Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-08-01 / 205. szám
INS. September 1. punontott nattto Az új iskolaév feladatai Új tantárgy: a honvédelmi ismeretek — Kísérletek a pécsi iskolákban Tanévkezdés előtt mindig sor kerül a felmérésre: mit sikerült az elmúlt évben, vagy az elmúlt néhány évben megvalósítani, s melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyekre a pedagógusok százainak különösképpen figyelniük, koncentrálniuk kell a következő évben. A pécsi tapasztalatok alapján próbáljuk ezeket végigkísérni annak az elvi irányító gondolatnak az előrebocsátásával, hogy jelenleg iskoláinkban a következő ellentmondás él legerőteljesebben: a pedagógusok túlnyomó többsége körében már elfogadott helyes szocialista pedagógiai elvek és a gyakran még mindig konzervatív gyakorlat közti ellentmondás. Világnézeti nevelés A világnézeti nevelés célja és feladata, hogy az iskola a korábbiaknál mélyebb és alaposabb marxista ismereteket adjon a természetről és a társadalomról. A feltételek jelentősen javultak az elmúlt években: jobb lett a pedagógusok politikai informáltsága, világnézeti kérdésekkel kapcsolatos tájékozottsága. Az új tantervek és tankönyvek alkalmazásával tudatosabbá vált az a törekvés, hogy a szaktárgyi oktatást a tanulók dialektikus materialista világnézete megalapozásának szolgálatába állítsák. (A legjobbak az eredmények az alsó tagozatban, a tegtöbb megoldandó feladat pedig a középiskolákban van még.) A probléma még ma is az, hogy a szerzett ismeretek nem válnak eléggé a fiatalok cselekvésének, felfogásának, gondolkodásának mozgatóivá. Sokszor a középiskolások — mint teljes jogú állampolgárok! — úgy lépnek ki az iskola kapuján, hogy csak nehezen képesek bekapcsolódni a politikai, társadalmi feladatokba, mert nem kaptak ahhoz elég iránymutatást, a tananyaggá merevedett ismeretek elsajátításán kívül. Noha az oktatás — mint említettük — már teljes egészében a materialista világnézet alapján áll, a világnézeti általánosság és a konkrét anyag gyakran kettészakad. Ennek sokszor az az oka, hogy a pedagógusok nem eléggé felvértezettek a korszerű ismeretekkel (például a modern kapitalizmus társadalmi illúziói, az egyházak modernizálódási törekvései és más kérdések terén.) Felmerül emellett az a probléma is, hogy „az összefüggések meglátása” mint fő szempont, túlságosan előtérbe került a konkrét ismeretek megkövetelésével szemben. A következő évben külön figyelmet igényel tehát, hogy a konkrét ismeretekből lehet csak helyes általánosításokat levonni, helyesen rendszerezni. Különösképp felhívták a figyelmet a szakközépiskolai osztályokban tapasztalható bizonyos lemaradásra, a kombinatív készség, az általánosító képesség és a helyes rendszerezés vonatkozásában. A szocialista hazafiság Különösen az elmúlt két évben vált intenzívvé az ifjúság szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelése. Az iskolák és az ifjúsági szervezet együttműködése főként ezen a területen hozott jó eredményeket. A törekvés nyilvánvalóan az, hogy a haza és a szűkebb környezet sze- retete, megbecsülése a szocialista társadalmi renddel való azonosulással váljék eggyé. A néha megmutatkozó kampányszerűség a nevelésnek ezen a területén erősen rontja eredményességét. Ugyancsak rossz pedagógiai gyakorlat a konkrétumok nélkül, esetleg frázisokkal való operálás. A tantárgyakban számos lehetőség van a valódi szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra való neveléshez, e lehetőségek kihasználása viszont a pedagógiai rátermettségtől és képességtől függ. További segítséget kell adni a pedagógusoknak ilyen tárgyú képek, diafilmek, könyvek, egyéb szemléltető eszközök formájában. A kővetkező tanév, amely a munkásmozgalmi évfordulók jegyében is zajlik, az eddiginél is több alkalmat kínál. A minisztérium külön módszertani kiadványa segíti majd az iskolákat abban, hogy az évfordulókat a nevelési célokra is jobban fel tudják használni. Honvédelmi ismeretek Az iskolai „honvédelmi ismeretek” oktatásával kapcsolatban ebben az iskolaévben sok új feladat hárul a pedagógusokra. A feladat persze nemcsak a testnevelő tanároké, hanem az egész nevelőgárdáé, valamint azoké a társadalmi és állami szervezeteké, amelyeknek együttműködése a sikerhez nélkülözhetetlen. A tárgy bevezetésének célja, hogy a tanulóifjúságot helytállásra, áldozatkészségre nevelje, a haza iránti kötelesség teljesítésére felkészítse. A feladat megoldására szakbizottságok létesülnek, amelyekben az érintett szervek képviselői is helyet kapnak. Az egyes iskolatípusok szerint különböző tantervi és óratervi javaslatok készülnek, illetve készültek, amelyek a tantárgy módszereit, az oktatásra kerülő témákat és a bevezetés ütemét megállapítják. A MHSz segít biztosítani a szükséges eszközöket. a közoktatásra hárul viszont a megfelelő oktatógárda felkészítése, kiválasztása. Ez év őszén az általános iskolákban a VII. osztályokban, a középiskolákban, iparitanuló intézetekben és az egyetemeken, főiskolákon az első évfolyamokon indul meg a honvédelmi oktatás. A továbbiakban bázis-iskolákat szerveznek, amelyek jobban lesznek ellátva, s amelyekre a szélesebb körben folyó oktatás majd felépíthető. Külön feladatot jelent majd az ún. iskolai honvédelmi napok megszervezése, amelyek játékos, versenyszerű formában az ismeretek elsajátításának eredményéről is számot adhatnak. A tervezett jelvények biztosítják viselőiknek az elismerést, a megbecsülést — ehhez természetesen meg is kell teremteni a szükséges légkört, amelyhez a pedagógusgárdán kívül a KlSZ-szer- vezefek intenzív közreműködése is szükséges. Oktatási reform, kafegyelemmel, jó szervezettséggel érhető el. Minden iskola nevelőtestülete — azon túl, hogy jól végzi el az általános feladatokat, mélyebben is foglalkozzon valamilyen pedagógiai problémával — valamilyen formában kísérletezzen, valamilyen tudatos, szervezett, következetes pedagógiai korszerűsítési tevékenységet folytasson. Pécs város tanácsának oktatásügyi vezetői ezt a kifejezett igényt az iskolaigazgatók és pedagógusok elé terjesztették, hozzátéve, hogy igen sok pécsi iskola a maga munkájával rég megelőzte ezt. A kérést az indokolja, hogy a pedagógiai munkát is csak tudatosan, tudományos színvonalon. állandó önképzéssel és önállósággal lehet jól elvégezni. A célok — s ez a fentiekből is kitűnik — fontosak és nagyok, a feladatok egyre sokasodnak, ezzel a közoktatás valamennyi dolgozójának lépést kell tartania. (H.) TANULMÁNY Az újságíró szereti felderíteni a lényeget. Ilyen szándék vezetett azon elhatározásomban, hogy a hippik lelki világát tanulmányozzam, felderítsem a hosszú haj, a szakáll, a bokszot sosem látott cipők stb. tulajdonosainak lélektanát. Mert nyilván ilyesmiről van szó, ha valaki elfelejt borotválkozni, vagy cipőt pucolni. Valami nagy- nagy lelki konfliktus okozhatja, hogy a fiúk női hajzattal, s a lányok kefe-frizurával vonják magukra az egyszerű halandók figyelmét. Persze ahhoz, hogy a hippik közösségébe betekinthessek, először is külsőségekben kellett azonosulnom velük. E célból ismerős maszkmesterem mindent elkövetett, hogy szalonképessé tegyen: hosszú bodoritott hajzatot ragasztott, ellátott „vendég”- szakállal, s így tovább. Egy cowboy-nadrág&t pedig addig járattam a mosógépben, amíg elrongyolódott. Cipőmet ezután tökgyaluval alaposan felhasogattam, majd bekentem budaifölddel. S minthogy nyelvében él a közösség, elsajátítottam néhány fontos kifejezést. Mint: „menő tolla van az ürgének", „pocsék fej” stb. Ezek után bevetettem magam a hippik közé, gondolván: felkészültségem elégséges. Beszélgetni kezdtünk. Sajnos, nyelvtudásom szegényesnek bizonyult, mert mindösz- sze néhány szót értettem a társalgás során, s csupán a legszükségesebbekre feleltem. Észre is vettem, hogy ez gyanús számukra, de azért sikerült ideiglenesen inkognitóban maradnom. Aztán rövidesen egy jól megtermett hippi a kezemet kezdte mustrálgatni, és hamarosan kijelentette a többieknek: „gáz van”. Még valamit mondott, de azt már nem értettem. Pillanatokon belül otthagytak. Az említett jelmezben igyekeztem hazafelé. És amint kezemet nézegettem, egyszerre rájöttem a kudarc okára: körmöm levágva és körömkefével kitisztítva... Ez volt az a bizonyos banánhéj. V. Gy. tantervek Az oktatási reform eredményei már igen jól felmérhetők az iskolákban, ami nem jelenti azonban, hogy befejeződött volna az oktatás nagyszabású átszervezése. És azt sem jelenti, hogy ne maradtak volna kérdések megoldatlanul — így például korántsem szűnt még meg az iskolákban a maximalizmus. Egyes pedagógusok eltérnek a tananyagtól és átlagon felüli teljesítményt akarnak produkálni, ezért aztán a tankönyvek anyagához hozzátesznek, nem számolva a következményekkel. A tan tervek utasításainak és a tankönyveknek esetem kén ti hiányos ismerete is sok káros jelenséget hozott felszínre. A bukások száma alig csökkent — ami önmagában jelzi a veszélyt. Ezt a kérdést egyébként Pécsett hamarosan napirendre fűzik, az oktatási csoport teljes mélységig meg kívánja vizsgálni a jelenség okait. A tanulók aktivizálásának, önállóbbá nevelésének feladata ma sem kevésbé fontos feladat, mint a korábbi években, A tanterv nem dogma. jó ötletekkel, helyes változtatásokkal és megfelelő arányérzékkel lehet javítani rajta. Mindez természetesen csak igen jól felkészült pedagógusokkal, maximális munÚjjászületés másfél millió forintból A „Puskin" Művelődési Ház ismét fogadja közönségét Lantos Ferenc; A hatalmas zománckép egy részlete A pécsszabolcsi „Puskin’' Művelődési Ház, mely szombattól ismét fogadja közönségét, szinte újjászületett az építők munkája nyomán. Mindenekelőtt az egész épüA holtak visszajárnak Új magyar krimi Kriminek nevezem a filmet, pedig nem egészen az. Ha azonban nem nevezem kriminek, olyan mércét állítok elé, amit illetlenség volna. Krimi annyiban Pintér József író és Wiedermann Károly rendező filmje, amennyiben a szokványos nyomozási-rendőri jelenetsorokkal operál. Egyébként azonban, sajnos, önmaga állít fel önmaga előtt egy magasugró lécet — a lélektani dráma igényét — amit azonban természetesen lever. A történet önmagában érdekesnek látszik: egy kb. húsz éve bujkáló, álnéven élő, a társadalomba látszólag beilleszkedett hajdani tömeggyilkos lepleződik le, részint egykori bűntársa zsarolása, majd meggyilkolása miatt, részint mert „a holtak visszajárnak”. Az alázatos szegényember pózába bújt sekrestyés kezdetben ijedt, a hosszú évek során felőrölt idegzetű embernek látszik. A másik gazember zsarolása, fenyegetőzése azonban újabb gyilkosságra „kényszeríti”. Kérdés: régi énje éledt fel, vagy csak egy mindenáron élni akaró, riadt ember reakciója ez a tett? Szimpatikusabb lett volna, ha ennek lélektani hátterét valóban megmutatja a film. Molnár Tibor azonban akármilyen jó színész, szerepe nem volt — vagy rosszul volt — megírva, ezért aztán egy élettől elrugaszkodott, idegesítő aktussal zárul a történet: a szelíd sekrestyés, mint egy őrült démon, hosszas lelki prédikációk kíséretében arra készülődik, hogy megölje a papot. A papot — aki a filmben a másik főhős, lényegileg az ő lelkiismereti vívódásai képezik az ún. lélektani drámát a filmben. Tudja a lényeget — hogy a sekrestyés tömeggyilkos volt — de a gyónási titkot nem szolgáltathatja ki. Mi következik ebből? Olyan konfliktus, ami egyszercsak, alig észrevehetően átcsúszik a látszat-konfliktusba. A néző nem érti, mire ez a nagy vívódás: hogyan leplezhet el egy tisztességesnek becsületesnek tartott ember egy ilyen súlyos titkot, hogyan hagyhatja bizonytalanságban a rendőrtisztet, azt, aki a „földi igazságszolgáltatás” nevében köteles felelősségre vonni a bűnösöket. A néző nem érti ugyanakkor, hogy miért kell végighallgatnia hosszadalmas papi vitát az egyház jelenlegi feladatairól és elveiről. S hogy mi köze mindennek egy szerencsétlenül járt vak ember sirámaihoz, alá csak úgy kerülhet ebbe a történetbe, hogy véletlenül a fiatal pap bátyja... Sok mindent nem ért a néző ebben a történetben. De ha mindettől függetlenítjük magunkat, maradna egy krimi, fordulatokkal, érdekes motívumokkal, nyomozással. Sajnos azonban ez a nyomozás vérszegény valami, a riadóautóba ugráló rendőrök értelmetlen szirénázása, a — sablonosán kétbalkezes! — nyomozó hoppon maradása és sok minden más. Az, hogy a néző kezdettől tudja a valóságot, még talán nem lenne baj — de éppen ehhez kellene a nyomozás ötletessége, szellemessége, esetleg az innen hiányzó zsákutcák vagy félrevezető momentumok. A nyomozás azonban úgyszintén a jól-rosszul végigvitt lélektani elemzések és a találgatások szintjén marad. Hiába játssza kitűnően Szirtes Ádám a rokonszenves nyomozótisztet — egyik rég megszokott szerepkörét — és hiába elbűvölő „világfi” Rádai Imre az alezredes szerepében. Egyedül a kissé nehéz felfogású, szőrösképű, másnapos „nehéz fiú” megjelenítése kitűnő, életből ellesett figura életből ellesett szöveggel — Raksányi Gellért alakítja nagyon meggyőzően. Már említettem, hogy Molnár Tibor, a maga markáns egyéniségével és hihetetlen rutinjával elég sikeresen birkózik az álcázott tömeggyilkos figurájával. Mindig jó és hihető, amikor játszik — csak akkor nem, amikor el kell mondania a szájába adott közhelyeket és rémségeket Öze Lajos, aki ugyancsak kitűnő színész ugyanilyen tiszteletreméltó küzdelmet folytat a lelkiismereti konfliktusba jutott fiatal pap elfogadható megjelenítéséért. Sajnáljuk, hogy a magyar krimik mindig ilyen rosszul sikerülnek. (Hallatna) letet átalakították és a fűtést korszerűsítették. Nagyon szépen alakították ki a nagytermet és az új kiállítási helyiséget, melynek a továbbiakban minden bizonnyal jelentős szerepe lesz a bányászok és a környék lakóinak művelődésében. A szénbánya vállalat kereken egy millióval, a SZOT és a Bányász Szakszervezet együttesen mintegy 400 ezer forinttal járult hozzá a felújítási költségekhez. Dicséret illeti a szénbánya szakszervezeti bizottságát és a bányászokat a munkálatok folyamatos és lelkes támogatásáért, valamint a tervezőket és kivitelezőket a környezet célszerű és esztétikus kialakításáért. A művelődési ház jelentős képzőművészeti objektummal, Lantos Ferenc meleg hangulatú, különleges omamenti- kájú faliképével gazdagodott, mely a klubterem falát szinte teljes egészében beborítja, Alapanyaga fémlemezre égetett zománc, pontosabban: 446 darab négyzetes lap, úgynevezett „zománc-csempe” együtteséből alakította ki a művész — 36 négyzetméter falfelületen — a rendkívül hatásos műalkotást. A bonyhádiak által felajánlott alapanyagot a zománcgyárban munkálta hosszú időn át Lantos Ferenc. A falikép egyúttal pályamunkája is. A Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából meghirdetett képzőművészeti pályázat „beküldési” határideje ugyan 1969. február, de a legilletékesebb zsűri, a közönség már a bányásznapon felfedezheti magának Lantos Ferenc szép alkotását. Egyébként a héten Bonyhádon kiállítás keretében mutatták be Lantos Ferenc és hat képzőművész társának kísérleteit. A Zománcipari Művek bonyhádi gyáregysége — a Baranya megyei, valamint a Tolna megyei tanács művelődésügyi osztályaival együttesen — 10 napos „alkotó táborozást” rendezett hét képzőművész részvételével. A táborozás célja a zománcozás képzőművészeti felhasználásának kikísérletezése volt. A gyár vaslemez- és zománc- edény-hulladékanyagából, falborító elemeket, térelválasztó rácsokat, térplasztikákat és épület díszeket készítettek. A bemutató kiállításon mintegy 40 minta szemléltette a zománcozás művészetének jogosultságát az építészetben.
