Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-08-01 / 205. szám
2 Dunantan cutmo 1968. szeptember t. Szabadon az ELÖL gép utasai Az algériai 'hatóságok szom baton szabadon bocsátották az Algírban fogvatartott izraeli repülőgép hét főnyi személyzetét és öt utasát. Mint isme- • etes a Rómából ,Tel Aviv fe- é tartó - menetrendszerű EL- AL repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirányától és Algírban leszállásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon- bocsátotta a nem izraeli állampolgárt utasokat, valamint a nőket, és a gyermekeket, azonban őt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a. Nemzetközi Vörös- kereszt megbízottainak. és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Rendkívüli állapot BrazzavilleKongóban Szombat reggel újabb harcokról érkezett jelentés Braz- zaville+Kongóból. Mint arról korábban beszámoltunk, pénteken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbaloldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképző tábor területén sáncolták el magukat. Az országban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A kongói, rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási tilalmat nem oldották fel. Jólértesült körök szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadserég' közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta .érlelődött* amikor a hadsereg egyes vezetői kulcspozícióba kerültek. Újabb újszíves A montreali szívkórház sebészei szombatra virradó éjjel végrehajtották Kanada harmadik szívátültetését. Az 58 éves török származású Elie Zaor textilmunkás egy 38 éves hegesztő szívét kapta, aki pénteken halt meg a montreali kórházban. Az orvosi közlemény szerint Elie Zaor igen jó állapotban van. Óriás tartályhajó „Universe Kuwait” nevet kapta a Mitsubishi Heavy Industries Limited nevű japán cég nagasaki gyárában vízre bocsátott 312 000 tonnás óriás tartály ha jó. Az új hajó a második a National Bulk Carriers Incorporated nevű New York-i cég által két japán hajógyárnál rendelt hat hajó közül. Funes zsarolója ! Louis de Funes-nek, a hír«» , francia filmkomikusnak a zsaro- j lója levélben jelentkezett az Au- rore című napilap szerkesztőségénél és közölte, hogy tisztára politikai okokból próbálta mfegzsarol- ni a híres filmszínészt. Funes-nek van pénze, fizethet. De nem is ez a legfontosabb — írta —, hanem az, hogy mozgalmunk felhívja magára a figyelmet. Az Aufore munkatársa az egyik champs Elysée-i kávéház teraszán pénteken találkozott is a Langlois_ álnéven bemutatkozó sötét-szemüveges emberrel, akinek fényképét a lap szombati száma le is közölte. Langlois megismételte, hogy betartja szavát, jelentkezik a rendőrségen de még két napra van j szüksége. hogy függőben levő ínyeit elintézze. # Általános támadást indítottak a dél-vietnami felszabadítók Az évforduló miatt riadó készültség az országrészben A dél-vietnami fejszabadító j népi fegyveres erők könnyűéi nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tüzesapásokat mért az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni bábhadsereg több fontos támaszpontjára és hídfőállására az ország egész területén. Az AP amerikai hírügynök-1 A központi hatóságok szeptember 4-ig riadókészültségbe helyezték a rend- j őrséget. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabad! tási Front ugyanis szeptember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ezelőtt ugyanezen a napon indította el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók elleni I harcát. Svitak az USfl-ban Felélénkült a csehszlovák emigráció reakciós beállítottságú részének tevékenysége az Egyesült Államokban. Erről tanúskodik az úgynevezett „Csehszlovák Művészeti és Tudományos Társaság” a napokban folyó kongresszusa is. A kongresszuson a menekülő hitleri csapatokkal együtt az Egyesült Államokba emigrált személyek vesznek részt; valamint Ivan Svitak, a „Pár- tonkívüli aktivisták klubja,, elnevezésű szocializmusellenes szervezet szellemi vezére. Svitak a kongresszus péntek esti ülésén beszédet mondott, amelyben felszólította „csehszlovákiai barátait”, hogy folytassák a harcot mindaddig, amíg „Csehszlovákia ki nem válik a szocialista táborból”. ség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradóan végrehajtott rajtaütéseiben a Magyar államférfiak távirata gerillahadsereg váltakozva alkalmazta aknavetőit és 122 mm-es rakéták kilövésére alkalmas rakétavetőit A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizán tüzérség a Da Nang-i tengerész gyalogsági és légi- támaszpont berendezéseit a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont kifutópályáit Pleiku erődítményváros katonai építményeit valamint a Márvány-hegyen kiépített amerikai helikopter- támaszpont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpontnak. a VDK vezetőihez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Foek Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke üdvözlő táviratot küldött Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnökének, a Vietnami De- j mokratikus Köztársaság elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszter- elnökének, Truong Chinh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottsága elnökének Hanoiba. Péter János külügyminiszter a VDK nemzeti ünnepe alkalmából ugyancsak táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinht, a VDK külügyminiszterét, A SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Béketanács is táviratban üdvözölte VDK-beli testvérszervezetét. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pieikuban szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagyhatósugarú rakétavetőinek tüzet. A saigoni hivatalos szóvivők elismerik, hogy fegyveres erőik veszteségeket szenvedtek, pontos adatokat azonban erről nem közöltek. A saigoni katonai rezsim, rendőrei, titkos ügynökei. és provokátorai szombaton házkutatásokkal, razziákkal és többrendbeli letar.tóztatássaí- Igyekeztek elébe vágni a vietnami nép 1945-ben megkezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. Besúgók tájékoztatásai alapján a rendőrök őrizetbe vettek „Vietcong- gyanúsnak” minősített személyeket, akiknél fegyvereket és „kommunista jelszavakat feltüntető’’ transzparenseket találtak. A Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójával egyidejű nagyszabású háborúellencs tüntetést a rendőrség és a Nemzeti Gárda véres brutalitással verte le. A képen: Gázálarcos, állig felfegyverzett nemzeti gárdisták elvonszolnak az úttestről két leütött tüntetőt. ynßi? EsasBiBiumEEni • A moszkvai tárgy alások után 9 Chicagói krónika A z elmúlt hét elsőszámú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra került sor a szovjet és a csehszlovák vezetők között, majd a Szovjetunió képviselői másik négy szocialista ország — köztük hazánk — magasszintű delegációival konzultáltak. A megbeszélések arra irányultak, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelentett egy esetleges ellenforradalmi fordulattal szem j ben Csehszlovákiában, meg- j találják a politikai kibonta- J j kozás útját. A Moszkvában aláírt ok- | mány jó alapot jelenthet a csehszlovákiai konszolidáció- j hoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a végállomást- Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kom- : munistákra, hogy megszilár- i dítsák a szocializmus vívmányait és felülkerekedjenek a j jobboldali provokációkon. A külső körülmények kedvezőb- I bek, mint korábban, a küz- ! delmet azonban maguknak csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egye- j lőre továbbra is igen össze- I tettek. Az élet normalizáló- I dásának, a konszolidációnak j első jelei kétségtelenül mu- I tatlcoznak már. Az elmúlt idő szák felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát, realitás-érzékét növelték. — Ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista mámorukból, s a jobboldal, a szocialistaellenes erők legfeljebb taktikájukat változtatják, céljaikat nem. A következő hetekben minden valószínűség szerint az erők polarizálódása várható, s a moszkvai megállapodásokhoz történő hozzáállás szinte választóvízül szolgálhat annak eldöntésére, ki . képviseli a csehszlovák szocializmus igazi érdekeit, s ki áll azzal szemben. - ; A CSKP központi lapja a Rude Pravó pénteki számában azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új központi bizottságot kell. alakítania, s az erre illetékes fórum kizárólag a már korábban összehívott XIV. rendkívüli pártkongresszus lehet. E vélemény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állás- foglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgynevezett pártkongresszustól. A mai körülmények között a kongresa- szusra fontos feladatok hárulnak, szinte újjá kell szerveznie a párt- és az állami életet Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emelkedtek a mozgalmas hét történés-sorozatából, a világpolitika földünk más pontjajn sem csendesedett A Chicagóban lebonyolított demokrata konvencióval újabb fordulatot tett az amerikai elnökválasztás gépezete. A külsőségek egész drámaiak voltak. A város felfegyverzett táborhoz hasonlított; az elnök jelölő gyűlés színhelyét — az amfiteátrumot — szögesdrótkerítés vette körül; a televíziós operatőrök gázálarcban dolgoztak az utcai csetepaték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebesült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicagó „klasszikus” gengszterkorszaka óta nem folyt ennyi vér az utcákon. A papírformának megfelelően Humphrey-t választották meg a demokraták elnök jelöltjének. A meglepetések elmaradtak. Voltak* akik Johnson drámai visszakozására számítottak, de az elnök — aki éppen a konvenció második napján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja ’ a Fehér Házat Lehetőségként vetődött fel Edward Kennedy jelölése, de a fiatal politikus — a jelek szerint — még vár; a vietnami csődtömeg, valamint a demokrata párt zűrzavara nem csábította a szo- rítóba. A novemberi elnökválasztások Humphrey—Nixon párharca egyelőre igen nyíltnak ígérkezik. Walter Lippmann találó jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey jelölése után, de egyik sem örült saját kandidálnának. A sok égető problémára, mindenek előtt Vietnamra és a négerkérdésre egyik jelölt sem fejtett ki akár valamennyire járhatónak vagy reálisnak tartott programot. Ilyen körülmények között különös érdeklődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbálkozásokat — szélső- jobboldal (Wallace), illetve liberális oldalról (McCarthy). Hanoi levél Don Son-i sópárlók Haiphong alatt, átkelve a Vörös folyó egyik deltaágán már érződik a tenger leheleté. A folyó északi partján ki kellett szállni a terepjáróból, mert a többszörösen telibetalált betonhíd mellett külön bambuszhidat vertek a gyalogosoknak és valamivel odébb a gépkocsiknak. Tiz körömmel Gyalog indultunk a túlsó partra s éppen megeredt az eső. Két percig tart bőrig ázni a monszun idején Vietnamban, s amikor arcomon végigcsorgott a víz, szám szélén sós Ízt éreztem. Kacska- ringós, hegyeket kerülgető utakon még 30 kilométert mentünk a híd után, amikor balkéz felől töltés zárta el a kilátást. A dagály és kiváltképp a vihardagály hullámaitól védi ez a gát a mélyen fekvő rizsföldeket. Az amerikaiak március 31 óta nem bombázták a Do Son-i félsziget sópárló szövetkezeteinek földjeit, a töltéseken mégis mindenütt fegyveres milicista lányokat láttam, s két-három kilométerenként szerszámraktárakat- A töltés vonulatát figyelve, hamar megértettem, hogy miért Itt is, ott is frissen hordták fel a nyolc-tíz méter magas gátkoronát, ugyanis a 7. flotta vadászbombázói módszeresen támadták a partvédő műveket Kísérőm komoran mondta: ahányszor itt egy 1500 fontos bomba télibetalálta a gátat, a környék lakói tíz körömmel hordták vissza a földet a töltésre, mért ha a tenger akárcsak egy ponton is betör, a sós víz ráülepszik a rizsföldekre és akkor vége a termésnek. Vége néhány évre a határnak is, a föld nem terem, a tenger hordaléka mindent megöl. A tengerpart közelében véget értek az apróra parcellázott rizstáblák s a helyüket ugyanolyan parcellákra osztott, keményre döngölt homokpadok váltották fel. A felhők mögül előbukó nap milliárdnyi apró fehér kristályt csillantott fel: ez a már lepárolt só, amelyet csak ki kell szitálni a homokból, hogy azután teherautókon és bambusztargoncákon, kerékpárokon és vállravetett kosarakban széthordják az egész országba. Sógyárak A sótermelés legősibb technológiáját művelik ma is a Do Son-i parasztok, akik évszázadok óta csak ezzel foglalkoznak — húsz éve még rabszolgákként, ma termelő- szövetkezeteik tagjaiként. Hogyan is csinálják? A tenger felől, a gátak zsilipjein át dagálykor beeresztik a tenger vizét a hosszú és mindenfelé szétágazó csatornahálózatba, majd a sós vizáét elárasztják a döngölt homok-parcellákat. Egy-egy kis parcella 20 négyzetméter és tenyérnyi magas, kőkeményre szikkadt homokfal választja el a szomszédos négyzettől. Amikor a víz elárasztotta az egész telepet, az önberek kémlelni kezdik az eget: kisüt-e az izzó trópusi nap? A napsütés órák alatt elpárologtatja a víz nagy részét, a tengervíz üledéke ottmarad a homokon. Kis faekékkel, faboronákkal, majd gereblyékkel annyiszor forgatják meg a sós homokot, amíg a felszínen megjelennek a fehér sókristályok. Az időjárástól függően ez a művelet néhány napig, esetleg egy-két hétig is tart. Árpikor a sómesterek már úgy vélik, hogy elegendő kristály gyűlt össze, akkor lejtős és lépcsőzetes, betonból épült csatornákba lapátolják a sós homokot, de most már édesvizet áramoltatva át ezen a masz- szán. A viz a sót kioldja, a homok leülepszik, s a sós vízből — megintcsak a napsütés — immár emberi fogyasztásra alkalmas kristályokat választ kiA sómunkások aprótermetű- ek, bőrüket a mindig szeles, sós leheletű időjárás vörös- barnára cserzette. A legizmosabb férfi sem nyomhat többet a mérlegen 55 kilónál, de reggeltől estig több tonna homokot és vizet lapátol, mer innen oda, amonnan emide, mint a íegfáradhatatlanabb vagonkirakó munkás Európában. Ázsiai emberek végtelen türelmével, végtelen szívósságával. Puskás lány Nguyen Vao, a falusi tanács elnöke elmesélte a kis község történetét és elmondta, hogy ők azelőtt rabszolgák voltak. Első hallásra azt hittem, talán a nagyobb nyomaték kedvéért említette a „rabszolga” szót. A sóföldeken aztán meg is magyarázta, mit értett ezen. A franciák a múlt század nyolcvanas éveiben, alighogy gyarmatosították Indokínát, francia állami monopóliummá nyilvánították a sópárlást. Katonai őrséget rendeltek ki minden sótermelő faluba és megtiltották a só szabad értékesítését. Két okból tették ezt Először azért, hogy az ásványi sóval egyáltalán nem rendelkező országban csakis ők adhassák el a portékát, amelynek árát csillagászati számokban állapították meg. A másik ok: a vietnami nép soha. egyetlen percre sem adta fel a harcot nemzeti függetlenségéért A lázadások és helyi forradalmak egymást érték Vietnamban már a századfordulón is. S a franciák, ha másként nem boldogultak egy hegyi körzet, vagy dzsungel járás parasztjaival, egész egyszerűen beszüntették a sóeladást. Do Son félszigetén még ma is megvannak azok a törpe erődök, amelyeket a francia idegenlégió épített betonból a vietnamiak sakkbantartására. Minden útelágazásnál ott áll egy bunker, amely géppuskafészek volt' Egy részük ma is az. De a bunker előtt puskás milicista lány strázsál és a bunkerból légvédelmi géppuska mered az égre, melyet a sómunkások milíciája kezel. Nem is rosszul. A győzelem finnepe Az emberek Vietnamban ma már akkor is szembe mernek nézni egy lecsapó Starfighter- ,rel, ha kezükben csupán egy régi puska van. Az idegek háborúját is ők nyerték meg. De a Do Son-i sópárló családok éppoly kevéssé felejtik el a légiháború első szakaszában megölt társaikat, mint azt a tényt, hogy rabszolgák voltak, mielőtt 1945. szeptember 2-án hazájuk földjén győzött a forradalom és megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Hajdv János
