Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

WHt. Július 7. Dunontaii napio 3 Mohácsi tervek és gondok A liliputi nőni akar 14—16 millió forintos költséggel felújítják a Selyemipari Vállalat mohácsi szövőgyárát A hír, mely májusban iz­galomba hozta a mohácsi se­lyemszövőgyár dolgozóit, sze­rencsére nem vált valóra, bár egyáltalán nem volt alapta­lan. A statikusok kimondták a megmásíthatatlan ítéletet: a gyár életveszélyes, a súlyos gépekkel megterhelt emeleti födém leszakadással fenyeget. Az első pillanatban az lát­szott a legcélszerűbbnek, ha a régi, elavult üzemből elszál­lítják a gépeket, a vállalatve­zetőség azonban gondosan elemzett minden körülményt és lehetőséget, s végül is a súlyos anyagi áldozattal járó felújítás mellett döntött. A gyár tehát marad, egyetlen dolgozót sem fenyeget az elbo­csátás réme, a magyar selyem­ipar liliputijának sorsa ezzel azonban még nem kerülhet le a közérdeklődés napirendjé­ről. A kérdés — hogyan to­vább? —, most válik csak igazán aktuálissá. A gyár helye, szerepe A Magyar Selyemipari Vál­lalat — melynek a mohácsi szövőgyár a legkisebb egysé­ge —, kilenc üzem összevoná­sával jött létre. Hat szövő­gyár, egy fonó, egy fonalter- jedelmesítő és egy kikészítő alkotja, s az összlétszám egy legutóbbi adat szerint már a hatezret is meghaladta. Ebben a hatalmas szervezetben a 330 főt foglalkoztató mohácsi gyáregység nagyon is szerény pontnak tűnik, a kiváló ter­melési eredmények és a sok évtizedes szakmai gyakorlat­tal bíró törzsgárda eddig mégis rangot és megbecsülést szerzett a Duna-parti üzem­nek. A közelmúltban azonban je­lentős változások történtek az iparágon belül. A vállalat — az élesedő verseny jegyében —, gyors ütemben fejleszti műszaki színvonalát, s a ha­gyományos selymek mellett mind nagyobb teret biztosít a műselymeknek és szintetikus alapanyagú szöveteknek. Két év alatt hatszáz — legmoder­nebb —, automata szövőgépet vásároltak, s ezzel a teljes géppark 20 százaléka ma már minden vonatkozásban megfe­lel az európai színvonal kö­vetelményeinek. Tavaly lépett be a termelésbe az új fonal- terjedelmesítő gépegység >— az idén újabb érkezik —, nagyvállalati szinten technikai vonatkozásban tehát ma már biztató, sőt jó a helyzet. A fejlesztés — természetesen —, a legjobb adottságokkal ren­delkező nagy gyárakban tör­tént, s így a mohácsi gyár — akarva-akaratlanul —, foko­zatosan vesztett jelentőségé­ből. Bizonyos műszaki fejlesz­tésre Mohácson is sor került — öt éven keresztül folyt a szövőgépek átalakítása egysé­ges alkatrészek beépítésével —, ezzel azonban mindössze 10—12 százalékos kapacitás- növekedést sikerült biztosíta­ni. Az új mechanizmus szerve­zeti vonatkozásban is követte a mohácsi üzem alárendelt voltát. A reform a helyi ön­állóság növekedése helyett to­vább erősítette az utasításokon alapuló irányítási rendszert, ami az iparág sajátosságait fi­gyelembe véve teljességgel érthető is. A piacot — nem­hogy az európait, de még a hazait sem — képtelenség Mo­hácsról vagy Sopronból szem­mel tartani, márpedig a se­lyemipar eredményessége mindenekelőtt a gyors hely­zetfelismeréstől s ezt követően az azonnali reagálástól függ. A mohácsi gyár jövője szem­pontjából tehát sorsdöntő je­lentőségű a nagyvállalat lét­rejötte és eredményes mun­kája, ugyanakkor azonban az is kétségtelen, hogy ezek a keretek bizonyos mértékig vissza is fogják az üzemet azon tulajdonságainak kifejleszté­sében, melyek révén — éppen kicsinységéből fakadó „mozgé­konysága” következtében — sok tekintetben versenyképe­sebb lehet, mint a mammut- üzemek. Meglovagolni a divatot Ha a tömegtermelés nem megy, egyetlen lehetőség ma­rad a gazdaságosság fokozá­sára: meglovagolni a divatot. A selyemipar különösen alkal­mas erre, hisz a selymet első­sorban a nők szeretik, a női divat pedig közismerten sze­szélyes ... Nagy gyárak átál­lítása egyik cikkről a másik­ra hosszadalmas és költséges — s nem is biztos, hogy min­den esetben megéri, hisz idő­közben „pálfordulást” hajthat végre a divat —, egy kis üzem azonban — ha megfelelő tech­nikája van —, azonnal reagál­hat az igények legkisebb rez­dülésére is. A mohácsi se- lymeszövőgyár számára ez idő szerint ez az egyetlen reális lehetőség. Ami a pillanatnyilag rendel­kezésre álló technikát illeti, sajnos, elég nehéz a helyzet. A géppark nemcsak öreg és „lassú”, de speciális is: szinte kizárólag csak matlasszé szö­vetek gyártására alkalmas. Az első tehát „univerzális” gépek beszerzése lenne. A mohácsi vezérkarnak, köz­tük Szűcs József főmérnök­nek, aki nemcsak a gyár sze­relmese, de minden újnak szószólója is, addig is van azonban néhány ötlete. A kö­zelmúltban például kísérleti jelleggel szintetikus alapanya­gú faliszőnyegek gyártását kezdték meg. Értékesítési gon­dok a jelek szerint nem lesz­nek, a szőnyeg alapanyaga ugyanis a vállalat terméke, s így ezt a fajta árucikket senki más nem tudja majd gyárta­ni. A szőnyeggyártó mini­üzem csökkent munkaképessé­gű dolgozókat foglalkoztat, a haszon tehát kettős: nőtt a termékválaszték és sikerült néhány nehéz helyzetben lévő embernek jó kereseti lehetősé­get biztosítani. Augusztusban megkezdődnek a kísérletek a szövődében is. Az üzem havi 1000 méter új minta gyártását vállalta — ami a jelenlegi géppark mellett a jószándé­kon túl bizony bátorságot is követelt. Készül a felújítási terv Az épület elöregedése két­szeresen nehéz helyzet elé ál­lította a gyár valamennyi dol­gozóját. Ügy keli a verseny- képességet fokozniuk, hogy közben bontják a tetőt a fe­jük felett... A tervek szerint az emeleten dolgozó 84 szövő­gépből negyvenkettőt leszállí­tanak a földszintre, ahonnan — helynyerés céljából — eltá­volítják a felvető- és mezőgé­peket. (Az így felszabaduló 12 dolgozó sem marad azonban munkanélkül: átirányítják őket a szövődébe.) A teher­mentesített emeleti részen 42 gép mindaddig tovább dolgo­zik, míg be nem fejeződik a gyári melléképületek üzem­csarnokká való átalakítása. A felújítás programtervének el­készítésére a vállalati központ már megbízást adott a terve­zőknek, s a kivitelezésre mint­egy 14—16 millió forintot üte­mezett be. Az építkezés előre­láthatólag 1972-ig tart, a mo­hácsiak azonban már mesz- szebbre néznek; egy új gyár építésének szükségességét és lehetőségeit latolgatják. A liliputi nőni akar. Békés Sándor A Villány—Siklósi Állami Gazdaságban korszerű palackozó részlegei létesítettek. A tel­jesen automatizált, NSZK gyártmányú gépsoron mintegy 60 métert „utaznak” az üvegek és ez alatt tíz különböző műveletet végez el a berendezés. Óránként 2400 palackot töl­tenek meg kiváló minőségű villányi vörösborral. Félidő as (Folytatás az 1. oldalról) a későn érő fajtában okozott legnagyobb kárt az aszály, a szem beszorult a nagy meleg­ben, a búza könnyű, nincs sú­lya. Ebben a járásban, ahol évente 750—800 milliméter eső szokott esni, az idén július 6- ig mindössze 250 milliméter esett. A búzatermés járási át­lagban mintegy 2—3 mázsá­val ígérkezik kevesebbnek a tavalyinál, amikor 15,2 má­zsa volt a holdankénti átlag. A búza minősége viszont igen jó, pénteken és szombaton már 11, sőt 10,5 százalékos víztartalmú búzát vittek a tsz- ek az átvevőhelyekre, ami 4 százalékkal alacsonyabb a szabványosnál, tehát igen jól tárolható. A hektolitersúly az utolsó tételeknél 83-as, 85-ös, lényegesen jobb a szabványos­nál. Csúcsforgalom az átvevő helyeken Pénteken rekordforgalmat bonyolítottak le a baranyai gabonaátvevőhelyeken. Egy A cementgyári VIT-küldött Huszonnégyezer tonna követ termelnek ki ebben az évben a toronyi termelőszövetkezet kőbányájában A Vízügyi Igazga­tóság részére gátak építéséhez. lakóház építkezésekhez és a forgácskövet pedig útépítésekhez szállítják. Eddig tizenkét- ezerhatszáz tonna követ termeltek ki a turonyi kőbányászok. Képünkön: géppel rakják tehergépkocsira az építési követ A VIII. általános elvégzése Után Somogyvári Gizi tizen­négy évesen, 1954-ben került a Beremendi Cementgyárba, ahol fél állásban előbb a ce­mentsilók alól kikerülő zsá­kokat számolta, majd ahogy érett, erősödött, a klinkeresea mellett tanulgatta tovább a sajátos kemencekőművesség fogásait. Ügyes tanítványnak bizonyult. Olyannyira, hogy egyszer-egyszer, amikor a „szakik” valamelyike szabad­ság, vagy éppen betegség után visszaállt a munkájába, nem győzte dicsérettel Gizi mes­terművét. De időközben más ambíciói­ra is felfigyeltek. A gyár KISZ-szervezetében végzett munkájára, amiről Schmidt József, a pártalapszervezet titkára így nyilatkozott: — Nem szeretném eltúloz­ni a dolgot, de Gizi nemcsak a kőműves szerszámhoz értett, hanem még annál jobban a gyári fiatalok nyelvén. Pedig nem szónoklattal, vagy ahogy ő szokta mondani — dumá­val — hódította meg egy-egy tervéhez, elgondolásához a fiatalokat, hanem tettekkel, saját példamutatásaival. Aztán, mint aki rájött, hogy ilyen sematikusan mégsem zárhatja le a jellemzést, sut­ba dobta a „közhelyeket”. Eh­hez persze Gizi is hozzásegí­tett, amikor diplomatikusan, egy fontos telefonbeszélgetés­re hivatkozva néhány percre magukra hagyott a pártirodá­ban. — Hát olyan lány ő, — kezdte újra —, aki mindig egy lépéssel előrébb áll a ^többieknél. így volt ez szinte attól a naptól kezdve, amikor belépett hozzánk, s azóta is így van. Még a kemencések mellett dolgozott, amikor már kévéséivé a nyolc általánost, hozzáfogott a tanuláshoz. Előbb a munkaügyis tanfo­lyam alsó, majd kétéves tago­zatát végezte el, de az ereje javát igazán csak akkor mu­tatta meg, amikor beiratkozott a gimnázium esti tagozatára. Három év alatt szerezte meg az érettségit.. s És közben mi mindenre fu­totta még az erejéből? Csalt néhány példát a számontar- tottabbak közül, amelyeket így foglalt össze a párttitkár: — Abban, hogy a gyárunk négyszáz dolgozójából közel száz fiatal vesz részt a külön­böző szintű szakmai és poli­tikai oktatásban, nagyrésze van Gizi rendkívüli szervező- készségének is — mondotta. — De ő volt az egyik szerve­zője, inspirálója az Országos Cementművek által még 1968- ban meghirdetett versenynek is, amelyben tíz vidéki ce­mentgyár közül a verseny el­ső évében még a harmadik, de tavaly már az első helyet hódítottuk el a riválisok elől. Elmondotta még, hogy nem kis mértékben szintén Gizi révén bontakozott ki az a sokezer órával számolt nagy­szabású társadalmi munka is. melynek eredményeképpen jól felszerelt saját sportkom­bináttal és egy nagyszerű har­kányi víkendteleppel bővültek a gyáriak sportolási, pihenési, szórakozási lehetőségei^ Röviden ennyit hát Somogy­vári Gizi sokrétű munkájá­ról, amit azonban csak úgy lehet kellőképpen értékelni, ha hozzátesszük, hogy emel­lett nagyszerűen helytáll az üzemszervezői beosztásban is, amit szintén a szorgalmáért, rátermettségéért bíztak rá a gyár vezetői. Természetesen honorálták is a munkáját, amelyet az 1965-ben kapott Kiváló dolgozó oklevele, majd ezt követően a KISZ Érdem­érem és néhány külföldi ju­talomüdülés dokumentál. Na és a legújabb? A szófiai VIT-re történt delegálása? Somogyvári Gizi így nyilatko­zott erről: — Tizenegy éve dolgozom a KISZ-ben és négy év óta a titkára vagyok, egészen ter­mészetes hát, hogy ennyi idő alatt produkálnom is kellett egy és mást, mégsem számí­tottam ekkora kitüntetésre. Hiszen annyi, de annyi erre érdemes KISZ-fiatal aspirált rá, hogy nem is csoda, ha a magam korabeli... Néhány másodpercre elhall­gatott, mintha fontolgatná ho­gyan is fejezze be a „kényes” témára forduló mondatot, az­tán megadta magát. — Csak azt akartam mon­dani, hogy az én számomra különösen nagy jelentősége lesz a VIT-nek. Ugyanis nem­csak életreszóló élménnyel ajándékoz meg, hanem vala­mit el is vesz tőlem. Mert sajnos, az az igazság, hogy eb­ben az évben túlléptem a KlSZ-korhatárt, ami azt je­lenti, hogy el is kell búcsúz­nom a fiataloktól... — No, persze, nem örökre — helyesbítette magát — mert ennyi év után nem is tud­nám megtenni ezt. Csupán a stafétabotot adom át majd az utódomnak, aki remélem, igényt tart még néhány évig a segítségemre .. i — s—gy — nap alatt 751 vagon búzát vett át a tsz-ektől és az álla­mi gazdaságoktól a Gabona­felvásárló Vállalat. Az új ga­bona átvétele egy héttel ko­rábban indult meg, mint ta­valy, vagyis június 18-án, bú­zaátvételt rá alig három nap­ra, június 20-án kezdték meg a siklósi átvevőhelyeken. Szombat reggelig összesen 5100 vagon búzát és 1200 vagon ősziárpát vettek át a megyé­ben, míg tavaly július 6-ig mindössze 550 vagon volt az átvett mennyiség. A gabona tehát az idén igen gyorsan beérett, s gyors átvé­teli ütemet diktál. Ezért a vál­lalat a „gyorsátvevőhelyek” számát a tavalyi 40-ről 45-re növelte, az óránkénti átvételi kapacitást pedig 926 tonnáról 1100 tonnára emelték. Ezt a 700 vagonos pécsi gabonasiló és a 300 vagonos mohácsi, va­lamint az új 200 vagonos sik­lósi fedett átvevőhely belépé­se tette lehetővé, összesen 10 ezer vagon kenyérgabona fo­gadására készült fel a válla­lat, s hogy az üzemek na­gyobb erőt koncentrálhassa­nak az aratásra a tavalyihoz képest ezer vagonnal növelték a natúr gabona átvételét, vagyis 5 ezer vagon gabonát közvetlenül a kombájntól szál­lítanak el. s a vállalat végzi a szem utótisztítását. 16 uszályban — 800 vagon búza Az aratás megkezdésekor a megye átmenő búzakészlete 3500 vagon volt, vagyis ezeí vagonnal több, mint tavalj ilyenkor. Ez a körülmény, va* lamint a még mindig nerrt kielégítő raktárkapacitás — mintegy 3—4 ezer vagon bú­zát kell szükségraktárakban, s részben szabad ég alatt tárol­ni — tette sürgőssé a megyén kívüli szállítások megkezdé­sét. összesen 1100 vagon ga­bonát szállítanak el a megyé­ből ezekben a hetekben, eb­ből 800 vagonnal a Dunán, Budapestre. A 16 uszályból kettőt a mohácsi-szigeti tsz, egyet a dunafalvai tsz tölt meg. a többit a Bólyi Állami Gazdaság. Á Pécsi Sütőipari Vállalat­nál szombaton arról tájékoz^ tatták munkatársunkat, hogy az új búza malom- és sütő­ipari tulajdonságai kiválóak. Az új kenyér minősége is jobb lesz az eddiginél, mivel a 700 vagonos pécsi gabonasiló üzembehelyezésével első ízben tud a vállalat folyamatosan egyöntetű minőségű búzát ad­ni a malmoknak, illetve a sütőiparnak. Rné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom