Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

1*68. «eptember 14. putiontmi namo A határőrség a „slágerlista“ élén Magassága 175 centiméter •. • A sorozóbizottság elnöke gondosan áttanulmányozza a vaskos iratanyagot, vált né­hány szót a bizottságban he­lyet foglaló községi tanács­elnökkel, s aztán kéreti a je­löltet. — Neve? — Horváth László. — Foglalkozása? — Konzervgyári munkás. — Ha bevonul, nem lesznek otthon anyagi gondok? — Apa zenész, anya pedig a bölcsődében dolgozik ... — Mit gondol, miért kell bevonulnia? — A mái viszonyok között egyetlen ország sem lehet meg hadsereg nélkül... — Melyik fegyvernemhez szeretne kerülni? — Tulajdonképpen mindegy. — Elmehet, elvtárs. A mű­szaki építőkhöz osztom be ... Kora reggeltől folyik a so­rozás, s bizony nem minden ügy megy ilyen simán. Bár — ezt a bizottság valamennyi tagja hangsúlyozta —, amióta tizennyolc évre csökkentették a behívási korhatárt, lényege­sen kevesebb a szociális jel­legű akadályoztatás. Négy nap alatt 240 fiatal állt „sor alá”, s egyetlen egy volt csak, akit a szülők anyagi jellegű gond­jai miatt kellett felmenteni. A nősök száma is minimálisra csökkend; mindössze négyen voltak, ők is az elmaradt kor­osztályok képviselői. Sokkal gyakoribb, hogy egészségügyi meggondolásból kell valakinek halasztást adni. Gyarmati őrnagy, a bizott­ság elnöke, feljegyzéseit bön­gészve mondja: — Érdekes jelenség: évről évre „nőnek” a sorkötelesek, szinte minden! korosztály ma­gasabb valamivel az előzőnél, s azt hiszem, ezzel függ össze, hogy meglehetősen sok fiatal­nak kell halasztást adnunk kamaszkori soványság miatt... Gyerekarcúak, s mégis ko­molyak, magabiztosak a bi­Szolgálatra alkalmas A sorozottak többsége ltí éves Mind kevesebb a szociális probléma zottság elé álló fiatalok. A ka­tonai életről szinte valameny- nyien tudják a legfontosabba­kat; rémtörténetekkel nehéz zavarba hozni őket. Legtöbb­jüknek határozott elképzelése van arról is, mi mindent csi­nál majd az „angyalbőrben”. Tanulni szeretnék, meg aka­rom ismerni az országot — tér vissza refrénszerűen. ör­vendetes jelenség évről évre nő az előképzősök száma is. Legtöbben természetesen a gépkocsivezetéssel ismerked­nek meg bevonulás előtt, de szép számmal vannak olya­nok is, akik a Honvédelmi Szövetség szakosztályai kere­tében rádiós, illetve ejtőer­nyős kiképzésben részesültek. A magyarázat: nem mindegy, melyik fegyvernemhez kerül az ember. A fegyvernemek „slágerlis­táján” hosszú ideig a folyami flottila állt az élen, a legutób­bi időben azonban érdekes módon élre tört a határőrség. Szinte minden harmadik sor­köteles azt kéri: a „zöldek­hez” vigyék. A romantikus, nagy kalandokat ígérő határ­őr-élet megér plusz három hónapot... A repülés is sokakat vonz, de nem kevés azoknak a szá­ma sem, akik a műszaki építő alakulatokhoz kérik magukat. Meglepő az a realitás, mely- lyel ezek az alig 18 éves fiúk az életet nézik. Persze igazuk van, az épp hogy szakmunkás­sá lett kőműveseknek, ácsok­nak igazi főnyeremény az ilyen hely: mire leszerelnek túl lesznek az alapgyakorla­ton, s az illetményen felül kapott néhányszáz forint zseb­pénz sem mindegy ... Arcok, jellemek, problémák. A bizottság minden sorköteles helyzetét a lehető legnagyobb körültekintéssel elemzi — a hadseregnek csak kiegyensú­Elítélték a baltás gyilkost A Fővárosi Bíróság pénteken délelőtt Ítéletet hirdetett Sípos Tván 55 éves budapesti lakos bűnügyében. Sipos évek óta közös háztar­tásban élt Hammer Borbálával, annak szoba-konyhás házában. Viszonyult megromlott, főleg, mert a férfi gyakran nem dol­gozott, s áUandóan féltékeny- kedett. Egy veszekedés alkal­mával Sipos baltával fejbe súj­totta élettársát, majd a főidre zuhant asszonyra újabb csa­pásokat mért. A halálos táma­dás után magához vette a sér­tett értékeit, s elzálogosította. A bíróság Sipos Ivánt 16 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész tudomásul vette a bíró­ság döntését, az elítélt és vé­dője enyhítésért fellebbezett. lyozott, otthoni gondokkal nem terhelt, egészséges és fel­adatát értő emberekre van szüksége. Nem vallatás, nem vizsgá­lat — beszélgetés folyik, hisz a sorozótisztek minden jelöl­tet személyesen ismernek. Mikor Bak Jóska lép be, Gyarmati őrnagy már mesz- sziröl köszönti. — Remélem, hízott? — Sajnos, semmit. Húsz éves, magassága 171 centi, súlya 51 kiló. — Még egy évet kap Jóska. Aztán egyen sokat. — Már gurulnék, ha min­dig ilyen étvágyam lett vol­na, őrnagy elvtárs. B. S. Festményen sok lenne ennyi szépség. Vissza a természethez? Tavasztól őszig nem múlik hónap turisták nélkül Ezernyi szín váltja már a zöldet A motor hangja azonnal jel­zi, hogy elfogyott alólunk a köves út, és érezhető meg­könnyebbüléssel hal el, amint kinyilvánítjuk, hogy gyalog mennénk tovább. Istenháta- mögötti helyre igyekszünk, gyalog, csak oda három kilo­méter ... A kanyarba« még egyszer megfordulunk, de a kocsi már beolvadt a tájba, egyedül vagyunk. Ne nézd a hegyeket, mert megbotlasz valamiben, mondom kedélye­sen a feleségemnek. De nem lehet nem a hegyeket nézni, túlságosan is közel vannak, csak ők vannak, minden ol­dalról körülvesznek minket ötszáz köbcentis Puch tűnik fel közvetlenül előttünk, ket­ten ülnek rajta, bukósisako- san, gyors pillantást vetnek ránk és átgázolnak a hegyi- patakon. Kedvem lenne megkeresni a patak forrását. Ott eredhet valahol a horizonton ölelkező hegyekben, Szent László ki­rály vadászott itt egyszer a kíséretével, ki tudja, talán ő fakasztotta a sziklából, hogy megmoshassa benne elfáradt tagjait Hód van már László király, de ez a rejtett szépsé­gű mecseki táj, a kastély és a község ma is viseli nevét. Észre sem vesszük, mikor értünk be a faluba. Ha lehet, még mélyebb a csend, pár ház sandít a völgyre, vajon van-e lakójuk egyáltalán? A hegy­oldalban kapirgáló tyúkok, a komor tekintetű, hallgatag ku­tyák, egy kikötött kecske és a gondozott virágoskertek egész Példa beszéd JTrtelmiségi ankétem vol- tarn. Az értelmiséget sok minden megkülönbözteti a nem értelmiségitől. A fog­lalkozása, a nadrágja, sőt a magatartása is. Ezen az ösz- szejövetelen sokan voltunk, tanárok, egyetemi docensek, művészek, könyvtárosok, írók és egyéb kardnyelők. A szünetben hideg büfé volt. Sokfajta értekezlet van. A legjobb ,ahol ebédet ad­nak. Sajna, ez mind ritkább. Aztán akad, ahol hideg bü­fé van. Ez is ritkul, de még néha előfordul. Aztán van értekezlet, ahol csak innivaló van, de az többféle. Ez még mindig gyakori. Még egy fokkal lejjebb csak konyak van és ameri­kai mogyoró. Utána követ­kezik a fekete szódával, szendvics meg egy alma. Már egyáltalán nem előkelő értekezlet, ahol csak fekete van és keksz, valami szóda vagy ásványvíz. Ezután jön a lejtő. Itt már csak fekete van és víz. Még lejjebb csak szódavíz. Ez­után következik a víz és van még egy fokozat, ahol már csak értekezlet van. Isten óvjon tőle minden halandót! Ezután a kitérő után tér­jünk vissza a témánkhoz, a másodosztályú értekezlethez. Ebben a kategóriában első osztályú volt. Hidegbüfé, de abban aztán minden. Len­gyel gombasaláta, tájjellegű, bor. (Bár minden bor kap­csolatban van valamelyik tájjal, legfeljebb nem minden tájjal lehet hivalkodni.) En magam határozottan vártam a szünetet, mert láttam fel­vonulni a sok jó kaját. De ha az ember előkelő, akkor tartása is kell, hogy legyen, tehát rohanásról szó sem volt. Nem is rohantunk. Felvo­nultunk az ennivalóhoz, de csak mintha teljesen vélet­lenül kerültünk volna oda. Mintha csoda tudja hova akartunk volna menni, de az isten tudja miért, itt kötöt­tünk ki. Persze, ha már tel­jesen véletlenül idetéved­tünk, akkor mit lehet tenni, csak nem sértjük meg a há­zigazdánkat, ha valamit, iga­ín csak az illem kedvéért npegetünk. Csipegettünk. Csak mint­egy véletlenül. Egymást elő­reengedtük. A kezünket fi­noman tartottuk, szinte lé­giesen. A villát nem ragad­tuk torkon, hanem úgy tar­tottuk, mint egy szál orchi­deát. Nem mentünk, hanem suhantunk. Az eredmény meghökken­tő volt. Épp olyan gyorsan eltűnt a koszt, mint akármi­féle barbár társaságban. Az ember azt hitte volna, hogy itt minden megmarad, szin­te csak imitt-amott csippen­tenek bele. De nem! Az utol­só szögig minden elfogyott. Ami a legjobban megdöb­bentett, hogy a legfinomabb mindjárt az ' elején. Volt olyan, amelyikhez hiába su­hantam oda, késő suhantam. Addigra megevődött. Azután nekiálltam töpren­geni és rájöttem, hogy téve­désben voltam, összekever­tem a formát a tartalommal. Mert fontos a forma, de a tartalom se kutya. Szöllősy Kálmán sora az ember jelenlétéről ta­núskodik. De hol van hát az ember? A munkaképes férfiak egy kivételével a bányából élnek, még tart a műszak, és egy tisztességes asszony nem szomszédol, csavarog, mialatt távol van az ura. És ha már itthon van a férj? Akkor plá­ne nem mozdul ki az asszony, legalább erre a Ids idői-e le­gyenek együtt. Egészen elfo­gadható magyarázat, bár a valóság sokkal egyszerűbb: alig van valaki az utcán, mert alig laknak a faluban is. — Hogy hány lakója van a községnek? — tűnődik Rátku- ti Lajos. — Nem is tudom pontosan, de rögtön átszámo­lom ... Igazán hamar végez: ötven­négyen, ötvenötén élhetnek itt, persze, a gyerekekkel együtt. Lány, mármint olyan, aki az általános iskolát elvé­gezte, kettő van a faluban, az egyik éppen az övék, csak va­sárnap van itthon, hétközben Pécsváradon tanul. — Hogy élnek itt? — Csendesen. Négy-öt éve már boltunk is van, nem kell Hetényből vagy Zobákról hor­dani a kenyeret. Sütni? Ah, ahhoz lisztet kellene venni, akkor meg már mindegy. A múltkor a szomszédban vet­tek egy tehenet, a sofőr, aki hazaszállította, azt mondta, ő semmi pénzért nem lakna itt Püspökszentlászlón, olyan ez, mint egy száműzetés. Mi vi­szont csak egy évig bírtuk ki Pécsett, pedig saját házunk volt. A gyerekek olyan sápad­tak voltak, mint a viasz. Az iskola udvarán focizó három kis srác majd kicsattan az egészségtől. Esténként né­zik a tévét, meg könyvtár is van az iskolában, most olva­som a Pál utcai fiúkat, mond­ja az ötödikes Penics Gyuri. — Jártatok-e már vidéken? — En voltam Pécsett, Kom­lón, Sikondán, Harkányban, Pécsváradon és persze Hosz- szúhetényben — sorolja Lá- csám János, hetedik oszt. tan. Nyolcadikos nincs az egész is­kolában, jövőre elsős nem lesz. — Meg tudnátok-e monda­ni, hogy hol van a Tisza? — A Duna—Tisza közén. — Hát ez a templom mikor épült? — Ugyanakkor, amikor a kastély — válaszol ügyesen Szemelrok Tibi. Együtt néz­zük meg a kihelyezett táblát, műemlék, épült 1797-ben Szent László kápolnája helyén. Bemegyünk a kastélypark­ba, a kastélyban a római ka­tolikus egyház női szociális otthona kapott helyet. A késő­barokk épület előtt kis halas­tó. Amikor Németh János ker­tész egy marokra való kenyér­darabkát dob a vízbe, hatal­mas nyüzsgés támad, ezüstös haltestek villannak ki félívbe görbülve — és pillanatok alatt eltűnik a kenyér. A Zengő északi oldalán va­gyunk, itt mindig hűvös, pá­rás a levegő, a fenyők szeret­nek a legjobban itt, a mint­egy 5 holdas park velük van teli. Mindegyiknek van vala­mi sajátossága, mely megkü­lönbözteti a többitől, a vörös­fenyő toboza pici és kerek, a jegenyefenyőé óriási, a se­lyemfenyőnek a tetején gyűl­nek össze a tobozok, a Doug- las-fenyő rendkívül gyorsan nő és kitűnő a fája, ez a két éves kis ezüstfenyő viszont 15 centire, ha kilátszik a föld­ből. Lépteink zaját vastag tűle- vél-szőnyeg fogja fel, felnézve a jegenyefenyők magasába, meglátjuk a mókusfészket is. Festményen talán sok lenne ennyi szépség együtt, így sza­vunk is eláll a gyönyörűség­től. A park és az ország egyik ritkasága az illatos fűszer­cserje, már kelet-német bota­nikusok is megcsodálták. Né­meth János elmondja, hogy illata minden turistát másra emlékezteti. Letör egy ágat, mi is véleményt mondunk, ha­tározottan a mecseki itókát idézi bennünk. Tavasztól őszig nem telik el hónap turisták nélkül, a község lakói is be­hozzák ide vendégeiket, büsz­kék a madárbirs vérvörös bo­gyóira, a kis babérfa vadzöld leveleire, egyikük egyszer így szólt messziről jött rokoná­hoz: Nézd, a pillekönnyű tör­pe dáliák bibéjén darazsak munkálkodnak... Közeleg az ősz, az egyszínű zöldet felváltják az elmúlás különböző árnyalatai, csak a fenyők tartanak ki eredeti színük mellett... Kéri Tamás Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: változóan felhős, a reggeli órák­ban párás, helyenként ködös idő, néhány helyen futó esővel, eset­leg zivatarral. Mérsékelt, időnként megélénkülő nyugati, északnyu­gati szél. A hőmérséklet alakulá­sában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8—13, legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 18—23 fok között lesz. A Balaton vizének hőmérséklete pénteken Siófoknál 12 órakor 18 fok. Németh László: KIADATLAN TANULMÁNYOK I—II. Magvető Könyvkiadó. Kötve 85,— Ft Négy évtizedes írói pálya során írt, de kötetbe még nem foglalt tanulmányok gyűjteménye. Major Ottó: A NAGY HERÖDES Szépirodalmi Könyvkiadó. Kötve 19,— Ft Ez a regény kétezer év előtti korba áttéve vizsgál modern társadalmi-emberi problémákat: ez adja új­szerűségét, feszültségét. Szabó Magda; A DAN AID A Szépirodalmi Könyvkiadó. Kötve 23,— Ft Az ismert írónő e müve nagy sikerének bizonyítéka a regény új kiadása. Várkonyi Mihály: LEGENDA A VONATON Kozmosz könyvek. Fűzve 10,— Ft A közelmúlt egyik emléke­zetes sikerű magyar filmje regény formájában. EPIDIASCOP t i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom