Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
4 Dimonraii navto 1968, jűrrus t. Fejlődnek, szépülnek a pécsi turistaházak Három turistaház: Istenkút, Fehérkút, Dömörkapu. Másmás környezet, vendégsereg, hangulat Amiben azonosak: mindent a vendégért Ez utóbbi persze önmagában is szépen hangzik, de ehhez anyagi támogatás is, kell, amit — az utóbbi hónapokban _ a Tur istaházakat Kezelő Vállalat újonnan kinevezett igazgatójától meg is kapnak. Isten kúton is megérződik a szabad szombat Nézzük Istenkutat. Üzletvezető: Harmath József. Ez az az épület, amelyet — a természeti adottságok miatt — bővíteni nem lehet, mert szinte „odaragadt” a meredek hegyoldalba s körben mindenütt szőlő, gyümölcsös, erdőség. A kerthelyiscg befogadó- képessége viszont — főként most, hogy bővítették, új bútorokkal berendezték — szinte határtalan. — Ötvenezer forintot kaptunk felújításra — mondja Harmath József. — Rendbe- tjozzuk a félj ára tot, festetünk, magyarán mondva, megszüntetjük a kopottságot, ami miatt korábban olyan egyhangú volt ez a szép kirándulóhely. Valóban szép, csendes környezet ez és nincs is rossz helyen: a törzsközönség — ezalatt elsősorban az uránvárosiakat kell érteni — autóbusz- szal — de még gyalog is könnyen eléri. Az Abaligetről, Pécsi-tóról hazatérő motoros, autós kirándulók és horgászok, sőt, télen a vadászok is betérnek ide. Szombat-vasárnap Báli Gyula „sramlizenekara” járul hozzá a jó hangulathoz, amelyet persze a mindig hűtött italok és a konyha felől áradó jó illatok is előidéznek. A konyha specialitása: a mindennapos halászlé és a májkészítmények. — Megéreztük a csökkentett munkaidőt — mondja az üzletvezető. — Szombatonként szinte özönlik ide a nép, vasárnap pedig, amit eddig kevésbé tapasztaltunk — még többgyerekes családok is itt ebédelnek. Még szerencse, hogy hússal, itallal, jól el vagyunk látva. Fehérkút. Wolf József üzletvezető. Szinte „gyerekember” még, fiatal házasok, ketten vezetik a turistaházat. A várostól — mondjuk a Széchenyi tértől — nem egészen tíz és fél kilométer a távolság — és bár ez az autótulajdonosoknak ugyan nem okoz gondot, másoknak annál inkább. Az autóbusz vasárnap reggel fél 9 órakor, aztán délután fél 3-kor és este 6 órakor indul a Kossuth térről. Ez annyit jelent, hogy este fél hétkor az utolsó járat visszaindul. Költséges a busz is, 6 forint oda, ismét 6 forint vissza. De talán ez a kisebbik baj, hiszen ekkora távolságra reális ez az összeg. ponttól beruházásra. Most építik az új turistaszállót, a Mecsek Gyöngyét és ha ez elkészül, akkor a Kakukk-szállóval és a dömörkapui turista- szállóval együtt 134 főre tudnak naponta szobát biztosítani. A vállalat megvásárolt itt néhány telket, mert a dömörkapui turistaházat is bővítik, ezenkívül mindhárom épület központi fűtést kap. — A törzsközönség itt any- nyiból vegyes — mondja Kiss Gyula üzletvezető —, hogy rendszeresen megfordulnak külföldiek is, de egyébként a városból jönnek fel autóbuszokkal, kocsikkal a vendégek. Találkozom itt Kovács Ferenccel, a Turistaházakat Kezelő Vállalat igazgatójával is, aki ellenőrző körútra érkezett Budapestről. — Mi az oka annak, hogy a pécsi menedékházakra — több éves kihagyás után — most egyszerre ennyi pénzt fordítanak? Turistaházak — kiránduló vendéglők — Hetvennyolc turistaházunk van az országban, és valahogy a mecseki házainkkal kissé mostohán bánt a vállalat. Pedig ez a Mecsek, higgye el, szinte a „korlátlan lehetőségek” vidéke. A lehetőségeket illetően érdemes megemlíteni azt a kissé nosztalgikus kívánalmat, amely egyik országos lapban jelent meg. Szemrehányással illették a vállalatot, amiért a turistaházakat „pincéresítik”, azaz „vendéglátóiparosítják”, és hát „hol vannak a régi szép turistaidők, amikor hátizsákkal, szöges bakanccsal, kisbográccsal meg egyebekkel...” Nos, a turistaházak a Magyar Testnevelési Sport Tanács tulajdonát képezik és valóban, a természetbarátok rendelkezésére áll. Részükre is áll! Ügyannyira, hogy a 78 turistaház évi szállásköltsége 13 millió 800 ezer forint, ebből 6 millió az állami támogatás, 3 millió 800 ezer forintot a vendégek fizetnek, a 4 milliót pedig a turistaházaknak kell kigazdálkodniuk. Magyarán: a turista 8 forintot fizet szállásért, ágyneműt, fűtést, világítást beleszámítva, pedig a 8 forint még az ágynemű mosásának költségeit sem fedezi. — Ez a kedvezmény meg is jár, rendben van, de ha teszem fel, Dömörkapuból, vagy Fehérkútról kirekesztenénk a város lakóit és csak a turistákat engednénk be, akkor a vállalat nagyon ráfizetne. Különben is, erkölcstelennek' tartanám, hogy éppen a turista- házak környékének lakói nem ihatnának egy pohár sört, nem fogyaszthatnának el egy ebédet, mondjam így: „szőkébb hazájukban”. Az a célunk, hogy a turistaházak — eredeti rendeltetésükön túl — kiránduló-vendéglők legyenek. Ezért minden anyagi támogatást megadunk, a lehetőségeken belül persze. Jó volt ezt hallani, hiszen évekkel ezelőtt lapunk nem egy számában fölvetettük ezt az elképzelést, hosszú ideig eredménytelenül. Mert nagyon is igaz az, hogy a helyi vendégek tízezrei biztosítják a turistaházak jövedelmét és így lesz ez a jövőben is. Megjegyzendő persze... hogy például a dömörkapui turistaházhoz vezető rövid kis útszakasz ugyancsak „örök téma” volt lapunkban: járhatatlan. Ha a Turistaházakat Kezelő Vállalat summás összeget fordít a mecseki kiránduló- helyekre, akkor az utat... a városnak kellene megjavíttatnia. Már csak azért is, mert a vállalat — érthető okból — nem is akar, de nem is nyúlhat hozzá, miután nem az övé. Rab Ferenc Hétfőn ülést tart a Megyei Tanács Július 8-án, hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel, a Pécsi járási Tanács Kulich Gyula utcai székházának nagytermében tartja rendes ülését Baranya megye Tanácsa. A tanácsülésen dr. Nagy Gyula vb. elnökhelyettes számol be a lejárt határidejű tanácsülés! határozatok végrehajtásáról és a végrehajtó bizottságnak a legutóbbi tanácsülés óta végzett munkájáról. A tanácsülés napirendre tűzte a sásdi j. tanács munkájáról készült jelentést, valamint a gazdaságpolitikai állandó bizottság beszámolójának megvitatását. A tanács ezen az ülésen fogadja el a tanács és a vb. 1968. II. félévi munkatervét. Napirendre kerül a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság II. félévi munkaterve is, valamint az Orfű és Mecsekrákos községek egyesítésére tett javaslat. A megyei tanács elé terjesztik jóváhagyásra a mohácsi járás vb- tagok megválasztását, majd interpellációkra kerül sor. Sikondán ma nyílik a nemzetközi eszperantó úttörőtábor Baranya ismét nemzetközi eszperantista esemény színhelye lett. A tavalyelőtti nagysikerű Eszperantó Ifjúsági Világkongresszus és a tavalyi nemzetközi eszperantó szilveszter után most eszperantó úttörőtábor kezdődik Sikondán. A Magyar Eszperantó Szövetség és a Kommunista Ifjúsági Szövetség közös szervezésében ma nyílik meg ünnepélyes keretek között az I. mecseki eszperantó úttörőtábor a szép hegyvidéki fürdőhelyen. A tíznapos táborozáson mintegy 150 magyar és külföldi eszperantista pajtás vesz részt. A találkozónak az a célja, hogy a különböző anyanyelvű, de egy körös nyelvet — az eszperantót — is beszélő gyermekek körött szoros barátság alakuljon ki, hasznosan és vidáman töltsék a nyári szünidejüket, s emellett megismerjék Baranya szép tájait és neves városait. A si- kondai tábor egyben szaktábor is: „hivatalos nyelve” az eszperantó, a gyerekek tehát állandóan gyakorolhatják a nemzetközi nyelvet, elmélyíthetik nyelvtudásukat. Az eszperantista úttörők vasárnap délelőtt érkeznek vonattal és autóbusszal Pécsre, s az úttörőházban fogadják őket. Délben különautóbu- szokkal utaznak Sikondára, ahol a KISZ sátortáborában Iáknak majd. Vasárnap este kerül sor az ünnepélyes tábornyitásra, amikoris felhúzzák az eszperantó- és az úttörő-mozgalom zászlait. A tíznapos táborozás programja igen változatos. Kedden a pajtások Komlóra látogatnak, s megismerkednek a bányász- város múltjával és jelenével. Szerdán egésznapos kirándulást szerveznek a Mecsekben, amelyet számháborúval kapcsolnak össze. Pénteken autóbusz-kirándulást tesznek a megyében — az út főbb állomásai: Pécs, Harkány és Siklós. Szombaton sportnap, vasárnap pedig „eszperantó-nap” lesz, amikoris a gyerekek eszperantó nyelvű műsort rendeznek a maguk és a táborba látogató hozzátartozóik mulat- tatására. A táborozás július 17-én fejeződik be — de csak a magyar pajtások számára. A külföldi úttörők ugyanis utótáborozáson vesznek részt: két-két napot töltenek Abaligeten, a Balatonon és a fővárosban. S alig ér véget a mecseki eszperantó úttörőtábor, máris újabb eszperantó rendezvényre kerül sor. Abaligeten július 20-án nyílik meg az eszperantista természetbarátok nemzetközi találkozója. Az ugyancsak tíznapos táborozásra több mint hetvenen jelentkeztek eddig, túlnyomórészt külföldiek. A vendég maradna — ha lenne estig autóbusz — Én a vendégektől hallom, hogy szívesen itt maradnának este tíz óráigí is, ha lehetne, sőt, hétköznaponként is fel jönnének, de busz nélkül nem megy. A törzsvendégek Pécsbányá- ról érkeznek, ugyanis az ' erdőn keresztül — nagyon szép környezetben — csendes kis ösvény vezet ide fel, alig 25 percnyi járással. Ami a bányászokat ide vonzza: a kristálytiszta levegő, és a csend. Távoli vidékekről érkező ki- findulókban sincs hiány: most cppen soproni diákok búcsúzkodnak kint az árnyas kerti- asztaloknál, de két nap múlva szegedi egyetemisták jönnek és itt laknak majd a kényelmes, lengyel víkendházakban. Dömörkapu. Kiss Gyula a vezető, egyáltalán nem kis gondokkal. Persze... ezek a gondok, örvendetesek. Hárommillió forintot kapott a közITATÄS A KŰTNAL Szokolai fclv. Táborozok és gondjaik Ennél találóbb nevet keresve sem lehetne adni KISZ-tá bornak. „Sátorhely” — hirdeti az országút menti helységnévtábla, s valóban, párszáz méter után egy kis tisztáson feltűnnek a hatalmas honvédségi sátrak. A bejárattól nem messze egy asszony fagylaltot árul, a tábor területéről már kitiltották, az országútról nem tilthatják ki. Ha megérkeznének a KÖJÁL szakemberei, akik mára ígérték, hogy tesznek valamit a legyek ellen, rögtön „leigazolhatnák” a tejszín fagylaltot is. A tábor koedukált. Legnépesebb a mohácsi gimnazisták csoportja, 240-en vannak. Mivel Sátorhely Mohácstól mindössze hét kilométernyire fekszik, egymást váltják az aggódó szülők, kis és nem is olyan kis csomagokat hoznak, amelyeknek az egész sátor örül. De van hátránya is a szomszédságnak. A hét végén érdekes módon több mohácsi családhoz külföldi rokonokat várnak, lakodalomra, keresztelőre készülnek vagy a nagymama gyengélkedik, szegény táborvezető helyettes alig győzi elengedni „szabadságra” a mohácsi kislányokat. A Tanárképző Főiskola 70 fős létszáma vasárnap a kötelező szakmai gyakorlat befejeztével újabb 30 fiatallal bővül, rajtuk kívül még 96 somogyi középiskolás színesíti a táborképet. A sátrak között felállított pingpong-asztalok teljes üzemben vannak, a levegőben tollaslabda száll, a szabadtéri „társalgó” asztalosait — mint fecskék a villanydrótot — szorgalmas levélírók ülik végig, itt a lányok, a sátorban szunyókálók között a fiúk vannak többségben. Alkalmi kalauzom segítségével mégis sikerül összeverbuválni egy kis csoportot olyanokból, akik nem írnak levelet és nem alszanak, ők most a tábori közvélemény szócsövei. — Változatos és elsőrangú a kaja — szögezik le, és bár egyikük hozzáteszi, hogy a változatosság a minőségre is vonatkozik, ez — ismerve a táborozok lélektanát — még mindig dicséretnek számít. A tízóraival azonban egyhangúlag elégedetlenek. Nem mintha nem lenne elég kalória a nagy darab szalonnában, kolbászban vagy jókora adag töpörtyűben, amivel kedveskednek nekik, a baj csak az, hogy a szörnyű melegben nem tudják megenni, jobban örülnének néhány szem gyümölcsnek, vagy egy pohár forró citromos teának. Vasárnap és szerdán filmvetítés volt, mára a Panno- nia-együttest várják Mikes Évával, Magay Klementinával és Payer Andrással megerősítve. Televízió van, hogyne volna, de csak ma, pénteken kezdi meg működését. Remek lemezekkel is fel van szerelve a tábor, de még szombaton, amikor beszerelték az erősítőt, leégett a trafó, így a hangosbemondó csak csütörtök óta üzemel. A táborhoz közel jó sportpályák állnak rendelkezésükre, de egy darabig nem tudtak velük mit kezdeni, a gazdaság ugyanis semmiféle sportfelszerelést nem biztosított. Csütörtökön aztán befutott egy szállítmány a Tanárképző •Főiskoláról, labdák, i pingpong-asztalok, akkor adott a gazdaság is négy labdát, már volt is kézilabda-mérkőzés a somogyiak és a baranyaiak között. Könyvtár? Az nincs a táborban. A fürdési lehetőségekre vonatkozó kérdésem általános tetszést arat. Az első napokban alig volt vizük. Most má: szabadon használhatják a hideg zuhanyt, de meg kell várni, amíg 15— 20-an összegyűlnek egyneműek, akkor kiállítanak egy őrt és a többi mosdik. Péntek óta van melegvíz is, két villanyboyler szolgáltatja, remélik, mire a hátralevő egy hét letelik, egyszer azért mindenki sorra kerül. Eddig rokonszenves nyíltsággal soroltak fel mindent, ami az egyébként kellemes két hetüket apró bosszúságokkal teszi „változatossá”, most hirtelen elbizonytalankodnak; kényes kérdés kerül terítékre. A táborvezetők egy része fölényesen, lekezelő hangnemben beszél velük, ez sérti az önérzetét nemcsak a főiskolásoknak, a gimnazistáknak is. Félreértés ne essék, amit a táborrend érdekében megkövetelnek tőlük, annak készséggel alávetik magukat, de a módszer, a hang! Attól pedig végképp elzárkóznak, hogy neveket is említsenek, még csak az kéne, köztük van a táborvezető lánya is :. • Hajnali öt órakor ébresztik őket, reggeli fél 6-kor, munka fél 7-től fél 1 óráig, ebéd a beérkezés sorrendjében, csendes pihenő fél 3-tól fél 5-ig, vacsora 6-tól, takarodó este 10 órakor. Munkahelyük a tábortól mintegy három kilométerre van, vontatókkal viszik és hozzák őket. — Mi a munkátok tulajdonképpen? (— Kukoricát címerezünki — Azt tudom — bólintok önérzetesen. -— De mit jelent ez? — Egy kicsit ^élrehajtjuk a kukorica leveleit, vigyázva, hogy meg ne törjön, és kihúzzuk a címert. Természetesen csak anyasorokat kell címerezni, azokon lesz a termés. Mintegy 622 katasztrális hold kukorica háromszori címerezést végzik el ez alatt a két hét alatt, munkájuk nyomán körülbelül 20 százalékkal növekedik a hibrid- kukorica terméshozama. A hiányosságok, amelyeket említettek, valóban aprók, épp ezért nehéz megérteni, miért nem lehetett idejében orvosolni őket. Hogy sorbon menjünk: a citromos tea nemcsak üdít, olcsóbb is, mint a töpörtyű vagy a kolbász. A televíziót igazán megjavíthatták volna egy héttel előbb, és ha néhány nappal korábban szerelik be az erősítőt, a leégett trafó kicserélése sem várat magára a hét második feléig. Ha csütörtökön tudott labdákat adni a gazdaság, miért nem tudott már vasárnap adni? A Tanárképző Főiskola, ha erre megkéri valaki, minden bizonnyal hajlandó egy héttel korábban kiszállítani a pingpong-asztalokat és egyéb sportfelszereléseket. Jövő hét elején Mohácsról könyveket is kapnak a tábor lakói. De mennyiből állt volna, ha ez egy héttel előbb jut eszébe valakinek? Hiszen július 13-án végleg befejeződik az itteni munka, újabb csoport már nem is érkezik. A zuhanyozó középvonalában fél, de maximum egy napi munkával válaszfalat lehetett volna húzni, akár nádból is, s máris egyszerre használhatnák lányok és fiúk. Tudjuk, a kukorica címe- rezés egybeesik az aratással és a borsó csépléssel, éppen elég dolga van ezekben a napokban a gazdaságnak. A dologhoz azonban az is hozzátartozik, hogy saját erőből — éppen a sok munka miatt — nem is tudták volna elvégezni a kukorica címerezést. A szóbanforgó kis mulasztások • tehát arra engednek következtetni, hogy a Bólyi Állami Gazdaság nem értékelte kellőképpen önkéntes segítőinek munkáját. De még, ha így lenne is, a tábort szemező KISZ idejében felfedhette és kiküszöbölhette volna a szóvá- tett hibákat. Kéri Tamás
