Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
s Dunommt itmtio 1968. július 23. A török tábor KATÓNAK. E3 SZÍNÉSZEK RIUSBOROSJENŐN Aligha van valaki, aki Pi- lisborosjenőn no ismerné Pintér Lajos őrnagyot, a pécsi Petőfi laktanya parancsnokának politikai helyettesét Több mint egy hónapja a néphadsereg néhány ezer katonájával él együtt egy árnyas pilisi erdőben telepített katonai táborban, ahonnan minden nap útjuk a hat-hét- száz méterre felépített „egri várhoz” vezet „Eger“ Budapest határától nem messze, a pilisborosjenői hegyoldalban katonák és film szakemberek betonból, kőből és díszletekből megépítették az egri vár korhű mását mely körül sokezer színes, ló- farkas-zászlós sátor jelzi a félelmetes török sereg ostromát A lankás dombokon napok óta fegyverek ropognak, ágyúk dörögnek, tüzes nyílvesszők röpködnek, kardok csattognak, égő-robbanó tüzeskerék gurul, ömlik a fazekakból a forró szurok — életre kellnek Gárdonyi Géza: Egri csillagok című történelmi regényének sorai. Kerékgyártó Béla pécsi helyőrségparancsnoknak és Megyaszai Józsefnek, a Baranya megyei Pártbizottság munkatársának is ő mutatja be a katonai tábor életét, a film felvételének érdekes pillanatait, azokat a pécsi katonákat, akik török ruhában, vagy a várvédők között, a technikusok sorában segítik a forgatócsoport munkáját. e hősi epizódjának megfilmesítése felett, mely eredményes kivitelezése esetén jól segíti majd különösen az ifjúság hazafias nevelését, de a történelmi hagyományok ápolását is. Szakértőket, technikusokat, több ezer statisztát bocsátottunk a forgatócsoport rendelkezésére. Mi biztosítjuk a hangosítóberendezést, a legkülönbözőbb jelenetekhez szükséges technikai feltételeket, lovakat, sőt a legizgalmasabb harci jelenetekben a kiváló honvéd sportolók, öttusázók is résztvesznek. Nem egyszer követel ez áldozatot is katonáinktól. A hosszantartó hőség, tűzveszély, egyéb sérülési lehetőségek nehezítik a látszólag könnyűnek és csak szórakozásnak vélt filmezést. Katonáink többsége még soha nem vett részt ilyen munkában, de akarattal, fegyelmezettséggel elsajátították mindazt, amit kértek tőlük. Ég a vár Látogatásunk alkalmával a legtöbb szó a július 23-i forgatási napról hangzott el. Ekkor az ostromjelenetek felvétele során a kistorony tetejének égését vették filmre, de közben a felkerekedő szél tovább vitte a tüzet, és mire A pécsi parancsnokok beosztottjai is „átváltoztak”, török harcosok lettek belőlük. Szabó százados az akidzsi- kek, Szalánczi százados a kunparadzsák, Győri százados a szpáhik, Csenki őrnagy a janicsárok sorait rendezgette, fegyvereiket, ruházatukat ellenőrizte. Fodor százados a létrások parancsnoka. Ez talán az egyik legnehezebb feladatot végző egység. A nehéz, (nem díszlet, hanem valódi) létrákkal futva közelítik meg a várat, majd azokat a falhoz támasztva kúsznak fel, miközben „szurokkal” leöntik, karddal, buzogányokkal várják őket. Egy-egy jelenetüket többször meg kell ismételni. A katonák Mit mondanak erről azok, akik csinálják? — Majdnem minden nap fel kell mászni a létrán, jatagánunkkal, ezzel a tőrhöz hasonló szúró fegyverrel, küzdeni a várvédők ellen — mondja Tomola Károly őrvezető. — De nagyon tetszik ez nekem, különösen, hogy olvastam Gárdonyi Géza regényét és most úgy látom megelevenedni ahogyan azt elképzeltem. Depinyi Jánosnak legjobban a tömegjelenetek tetszenek. — Csak a naptól és a vízhiánytól szenvedünk sokat forgatás közben. Eddig el sem tudtam képzelni, hogyan készül egy ilyen film, de most szinte minden „szakmai titkot” elleshetünk! ök ketten Pécsről vonultak be a néphadsereghez, Sapkás Ferenc Mohácsról. Az ő legnagyobb élménye a tüzeskerék legurítása volt. — Ezt a jelenetet este vették fel és olyan volt mint egy nagy tűzijáték! De annak is örülök, hogy sok színészt közelről megismerhettem. Mind a hárman kijelentették: elsők között nézik majd meg a filmet, annyira kíváncsiak, milyen lesz végleges elkészülte után. Forgatás közben — Reggel óta mondom, hogy a törökök menjenek ki a várból! — Sinkovits a te nadrágtartód korabeli? — Nem fog látszani! — Napozást, mozgást, kártyázást befejezni! Ilyen mondatok előzik meg a forgatás kezdetét a várudvarban. Még egy utolsó útmutatás Várkonyi Zoltán főrendezőtől , majd Sinkovits Imre (Dobó István), Bitskey Tibor (Mekcsey alkapitány) és Pándi Lajos elfoglalják a helyüket. Csapó: 156/a. A hangosbeszélőn elhangzik az utasítás: — Mozgást megkezdeni, felvétel indul! És máris hangzik a szöveg: — Kapitány uram! Kapitány uram! A déli kapunál az éjjel tornyot emelt a török! — kiáltja az egyik parancsnok. — Felrobbantani, felrobbantani — Dobó válasza. — De mivel? Nincs már puskaporunk! — Szalonnát, zsírt, forgácsot és minden gyúlékonyt dobjatok rá, hadd égjen! — hangzik Mekcsey parancsa, és máris futnak a déli kapu irányába. A háttérben rozsét, gerendákat cipelnek, sebesülteket kötöznek, és megjelennek a kellékesek is háromnégy kosárral, bennük szalonnatáblák. Eddig a jelenet — felvétele több mint egy órát vett igénybe. Sietni kell Köziben a várkapunál Bajtor István, Agárdy Gábor, Benkő Péter készül egy másik jelenetre, a várfokon Korács István, aki Bornemissza Gergelyt alakítja, igazít ruháján, rövidesen ő kerül a felvevőgép elé. Az öltöztetők Pécsi Ildikó jelmezét ellenőrzik. Újságírók, rádióriporterek, kíváncsiskodók figyelik a felvételeket. Néhányan Várkonyi Zoltánt akarják szólásra bírni, de ő mindenkit elhárít: — El vagyunk maradva a munkával, augusztus elejére itt végeznünk kell, nem érünk rá beszélgetni! Sietni kell! A felvevőgépek pedig már egy lovasrohamot és egy várostromot követnek. Szállnak a tüzes nyilak, csattognak a kardok a várfalon. A nap izzón süt, a hőség egyre nehezebben viselhető el. Már elmúlik egy óra, amikor az ebéd előtti tömeg jelenetek felvételét befejezik. — A halottak álljanak fel, köszönöm, jól dolgoztak — szólal meg a hangosbeszélő. Törökök, várvédők, „élők és holtak”, békés egymásutánban indulnak a tábori konyha felé, ebédelni. Délután minden kezdődik elölről... M. E. A táborban Első utunk a katonai táborba vezet. A „stílusos” elnevezésű Dobó útról jutunk a Bornemissza útra, ahol a parancsnoki sátor áll. Egy rövid tájékoztatóból megtudjuk, hogy a villanyfényes, rádiós, modern tábori konyhával ellátott katonai körlet, a szépen telepített sátrak, a rendszeres filmvetítés, a kultúrműsorok minden igényt kielégítenek. A semmiből teremtették meg ezt a kulturált környezetű tábort a katonák. A legtöbbet természetesen a fő munkáról, a filmforgatásról beszélnek a parancsnokok: — A film készítői és szereplői csak elismeréssel szólnak katonáinkról — ez Pintér őrnagy jelentésének első mondata. — Itt kétségbevon- hatatlanul látható, hogy néphadseregünk valóban védnök- $éget vállalt a történelmünk azt el tudták oltani, a kistorony már leégett, sőt néhány közeli díszletrész is. A tűz pusztításait a „be nem tervezett” üszkös gerendák hirdetik. Nem egy katona, a veszéllyel nem törődve vett részt az oltásban, segítette megakadályozni, hogy a tűz ne terjedjen tovább, értékes, a felvételeknél még szükséges díszletekre. Néhányan köny- nyebben meg is sérültek. Másnap azonban mindez már csak izgalmas emlék volt, a munka zavartalanul folytatódott, tovább röppentek a tüzes nyilak, ismétlődtek a rohamok. Felvétel előtt a vár környéke a legszínesebb képet mutatja. Körös-körül bugyo- gós, kaftános, turbános, fezes viseletben várták a katonák a forgatás kezdetét. A dombok alján tevéket, bivalyokat vezettek, a lovas-határőrök török ruhákban gyakorolták a vágtákat, rohamokat. Menekülnek a törökök Veres Péter — Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról Nem mindennapi tartalom — nem mindennapi forma! Illő falálkozás ez, mely tulajdonképpen már az előttünk fekvő kiadvány impresszumából — Fonyód 1968 — is kitetszik. A Fonyódi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága vette ugyanis gondozásba a „Párbeszéd a Balatonról” című kiadványt, melyei tartalmánál fogva — s a „mecénás” vallomása szerint is — kiadhatott zol na bármely Balaton környéki tanács. „A könyvben foglalt írások ugyanis nem csupán a fonyódi, vagy fonyódi járási problémákat vetnek fel, hanem az egész Balaton-part gondját, baját, amelyekben országos gondok össze- geződnek...” Maguk a kötetben foglalt írások: ismerőseink. Két évvel ezelőtt éppen a Jelenkorban tette le első ízben a garast Veres Péter. akit a nyaranta megújuló Balaton-parti tűnődések „készítettek elő” a témára. Lám az akarattyai „támaszpont” megválasztásában is mennyire ökonomikus: Budapestről köny- nyen elérhető és már „ez is Balaton”, bárha reflexiójában Tüskés Tibor éppen bizonyos arányvetéssel magyarázza Veres Péter „ítéletének” túlzott szigorát. „A föld a Kánaán bőségét-lehefőségét rejti, de hiányzik a megfelelő hasznosítás ... Az itt élő nép túlkonzervatív, közösségi és szociális hagyományok híján való” — sommázza kiváló írónk véleményét Tüskés Tibor, egy pillanatig sem vitatva a bírálat jóakaratúságát, építő türelmetlenségét. Végül is mindketten autóba ülnek és valóságosan is megkerülik a Bala- :ont, megszemlélik „egyet ikaró különvéleményük” nás-más dimenzióból szeretett forrását A „különvéleményeket” ma is a legfrissebb szellemi izgalommal olvassuk. A szintézis-termő csodakuckó. a gördülő Wart- burg-kalitka azonban — így „összeolvasva” a véleményeket érezzük csak igazán — nem váltotta, s nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ehhez nem a Balgtont, de legalábbis az országot kellett volna megkerülniük a szerzőknek. Boda Miklós A Pécsi Balett Szófiában A szófiai VIT-en részt- vesz és fellép a pécsi balettegyüttes több tagja is. Vezetője, Eck Imre már hetekkel ezelőtt Bulgáriába utazott, pontosabban Várnába. Az ott megren- lezett nemzetközi táncver- ;eny alkalmából meghívták: vegyen részt a zsűri nunkájában. Ennek befejeztével olyan kevés idő állt már rendelkezésre, hogy számára nem volt érdemes hazajönni, ezért egyenesen Szófiába utazott hogy bevárja együttesét. Az együttes VIT-en résztvevő tagjai Végvári Zsuzsa vezetésével tegnap itaztak el Szófiába. 6 k
