Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
1968. augusztus 19. I DunQntaii napio A göcseji skanzen-Augusztus 20-án adják át a nagyközönségnek, de már egy héttel előbb bemutatták a sajtó képviselőinek a göcseji szabadtéli falumúzeumot. Zalaegerszeg hosszú főutcáján végigmenve odaérek a város északnyugati szélén meghúzódó apró falucskáig. Nem káprázat, a legteljesebb valóság — igaz, hogy egy nagy közös kerítése van a falunak ... A falu közepén áll — régi eredeti helyén! — a Hencz-malom, másképpen az ólai vízimalom. Hatalmas fa- kereke pihen a zöld mohával benőtt kövek fölött, lent csak éppenhogy csörgedezik víz. Pedig ez itt a Zala ősi ága, később, a rendezéssel vált holt ággá. A malom is, dolgozott egészen 46-ig, sőt, bármikor dolgozhatna újra. Belül az ipari műemléknek minősített malomban minden szita, minden hajtószíj úgy ragyog, mintha várná, mikor indulhat meg s őrölheti újra a tiszta búzát. A dologban nincsen semmi csoda, hisz nemrégiben a zalaiak egy kiváló szakembere tette rendbe az egész malmot, s állította úgy vissza, hogy a már „modem” gépi megoldással is tud ugyan működni, de mégis a múlt századi állapotában, vízimalomként, sőt, hogy precíz legyek: XVIII. századi alapra épült, alul csapós, fafogaskerekű, jellegzetes zalai vízimalomként várja a látogatókat. Egyszóval a Hencz-malom az, amely köré a skanzen épült Mert a falu .többi részét mind máshonnan hozták, Göcsej legkülönfélébb községeiből. Egyelőre 32 ki- sebb-nagyobb építményből, végleges formájában 46 objektumból áll a göcseji skanzen. Csak a fajtákat sorolom fel az érdekesség kedvéért: ház, pajta, kút, pince, kamra, ól, méhes, harangláb, keresztfa, kovácsműhely, pálinkafőző kunyhó, istálló, favá- gító, tóka, galambdúcok és persze a vízimalom. Körséta az élethű faluban A falu teljesen élethű, még a sár. is ... Mindjárt a bejáratnál rendesen berendezett kovácsműhely fogadja a látogatót Az ünnepélyes bemutatóra a tulajdonosa, azaz egykori tulajdonosa is ideérkezett Hottó községből. A következő házban szövőszék látszik, mert a múzeum úgy rendezte el, hogy minden lakóházban egyszersmind bemutat egy-egy jellemző göcseji népi iparágat. A házhoz füstöskonyha tartozik, méhes, pajta és gé- meskút. Halk ci teraszó hallatszik, itt citerán játszanak a vendégeknek, egy házzal odább viszont Breglovics Kálmán, a megye neves fafaragója, régi pásztorember farigcsál egy dobozon, a külföldi látogatók nagy gyönyörűségére. A második ház, mondhatnám, hogy a másodig „gazda” birodalma festett faoromzatú, szép lakóház, vesszőből font kapuval, kúttal és disznóóllal, a ház bejáratával szemközt pedig a hétszöges alaprajzú pálinkafőző kunyhóval. Ebben a füstöskonyhában a pirostojás- festés kellékei sorakoznak. A harmadik házba is durva deszkahídon, fatörzs-korlát mellett lehet bejutni, kosárfonó üldögél a szobában, az ágy fölött egy rúdon csizma lóg, lent kis bölcső. Pompás kis ház ez is, s véletlen szerencse, hogy Rozi néni, az egykori tulajdonos épp idekeveredik a jókora tömegben. Szóbaelegyedünk. — Herceg Rozália, Zala- lövő... — mondja készséggel a kendős apró asszony, s mondja az utcát, házszámot is. — Hol laknak most? — Jaj, lelkem, nagyon szép házat építettünk e helyett — Arató Károly: A régi fövenyen Tölcsérből csörgő égi lték, , fény sugárútjai, mozdulatlan kő. Az ágakon, mint Dali képén, lepényként lóg a szétmálló idő. De hogy kerültem én ide, ahol a csend tükörsikja patanyommal teli s még csontjaim is hallják, ahogy bölcső és temető körül dobognak elszabadult ménesei. Mi sodort ide engem? Tapogatva, egymást keresve férfi és nő hever a hoihokon, mint akit a tenger méhékől kilökött. A katapult — pillanat kilő velük — már egybeforrva ringanak ég s föld között. Mi dolgom itt a régi fövenyen, ahol már más folyó pengéje villog s hosszú nyelvével nedvesen éppen csak megnyalja a múlt térdeim közt csüngő kezem? Ha sorsuk pusztulás, miért időzöm annyit e sok romlandó szépség közelében? S miért sajnálom és irigylem a fiút a túlsó parton, ki még úgy tartja tenyerén világát, mintha egy fehér galamb lenne a kezében? néz megróvóan, hogyhogy nem tudom. — De aztán ezt is igen szépen megépítették. Szakasztott, mint régen. Csak a sonkák hiányoznak, itt lógtak, ni. A patakon túl egy gazdag paraszt 170 éves háza, a fonás szerszámaival, s egy gabonatartóval, amit egy óriási fatörzsből vájtak, s amin minden eddigi látogatónak megakadt a szeme. A vízimalom mögött a tóka, vagyis a víztároló agyaggödör, de ez azért nem igazi, „csaltak” egy alsó műanyag bevonattal, hogy ne kelljen örökké tölteni bele a vizet. És egy pince, a prés gerendáján ezt olvasom: Biró János Csépán Susanna Préssé Anno 1777 Pakocsa István Bán Márton és Jósa Farkas csinálták Itt alakítják majd ki a pincesort, amelyben minden göcseji típus ott lesz. A terület központjában gondnoki lakással kombinált kiállítási csarnok épül majd, amelyben az itteni falu dokumentálása mellett elférnek időszakos kiállítások is. A vendéglátó vállalat a skanzenen kívül göcseji mintára csárdát épít Tanulságos történet Mert hazudna az a baranyai ember, aki egy csöppet legalább nem irigykedne a zalaiakra Nagyon komoly kincs lett ebből a göcseji szabadtéri múzeumból, országos kincs. Ha azonban meghallgatjuk a skanzen létrehozásának, megépítésének történetét, abból másfajta tanulságok kerekednek. Megszívlelendő tanulságok. Tíz éve vetődött fel a falumúzeum létesítésének gondolata, amikor a kávási dí sz.es ormú házat áttelepítették Zalaegerszegre. A megyei tanács 1963-ban olyan határozatot hozott, hogy alakítsák ki a múzeumot az ólai vízimalom körül. 1964-ben kisajátították, bekerítették a területet, az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállíttatta a malmot. A következő évben a tudományos előkészítés történt meg, s közben létrejött a Skanzen Bizottság a megyei tanács elnökhelyettesének, Kiss Gyulának vezetésével. Mindvégig ez a bizottság volt a munka lelke, és szervezője. Tudományos szempontból a következő volt a menet: kiválasztották a házakat, alapos muzeológus műszaki felmérést végeztek, bontás közben százszámra készültek a fotók, mindenre kiterjedő bontási rajzot készítettek, plusz részletrajzokat, néhány filmet is. Beszámozták az alkatrészeket, majd az átszállítás után tisz tították, konzerválták, szükség esetén pótolták az anyagot, majd végül hasonló „menetrend” szerint visszaállították az új helyen. Ami ebben aztán a legtanulságosabb: a megye számos állami gazdasága, üzeme, termelőszövetkezete, intézménye jelentős társadalmi munkát végzett az építkezésen. Brigádok alakultak, rövid időközönként váltották egymást, s a múzeumi szakemberek irányítása alatt rendkívül jó munkát végeztek. Dr. Szentmihályi Imre megyei múzeumigazgató és Temesvári Andor megyei restaurátor, akik mint néprajzos szakemberek dolgoztak igen sokat ez alatt a három év alatt — szintén így vélekednek: egy ilyen vállalkozás csak a hivatalos szervek nagy rugalmassága, segítsége mellett és csak egy megye összefogásával oldható meg. Hallatna Erzsébet A vízimalom Új professzorok (V.) DR. TIQYI JÓZSEF Kaposvárott született 1926- ban, a pusztai elemi iskola után ugyancsak Kaposvárott érettségizett, onnan került a pécsi orvoskarra, ahol 1950- ben avatták orvossá. 1955-ben a kandidátusi, 1964-ben a-Bio- lógiai tudományok doktora tudományos fokozatot kapta meg, tavaly a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Mind- végig^a pécsi Biofizikai Intézetben dolgozott, közben több mint két évet töltött külföldön, hosszabb-rövidebb tanulmányutakon. Már 1947-től fogva jelennek meg tudományos publikációi, számuk ma meghaladja a hetvenet. E rövid életrajz után szeretném felsorolni, milyen funkciókat, feladatokat lát el e pillanatban dr. Tigyi József. A Magyar Biofizikai Társaság első titkára, az MTA biológiai osztályának vezetőségi tagja, az MTA biofizikai bizottságának tagja, két tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, a Tudományos Minősítő Bizottság kísérletes biológiai szakbizottságának elnöke, Pécs város Pártbizottságának tagja, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tudományos rektorhelyettese. a Biofizikai Intézet igazgatóhelyettese. A tudományszervező munkái közt olyan is szerepel, mint például a Szegedi Központi Biológiai Kutató Intézet tervezésében való részvétel. Jelenleg is elnöke a pécsi Egyetemfejlesztési Társadalmi Bizottságnak. Számos nemzetközi szervezet tagja, többek között a Nemzetközi Orvosfizikai Organizációnak, az Amerikai Biofizikai Társaságnak. • Az Angol Királyi Orvosi Akadémia külső tagjává és a Nemzetközi Biofizikai Unió sugárbiofizikai bizottsága vezetőségi tagjává választotta. A felsorolást még lehetne folytatni. Dr. Tigyi József, nemrégiben kinevezett egyetemi tanár azonban végül mégiscsak egyrészt oktató — s a pécsi egyetem mellett hetente órákat ad a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen — másrészt pedig kutató. Vajon hogyan képes ennyi feladatot ellátni? ' — Az a szerencsém, hogy nincs szükségem sok alvásra — mosolyog. Látható, hogy gyakran felteszik neki ezt a kérdést. — Aztán persze abban is szerencsém van. hogy korán kezdhettem a kutatómunkát, Emst professzor mellett. akit mesteremnek, atvai barátomnak fartők. Továbbá sikerült olyan kitűnő munkatársakra szert tenfiem, akikkel távirati stílusban is megértjük egymást, s akik nélkül bajosan boldogulnék. A tudományszervezési munkában szintén egy jól összefogott, lelkes, az egyetem sorsáért önzetlenül aggódó kollektíva régi tagjaként tevékenykedem. Ilyen környezetben a munka sokkal hatékonyabb, sokkal több örömöt okoz, ami viszont a további aktivitás forrása lesz. Dr. Tigyi Józsefet jól ismerik Pécsett. Együtt nőtt fel a háború után újjászülető, virágzásnak induló pécsi egyetemmel, ö az akadémia egyik legfiatalabb tagja. Kemény, szívós munka gyümölcsözik ma azokban a tényekben, amelyeket fentebb soroltam. De végül is hogyan Jehetne összefoglalni tudományos tevékenységét? — Munkaterületem a biofizika, ami világszerte új, kialakulóban lévő tudományág. A. biológia, illetve orvostudomány, valamint a fizika eredményeit próbálja összhangba hozni, ezáltal a biológiai rendszerek törvényszerűségeit pontosabban megérteni. Az eredményeket a gyakorlati orvostudomány és a gyakorlati mezőgazdaság hasznosítja. Pályám kezdetén az izomműködések biofizikai vizsgálatával foglalkoztam. Az izomműködésekkel járó elektromos potenciálok keletkezését vizsgáltam, s az izomműködés energetikai kérdései szempontjából fontos mikro- kalorimetriás méréseimhez nagyon érzékeny módszert dolgoztam ki. Majd az izomműködésben fontos ionoknak a működés közbeni kicserélődését vizsgáltam radioaktív izotóp módszerrel. Az izombiofizikai munkák során egyre intenzívebben kellett alkalmaznom a radioaktív izotópokat, így kerültem aztán szorosabb kapcsolatba a sugárbiológiai kérdésekkel. Az utóbbi tíz évben a radioaktív sugárzásnak az élő szervezetre gyakorolt hatásait vizsgáltam. — Mi ezeknek a vizsgálatoknak a lényege? — Nagyjából az a lényege, hogy ellentétben azzal a felfogással, amit még ma is tanítanak egyes tankönyvek, hogy t. i. az izom és az ideg- rendszer a legkevésbé sugárérzékeny szövetféleségek,, megfelelő vizsgálati módszerekkel sikerült kimutatni, hogy az izom- és idegrendszer igen élénken reagál a sugárhatásokra. A kérdés érdekes. tekintve, hogy testünk tömegének legnagyobb részét izomrendszerünk képezi, tehát az ott keletkező sugárhatások mennyiségileg nem elhanyagolhatók. Legszembetűnőbben bizonyítják a fenti állítást a békaszíwel kapcsolatos vizsgálataink, amelyekben a kémiai módszerrel (tömény káliumoldattal) megállított békaszív működését egy rad-nyi vagy annál kisebb radioaktív sugárzással vissza lehetett állítani. Az egy rád egyébként két közönséges röntgenáívilágítás sugárdózisának felel meg, tehát teljesen ártalmatlan mennyiség. A legutóbbi időben a sugárhatás primér alapfolyamatainak vizsgálata érdekel elsősorban, munkatársaimmal ezt vizsgáljuk. Sikerült kideríteni, hogy a kis energiájú Béta-sugárzás az élő szervezetben parányi szcintillációkat, vagyis- felvillanásokat okoz, amelyek viszont fotoelektrott- sokszorózóval mérhetők. A szcintilláció nagyságából és a kísérleti körülményekből elég bonyolult módon, de következtetni lehet arra a legelső sugárreakcióra, amely vég- erdeményben minden sugárhatás alapoka, s amely kiindulása kell hogy legyen a biológiai rendszerek szabad szemmel is látható elváltozásainak. Ez a szcintillációs módszer lehetőséget ad arra, hogy további részleteket tárjunk fel azokról a bonyolult jelenségsorozatokról, amelyek lezajlanak a biológiai molekula és a sugár ütközésétől kezdve például a sugárbetegség kialakulásáig. Vizsgálataink közben kiderült az is, hogy ellentétben a közfelfogással, a sugárzás kisebb adagjai biológiai értelemben pozitív hatást is tudnak kiváltani emberi és állati szervezetben. A fenti szívműködés megindításának esetén kívül például az izom ingerlékenysége is jelentékenyen nő a radioaktív sugárzás hatására, vagy például radioaktív oldatban jóval tovább él aZ izolált szerv. Kutatási munkánk szerves része azoknak a világszerte folyó törekvéseknek. amelyek az atomkor kezdetén szükségszerűen fel akarják deríteni a radioaktív sugárhatásnak az éló rendszerekre gyakorolt mindenfajta hatását. Még nagyon sok probléma vár megoldásra ezen a területen. H. E. í V
