Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

•68. Július 7. punanimi navio Takács Dezső ex libris munkái Szere ej Obrazcov: Szívből jövő elismerésemet küldöm a Bóbita Együttesnek — Tudósítás a Békéscsabai I. Nemzetközi Bábfesztiválról — Takács Dezső is részt vett a Gyulán megrendezett nem­zetközi ex libris kiállításon. Ezen tizenhárom ország, hu­szonhét grafikusa állította ki műveit, köztük tíz magyar művész. Egyenként öt lapot állítottak ki. A jövő héten rendezik meg az olaszországi Como-ban ex libris világkongresszust. Erre pályázatot hirdettek, s a pá­lyázatra Takács Dezső is kül­dött néhány munkát. A bekül­dött anyagból egy kiállítást válogatnak össze. Qátios vitéz Csütörtökön tartotta a sza­badtéri színpadon évadzáró előadását a Pécsi Nemzeti Színház, a Petőfi-alaprezdü- lésű első magyar daljáték szolid, jó előadásával Sík Fe­renc rendezésében. A közönség nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta a cím­szerepben vendégként megje_ lent Sárdy Jánost. Az előadás végére a szeretet megmaradt, de a lelkesedés lelohadt. Sárdy nem ért fel a pécsi. János vi­téz magaslatáig, de amit rossz egészségi állapotában képes volt megtenni, azt megtette. Az előadás fókusza inkább Bagó volt, aki Krémer József­ben talált kiváló megszemé­lyesítőre. Cseh Mária minden szerepében, így Puskaként is elragadó, Ágoston Edit min­den tekintetben kitűnő király­lány. Kisebb szerepeiket éles vonalakkal rajzolták Bázsa Éva, Berczeli Tibor, Faludi László, Szalma Lajos, az énekkar és a táncosok élet­tel telítettek, a teljes létszá­mú zenekar finoman játszott. A karmesteri emelvényen Kováts Zoltán állott. A fiatal karmesternek akádt az irá­nyításon túli tennivalója is. Veress Endre Művészeti életünk újabb si­keres fesztivállal gazdagodott. A- házigazda szerepét ezúttal a fennállása negyedszázados évfordulóját ünneplő Békés­csaba vállalta: itt rendezték meg az UNIMA (a Bábját­szók Nemzetközi Szövetsége) védnökségével a csabaiak I. nemzetközi bábfesztiválját június 27—30. között. Thália hajléka, a Békés­csabai Jókai Színház négy napig a bábművészet birodal­ma lett. Az épület előtt hét nemzet zászlóit lengette a szél és tizennégy bábegyüttes — köztük hat külföldi — mintegy négyszázötven részt­vevőjének otthona volt ez­alatt a szép vonalú, modern szlovák nemzetiségi kollé­gium. Itt tanácskoztak a szak­ma neves hazai és külföldi képviselői, a nemzetközi zsű­ri elnökének, a világhírű Szergej Obrazcovnak, a Szov­jetunió népművészének • irá­nyításával. A Kőrös-parti vá­rost igazi fesztiválhangulat uralta e szép nemzetközi ta­lálkozó megrendezése nyo­mán. Értékesek, figyelemremél­tóak a bemutató sorozat sok­féle tanulságának mind a pe­dagógiai, mind a szakmai, művészeti vonatkozásai, össz­képe rendkívül változatos. Mindenekelőtt a stílustörek­vések sokfélesége, színgazdag­sága a7 szembetűnő. Másfelől pedig az, hogy a produkciók többségénél a műsorok esz­meisége túlnő á mesék szok­ványkonfliktusain, a jók sab­londiadalán. A küzdelem és a gonosz feletti győzelem a mai gyerekekhez szólt. Gon­dolkodtató képszerűséggel, kedvesen, derűsen és érzelmi világukat formálóan. Érdekes sajátossága volt a találkozónak az, hogy a ha­gyományos formákon gyakran túlnéztek a rendezők. „Át­léptek” a paravánon, olykor a szó legszorosabb értelmé­ben: máskor paraván nélkül, sötét háttérrel és fluoreszkáló figurákkal báboztak. Vagy éppen a kettőt kombinálták, mint például a debreceniek Busójárás Mohácson című produkciójában, a lengyelek vidám karneváli forgatagában és az angyalföldi csoport mű­sorában, Saint-Exupéry: A kis herceg című meséjének bábszínpadi feldolgozásában. A Pécsi Bóbita Együttes Prokofjev Péter és a farkas című művének bábszínpadi feldolgozásával szerepelt, Kós Lajos tervező munkájával és rendezésében, mindjárt a fesztivál első napján, őszinte közönségsikert arattak. Szak­mai körökben mindvégig az egyik díjra esélyesként tartot­ták számon az együttest. Mél­tán, és eredményesen: a Bó­bita Bábegyüttesnek a hazai csoportok harmadik díját és a művészi emlékplakettet ítélte oda a bizottság. Művé­szetükről hadd álljon itt a zsürielnök, Szergej Obraz­cov értékelése: — Sok jó és szép van a pécsi Bóbita előadásában. De ezt a fesztivált a gyermekek­nek szenteltük. A Péter és a farkas előadása formájában viszont nem kimondottan ne­kik szól. Másrészt Prokofjev ezt a művet vidám műnek írta meg. Itt előadásuk in­kább tragikus-lírai volt. De el kell ismernünk: kitűnő munka volt. Csodálatosan játszottak. Nekem különös­képpen a kiskacsa mozgása okozott igen sok örömet. Őszinte, szívből jövő elisme­résem küldöm az együttes valamennyi tagjának. Az összesen tizenöt bemu­tató után vasárnap este hir­dették ki a zsűri döntését. A fesztivál nagy díj át nem adták ki. A külföldi együttesek el­ső díját a Radost bábegyüt­tes (Csehszlovákia) nyerte el. Á második és harmadik díjat ugyancsak nem osztották ki ebben a kategóriában. A magyar együttesek első díját a kaposvári Űttörőház Pacsirta bábegyüttesének ítélte oda a zsűri, Somogyi lakodalom című produkciójá­ért. A második díjat pedig az Astra bábegyüttes kapta meg ismert vidám cirkuszi lovasbemutatójáért. Az UNIMA különdíja a Lodz-i (Lengyelország) Arle- kirr együttest illette meg nevelő hatású és a népek ba­rátságát szolgáló műsoráért. Vallinger Endre Madách Imre: Csák végnapjai című történelmi drámájával nyitott július 5-én a Gyulai Várszínház Iványi József Jászai-díjas a Csák végnapjai próbáján a gyulai vár színpadán. Július 5-én újból felhang­zott a fanfárok kórusa a hat­százéves gyulai vár öregtor­nyában, jelezve a jubileumi, Két évad között Pécs művelődéspolitikájáról Nagyobb teret a természettudományoknak — Gond: a peremkerületek kulturális ellátása Pécsett a Technika Házá­ban a főhivatású és tiszte­letdíjas népművelők részvé­telével megtartották az évad­záró-évadnyitó értekezletet. Dr. Borsos József, a Városi Tanács népművelési csoport- vezetője referátumában érté­kelte az 1967/68-as évad mun­káját és szólt az új felada­tokról. Előadásában az Or­szágos Népművelési Tanács 3 évre szóló irányelvei alap­ján vizsgálta az elmúlt éva­dot és megjelölte az új fel­adatokat. A városban folyó sokirányú nevelő, műveltség­terjesztő tevékenységről szól­va megállapította, hogy a BT, de az ismeretterjesztés­sel foglalkozó más szervek is jó munkát végeztek. Különö­sen a művészeti ismeretter­jesztés volt eredményes és színes. Mivel azonban az el- hangzottt előadások mintegy 70—80 százaléka társadalom- tudományi, feladat, hogy az arányokon változtassanak a természettudományos előadá­sok javára. Legfontosabb a ninőségi javítás, amit az elő­adók még gondosabb megvá- iogatásávalA felkészítésével, illetve jobb szervezéssel kí­vánnak elérni. Szólt a tele­vízió és rádió — mint igen hatásos műveltségterjesztő eszközök — tervszerű fel- használásáról, valamint a nyelvtanfolyamok fontosságá­ról, fejlesztéséről, hatékony­ságuk növeléséről. Még mindig gond a perem­vidékeken lakók kulturális ellátása. E dolgozók ugyanis vagy bejárnak a lakásuktól viszonylag távoli üzemekbe, vagy a termelőszövetkezetek­ben dolgoznak. Esti művelő­désüket közlekedési nehézsé­gek okozzák. Megoldást je­lent, hogy a fontosabb al­kalmi igényeket a városban — pl. színház, múzeumláto­gatás szervezésével — a min­dennapi igényeket pedig hely­ben, klubszerű lehetőségek biztosításával elégítik ki. E klubfejlesztési program ered­ményei az I. kerületben a Vasas Il-i művelődési terem fejlesztése, a Vasas I-i terem felújítása; a II. kerületben a nagyárpádi, málomi műve­lődési termek felépítése és működtetése. Hasonló fejlesz­tési intézkedések szüksége­sek a III. kerületben is. A művészeti csoportok eredményes működését jelzik I a kórusok minősítése — Pé­csett 4 kórus ért el aranyko­szorús fokozatot — a Mecsek Táncegyüttes és a Bóbita Bábegyüttes tv-sikerei. De a kórusoknál, különösen a férfikaroknál gond az után­pótlás biztosítása. A termelést segítő népmű­velési eszközök vizsgálatánál a referátum sokféle lehető­séget sorolt fel. Kiemelte a márciusban megtartott Mű­szaki Propaganda Hónapot, melynek előadásait, kiállítá­sait 16 ezren látogatták. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50 éves ju­bileumának ünnepségeihez hasonlóan az új évadban há­rom kiemelkedő politikai év­forduló ünnepségeit készítik elő: a polgári demokratikus forradalom, a KMP megala­kulása és a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója. A referátumot élénk vita egészítette ki. E vitában meg­állapították: jó évadot zártak, kiemelkedő eredményekkel, de ennél is fontosabb, hogy a lakosság köznapi kulturális igényeit folyamatosan, szín­vonalasan elégítették ki. az ötödik várjátékok kezdetét. A Gyulai Várszínház idén nagyjelentőségű irodalomtör­téneti eseményre készült. Ma­dách Imre soha be nem mu­tatott történelmi drámájának, a Csák végnapjai-nak műsor­ra tűzésével. A drámát, mely a szerző egészen ifjúkori al­kotása, Keresztury Dezső Jó­zsef Attila-díjas író dolgozta át. Végeredményben az egész drámát újraformálta, célja az volt, hogy Csák Máté és a ki­rály, Róbert Károly harca a korszellem hitelességének be­tartásával a ma emberének is gazdag érzelmi-értelmi tar­talmakat közvetítsen. Így mélyült el Keresztury avatott munkája nyomán az oligarcha és a király elentéte a régihez makacsul, a bukásig ragasz­kodó Csák Máté és az új tö­rekvéseket képviselő uralkodó küzdelme a dráma belső fe­szültségét hordozó összecsa­pássá. Az előadást az idén is Miszlay István, a Békés me­gyei Jókai Színház Jászai-dí­jas főrendezője, a Gyulai Várszínház művészeti vezetője rendezi, és abban neves bu­dapesti és vidéki színművé­szek kaptak szerepet. A két főszerepet a Pécsi Nemzeti Színház tagjai, Iványi József Jászai-díjas és Bánffy György Jászai-díjas alakítja. A többi szerepeket Tyll Attila, Gellei Kornél, Horkai János, Szersén Gyula és Fülöp Viktor a Nemzeti Színház. Stefanik Irén és Szoboszlay Sándor a békéscsabai színház, Demjén Gyöngyvér a szegedi, Dőry Virág a budapesti József At­tila Színház művészei kapták. A Madách-dráma után. jú­lius 20-án Goldoni: A foga- dósné című vígjátékát játsszák Dómján Edittel a főszerepben. Sass Ervin I Hozzászólás egy tömegkérdéshez ÉRDEKES ÉS AKTUÁLIS VITA kezd kialakulni a Du­nántúli Naplóban — ha vita lesz belőle. A lap csütörtöki számában, a Hozzászólás cik­keinkhez című rovatban Zsol­dos Jenő, a népszerű Sava­ges zenekar vezetője (Földes- sy Dénes: Közönségigény, tánczenészek, vendéglátóipar című korábban megjelent írá­sával polemizálva) hozzászó­lását egy szinte fájdalmas — és jogos — kérdéssel fejezi be: „Kinek az igényét elégít­sük ki? ...” Fontos kérdés. Tömegeket érintő kérdés, amely a sza­badidő szempontjából „moz­gó” tömeget jelent. Végső so­ron társadalmi kérdésként kell kezelni. A szórakoztatóiparban az igények három oldalról jelent­keznek. Az alapigény — ha szabad ezt a kifejezést hasz­nálni — a zenész belső minő­ségi igénye. A zenész a saját adottságaira, szakképzettségé­re építve muzsikál, és legyen a híve bármely zenei irány­zatnak, bármely műfajnak — zenét akar nyújtani a közön­ségnek s nem mást. Azonban ezzel az alapigénnyel gyakran szembeszegül két másik igény. A vendéglátóipar igénye és a közönségigény. A VENDÉGLÁTÓIPAR anyagi meggondolásokból (nem egy­szer a technikai lehetősége­ket meghaladva) törekszik a zenés helyek kialakítására Ez önmagában jó, de azon­nal eltorzul, ha kizárólag az üzleti szempontok érvé­nyesülnek. Nem állíthatom, hogy ez általános, de a kivé­tel jóval gyakoribb, hogy egy- egy vendéglátóipari üzemben teljesen mindegy, hogy mi szól, csak zenei hangzása le­gyen. A zenés hely igényes műszaki felszerelést kíván, olyan objektív (többek közt elszállásolási) körülményeket, amelyek esetleg külföldi cse­rezenekarok alkalmazását is lehetővé teszik, de mindenek­előtt arról van szó, hogy igé­nyes zenekarokat szerződtes­senek, amelyek igényes szó­rakoztató zenét játszanak. Eb­ben a vendéglátóiparnak dön­tő szerepe van. íme egy név­telen példa. Egyik jóhírű, sőt kitűnő szórakozóhelyünkön népizenekar játszik, egy prim- hegedűs, egy kontrahegedűs, egy nagybőgős és egy cimbal­mos. A cimbalmos egy nap megbetegedett. Jelentkezett viszont egy másik, a zeneka­rától épp szabadságon lévő A- kategóriájú cimbalmos: ő szí­vesen helyettesítene, míg sza­badságon van, de a vállalat a napi tizenöt forint gázsidif­ferencia miatt végül is nem al- > kalmazta. A zenekar termé­szetesen minden este játszott — két hegedűvel és nagybő­gővel, cimbalom nélkül. A KÖZÖNSÉG? Azt mond­ják: a zenekarok színvonala nem a legjobb. Van ebben igazság. Pécsett és a megyé­ben összesen ötven, különbö­ző műfajú zenekar működik a különböző szórakozóhelyeken. Ez a szám már önmagában is feltételez egy kis színvonal- hígulást. Hozzájárul ehhez, hogy az utóbbi három-négy év alatt csaknem harminc kitűnő zenész ment el Pécs­ről, s nagy részük nem jött vissza, többnyire a főváros­ban maradtak.. Kétségtelen, hogy Pécs nagy zenei bázis, egyrészt zeneiskolái, másrészt zenei hegemóniája következ­tében, és az is igaz, hogy Hét, ' zenei diplomával rendelkező fiatalember közül csak az : egyik megy el, mondjuk, ; Paksra tanítani, a másik meg- ; próbálja a tudását egy zene- . karban, a szórakoztatóiparban 1 hasznosítani, de mindez együtt i is kevés a teljes utánpótlás- j hoz. A kor divatja is közre- ] játszik bizonyos egyensúly-el- i tolódásban, amely végső so- ! ron a színvonallal szemben ^ támasztott kifogásokhoz ve- j zetnek. Miről van szó? Nem í kell tagadni — s mestersége- ' sen akadályozni még úgysem ' — hogy a beat-muzsika ural­kodik a szórakoztatóiparban A főként fiatalokból álló szó­rakozóhelyi közönség igény« ez, de ne is korlátozzuk ez csak a legfiatalabbakra, mer a beatzene csak formájába! korosztály-kérdés. Valóban rosszak a zeneka rok? Vannak rossz zenekarok Az egyes műfajokban, példaü a népizenekar kategóriájába! csak elsőosztályú színvonalró beszélhetünk — legalábbi: pécsi viszonylatban — amit a; is bizonyít, hogy mind a nég; pécsi együttes kapott külföld túméajánlatot. Az egyes beat zenekarok is jók, szakmailaj felkészültek köztük az em lített Savages-együttes is amely nagy sikerrel ^szerepe a pécsi Rózsakertben. De nen minden beatzenekar ilyen. A: igény szinte maximális, a j< zenekar pedig elég kevés, f divat hatására sorra alakultai a félbeat—félhagyományo: együttesek, jószándékú, lelkei muzsikusfiatalok (nem egyszei a „meggazdagodás” reményé ben is) de szakmailag gyak­ran alig képzettek, és nen tudnak uralkodni a publiku­mon. Ugyanis a publikum serr ártatlan. A mai fiatalság kul- túrigénye általában megfelel a mai kor általános igényé nek. A beatzene is része en­nek az igénynek, de épp ezer érthetetlen, hogy gyakrar megelégednek csupán a fel­színi hangulat kielégítésével gyakran nem tesznek különb­séget a beatzenekar és s „beatzenekar” között. Var másfajta publikum is. A zene­kartól általában megkívánják az eredetiséget, a változatos­ságot, de a „konkrét” vendé gek rendszerint mindig egyet­len dalt kívánnak, legfeljebb kettőt, és aligha. beszélhetünk változatosságról, ha a zenekai egy hatórás műszakban hu­szadszor játssza már az Ér édes Piroskám-at, vagy s Mindenkinek van egy álmá-t Ez a mennyiség még egy Beat­les- vagy egy Humperlinck- dalból is kissé soknak tűnik. A HÁRMAS IGÉNV szinte feloldhatatlan ellentmondás­ban áll egymással. Mégis, mit lehetne tenni? Mi lehetne a kiindulópont? Egyrészt a jobb, átgondol­tabb specializálódás. Legalább­is pécsi viszonylatban a kü­lönböző műfajokat jellegzetes vendéglátóipari objektumokba helyezni, s ezeken a helyeken 'csakis jó, , összeszokott zene­karokat alkalmazni. Ez a módszer az idén jól bevált a Rózsakertben, ami a beatze­nét illeti. De például arra is gondolni kellene, «hogy Pécs dentrumában, reprezentatív helyen nincs népizenekar. Ha a belföldi igény csökkent is a magyar népzenével szem­ben, a város jelentős idegen- forgalmat bonyolít le, sok kül­földi fordul meg itt, de ha jő népzenét akarnak hallgat­ni, akkor kénytelenek a ven­déglátóiparral szemben tá­masztott igényüket alászállí­tani. De más zenei stílusok is igénylik ezt a specializátódást. Másrészt pedig — a zenei színvonal érdekében — a ze­nekarok összeállításából, al­kalmazásából száz százalékig ki kell szorítani a szubjektív elemeket, amelyek bizony, gyakran érvényesülnek. Vagy­is a zenekarokkal kapcsolatos teendőket centralizálni kelle­ne — akár a szakszervezet, akár egy művészeti tanács kezébe téve le a döntés és a lebonyolítás jogát, hogy a jó zenekarokat ne csupán a vé­letlen alakítsa ki, mint oly gyakran, és a város, a megyo szórakoztatóiparában, a szóra­kozóhelyek zenei színvonalá­ból még inkább kiszoruljon a véletlen, a szubjektív voná­sok szerepe. Végül is tömegek­ről, ízlésről, szórakozásról van szó. Hétről hétre, tíz- és tízezer ember szabadidejéről, szórakozásáról Oly mindegy volna, hogy ez milyen zenei színvonal mellett történik? Thiery Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom