Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-08-01 / 205. szám

2 Dunantan cutmo 1968. szeptember t. Szabadon az ELÖL gép utasai Az algériai 'hatóságok szom baton szabadon bocsátották az Algírban fogvatartott izraeli repülőgép hét főnyi személy­zetét és öt utasát. Mint isme- • etes a Rómából ,Tel Aviv fe- é tartó - menetrendszerű EL- AL repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették út­irányától és Algírban leszál­lásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon- bocsátotta a nem izraeli ál­lampolgárt utasokat, valamint a nőket, és a gyermekeket, azonban őt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algír­ban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a. Nemzetközi Vörös- kereszt megbízottainak. és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Rendkívüli állapot Brazzaville­Kongóban Szombat reggel újabb har­cokról érkezett jelentés Braz- zaville+Kongóból. Mint arról korábban beszámoltunk, pén­teken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbalol­dali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképző tábor terü­letén sáncolták el magukat. Az országban rendkívüli ál­lapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A kongói, rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási ti­lalmat nem oldották fel. Jólértesült körök szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadserég' közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta .érlelődött* amikor a had­sereg egyes vezetői kulcspozí­cióba kerültek. Újabb újszíves A montreali szívkórház se­bészei szombatra virradó éj­jel végrehajtották Kanada harmadik szívátültetését. Az 58 éves török származású Elie Zaor textilmunkás egy 38 éves hegesztő szívét kapta, aki pénteken halt meg a montreali kórházban. Az or­vosi közlemény szerint Elie Zaor igen jó állapotban van. Óriás tartályhajó „Universe Kuwait” nevet kapta a Mitsubishi Heavy Industries Limited nevű ja­pán cég nagasaki gyárában vízre bocsátott 312 000 tonnás óriás tartály ha jó. Az új hajó a második a National Bulk Carriers Incorporated nevű New York-i cég által két japán hajógyárnál rendelt hat hajó közül. Funes zsarolója ! Louis de Funes-nek, a hír«» , francia filmkomikusnak a zsaro- j lója levélben jelentkezett az Au- rore című napilap szerkesztőségé­nél és közölte, hogy tisztára poli­tikai okokból próbálta mfegzsarol- ni a híres filmszínészt. Funes-nek van pénze, fizethet. De nem is ez a legfontosabb — írta —, hanem az, hogy mozgalmunk felhívja magára a figyelmet. Az Aufore munkatársa az egyik champs Elysée-i kávéház teraszán pénte­ken találkozott is a Langlois_ ál­néven bemutatkozó sötét-szemüve­ges emberrel, akinek fényképét a lap szombati száma le is közölte. Langlois megismételte, hogy be­tartja szavát, jelentkezik a rend­őrségen de még két napra van j szüksége. hogy függőben levő ínyeit elintézze. # Általános támadást indítottak a dél-vietnami felszabadítók Az évforduló miatt riadó készültség az országrészben A dél-vietnami fejszabadító j népi fegyveres erők könnyű­éi nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tüzesapásokat mért az amerikai expedíciós had­test és a saigoni bábhad­sereg több fontos támasz­pontjára és hídfőállására az ország egész területén. Az AP amerikai hírügynök-1 A központi hatóságok szeptember 4-ig riadóké­szültségbe helyezték a rend- j őrséget. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabad! tási Front ugyanis szeptember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ez­előtt ugyanezen a napon indí­totta el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók elleni I harcát. Svitak az USfl-ban Felélénkült a csehszlovák emigráció reakciós beállított­ságú részének tevékenysége az Egyesült Államokban. Erről tanúskodik az úgynevezett „Csehszlovák Művészeti és Tu­dományos Társaság” a napok­ban folyó kongresszusa is. A kongresszuson a menekülő hitleri csapatokkal együtt az Egyesült Államokba emigrált személyek vesznek részt; va­lamint Ivan Svitak, a „Pár- tonkívüli aktivisták klubja,, elnevezésű szocializmusellenes szervezet szellemi vezére. Svi­tak a kongresszus péntek esti ülésén beszédet mondott, amelyben felszólította „cseh­szlovákiai barátait”, hogy foly­tassák a harcot mindaddig, amíg „Csehszlovákia ki nem válik a szocialista táborból”. ség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradóan végrehajtott rajtaütéseiben a Magyar államférfiak távirata gerillahadsereg váltakozva al­kalmazta aknavetőit és 122 mm-es rakéták kilövésére al­kalmas rakétavetőit A kato­nai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizán tüzérség a Da Nang-i tengerész gyalogsági és légi- támaszpont berendezéseit a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont kifu­tópályáit Pleiku erődítmény­város katonai építményeit va­lamint a Márvány-hegyen ki­épített amerikai helikopter- támaszpont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpont­nak. a VDK vezetőihez Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Foek Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke üdvözlő távi­ratot küldött Ho Si Minh elv­társnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnökének, a Vietnami De- j mokratikus Köztársaság elnö­kének, Pham Van Dong elv­társnak, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság miniszter- elnökének, Truong Chinh elv­társnak, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság Nemzet­gyűlése Állandó Bizottsága elnökének Hanoiba. Péter János külügyminisz­ter a VDK nemzeti ünnepe alkalmából ugyancsak távirat­ban üdvözölte Nguyen Duy Trinht, a VDK külügyminisz­terét, A SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Béketa­nács is táviratban üdvözölte VDK-beli testvérszervezetét. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pieikuban szen­vedték, mert a DNFF tüzér­sége ide összpontosította nagyhatósugarú rakétavetői­nek tüzet. A saigoni hivatalos szóvivők elismerik, hogy fegyveres erőik veszteségeket szenved­tek, pontos adatokat azonban erről nem közöltek. A saigoni katonai rezsim, rendőrei, titkos ügynökei. és provokátorai szombaton ház­kutatásokkal, razziákkal és többrendbeli letar.tóztatássaí- Igyekeztek elébe vágni a viet­nami nép 1945-ben megkezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. Besúgók tájé­koztatásai alapján a rendőrök őrizetbe vettek „Vietcong- gyanúsnak” minősített szemé­lyeket, akiknél fegyvereket és „kommunista jelszavakat fel­tüntető’’ transzparenseket ta­láltak. A Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójával egyidejű nagyszabású háborúellencs tüntetést a rendőrség és a Nem­zeti Gárda véres brutalitással verte le. A képen: Gázálar­cos, állig felfegyverzett nemzeti gárdisták elvonszolnak az úttestről két leütött tüntetőt. ynßi? EsasBiBiumEEni • A moszkvai tárgy alások után 9 Chicagói krónika A z elmúlt hét elsőszámú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra ke­rült sor a szovjet és a cseh­szlovák vezetők között, majd a Szovjetunió képviselői má­sik négy szocialista ország — köztük hazánk — magasszin­tű delegációival konzultáltak. A megbeszélések arra irá­nyultak, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítéko­kat jelentett egy esetleges el­lenforradalmi fordulattal szem j ben Csehszlovákiában, meg- j találják a politikai kibonta- J j kozás útját. A Moszkvában aláírt ok- | mány jó alapot jelenthet a csehszlovákiai konszolidáció- j hoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a vég­állomást- Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kom- : munistákra, hogy megszilár- i dítsák a szocializmus vívmá­nyait és felülkerekedjenek a j jobboldali provokációkon. A külső körülmények kedvezőb- I bek, mint korábban, a küz- ! delmet azonban maguknak csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egye- j lőre továbbra is igen össze- I tettek. Az élet normalizáló- I dásának, a konszolidációnak j első jelei kétségtelenül mu- I tatlcoznak már. Az elmúlt idő szák felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát, realitás-érzékét növelték. — Ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúd­tak fel nacionalista mámo­rukból, s a jobboldal, a szocialistaellenes erők legfel­jebb taktikájukat változtatják, céljaikat nem. A következő hetekben minden valószínű­ség szerint az erők polarizá­lódása várható, s a moszkvai megállapodásokhoz történő hozzáállás szinte választóvízül szolgálhat annak eldöntésére, ki . képviseli a csehszlovák szo­cializmus igazi érdekeit, s ki áll azzal szemben. - ; A CSKP központi lapja a Rude Pravó pénteki számá­ban azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új köz­ponti bizottságot kell. alakí­tania, s az erre illetékes fó­rum kizárólag a már koráb­ban összehívott XIV. rendkí­vüli pártkongresszus lehet. E vélemény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állás- foglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgynevezett pártkongresszustól. A mai kö­rülmények között a kongresa- szusra fontos feladatok hárul­nak, szinte újjá kell szer­veznie a párt- és az állami életet Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emel­kedtek a mozgalmas hét tör­ténés-sorozatából, a világpoli­tika földünk más pontjajn sem csendesedett A Chicagó­ban lebonyolított demokrata konvencióval újabb fordulatot tett az amerikai elnökválasz­tás gépezete. A külsőségek egész drámaiak voltak. A vá­ros felfegyverzett táborhoz hasonlított; az elnök jelölő gyűlés színhelyét — az am­fiteátrumot — szögesdrót­kerítés vette körül; a te­levíziós operatőrök gázálarc­ban dolgoztak az utcai csete­paték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebe­sült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicagó „klasszikus” gengszterkorsza­ka óta nem folyt ennyi vér az utcákon. A papírformának megfele­lően Humphrey-t válasz­tották meg a demokraták elnök jelöltjének. A meg­lepetések elmaradtak. Voltak* akik Johnson drámai vissza­kozására számítottak, de az elnök — aki éppen a kon­venció második napján töl­tötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja ’ a Fehér Házat Lehetőségként vetődött fel Edward Kennedy jelölése, de a fiatal politikus — a jelek szerint — még vár; a vietnami csődtömeg, vala­mint a demokrata párt zűr­zavara nem csábította a szo- rítóba. A novemberi elnökválasz­tások Humphrey—Nixon pár­harca egyelőre igen nyíltnak ígérkezik. Walter Lippmann találó jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey jelölése után, de egyik sem örült saját kandidálnának. A sok égető problémára, minde­nek előtt Vietnamra és a né­gerkérdésre egyik jelölt sem fejtett ki akár valamennyire járhatónak vagy reálisnak tartott programot. Ilyen kö­rülmények között különös ér­deklődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbálkozásokat — szélső- jobboldal (Wallace), illetve liberális oldalról (McCarthy). Hanoi levél Don Son-i sópárlók Haiphong alatt, átkelve a Vörös folyó egyik deltaágán már érződik a tenger lehele­té. A folyó északi partján ki kellett szállni a terepjáróból, mert a többszörösen telibeta­lált betonhíd mellett külön bambuszhidat vertek a gyalo­gosoknak és valamivel odébb a gépkocsiknak. Tiz körömmel Gyalog indultunk a túlsó partra s éppen megeredt az eső. Két percig tart bőrig áz­ni a monszun idején Viet­namban, s amikor arcomon végigcsorgott a víz, szám szé­lén sós Ízt éreztem. Kacska- ringós, hegyeket kerülgető utakon még 30 kilométert mentünk a híd után, amikor balkéz felől töltés zárta el a kilátást. A dagály és kivált­képp a vihardagály hullámai­tól védi ez a gát a mélyen fekvő rizsföldeket. Az ameri­kaiak március 31 óta nem bombázták a Do Son-i félszi­get sópárló szövetkezeteinek földjeit, a töltéseken mégis mindenütt fegyveres milicista lányokat láttam, s két-három kilométerenként szerszámrak­tárakat- A töltés vonulatát fi­gyelve, hamar megértettem, hogy miért Itt is, ott is fris­sen hordták fel a nyolc-tíz méter magas gátkoronát, ugyanis a 7. flotta vadász­bombázói módszeresen támad­ták a partvédő műveket Kísérőm komoran mondta: ahányszor itt egy 1500 fontos bomba télibetalálta a gátat, a környék lakói tíz körömmel hordták vissza a földet a töl­tésre, mért ha a tenger akár­csak egy ponton is betör, a sós víz ráülepszik a rizsföl­dekre és akkor vége a ter­mésnek. Vége néhány évre a határnak is, a föld nem te­rem, a tenger hordaléka min­dent megöl. A tengerpart közelében vé­get értek az apróra parcellá­zott rizstáblák s a helyüket ugyanolyan parcellákra osz­tott, keményre döngölt ho­mokpadok váltották fel. A fel­hők mögül előbukó nap mil­liárdnyi apró fehér kristályt csillantott fel: ez a már le­párolt só, amelyet csak ki kell szitálni a homokból, hogy az­után teherautókon és bam­busztargoncákon, kerékpáro­kon és vállravetett kosarak­ban széthordják az egész or­szágba. Sógyárak A sótermelés legősibb tech­nológiáját művelik ma is a Do Son-i parasztok, akik év­századok óta csak ezzel fog­lalkoznak — húsz éve még rabszolgákként, ma termelő- szövetkezeteik tagjaiként. Ho­gyan is csinálják? A tenger felől, a gátak zsi­lipjein át dagálykor beeresz­tik a tenger vizét a hosszú és mindenfelé szétágazó csator­nahálózatba, majd a sós viz­áét elárasztják a döngölt ho­mok-parcellákat. Egy-egy kis parcella 20 négyzetméter és tenyérnyi magas, kőkeményre szikkadt homokfal választja el a szomszédos négyzettől. Amikor a víz elárasztotta az egész telepet, az önberek kémlelni kezdik az eget: ki­süt-e az izzó trópusi nap? A napsütés órák alatt elpárolog­tatja a víz nagy részét, a ten­gervíz üledéke ottmarad a ho­mokon. Kis faekékkel, faboro­nákkal, majd gereblyékkel annyiszor forgatják meg a sós homokot, amíg a felszínen megjelennek a fehér sókristá­lyok. Az időjárástól függően ez a művelet néhány napig, esetleg egy-két hétig is tart. Árpikor a sómesterek már úgy vélik, hogy elegendő kristály gyűlt össze, akkor lejtős és lépcsőzetes, betonból épült csa­tornákba lapátolják a sós ho­mokot, de most már édesvizet áramoltatva át ezen a masz- szán. A viz a sót kioldja, a homok leülepszik, s a sós víz­ből — megintcsak a napsütés — immár emberi fogyasztásra alkalmas kristályokat választ ki­A sómunkások aprótermetű- ek, bőrüket a mindig szeles, sós leheletű időjárás vörös- barnára cserzette. A legizmo­sabb férfi sem nyomhat töb­bet a mérlegen 55 kilónál, de reggeltől estig több tonna ho­mokot és vizet lapátol, mer innen oda, amonnan emide, mint a íegfáradhatatlanabb vagonkirakó munkás Európá­ban. Ázsiai emberek végtelen türelmével, végtelen szívós­ságával. Puskás lány Nguyen Vao, a falusi tanács elnöke elmesélte a kis község történetét és elmondta, hogy ők azelőtt rabszolgák voltak. Első hallásra azt hittem, ta­lán a nagyobb nyomaték ked­véért említette a „rabszolga” szót. A sóföldeken aztán meg is magyarázta, mit értett ezen. A franciák a múlt század nyolcvanas éveiben, alighogy gyarmatosították Indokínát, francia állami monopóliummá nyilvánították a sópárlást. Ka­tonai őrséget rendeltek ki minden sótermelő faluba és megtiltották a só szabad érté­kesítését. Két okból tették ezt Először azért, hogy az ásványi sóval egyáltalán nem rendel­kező országban csakis ők ad­hassák el a portékát, amely­nek árát csillagászati számok­ban állapították meg. A má­sik ok: a vietnami nép soha. egyetlen percre sem adta fel a harcot nemzeti függetlensé­géért A lázadások és helyi forradalmak egymást érték Vietnamban már a századfor­dulón is. S a franciák, ha másként nem boldogultak egy hegyi körzet, vagy dzsungel járás parasztjaival, egész egy­szerűen beszüntették a sóel­adást. Do Son félszigetén még ma is megvannak azok a törpe erődök, amelyeket a francia idegenlégió épített betonból a vietnamiak sakkbantartására. Minden útelágazásnál ott áll egy bunker, amely géppuska­fészek volt' Egy részük ma is az. De a bunker előtt puskás milicista lány strázsál és a bunkerból légvédelmi géppus­ka mered az égre, melyet a sómunkások milíciája kezel. Nem is rosszul. A győzelem finnepe Az emberek Vietnamban ma már akkor is szembe mernek nézni egy lecsapó Starfighter- ,rel, ha kezükben csupán egy régi puska van. Az idegek há­borúját is ők nyerték meg. De a Do Son-i sópárló családok éppoly kevéssé felejtik el a légiháború első szakaszában megölt társaikat, mint azt a tényt, hogy rabszolgák voltak, mielőtt 1945. szeptember 2-án hazájuk földjén győzött a for­radalom és megszületett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság. Hajdv János

Next

/
Oldalképek
Tartalom