Nekem mégis az a közel száz új- mecsekaljai kisgyerek jut eszembe, aki naponta busszal jár óvodába, de kísérettel, s hirtelen nem tudom melyi­küknek jobb: a pécsieknek, akiket kísérnek, de taszigál- nak is a tömegben, vagy a gerdeieknek, akik naiv bátor­sággal lépnek ki az ország­éira és büszkék, hogy „igazi” . bérletük van, amibe minden nap „igazi” lyukat ütnek. Aztán megjön Sovány Lász- j lőné óvónő. — Tavaly nyolcán jártak át, most csak öten, a másik kettő: Mecskei Zsuzsika és a kis Dékány Klári. Szüleik közül háromnak autója van, de mindegyik igen korán in­dul az uránbányába vagy a tsz-be dolgozni, olyankor nem veri fel a kisgyerekeket. Ha mégsem ménnek, akkor át­hozzák őket. Miáttuk kétszer van reggeli, hisz a helybeliek \ egy óráról később jönnek, aztán fűtött öltözővel várjuk őket, fél 4-kor pedig fel­öltözve az előszobában figyel­jük, mikor dudál Mott János a busszal. Szóval megy ez a dolog, sőt éri azt javaslom, hogy a gerdei alsótagozatos iskolások is járjanak be ide. meri akkor meg lőhetne szün­tetni az eddig mindkét falu­ban meglévő és hátrányos ~ osztott oktatási formát, ami­Szegedf Gyurka kor egy teremben két osztály tanul egyszerre. De ki ez az áldozatos mun­kájú gépkocsivezető, aki az útra is figyel, a kalauzt is pótolja és apró gyermekekre is ügyel. Menjünk Pécsre! — Reggel 8-ra kell a Tiszti Klub elé állnia — mondják a pályaudvaron — a rendőrség bérel egy buszt, azt ő vezeti és onnét felviszi a gyerekeket a Surányi úti óvodába. Utána hajtunk. Gyönyörű parkban álló villa, de ezzel fogadnak: — már elment. — Végre rátalálunk egy tante­remben. Halkbeszédű, barna ember, neki is van egy kis­fia. — Úgy viszem őket, mintha tojást szállítanék. Az első ülés számukra foglalt. Figyelik a sebességváltót, élvezik az ab­laktörlőt, s ha jól viselked­nek, akkor délután, ha ne­gyedóra múlva az iskoláso­kért megyek, visszaviszem őket Szentkirályra. Türelem és szeretet kérdése az egész. Végülis nehéz véleményt mondani. Jó ez? Vagy rossz? Inkább felkerestem Gyüdi Sándornét, a Baranya megyei óvodák felügyelőjét. Azt mondja: — Kevés a gyerek a fa­lusi óvodákban Sok helyen ott a nagymama, vagy igény­telenek a szülők áz óvodai nevetésre. Ezért egy-két köz­ségben megengedtük, hogy né­hány óvodába a szomszéd fa­luból járjanak be, s létszám- hiány miatt ne kelljen meg­szüntetni az óvodát. így meg­várjuk a születések várható növekedését, amikor szükség lesz majd falun is a férő­helyekre. Földessy Dénes Az előadások, konferenciák közvetlen gyakorlati értékét nehéz lemérni, hiszen a tudo­mányos kutatások eredményei később és hosszabb távon realizálódnak. A MTESZ ve­zetősége több alkalommal kap megbízást a város és a megye párt illetve állami vezetésétől olyan tervezetek készítésére, amelyben a műszaki értelmi­ség szakvéleményét nyilvánít­ja egy-egy fontosabb tervvel kapcsolatban. Legutóbb a vá­ros és a megye távlati ipar- fejlesztési tervkoncepciójához csatlakoztak egy alapos tanul­mánnyal. Felhívták a figyelmet arra, hogy az iparfejlesztési tervet a megyebeli munkaerőbázisra felépíteni nem lehet. Részben azért, mert a mezőgazdasági lakosság elöregedése folytán fokozódik a kihalási arány, következésképpen csökken az ipar természetes utánpótlási lehetősége. Másrészt, ameny- nyiben akad még munkaerő­felesleg a megye déli részén, azt a Beremendi Cementmű felszippantja. De munkaerőt igényel a szolgáltatóipar is, amelynek kapacitása elmaradt a lakosság számának növeke­désétől. A tanulmány szerint tehát a népességi és népese­dési viszonyokat nem lehet csupán a megye területére le­szűkíteni. , A MTESZ a továbbiakban részletes javaslatokat dolgo­zott ki egyes üzemek fejlesz­tésének lehetőségére is. A Mohácsi Selyemgyár rekonst­rukciója 20 millió forintból megoldható. 150 új munkást foglalkoztatna a gyár 1971-től kezdve, A belföldön, illetve export útjár} külföldön elhe­lyezhető készáru értéke 89 millió, illetve 300 ezer forint értékű lenne. A Sopiana Gép­gyárral kapcsolatosan a MTESZ munkabizottsága is utal arra, hogy — bár az élelmiszeripari gépek iránti exportigény nő — a gyár mostani helyén néhány év múltán már nem lesz ké­pes eleget tenni exportfelada­tainak. Indokolt tehát az új gyár létesítése, ami több mint 270 millió forint beruházási költséget igényelne. A várható készárutermelés értéke 240 millió forint éverite, amelyből 190 millió forint értékű gép exportra kerülne. Részben az exportból származó ’ bevétel, másrészt a munkaerő foglal­koztatás rendkívül indokolja az új gyár létesítését. A ta­nulmányban szerepel a Me­cseki Ércbányászati Vállalat kebelén belül egy műszerüzem létesítése, amelynek irányítá­sában a vállalat — mérés- technikában jártas — szak­emberei vennének részt. A két lépcsőben történő beruházás összege nem egészen 10 millió forintból megoldható mintegy 130 új munkás beállításával. Külön kitérnek arra, hogy a Húsipari Vállalat jelenlegi üzemépületei még a harmin­cas években bauxit-cement felhasználásával épültek. Az ilyen épületeket három-öt éven belül le kell bontani. De még a helyébe építendő új üzem­részeket megelőzően Is szük­ség lenne egy 200 vagonos hű­tőház építésére, amelynek be­ruházási költsége kb. 40 millió forint. A tervjavaslatok csak felté­teles jelleggel készültek. Le­hetséges, hogy a javaslatok zöme nem, vagy éppen vala­mennyi megvalósul. De a cél végül is az, hogy a város és a megye vezetői különböző forrásokból beérkező szakvé­lemények figyelembevételével határozhassák meg a megye ipari jövőjét. Többek között ehhez nyújt segítséget a Mű­szaki Tudományos Egyesületek Szövetsége. Egy kisváros St « Sásdi program a jubileumi eseményekre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom