Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-12 / 240. szám
Világ proletárja!, egyesüljetek! Ara: 70 Mn> Dunántúli napló XXV. évfolyam, 240. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. október 12., szombat üexikó R J a este, magyar idő szerint ÍVőj hat órakor ünnepélyes ifi külsőségek közt megnyitják a XIX. Mexikói Olimpiát. Azokban a percekben majd nálunk is milliók ülnek le a tv- készülék elé, hogy a technika bonyolult áldásai révén részesei legyenek az ünnepélyes aktusnak, a világ szárnál több országából ösz- szesereglett hétezer sportoló fogadalmának, az olimpiai láng feli óbban ásának, s mindannak, ,ami egy ilyen nagy ünnepélyen történni szokott. S közben egy-egy pillanatra talán átfut majd rajtunk a furcsa, szinte boldog izgalom, mintha magunk is ott állnánk a népek zászlóerdejében. „Az olimpia szolgálja a népek barátságát, legyen a népek közti jó kapcsolatok alapja" — hirdette Pierre de Coubertin professzor már 1392 novemberében, amikor „Renaissance Olimpique” címmel előadást tartott a párizsi Sorbonne egyetemen. Javaslatára másfél évvel később ugyancsak a Sorbonne falai között tieznhárom ország személyes részvételével megszületett a döntés. Számunkra, magyarok számára 1 ülőn öröm, hogy ennél a döntésnél hazánk képviselője is jelen volt — dr. Kemény Ferenc gimnáziumi tanár — akit ezen az emlékezetes 1 onferencián a tizenkét tagú NOB tagjává választottak. Az olimpiai alapeszme, ame- l' et Pierre de Coubertin körvonalazott meg először, megfelel az emberiség békeeszméjének, a népek közötti megértés eszméjének. Erre az erzmére azonban a mexikói olimpia előtt a vártnál több árnyék borult Gondoljunk csak az amerikai néger sportolók egy csoportjának elhatározására. Távolmaradásukkal a súlyos faji megkülönböztetés elleni tiltakozásuknak akartak hangot adni. Végülis megváltoztatták elhatározásukat, s mint az amerikaiak főedzője, Payton Jordan nyilatkozott: „Nem lesz semmi baj! A fiúk itt vannak és azért vannak itt, hogy elnyerjék az érmeket!" Gondoljunk a NOB elnökének Avery Brundage-inak a ítira kísérletére, hogy bevonja az olimpia eszméjének zászlaja alá a fajgyűlölő Dél-Afrikai Köztársaságot, amit végülis a tagországok akadályoztak meg. S gondoljunk a legutóbbi hetek mexikói diákzavargásaira, amelyek ha nem is befolyásolták az olimpiai falu életét de az olimpiai főváros utcáin vér folyt heteken át az erőszak játszotta a főszerepet Végülis azonban minden akadály elhárult, és a nem a legjobb előjelekkel startolt olimpia minden eddiginél népesebb sporttalálkozó lesz. Magyarország nemcsak egyik alapítótagja az újkori olimpiai játékoknak, de sportolói csaknem minden olimpián megjelentek, és emlékezetes sikereket értek el. Különösen a felszabadulás utáni olimpiai ^szereplésünk volt sikeres. Az eddigi 85 összes olimpiai aranyéremből sportolóink 51 aranyérmet az utolsó öt olimpián szereztek. A londoni olimpia óta elért „aranyátlagunk” 10.2! A találgatások, a jóslatok most sem hiányoznak. A legtöbb jóslatban a vágyak öltenek testet, más jóslatok pedig túlzottan borúlátóak. A szombathelyi Angéla néni például a Népsport hétfői számában csupán három aranyérmet jósolt... A jóslatokat majd a végén ellenőrimi lehet A magyar sportolók felkészülten, a jó szereplés reményében utaztak el Mexikóba. Egy részük komoly éremesélyes, és reálisan reméljük is, hogy helytállnak. Tehetségesek, versenyre kelhetnek a külföldi vefélytársakkaL Felkészülésük alapjában sikerült. A jó szerepléshez azonban mindez önmagában nem elegendő. Több mint száz ország több mint hétezer sportolója küzd az érmekért, a helyezésekért A Szovjetunió. az Egyesült Államok és a két német csapat mögött legalább nyolc-tíz olyan ország van, amely körülbelül azonos esélyekkel áll rajthoz a nemzetek közti nem- hivatalos — de mindenki által nyilvántartott — pontversenyben. Csak egyetérthetünk Csanádi Árpádnak, . a MOB főtitkárának szavaival ,„s közöttük a felkészülés hatékonysága, a versenyzők akaratereje és bizonyos esetekben a jószerencse fogja eldönteni, hogy előbb vagy hátrább végeznek-e." Ml úgy érezzük, hogy ott vagyunk a közvetlen élcsoport mögött S hol végzünk majd a valóságban? Sportolóink végülis hány aranyérmet szereznek? Ha nem nagyon szerénykedünk, azt mondhatjuk: szerencsés esetben 12—13 aranyérmet is szerezhetnek sportolóink (Balczó, az öttusa csapat, kard egyéni és csapat, női tőrcsapat, birkózásban Varga és Kozma, ökölvívásban Kaj- di, kenuban a Wichmann— Petrikovics páros, súlyemelésben Földi, esetleg Zsivócz- ky, a kajakozó Hesz, a vízilabda- és labdarúgó válogatott, de hisz ez már tizennégy!) — de a túlzott igényesség könnyen mély csalódást okozhat. Mert minden jó felkészülés, fegyelmezett akaraterő, tehetség mellett is előfordulhat, hogy Angéla néninek lesz Igaza: sportolóink három aranyéremmel térnek haza. Különben is, nagyon elharapózott sportközvéleményünkben az „aranyláz”. Az olimpiai siker gyakran leszűkül az aranyéremre. Talán összefügg ez a magyar sport sorozatos olimpiai sikereivel, de nagy igazságtalanság a sportolókkal szemben, és ezenfelül rossz arányérzékre vall. A versenyeken elég egy rossz mozdulat, egy rossz közérzet, az időjárás vagy a véletlen játéka — más országok tehetségesnél tehetségesebb versenyzőiről ne is beszéljünk! — és az esélyes elesik a hőn áhított aranyéremtől. Egy versenyen első mindig csak egy van. Második is. Harmadik is... K özel kétszáz főnyi versenyzőgárdánk zöme éremre, illetve helyezésre esélyes. Ez önmagában — a tényleges eredménytől függetlenül is óriási dolog. Nevezzük nemzeti büszkeségnek, de tény, hogy tízmilliós létünkre csapatunk olimpiáról olimpiára az élcsoportban, nagy nemzetek társaságában végez. Ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy nálunk az olimpia nemzeti ügy. Sporteredményeinkkel is egy kicsit a helyünket keressük a nemzetek között. Ami Mexikót illeti: túl kell lépini az illúziókon. Reményeinket a reális lehetőségekre kell építeni, hisz ezek a lehetőségek is szép reményekre jogosítanak bennünket. S ezekhez at lehetőségekhez kívánunk meleg szeretettel tizennégyezer kilométer távolságból — a pécsi olimpikonoknak külön is — a hagyományokhoz méltó helyt állást, sportszerű küzdelmet, jó szerencsét! Sok sikert! Thiery Árpád Péter János beszéde az ENSZ 23. közgyűlésén Elhárítható a nukleáris háború veszélye New York (MTI) Korunk nemzedéke két út között választhat. Békés egymás mellett élés vagy atomháború. Élet vagy halál. A jelenlegi általános vitában elhangzott sok felszólalás arra mutat, hogy az itt képviselt kormányok tisztában vannak azzal a növekvő veszéllyel, hogy elszalasztjuk a döntő alkalmat, amelyben a választás még szabad. Ma úgyszólván keresztúton járunk, ahol döntő elhatározásokra kell jutni, hogy a nukleáris katasztrófát elkerüljük. Félúton az általános vita vége felé az eddig hallott beszédek lényegének gondos vizsgálata mutatja, hogy egyfelől mély aggodalom nyilvánul meg a nemzetközi események jelenlegi alakulása miatt, másfelől erős bizakodás is tapasztalható, hogy meg lehet állítani a mostani rosszabbodást és újra lehet kezdeni a nemzetközi kapcsolatok javítását. Aggódás és bizakodás. Azt is mondhatnánk, hogy a nemzetközi helyzet javult a mostani vita folyamán. A javulás a vita általános hangján is érezhető. Bizonyos felszólalások pedig éppenséggel elősegítették a jelenlegi nemzetközi helyzet javítását. Kudarcra ítélt hidegháborús törekvések A javulás sajátos jellemzője az a tény, hogy azoknak, akik az ENSZ-en belül és kívül egyaránt szeretik szítani a feszültséget, nem sikerült az idei ülésszak általános vitáját újra hidegháborús fórummá változtatni. A korábban jól alakuló nemzetközi együttműködés pozitív eredményei annyira szilárdak és tartósak, hogy kihatásuk megbéníthat minden kísérletet, amely a letűnt idők meddő hidegháborús tevékenységeinek felújítására irányul. A jövőbe vetett bizalmunk is ugyanazokra az ENSZ-en belül és kívül ható erőkre épül, amelyek vitánkban is kudarcra ítélték a hidegháborús törekvéseket. Ezek az erők elég hatalmasak lesznek ahhoz, hogy megakadályozzák a nukleáris háború veszélyeinek fokozódását. Elég erősek leskrtek ahhoz, hogy új utakon keressék a politikai megoldást azokra az égető kérdésekre, amelyek nukleáris világpusztítással fenyegető nemzetközi összecsapás állandó és lappangó veszélyeivel terhesek. A magyar külpolitika erre a célra törekszik. Állandóan kész összefogni azokkal az erőkkel, amelyek a nemzetközi kapcsolatok javításán fáradoznak, hogy politikai eszközökkel keressék a megoldást azokra a kérdésekre, amelyek körül már tényleges katonai összeütközések, műveletek és erőpróbák folynak, valamint az új világégés veszélyével terhes égető ügyekre. Készek vagyunk részt venni minden olyan akcióban, amely ténylegesen előmozdítja a szocialista államok közösségének ügyét — Kubától Vietnamig, Kínát és Albániát is beleértve. A szocialista államok szilárd egységét mi úgy tekintjük, mint a nemzetközi béke és biztonság megteremtésének és megszilárdításának egyik fő előfeltételét Ezen az alapon állandóan erősítjük kapcsolatainkat a fejlődő világgal. A fejlődő országok képviselői ebben a világszervezetben és más nemzetközi fórumokon igen jelentős szerepet töltenek be a korábbi esztendők hidegháborús maradványainak felszámolásában és a régi hidegháborús viták felújítására irányuló kísérletek letörésében. Alapvető politikai törekvésünk, hogy a fejlett kapitalista államokkal való nemzetközi együttműködést a békés egymás mellett élés elvének igazi alapján erősítsük. Éppen a békés egymás mellett élés igazi elvének megvalósításának érdekében mindent megteszünk, hogy hatékonyan támogassuk az antiimperializmus és anti- kolomalizmus frontját minden agresszióval és minden olyan kísérlettel szemben, amelynek célja, hogy az imperializmus világuralmát felújítsa és a neokolonializ- must terjessze. A magyar kormány kitartóan folytatja ezirányú erőfeszítéseit, és semmi okot sem látunk arra, hogy ezen a politikán a legkisebb mértékben is változtassunk. Szem előtt kell tartanunk azt a makacs és könyörtelen tényt, hogy a nukleáris háború veszélye állandóan fennáll mindaddig, amíg a fegyverkezési hajsza folytatódik és amíg döntő lépések nem történnek, hogy az egész irányzatot visszafordítsák a megfelelő nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtandó általános és teljes leszerelésre irányuló konkrét intézkedésekkel. Ezután a külügyminiszter a nemzetközi helyzet bonyolultságát elemezte s hangsúlyozta: A biztosabb jövő előkészítésének legjobb útja A jelenlegi világhelyzet szembenálló tényezőinek mérlegelésénél kormányom úgy véli, hogy a biztosabb jövő előkészítésének legjobb útja az, ha úgy küzdjük le a veszélyeket, hogy számításba vesszük az eddig elért jó eredményeket és a legbiztosabb eredmények alapján lépésről lépésre kell keresnünk a jelenkor döntő kérdéseinek legreálisabb meg oldását, a legjobb kompromisszumos megegyezések nélkül nem lehet igazán előrelépni, hogy a világméretű katasztrófát elkerüljük. Erre való tekintettel azt tekintem most egyik feladatomnak, hogy összefoglaljam az elmúlt hónapok legbiztosabb jeleit és eseményeit. A moszkvai részleges atom csend szerződés 1963-ban történt megkötése óta kétségtelenül a legtöbbet ígérő teljesítmény az volt, hogy nehéz és fáradságos tárgyalások után sikerült kidolgozni az atomsorompó egyezmény szövegét. Joggal volt remélhető, hogy a történelem két leghatalmasabb állama közötti egyetértés egy ilyen szerződés szükségessége tekintetében megkönnyíti további tárgyalások előkészítését a nukleáris fegyverkezési verseny megállításáról és a tén>leges leszerelési intézkedések alapelveinek kidolgozásáról. Kékét Vietnamban! — A jelenlegi irányzat, amelyben egyre fokozódik a termonukleáris hadigépezet gyártása és feltalálása, meg kell mondani, hogy a fegyverkezési verseny fokozása és terjedése még termonukleáris háború kitörése nélkül is a legtragikusabb következményekkel járhat a mai és a jövendő nemzedékek életére. Természetes, hogy amíg a Vietnam elleni agressziós háború tart, és amíg nem találnak igazi politikai megoldást, addig nem lehetséges jelentős és érdemleges új lépéseket tenni a fegyverkezési hajsza megfékezésére és átfogó leszerelési program kidolgozására. Tekintettel arra, hogy a Vietnam elleni háború, mint a helyzetet mindenütt rontó tényező, beárnyékolja az egész világot, a világ közvéleménye úgy hitte, hogy a párizsi megbeszélések megindulása reményt nyújt arra, hogy igazságos és békés megoldást fognak találni Dél- kelet-Ázsia problémájára. Az azóta szerzett tapasztalat nem látszik igazolni a jó reményeket. A párizsi megbeszélések ténye magában véve igazán jó dolog. Mégis ha az Egyesült Államok tárgyaló megbízottéinak irreális magatartása meghiúsítja a lehetőséget, akkor a következI (Folytatás a 2. oldalon) Képek a IV. Magyar Játékfilmszemle eseményeiről mp* “ ‘ ..........“ ~ A tegnap! nap legnagyobb szenzációja, a Szállnak a darvak és az Alba Regia női főszereplője, Tatjana Szamoljova érkezése volt. Az autogramkérők annyira meg- ostroniolták, hogy ki sem látszott az cmbergyürüből a filmesek és fotósok legnagyobb bánatára Erb János felvételei Hatalmas sikere volt a Pécsi Bale:.t Pokoljárás el- mű balettjének a szeijilevendégek körében. Bretus Mária. Labancz Borbála, Hetényi János és Tóth Sándor az első felvonásban r k
