Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
T968. ougusztuj 25. Dunontaii nap 10 7 „A színház a közönségért létezik...” Évad előtti beszélgetés Nógrádi Róbert színház’gazgatftval ház látogatóinak az igényeit. I*.. és amely alkalmas arra is. ;t hogy sok új színházbarátot toborozzon azoknak a rétegek- " neb a soraiból, amelyek élet- ó formájához eddig nem tarto- zott a rendszeres színházláto- gatás. Itt elsősorban olyan ű vállalatok és üzemek dolgo- !_ zóira gondolok, akiket már ai n idén érint a munkaidő csök- _ kentéséről szóló párthatáro- [. zat, és akik megnövekedett szabadidejük egy részét vár- ii hatóan szórakozásra és mű- _ velődésre fogják fordítani. v De gondolok az ifjúságra is, amely — leszámítva a közép- 1 iskolások tekintélyes részét — i egyre . inkább hiányzik a ma z gyár színházak nézőteréről, és :j amelynek a meghódítására a már az új évadban vállalkoz- . nunk kell. — Milyen képet mutat részleteiben az idei műsorterv? — Kezdjük talán a magyar bemutatókkal. Hatéves működésünk egy ponton érdemel 1 bírálatot: az új magyar drámákat elősegítő alkotóműhely r hiánya miatt. Ezt ml nem jól r csináltuk. Az egyes új magyar drámák bemutatása helyes volt, de nem voltunk _ eléggé mozgékonyak. A szín- H ház feladata az is, hogy szel- . lemi társakat találjon. A mai I /magyar dráma tendenciája felfelé íveL Mi ezzel a ten- % denciával nem lehetünk aszinkronban. Ügy gondoljuk, 5 az új magyar dráma és a közízlés közötti harmónia kialakítását szolgálja majd Dévényi . Róbert: A békaemberek című . érdekes darabjának bemutatása, és a másik új magyar ’ darabnak — két íróval is tár- , gyalásban vagyunk — bérle- . ten kívüli előadása. Ez iro- . dalml kísérletnek számít, épp . ezért mi ezt nem erőszakol- , juk a közönségre. De aki . akarja, megnézheti. Az im- [ már hagyományos Shakes- peare-repertoárt most egy ki- { csit váltjuk. Az évek folya- . mán a mi színházunkban : Shakespeare mintha csak a [ fojtott tragédiák írója lett . volna. Pedig van egy másik , arca is, például a vígjátékíróé. Lássuk most ezt is! Be- ! mutatjuk továbbá Miller: [ Pillantás a hídról című drá- . máját. Helyes, hogy eredeti- i ségre törekszünk, de ahhoz ! megint csak nincs jogunk, hogy a modern drámairodalom jelentős, már-már klasz- I szikus alkotásait az eredetiség : címén elzárjuk a pécsi közön- • ségtől. Arról nem is beszélve, i hogy az eredetiség nem zárul : be azzal, hogy ősbemutatókat . tartunk. Ha a rendező a kezébe vesz egy darabot, akkor az a darab az ő egyéniségében, gondolatvilágának, stílusának megfelelően, tehát újszerűén szólalhat meg. Ez is eredetiség, bemutatjuk a magyar irodalom immár klasszikusnak számító alakjának, Heltai Jenőnek Lumpá- ciusz Vagabundusz című darabját, amelyet örök aktualitásnak tartok, és egy óriási rendezői-színpadi lehetőségnek, amelyben a színház egész arcát megmutathatja, ősbemutató és valószínűleg közönségsiker lesz Anouilh: Meghívás a kastélyba című darabja. — Erről a kérdésről nem szeretek vitatkozni. A színházvezetés azzal törődik, hogy mi él ma, és nem azzal, hogy mi hal ki ötven év múlva. Ha az operett majd kihal, az a következő generáció problémája lesz. Mi akkor járunk helyes úton, ha a nagyon színvonalas, klasszikus értékű és humorgazdag operetteket mutatjuk be. Az idén a Sztambul rózsáját és a Luxemburg grófját tűzzük műÖtven éve történt Harcban a háború ellen Fél évszázada, 1918 nyarán és kora őszén hazánk lakossága már torkig volt a véres imperialista világháborúval. Az uralkodó körök ereje ekkor már észrevehetően meggyengült. Ennek egyik okát a harctéri vereségek, másik indokát pedig a tömegek háborúellenes harca képezte. Július és szeptember között számos békemegnyilvánulás történt hazánkban. Ezekből becsülettel kivette részét Baranya megye dolgozó lakossága is. Az itteni munkásmozgalom soraiban 1918 nyarán már forradalmi hangulat jelentkezett. Ebben jelentős szerepük volt a2 Oroszországból hazatért hadifoglyoknak. Élményeiket rendszeresen mesélték munkástársaiknak és ezek szájról szájra terjedtek a szocialista szervezetek összejövetelein. Ez az illegális forradalmi propaganda Baranyában is nyugtalanította a hatalmon lévőket. Augusztus 12-én a főispán bizalmas levelet intézett Pécs polgár- mesteréhez. Ismertette azt a megyeszerfe elterjedt véleményt, miszerint a volt hadifoglyok. „ha kényszerítenék őket, az Oroszországban tett esküjükhöz és elhatározásukhoz híven fognak eljárni, vagyis vonakodni fognak a harctérre kimenni”. Erre vonatkozólag kért jelentést a polgár- mestertől. Augusztus 14-én a főispán egy újabb bizalmas iratban foglalkozott a hazatérő hadifoglyok körében jelentkező bol- seviki propagandával. Riadtan írta, hogy e titkos mozgalom résztvevőinek terve: „egy napon a Monarchia összes helyőrségeiben megvalósítják terrorisztlkus eszméiket.” Széleskörű nyomozást is indítottak ez ügyben Baranyában a volt orosz- országi hadifoglyok körében. Ez utóbbiaknak azonban volt már gyakorlatuk az illegális forradalmi politikai munkában. Ezért mozgalmukat nem sikerült leleplezni. A Júniusi nagy sztrájk sikertelensége után erős hatósági nyomás nehezedett a Pécs környéki bányászokra. A nyár folyamán újabb nyílt munkabeszüntetést nem tudtak szervezni. Ezért fő harci fegyverük ebben az időszakban a csendes szabotázs volt. Nem voltak hajlandók a követelt pótműszak teljesítésére. Ezt egyrészt azért tették, mert szervezetük a rossz ellátás következtében teljesen legyengült. Másrészt viszont szabotázsuknak politikai célja is volt; a haditermelésre akartak ezáltal csapást mérni, hogy ezen az úton is segítsék a háború megrövidítését. Július 20-án a Budapesten megjelenő Bányamunkás cimű folyóirat is foglalkozott a baranyaiaknak a pótműszakkal szembeni ellenállásával, jogosnak minősítve azt. Ugyanakkor elítélte a hatóság azon eljárását, miszerint a többletmunkát nem teljesitőkkel szemben pénzbüntetést alkalmaztak. Július és szeptember között Pécs mue- késsága nyilvános politikai tömeggyűlés*- ket nem rendezett. A Munkásotthonban azonban gyakran voltak zártkörű összejövetelek, melyeken Hajdú Gyula. Szabó József és más vezetők rendszeresen tájékoztatták a helyi szocialistákat a politikai helyzetről. Ezeken a megbeszéléseken kifejezésre jutott az itteni dolgozók erős békevágya és a kormányzat politikájának elítélése. Pécs munkássága azonban tartott nyilvános kulturális ünnepségeket Szeptember 1-én a Régi Sorházban Pées és környéke proletárjai nagyszabású kerti ünnepélyt rendeztek. Hasonló jellegű rendezvényt tartottak a dohánygyári dolgozók is szeptember 26-án. E kulturális megmozdulásoknak politikai tartalmat adott az ott kifejeződő spontán békevágy. Baranya munkásságának hangja ekkoriban gyakran szólalt meg országos fórumokon is. A kéményseprők augusztus 25-i fővárosi közgyűlésén beszédet mondott Löőv Gábor pécsi kiküldött, élesen támadva a háborút. Ezt megelőzően, augusztus 23—24-én zajlott le a vasas szakszervezet kongresszusa. Ezen megválasztották a kői ponti vezetőséget, melynek Pécs egyik küldötte: Lefkovits Ernő is tagja lett. Különösen jelentős volt Baranya szerepe a szeptember 23—24-i országos bányászkongresszuson. Ennek első napján Fábián István pécsi és Nagy József komlói kiküldöttek ismertették a mecseki bányamunkások helyzetét, követelve a békét és a szabad szervezkedést. Hasonló háborúellenes felszólalást tett a második napon Szabó József pécsi delegátus. A tanácskozás végén 'megválasztották a bányász szakszervezet Országos vezetőségét. Ennek elnöke Bertrand Antal, MecSekszabolcs küldötte lett. A vezetőségbe beválasztották Fábián Istvánt (Pécsbányatelepről) és Flendrich Györgyöt (Szászvárról). így a bányászszakszervezet vezetésében Baranya komoly súllyal szerepelt. Ezt meg is érdemelte az itteni munkásság áldozatos és bátor harcával. Július és szeptember között a háború- ellenes akciók aránylag kismértékűek voltak. Ekkoriban nem került sor a januári vagy a júniusi nagy sztrájkokhoz hasonló látványos, nagyszabású megmozdulásra. A tömegek ugyanis érezték, hogy közeleg a nagy változás. Erre a hamarosan bekövetkező nagy összecsapásra tartalékolták erees jüket ekkor Baranya dolgozói is. dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa — Lesz-« operettbemutató? Ugyanis az utóbbi években éles vita folyt e műfaj korszerűtlenségéről, sőt a kihalásáról is. Űí professzorok (VI.) DR. SZABÓ DEZSŐ Részint Pécsett, részint Budapesten végezte tanulmányait, az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem természettudományi karán. Ott kapta meg diplomáját, majd rögtön Pécsre került, az Orvosegyetem Kémiai Intézetébe, dr. Cholnoky László professzor mellé. Azóta itt dolgozik, a nagynevű Chol- noky professzor egy évvel ezelőtti haláláig docensként, azóta az intézet igazgatójaként, most tanszékvezető egyetemi tanárként. Első kérdésünk magával a Kémiai Intézettel kapcsolatos. — A Kémiai Intézet 1923- ban alakult meg, vezetője a kiváló tudós, Zechmeister László volt, aki 1940-ben vándorolt ki. Már az ő idejében kezdett az intézet a karotinoid-kutatásokkal foglalkozni, s ebben rövidesen nemzetközi szintű, igen értékes eredményeket ért el. A karotinoidok kutatását aztán Cholnoky professzor folytatta, s az intézet mind a mai napig foglalkozik ezzel a kötelező s megtisztelő örökségnek számító témával. A nagynevű elődök a magyar szerveskémiai kutatás egyik jelentős bázisává tették a pécsi Kémiai Intézetet, feladatunk tehát nyilvánvalóan az, hogy a továbbiakban is sikerüljön megtartanunk ezt a bázis jelleget. Ez a törekvés persze csak részben múlik rajtunk, tekintve, hogy a szerveskémiai kutatás egyre költségesebb lesz, egyre több drága műszert igényel. A világszínvonallal egyre nehezebb lépést tartani ebben a tekintetben, mert a műszerek bonyolultsága és ennek következtében ára is ugrásszerűen nő. ^Könnyen érthetővé válik éz a folyamat, ha arra gondolunk, hogy a szerveskémiai kutatás olyan finomságokra terjed ki manapság, amelyeket klasszikus módszerekkel elvégezni nem lehet. A nehézségek kiküszöbölésére külföldi intézetekkel kooperálunk, a meglévő műszerpark kölcsönös kiegészítésével próbáljuk megoldani a problémákat. Milyen kutatásokat folytatnak jelenleg? — Már említettem, hogy az intézetben ma is végezzük a karotinoid-kutatásókat. Ezek természetes növényi festékek, amelyek igen elterjedtek a természetben. A vizsgálatok részint ezeknek kémiai felderítését szolgálják, részint a festékek növényélettani szerepét kívánják tisztázni. Fón- tos feladatnak tekintjük emellett a protonkatalitikus reakciók tanulmányozását. Ez is szerveskémiai alapkutatás a különböző erősségű savak hatására bekövetkező molekuláris átrendeződésekre vonatkozik Ezek mellett pillanatnyilag új naftiridin szintéziseken is dolgozunk. A naftiridinek a heterociklikus vegyületek viszonylag ismeretlen csoportját alkotják, egy éve kezdtünk ezekkel foglalkozni, s úgy vélem, sikerül újat hozni ezen a területen. Az újat ez esetben hogyan kell érteni? — Túl azon, hogy bizónyos új eredményeket, következtetéseket, mint általában a tudományos kutatásnál, még újat lehet hozni ilyen vizsgálatokkal konkrétan is: új vegyületekre gondolok. A szerves kémia rengeteg olyan vegyületet produkál, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Gondoljunk csak a műanyagok egész garmadájára. Akkor, amikor mi a naftiridinek bizonyos szintézisein dolgozunk, új vegyületek előállítását végezzük, amelyeknek későbbi gyakorlati jelentőségét e pillanatban nem tudjuk, nem tudhatjuk még. Az alapkutatásoknak egyébként sem közvetlen gyakorlati céljuk van. A Kémiai Intézet természetesen oktat is. Mi a kémia jelentősége az orvosképzésben? — Az orvostanhallgatók első évben kapnak kémiai alapozást annál is inkább, mert hamarosan biokémiát tanulnak, amely már alkalmazott kémia. Az élő szervezetben lezajló folyamatok tekintélyes része kémiai folyamat, felismerésükben és megértésükben elengedhetetlenül szükségesek az alapos biokémiai és élettani ismeretek. De vajon hogyan érti meg bárki is a biokémiát, szerves kémia, tehát az alap- tudomány nélkül? Az első évben megszerzett alapvető kémiai tudás birtokában aztán a biokémiát és az élettant lehet tanítani a második évben. De később Is, mikor a gyógyszertant és a kli- nikumokat tanulják, állandóan beleütköznek kémiai problémákba. Még egy példát mondok: a klinikumok során megismert számtalan vizsgálati módszer kémiai módszer, a sok közül csak egyet említek, a mindenki által ismert gyomorsav-vizsgá- latokat. Dr. Szabó Dezső egyben oktatási rektorhelyettes is. — Négy éve vagyok rektorhelyettes, elég sok tennivalóval kell megbirkóznom. Erőfeszítéseim arra irányulnak, hogy mindkét feladatomat kielégítően elvégezhessem. Az intézetben csak hét kutató gondja van a vállán, túl a tudományos munkán, mint rektorhelyettesnek több mint eZer hallgató gondja- baja. Emellett még a Magyar Kémikusok Egyesülete pécsi csoportjának is elnöke. — Ezt a munkát is szívásén végzem, az Itt a feladatunk, hogy a város és a megye vegyészeinek tevékenységét összefogjuk, tudományos-szakmai együttműködést teremtsünk. Mik a közvetlen jövőre vonatkozó tervei? — A jövő hónapban esedékes egy egyhónapos tanulmányút Olaszországba, a WHO (az egészségügyi világszervezet) ösztöndíjával. A jövő év februárjában szintén Olaszországba, pontosabban a római egyetem szerveskémiai intézetébe megyek, háromhónapos tanulmányútra. A legközvetlenebb jövőre vonatkozó tervek ennél „szokványosabbak” — hamarosan megkezdődik a tanév, ami egy sereg tennivalóval jár, mind a Kémiai Intézet, mind pedig az Orvostudományi Egyetem vonatkozásában. H. E. I,1Tisztelt Társulat! Kedvet Vendégeink! Mai ünnepi társulati ülésünkkel 73. évadjál kezdi meg a Pécsi Nemzeti Színház. 73 éve van állandc magyar színészet a városunkban, a Dunántúl e jellegzetesen urbánus, élénk szellemi gócpontján ..Ezekkel a szavakkal vezette be a héten Nógrádi Róbert, a pécsi színház igazgatója az idei évadnyitó társulati ülést. Hetven- három év, Dunántúl, szellemi góc — az igényeknek egymásra súlyosodó érvei. A 73 év helyi színházi története nyilván nem volt független az egyetemes magyar színházi történettől, mint ahogy az utóbbi évek színházvezetési koncepciója sem független a mai magyar színjátszás központi törekvésétől, hogy megteremtse a korszerű, a szocialista kultúra céljainak megfelelő népszínházát. A Pécsi Nemzeti Színház évekkel ezelőtt nagyhorizontú, a népszerűséget, a korszerűséget és az eredetiséget egyaránt magába foglaló koncepciót választott, lépésről-lépésre, olykor problémákkal terhesen köze- b'tve meg célját — Az új színházi évad mindig izgatottan, várakozásteljesen veti fel a korszerű színház gondolatát, a az ezzel kapcsolatos koncepciót. Minden évad elején logikusan felmerül a kérdés: hogyan tovább? Miben foglalható össze a színház idei elképzelése? — Sokat ismételt, tehát közismert dolog: mi olyan színházat akarunk kialakítani, amely a legkülönbözőbb műfajok nyelvén, a legszélesebb rétegekhez szól, amely különös érdeklődést mutat a modern drámairodalom, a modern élet problematikája iránt, amely merész és következetes az eredeti színpadi megoldások alkalmazásában, új művek, eredeti hazai és külföldi drámák színrevitelé- ben. Ha van színházunknak varázsa — és úgy hiszem, van — ez annak köszönhető, hogy őrzi kísérletező kedvét, s írem zárkózik a sznobizmus üres, értelmetlen hidegségébe, hanem szélesretárt kapukkal várja és igényli a közönséget. Nem feledve azt az első számú alapigazságot, hogy a színház a közönségért létezik! — A színház Is egy mozgási folyamatot képez. A közönség Is. A népszínház gondolatának harmonikus egysége nem egyszer konfliktusba kerülhet a közönség Igényrendszerével. — De ezt a konfliktust nem kell dramatizálni. Tudott dolog, hogy nem mindig találkozik a közízléssel az, ami művészetünk belső fejlődés szempontjából jelentős. Vagy amit jelentősnek hiszünk. De nem szabad ezt a bizonyos esetekben kétségkívül meglévő ellentmondást a közízlés és a színház fejlődésének belső törvényszerűségei között túlságosan eldramatizálni. Már csak azért sem, mert kereséseink során mi magunk is változunk. Változik, fejlődik a közízlés is. Ami tegnap még áttekinthetetlenül bonyolult volt, ma már a közérthető fogalmak sorába tartozik. Persze, azért nem könnyű dolog az ellentmondásokat feloldani, a helyes arányokat megtalálni. Elmondani azt is, amit hallani akarnak tőlünk, de beszélni arról is, amit mi akarunk mondani másoknak. — Folytassuk a beszélgetést ez utóbbi szálon. Vagyis: milyen elképzelések szerint készült az idei műsorterv? — Mi úgy gondoljuk, hogy az évad legfontosabb feladata a színház vonzerejének, népszerűségének, hatásának fokozása lesz. E gondolat jegyében született az új műsorterv, amely irodalmi-művészi igényeink bármiféle redukálása nélkül határozottan a közönség felé fordul. Gondosan számításba veszi a színsorra. E két darabot a világ minden táján játsszák. Ezzel együtt az idén még egy hibát szeretnénk korrigálni. Könrryűzenés programunk nem halad eddig eléggé a korral, a közönség igényével. Csak a régi sikerek felújításával foglalkoztunk. Most bemutatjuk a Gentlemanek című beatmusiealt. és hasonló meggondolások alapján Dobos Attila: Isten véled, édes Piroskám című. és Fényes Szabolcs most készülő zenés vígjátékát. — Milyennek látja az idény előtt a szinház társulatát? — Felelősségem tudatában mondom: a pécsi társulat ma vidéken a legjobb. Sok a tehetséges színészünk. Jó, hogy a színház távlatokban gondolkodik, és sok fiatal színészt hozott ide. Ez a jövőben is így lesz. A fiatalok gondolkodásmódja az életről, a szakmáról, a szerepekről tisztul- tabb. reálisabb, és alkalmasak annak a harmóniának a kialakítására, mely egyaránt magába foglalja a színjátszás intellektuális és emocionális oldalát, vagyis a modern színészetet. — Végezetül: hogyan érvényesül az új gazdasági mechanizmus a szinház munkájában? — Az új mechanizmussal párhuzamosan fontos reformok születtek a színházi munkát illetően, mint a kulturális alap létesítése, az új szerződtetési rendszer, a kötetlen létszámgazdálkodás, vagy az a döntés, hogy az operatív irányítás rendszeréből a minisztérium kikapcsolódott. Vagyis a színházat a tanácsok gondjaira bízták. Egyszóval: gazdaságosabban kell dolgozni, de egy színház eredményessége a gazdasági kérdésekből nem mérhető le. A színház bonyolultabb intézmény — fejezte be nyilatkozatát Nógrádi Róbert színházigazgató. Thiery Árpád
